AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az egységes szanálási mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Bankszanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való továbbítását követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére (1),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1)

Az uniós gazdaság fellendülésének elősegítése érdekében elengedhetetlenül fontos a banki szolgáltatások belső piacának fokozott integrációja. A jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság azonban rámutatott, hogy a belső piac működése ezen a téren veszélyben van, és egyre növekszik a pénzügyi fragmentáció kockázata. A bankközi piacok kevésbé likvidek, a több országot érintő banki tevékenység pedig háttérbe szorul a fertőzéstől való félelem, valamint a más nemzeti bankrendszerek, illetve a tagállamoknak a bankok támogatására vonatkozó képessége iránti bizalom hiánya miatt. Ez komoly aggodalmat okoz a belső piacon, ahol a bankintézetek európai útlevéllel rendelkeznek, így többségük több tagállamban van jelen.

(2)

A tagállamok nemzeti szanálási szabályai és az ezekhez kapcsolódó adminisztratív gyakorlatok közötti eltérések, valamint a több országban tevékenykedő bankok szanálására vonatkozó uniós szintű, egységes döntéshozatali eljárás hiánya egyaránt táplálja ezt a bizalomhiányt és a piac instabilitását, mivel egy bank fizetésképtelenségének lehetséges következményei tekintetében nem garantálják a biztonságot és a kiszámíthatóságot. A csak nemzeti szinten, harmonizálatlan jogi keretek alapján meghozott szanálási határozatok versenytorzulásokhoz vezethetnek, és végső soron alááshatják a belső piacot.

(3)

Konkrétan a szanálás alatt álló bankok hitelezőinek kezelésére és a csődközeli helyzetbe került bankok megmentésére vonatkozó, egymástól különböző tagállami gyakorlatok hatással vannak a bankok vélt hitelkockázatára, pénzügyi stabilitására és fizetőképességére. Ez aláássa a bankszektor iránti közbizalmat, és gátolja a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlását a belső piacon, mivel a tagállami gyakorlatok közötti különbségek nélkül alacsonyabbak lennének a finanszírozási költségek.

(4)

A tagállamok nemzeti szanálási szabályai és az ezekhez kapcsolódó adminisztratív gyakorlatok közötti eltérések következtében a bankok és az ügyfelek csupán letelepedési helyük miatt is magasabb hitelfelvételi költségeket tapasztalhatnak, függetlenül tényleges hitelképességüktől. Ezenkívül a bankok ügyfelei – saját hitelképességüktől függetlenül – bizonyos tagállamokban a más tagállamokban alkalmazottakhoz képest magasabb hitelfelvételi rátákkal szembesülnek.

(4a)	Egyes tagállamok nem tudtak jól működő intézményeket létrehozni a bankszanálás területén, ami növelte a bankválság által az utóbbi években okozott kárt.

(4b)

A nemzeti hatóságok a szanálási folyamat megkezdése előtt ösztönözhetik a bankok állami forrásokkal való kisegítését, így az egységes európai szanálási mechanizmus (egységes szanálási mechanizmus) létrehozása alapvető jelentőségű abban, hogy egyenlő versenyfeltételeket és semlegesebb megközelítést lehessen kialakítani annak eldöntéséhez, hogy egy bank szanálásra szorul-e.

(5)

Mindaddig, amíg a szanálási szabályok, gyakorlatok és a tehermegosztásra vonatkozó megközelítések nemzeti szintűek maradnak, valamint a szanálás finanszírozásához szükséges pénzügyi forrásokat nemzeti szinten teremtik elő és használják fel, a belső piac töredezettsége megmarad. Ezen túlmenően a nemzeti felügyeleti szervek erős ösztönzőkkel rendelkeznek, hogy a bankválságok nemzeti gazdaságukra gyakorolt lehetséges hatásait olyan egyoldalú intézkedések megvalósításával minimalizálják, amelyek elhatárolják a banki műveleteket, például a csoportközi átutalások és kölcsönzések korlátozásával, vagy a potenciálisan csődközeli helyzetbe kerülő anyavállalatnak az adott tagállamban működő leányvállalata tekintetében magasabb likviditási és tőkekövetelmények bevezetésével. A nemzeti, valamint a székhely szerinti és a fogadó állam közötti vitás kérdések jelentősen csökkentik a határokon átnyúló szanálási folyamatok hatékonyságát. Ez korlátozza a bankok több országot érintő tevékenységét, ezáltal pedig akadályozza az alapvető szabadságok gyakorlását, és versenytorzulást okoz a belső piacon.

(6)

A [ bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló ] európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) döntő lépést jelent a bankszanálás nemzeti szabályainak összehangolása felé , és előírta a szanálási hatóságok együttműködését abban az esetben, ha több országban tevékenykedő bank válik fizetésképtelenné. A [ bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló ] irányelvben előírt összehangolás azonban nem korlátlan , és a döntéshozatali folyamat nem központosított. A [ bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló ] irányelv alapvetően a valamennyi tagállam nemzeti hatóságai számára elérhető közös szanálási eszközökről és hatáskörökről rendelkezik, viszont a szanálási eljárások támogatása terén meghagyja a nemzeti hatóságok bizonyos szintű mérlegelési jogkörét az eszközök alkalmazása, illetve a nemzeti finanszírozási megoldások igénybevétele tekintetében. Az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel  (5) létrehozott európai felügyeleti hatóságra (Európai Bankhatóság – EBH) bízott szabályozói közvetítési feladatok ellenére a [ bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló ] irányelv nem akadályozza meg teljes mértékben azt, hogy a tagállamok különálló és esetleg következetlen döntéseket hozzanak a több országban tevékenykedő csoportok szanálása kapcsán, ami befolyásolhatja a szanálás összköltségét. Ezenkívül, mivel nemzeti finanszírozási megoldásokat ír elő, nem csökkenti kellőképpen a bankok függőségét az állami költségvetésekből nyújtott támogatástól, és nem előzi meg teljesen , hogy a tagállamok egymástól eltérő megközelítéseket alkalmazzanak a finanszírozási megoldások igénybevétele során.

(7)

A pénzügyi szolgáltatások belső piacának kiteljesítése érdekében alapvető fontosságú, hogy a fizetésképtelenné vált bankokra – és ezen belül az uniós szinten előteremtett források felhasználására – vonatkozóan hatékony és egységes szanálási döntések szülessenek az Unióban. A belső piacon belül egyetlen tagállam bankjainak fizetésképtelensége kihathat az egész Unió pénzügyi piacainak stabilitására. A hatékony és egységes szanálási szabályok, valamint a szanálás finanszírozására vonatkozó azonos feltételek biztosítása valamennyi tagállamra kiterjedően nem csupán azoknak a tagállamoknak áll érdekében, amelyekben a bankok működnek, hanem általánosságban véve minden tagállamnak, mivel ezáltal megőrizhető a versenyképesség és javítható a belső piac működése. A belső piacon igen szorosak a bankrendszerek közötti összekapcsolódások, a bankcsoportok nemzetköziek, és a bankok nagy arányban rendelkeznek külföldi eszközökkel. Egységes szanálási mechanizmus nélkül az egységes felügyeleti mechanizmusban részt vevő tagállamokban jelentkező bankválságok a mechanizmusban részt nem vevő tagállamokban is súlyosabb rendszerszintű következményekkel járnának. Az egységes szanálási mechanizmus létrehozása fokozni fogja a részt vevő tagállamokban levő bankok stabilitását, és megelőzi a válságok tovagyűrűzését a részt nem vevő tagállamokba, így megkönnyítve a belső piac egészének működését. A részt vevő és részt nem vevő tagállamokban létrehozott intézmények között világos együttműködési mechanizmusokat kell működtetni, és fontos annak biztosítása, hogy a részt nem vevő tagállamokat ne érje hátrányos megkülönböztetés.

(7a)

A bankszektorba vetett bizalom és a bankszektor hitelességének helyreállítása érdekében az Európai Központi Bank (EKB) a közvetlenül felügyelt valamennyi bank vonatkozásában átfogó mérlegvizsgálatot fog végezni. A részt vevő tagállamokban lévő, nem az EKB közvetlen felügyelete alatt álló bankok esetében az illetékes hatóságoknak – az EKB-val együttműködve – a bank méretének és üzleti modelljének megfelelően hasonló mérlegvizsgálatot kell végezniük. Ez egyben a hitelesség helyreállításához is hozzá fog járulni, és biztosítani fogja, hogy valamennyi bankot vizsgálat alá vonjanak.

(7b)

Ahhoz, hogy a belső piac egészében egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak, az Unión belüli helyreállítást és szanálást célzó valamennyi keretrendszert a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvnek, illetve az ennek értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak kell szabályozniuk. A Bizottságnak és a Testületnek az e rendelet szerinti feladataik ellátása során ezen irányelv előírásainak és e felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak megfelelően kell eljárnia. Ezen irányelvnek szabályoznia kell a helyreállítási és szanálási terveket, a korai beavatkozást, a szanálás feltételeit és elveit, valamint a szanálási eszközök egységes szanálási mechanizmus általi igénybevételét. E rendelet fő célja, hogy kiterjedjen azokra a vonatkozásokra, amelyekre annak biztosításához van szükség, hogy az egységes szanálási mechanizmus végrehajtsa az említett irányelvet, valamint hogy rendelkezésre álljon a mechanizmushoz a szükséges megfelelő finanszírozás. A Bizottságnak és a Testületnek az összes vonatkozó uniós jogszabálynak is meg kell felelnie, beleértve az 1093/2010/EU rendelet 10–15. cikkével összhangban az EBH által kidolgozott és a Bizottság által elfogadott szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardtervezeteket is. A Testületnek az említett rendelet 16. cikkével összhangban követnie kell az EBH által a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvvel összefüggésben elfogadott iránymutatásokat és ajánlásokat, valamint adott esetben figyelembe kell vennie az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkének (3) bekezdése szerinti, kötelező érvényű közvetítés során az EBH által meghozott határozatokat.

(8)

Az egységes felügyeleti mechanizmus 1024/2013/EU tanácsi rendelet (6) értelmében történő létrehozását követően, amikor is a részt vevő tagállamokban levő bankok az ▐ EKB ▐ központi felügyelete alatt állnak, nincs összhang az ilyen bankok uniós felügyelete és e bankoknak a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv szerinti szanálási eljárás keretében történő, nemzeti szintű kezelése között.

(8a)

Az 1024/2013/EU rendelet lehetőséget biztosít arra, hogy az euróövezeten kívüli, részt vevő tagállamok megszüntessék az egységes felügyeleti mechanizmussal való szoros együttműködést. Így előállhat olyan helyzet, amikor a tagállam az egységes felügyeleti mechanizmus elhagyása mellett dönt, de van a területén olyan intézmény, amely az egységes szanálási alapból szanálási finanszírozásban részesül. E rendelet felülvizsgálatakor meg kell határozni az ilyen helyzetek kezelését szolgáló rendelkezéseket.

(9)

Míg az egységes felügyeleti mechanizmusban részt nem vevő tagállamokban levő bankoknak nemzeti szinten előnyt jelent a felügyelet, a szanálás és a pénzügyi védőháló megoldásainak összehangoltsága, addig az egységes felügyeleti mechanizmusban részt vevő tagállamokban levő bankok uniós felügyelet alatt állnak, a szanálás és a pénzügyi háló tekintetében pedig nemzeti szintű intézkedések vonatkoznak rájuk. Az összehangoltság hiánya versenyhátrányt okoz az egységes felügyeleti mechanizmusban részt vevő tagállamokban levő bankok számára a más tagállamokban működő bankokhoz képest. Az egységes felügyeleti mechanizmus keretében a felügyelet és a szanálás két különböző szinten valósul meg, így az egységes felügyeleti mechanizmusban részt vevő tagállamokban levő bankok esetében a beavatkozás és a szanálás nem lenne olyan gyors, következetes és hatékony, mint a mechanizmusban részt nem vevő tagállamokban levő bankoknál. Mindez kedvezőtlenül érinti e bankok finanszírozási költségeit, és versenyhátrányt okoz, ami károsan hat azokra a tagállamokra, amelyekben az érintett bankok működnek, továbbá a belső piac átfogó működésére is. Következésképpen az egységes felügyeleti mechanizmusban részt vevő tagállamokban működő valamennyi bankra kiterjedő központi szanálási mechanizmus elengedhetetlen az egyenlő versenyfeltételek biztosításához.

(10)

A szanálási felelősségek nemzeti és uniós szintek közötti elosztását össze kell hangolni a felügyeleti felelősségek e szintek közötti elosztásával. Mindaddig, amíg egy tagállamban nemzeti szintű marad a felügyelet, az adott tagállamnak kell felelősséget vállalnia a bankcsődök pénzügyi következményeiért. Az egységes szanálási mechanizmusnak ezért kizárólag az egységes felügyeleti mechanizmusban részt vevő, és az egységes felügyeleti mechanizmus keretében az EKB felügyelete alá tartozó tagállamokban letelepedett bankokra és pénzügyi intézményekre kell kiterjednie. Az egységes felügyeleti mechanizmusban részt nem vevő tagállamokban letelepedett bankokra nem kell kiterjeszteni az egységes szanálási mechanizmust. Amennyiben egy ilyen tagállam az egységes szanálási mechanizmus résztvevőjévé válna, helytelen ösztönzők keletkeznének számára. Nevezetesen az ilyen tagállamok felügyeleti szervei engedékenyebbé válhatnak a joghatóságukban levő bankokkal szemben, mivel nem őket terhelné a bank fizetésképtelenségének teljes pénzügyi kockázata. Ebből adódóan – az egységes felügyeleti mechanizmussal való párhuzam biztosítása érdekében – az egységes szanálási mechanizmust csak az egységes felügyeleti mechanizmusban részt vevő tagállamok esetében kell alkalmazni. Ahogy a tagállamok csatlakoznak az egységes felügyeleti mechanizmushoz, automatikusan az egységes szanálási mechanizmus résztvevőjévé kell válniuk. Az egységes szanálási mechanizmus a várakozások szerint végső soron a belső piac egészére kiterjed majd.

(11)

Az Egységes Bankszanálási Alap (a továbbiakban: az Alap) nélkülözhetetlen elem, amelynek hiányában az egységes szanálási mechanizmus nem tudna megfelelően működni. A nemzeti finanszírozás eltérő rendszerei megzavarnák az egységes bankszanálási szabályok alkalmazását a belső piacon. Ha a szanálás finanszírozása nemzeti szintű maradna, nem szakadna meg az államok és a bankszektor közötti kapcsolat, és a befektetők továbbra is a bankok letelepedési helyének, nem pedig hitelképességének megfelelő hitelnyújtási feltételeket szabnának meg. Ugyancsak fennmaradna a pénzügyi piac jelenlegi súlyos széttöredezettsége. Az Alapnak segítenie kell biztosítani azt, hogy egységes adminisztratív gyakorlatot alkalmazzanak a szanálás finanszírozásában, valamint hozzá kell járulnia az alapvető szabadságok gyakorlását akadályozó tényezők, illetve az eltérő nemzeti gyakorlatokból fakadó belső piaci versenytorzulás kialakulásának megakadályozásához. Az Alapot közvetlenül a bankoknak kell finanszírozniuk, és forrásait uniós szinten kell összegyűjteni, hogy a szanálási forrásokat objektív módon oszthassák el a tagállamok között. Ez növeli a pénzügyi stabilitást és mérsékeli az egyes tagállamok vélt pénzügyi helyzete és az ezekben a tagállamokban működő bankok és vállalkozások finanszírozási költségei közötti összefüggést. Annak érdekében, hogy még inkább megszűnjön ez az összefüggés, meg kell tiltani, hogy az egységes szanálási mechanizmus döntései közvetlenül hassanak a tagállamok költségvetési felelősségeire.

(12)	Ezért a belső piac megfelelő és stabil működésének elősegítése érdekében az egységes felügyeleti mechanizmusban részt vevő valamennyi tagállamot felölelő egységes szanálási mechanizmus létrehozását célzó intézkedésekre van szükség.

(13)

Csak akkor biztosítható a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvben meghatározott bankszanálási szabályoknak a részt vevő tagállamokban való, egységes uniós szanálási hatóság általi központi alkalmazása, ha az egymástól eltérő tagállami értelmezéseket elkerülendő az egységes szanálási mechanizmus létrehozásának és működésének szabályai közvetlenül alkalmazandóak a tagállamokban. A szanálási eszközök harmonizált alkalmazása érdekében a Testületnek a Bizottsággal együtt el kell fogadnia egy szanálási kézikönyvet, amely egyértelmű és részletes iránymutatást ad a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvben meghatározott szanálási eszközök alkalmazására vonatkozóan. Ez a belső piac egészét tekintve előnyös, mivel nem csupán a részt vevő tagállamokban, hanem a teljes belső piacon hozzájárul a tisztességes verseny biztosításához és az alapvető szabadságok gyakorlása előtt álló akadályok felszámolásához.

(14)

Az egységes szanálási mechanizmusnak – az 1024/2013/EU▐ rendelet alkalmazási körét tükrözve – a részt vevő tagállamokban letelepedett valamennyi hitelintézetre ki kell terjednie. Az egységes szanálási mechanizmus keretében mindazonáltal lehetővé kell tenni egy részt vevő tagállam bármely hitelintézetének közvetlen szanálását, hogy ezáltal elkerülhetőek legyenek a belső piac aszimmetriái a csődközeli helyzetbe került intézmények és a hitelezők szanálás során való kezelése tekintetében. Amennyiben az anyavállalat, a befektetési vállalkozások és a pénzügyi intézmények az EKB összevont felügyelete alá tartoznak, az egységes szanálási mechanizmus alkalmazási körének rájuk is ki kell terjednie. Bár az EKB ezeket az intézményeket nem egyéni alapon fogja felügyelni, mégis az EKB lesz az egyetlen felügyeleti szerv, amely átfogó képet kap arról a kockázatról, amelynek a csoport, és így közvetetten az egyes tagok is ki vannak téve. Ha az EKB összevont felügyelete alatt álló intézményeket kizárnák az egységes szanálási mechanizmus alkalmazási köréből, lehetetlenné válna a bankcsoportok szanálásának tervezése és a csoportszintű szanálási stratégia kialakítása, továbbá a szanálási határozatok sokkal kevésbé lennének hatékonyak.

(15)

Az egységes szanálási mechanizmuson belül a legmegfelelőbb szinten kell meghozni a döntéseket. A Testületet és különösen a vezetői ülését fel kell hatalmazni, hogy a lehető legteljesebb mértékben előkészítse és meghozza a szanálási eljárásra vonatkozó valamennyi döntést, miközben tiszteletben tartja a Bizottságnak az EUMSZ-ben és különösen annak 114. és 107. cikkében meghatározott szerepét.

(15a)

A Bizottságnak az e rendelet szerinti feladatainak ellátása során a többi feladatától elkülönülten és szigorúan az e rendeletben, illetve a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvben meghatározott célokkal és elvekkel összhangban kell eljárnia. A feladatok szétválasztását szervezeti elkülönítéssel kell garantálni.

(16)

Az EKB – mint az egységes felügyeleti rendszer felügyeleti szerve – képes legjobban felmérni, hogy a hitelintézet csődközeli helyzetben van-e vagy valószínűsíthetően fizetésképtelenné válik, illetve van-e reális kilátás arra, hogy egy alternatív magánszektori vagy felügyeleti beavatkozás ésszerű időn belül megakadályozza a csődöt. A Testületnek a vezetői ülésén  – az EKB-tól kapott értesítés alapján és a szanálási feltételek értékelését követően  – határozattervezetet kell benyújtania a Bizottságnak ▐ egy intézmény szanálás alá vonásáról . E határozattervezetnek magában kell foglalnia egy ajánlást a szanálási eszközök egyértelmű és részletes▐ keretére, és adott esetben az Alap igénybevételi keretére vonatkozóan. Ezen a kereten belül a Testületnek vezetői ülésén döntenie kell a szanálási rendszerről, és tájékoztatnia kell a nemzeti szanálási hatóságokat a nemzeti szinten végrehajtandó szanálási eszközökről és jogkörökről. A Testület tagjainak – a döntéshozatali eljárásai hatékonyságának sérelme nélkül – a döntések meghozatala során konszenzusra kell törekedniük.

(17)

A Testület számára lehetővé kell tenni a döntéshozatalt, különösen a szanálás tervezése, a szanálhatóság értékelése, a szanálhatóság akadályainak elmozdítása és a szanálási intézkedések előkészítése terén. A nemzeti szanálási hatóságoknak segíteniük kell a Testületet a szanálási tervek készítése és a szanálási határozatok előkészítése során. Emellett, mivel a szanálási hatáskörök gyakorlása a nemzeti jog alkalmazását is magában foglalja, a szanálási határozatok végrehajtásának a nemzeti szanálási hatóságok felelősségi körébe kell tartoznia.

(18)

A belső piac megfelelő működése szempontjából kulcsfontosságú, hogy valamennyi szanálási intézkedésre azonos szabályok vonatkozzanak, függetlenül attól, hogy a nemzeti szanálási hatóságok a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv vagy az egységes szanálási mechanizmus keretében döntöttek-e róluk. A Bizottság az EUMSZ 107. cikke fényében megvizsgálja ezeket az intézkedéseket. Amennyiben a szanálásfinanszírozási megoldások igénybevétele nem jár az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatás igénybevételével, a Bizottság a belső piac egyenlő versenyfeltételeinek biztosítása érdekében az EUMSZ 107. cikkének analógiájára megvizsgálja az adott intézkedéseket. Amennyiben az Alap Testület által javasolt igénybevétele – a Testület vezetői ülésén előirányzottak szerint – nem terjed ki az EUMSZ 107. cikke szerinti állami támogatás igénybevételére, és ezért nincs szükség az EUMSZ 108. cikke szerinti értesítésre, a belső piac részt vevő és részt nem vevő tagállamok közötti integritásának biztosítása érdekében a Bizottságnak az Alap javasolt igénybevételét az EUMSZ 107. cikkében lefektetett, állami támogatásra vonatkozó szabályok analógiájára kell értékelnie. A Testület mindaddig nem dönthet a szanálási rendszerről, amíg a Bizottság az állami támogatásra vonatkozó szabályok analógiájára meg nem győződik arról, hogy az Alap igénybevétele követi a nemzeti finanszírozási megoldások révén történő beavatkozás szabályait.

(19)

A szanálásra vonatkozó gyors és hatékony döntéshozatal biztosítása érdekében a Testületnek a feladatainak megfelelően sajátos szerkezeti felépítésű, különleges uniós ügynökségnek kell lennie, amely eltér az Unió összes többi ügynökségére jellemző modelltől. A Testület összetételének biztosítania kell a szanálási eljárásokhoz kapcsolódó valamennyi érdek megfelelő figyelembevételét. A Testület vezetői és plenáris üléseket tart. A vezetői ülésen az ügyvezető igazgató, az ügyvezetőigazgató-helyettes, és a Bizottság, illetve az EKB által kinevezett tagok vesznek részt, akik kizárólag az Unió egésze érdekeinek megfelelően függetlenül és objektívan járnak el.  A Testület küldetését figyelembe véve az ügyvezető igazgatót és az ügyvezetőigazgató-helyettest érdemeik, képességeik, a banki szakértelem, a pénzügyi kérdések ismerete, valamint a pénzügyi felügyelet és szabályozás szempontjából releváns tapasztalataik alapján ▐ kell kinevezni. Az ügyvezető igazgatót és az igazgatóhelyettest nyílt kiválasztási eljárás keretében kell kiválasztani, amelyről az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak folyamatosan megfelelő tájékoztatást kell kapnia. A kiválasztási eljárás során tiszteletben kell tartani a nemek aránya egyensúlyának elvét. A Bizottságnak meg kell adnia az Európai Parlament illetékes bizottsága számára az ügyvezető igazgatói és az ügyvezetőigazgató-helyettesi tisztségre jelölt személyek szűkített listáját. A Bizottságnak az ügyvezető igazgató és az ügyvezetőigazgató-helyettes kinevezésére irányuló javaslatot jóváhagyásra be kell nyújtania az Európai Parlamentnek. Miután az Európai Parlament jóváhagyta a javaslatot, a Tanácsnak végrehajtási határozatot kell elfogadnia az ügyvezető igazgató és az ügyvezetőigazgató-helyettes kinevezéséről. Az egyetlen részt vevő tagállamban letelepedett bank vagy csoport szanálásáról folytatott tárgyalások esetében a vezetői ülést is össze kell hívni, és a döntéshozatalba az érintett tagállam által kinevezett, a nemzeti szanálási hatóságot képviselő tagot is be kell vonni. Egy több országban tevékenykedő csoportról folytatott tárgyalások esetében a székhely szerinti és a fogadó tagállamok által kinevezett, a vonatkozó nemzeti szanálási hatóságokat képviselő tagokat egyaránt meg kell hívni a Testület vezetői ülésére, és be kell őket vonni a döntéshozatalba. Mindazonáltal a székhely szerinti és a fogadó tagállam hatóságainak a döntésre gyakorolt befolyását ki kell egyensúlyozni, ezért a fogadó tagállamok hatóságainak egyetlen közös szavazattal kell rendelkezniük. A döntéshozatali folyamat során kellő mértékben figyelembe kell venni, hogy milyen viszonylagos jelentőséggel bír az összevont alapú felügyelet alá tartozó leányvállalat, fióktelep vagy szervezet az egyes tagállamok gazdaságában, illetve a csoport egészében.

(19a)

Mivel a Testület vezetői ülésein a döntéshozatali folyamat résztvevői attól függően változnak, hogy az érintett intézmény vagy csoport mely tagállam(ok)ban működik, az állandó résztvevőknek – az ügyvezető igazgatónak, az ügyvezetőigazgató-helyettesnek, a Bizottság és az EKB által kinevezett tagoknak – biztosítaniuk kell, hogy a Testület vezetői ülésein bármilyen különböző összetételben hozott döntések következetesek, megfelelőek és arányosak legyenek.

(19b)

Az EBH-nak megfigyelőként részt kell vennie a Testület ülésein. A Testület üléseire adott esetben további megfigyelőket – például az Európai Stabilitási Mechanizmus képviselőjét – is meg lehet hívni. E megfigyelőkre ugyanazok a szakmai titoktartási követelmények alkalmazandók, mint a Testület tagjaira és személyzetére, illetve a részt vevő tagállamok által kicserélt vagy kirendelt, szanálási tevékenységeket folytató személyzetre.

(19c)

A Testületnek képesnek kell lennie saját alkalmazottaiból és a részt vevő tagállamok nemzeti szanálási hatóságainak alkalmazottaiból álló belső szanálási csoportok létrehozására, amelyeket a Testület vezető személyzete által kinevezett – a Testület vezetői üléseire megfigyelőként meghívható, de szavazati joggal nem rendelkező – koordinátorok irányítanak.

(19d)

Az Unió intézményei közötti lojális együttműködés elve szerepel a Szerződésekben, különösen az EUSZ 13. cikkének (2) bekezdésében.

(20)

A Testület és a Bizottság e rendelet szerinti küldetéseinek és a szanálási céloknak – köztük az állami pénzeszközök védelmének – a fényében az egységes szanálási mechanizmus működési költségeit a részt vevő tagállamokban levő intézmények hozzájárulásaiból kell fedezni. E költségek viselése semmilyen körülmények között nem lehet a tagállamok vagy az Unió költségvetési felelőssége.

(21)

A szanálással kapcsolatos döntéshozatali folyamat minden vonatkozásában a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv szerint kijelölt nemzeti szanálási hatóságok helyébe adott esetben a Bizottságnak és a Testületnek kell lépnie. A Testület által elfogadott szanálási rendszerek végrehajtásával kapcsolatos tevékenységeket továbbra is a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv szerint kijelölt nemzeti szanálási hatóságoknak kell ellátniuk. Az átláthatóság és a demokratikus ellenőrzés biztosítása, valamint az unós intézmények jogainak védelme érdekében a Testületnek a jelen javaslat alapján hozott bármilyen döntésért elszámoltathatónak kell lennie az Európai Parlament és a Tanács felé. Ugyanígy, az átláthatóság és a demokratikus ellenőrzés céljából a nemzeti parlamenteknek bizonyos jogokkal kell rendelkezniük arra vonatkozóan, hogy tájékoztatást kapjanak a Testület tevékenységeiről és párbeszédet folytassanak vele.

(21a)

A rendelet alkalmazása során valamennyi érintett hatóságnak figyelembe kell vennie az arányosság elvét. Az arányosság elve különösen azon hatás értékelésére vonatkozik, amelyet egy intézmény csődje kiválthat az intézmény üzleti tevékenységének jellegéből, részvényesi szerkezetéből, jogi formájából, kockázati profiljából, méretéből és jogállásából – például azért, mert az 575/2013/EU rendelet 10. cikke értelmében mentességet élvez –, más intézményekkel vagy általában a pénzügyi rendszerrel való összekapcsolódásából, tevékenységének hatóköréből és összetettségéből, továbbá az 575/2013/EU rendelet 113. cikkének (7) bekezdése szerinti intézményvédelmi rendszerben vagy e rendelet 113. cikkének (6) bekezdésében említett más kölcsönös szolidaritási rendszerekben való tagságából, valamint abból kifolyólag, hogy végez-e a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésnek 2. pontjában meghatározott befektetési szolgáltatásokat vagy tevékenységeket.

(21b)

A részt vevő tagállamok nemzeti parlamentjeinek kérésére a Testület egy képviselőjét e parlamentek illetékes bizottságai az illetékes nemzeti hatóság jelenlétében meghallgathatják.

(22)

Arra az esetre, ha a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv a szanálási tervek elkészítésének követelményeire vonatkozóan a nemzeti szanálási hatóságok számára lehetővé teszi az egyszerűsített kötelezettségek vagy mentesítések alkalmazását, eljárást kell meghatározni, amely alapján a Testület engedélyezheti az ilyen egyszerűsített kötelezettségek alkalmazását.

(23)

Annak érdekében, hogy az intézmények és a csoportok tekintetében alkalmazott megközelítés egységes legyen, a Testület számára lehetővé kell tenni az ilyen intézményekre és csoportokra vonatkozó szanálási tervek kidolgozását a nemzeti szanálási hatóságokkal együttműködve, amelyeket a Testület felkérhet a szanálási tervek elkészítésével kapcsolatos feladatok elvégzésére.  A Testületnek értékelnie kell az intézmények és csoportok szanálhatóságát, valamint – szükség esetén – intézkedéseket kell hoznia a szanálhatóság akadályainak elmozdítása céljából. A Testületnek elő kell írnia a nemzeti szanálási hatóságok számára a szanálhatóság akadályait megszüntető megfelelő intézkedések alkalmazását, ezáltal biztosítva a következetességet és az adott intézmények szanálhatóságát. A szanálási tervekben szereplő információk intézményspecifikus és bizalmas jellege miatt a szanálási tervek kidolgozásával, értékelésével és jóváhagyásával, valamint a megfelelő intézkedések alkalmazásával kapcsolatos döntéseket a Testületnek kell meghoznia vezetői ülésén.

(24)

A szanálási tervek készítése a hatékony szanálás elengedhetetlen eleme. A Testületnek tehát hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy az intézmények vagy csoportok szerkezetében és szervezeti felépítésében változtatásokat kérjen annak érdekében, hogy kiküszöböljék a szanálási eszközök és hatáskörök alkalmazásának gyakorlati akadályait, és biztosítsák az érintett intézmények szanálhatóságát. Mivel potenciálisan minden intézmény rendszerszintű jelentőséggel bír, a pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében elengedhetetlen, hogy a hatóságok bármely intézményt szanálhassák. Annak érdekében, hogy ne csorbuljon a vállalkozás szabadságának az Európai Unió Alapjogi Chartája 16. cikkében rögzített joga, a Testület mérlegelési jogkörét az intézmény szerkezetének és működésének kizárólag a szanálhatóság javítása céljából történő egyszerűsítése érdekében szükséges lépésekre kell korlátozni. Emellett, az e célból bevezetett intézkedéseknek minden esetben összhangban kell lenniük az uniós joggal. Az intézkedések sem közvetlenül, sem közvetve nem jelenthetnek nemzeti hovatartozás szerinti hátrányos megkülönböztetést; és azokat a pénzügyi stabilitásra vonatkozó közérdek nyomós okának kell indokolnia. Annak megállapításához, hogy egy intézkedés a közérdeket szolgálja-e, a közérdekből eljáró Testületnek a nélkül kell tudnia elérni a szanálási célokat, hogy akadályoztatva lenne a szanálási eszközök alkalmazásában vagy a ráruházott hatáskörök gyakorlásában. Ezenkívül az intézkedések nem léphetik túl a célok eléréséhez szükséges minimális mértéket.

(24a)

A szanálási terveknek figyelembe kell venniük a munkavállalókra gyakorolt hatásokat, és a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvvel összhangban azokba fel kell venni a szanálási folyamat során a munkavállalók vagy képviselőik tájékoztatására és a velük folytatott konzultációra szolgáló eljárásokat. Adott esetben e tekintetben tiszteletben kell tartani a kollektív megállapodásokat, illetve a szociális partnerek által előírt egyéb szabályokat. A szanálási tervekre vonatkozó információkat – beleértve azok valamennyi frissített változatát a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvben előírtak szerint ismertetni kell a munkavállalókkal vagy képviselőikkel.

(25)

Az egységes szanálási mechanizmusnak a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv, illetve az egységes felügyeleti mechanizmus keretein kell alapulnia . A Testület számára ezért lehetővé kell tenni, hogy már korai szakaszban beavatkozhasson abban az esetben, ha egy intézmény pénzügyi helyzete vagy fizetőképessége romlani kezd. Az ebben a szakaszban▐ az EKB-tól a Testülethez érkező információ igen fontos az érintett intézmény szanálásának előkészítése érdekében meghozandó intézkedések meghatározása szempontjából.

(26)

Amennyiben szükségessé válik, a gyors szanálási intézkedés biztosítása érdekében a Testületnek az érintett illetékes hatósággal vagy az EKB-val együttműködve szorosan nyomon kell követnie az érintett intézmények helyzetét, és hogy teljesítették-e a korai beavatkozás keretében hozott, rájuk vonatkozó intézkedéseket.

(27)

A pénzügyi piac és a gazdaság zavarainak minimalizálása érdekében a szanálási folyamatot rövid időn belül kell megvalósítani. A betétesek betétjeikhez való hozzáférését a lehető leggyorsabban, de legkésőbb azon a határidőn belül biztosítani kell, amelyen belül a [betétbiztosítási rendszerekről szóló] irányelvnek megfelelően a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében szavatolják a betétes számára a biztosított betétekhez való hozzáférést.  A Bizottság részére a szanálási folyamat egésze során hozzáférést kell biztosítani minden olyan információhoz, amelyet szükségesnek tart ahhoz, hogy megalapozott döntést hozzon a szanálási folyamatban. Amennyiben a Bizottság a Testület által készített, egy intézmény szanálás alá vonásáról szóló határozattervezet elfogadása mellett dönt, a Testületnek azonnal el kell fogadnia az alkalmazandó szanálási eszközök és hatáskörök részleteit, valamint a finanszírozási megoldások igénybevételét meghatározó szanálási rendszert.

(28)

Egy csődközeli helyzetbe került intézmény rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolása veszélyeztetheti a pénzügyi stabilitást, megzavarhatja az alapvető szolgáltatások nyújtását, és érintheti a betétesek védelmét. Ilyen esetben a szanálási eszközök alkalmazása közérdek. Ezért a szanálás céljai közé kell tartozniuk a következőknek: az alapvető pénzügyi szolgáltatások folyamatosságának biztosítása, a pénzügyi rendszer stabilitásának fenntartása, az erkölcsi kockázat csökkentése a csődközeli helyzetbe került intézményeknek nyújtott állami pénzügyi támogatásra való hagyatkozás minimalizálása révén, valamint a betétesek védelme.

(29)

A fizetésképtelen intézmény rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolását azonban minden esetben mérlegelni kell, mielőtt döntés hozható az intézmény működő vállalkozásként történő fenntartásáról. A fizetésképtelen intézményt a pénzügyi stabilitás céljából és a lehető legnagyobb mértékben magánforrásokból fedezve kell működő vállalkozásként fenntartani. Ez vagy magánszektorbeli vásárlónak történő értékesítéssel vagy magánszektorbeli vállalkozással való egyesüléssel, illetve – feltőkésítés céljából – az intézmény kötelezettségeinek leírását vagy adósságának saját tőkévé való átalakítását követően érhető el.

(30)

A szanálási hatáskörök gyakorlása során a Bizottságnak és a Testületnek gondoskodnia kell arról, hogy a részvényeseket és a hitelezőket megfelelő arányban terheljék a veszteségek, a vezetőket leváltsák vagy további rendkívüli ügyvezetőket alkalmazzanak , az intézmény szanálásának költségeit minimalizálják, és e rendelettel, valamint a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvvel összhangban a fizetésképtelen intézmény azonos osztályba tartozó hitelezőit egyformán kezeljék.

(31)

A részvényesek és hitelezők jogai csak az Alapjogi Charta 52. cikkében megállapított elvekkel összhangban korlátozhatóak. A szanálási eszközök ezért csak a csődközeli helyzetbe került vagy a valószínűsíthetően fizetésképtelenné váló intézmények esetében lehetnek alkalmazhatóak, és csak akkor, ha közérdekből szükséges a pénzügyi stabilitásra vonatkozó cél teljesítése. Konkrétan a szanálási eszközöket abban az esetben kell alkalmazni, ha az intézmény rendes fizetésképtelenségi eljárás útján nem számolható fel anélkül, hogy ez destabilizálná a pénzügyi rendszert, és az intézkedésekre szükség van a rendszerszintű jelentőséggel bíró funkciók gyors átruházásának vagy fenntartásának biztosításához, illetve ha nincs ésszerű kilátás magánforrásokra támaszkodó alternatív megoldás alkalmazására, beleértve a meglévő részvényesek vagy harmadik fél által végrehajtott, az intézmény életképességét teljes mértékben helyreállító tőkeemelést is.

(32)

A tulajdonjogokba való beavatkozás nem lehet aránytalan. Az érintett részvényesek és hitelezők következésképpen nem szenvedhetnek el nagyobb veszteséget annál, mint amely akkor sújtotta volna őket, ha az intézményt a szanálást elrendelő határozat elfogadásával egyidejűleg felszámolják. Abban az esetben, ha egy szanálás alá vont intézmény eszközeinek csak egy részét ruházzák át magánszektorbeli vásárlóra vagy hídbankra, a szanálás alá vont intézmény fennmaradó részét rendes fizetésképtelenségi eljárás útján fel kell számolni. Az intézmény felszámolási eljárása folyamán a meglévő részvényesek és hitelezők védelme érdekében az e részvényesek és hitelezők számára a követeléseik ellenértékeként kifizetett összeg nem lehet kevesebb, mint az a becsült összeg, amelyhez akkor jutottak volna, ha az egész intézményt rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében számolják fel.

(33)

A részvényesek és hitelezők arra vonatkozó jogának védelme érdekében, hogy a számukra kifizetett összeg ne legyen kevesebb, mint az az összeg, amelyhez rendes fizetésképtelenségi eljárás esetén jutottak volna, egyértelmű kötelezettségeket kell megállapítani az intézmény eszközeinek és kötelezettségeinek értékelése tekintetében, és elegendő időt kell biztosítani arra, hogy megfelelő becslés készülhessen arról, milyen elbánásban részesültek volna, ha az intézményt rendes fizetésképtelenségi eljárás útján számolják fel. Biztosítani kell annak lehetőségét, hogy ez az értékelés már a beavatkozás korai szakaszában elkezdődjön. A szanálás megkezdése előtt fel kell becsülni az intézmény eszközeinek és kötelezettségeinek értékét, valamint azt, hogy milyen elbánásban részesülnének a részvényesek és hitelezők rendes fizetésképtelenségi eljárás esetén.

(34)

Fontos, hogy a veszteségeket az intézmény csődbe jutásakor azonnal elszámolják. A csődközeli helyzetbe került intézmények eszközei és kötelezettségei értékelésének irányadó elveiről a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv rendelkezik . Sürgős esetben lehetővé kell tenni, hogy a Testület a csődközeli helyzetbe került intézmény eszközeit, illetve kötelezettségeit gyors átmeneti értékeléssel mérje fel, amelyet a független értékelés elkészültéig alkalmaznak.

(35)

A szanálási folyamat objektivitásának és biztonságosságának megőrzése céljából meg kell határozni, hogy a szanálás alá vont intézménnyel szemben fennálló, biztosíték nélküli hitelezői követeléseket milyen sorrendben fogják leírni vagy átalakítani. Annak érdekében, hogy mérséklődjön annak a kockázata, hogy a hitelezők vesztesége nagyobb lesz, mint ha az intézményt a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében felszámolták volna, a meghatározandó sorrendet a rendes fizetésképtelenségi eljárás és a szanálás keretében végrehajtott leírási vagy átalakítási eljárás során egyaránt alkalmazni kell. Ez egyúttal az adósság beárazását is megkönnyítené.

(35a)

Még nem sikerült megvalósítani a fizetésképtelenségi jogszabályok uniós szintű harmonizálását, ami jelentős lépést jelentene a valódi belső piac kiépítésében. Az egységes felügyeleti mechanizmusban részt vevő tagállamokban székhellyel rendelkező, illetve a más tagállamokban székhellyel rendelkező szervezetek esetében egyaránt azonban a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv által bevezetett harmonizációnak köszönhetően fizetésképtelenség esetén a hitelezők követeléseinek rangsora – a betétesek elsőbbségi rangsorát is beleértve – azonos lesz. Ez a harmonizáció megszünteti a szabályozási arbitrázs egyik fontos forrását. Mindazonáltal folyamatosan lépéseket kell tenni egy uniós fizetésképtelenségi rendszer felé.

(36)

A Bizottságnak a Testület határozattervezete alapján , az érintett szervezetekre vonatkozó szanálási terveket követve és az eset körülményeit figyelembe véve meg kell határoznia a végrehajtandó szanálási intézkedések keretét, továbbá lehetővé kell tenni számára, hogy a szükséges összes szanálási eszközt felhasználásra kijelölhesse. Ezen a világos és pontos kereten belül a Testületnek döntenie kell a szanálási rendszer részleteiről. A vonatkozó szanálási eszközöknek a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvben előírtak szerint magukban kell foglalniuk a vagyonértékesítési, a hídbank-, a belső feltőkésítési és az eszközelkülönítési eszközt▐ . A keretnek lehetővé kell tennie annak az értékelését is, hogy teljesülnek-e a leírásra és a tőkeinstrumentumok átalakítására vonatkozó feltételek.

(37)	A [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvvel összhangban a vagyonértékesítési eszköznek lehetővé kell tennie, hogy az intézményt vagy az intézmény tevékenységeinek egy részét a részvényesek hozzájárulása nélkül is értékesíthessék egy vagy több vásárló részére.

(38)

A [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvvel összhangban az eszközelkülönítési eszköznek lehetővé kell tennie, hogy a hatóságok az alulteljesítő vagy értékvesztett eszközöket egy különálló gazdasági egységhez helyezzék át. A csődközeli helyzetbe került intézmény jogosulatlan versenyelőnyének kiküszöbölése érdekében ez az eszköz kizárólag más eszközökkel együtt alkalmazható.

(39)

Egy jól működő szanálási rendszernek minimalizálnia kell a csődközeli helyzetbe került intézmények szanálásának az adófizetők által viselt költségeit. Azt is biztosítania kell, hogy akár a nagy, rendszerszintű jelentőségű intézményeket is a pénzügyi stabilitás veszélyeztetése nélkül lehessen szanálni. A belső feltőkésítési eszköz annak biztosítása által éri el ezt a célt, hogy a szervezet részvényesei és hitelezői megfelelő veszteségeket viselnek, valamint viselik a költségek megfelelő részét. E célból a szanálási keretnek – kiegészítő lehetőségként, a többi szanálási eszközzel összhangban – kötelező adósságleírási hatásköröket is tartalmaznia kell, a Pénzügyi Stabilitási Tanács ajánlásának megfelelően.

(40)

A [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvvel összhangban annak érdekében, hogy különféle körülmények között is megfelelő szintű rugalmasság álljon rendelkezésre a veszteségek hitelezők közötti elosztásához, indokolt, hogy a belső feltőkésítési eszköz egyaránt alkalmazható legyen abban az esetben, ha a cél a csődközeli helyzetbe került intézmény működő vállalkozásként történő szanálása – amennyiben reális kilátás van arra, hogy az intézmény életképessége helyreállítható –, és abban az esetben is, amikor a rendszerszintű jelentőségű szolgáltatásokat hídbanknak adják át, az intézmény többi része pedig beszünteti működését, és felszámolásra kerül.

(41)

A [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvvel összhangban ha a belső feltőkésítési eszközt abból a célból alkalmazzák, hogy a csődközeli helyzetbe került intézmény tőkehelyzetét helyreállítsák, így az intézmény működő vállalkozásként tovább folytathatja tevékenységét, a belső feltőkésítésen keresztül végrehajtott szanálást minden esetben a vezetés leváltásának, az intézmény szerkezetátalakításának és tevékenysége átszervezésének kell követnie, amelynek során kezelik a csődhöz vezető okokat. A szerkezetátalakítást vállalati átszervezési terv végrehajtásával kell megvalósítani.

(42)

A [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvvel összhangban a belső feltőkésítési mechanizmust nem helyénvaló olyan követelésekre alkalmazni, amelyek fedezettek, biztosítékkal vagy más módon garantáltak. Annak biztosítása érdekében azonban, hogy a belső feltőkésítési eszköz eredményesen működjön és elérje a célját, lehetővé kell tenni, hogy a csődközeli helyzetbe került intézmény biztosíték nélküli kötelezettségeire a lehető legszélesebb körben alkalmazható legyen. Mindazonáltal indokolt bizonyos típusú biztosíték nélküli kötelezettségeket kizárni a belső feltőkésítési eszköz alkalmazási köréből. Közérdekből és az eredményes szanálás érdekében ki kell zárni a belső feltőkésítési eszköz alkalmazását a 94/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) alapján védett betétekre, a csődközeli helyzetbe került intézmény alkalmazottai felé fennálló kötelezettségekre, illetve azon kereskedelmi követelésekre, amelyek az intézmény napi működéséhez szükséges árukra és szolgáltatásokra vonatkoznak.

(43)

A [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvvel összhangban a belső feltőkésítési eszköz alkalmazása nem terjedhet ki a betétbiztosítási rendszer által garantált betétek tulajdonosaira. ▐ A belső feltőkésítési hatáskörök gyakorlása biztosítja, hogy a betétesek továbbra is hozzáférjenek betéteikhez ▐.

(44)

Az állami támogatásra vonatkozó szabályok értelmében a részvényesek és a hátrasorolt hitelezők közötti tehermegosztás megvalósítása érdekében az egységes szanálási mechanizmus e rendelet és a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv alkalmazásától kezdve analóg módon a belső feltőkésítési eszközt is alkalmazhatná.

(45)

Annak elkerülése érdekében, hogy az intézmények a belső feltőkésítési eszköz hatékonyságát akadályozó módon strukturálják kötelezettségeiket, a Testület számára lehetővé kell tenni, hogy előírja, hogy az intézményeknek minden esetben rendelkezniük kell a szavatoló tőke, az alárendelt kölcsön és az előresorolt kötelezettségek egy olyan – az intézmény teljes kötelezettségeinek százalékában kifejezett és a szanálási tervekben meghatározott  – aggregált összegével, amely az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (8), valamint a 2013. június 26-i 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) alkalmazásában nem minősül szavatoló tőkének.

(46)

A legmegfelelőbb szanálási módszert az adott eset körülményeinek függvényében kell kiválasztani, és ebből a célból biztosítani kell a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvben szereplő valamennyi szanálási eszköz hozzáférhetőségét és a szóban forgó irányelvnek megfelelő alkalmazását.

(47)

A [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv a nemzeti szanálási hatóságokra ruházta a tőkeinstrumentumok leírásának és átalakításának hatáskörét, mivel a tőkeinstrumentumok leírásának és átalakításának feltételei egybeeshetnek a szanálási feltételekkel, és ilyen esetben fel kell mérni, hogy az érintett szervezet pénzügyi stabilitásának helyreállításához elegendő-e csupán a tőkeinstrumentumok leírása és átalakítása, vagy szanálási intézkedésre is szükség van. Általános szabályként a szanálás összefüggésében fogják alkalmazni. A Testületnek és a Bizottságnak ebben a funkcióban is a nemzeti szanálási hatóságok helyébe kell lépnie, ezért lehetővé kell számára tenni, hogy megállapítsa, teljesülnek-e a tőkeinstrumentumok leírására és átalakítására vonatkozó feltételek, valamint a szanálás feltételeinek teljesülése esetén dönthessen a szervezet szanálás alá vonásáról.

(48)

Valamennyi részt vevő tagállamban biztosítani kell a szanálási intézkedés eredményességét és egységességét. E célból a Testület számára – ▐ amennyiben a nemzeti szanálási hatóság egyáltalán nem vagy nem megfelelően alkalmazta a Testület határozatát – lehetővé kell tenni, hogy közvetlenül adjon ki utasítást a szanálás alá vont intézmény számára▐ .

(49)

Az egységes szanálási mechanizmus hatékonyságának fokozása érdekében a Testületnek minden körülmények között szoros együttműködést kell folytatnia az Európai Bankhatósággal. Adott esetben a Testületnek együtt kell működnie az Európai Értékpapír-piaci Hatósággal, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatósággal és az Európai Rendszerkockázati Testülettel, továbbá a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszeréhez tartozó más hatóságokkal. A Testületnek ezenkívül szorosan együtt kell működnie az EKB-val és az egységes felügyeleti mechanizmus keretében a hitelintézetek – különösen az EKB összevont felügyelete alá tartozó csoportok – felügyeletét ellátó egyéb hatóságokkal. A csődközeli helyzetbe került bankok szanálási folyamatának hatékony kezelése céljából a Testületnek a szanálási folyamat minden szakaszában együtt kell működnie a nemzeti szanálási hatóságokkal. Ez utóbbi együttműködés nem csupán a Testület szanálási határozatainak végrehajtásához, hanem bármilyen szanálási határozat elfogadását megelőzően, a szanálási tervek készítése során vagy a korai beavatkozás szakaszában is szükséges. Az e rendeletben meghatározott feladatai ellátása során a Bizottságnak szorosan együtt kell működnie az EBH-val és megfelelő módon figyelembe kell vennie az EBH iránymutatásait és ajánlásait.

(49a)

A szanálási eszközök alkalmazása és a szanálási hatáskörök gyakorlása során a Testületnek biztosítania kell, hogy a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvben előírtak szerint az érintett szervezetek alkalmazottainak képviselőit tájékoztassák és adott esetben velük konzultáljanak. Ebben a tekintetben tiszteletben kell tartani a kollektív megállapodásokat, illetve a szociális partnerek által előírt egyéb szabályokat, ha ilyenek vannak.

(50)

Mivel a részt vevő tagállamok nemzeti szanálási hatóságait a szanálási határozatok meghozatala tekintetében a Testület váltja fel, a Testületnek a szanálási funkciókat illetően, a mechanizmusban részt nem vevő tagállamokkal folytatott együttműködés céljából is e hatóságok helyébe kell lépnie. Nevezetesen a Testületnek a részt vevő tagállamok valamennyi hatóságát képviselnie kell a részt nem vevő tagállamok hatóságait is magukban foglaló szanálási kollégiumokban.

(50a)

A Testületnek és a részt nem vevő tagállamok szanálási hatóságainak egyetértési megállapodást kell kötniük, amely általánosságban meghatározza a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv szerinti feladataik ellátása során folytatott együttműködésük módját. Az egyetértési megállapodás többek között pontosíthatja a Bizottság és a Testület azon döntéseivel kapcsolatos konzultációt, amelyek hatással vannak a részt nem vevő tagállamban működő azon leányvállalatokra és fióktelepekre, amelyek anyavállalata egy részt vevő tagállamban telepedett le. Az egyetértési megállapodást rendszeresen felül kell vizsgálni.

(51)

Mivel számos intézmény nemcsak az Unión belül, hanem nemzetközi szinten is tevékenykedik, egy hatékonyan működő szanálási mechanizmusnak szükségszerűen a harmadik országbeli illetékes hatóságokkal való együttműködés szabályait is rögzítenie kell. A harmadik országbeli hatóságoknak a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 88. cikke szerinti jogi keretnek megfelelően kell segítséget nyújtani. E célból, mivel a részt vevő tagállamokban a csődközeli helyzetbe került bankok szanálását illetően egyedül a Testület rendelkezhet megfelelő hatáskörökkel, a részt vevő tagállamok nemzeti hatóságai nevében kizárólag a Testületet lehet felhatalmazni nem kötelező erejű együttműködési megállapodások megkötésére e harmadik országbeli hatóságokkal.

(52)

Feladatainak hatékony ellátása érdekében a Testületnek megfelelő vizsgálati hatáskörökkel kell rendelkeznie. Lehetővé kell tenni számára, hogy minden szükséges információt közvetlenül vagy a nemzeti szanálási hatóságokon keresztül beszerezhessen, és vizsgálatokat, illetve helyszíni ellenőrzéseket végezhessen, adott esetben az illetékes nemzeti hatóságokkal együttműködve, és teljes körűen hasznosítva az EKB-nál és az illetékes nemzeti hatóságoknál rendelkezésre álló valamennyi információt . A szanálással összefüggésben a Testület helyszíni vizsgálatokat végezhet annak érdekében, hogy hatékonyan ellenőrizze a nemzeti hatóságok általi végrehajtást, valamint biztosítsa, hogy a Bizottság és a Testület döntései teljesen pontos információkon alapulnak.

(53)

Annak biztosítása érdekében, hogy a Testület minden szükséges információhoz hozzáférjen, az érintett szervezetek és alkalmazottaik nem hivatkozhatnak szakmai titoktartási szabályokra a Testületnek történő információszolgáltatás elkerülése céljából. A Testületnek történő információszolgáltatás ugyanakkor soha nem tekinthető a szakmai titoktartás megszegésének.

(54)

Az egységes szanálási mechanizmus keretében elfogadott határozatok tiszteletben tartásának biztosítása érdekében kötelezettségszegés esetén arányos és visszatartó erejű szankciókat kell alkalmazni. A Testület számára lehetővé kell tenni, hogy a nemzeti szanálási hatóságokat arra utasítsa, hogy közigazgatási szankciókat vagy kényszerítő bírságokat szabjanak ki azokra a szervezetekre , amelyek nem tesznek eleget a Testület határozataiban előírt kötelezettségeiknek. A következetes, hatékony és eredményes végrehajtási gyakorlatok biztosítása érdekében a Testület számára lehetővé kell tenni, hogy iránymutatásokat címezzen a nemzeti szanálási hatóságoknak a közigazgatási szankciók és kényszerítő bírságok alkalmazásáról.

(55)

Amennyiben a nemzeti szanálási hatóság azáltal, hogy nem él a Testület utasításának végrehajtása érdekében a nemzeti jog által ráruházott hatáskörökkel, megsérti az egységes szanálási mechanizmus szabályait, az adott tagállam az ítélkezési gyakorlattal összhangban kötelezhető az egyének – köztük adott esetben a szanálás alá vont szervezet vagy csoport –, illetve bármely tagállam ilyen szervezete vagy csoportja valamely részének hitelezője számára okozott kár megtérítésére.

(56)

Megfelelő szabályokat kell meghatározni a Testület költségvetésének kezelése, a költségvetés előkészítése, a költségvetés kialakítására és végrehajtására vonatkozó eljárást tisztázó belső szabályok elfogadása, a költségvetésnek a Testület plenáris ülése általi nyomon követése és ellenőrzése, valamint a számlák belső és külső ellenőrzése tekintetében.

(56a)

A Testületnek a plenáris ülésén ezenkívül el kell fogadnia, figyelemmel kell kísérnie és ellenőriznie kell az éves munkaprogramját, továbbá véleményeket és ajánlásokat kell kibocsátania az ügyvezető igazgató jelentéstervezetéhez, amelynek tartalmaznia kell egy, a szanálási tevékenységekről – köztük a folyamatban lévő szanálási esetekről – szóló szakaszt, illetve egy, a pénzügyi és igazgatási kérdésekről szóló szakaszt.

(57)

Bizonyos körülmények fennállása esetén az alkalmazott szanálási eszközök hatékonysága annak függvénye, hogy rendelkezésre áll-e rövid távú finanszírozás az intézmény vagy hídbank számára, nyújtanak-e garanciát a potenciális vásárlóknak, illetve biztosítanak-e tőkét a hídbanknak. Ebből adódóan fontos létrehozni egy alapot az állami pénzeszközök ilyen célú felhasználásának elkerülése érdekében.

(58)

Biztosítani kell, hogy az Alap a csődközeli helyzetbe került intézmények szanálása céljából teljes mértékben hozzáférhető legyen. Az Alap ezért semmilyen más célra, csakis a szanálási eszközök és hatáskörök hatékony végrehajtása érdekében vehető igénybe. Ezenkívül kizárólag a vonatkozó szanálási célokkal és elvekkel összhangban vehető igénybe, a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv rendelkezéseinek teljes körű tiszteletben tartása mellett . Ennek megfelelően a Testületnek biztosítania kell, hogy a szanálási eszközök alkalmazása kapcsán keletkezett minden veszteséget, költséget vagy egyéb kiadást elsősorban a szanálás alá vont intézmény részvényesei és hitelezői viseljék. Az Alapot csak a részvényesek és hitelezők forrásainak kimerülése után terhelhetik a szanálási eszközök alkalmazása kapcsán keletkezett veszteségek, költségek vagy egyéb kiadások.

(59)

Általános szabályként az intézmények szanálása előtt és attól függetlenül is a pénzügyi ágazattól kell hozzájárulásokat beszedni. Amikor az előzetes pénzeszközök nem elégségesek a veszteségek vagy az Alap igénybevétele során felmerülő költségek fedezésére, a további költség vagy veszteség viselésére kiegészítő hozzájárulásokat kell beszedni. Az Alap számára ezenkívül lehetőséget kell biztosítani a kölcsönfelvételre vagy más formájú pénzügyi támogatás igénybevételére pénzügyi intézményektől vagy egyéb harmadik felektől, amennyiben a rendelkezésre álló pénzeszközök nem fedezik a veszteségeket, költségeket vagy az Alap igénybevétele során felmerülő egyéb költségeket, és a rendkívüli utólagos hozzájárulások nem állnak azonnal rendelkezésre.

(59a)

Amennyiben a válság kezelése céljából egy tagállamban nemzeti banki lefölözést, adókat vagy szanálási hozzájárulást vezettek be, úgy azokat a kettős befizetések elkerülése érdekében az Alapba fizetendő hozzájárulással kell felváltani.

(60)

A kritikus tömeg elérése és azon prociklikus hatások kiküszöbölése érdekében, amelyek akkor jelentkeznének, ha egy rendszerszintű válság során az Alap kizárólag utólagos hozzájárulásokra támaszkodhatna, elengedhetetlen, hogy az Alap előzetesen rendelkezésre álló pénzügyi eszközei elérjenek egy bizonyos célszintet.

(60a)

Az Alap célszintjét a részt vevő tagállamokban engedélyezett valamennyi hitelintézet biztosított betétei összegének százalékában kell kifejezni. Ugyanakkor tekintettel arra, hogy ezen intézmények teljes kötelezettségeinek összege megfelelőbb referenciaérték volna az Alap funkcióit illetően, a Bizottságnak fel kell mérnie, hogy szükség van-e egy, a teljes kötelezettségre vonatkozó, a finanszírozási célszint mellett elérendő referenciaérték jövőbeli bevezetésére, megőrizve a [bankok helyreállításáról és a szanálásáról szóló] irányelvvel összhangban levő versenyfeltételeket.

(61)	Megfelelő időkeretet kell meghatározni az Alap finanszírozási célszintjének elérésére. A Testület számára azonban lehetővé kell tenni, hogy az Alap által folyósított jelentős összegekre való tekintettel módosítsa a hozzájárulási időszakot.

(61a)

Az államok és bankjaik közötti összekapcsolódás megszüntetése és az egységes szanálási mechanizmus hatékonyságának és hitelességének biztosítása céljából – különösen az Alap teljes finanszírozásának eléréséig – fontos létrehozni egy európai hitelkeretet az e rendelet hatálybalépése után ésszerű határidőn belül. Az Alap a fent említett kölcsönprogramból származó minden kölcsönt a megállapodás szerinti időkereten belül köteles visszatéríteni. E hitelkeretnek biztosítania kell a megfelelő pénzügyi eszközök azonnali rendelkezésre állását a rendeletben meghatározott célokra.

(62)

Amennyiben a részt vevő tagállamok már kialakítottak nemzeti szanálásfinanszírozási megoldásokat, lehetővé kell tenni számukra annak előírását, hogy a nemzeti szanálásfinanszírozási megoldások az intézményektől korábban előzetes hozzájárulásként beszedett, saját finanszírozási eszközeiket használják, így kompenzálva az intézményeket az Alapnak fizetendő előzetes hozzájárulásokért. Ez a jóvátétel nem érintheti a 94/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) szerinti tagállami kötelezettségeket.

(63)

A hozzájárulások méltányos kiszámítása és az alacsonyabb kockázatot jelentő modell szerinti működés ösztönzése érdekében az Alaphoz történő hozzájárulásoknak, amelyeket az illetékes hatósággal folytatott konzultációt követően a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvvel, illetve az ennek értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal összhangban a Testületnek kell meghatároznia , figyelembe kell venniük a hitelintézetek által viselt kockázatok mértékét.

▐

(65)	Az Alapban levő összegek értékének védelme céljából ezeket az összegeket kellően biztonságos, diverzifikált és likvid eszközökbe kell befektetni.

(66)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következők meghatározása céljából: az Alapnak fizetett hozzájárulások típusa és az ezekből támogatható esetek; a hozzájárulások számításának és befizetésének módja; az azon intézményekre vonatkozó hozzájárulási rendszer, amelyek azután is működhetnek, miután az Alap elérte a célszintet; azon intézmények hozzájárulási rendszere, amelyek működése az Alap célszintjének elérését követően engedélyezett; a hozzájárulások időbeni kiterjesztésének feltételei; az éves hozzájárulások összege megállapításának feltételei; az éves hozzájárulások megállapításának feltételei; azon körülmények és szabályok meghatározására vonatkozó intézkedések, amelyek teljesülése esetén egy intézmény részlegesen vagy teljesen mentesülhet az utólagos hozzájárulások alól.

(67)

A Testület által végzett munka bizalmas jellegének megőrzése érdekében a Testület tagjaira és alkalmazottaira – köztük a szanálási feladatok végrehajtása céljából a részt vevő tagállamokkal kicserélt vagy az ilyen tagállamok által kirendelt alkalmazottakra – feladataik megszűnése után is szakmai titoktartási kötelezettségnek kell vonatkoznia. E követelményeknek a Testület által felhatalmazott egyéb személyekre, a tagállamok nemzeti szanálási hatóságai által helyszíni ellenőrzések végzésére felhatalmazott vagy kijelölt személyekre, továbbá a Testület plenáris és vezetői üléseire meghívott megfigyelőkre is vonatkozniuk kell.  A ráruházott feladatok elvégzése céljából a Testületet fel kell hatalmazni, hogy bizonyos feltételek mellett információt cseréljen a nemzeti vagy uniós hatóságokkal és testületekkel.

(68)

Annak biztosítása érdekében, hogy a Testület képviselettel rendelkezzen a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerében, az 1093/2010/EU rendeletet úgy kell módosítani, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok rendeletben meghatározott fogalma a Testületre is kiterjedjen. A Testület és az 1093/2010/EU rendelet szerinti, hatáskörrel rendelkező hatóságok ilyen asszimilációja összhangban van az EBH azon feladataival, amelyeket a helyreállítási és szanálási tervek kidolgozásához és koordinálásához való hozzájárulása és az ezekben való aktív részvétele, valamint a csődközeli helyzetbe került intézmények és különösen a több országban tevékenykedő csoportok szanálásának elősegítése tekintetében az 1093/2010/EU rendelet 25. cikke megállapít.

(69)	A Testület teljes körű működéséig a Bizottságnak kell felelnie a kezdeti műveletekért, köztük az adminisztratív kiadások fedezéséhez szükséges hozzájárulások beszedéséért és a Testület részéről az összes szükséges kifizetést engedélyező ideiglenes ügyvezető igazgató kinevezéséért.

(70)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és betartja az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket, nevezetesen a tulajdonhoz, a személyes adatok védelméhez és a vállalkozás szabadságához való jogot, a munkavállalók jogát a vállalkozásnál a tájékoztatáshoz és konzultációhoz , valamint a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot; e rendeletet ezen jogokkal és elvekkel összhangban kell végrehajtani.

(71)

Mivel e rendelet céljait, nevezetesen a hitelintézetek szanálásának hatékony és eredményes egységes európai keretének létrehozását, valamint a szanálásra vonatkozó szabályok következetes alkalmazását tagállami szinten nem lehet kielégítően megvalósítani, és ezért az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet egységes szabályokat és egységes eljárást ír elő a 2. cikkben említett, a 4. cikkben említett részt vevő tagállamokban letelepedett szervezetek szanálására vonatkozóan.

Ezeket az egységes szabályokat és az egységes eljárást a 38. cikkben meghatározottak szerint a Testület a Bizottsággal és a részt vevő tagállamok szanálási hatóságaival együtt alkalmazza az e rendelet által létrehozott egységes szanálási mechanizmus keretében. Az egységes szanálási mechanizmust egy egységes bankszanálási alap támogatja (a továbbiakban: az Alap).

2. cikk

Hatály

Ez a rendelet a következő szervezetekre alkalmazandó:

a)	a részt vevő tagállamokban székhellyel rendelkező hitelintézetek;

b)

a valamelyik részt vevő tagállamban székhellyel rendelkező anyavállalatok, beleértve a pénzügyi holdingtársaságokat és a vegyes pénzügyi holdingtársaságokat, amennyiben az ▐ 1024/2013/EU▐ rendelet 4. cikke (1) bekezdésének i) pontjával összhangban az EKB által végrehajtott összevont alapú felügyelet alá tartoznak;

c)	a részt vevő tagállamokban székhellyel rendelkező befektetési vállalkozások és pénzügyi vállalkozások, amennyiben az anyavállalatra vonatkozóan az EKB által az 1024/2013/EU▐ rendelet 4. cikke (1) bekezdésének i) pontjával összhangban végrehajtott összevont alapú felügyelet alá tartoznak.

3. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 2. cikkében, valamint a 2013/36/EU ▐ irányelv 3. cikkében meghatározott fogalmak alkalmazandók. Emellett a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

(1)	„illetékes nemzeti hatóság”: az 1024/2013/EU▐ rendelet 2. cikkének 2. pontjában meghatározott illetékes nemzeti hatóságok;

(1a)	„illetékes hatóság”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének (40) pontjában meghatározott illetékes hatóság és az 1024/2013/EU rendeletnek megfelelően a felügyeleti szerepet betöltő Európai Központi Bank;

(2)	„nemzeti szanálási hatóság”: valamely tagállam által a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 3. cikkével összhangban kijelölt hatóság;

(3)	„szanálási intézkedés”: valamely szanálási eszköz alkalmazása egy a 2. cikkben említett intézményre vagy szervezetre, vagy az intézménnyel kapcsolatban egy vagy több szanálási hatáskör gyakorlása;

(3a)	„Testület”: az e rendelet 38. cikkével összhangban létrehozott Egységes Szanálási Testület;

(4)	„biztosított betétek”: a 94/19/EK irányelvvel összhangban nemzeti jog szerint, betétbiztosítási rendszer keretében garantált betétek, a 94/19/EK irányelv 7. cikkében meghatározott szintig;

(5)	„leírható, illetve átalakítható betétek”: a 94/19/EK irányelv 1. cikkében meghatározott olyan betétek, amelyek az említett irányelv 2. cikke szerint nincsenek kizárva a védelemből, tekintet nélkül azok összegére;

▐

(11)	„szanálás alá vont intézmény”: a 2. cikkben említett szervezet, amely tekintetében szanálási intézkedést hoztak;

(12)	„intézmény”: a 2. cikk c) pontjával összhangban összevont felügyelet alá tartozó hitelintézet vagy befektetési vállalkozás;

(13)	„csoport”: olyan anyavállalat és leányvállalatai, amelyek a 2. cikkben említett szervezetek;

▐

(19)	„rendelkezésre álló pénzügyi eszközök”: az Alap számára a 74. cikkben említett célokra rendelkezésre álló készpénz, betétek, eszközök és visszavonhatatlan fizetési kötelezettségek;

(20)	„az Alap célszintje”: a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök 68. cikk alapján elérendő összege.

4. cikk

Részt vevő tagállamok

A részt vevő tagállam olyan tagállam, amelynek pénzneme az euró, vagy olyan tagállam, amelynek pénzneme nem az euró, de az 1024/2013/EU▐ rendelet 7. cikkével összhangban szoros együttműködést alakított ki.

5. cikk

Kapcsolat a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvvel és az alkalmazandó nemzeti joggal

(-1)     E rendelet értelmében a Bizottság és a Testület e rendelet szerinti feladatainak vagy hatásköreinek ellátását a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv, illetve az ennek értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok szabályozzák.

(1)   Ha e rendelet alapján a Bizottság vagy a Testület olyan feladatokat vagy hatásköröket gyakorol, amelyeket a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv szerint egy részt vevő tagállam nemzeti szanálási hatóságának kell gyakorolnia, akkor e rendelet és a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv alkalmazása céljából a Testületet kell az illetékes nemzeti szanálási hatóságnak, vagy határon átnyúló csoportszintű szanálás esetén az illetékes csoportszintű szanálási hatóságnak tekinteni.

(1a)     A Testület az e rendelet értelmében ráruházott feladatai ellátása során az EBH által kidolgozott és a Bizottság által az 1093/2010/EU rendelet 10–15. cikkével összhangban elfogadott szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardok, az EBH által az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban az elfogadott iránymutatások és ajánlások, valamint a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv vonatkozó rendelkezései értelmében az EBH által az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban hozott határozatok hatálya alá tartozik.

(2)   A Testület, amikor nemzeti szanálási hatóságként lép fel, adott esetben a Bizottság engedélyével jár el.

(3)   E rendelet rendelkezéseire figyelemmel, a részt vevő tagállam nemzeti szanálási hatóságai a nemzeti jog vonatkozó, a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv által harmonizált rendelkezései alapján és azoknak megfelelően járnak el.

6. cikk

Általános elvek

(1)   A Testület, a Bizottság vagy a nemzeti szanálási hatóságok egyetlen intézkedése, javaslata vagy politikája sem lehet megkülönböztető a 2. cikkben említett szervezetekkel, a betétesekkel, befektetőkkel vagy az Unióban székhellyel rendelkező egyéb hitelezőkkel szemben nemzeti hovatartozásuk vagy tevékenységük helye alapján.

(1a)     Az egységes szanálási mechanizmus keretében a Testület, a Bizottság vagy a nemzeti szanálási hatóságok valamennyi intézkedése, javaslata vagy politikája az Unió és minden egyes részt vevő uniós tagállam pénzügyi rendszere stabilitásának elősegítése céljával valósul meg, teljes mértékben figyelembe véve a belső piac egységét és integritását.

(2)   Olyan döntés vagy intézkedés meghozatalakor, amelynek egynél több▐ tagállamban lehet hatása, és különösen a kettő vagy több részt vevő tagállamban székhellyel rendelkező csoportokat érintő döntések meghozatalakor a Bizottság és a Testület kellően figyelembe veszi az összes következő tényezőt:

a)

azoknak a▐ tagállamoknak az érdekeit, amelyekben valamely csoport működik, és különösen azt, hogy az egyes döntések, intézkedések vagy az intézkedések elmaradása milyen hatással lehet ezeknek a tagállamoknak a pénzügyi stabilitására, gazdaságára, betétbiztosítási rendszerére vagy befektetővédelmi rendszerére;

b)	azt, hogy a különböző érintett tagállamok érdekeinek kiegyensúlyozására kell törekedni és el kell kerülni, hogy valamely▐ tagállam érdekei méltánytalanul sérüljenek vagy indokolatlanul előtérbe kerüljenek;

c)	azt, hogy el kell kerülni azon csoport többi részére gyakorolt negatív hatást, amelynek a szanálás alatt álló, 2. cikkben említett szervezet a tagja;

ca)	lehetőség szerint a csoport azon érdekét, hogy folytassa a határon átnyúló tevékenységét;

d)	azt, hogy el kell kerülni a 2. cikkben említett szervezetek hitelezőire háruló költségek aránytalan megnövekedését, amennyiben ez nagyobb lenne annál a költségnél, amely akkor hárul rájuk, ha szanálásukra rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében került volna sor;

e)	az EUMSZ 107. cikke alapján meghozandó és a 16. cikk (10) bekezdésében említett döntéseket.

(3)   A Bizottság és a Testület az egyes esetek természetének és körülményeinek megfelelően egyensúlyt teremt a (2) bekezdésben említett tényezők és a 12. cikkben említett szanálási célkitűzések között.

(4)   A Testület vagy a Bizottság döntései vagy intézkedései nem írhatják elő a tagállamok számára rendkívüli állami pénzügyi támogatást biztosítását , és nem hathatnak ki közvetlenül a tagállamok költségvetési felelősségére .

(4a)     A Testület a döntések vagy az intézkedések meghozatalakor biztosítja, hogy az érintett szervezetek alkalmazottainak képviselőit tájékoztassák és adott esetben velük konzultáljanak.

(4b)     E rendelet értelmében a Testület, a Bizottság vagy a nemzeti szanálási hatóságok intézkedései, javaslatai és politikái bármely tagállamra vagy a tagállamok bármely csoportjára nézve tiszteletben tartják a megkülönböztetés tilalmának elvét.

(4c)     A Bizottságnak az e rendelet szerinti feladatainak ellátása során függetlenül, a többi feladatától elkülönülten és szigorúan az e rendeletben, illetve a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvben meghatározott célokkal és elvekkel összhangban kell eljárnia. A feladatok szétválasztását megfelelő szervezeti elkülönítéssel kell garantálni.

II. RÉSZ

KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK

I. CÍM

AZ EGYSÉGES SZANÁLÁSI MECHANIZMUSON BELÜLI FUNKCIÓK ÉS ELJÁRÁSI SZABÁLYOk

1. fejezet

Szanálási tervezés

7. cikk

Szanálási tervek

(1)   A Testület a nemzeti szanálási hatóságokkal együtt a 2. cikkben említett szervezetekre és a csoportokra vonatkozó szanálási terveket készít, és azokat jóváhagyja .

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában a nemzeti szanálási hatóságok e cím 5. fejezetének sérelme nélkül továbbítanak a Testületnek minden, a szanálási tervek elkészítéséhez és végrehajtásához szükséges információt, amelyhez a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 10. cikkének és 12. cikke (1) bekezdésének megfelelőn hozzájutottak.

(2a)     Az egyes szervezetek szanálási terveit és a csoportszintű szanálási terveket a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 9–12. cikkével összhangban kell elkészíteni.

▐

(7)   A Testület a felügyeleti szervvel vagy az összevont felügyeletet ellátó szervvel, valamint a szervezetek székhelye szerinti részt vevő tagállamok nemzeti szanálási hatóságaival együttműködve készíti el a szanálási terveket. A Testület együttműködik a részt nem vevő tagállamok szanálási hatóságaival, amennyiben e tagállamokban vannak olyan szervezetek, amelyek összevont felügyelet alá tartoznak.

(8)   A Testület előírhatja a nemzeti szanálási hatóságok számára, hogy a Testület általi felülvizsgálat és jóváhagyás céljából készítsék el a szanálási tervek előzetes tervezetét, a csoportszintű szanálási hatóság számára pedig, hogy készítse el a csoportszanálási terv előzetes tervezetét. A Testület előírhatja a nemzeti szanálási hatóságok számára, hogy a szanálási tervek elkészítésével kapcsolatosan egyéb feladatokat is elvégezzenek.

(9)   A szanálási terveket a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 9–12. cikkével összhangban felülvizsgálják és adott esetben naprakésszé teszik.

(9a)     A szanálási tervek kidolgozására, értékelésére és jóváhagyására, valamint a megfelelő intézkedések alkalmazására vonatkozó döntéseket a Testület vezetői ülésén hozza meg.

8. cikk

A szanálhatóság értékelése

(1)   A 7. cikknek megfelelő szanálási tervek készítésekor a Testület – az illetékes hatóságokkal , többek között az EKB-val, valamint azon részt nem vevő tagállamok szanálási hatóságaival való konzultációt követően, amelyek területén leányvállalatok találhatók vagy amelyek területén jelentős fióktelepek és leányvállalatok találhatók amennyiben az a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 13. és 13a. cikke szerinti jelentős fióktelep szempontjából releváns – értékeli, hogy az intézmények és csoportok milyen mértékben szanálhatók a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 13. és 13a. cikkében előírtaknak megfelelően ▐ .

(2)   ▐ Valamely szervezet▐ a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 13. cikkében meghatározott helyzetekben minősül szanálhatónak▐ .

(3)   ▐ Valamely csoport▐ a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 13a. cikkében meghatározott helyzetekben minősül szanálhatónak▐ .

(4)   Az értékelés céljából a Testület megvizsgálja legalább a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv mellékletének C. szakaszában meghatározott témákat.

(5)   Ha egy szervezet vagy csoport szanálhatóságának az (1) ▐ bekezdés szerint elvégzett értékelését követően a Testület – az illetékes hatósággal, többek között az EKB-val folytatott konzultáció után – megállapítja, hogy jelentős potenciális akadályai vannak az adott szervezet vagy csoport szanálhatóságának, a Testület az illetékes hatóságokkal konzultálva az intézménynek vagy az anyavállalatnak címzett jelentést készít, amelyben elemzi a szanálási mechanizmusok eredményes alkalmazása és a szanálási hatáskörök gyakorlása előtt álló jelentős akadályokat. A jelentésben olyan intézkedésekre vonatkozó ajánlásoknak is szerepelniük kell, amelyek a Testület véleménye szerint szükségesek vagy megfelelőek a szóban forgó akadályok (8) bekezdéssel összhangban történő kiküszöböléséhez.

(6)   A jelentést továbbítani kell az érintett szervezetnek vagy anyavállalatnak, az illetékes hatóságoknak és azon részt nem vevő tagállamok szanálási hatóságainak, amelyekben jelentős fióktelepek vagy leányvállalatok találhatók. A jelentést alá kell támasztani a szóban forgó értékelés vagy megállapítás indokaival, és fel kell tüntetni, hogy az értékelés vagy megállapítás hogyan felel meg a 6. cikkben meghatározott arányos alkalmazás követelményének.

(7)   A jelentés kézhezvételét követő négy hónapon belül a szervezet vagy az anyavállalat előterjesztheti észrevételeit, és olyan alternatív intézkedéseket javasolhat a Testületnek, amelyek orvosolhatnák a jelentésben feltárt akadályokat. A Testület tájékoztatja a szervezet vagy anyavállalat által javasolt intézkedésekről az illetékes hatóságokat és azon részt nem vevő tagállamok szanálási hatóságait, amelyekben jelentős fióktelepek vagy leányvállalatok találhatók.

(8)   Ha az érintett szervezet vagy anyavállalat által javasolt intézkedések nem küszöbölik ki hatékonyan a szanálhatóság akadályait, a Testület – az illetékes hatóságokkal , és adott esetben a makroprudenciális hatósággal való konzultációt követően – határozatot hoz, amelyben kijelenti, hogy a javasolt intézkedések nem küszöbölik ki hatékonyan a szanálhatóság akadályait, és utasítja a nemzeti szanálási hatóságokat, hogy írják elő az intézmény, az anyavállalat vagy az érintett csoport valamely leányvállalata számára a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 14. cikkében felsorolt bármely intézkedés meghozatalát a következő kritériumok alapján:

a)	az intézkedés mennyire hatékony a szanálhatóság akadályainak kiküszöbölésében;

b)	el kell kerülni az azon ▐ tagállamokban a pénzügyi stabilitásra gyakorolt negatív hatást, amelyekben a csoport tevékenykedik ;

c)	el kell kerülni az érintett intézményre vagy csoportra gyakorolt olyan hatást, amely a szanálhatóság akadályának kiküszöböléséhez szükséges mértéket meghaladja, vagy aránytalan.

(9)   A (8) bekezdés alkalmazásában a Testület a ▐ [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 14. cikkében említett intézkedések bármelyikének meghozatalára utasítja a nemzeti szanálási hatóságokat.

▐

(10)   A nemzeti szanálási hatóságok a 26. cikknek megfelelően végrehajtják a Testület utasításait.

8a. cikk

A rendszerszempontból jelentős intézmények szanálhatósága

Hatásköreinek és függetlenségének sérelme nélkül a Testület prioritást biztosít a rendszerszintű kockázatokat hordozó intézmények – többek között a 2013/36/EU irányelv 131. cikkének megfelelően globálisan rendszerszinten jelentős intézményeknek (G-SII-k) vagy a rendszerszinten jelentős egyéb intézményeknek (O-SII-k) minősített intézmények – szanálhatósága értékelésének, és adott esetben ezen intézmények mindegyike tekintetében tervet dolgoz ki, hogy e rendelet 8. cikkével és a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 14. cikkével összhangban kiküszöbölje szanálhatóságuk akadályait.

9. cikk

Egyszerűsített kötelezettségek és mentesítések

(1)   A Testület saját kezdeményezésére vagy valamely nemzeti szanálási hatóság javaslata alapján a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 4. cikkével összhangban egyszerűsített kötelezettségeket alkalmazhat a ▐ helyreállítási és a szanálási tervek készítésével kapcsolatban.

(2)   A nemzeti szanálási hatóságok konkrét intézmények vagy csoportok▐ szanálási terveinek elkészítésére vonatkozóan javasolhatják a Testület számára egyszerűsített kötelezettségek alkalmazását▐ . Ezt a javaslatot meg kell indokolni és a vonatkozó összes dokumentációval alá kell támasztani.

(3)   A Testület értékeli az érintett intézményeket vagy csoportot, amikor az (1) bekezdés szerinti javaslatot kap vagy amikor saját kezdeményezésére jár el. Az értékelést a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 4. cikkében meghatározott elemekre ▐ tekintettel kell elvégezni.

▐

(4)   A Testület ▐ megvizsgálja, hogy továbbra is célszerű-e alkalmazni az egyszerűsített kötelezettségeket mentesítéseket, és a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 4. cikkében meghatározott helyzetekben azokat nem alkalmazza tovább.

Ha az egyszerűsített kötelezettség alkalmazására ▐ az (1) bekezdésnek megfelelően javaslatot tevő nemzeti szanálási hatóság úgy véli, hogy vissza kell vonni az egyszerűsített kötelezettség alkalmazására ▐ vonatkozó határozatot, e célból javaslatot terjeszt a Testület elé. Ebben az esetben a Testület a (3) bekezdésben meghatározott elemek fényében a nemzeti szanálási hatóság által a visszavonásra vonatkozóan benyújtott indokolás teljes körű figyelembevételével hoz határozatot a javasolt visszavonásról.

▐

(7)   A Testület tájékoztatja az EBH-t arról, ha alkalmazza az (1) és (4)▐ bekezdést.

10. cikk

A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmények

(1)   A Testület az illetékes hatóságokkal, többek között az EKB-val történt konzultációt követően, figyelemmel a leírásra és az átalakításra vonatkozó hatáskörökre, a (2) bekezdésben említettek szerint meghatározza a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményeket, amelyeket a 2. cikkben említett intézményeknek és anyavállalatoknak fenn kell tartaniuk.

(2)   A minimumkövetelményeket a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 39. cikkével összhangban ▐ kell kiszámítani.

(3)   Az (1) bekezdésben említett meghatározást a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 39. cikkében említett ▐ kritériumok alapján kell elvégezni.

▐

A meghatározás során meg kell adni azt a minimumkövetelményt, amelyet az intézményeknek kell teljesíteniük egyéni alapon, és amelyet az anyavállalatoknak kell teljesíteniük összevont alapon. A Testület dönthet úgy, hogy a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 39. cikkében meghatározott helyzetekben mentesít egy leányvállalatot az összevont vagy egyéni alapon teljesítendő minimumkövetelmény alól ▐.

(4)   Az (1) bekezdésben említett meghatározás előírhatja, hogy a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 39. cikkével összhangban összevont vagy egyéni alapon részben a belső feltőkésítésbe szerződéses kikötés alapján bevonható instrumentumok révén is teljesíthető.

▐

(6)   A Testület az (1) bekezdésben említett meghatározásokat a 7. cikk szerinti szanálási tervek elkészítése és karbantartása során hozza meg.

(7)   A Testület meghatározásainak címzettjei a nemzeti szanálási hatóságok. A nemzeti szanálási hatóságok a 26. cikknek megfelelően végrehajtják a Testület utasításait. A Testület előírja a nemzeti szanálási hatóságok számára annak ellenőrzését és biztosítását, hogy az intézmények és az anyavállalatok fenntartják az (1) bekezdésben előírt minimumkövetelményt.

(8)   A Testület tájékoztatja az EKB-t és az EBH-t az általa az (1) bekezdés szerint az egyes intézményekre és anyavállalatokra vonatkozóan meghatározott minimumkövetelményekről.

2. fejezet

Korai beavatkozás

11. cikk

Korai beavatkozás

(1)   Az EKB saját kezdeményezésre vagy a részt vevő tagállamok illetékes nemzeti hatóságának közleménye nyomán tájékoztatja a Testületet azokról az intézkedésekről, amelyeknek meghozatalára kötelezik az intézményt vagy csoportot, vagy amelyeket ők maguk hoznak meg az 1024/2013/EU ▐ rendelet 16. cikke, vagy a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 23. cikkének (1) bekezdése vagy 24. cikke, illetve a 2013/36/EU irányelv 104. cikke alapján.

A Testület tájékoztatja a Bizottságot minden olyan információról, amelyet az első albekezdés szerint kapott.

(2)   Az (1) bekezdésben említett információk kézhezvételének időpontjától kezdődően, és az EKB és az illetékes hatóságok más uniós jog szerinti hatásköreinek sérelme nélkül, a Testület előkészítheti az érintett intézmény vagy csoport szanálását.

Az első albekezdés alkalmazásában a Testület – az EKB-val és az érintett illetékes hatósággal együttműködve – szorosan figyelemmel kíséri az intézmény vagy anyavállalat állapotát, és azt, hogy teljesíti-e az előírt korai beavatkozási intézkedéseket.

(3)   A Testület a következő hatáskörökkel rendelkezik:

a)	e cím 5. fejezetének megfelelően előírhatja, hogy megkapjon minden, az intézmény vagy a csoport szanálásának előkészítéséhez szükséges információt;

b)	a 17. cikknek megfelelően elvégezheti az intézmény vagy csoport eszközeinek és kötelezettségeinek értékelését;

c)

felveheti a kapcsolatot a potenciális vásárlókkal az intézmény vagy csoport szanálásának előkészítése érdekében, vagy erre kötelezheti az intézményt, az anyavállalatot vagy a nemzeti szanálási hatóságot, figyelemmel az e rendelet által és a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 76. cikke által megállapított titoktartási követelményeknek való megfelelésre;

d)	előírhatja az érintett nemzeti szanálási hatóság számára, hogy készítsen az érintett intézményre vagy csoportra vonatkozó előzetes szanálási megállapodást.

(4)   Ha azelőtt, hogy az intézmény vagy csoport teljes körűen teljesítette volna a Testülethez bejelentett első intézkedést, az EKB vagy a részt vevő tagállamok illetékes nemzeti hatóságai további intézkedést kívánnak előírni az intézmény vagy csoport számára az 1024/2013 /EU ▐ rendelet 16. cikke, vagy a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 23. vagy 24. cikke, illetve a 2013/36/EU irányelv 104. cikke alapján, az EKB saját kezdeményezésre vagy egy részt vevő tagállam hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságának közleménye nyomán ▐ tájékoztatja a Testületet , mielőtt ilyen további intézkedést írnak elő az érintett intézmény vagy csoport számára.

(5)   Az EKB vagy az illetékes hatóság, és a Testület biztosítják, hogy a (4) bekezdésben említett további intézkedés, valamint a Testület által a (2) bekezdés szerint a szanálás előkészítésének céljából hozott intézkedések összhangban legyenek.

3. fejezet

Szanálás

12. cikk

Szanálási célok

(1)   A 16. cikkben említett szanálási eljárás keretében eljárva a Bizottságnak és a Testületnek – vonatkozó hatásköreiknek megfelelően – figyelembe kell vennie a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 26. cikkében meghatározott szanálási célokat, és azokat az eszközöket és hatásköröket kell választaniuk, amelyek véleményük szerint a legjobban szolgálják az adott eset körülményeihez kapcsolódó célok elérését.

(2)   ▐ A Bizottságnak és a Testületnek a fenti célok követésekor▐ a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 26. cikkével összhangban kell eljárnia.

▐

13. cikk

A szanálásra vonatkozó általános elvek

A 16. cikkben említett szanálási eljárás keretében eljárva, a Bizottság és a Testület meghozzák az összes megfelelő intézkedést, amelyekkel biztosítható, hogy a szanálási intézkedést a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 26. cikkében meghatározott ▐ elvekkel összhangban hozták meg.

▐

14. cikk

A pénzügyi vállalkozások és az anyavállalatok szanálása

A pénzügyi vállalkozások és anyavállalataik vonatkozásában hozott szanálási intézkedést a Testület által megfogalmazott határozattervezet alapján a Bizottság hozza meg a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 28. cikkével összhangban.

▐

15. cikk

A követelések rangsora

Ha a belső feltőkésítési eszköz egy szanálás alá vont intézmény esetében kerül alkalmazásra, a Testület, továbbá a részt vevő tagállamok nemzeti szanálási hatóságai a 24. cikk (3) bekezdése szerinti belső feltőkésítési eszközből kizárt kötelezettségek sérelme nélkül és a Bizottság által a Testület határozattervezete alapján meghozott megfelelő határozatot követően, a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 43. cikkében meghatározott sorrendben ▐ gyakorolják a követelések leírására vagy átalakítására vonatkozó hatásköreiket.

16. cikk

Szanálási eljárás

(1)   Amennyiben az EKB saját kezdeményezésre vagy egy részt vevő tagállam valamely illetékes nemzeti szanálási hatóságának közleménye nyomán megállapítja, hogy a 2. cikkben említett szervezettel összefüggésben teljesülnek a (2) bekezdés a) és b) pontjában említett feltételek, erről az értékelésről haladéktalanul értesítenie kell a Bizottságot és a Testületet.

Az első albekezdés szerinti értesítésre a Testülettől vagy valamely illetékes nemzeti hatóságtól kapott értékelési felkérést követően kerülhet sor, amennyiben ezek valamelyike úgy ítéli meg, hogy indokoltan feltételezhető, hogy egy intézmény csődközeli helyzetbe került vagy valószínűsíthetően fizetésképtelenné válik.

Az előző albekezdés szerinti értesítésre a Testülettel és az illetékes nemzeti hatósággal folytatott konzultációt követően kerül sor.

(1a)     A Testület az 50. cikkel összhangban a vezetői ülésén készíti elő és hozza meg a szanálási eljárással kapcsolatos valamennyi döntését.

(2)   Az (1) bekezdés szerinti értesítés kézhezvételekor ▐ a Testület a vezetői ülésén értékelést végez annak ellenőrzése céljából, hogy teljesülnek-e a következő feltételek:

a)	a szervezet csődközeli helyzetbe került vagy valószínűsíthetően fizetésképtelenné válik;

b)

az időzítést és más releváns körülményeket is figyelembe véve ésszerűen nem várható, hogy a szervezet vonatkozásában hozott bármilyen alternatív magánszektorbeli intézkedéssel – ideértve az az intézményvédelmi rendszerben hozott intézkedéseket – vagy felügyeleti intézkedéssel (beleértve a korai beavatkozási intézkedéseket vagy a tőkeinstrumentumoknak a 18. cikk bekezdése szerinti leírását vagy átalakítását) ésszerű időn belül megelőzhető lenne a szervezet csődje;

c)	a szanálási intézkedésre a (4) bekezdés szerinti közérdek miatt van szükség.

(3)   A (2) bekezdés a) pontja alkalmazásában akkor tekintendő úgy, hogy a szervezet csődközeli helyzetbe került vagy valószínűsíthetően fizetésképtelenné válik, ha a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 27. cikkének (2) bekezdésében említett ▐ körülmények közül bármelyik fennáll.

▐

(4)   A (2) bekezdés c) pontjának alkalmazásában egy szanálási intézkedés a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 27. cikkének (3) bekezdésében említett körülmények esetén szolgálja a közérdeket.

(5)    Amennyiben megállapítja, hogy a (2) bekezdésben megállapított feltételek mindegyike teljesül, a Testület az (1) bekezdésben említett értesítésre tekintettel határozattervezetet nyújt be a Bizottságnak, amely értelmében a szervezetet szanálás alá kell vonni. A határozattervezet tartalmazza legalább a következőket:

a)	arra vonatkozó ajánlás, hogy a szervezetet szanálás alá kell vonni;

b)	a szanálási eszközöknek a 19. cikk (32) bekezdésében említett kerete;

c)	az Alapnak a szanálási intézkedés támogatása céljából történő igénybevételének a kerete, összhangban a 71. cikkel.

(6)    A Testület határozattervezetének kézhezvételét követően a Bizottság ▐ határoz a határozattervezetet elfogadásáról vagy elutasításáról , az érintett szervezet tekintetében alkalmazandó szanálási eszközök keretéről, valamint adott esetben az Alapnak a szanálási intézkedés támogatása céljából történő igénybevételéről. ▐

Ha a Bizottság nem kívánja elfogadni a Testület határozattervezetét, illetve módosításokkal kívánja elfogadni azt, akkor visszaküldi a határozattervezetet a Testületnek, és megindokolja, hogy miért nem fogadja el azt, illetve adott esetben megindokolja a tervezett módosításokat. A Bizottság határidőt állapíthat meg a Testület számára az eredeti ajánlásnak a Bizottság által javasolt módosítások alapján történő módosítása és Bizottsághoz történő újbóli benyújtása céljából. Kellően indokolt sürgős esetek kivételével a Testület számára legalább öt munkanapot kell biztosítani a Bizottság kérését követően a határozattervezet felülvizsgálatához.

A Bizottság mindent elkövet azért, hogy megfeleljen az e bekezdés alapján ráruházott feladatok ellátására vonatkozóan az EBH által kibocsátott iránymutatásoknak és ajánlásoknak, és az 1093/2010/EU rendelet 16. cikke (3) bekezdésében előírtak szerint jár el annak megerősítését illetően, hogy megfelel-e vagy meg kíván-e felelni ezen iránymutatásnak vagy ajánlásnak.

(7)   A Bizottság határozatát a Testületnek kell címezni. Ha a Bizottság úgy határoz, hogy a szervezetet nem vonja szanálás alá, mivel a (2) bekezdés c) pontjában megállapított feltétel nem teljesül, az érintett szervezetet a nemzeti fizetésképtelenségi jognak megfelelően fel kell számolni.

(8)   A Bizottság határozata által megállapított keretek között a Testület a vezetői ülésén dönt a 20. cikkben említett szanálási rendszerről, továbbá biztosítja, hogy a nemzeti szanálási hatóságok meghozzák a szanálási rendszer végrehajtásához szükséges intézkedéseket. A Testület határozatát az érintett nemzeti szanálási hatóságoknak kell címezni, és a határozat utasítja az említett hatóságokat, hogy a 26. cikknek megfelelően hozzák meg a Testület említett határozatának végrehajtásához szükséges valamennyi intézkedést, és ennek érdekében gyakorolják a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvben, és különösen az említett▐ irányelv 56–64. cikkében biztosított szanálási hatáskörök bármelyikét. Állami támogatás jelenléte esetében a Testület csak azt követően hozhat határozatot, hogy a Bizottság döntött az állami támogatásról.

(9)   Ha a Testület úgy ítéli meg, hogy a szanálási intézkedések az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősülhetnek, felszólítja az érintett részt vevő tagállamot vagy tagállamokat, hogy az EUMSZ 108. cikke (3) bekezdésének megfelelően haladéktalanul értesítse vagy értesítsék a Bizottságot a tervezett intézkedésekről.

(10)   Amennyiben a Testület által a vezetői ülésén javasolt szanálási intézkedés magában foglalja az Alap igénybevételét, és az intézkedéshez nem kapcsolódik az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatás, a Bizottság párhuzamosan, analógia útján az EUMSZ 107. cikkének alkalmazáshoz meghatározott kritériumokat alkalmazza.

(11)   A Bizottság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a Testülettől megszerezzen minden olyan információt, amelyet az e rendelet és adott esetben az EUMSZ 107. cikke szerinti feladatok teljesítéséhez szükségesnek tart. A Testület hatáskörrel rendelkezik arra, hogy e cím 5. fejezetével összhangban bármely személytől beszerezze az összes olyan információt, amelyet a szanálási intézkedés előkészítéséhez és az arról való döntéshez szükségesnek tart, ideértve a szanálási tervben biztosított információk aktualizált változatát és kiegészítéseit.

(12)   A Testület hatáskörrel rendelkezik arra, hogy határozattervezeteket nyújtson be a Bizottságnak a szanálási eszköz keretének módosítására és az Alapnak a szanálás alá vont szervezet tekintetében való igénybevételére vonatkozóan .

(12a)     Az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében a Bizottság az állami támogatásokkal kapcsolatos hatásköreinek gyakorlása során és a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvvel összhangban úgy tekinti az Alap felhasználását, mint ha nemzeti szanálásfinanszírozási megoldásról lenne szó.

17. cikk

Értékelés

(1)   A szanálási intézkedések meghozatalát vagy a tőkeinstrumentumok leírására, illetve átalakítására vonatkozó hatáskör gyakorlását megelőzően a Testület gondoskodik arról, hogy a 2. cikkben említett valamely szervezet eszközeinek és kötelezettségeinek méltányos és reális értékelését a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 30. cikkével összhangban végezzék .

▐

(16)   A szanálási intézkedés végrehajtását követően, annak felmérésére, hogy a részvényesek és a hitelezők jobb elbánásban részesültek volna-e, ha a szanálás alá vont intézményt rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá vonják, a Testület gondoskodik arról, hogy sor kerüljön egy, az (1) bekezdés szerint végrehajtott értékeléstől eltérő, a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 66. cikkével összhangban elvégzett értékelésre.

▐

18. cikk

Tőkeinstrumentumok leírása és átalakítása

(1)   Az EKB – saját kezdeményezésére, vagy egy részt vevő tagállam hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságának közleménye nyomán – tájékoztatja a Testületet, ha megítélése szerint a 2. cikkben említett szervezet vagy a valamely részt vevő tagállamban letelepedett csoport vonatkozásában teljesülnek a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvben a tőkeinstrumentumok leírására és átalakítására megállapított feltételek:

▐

(1a)     Az EKB biztosítja a Testület számára az (1) bekezdés szerinti tájékoztatást, amelyre a Testülettől vagy egy nemzeti szanálási hatóságtól kapott értékelési felkérést követően kerülhet sor, amennyiben ezek valamelyike úgy ítéli meg, hogy indokoltan feltételezhető, hogy a 2. cikkben említett szervezet vagy valamely részt vevő tagállamban letelepedett csoport vonatkozásában teljesülnek a tőkeinstrumentumok leírására és átalakítására vonatkozó feltételek.

(1b)     Amennyiben teljesülnek az (1) bekezdésben említett feltételek, a Testület – az (1) bekezdésben említett tájékoztatás figyelembe vételével – határozattervezetet nyújt be a Bizottságnak arról, hogy a tőkeinstrumentumok leírására vagy átalakítására vonatkozó hatásköröket gyakorolják, illetve arról, hogy e hatásköröket külön, vagy – a 16. cikk (4)–(7) bekezdése szerinti eljárásnak megfelelően – egy szanálási intézkedéssel együtt gyakorolják.

▌

(5)    Azt követően, hogy megkapja a határozattervezetet a Testülettől, a Bizottság határoz arról, hogy elfogadja-e a határozattervezetet és , hogy a tőkeinstrumentumok leírására vagy átalakítására vonatkozó hatásköröket külön, vagy a 16. cikk (4)–(7) bekezdése szerinti eljárás szerint, valamely szanálási intézkedéssel együtt kell gyakorolni.

(6)   Amennyiben ▌ az (1) bekezdésben említett feltételek teljesülnek, de a szanálás 16. cikk (2) bekezdés szerinti feltételei nem teljesülnek, a Testület – a Bizottság határozatát követően – felszólítja a nemzeti szanálási hatóságokat, hogy a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 51. és 52. cikkével összhangban gyakorolják leírási vagy átalakítási hatáskörüket.

(7)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett , a tőkeinstrumentumok leírására vagy átalakítására vonatkozó feltételek és a 16. cikk (2) bekezdésében említett szanálási feltételek egyaránt teljesülnek, a 16. cikk (4)–(7) bekezdésében meghatározott eljárás alkalmazandó.

(8)   A Testület biztosítja, hogy a nemzeti szanálási hatóságok a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvvel összhangban gyakorolják leírási vagy átalakítási hatáskörüket.

▐

(9)   A nemzeti szanálási hatóságok végrehajtják a Testület utasításait és a 26. cikkel összhangban gyakorolják a tőkeinstrumentumok leírására vagy átalakítására vonatkozó hatáskörüket.

19. cikk

A szanálási eszközökre vonatkozó általános elvek

(1)   Ha a Testület úgy határoz, hogy a 2. cikkben említett szervezet esetében szanálási eszközt alkalmaz, és ha a szanálási intézkedés a hitelezők által viselendő veszteséget vagy követeléseik átalakítását eredményezné, akkor a Testület a 18. cikk szerinti hatáskörét a szanálási eszköz alkalmazását közvetlenül megelőzően vagy azzal párhuzamosan gyakorolja.

(2)   A 16. cikk (5) bekezdésének b) pontjában említett szanálási eszközök a következők:

a)	vagyonértékesítési eszköz;

b)	hídbankeszköz;

c)	eszközelkülönítési eszköz;

d)	belső feltőkésítési eszköz.

(3)   A 16. cikk (5) bekezdésében említett határozattervezet elfogadása során a Testület a következő tényezőket veszi figyelembe:

a)	a szanálás alá vont intézmény eszközei és kötelezettségei a 17. cikk szerinti értékelés alapján;

b)	a szanálás alá vont intézmény likviditási pozíciója;

c)	a szanálás alá vont intézmény franchise-értékének értékesíthetősége a piacot jellemző gazdasági és versenyfeltételek fényében;

d)	a rendelkezésre álló idő.

(4)    A szanálási eszközök külön vagy együttesen is alkalmazhatók, kivéve az eszközelkülönítési eszközt, amelyet csak egy másik szanálási eszközzel együttesen lehet alkalmazni.

(4a)     Az e rendeletben előírt feladatok elvégzése céljából, illetve annak érdekében, hogy a szanálási eszközök alkalmazása során biztosítottak legyenek az egyenlő versenyfeltételek, a Testület a Bizottsággal közösen szanálási kézikönyvet fogad el, amely egyértelmű és részletes iránymutatást tartalmaz a szanálási eszközök alkalmazását illetően.

Az első albekezdésben említett szanálási kézikönyv a Bizottság által a 82. cikknek megfelelően elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus formájában valósul meg.

20. cikk

Szanálási rendszer

A Testület által a 16. cikk (8) bekezdése szerint elfogadott szanálási rendszer – a Bizottságnak a szanálási keretről a 16. cikk (6) bekezdése szerint hozott határozatainak és az állami támogatásról hozott határozatoknak megfelelően, amennyiben lehetséges, analógia útján – meghatározza azoknak a szanálási eszközöknek a részleteit, amelyeket a szanálás alá vont intézményekre legalább a 21. cikk (2) bekezdésére, a 22. cikk (2) bekezdésére, a 23. cikk (2) bekezdésére és a 24. cikk (1) bekezdésére tekintettel alkalmazni kell, valamint azokat a pontos összegeket és célokat, amelyek tekintetében sor kerül az Alap igénybevételére.

A szanálási eljárás során a Testület az adott eset körülményei által indokolt mértékben és a Bizottság által a 16. cikk (6) bekezdése szerint meghatározott szanálási kereten belül módosíthatja és naprakésszé teheti a szanálási rendszert.

21. cikk

Vagyonértékesítési eszköz

(1)   A vagyonértékesítési eszköz a Bizottság által meghatározott keretek között a következők átruházását jelenti valamely, nem hídbanknak minősülő vevőre:

a)	a szanálás alá vont intézmény által kibocsátott részvények és egyéb, tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumok; vagy

b)	a szanálás alá vont intézmény összes vagy egyes eszközei, jogai és kötelezettségei.

(2)   A vagyonértékesítési eszköz tekintetében a 16. cikk (8) bekezdésében említett szanálási rendszer különösen a következőket határozza meg:

a)	a nemzeti szanálási hatóság által a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 32. cikke (1) és (7)–(11) bekezdésének megfelelően átruházandó instrumentumok, eszközök, jogok és kötelezettségek;

b)	kereskedelmi feltételek, figyelembe véve a körülményeket, valamint a szanálási eljárás során felmerült költségeket és kiadásokat, amelyek mellett a nemzeti szanálási hatóság végrehajtja a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 32. cikke (2)–(4) bekezdésének megfelelő átruházást;

c)	annak ismertetése, hogy az átruházási hatáskört a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 32. cikke (5) és (6) bekezdésének megfelelően egynél többször gyakorolhatja-e a nemzeti szanálási hatóság;

d)	az adott szervezetnek vagy e szervezet instrumentumainak, eszközeinek, jogainak és kötelezettségeinek a nemzeti szanálási hatóság által a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 33. cikke (1) és (2) bekezdésének megfelelő értékesítésére vonatkozó szabályok;

e)	annak ismertetése, hogy az értékesítési előírásoknak a nemzeti szanálási hatóság általi betartása a (3) bekezdés szerint valószínűsíthetően aláássa-e a szanálási célokat.

(3)   A Testület a (2) bekezdés e) pontjában rögzített értékesítési követelmények teljesítése nélkül is alkalmazhatja a vagyonértékesítési eszközt, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az e követelményeknek való megfelelés valószínűleg aláásná egy vagy több szanálási cél elérését, különösen amennyiben teljesülnek a következő feltételek:

a)	a szanálási hatóság úgy ítéli meg, hogy a pénzügyi stabilitást tényleges veszély fenyegeti, amit a szanálás alá vont intézmény csődje vagy lehetséges csődje okoz vagy súlyosbít;

b)	a szanálási hatóság úgy ítéli meg, hogy az említett követelményeknek való megfelelés valószínűleg aláásná a vagyonértékesítési eszköz hatékonyságát e veszély elhárítása vagy a 12. cikk (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott szanálási cél elérése terén.

22. cikk

Hídbankeszköz

(1)   A hídbankeszköz a Bizottság által meghatározott keretek között a következők átruházását jelenti valamely hídbankra:

a)	egy vagy több szanálás alá vont intézmény által kibocsátott részvények és egyéb, tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumok;

b)	egy vagy több szanálás alá vont intézmény összes vagy egyes eszközei, jogai és kötelezettségei.

(2)   A hídbankeszköz vonatkozásában a 20. cikkben említett szanálási rendszer különösen a következőket határozza meg:

a)	a nemzeti szanálási hatóság által a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 34. cikke (1)–(9) bekezdésének megfelelően valamely hídbankra átruházandó instrumentumok, eszközök, jogok és kötelezettségek;

b)	a hídbanknak a nemzeti szanálási hatóságok általi létrehozása, működtetése és megszüntetése tekintetében hozott szabályok a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 35. cikkének (1)–(3) és (5)–(8) bekezdésének megfelelően;

c)	a hídbank vagy a hídbank eszközeinek és kötelezettségeinek a nemzeti szanálási hatóság által történő, a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 35. cikke (4) bekezdésének megfelelő értékesítésére vonatkozó szabályok.

(3)   A testületnek biztosítania kell, hogy a nemzeti szanálási hatóság által a hídbankhoz transzferált kötelezettségek összértéke ne legyen nagyobb a szanálás alá vont intézménytől transzferált vagy más forrásokból származó jogok és eszközök összértékénél.

(3a)     A hídbankkal, vagy a hídbank tulajdonában lévő tulajdonjogok és kötelezettségek egy részével vagy összességével kapcsolatosan kapott bármilyen ellenértéknek összhangban kell állnia a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv vonatkozó rendelkezéseivel.

23. cikk

Eszközelkülönítési eszköz

(1)   A Bizottság által meghatározott kereten belül az eszközelkülönítési eszköz egy szanálás alá vont intézmény eszközeinek, jogainak és kötelezettségeinek egy olyan vagyonkezelő szervezetre történő átruházásából áll , amely megfelel a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvben a vagyonkezelő szervezet jogalanysága tekintetében meghatározott követelményeknek .

▐

(2)   Az eszközelkülönítési eszköz vonatkozásában a 20. cikkben említett támogatási rendszer keretében különösen a következők kerülnek meghatározásra:

a)	a nemzeti szanálási hatóság által a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 36. cikkének (1)–(4) és (6)–(10) bekezdésének megfelelően a vagyonkezelő szervezetre átruházandó instrumentumok, eszközök, jogok és kötelezettségek;

b)	a nemzeti szanálási hatóság által a vagyonkezelő szervezetre átruházott eszközök ellenértéke a 17. cikkben meghatározott elveknek megfelelően. Ez a rendelkezés nem zárja ki azt, hogy az ellenérték a névérték vagy negatív érték legyen.

(2a)     A vagyonkezelő szervezettel, vagy a vagyonkezelő szervezet tulajdonában lévő tulajdonjogok és kötelezettségek egy részével vagy összességével kapcsolatosan kapott bármilyen ellenértéknek összhangban kell állnia a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv vonatkozó rendelkezéseivel.

24. cikk

Belső feltőkésítési eszköz

(1)   A belső feltőkésítési eszköz alkalmazása a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 37. cikkében említett célokat szolgálhatja.

▐

A Bizottság által meghatározott kereten belül a belső feltőkésítési eszköz vonatkozásában a támogatási rendszer különösen a következőket határozza meg:

a)	az aggregált összeg, amellyel a figyelembe vehető kötelezettségeket a (6) bekezdésnek megfelelően csökkenteni kell vagy át kell alakítani őket;

b)	azok a kötelezettségek, amelyeket az (5)–(13) bekezdésnek megfelelően ki lehet zárni;

c)	a (16) bekezdésnek megfelelően benyújtandó reorganizációs terv célkitűzései és minimális tartalma.

(2)   ▐

Ha a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 37. cikkének (3) bekezdésében egy szervezet feltőkésítésére alkalmazandó belső feltőkésítési eszköz tekintetében rögzített feltétel nem teljesül, a 19. cikk (2) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett szanálási eszközök valamelyikét, valamint a 19. cikk (2) bekezdésének d) pontjában említett belső feltőkésítési eszközt alkalmazzák, megfelelő módon.

(3)   A [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 38. cikkének (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségek nem képezhetik leírás vagy átalakítás tárgyát.

(5)   Kivételes körülmények esetén bizonyos kötelezettségeket ▌ki lehet zárni a leírási és átalakítási hatáskörök alkalmazásából a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 38. cikének (2a) bekezdésével összhangban.

▐

Amennyiben egy leírható, illetve átalakítható kötelezettség vagy az ilyen kötelezettségek bizonyos kategóriái kizárásra vagy részlegesen kizárásra kerülnek, az egyéb leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre alkalmazott leírás vagy átalakítás szintje növelhető annak érdekében, hogy figyelembe vegyék az ilyen kizárásokat, feltéve, ha a más leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre alkalmazott leírás és átalakítás szintje tiszteletben tartja azt az elvet, hogy egyetlen hitelező sem viselhet annál nagyobb veszteséget, mint amelyet akkor viselt volna, ha a 2. cikkben említett szervezetet rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében számolták volna fel .

(6)   Amennyiben egy leírható, illetve átalakítható kötelezettség vagy az ilyen kötelezettségek bizonyos kategóriái az (5) bekezdés szerint kizárásra vagy részlegesen kizárásra kerülnek, és azok a veszteségek, amelyeket az említett kötelezettségek fedeztek volna, nem kerültek részben vagy egészben áthárításra más hitelezőkre, az Alapból hozzájárulást lehet nyújtani a szanálás alá vont intézménynek a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 38. cikkében említett célkitűzéseknek megfelelően és e cikkel összhangban .

▐

(8)   Az Alapból nyújtott hozzájárulás finanszírozása a következőkből történhet:

a)	az Alap számára rendelkezésre álló összeg, amely a 2. cikkben említett szervezetek 66. cikk szerinti hozzájárulásaiból áll;

b)	a 67. cikk szerinti utólagos hozzájárulások révén három éven belül beszedhető összeg; továbbá

c)	amennyiben az a) és b) pontban említett összegek nem elegendőek, alternatív finanszírozási forrásokból származó összegek a 69. cikknek megfelelően , ideértve a szóban forgó cikkben említett hitelkeretet .

(9)    A [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 38. cikkében meghatározott rendkívüli körülmények esetén, az említett cikkel összhangban további, alternatív forrásokból származó finanszírozásra is sor kerülhet.

▐

(10)   E módszer alternatívájaként vagy kiegészítéseként, amennyiben teljesülnek a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 38. cikkében meghatározottaknak megfelelően az Alapból nyújtandó hozzájárulásra vonatkozó feltételek, hozzájárulás nyújtható a 66. cikknek megfelelő, előzetes hozzájárulásokból származó, fel nem használt forrásokból.

▐

(12)   Az (5) bekezdésben említett , bizonyos kötelezettségeknek a leírási és átalakítási hatáskörök alkalmazásából való kizárására vonatkozó határozat meghozatala során tekintettel kell lenni a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 38. cikkében említett tényezőkre.

(13)    A belső feltőkésítési eszköz alkalmazása esetén a Testület elvégzi a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 41. cikke szerinti értékelést.

▐

(14)   Az (5) bekezdés szerinti kizárásokat alkalmazni lehet akár valamely kötelezettségnek a leírásból való teljes kizárása, akár az adott kötelezettségre alkalmazott leírás mértékének korlátozása céljából.

(15)   A leírási és átalakítási hatáskörök tiszteletben tartják a követelések 15. cikk szerinti rangsorát.

(16)   A nemzeti szanálási hatóság azonnal továbbítja a Testületnek a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 47. cikkének (1) bekezdésével összhangban kinevezett vagyonfelügyelő által a belső feltőkésítési eszköz alkalmazását követően a hatósághoz eljuttatott reorganizációs tervet.

A reorganizációs terv benyújtásának időpontjától számított két héten belül a szanálási hatóság a Testület rendelkezésére bocsátja a tervre vonatkozó értékelését. A Testület a reorganizációs terv benyújtásának dátumától számított egy hónapon belül értékeli annak valószínűségét, hogy a terv végrehajtásával helyreállításra kerül a 2. cikkben említett szervezet hosszú távú életképessége. Az értékelést az illetékes hatósággal egyeztetve kell elvégezni.

Amennyiben a Testület meggyőződött arról, hogy a terv eléri az említett célt, engedélyezi, hogy a nemzeti szanálási hatóság a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 47. cikkének (5) bekezdésével összhangban jóváhagyja a tervet. Amennyiben a Testület nincs meggyőződve arról, hogy a terv eléri az említett célt, úgy utasítja a nemzeti szanálási hatóságot, hogy tájékoztassa a vagyonfelügyelőt a Testület aggályairól, továbbá felkéri a vagyonfelügyelőt, hogy a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 47. cikkének (6) bekezdésével összhangban úgy módosítsa a tervet, hogy az orvosolja az említett aggályokat. Ezt az intézkedést az illetékes hatósággal egyeztetve kell elvégezni.

A módosított tervet a nemzeti szanálási hatóság továbbítja a Testület részére. A Testület utasítja a szanálási hatóságot, hogy egy héten belül tájékoztassa a vagyonfelügyelőt arról, hogy véleménye szerint a módosított terv orvosolja-e a jelzett aggályokat, vagy további módosításokra van szükség.

25. cikk

Nyomon követés a Testület által

(1)   A Bizottság szorosan nyomon követi a szanálási rendszer nemzeti szanálási hatóságok általi végrehajtását. E célból a nemzeti szanálási hatóságok:

a)	együttműködnek a Testülettel és segítik a Testületet nyomonkövetési kötelezettségének ellátása során;

b)

a Testület által megállapított rendszeres időközönként és a Testület kérésére pontos, megbízható és teljes körű információkat szolgáltatnak a szanálási rendszer végrehajtásáról, a szanálási eszközök alkalmazásáról és a szanálási hatáskörök gyakorlásáról, ideértve a következőket: i. a szanálás alá vont intézmény, a hídbank és a vagyonkezelő szervezet műveleti és pénzügyi helyzete; ii. az elbánás, amelyben a részvényesek és hitelezők a szanálás alá vont intézmény rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolása során részesültek volna; iii. a fizetésképtelenné vált intézmény eszközeinek felszámolásával, a szanálási határozat megtámadásával és a részvényesek vagy hitelezők által benyújtott kártérítési kérelmekre vonatkozó értékeléssel kapcsolatos, folyamatban lévő bírósági eljárások; iv. az értékelők, vagyonfelügyelők, könyvelők, ügyvédek és más, a nemzeti szanálási hatóság munkáját szükség esetén segítő szakemberek kinevezése, elbocsátása vagy áthelyezése, valamint az említettek feladatainak ellátására vonatkozó információk; v. minden olyan tényállás, amelyre a Testület hivatkozhat; vi. annak mértéke és módja, ahogyan a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv IV. címének  V. fejezetében a nemzeti szanálási hatóságok tekintetében felsorolt hatáskörök általuk való gyakorlására sor kerül; vii. a 24. cikk (16) bekezdésében előírt reorganizációs terv gazdasági életképessége, megvalósíthatósága és végrehajtása.

A nemzeti szanálási hatóságok zárójelentést nyújtanak be a Testületnek a szanálási rendszer végrehajtásáról.

(2)   A rendelkezésére bocsátott információk alapján a Testület utasításokat adhat a nemzeti szanálási hatóságoknak a szanálási rendszer végrehajtásának bármely aspektusával, különösen a 20. cikkben említett elemekkel, valamint a szanálási hatáskörökkel kapcsolatban.

(3)   A Bizottság – amennyiben ez szükséges a szanálási célok eléréséhez – a Testület ajánlását követően ▌felülvizsgálhatja a szanálási rendszerre vonatkozó határozatát és módosításokat fogadhat el.

26. cikk

A szanálási határozat végrehajtása

(1)   A nemzeti szanálási hatóságok meghozzák a 16. cikk (8) bekezdésében említett szanálási határozat végrehajtásához szükséges intézkedéseket, különösen azáltal, hogy ellenőrzik a 2. cikkben említett szervezeteket, meghozzák a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 64. cikkének megfelelő, szükséges intézkedéseket és biztosítják a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvben meghatározott biztosítékok alkalmazását. A nemzeti szanálási hatóságok végrehajtják a Testület valamennyi nekik címzett határozatát.

E célból a nemzeti szanálási hatóságok – e rendeletre figyelemmel – , a nemzeti jogban meghatározott feltételeknek megfelelően gyakorolják a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvet átültető nemzeti jogszabályok szerinti hatásköreiket. A nemzeti szanálási hatóságok teljes körűen tájékoztatják a Testületet az említett hatáskörök gyakorlásáról. Valamennyi általuk hozott intézkedés megfelel a 16. cikk (8) bekezdésében említett határozatnak.

(2)   Amennyiben valamely nemzeti szanálási hatóság nem alkalmazta a 16. cikkben említett határozatot, vagy azt olyan módon alkalmazta, amely hátráltatja az e rendeletben foglalt szanálási célok elérését, a Testület jogosult közvetlenül elrendelni, hogy a szanálás alá vont intézmény:

a)	meghatározott jogokat, eszközöket és kötelezettségeket ruházzon át egy másik jogi személyre;

b)	követelje meg a hitelviszonyt megtestesítő valamennyi olyan értékpapír átalakítását, amelyek esetében a vonatkozó szerződéses feltételek a 18. cikkben meghatározott körülmények esetén előírják az átalakítást.

A Testület jogosult továbbá a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvben előírt bármely egyéb hatáskör közvetlen gyakorlására.

(3)   A szanálás alá vont intézmény megfelel a (2) bekezdésnek megfelelően hozott valamennyi határozatnak. Ezek a határozatok elsőbbséget élveznek valamennyi, a nemzeti szanálási hatóságok által ugyanabban a tárgyban hozott korábbi határozattal szemben.

(4)   A (2) bekezdésnek megfelelően hozott valamely határozat tárgyát képező kérdésekkel kapcsolatos intézkedések meghozatalakor a nemzeti hatóságoknak meg kell felelniük az említett határozatnak.

4. fejezet

Együttműködés

27. cikk

Együttműködési kötelezettség

(1)   A Testület tájékoztatja a Bizottságot minden olyan intézkedésről, amelyet a szanálás előkészítése érdekében tesz. A Bizottság tagjaira és a Bizottság személyzetére a Testület által benyújtott valamennyi információ vonatkozásában a 79. cikkben meghatározott szakmai titoktartási kötelezettség vonatkozik.

(2)   Az e rendelet szerinti kötelezettségeik ellátása során a Testület, a Bizottság, az ▌ illetékes ▌hatóságok és szanálási hatóságok szorosan együttműködnek egymással , különösen a szanálási tervezés, a korai beavatkozás és a szanálás 7–26. cikk szerinti szakaszai során . Egymás rendelkezésére bocsátják az összes olyan információt, amely feladataik ellátásához szükséges.

▐

(4)   E rendelet alkalmazásában, amennyiben az EKB felkéri a Testület ügyvezető igazgatóját , hogy megfigyelőként vegyen részt az EKB az 1024/2013/EU rendelet 19. cikkének megfelelően létrehozott felügyeleti tanácsában, a Testület másik képviselőt nevezhet ki ▌a részvétel céljára .

(5)   E rendelet alkalmazásában a Testület kijelöl egy képviselőt, aki részt vesz az Európai Bankhatóság a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 113. cikkének értelmében létrehozott szanálási bizottságában.

(6)   A Testület szorosan együttműködik az európai pénzügyi stabilitási eszközzel (EFSF), az európai stabilitási mechanizmussal (ESM) és minden hasonló jövőbeni európai szervezettel , különösen, ha az EFSF, az ESM vagy bármely hasonló jövőbeni európai szervezet közvetett vagy közvetlen pénzügyi támogatást nyújtott vagy előreláthatóan ilyen támogatást fog nyújtani a részt vevő tagállamokban letelepedett szervezeteknek, különösen a 24. cikk (9) bekezdésében említett rendkívüli körülmények fennállta esetén.

(7)   A Testület és az EKB egyetértési megállapodást köt egymással, amely meghatározza a (2) bekezdés szerinti együttműködés általános feltételeit. Az egyetértési megállapodást rendszeresen felülvizsgálják és – a bizalmas információk megfelelő kezelése mellett – közzéteszik.

(7a)     A Testület és a részt nem vevő tagállamok szanálási hatóságai egyetértési megállapodásokat kötnek, amelyek általánosságban tartalmazzák, hogy miként fognak együttműködni egymással a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv értelmében rájuk háruló feladatok elvégzése során.

Az első albekezdés sérelme nélkül a Testület egyetértési megállapodást köt minden olyan, a mechanizmusban nem részt vevő tagállam szanálási hatóságával, amelyben legalább egy, a 2013/36/EU irányelv 131. cikkében meghatározottak szerint rendszerszempontból globálisan jelentős intézmény székhellyel rendelkezik.

Minden egyetértési megállapodást rendszeresen felül kell vizsgálni, és a bizalmas információk megfelelő kezelésének szabályai szerint nyilvánosságra kell hozni.

28. cikk

Információcsere az egységes szanálási mechanizmuson belül

(1)   A Testületre és a nemzeti szanálási hatóságokra egyaránt vonatkozik a jóhiszemű együttműködésre, valamint az információcserére vonatkozó kötelezettség.

(2)   A Testület a Bizottság rendelkezésére bocsátja az e rendelet, valamint adott esetben az EUMSZ 107. cikke szerinti feladatok ellátásához szükséges valamennyi információt.

29. cikk

Együttműködés az egységes szanálási mechanizmuson belül és a csoportok kezelése

A [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 12. cikkének (4), (5), (6) és (15) bekezdése, valamint 80–83. cikke nem alkalmazandó a részt vevő tagállamok nemzeti szanálási hatóságai között fennálló kapcsolatokra. Ehelyett e rendelet vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

30. cikk

Együttműködés a részt nem vevő tagállamokkal

Ha a csoporthoz részt vevő tagállamokban és részt nem vevő tagállamokban letelepedett szervezetek egyaránt tartoznak, ▌e rendelet ▌sérelme nélkül, a részt nem vevő tagállamokkal való együttműködés során a Testület képviseli a részt vevő tagállamok nemzeti szanálási hatóságait, a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 7., 8., 11., 12., 15., 50. és a 80–83. cikkének megfelelően.

31. cikk

Együttműködés a harmadik országok hatóságaival

A Bizottság és a Testület saját hatásköreiken belül kizárólagos felelősséggel rendelkeznek azért, hogy megkössék a részt vevő tagállamok nemzeti szanálási hatóságai nevében a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 88. cikkének (4) bekezdésében említett, nem kötelező erejű együttműködési megállapodásokat, valamint az említett cikk (6) bekezdésének értelmében eleget tegyenek az említett megállapodásokra vonatkozó tájékoztatási kötelezettségnek.

5. fejezet

Vizsgálati hatáskör

32. cikk

Információkérés

(1)    Az e rendeletben említett feladatok ellátása céljából a Testület – teljes mértékben hasznosítva az EKB vagy az illetékes nemzeti hatóságok számára rendelkezésre álló összes információt – akár közvetlenül, akár a nemzeti szanálási hatóságok révén kötelezheti a következő jogi vagy természetes személyeket, hogy azok bocsássák a Testület rendelkezésére mindazokat az információkat, amelyek az e rendelet által a Testületre átruházott feladatok ellátásához szükségesek:

a)	a 2. cikkben említett szervezetek;

b)	a 2. cikkben említett szervezetek alkalmazottai;

c)	azok a harmadik felek, amelyek a 2. cikkben említett szervezetek kiszervezett feladatait vagy tevékenységeit látják el.

(2)    Az (1) bekezdésben említett szervezetek és ▌személyek rendelkezésre bocsátják az (1) bekezdés szerint előírt információkat. A szakmai titoktartásra vonatkozó rendelkezések nem mentesítik az említett szervezeteket és személyeket az ilyen információk nyújtása alól. A kért információk nyújtása nem tekinthető a szakmai titoktartási kötelezettség megszegésének.

(3)   Ha a Testület az információkat közvetlenül az említett szervezetektől és személyektől szerzi meg, úgy ezeket az információkat hozzáférhetővé kell tennie az érintett nemzeti szanálási hatóságok számára.

(4)   A Testület részére folyamatosan biztosítani kell a rendelet szerinti feladatkörei ellátásához szükséges összes információ megszerzését, különösen a szanálási hatáskörébe tartozó bármely intézmény saját tőkéjére, likviditására, eszközeire és kötelezettségeire vonatkozóan .

(5)   A Testület, az illetékes hatóságok és a nemzeti szanálási hatóságok egyetértési megállapodást köthetnek, amely rendelkezéseket tartalmaz az információcserére alkalmazandó eljárás vonatkozásában. A Testület, az illetékes hatóságok és a nemzeti szanálási hatóságok közötti információcsere nem minősül a szakmai titoktartás megsértésének.

(6)   A illetékes hatóságok, ideértve adott esetben az EKB-t is, és a nemzeti szanálási hatóságok együttműködnek a Testülettel annak érdekében, hogy megállapítsák, időközben rendelkezésre áll-e a kért információk némelyike vagy teljes köre. Ha az említett információk rendelkezésre állnak, az illetékes hatóságok, ideértve adott esetben az EKB-t is, vagy a nemzeti szanálási hatóságok a Testület rendelkezésére bocsátják az említett információkat.

33. cikk

Általános vizsgálatok

(1)    Az e rendeletben említett feladatok ellátása céljából a Testület a vonatkozó uniós jogban foglalt feltételek fenntartása mellett, bármilyen szükséges vizsgálatot elvégezhet a 32. cikk (1) bekezdésében említett, valamely részt vevő tagállamban letelepedett vagy ott tartózkodó személy tekintetében.

E célból a Testület az alábbiakra jogosult:

a)	dokumentumok benyújtásának előírása;

b)	a 32. cikk (1) bekezdésében említett személyek könyveinek és nyilvántartásainak vizsgálata, valamint másolatok és kivonatok készítése az ilyen könyvekből és nyilvántartásokból;

c)	írásbeli vagy szóbeli nyilatkozat beszerzése a 32. cikk (1) bekezdésében említett bármely személytől, annak képviselőjétől vagy munkatársától;

d)	bármely más személy megkérdezése, aki beleegyezését adja a vizsgálat tárgyára vonatkozó információgyűjtés céljára történő meghallgatáshoz.

(2)   A 32. cikk (1) bekezdésében említett személyek alávetik magukat a Testület határozata alapján indított vizsgálatoknak.

Ha egy személy akadályozza a vizsgálat lefolytatását, azon részt vevő tagállam nemzeti szanálási hatóságai, amelyben a vonatkozó telephelyek találhatók, megadják – a nemzeti jognak megfelelő – szükséges segítséget ahhoz, hogy a Testület hozzáférjen a 32. cikk (1) bekezdésében említett jogi személyek telephelyeihez.

34. cikk

Helyszíni ellenőrzések

(1)    Az e rendeletben említett feladatok ellátása céljából, és a vonatkozó uniós jogban meghatározott egyéb feltételek fenntartása mellett a Testület – az érintett nemzeti szanálási hatóságok és az illetékes hatóságok előzetes értesítését követően – valamennyi szükséges helyszíni ellenőrzés lefolytatására jogosult a 32. cikk (1) bekezdésében említett jogi személyek telephelyein. Ezen túlmenően, a 11. cikkben említett hatásköreinek gyakorlását megelőzően a Testület konzultációt folytat az illetékes hatósággal. Ha az ellenőrzés megfelelő lefolytatása és eredményessége ezt szükségessé teszi, a Testület a helyszíni ellenőrzést az érintett jogi személyek előzetes értesítése nélkül is lefolytathatja.

(2)   A Testület által a helyszíni ellenőrzés végrehajtására felhatalmazott tisztviselők és más személyek egyrészt jogosultak belépni azon jogi személyek telephelyeire és területeire, amelyek ellen a Testület 33. cikk (2) bekezdése szerint elfogadott határozata értelmében vizsgálat indul, másrészt jogosultak a 33. cikk (1) bekezdésében megállapított valamennyi hatáskör gyakorlására.

(3)   A 32. cikk (1) bekezdésében említett jogi személyek kötelesek alávetni magukat a Testület határozata alapján indított helyszíni ellenőrzésnek.

(4)   A helyszíni ellenőrzés lefolytatása szerinti tagállamok nemzeti szanálási hatóságainak tisztviselői, valamint az említett hatóságok által felhatalmazott vagy kijelölt egyéb kísérő személyek a Testület felügyelete és koordinációja mellett aktívan segítik a Testület tisztviselőit és a Testület által felhatalmazott egyéb személyeket. E célból jogosultak a (2) bekezdésben meghatározott hatáskörök gyakorlására. Az érintett részt vevő tagállamok nemzeti szanálási hatóságai is jogosultak a helyszíni vizsgálatokon való részvételre.

(5)   Amennyiben a Testület tisztviselői és más a Testület által felhatalmazott kísérő személyek megállapítják, hogy valamely személy ellenszegül az (1) bekezdés értelmében elrendelt ellenőrzésnek, az érintett részt vevő tagállam nemzeti szanálási hatóságai – összhangban a nemzeti joggal – segítséget nyújtanak a szükséges mértékben. E segítségnyújtás – az ellenőrzéshez szükséges mértékig – magában foglalja a telephelyek, könyvek vagy nyilvántartások lefoglalását is. Amennyiben az érintett nemzeti szanálási hatóságok nem jogosultak ennek a hatáskörnek a gyakorlására, úgy az arra vonatkozó hatáskörüket gyakorolják, hogy a szükséges mértékben segítséget kérjenek más nemzeti ▌hatóságoktól.

35. cikk

Az igazságügyi hatóság által adott felhatalmazás

(1)   Ha a 34. cikk (1) és (2) bekezdésében vagy a 34. cikk (5) bekezdésében előírt helyszíni ellenőrzéshez a nemzeti jogszabályok értelmében valamely igazságügyi hatóság engedélyére van szükség, úgy kérelmezni kell ezt az engedélyt.

(2)   Amennyiben sor kerül az (1) bekezdésben említett engedély kérelmezésére, a nemzeti igazságügyi hatóság gyorsan és késedelem nélkül ellenőrzi, hogy a Testület határozata hiteles-e, valamint hogy az előirányzott kényszerítő intézkedések nem önkényesek, illetve nem túlzottak-e, figyelemmel a helyszíni ellenőrzés tárgyára. A kényszerítő intézkedések arányosságának ellenőrzése során a nemzeti igazságügyi hatóság kérheti a Testület részletes magyarázatát, különös tekintettel azokra az okokra, amelyek alapján a Testületben az a gyanú merült fel, hogy sor került a 26. cikkben említett jogi aktusok megsértésére, továbbá a feltételezett jogsértés súlyosságára és a kényszerítő intézkedések hatálya alá vont személy részvételére. A nemzeti igazságügyi hatóság azonban nem vizsgálhatja felül a vizsgálat szükségességét, és nem követelheti meg, hogy bocsássák rendelkezésére a Testület aktáiban fellelhető információkat. A Testület határozatának jogszerűségét csak az Európai Unió Bírósága vizsgálhatja felül.

6. fejezet

Szankciók

36. cikk

Közigazgatási szankciók kiszabására vonatkozó hatáskör

(1)   Ha a Testület úgy ítéli meg, hogy a 2. cikkben említett szervezet szándékosan vagy gondatlanul elkövette a (2) bekezdésben említett kötelezettségszegések valamelyikét, a Testület utasítja az érintett nemzeti szanálási hatóságot arra, hogy a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvnek megfelelően szabjon ki közigazgatási szankciót a 2. cikkben említett szervezetre.

Az ilyen szervezet által elkövetett kötelezettségszegést szándékosan elkövetettnek kell tekinteni, amennyiben léteznek olyan objektív tényezők, amelyek bizonyítják, hogy a szervezet vagy annak felső vezetése szándékosan követte el azt.

(2)   A 2. cikkben említett szervezetekre a következő kötelezettségszegések miatt szabható ki közigazgatási szankció :

a)	amennyiben nem adják meg a 32. cikknek megfelelően kért információt;

b)	amennyiben nem vetik alá magukat a 33. cikknek megfelelő általános vizsgálatnak vagy a 34. cikkel összhangban történő helyszíni ellenőrzésnek;

c)	amennyiben nem nyújtanak a 66. vagy 67. cikk szerinti hozzájárulást az Alaphoz;

d)	amennyiben nem felelnek meg a Testület által a 26. cikk szerint nekik címzett határozatnak.

(3)   A nemzeti szanálási hatóságok közzéteszik az (1) bekezdés alapján kiszabott valamennyi közigazgatási szankciót . Ha a közzététel aránytalan kárt okozna az érintett feleknek, a nemzeti szanálási hatóság a felek kilétének felfedése nélkül teszi közzé a szankciókat.

(4)   Tekintettel a következetes, hatékony és eredményes végrehajtási intézkedések bevezetésére és e rendelet közös, egységes és következetes alkalmazásának biztosítására, a Testület a közigazgatási szankciók és kényszerítő bírságok nemzeti szanálási hatóságok általi alkalmazásáról szóló iránymutatásokat bocsát ki.

37. cikk

Kényszerítő bírságok

(1)   A Tanács utasítja az érintett nemzeti szanálási hatóságot, hogy ▌szabjon ki kényszerítő bírságot a 2. cikkben említett szervezetre annak érdekében, hogy kötelezze:

a)	a 2. cikkben említett valamely szervezetet a 32. cikknek megfelelően elfogadott határozatnak való megfelelésre;

b)	a 32. cikk (1) bekezdésében említett valamely személyt a fenti cikk szerinti határozatban előírt információk teljes körű benyújtására;

c)

a 33. cikk (1) bekezdésében említett valamely személyt arra, hogy vesse alá magát a vizsgálatnak és különösen, hogy hiánytalanul állítsa elő a kért nyilvántartásokat, adatokat, eljárásokat vagy egyéb anyagokat, és egészítse ki, illetve javítsa ki az említett cikknek megfelelően hozott határozat által elrendelt vizsgálat során előírt egyéb információkat;

d)	a 34. cikk (1) bekezdésében említett valamely személyt arra, hogy vesse alá magát az említett cikknek megfelelően elrendelt helyszíni ellenőrzésnek.

(2)   A kényszerítő bírságnak hatékonynak és arányosnak kell lennie. A kényszerítő bírság napi alapon kerül kiszabásra egészen addig, amíg a 2. cikkben említett szervezet vagy az érintett személy megfelel az (1) bekezdés a)–d) pontjában említett vonatkozó határozatnak.

(3)   A kényszerítő bírságot legfeljebb hat hónapos időszakra lehet kiszabni.

III. RÉSZ

INTÉZMÉNYI KERET

I. CÍM

A TESTÜLET

38. cikk

Jogállás

(1)   Ezennel létrejön az Egységes Szanálási Testület. A Testület a feladatainak megfelelő konkrét struktúrával rendelkező európai uniós ügynökség. A Testület jogi személyiséggel rendelkezik.

(2)   A Testületet valamennyi tagállamban az a legteljesebb jogképesség illeti meg, amellyel a nemzeti jog szerint jogi személy rendelkezhet. A Testület jogosult különösen ingó és ingatlan vagyont szerezni, illetőleg azt elidegeníteni, valamint bírósági eljárásban félként részt venni.

(3)   A Testületet az ügyvezető igazgató képviseli.

39. cikk

A Testület összetétele

(1)   A Testület tagjai:

a)	a szavazati joggal rendelkező ügyvezető igazgató;

b)	a szavazati joggal rendelkező ügyvezetőigazgató-helyettes;

c)	egy, a Bizottság által kinevezett , szavazati joggal rendelkező tag;

d)	egy, az EKB által kinevezett , szavazati joggal rendelkező tag;

e)	egy, a részt vevő tagállamok által kinevezett, az adott nemzeti szanálási hatóságot képviselő, a 48. és 51. cikkel összhangban szavazati joggal rendelkező tag.

ea)	egy, az EBH által kinevezett, megfigyelőként részt vevő, szavazati joggal nem rendelkező tag.

(2)   Az ügyvezető igazgató, az ügyvezetőigazgató-helyettes, valamint a Testület Bizottság és EKB által kinevezett tagjainak hivatali ideje öt évre szól. A hivatali idő – az 52. cikk (6) bekezdését figyelembe véve – nem hosszabbítható meg.

(3)   A Testület adminisztratív és igazgatási struktúrája az alábbiakból áll:

a)	a Testület plenáris ülése, amelyen végrehajtásra kerülnek a 46. cikkben meghatározott feladatok;

b)	a Testület vezetői ülése, amelyen végrehajtásra kerülnek az 50. cikkben meghatározott feladatok;

c)	az ügyvezető igazgató, aki végrehajtja az 52. cikkben meghatározott feladatokat.

40. cikk

Az uniós jogszabályoknak való megfelelés

A Testület az uniós jogszabályoknak, különösen az e rendelet értelmében hozott bizottsági határozatoknak megfelelően végzi munkáját.

41. cikk

Elszámoltathatóság

(1)   A Testület a (2)–(8) bekezdésnek megfelelően e rendelet végrehajtása tekintetében elszámolással tartozik az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(2)   A Testület évente nyújt be jelentést az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Számvevőszéknek az e rendelettel rá ruházott feladatok végrehajtásáról. Ezt a jelentést a szakmai titoktartási követelményekre figyelemmel közzéteszik a Testület honlapján.

(3)   Az ügyvezető igazgató a jelentést nyilvánosan terjeszti az Európai Parlament és a Tanács elé.

(4)   Az Európai Parlament kérésére az ügyvezető igazgató részt vesz a Parlament illetékes bizottságai által tartott, a szanálási feladatai végrehajtásáról szóló meghallgatáson. Évente legalább egy meghallgatást kell tartani.

(4a)     Az Európai Parlament kérésére az ügyvezetőigazgató-helyettes részt vesz a Parlament illetékes bizottságai által tartott, a szanálási feladatai végrehajtásáról szóló meghallgatáson.

(5)   A Tanács kérésére a Tanács meghallgathatja az ügyvezető igazgatót szanálási feladatainak végrehajtásáról.

(6)   A Testület saját eljárásainak megfelelően szóban vagy írásban ad választ az Európai Parlament vagy a Tanács által hozzá intézett kérdésekre a lehető leghamarabb, de minden esetben legalább a továbbításuktól számított öt héten belül .

(7)    Az ügyvezető igazgató kérésre zárt ajtók mögötti bizalmas, szóbeli megbeszéléseket tart az Európai Parlament illetékes bizottságának elnökével és alelnökeivel, amennyiben ezek a megbeszélések szükségesek ahhoz, hogy az Európai Parlament gyakorolhassa a Szerződésben foglalt hatásköreit. Annak érdekében, hogy az e rendelet 5. cikke szerint nemzeti szanálási hatóságként eljáró Testületre az e rendelettel és a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 76. cikkével rótt titoktartási kötelezettségeknek megfelelően biztosítható legyen a teljes titoktartás, megállapodást kell kötni az Európai Parlament és a Testület között e megbeszélések szervezési módjának részleteiről.

(8)   A Parlament által folytatott bárminemű vizsgálat során a Testület az EUMSZ-nek megfelelően együttműködik a Parlamenttel. A Testület és az Európai Parlament 2015. március 1-jéig megköti a megfelelő megállapodásokat a demokratikus elszámolási kötelezettség gyakorlásának és az e rendelettel a Testületre ruházott feladatok végrehajtása feletti felügyelet gyakorlati részleteiről. E megállapodások kiterjednek többek között az információhoz való hozzáférésre, a vizsgálatok során tanúsított együttműködésre és az ügyvezető igazgató és az ügyvezetőigazgató-helyettes kiválasztási eljárására vonatkozó információkra. Hatályuk hasonlatos az Európai Parlament és az EKB között az 1024/2013/EU rendelet 20. cikkének (9) bekezdése szerint kötött intézményközi megállapodáséhoz.

E megállapodások tartalmaznak egy, az 1024/2013/EU rendelet 20. cikkének (9) bekezdése szerint kötött intézményközi megállapodás hatályán kívül eső bizalmas információkra vonatkozó osztályozási elvekről és eljárásokról, azok Parlamentnek való továbbításáról és késleltetett nyilvánosságra hozataláról szóló, a Testület és az Európai Parlament között kötött megállapodást.

42. cikk

Nemzeti parlamentek

(-1)     Amikor a Testület benyújtja a 41. cikk (2) bekezdésében előírt jelentést, ezzel egy időben közvetlenül továbbítja azt a részt vevő tagállamok nemzeti parlamentjeinek is.

A nemzeti parlamentek a Testülethez intézhetik a jelentésre vonatkozó, indokolással ellátott észrevételeiket.

(1)   A Testület specifikus feladataiból adódóan a részt vevő tagállamok nemzeti parlamentjei saját eljárásaikon keresztül felkérhetik a Testületet, hogy írásban válaszoljon az e rendelet értelmében rá ruházott feladatokkal kapcsolatban a nemzeti parlamentek által hozzá intézett észrevételekre vagy kérdésekre.

(2)   Valamely részt vevő tagállam nemzeti parlamentje felkérheti az ügyvezető igazgatót, hogy a nemzeti szanálási hatóság képviselőjével együtt vegyen részt a szóban forgó tagállam 2. cikkben említett szervezeteinek szanálásával kapcsolatos eszmecserén.

(3)   E rendelet nem sérti a nemzeti szanálási hatóságoknak a nemzeti parlamentek felé történő – a nemzeti jogszabályoknak megfelelő – elszámolási kötelezettségét azon feladatok végrehajtása tekintetében, amelyeket e rendelet nem ruház a Testületre vagy a Bizottságra.

43. cikk

Függetlenség

(1)   Az e rendelettel rájuk ruházott feladatok elvégzése során a Testület és a nemzeti szanálási hatóságok függetlenül és a közérdeknek megfelelően járnak el.

(2)   A Testület 39. cikk (2) bekezdésében említett tagjai függetlenül és objektíven járnak el az Unió egésze érdekeinek megfelelően, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasítást sem uniós intézményektől vagy szervektől, sem tagállami kormánytól, sem más köz- vagy magánjogi jogalanytól.

43a. cikk

A Testületre alkalmazandó általános alapelvek

A Testületre a következő alapelvek vonatkoznak:

a)	a 43. cikknek megfelelően függetlenül jár el;

b)	tagjai rendelkeznek a banki szerkezetátalakítás és a fizetésképtelenség kezelése területén szükséges szakértelemmel;

c)	rendelkezik a nagy bankcsoportok kezeléséhez szükséges kapacitással;

d)	rendelkezik a gyors és pártatlan eljáráshoz szükséges kapacitással;

e)	biztosítja a nemzeti pénzügyi stabilitás, valamint az Európai Unió és a belső piac pénzügyi stabilitásának megfelelő figyelembe vételét; továbbá

f)	elszámoltatható az Európai Parlament és a Tanács felé, a 41. cikknek megfelelően.

44. cikk

Székhely

A Testület székhelye Brüsszelben, Belgiumban lesz.

II. CÍM

A TESTÜLET PLENÁRIS ÜLÉSE

45. cikk

A plenáris üléseken való részvétel

A Testület valamennyi tagja részt vesz a plenáris üléseken.

46. cikk

Feladatok

(1)   Plenáris ülésén a Testület:

a)

▌az ügyvezető igazgató által előterjesztett tervezet alapján minden év november 30-ig elfogadja a Testület következő évre vonatkozó éves munkaprogramját, és továbbítja azt az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és az EKB-nak; ennek végrehajtását a Testület a plenáris ülésén nyomon követi és ellenőrzi;

b)	az 58. cikk (2) bekezdésének megfelelően elfogadja , nyomon követi és ellenőrzi a Testület éves költségvetését;

ba)	véleményeket és ajánlásokat ad ki az ügyvezető igazgató 52. cikk (2) bekezdésének g) pontjában említett jelentéstervezetével kapcsolatban;

c)	a 68. cikknek megfelelően döntést hoz a finanszírozási megoldások közötti önkéntes kölcsönnyújtásról, a 72. cikknek megfelelően a nemzeti finanszírozási megoldások kölcsönössé tételéről és a 73. cikk (4) bekezdésének megfelelően a betétbiztosítási rendszereknek történő hitelezésről;

d)	elfogadja a Testület tevékenységeiről szóló, a 41. cikkben említett éves tevékenységi jelentést, amely részletes magyarázatokkal szolgál a költségvetés végrehajtásáról;

e)	a 61. cikknek megfelelően elfogadja a Testületre alkalmazandó pénzügyi szabályokat;

f)	a csalással kapcsolatos kockázatokkal arányos csalás elleni stratégiát fogad el, figyelembe véve a végrehajtandó intézkedések költségeit és előnyeit;

g)	a tagokkal kapcsolatos összeférhetetlenség megelőzésére és kezelésére vonatkozóan szabályokat fogad el;

h)	elfogadja eljárási szabályzatát;

i)

a (2) bekezdésnek megfelelően a Testület személyzete tekintetében gyakorolja a személyzeti szabályzat által a kinevező hatóságra, valamint az egyéb alkalmazottakra vonatkozó feltételek által a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságra ruházott hatásköröket (a továbbiakban: kinevezési hatáskörök);

j)	a személyzeti szabályzat 110. cikkével összhangban megfelelő végrehajtási szabályokat fogad el a személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó feltételek betartására vonatkozóan;

k)	a személyzeti szabályzatnak és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó feltételeknek megfelelően kinevez egy, a feladatai ellátását illetően hivatalában független, számvitelért felelős tisztviselőt;

l)	biztosítja a különböző, belső vagy külső ellenőrzési jelentésekből és értékelésekből, valamint az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokból származó megállapítások és ajánlások megfelelő követését;

m)	elfogadja az összes, a Testület belső struktúrájának kialakításával összefüggő határozatot és szükség esetén azok módosításait.

(2)   A Testület plenáris ülésén a személyzeti szabályzat 110. cikkével összhangban a személyzeti szabályzat 2. cikkének (1) bekezdésén és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó feltételek 6. cikkén alapuló határozatot fogad el a vonatkozó kinevezési hatásköröknek az ügyvezető igazgatóra történő átruházásáról, és meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett a kinevezési hatáskörök felfüggeszthetők. Az ügyvezető igazgatót fel kell hatalmazni e jogkörök átruházására.

Amennyiben rendkívüli körülmények szükségessé teszik, a Testület határozat útján plenáris ülésén ideiglenesen felfüggesztheti az ügyvezető igazgatóra ruházott és ez utóbbi által továbbruházott kinevezési hatásköröket, és azokat maga gyakorolhatja vagy tagjainak egyikére vagy az ügyvezető igazgató kivételével valamely másik munkatársra ruházhatja.

47. cikk

A Testület plenáris ülésének ülésnapjai

(1)   A Testület plenáris üléseit az ügyvezető igazgató hívja össze.

(2)   A Testület plenáris ülésének keretében évente legalább két rendes ülést tart. Ezenfelül az ügyvezető igazgató kezdeményezésére, a Bizottság kérésére és a Testület tagjai legalább egyharmadának kérésére ül össze.

(3)   A Testület plenáris ülése felkérhet megfigyelőket, hogy ad hoc jelleggel vegyenek részt az üléseken. Felkérésre a Testület meghívhatja az Európai Stabilitási Mechanizmus képviselőjét megfigyelőként való részvételre.

(4)   A Testület biztosítja a plenáris ülésének titkárságát.

48. cikk

Döntéshozatali folyamat

(1)   A Testület plenáris ülésén a 39. cikk (1) bekezdésének a)–e) pontjában említett tagok egyszerű többségével hoz határozatot. A 46. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett határozatokat azonban az említett tagok kétharmados többségével hozza.

(2)   Az ügyvezető igazgató részt vesz a szavazáson.

(3)   A Testület elfogadja és közzéteszi eljárási szabályzatát. Az eljárási szabályzat részletesen rendelkezik a szavazás szabályairól és különösen arról, hogy egy tag milyen feltételek mellett járhat el egy másik tag nevében, valamint adott esetben a határozatképesség feltételeiről.

III. CÍM

A TESTÜLET VEZETŐI ÜLÉSE

49. cikk

A vezetői üléseken való részvétel

(1)   A ▌Testület 39. cikk (1) bekezdésének a)–d) pontjában említett tagjai részt vesznek a Testület vezetői ülésein.

(2)   A csupán egyetlen részt vevő tagállamban letelepedett, a 2. cikkben említett szervezetről vagy szervezetcsoportról folytatott tárgyalások esetében az 51. cikk (1) és (3) bekezdésének megfelelően a szóban forgó tagállam által kinevezett tag is részt vesz a tárgyalásokon és a döntéshozatali folyamatban.

(3)   Egy több országban tevékenykedő csoportról folytatott tárgyalások esetében a csoportszintű szanálási hatóság székhelye szerinti tagállam által kinevezett tag és az összevont alapú felügyelet alá tartozó leányvállalat vagy szervezet székhelye szerinti tagállamok által kinevezett tagok az 51. cikk (2) és (3) bekezdésének megfelelően szintén részt vesznek a tárgyalásokon és a döntéshozatali folyamatban.

(3a)     A Testület 39. cikk (1) bekezdésének a)–d) pontjában említett tagjai biztosítják, hogy a Testület különböző összetételű vezetői üléseinek szanálási döntései és intézkedései – különösen az Alap igénybevétele tekintetében – következetesek, megfelelőek és arányosak legyenek.

50. cikk

Feladatok

(1)   A Testület plenáris ülésének munkáját a Testület vezetői ülése segíti.

(2)   A Testület a vezetői ülésén:

a)	előkészíti a Testület által a plenáris ülésén jóváhagyandó összes határozatot ;

b)	meghoz minden, e rendelet végrehajtásához szükséges határozatot.

(2a)    A Testület (2) bekezdésben említett feladatai a vezetői ülésen:

-i.	elkészíti, értékeli és jóváhagyja a szanálási terveket a 7–9. cikknek megfelelően;

-ia.	meghatározza az intézmények és az anyavállalkozások által fenntartandó szavatoló tőkére és leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményeket a 10. cikkel összhangban;

i.	a lehető leghamarabb a Bizottság rendelkezésére bocsátja az összes vonatkozó információval együtt a 16. cikk szerinti határozattervezetet annak lehetővé tétele érdekében, hogy a Bizottság elvégezze az értékelést és a 16 cikk (6) bekezdésének megfelelően indokolással ellátott határozatot hozzon;

ii.	döntést hoz a Testület költségvetésének II., az Alapra vonatkozó részéről.

(3)   A Testület szükség esetén – a sürgősség miatt – vezetői ülésén bizonyos ideiglenes határozatokat hozhat a Testület plenáris ülésének nevében, különösen igazgatási kérdésekben, ideértve a költségvetési kérdéseket is.

(4)   A Testület az ügyvezető igazgató kezdeményezésére vagy bármely tagjának kérésére tart vezetői ülést.

(5)   A Testület plenáris ülésén meghatározza a Testület által a vezetői ülés keretében alkalmazandó eljárási szabályzatot.

51. cikk

Döntéshozatal

(1)   A csak egy részt vevő tagállamban letelepedett szervezetről vagy csoportról folytatott tárgyalások esetében a Testület vezető ülésein konszenzusra törekszik. Konszenzus hiányában a Testület a 39. cikk (1) bekezdésének a)–d) pontjában említett, szavazásra jogosult tagok, illetve a 49. cikk (2) bekezdésében említett részt vevő tagok egyszerű többségével hozza meg határozatait. Azon szavazatszám esetén az ügyvezető igazgató szavazata dönt.

(2)   Több országban tevékenykedő csoportról folytatott tárgyalások esetében a Testület vezetői ülésein konszenzusra törekszik. Konszenzus hiányában a Testület a 39. cikk (1) bekezdésének a)–d) pontjában említett, szavazásra jogosult tagok, illetve a 49. cikk (3) bekezdésében említett részt vevő tagok egyszerű többségével hozza meg határozatait. A Testület 39. cikk (1) bekezdésének a)–d) pontjában említett tagjai és a csoportszintű szanálási hatóság székhelye szerinti tagállam által kinevezett tag mind egy-egy szavazattal rendelkeznek. Az összevont alapú felügyelet alá tartozó leányvállalat vagy szervezet székhelye szerinti részt vevő tagállamok nemzeti szanálási hatóságai egy szavazaton osztoznak . Azon szavazatszám esetén az ügyvezető igazgató szavazata dönt.

▐

(3)   A Testület vezetői ülésén elfogadja és nyilvánosságra hozza a vezetői ülés keretében alkalmazandó eljárási szabályzatot.

A Testület vezetői ülésének üléseit az ügyvezető igazgató hívja össze saját kezdeményezésére vagy bármely tagjának kérésére, és azokat az ügyvezető igazgató elnökletével folytatják. A Testület vezetői ülésének üléseire ad hoc jelleggel megfigyelőket hívhat. Felkérésre a Testület meghívhatja az Európai Stabilitási Mechanizmus képviselőjét megfigyelőként való részvételre.

IV. CÍM

AZ ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ ÉS AZ ÜGYVEZETŐIGAZGATÓ-HELYETTES

52. cikk

Kinevezés és feladatok

(1)   A Testület elnöke az állandó ügyvezető igazgató, aki nem lát el egyéb nemzeti szintű hivatalt.

(2)   Az ügyvezető igazgató az alábbiakért felel:

a)	a Testület munkájának előkészítése a plenáris és vezetői ülésekre, valamint az ülések összehívása és elnöklése;

b)	valamennyi személyzeti ügy;

c)	a napi adminisztrációs ügyek elvégzése;

d)	a Testület költségvetésének az 58. cikk (3) bekezdésével összhangban történő végrehajtása;

e)	a Testület irányítása;

f)	a Testület éves munkaprogramjának végrehajtása;

g)	▌minden évben egy jelentéstervezet elkészítése , amelynek egy szakasza a Testület szanálási tevékenységeiről, egy másik pedig a pénzügyi és igazgatási kérdésekről szól.

(3)   Az ügyvezető igazgató munkáját az ügyvezetőigazgató-helyettes segíti.

Az ügyvezető igazgató távollétében feladatait az ügyvezetőigazgató-helyettes látja el.

(4)   Az ügyvezető igazgatót és az ügyvezetőigazgató-helyettest érdemeik, képességeik, a banki szakértelem, a pénzügyi kérdések ismerete, valamint a pénzügyi felügyelet és szabályozás szempontjából releváns tapasztalataik alapján nevezik ki.

Az ügyvezető igazgatót és az igazgatóhelyettest nyílt kiválasztási eljárás keretében választják ki, amely tiszteletben tartja a nemek aránya egyensúlyának elvét, és amelyről az Európai Parlamentet és a Tanácsot folyamatosan megfelelően tájékoztatni kell.

(5)    A Bizottság megadja az Európai Parlament illetékes bizottsága számára az ügyvezető igazgatói és az ügyvezetőigazgató-helyettesi tisztségre jelölt személyek szűkített listáját.

A Bizottság az ügyvezető igazgató és az ügyvezetőigazgató-helyettes kinevezésére irányuló javaslatot jóváhagyásra benyújtja az Európai Parlamentnek . A javaslat jóváhagyását követően a Tanács végrehajtási határozatot fogad el az ügyvezető igazgató és az ügyvezetőigazgató-helyettes kinevezéséről .

(6)   A 39. cikk (2) bekezdésétől eltérve az e rendelet hatálybalépését követően kinevezett első ügyvezetőigazgató-helyettes hivatali ideje három évre szól; e hivatali idő egyszer hosszabbítható meg, ötéves időtartamra. Az ügyvezető igazgató és az ügyvezetőigazgató-helyettes utódaik kinevezéséig hivatalban maradnak.

(7)   Az az ▌ügyvezetőigazgató-helyettes, akinek hivatali idejét meghosszabbították, a teljes hivatali idő lejártát követően nem vehet részt az azonos munkakör betöltésére irányuló kiválasztási eljárásban.

(8)   Amennyiben az ügyvezető igazgató vagy az ügyvezetőigazgató-helyettes már nem felel meg a feladataik teljesítéséhez szükséges feltételeknek vagy súlyos kötelességszegést követett el, a Tanács a Bizottság javaslatára , amelyet az Európai Parlament jóváhagyott, végrehajtási határozatot fogadhat el, amelyben felmenti megbízatása alól az ügyvezető igazgatót és az ügyvezetőigazgató-helyettest.

E célból az Európai Parlament vagy a Tanács tájékoztathatja a Bizottságot arról, hogy megítélése szerint teljesülnek az ügyvezető igazgató vagy az ügyvezetőigazgató-helyettes felmentésére vonatkozó feltételek, a Bizottság pedig erre válaszol.

53. cikk

Függetlenség

(1)   Az ügyvezető igazgató és az ügyvezetőigazgató-helyettes a Bizottság és a Testület határozatainak megfelelően hajtja végre feladatait.

A Testületen belüli tárgyalásokon és döntéshozatali folyamatokban való részvétel során az ügyvezető igazgató és az ügyvezetőigazgató-helyettes nem kérhet és nem fogadhat el utasítást uniós intézményektől vagy szervektől –saját nézeteit kell kifejeznie és függetlenül kell szavaznia. A szóban forgó tárgyalásokon és döntéshozatali folyamatokban az ügyvezetőigazgató-helyettes nem tartozik az ügyvezető igazgató fennhatósága alá.

(2)   Sem a tagállamok, sem más köz- vagy magánjogi jogalanyok nem befolyásolhatják az ügyvezető igazgatót és az ügyvezetőigazgató-helyettest feladataik végrehajtásában.

(3)   Az ügyvezető igazgató és az ügyvezetőigazgató-helyettes – a 78. cikk (6) bekezdésében említett személyzeti szabályzattal összhangban – szolgálati jogviszonyának megszűnését követően is köteles feddhetetlenül és tartózkodóan eljárni egyes kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatban.

V. CÍM

PÉNZÜGYI RENDELKEZÉSEK

1. fejezet

Általános rendelkezések

54. cikk

Források

A Testület felel az e rendeletben rá ruházott feladatok ellátásához szükséges anyagi és személyi erőforrások biztosításáért.

55. cikk

Költségvetés

(1)   A Testület tervezett bevételeit és kiadásait minden – a naptári évvel egybeeső – pénzügyi évre vonatkozóan el kell készíteni, és azt a Testület költségvetésében fel kell tüntetni.

(2)   A Testület költségvetésének bevételei és kiadásai egyensúlyban vannak.

(3)   A költségvetés két részből áll: az I. rész a Testület igazgatására, a II. rész az Alap kezelésére vonatkozik.

56. cikk

A költségvetés I., a Testület igazgatására vonatkozó része

(1)   A költségvetés I. részének bevételei a 62. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti, a becsült éves igazgatási kiadások fedezéséhez szükséges éves hozzájárulásokból tevődnek össze.

(2)   A költségvetés I. részének kiadásai tartalmazzák legalább a személyzeti, a díjazással kapcsolatos, az adminisztratív, az infrastrukturális, valamint a szakmai képzéssel kapcsolatos és működési költségeket.

57. cikk

A költségvetés II., az Alap kezelésére vonatkozó része

(1)   A költségvetés II. részének bevételei elsősorban az alábbiakat tartalmazzák:

a)	a részt vevő tagállamokban létesített intézmények által a 62. cikknek megfelelően fizetett hozzájárulások, a 62. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett éves hozzájárulások kivételével;

b)	a 68. cikk (1) bekezdésének megfelelően a részt nem vevő tagállamokban működő egyéb szanálásfinanszírozási megoldásokból kapott kölcsön;

c)	a 69. cikknek megfelelően a pénzügyi intézményektől vagy egyéb harmadik felektől kapott kölcsön , ideértve a szóban forgó cikkben említett hitelkeretet ;

d)	a 70. cikknek megfelelően az Alap tulajdonában lévő összegek befektetéséből befolyó hozam.

(2)   A költségvetés II. részének kiadásai elsősorban az alábbiakat tartalmazzák:

a)	a 71. cikkben feltüntetett célokra fordított kiadások;

b)	a 70. cikknek megfelelően megvalósított befektetések;

c)	a 68. cikk (1) bekezdésének megfelelően a részt nem vevő tagállamokban működő egyéb szanálásfinanszírozási megoldásokból kapott kölcsönre fizetett kamatok;

d)	a 69. cikknek megfelelően a pénzügyi intézményektől vagy egyéb harmadik felektől kapott kölcsönre fizetett kamatok , ideértve a szóban forgó cikkben említett hitelkeretet ;

58. cikk

A költségvetés megállapítása és végrehajtása

(1)   Az ügyvezető igazgató minden év február 15-éig elkészíti a Testület következő évre vonatkozó bevételeinek és kiadásainak becslését és legkésőbb március 31-ig elküldi azt a Testületnek a plenáris ülésen való jóváhagyás céljából.

(2)   A Testület költségvetését a költségvetési tervezet alapján a Testület plenáris ülésén fogadják el. A Testület által plenáris ülésen végrehajtott nyomon követését és ellenőrzését követően a költségvetést szükség esetén megfelelően ki kell igazítani.

(3)   Az ügyvezető igazgató végrehajtja a Testület költségvetését.

59. cikk

Audit és ellenőrzés

(1)   A Testületen belül létre kell hozni a vonatkozó nemzetközi szabványoknak megfelelően végrehajtandó belső audit feladatkörét. A Testület által kinevezett belső ellenőr felel a Testület költségvetés-végrehajtási rendszerei és eljárásai megfelelő működésének ellenőrzéséért.

(2)   A belső ellenőr az igazgatási és ellenőrzési rendszerek minőségéről szóló független vélemények kibocsátása, valamint a műveletek végrehajtási feltételeinek javítását és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás támogatását célzó ajánlások megfogalmazása révén tanácsot ad a Testületnek a kockázatkezeléssel kapcsolatban.

(3)   A belső ellenőr feladatainak ellátására alkalmas belső ellenőrzési rendszerek és eljárások bevezetéséért a Testület felelős.

60. cikk

Az elszámolás bemutatása és mentesítés

(1)   Az ügyvezető igazgató engedélyezésre jogosult tisztviselő is egyben.

(2)   A Testület számvitelért felelős tisztviselője a következő pénzügyi év március 1-jéig elküldi az előzetes beszámolót a Testületnek .

(3)   A Testület vezetői ülése minden év március 31-ig továbbítja az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Számvevőszéknek a Testület előző pénzügyi évre vonatkozó előzetes beszámolóját.

(4)   A Testület előzetes beszámolójára vonatkozó európai számvevőszéki észrevételeinek kézhezvételét követően az ügyvezető igazgató saját felelősségére elkészíti a Testület végleges elszámolását, és azt benyújtja a Testületnek a plenáris ülésen való jóváhagyásra.

(5)   Az ügyvezető igazgató minden pénzügyi évet követő július 1-jéig megküldi az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Számvevőszéknek a végleges elszámolást.

(6)   Az ügyvezető igazgató július 1-jéig válaszol a Számvevőszéknek az általa tett észrevételekre.

(7)   A végleges elszámolást a következő év november 15-ig ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(8)   A Testület plenáris ülésén mentesítést ad az ügyvezető igazgatónak a költségvetés végrehajtása tekintetében.

(9)   Az ügyvezető igazgató az Európai Parlament részére – annak kérésére – megküld minden, a Testület beszámolójával kapcsolatos tájékoztatást.

(9a)     A Testület által az e cikk alapján elkészített végleges elszámolás vizsgálatát követően a Számvevőszék jelentést készít megállapításairól, és a jelentést minden pénzügyi évet követően december 1-jéig benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(9b)     A Számvevőszék különösen a következőkről számol be:

a)	a pénzeszközök (köztük az Alapból származó pénzeszközök) felhasználásának gazdaságossága, hatékonysága és eredményessége;

b)	a Bizottság és a Testület e rendelet szerinti feladatai teljesítésének következtében – akár a Testület, akár a Bizottság tekintetében, akár máskülönben – felmerülő minden függő kötelezettség.

61. cikk

Pénzügyi szabályok

A Testület az Európai Számvevőszékkel és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően elfogadja a költségvetésének megállapítására és végrehajtására vonatkozó eljárást meghatározó belső pénzügyi rendelkezéseket.

Amennyiben az a Testület sajátos jellegével összeegyeztethető […] a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) 208. cikkének megfelelően az EUMSZ értelmében létrehozott szervekre vonatkozóan elfogadott költségvetési keretrendeleten alapulnak.

62. cikk

Pénzügyi hozzájárulások

(1)   A 2. cikkben említett szervezetek e rendeletnek és az (5) bekezdés értelmében elfogadott hozzájárulásokról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak megfelelően hozzájárulnak a Testület költségvetéséhez. A hozzájárulások a következőkből állnak:

a)	az igazgatási kiadások fedezéséhez szükséges éves hozzájárulások;

b)	az Alap 65. cikkben meghatározott célszintjének eléréséhez szükséges, a 66. cikknek megfelelően kiszámított éves előzetes hozzájárulások;

c)	a 67. cikknek megfelelően kiszámított rendkívüli utólagos hozzájárulások.

(2)   A hozzájárulások összegét olyan szinten kell rögzíteni, amely biztosítja, hogy a bevétel alapvetően elegendő a Testület költségvetésének évente történő kiegyensúlyozásához és az Alap funkcióinak ellátásához.

(3)   A Testület – az illetékes hatósággal folytatott konzultációt követően – az (5) bekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak megfelelően, az érintett szervezethez intézett határozatban megállapítja a 2. cikkben említett egyes szervezetek által fizetendő hozzájárulások összegét. A Testület eljárási, beszámolási és egyéb szabályokat alkalmaz annak biztosítása érdekében, hogy a hozzájárulásokat teljes mértékben és időben kifizessék.

(4)   Az (1), (2) és (3) bekezdésnek megfelelően beszedett összegek csak e rendelet céljaira vehetők igénybe.

(5)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 82. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következők részletes meghatározása céljából:

a)	a hozzájárulások típusa, azok felhasználási területei, a hozzájárulások összegének kiszámítási és kifizetési módja;

b)	a (3) bekezdésben említett, a hozzájárulások teljes mértékben és időben történő befizetésének biztosítására irányuló nyilvántartási, számviteli, beszámolási és egyéb szabályok;

c)	az azon intézményekre vonatkozó hozzájárulási rendszer, amelyek azután is működhetnek, miután az Alap elérte a célszintet;

d)	a Testület teljes körű működőképessé válását megelőzően az igazgatási kiadások fedezéséhez szükséges éves hozzájárulások.

63. cikk

Csalás elleni intézkedések

(1)   A csalás, korrupció és egyéb jogellenes tevékenységek elleni, az 1073/1999/EK rendelet szerinti küzdelem megkönnyítése céljából a Testület működésének megkezdésétől számított hat hónapon belül csatlakozik az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) belső vizsgálatairól szóló, 1999. május 25-i intézményközi megállapodáshoz, és az e megállapodás mellékletében található minta alapján elfogadja a Testület személyzetére alkalmazandó megfelelő rendelkezéseket.

(2)   Az Európai Számvevőszék jogosult dokumentumalapú és helyszíni ellenőrzést végezni a támogatások kedvezményezettjeinél, valamint a Testületen keresztül ▌forrásokban részesülő vállalkozóknál és alvállalkozóknál.

(3)   Az OLAF az 1073/1999/EK rendeletben és a 2185/96/Euratom, EK rendeletben meghatározott rendelkezésekkel és eljárásokkal összhangban vizsgálatokat, többek között helyszíni ellenőrzést és vizsgálatokat végezhet annak megállapítása céljából, hogy a Testület által finanszírozott valamely szerződéssel kapcsolatban történt-e csalás, korrupció vagy egyéb, az Unió pénzügyi érdekeit sértő jogellenes tevékenység.

2. fejezet

AZ EGYSÉGES BANKSZANÁLÁSI ALAP

1. SZAKASZ

AZ ALAP LÉTREHOZÁSA

64. cikk

Általános rendelkezések

(1)   Ezúton létrehozásra kerül az Egységes Szanálási Testület.

(2)   A Testület csak a ▌szanálási eszközök és hatáskörök hatékony végrehajtásának biztosítása céljából, a ▌szanálási célokkal és a szanálásra vonatkozó elvekkel összhangban veszi igénybe az Alapot. Az Alap kiadásaiért és veszteségéért , valamint a Testület bármilyen kötelezettségéért az uniós költségvetés vagy a tagállamok nemzeti költségvetései semmilyen körülmények között nem tehetők felelőssé.

(3)   Az Alap a Testület tulajdonában van.

65. cikk

Az Alap célszintje

(1)   Az e rendelet hatálybalépésétől számított legfeljebb tízéves időszakban az Alap rendelkezésére álló pénzügyi eszközöknek el kell érniük a részt vevő tagállamok területén engedélyezett összes hitelintézetnek legalább a [betétbiztosítási rendszerekről szóló] irányelv szerint és a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 93. cikkének (1) bekezdésével összhangban biztosított betétei összegének százalékos arányát .

(2)   Az (1) bekezdésben említett kezdeti időszakban a 66. cikk szerint kiszámított és a 62. cikk szerint beszedett, az Alapba irányuló hozzájárulásokat a célszint eléréséig a lehető legegyenletesebben kell elosztani az időszak során, kivéve, ha – a körülményektől függően – a kedvező piaci feltételek vagy finanszírozási szükségletek figyelembevételével előrehozhatók.

(3)   Abban az esetben, ha az Alap az (1) bekezdésben említett teljes összegnek a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 93. cikkének (2) bekezdésében előírt százalékos arányát meghaladó kumulált kifizetéseket teljesít, a Testület legfeljebb négy évvel hosszabbíthatja meg a kezdeti időszakot.

(4)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett kezdeti időszakot követően a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök összege a (1) bekezdésben meghatározott célszint alá csökken, a célszint eléréséig a 66. cikk szerint kiszámított hozzájárulásokat kell beszedni. Amennyiben a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök összege nem éri el a célszint felét, az éves hozzájárulások összegét a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 93. cikkének (3) bekezdésével összhangban kell megállapítani .

(5)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 82. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek részletesen meghatározzák a következőket:

a)	az Alapba irányuló, a (2) bekezdés szerint kiszámított hozzájárulásoknak az időszak során történő elosztására vonatkozó feltételek;

b)	azon körülmények, amelyek között a hozzájárulások kifizetését előre lehet hozni a (2) bekezdésnek megfelelően;

c)	az azon évek számának meghatározására vonatkozó feltételek, amelyekkel az (1) bekezdésben említett kezdeti időszak a (3) bekezdés szerint meghosszabbítható;

d)	a (4) bekezdésben meghatározott éves hozzájárulások megállapítására vonatkozó feltételek.

66. cikk

Előzetes hozzájárulások

(1)   Az egyes intézmények hozzájárulását legalább évente be kell szedni és az intézmény biztosított betétekkel csökkentett (szavatolótőke nélküli) kötelezettségei összegének és a részt vevő tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény aggregált, biztosított betétekkel csökkentett (szavatolótőke nélküli) kötelezettsége összegének az aránya alapján kell megállapítani.

A hozzájárulást az egyes intézmények kockázati profiljával arányosan a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 94. cikkének (7) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározott feltételeknek megfelelően kell kiigazítani.

(2)   Azon rendelkezésre álló pénzügyi eszközök, amelyeket a 65. cikkben meghatározott célszint elérése céljából figyelembe kell venni, magukban foglalhatnak pénzeszközöket, pénzeszköz-egyenértékeshez közeli eszközöket, a likviditásfedezeti mutatóba jó minőségű likvid eszközként felvehető eszközöket, vagy magukban foglalhatják azokat a fizetési kötelezettségvállalásokat is, amelyek harmadik felek jogaival nem terhelt, alacsony kockázatú eszközök biztosítékával teljes körűen fedezettek, szabadon értékesíthetők, és a Testület általi kizárólagos felhasználásra, a 71. cikk (1) bekezdésében meghatározott célokra vannak kijelölve. A visszavonhatatlan fizetési kötelezettségek aránya nem haladhatja meg az (1) bekezdésnek megfelelően beszedett hozzájárulás teljes összegének a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 94. cikkének (3) bekezdésében előírt százalékos arányát .

(2a)     Az egyes intézmények (1) bekezdésben említett egyéni hozzájárulása végleges, és semmilyen körülmények között nem téríthető vissza visszamenőlegesen.

(2b)     Amennyiben a részt vevő tagállamok már kialakítottak nemzeti szanálásfinanszírozási megoldásokat, előírhatják, hogy a nemzeti szanálásfinanszírozási megoldások az intézményektől korábban előzetes hozzájárulásként beszedett, saját finanszírozási eszközeiket használják, így kompenzálva az intézményeket az Alapnak esetleg fizetendő előzetes hozzájárulásokért. Ez a jóvátétel nem érinti a 94/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti tagállami kötelezettségeket.

(3)    Az (1) bekezdés második albekezdésével összhangban a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 82. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek részletesen meghatározzák a következőket:

a)	az (1) bekezdésben említett egyéni hozzájárulások kiszámításának módja;

b)	a (2) bekezdésben említett fizetési kötelezettségeket fedező biztosíték minősége;

c)	a (2) bekezdésben említett fizetésikötelezettség-arányok kiszámításának feltételei.

67. cikk

Rendkívüli utólagos hozzájárulások

(1)   Ha a rendelkezésre álló pénzeszközök nem elegendőek az Alap igénybevétele kapcsán felmerült veszteségek, költségek vagy egyéb kiadások fedezéséhez, a hiányzó összegek fedezésére a Testület a 62. cikknek megfelelően rendkívüli utólagos hozzájárulást szed be a részt vevő tagállamok területén engedélyezett intézményektől. Ezek a rendkívüli hozzájárulások a 66. cikkben meghatározott szabályoknak megfelelően és a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 95. cikkének (1) bekezdésével összhangban kerülnek elosztásra az intézmények között.

(2)   A Testület a (3) bekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak megfelelően részlegesen vagy teljesen mentesíthet egy intézményt a rendkívüli utólagos hozzájárulások (1) bekezdés szerinti fizetési kötelezettsége alól, amennyiben a 66. cikkben és e cikk (1) bekezdésében említett befizetések összege veszélyeztetné más hitelezők vele szembeni követeléseinek rendezését. Ilyen mentesség legfeljebb 6 hónapos időtartamra adható, azonban a hitelintézet kérésére megújítható.

(3)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 82. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el azon körülmények és feltételek meghatározása céljából, amelyeknek megfelelően a 2. cikkben említett szervezet részlegesen vagy teljesen mentesülhet a (2) bekezdés szerinti utólagos hozzájárulások alól.

68. cikk

A finanszírozási megoldások közötti önkéntes kölcsönnyújtás

(1)   A Testület kérelmezhet az Alap számára a részt nem vevő tagállamokon belüli minden egyéb szanálásfinanszírozási megoldástól történő hitelfelvételt, amennyiben:

a)	a 66. cikk szerint beszedett összegek nem elegendőek az Alap igénybevétele kapcsán felmerült veszteségek, költségek vagy egyéb kiadások fedezésére;

b)	a 67. cikkben előírt rendkívüli utólagos hozzájárulások nem állnak azonnal rendelkezésre.

▐

(2)   E kérelemről a szanálásfinanszírozási megoldások a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 97. cikkével összhangban döntenek. A hitelfeltételekre a szóban forgó ▌irányelv 97. cikke (3) bekezdésének a), b) és c) pontja alkalmazandó.

69. cikk

Alternatív finanszírozási módok

(1)   Amennyiben a 66. és 67. cikknek megfelelően beszedett összegek nem állnak azonnal rendelkezésre vagy nem fedezik az Alap igénybevétele során felmerülő költségeket, a Testület törekszik arra, hogy pénzügyi intézményekkel vagy egyéb harmadik felekkel kölcsönszerződést kössön vagy azoktól más formájú pénzügyi támogatást vegyen igénybe az Alap számára.

A Testület különösen törekszik arra, hogy az Alap számára hitelkeretet vegyen igénybe, lehetőleg uniós eszköz felhasználásával, hogy biztosítsa a 71. cikkel összhangban felhasználandó megfelelő pénzügyi eszközök azonnali rendelkezésre állását, amennyiben a 66. és a 67. cikkel összhangban beszedett vagy rendelkezésre álló összegek nem elegendőek. Az Alap a fent említett hitelkeretből származó minden hitelt a megállapodás szerinti időn belül visszatéríti.

(2)   Az (1) bekezdésben említett kölcsönt, illetve a pénzügyi támogatás egyéb formáit a 62. cikknek megfelelően a hitel lejárati idején belül teljes egészében vissza kell fizetni.

(3)   Az (1) bekezdésben meghatározott kölcsönfelvétel igénybevétele során felmerült költségeket a Testület viseli, nem pedig az uniós költségvetés vagy a részt vevő tagállamok.

2. SZAKASZ

AZ ALAP KEZELÉSE

70. cikk

Befektetések

(1)   A Testület kezeli az Alapot és kérheti a Bizottságot, hogy végezzen el bizonyos, az Alap kezeléséhez kapcsolódó feladatokat.

(2)   A szanálás alatt álló intézménytől vagy hídbanktól kapott összegek, a kamatok és a befektetések utáni egyéb jövedelmek, valamint bármely más jövedelem kizárólagos kedvezményezettje az Alap.

(3)   A Testület körültekintő és biztonságos beruházási politikát folytat, különösen azáltal, hogy az Alapban tartott összegeket ▌nagy hitelképességgel bíró ▌ eszközökbe fekteti be. A befektetéseknek a koncentrációs kockázat mérséklése érdekében ágazati szempontból és földrajzilag kellőképp diverzifikáltnak kell lenniük. A szóban forgó befektetésekből befolyó bevétel az Alaphoz kerül. A Testület befektetési keretet tesz közzé, amely meghatározza az Alap befektetési politikáját.

(4)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 82. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az Alap kezelésére vonatkozó részletes szabályokról.

3. SZAKASZ

AZ ALAP IGÉNYBEVÉTELE

71. cikk

Az Alap rendeltetése

(1)   A Bizottság által létrehozott kereten belül a szanálási eszközöknek a 2. cikkben említett szervezetekre történő alkalmazása során a Testület az alábbi célokra veheti igénybe az Alapot:

a)	a szanálás alatt álló intézmény, annak leányvállalatai, valamely hídbank vagy vagyonkezelő szervezet eszközeinek és kötelezettségeinek garantálására;

b)	a szanálás alatt álló intézmény, annak leányvállalatai, valamely hídbank vagy vagyonkezelő szervezet részére történő hitelnyújtásra;

c)	a szanálás alatt álló intézmény eszközeinek megvásárlására;

d)	valamely hídbanknak vagy vagyonkezelő szervezetnek nyújtott tőke-hozzájárulás céljára;

e)

a részvényeseknek vagy hitelezőknek fizetendő kártérítés céljára, amennyiben a 17. cikk (5) bekezdése szerinti értékelést követően hiteleik ellenértékeként kevesebbet kaptak, mint amennyihez a 17. cikk (16) bekezdése szerinti értékelést követően egy rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolás révén jutottak volna;

f)

a szanálás alatt álló intézménybe történő befizetés céljára, amennyiben arra egyes hitelezők követeléseinek leírása helyett kerül sor, amennyiben a belső feltőkésítési eszközt alkalmazzák, és a szanálási hatóság úgy dönt, hogy a 24. cikk (3) bekezdésével összhangban egyes hitelezőket kizár a belső feltőkésítési eszköz hatálya alól;

g)	az a)–f) pontban említett intézkedések bármely kombinációjának céljára.

(2)   Az Alap a vagyonértékesítési eszközzel összefüggésben az a)–g) pontban említett intézkedésekhez a vásárló tekintetében is igénybe vehető.

(3)   Az Alap közvetlenül nem vehető igénybe valamely intézmény vagy a 2. cikkben említett szervezet veszteségeinek fedezésére, illetve valamely intézmény vagy a 2. cikkben említett szervezet feltőkésítésére. Amennyiben a szanálásfinanszírozási megoldásnak az (1) bekezdésben említett célokra történő igénybevétele közvetetten azt eredményezi, hogy valamely intézmény vagy a 2. cikkben említett szervezet veszteségeinek egy része az Alapra hárul, akkor a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 38. cikkében és a 24. cikkben meghatározott, a szanálásfinanszírozási megoldások igénybevételét szabályozó elvek alkalmazandók.

(4)   A Testület az (1) bekezdés f) pontjával összhangban nyújtott tőke-hozzájárulást legfeljebb öt évig őrizheti meg.

72. cikk

A nemzeti finanszírozási megoldások kölcsönössé tétele a részt nem vevő tagállamokban lévő intézményeket magában foglaló csoportszintű szanálás esetében

Az egyrészt egy vagy több részt vevő tagállamban engedélyezett intézményeket, másrészt egy vagy több részt nem vevő tagállamban engedélyezett intézményeket magában foglaló csoportszintű szanálás esetében az Alap a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 98. cikkében meghatározott rendelkezéseknek megfelelően járul hozzá a csoportszintű szanálás finanszírozásához.

▐

VI. CÍM

EGYÉB RENDELKEZÉSEK

74. cikk

Kiváltságok és mentességek

A Testületre és személyzetére az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez mellékelt, az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló Jegyzőkönyv (7. sz.) alkalmazandó.

75. cikk

Nyelvek

(1)   A Testületre alkalmazandó az 1. sz. tanácsi rendelet (12).

(2)   A Testület határoz a Testület belső nyelvi intézkedéseiről.

(3)   A Testület határozhat arról, melyik hivatalos nyelvet használja, amikor uniós intézményeknek vagy szerveknek küld dokumentumokat.

(4)   A Testület minden egyes nemzeti szanálási hatósággal megállapodhat azon nyelvről vagy nyelvekről, amelyeken a nemzeti szanálási hatóságok részére, illetve által küldendő dokumentumokat készítik.

(5)   A Testület működéséhez szükséges fordítói szolgáltatásokat az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja biztosítja.

76. cikk

A Testület személyzete

(1)   A Testület személyzetére, többek között az ügyvezető igazgatóra és az ügyvezetőigazgató-helyettesre a személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó feltételek, valamint az uniós intézmények közötti megállapodás útján a személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó feltételek hatálybaléptetése érdekében elfogadott szabályok alkalmazandók.

(2)   A Testület a Bizottsággal egyetértésben elfogadja a megfelelő végrehajtási szabályokat az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzatának és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételeknek a személyzeti szabályzat 110. cikkével összhangban történő hatályba léptetéséhez.

76a. cikk

A Testület személyzetének szervezése

(1)     A Testület saját alkalmazottaiból és a részt vevő tagállamok nemzeti szanálási hatóságainak alkalmazottaiból álló belső szanálási csoportokat hozhat létre.

(2)     Amennyiben a Testület az (1) bekezdés szerinti belső szanálási csoportokat hoz létre, e csoportokhoz saját alkalmazottaiból koordinátorokat nevez ki. A 47. cikk (3) bekezdésével összhangban a koordinátorok megfigyelőként meghívhatóak a Testület vezetői ülésének üléseire, amelyeken az érintett tagállamok által kinevezett tagok a 49. cikk (2) és (3) bekezdésével összhangban vesznek részt.

(3)     A Testület belső bizottságokat hozhat létre, hogy tanácsadást és útmutatást biztosítsanak számára az e rendelet szerinti feladatkörei ellátásával kapcsolatban.

77. cikk

Személyzetcsere

(1)   A Testület kirendelt nemzeti szakértőket vagy egyéb, nem a Testület alkalmazásában lévő személyzetet is foglalkoztathat.

(2)   A Testület plenáris ülésén elfogadja a részt vevő tagállamok nemzeti szanálási hatóságaitól érkező alkalmazottak hatóságok közötti, illetve a hatóságok és a Testület közötti cseréjére és kirendelésére vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló megfelelő határozatot.

▐

78. cikk

A Testület kötelezettsége

(1)   A Testület szerződéses kötelezettségeit a szóban forgó szerződésre vonatkozó jogszabályok szabályozzák.

(2)   A Testület által megkötött szerződésekben szereplő választottbírósági kikötés alapján a keletkező jogviták elbírálására az Európai Unió Bírósága rendelkezik joghatósággal.

(3)   A szerződésen kívüli felelősséget illetően a Testület a tagállami állami hatóságok kötelezettségeire vonatkozó jogszabályok közös általános elvei alapján megtéríti az általa vagy személyzete által kötelezettségeik, különösen szanálási feladataik teljesítése során – ideértve a külföldi szanálási eljárásokat támogató cselekedeteiket és mulasztásaikat is – okozott károkat.

(4)   A Testület kártalanítja valamely részt vevő tagállam nemzeti szanálási hatóságát azon kártérítésért, amelynek megfizetésére nemzeti bíróság kötelezte, illetve amelyek kifizetésére a Testülettel egyetértésben peren kívüli egyezségnek megfelelően kötelezettséget vállalt, és amely a szóban forgó nemzeti szanálási hatóság által végrehajtott cselekedetek vagy mulasztások következménye, kivéve, ha az említett cselekedet vagy mulasztás az uniós jogszabályok, e rendelet, a Bizottság határozatának vagy a Testület határozatának szándékos megsértésével járt, illetve a jogsértés nyilvánvaló és súlyos mérlegelési hiba következménye .

(5)   Az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik a (3) és (4) bekezdéshez kapcsolódó bármely vita eldöntésére. A szerződésen kívüli felelősségből eredő ügyekben az eljárás megindításának joga az alapul szolgáló esemény felmerülésétől számított öt év alatt évül el.

(6)   A Testület személyzetének a Testülettel szembeni személyes felelősségét a rájuk alkalmazandó személyzeti szabályzatban vagy alkalmazási feltételekben megállapított rendelkezések szabályozzák.

79. cikk

Szakmai titoktartás és információcsere

(1)   A Testület tagjaira, a Testület személyzetére és a részt vevő tagállamok által kicserélt vagy kirendelt, szanálási tevékenységeket folytató személyzetre – megbízatásuk lejártát követően is – az EUMSZ 339. cikkében és az uniós jog vonatkozó rendelkezéseiben előírt szakmai titoktartási követelmények alkalmazandók.

(2)   A Testület biztosítja, hogy azokra a személyekre – ideértve a Testület köztisztviselőit és az általa meghatalmazott egyéb személyeket, vagy a nemzeti szanálási hatóságok által kinevezett személyeket, akik a helyszíni vizsgálatokat végzik – , akik feladatai ellátásával összefüggésben közvetlenül vagy közvetett módon, állandó jelleggel vagy alkalomszerűen bármilyen szolgáltatást nyújtanak, azonos szakmai titoktartási kötelezettség vonatkozzon.

(2a)     Az (1) és a (2) bekezdésben említett szakmai titoktartási követelmények azokra a megfigyelőkre is vonatkoznak, akik eseti jelleggel vesznek részt a Testület ülésein.

(2b)     Az (1) és a (2) bekezdésben említett szakmai titoktartási követelmények az 1049/2001/EK rendelet sérelme nélkül alkalmazandók.

(3)   Az e rendelet által rá ruházott feladatok ellátása céljából a Testület számára engedélyezni kell, hogy az uniós jog vonatkozó jogi aktusaiban megállapított korlátok között és feltételek szerint információt cseréljen ki nemzeti vagy uniós hatóságokkal és szervekkel, amennyiben az uniós jog lehetővé teszi az illetékes nemzeti hatóságok számára információk ezen jogalanyokkal való megosztását, illetve amennyiben az uniós jog értelmében a tagállamok rendelkezhetnek ilyen közzétételről.

80. cikk

Információkhoz való hozzáférés és személyes adatok feldolgozása

 

(4)   A személyes adatok Testület általi feldolgozására a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) alkalmazandó. A személyes adatok nemzeti szanálási hatóságok általi feldolgozására a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) vonatkozik.

(4a)     Azok a személyek, akikre a Testület határozatai vonatkoznak, jogosultak arra, hogy betekintsenek a Testület ügyirataiba, más személyek üzleti titkainak védelméhez fűződő jogos érdekek tiszteletben tartásával. Az ügyiratokba való betekintés joga nem terjed ki a bizalmas információkra.

81. cikk

A minősített adatokra és a nem minősített érzékeny adatokra vonatkozó biztonsági szabályok

A Testület alkalmazza az EU-minősített adatok és a nem minősített érzékeny adatok védelmét szolgáló, a 2001/844/EK, ESZAK, Euratom határozat mellékletében rögzített bizottsági biztonsági szabályokat. A biztonsági elvek alkalmazása magában foglalja az ezen információk cseréjére, feldolgozására és tárolására vonatkozó rendelkezéseket.

IV. RÉSZ

VÉGREHAJTÁSI HATÁSKÖRÖK ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

82. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2)   A felhatalmazás a 88. cikkben meghatározott időponttól számított, határozatlan időtartamra szól.

(2a)     Biztosítani kell az e rendelet és a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv közötti összhangot. Az e rendelet értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak összhangban kell állniuk a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelvvel és az értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 19. cikk (4a) bekezdésében, a 62. cikk (5) bekezdésében, a 65. cikk (5) bekezdésében, a 66. cikk (3) bekezdésében, a 67. cikk (3) bekezdésében, valamint a 70. cikk (4) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5)   A 62. cikk (5) bekezdése, a 65. cikk (5) bekezdése, a 66. cikk (3) bekezdése, a 67. cikk (3) bekezdése, valamint a 70. cikk (4) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.

83. cikk

Felülvizsgálat

(1)   A Bizottság 2016. december 31-ig és ezt követően ötévente jelentést tesz közzé e rendelet alkalmazásáról, különös hangsúlyt fektetve a belső piac olajozott működésére gyakorolt potenciális hatás nyomon követésére. E jelentés értékeli az alábbiakat:

a)

az egységes szanálási mechanizmus működését és szanálási tevékenységeinek hatását az Unió egészének érdekeire és a pénzügyi szolgáltatások egységes piacának koherenciájára és integritására – ezen belül a mechanizmus esetleges hatását az Unión belüli nemzeti bankrendszerek struktúráira , ezeknek az egységes szanálási mechanizmuson és az Unión kívüli más bankrendszerekhez viszonyított versenyképességére  –, továbbá az egységes szanálási mechanizmuson belül, az egységes szanálási mechanizmus és az egységes felügyeleti mechanizmus között, valamint az egységes szanálási mechanizmus és a részt nem vevő tagállamok nemzeti szanálási hatóságai és illetékes nemzeti hatóságai közötti együttműködés és információcsere kereteinek hatékonyságát; A jelentés különösen azt értékeli, hogy: i. van-e szükség arra, hogy az e rendelet által a Testület és a Bizottság számára kijelölt feladatokat kizárólag egy független uniós intézmény lássa el; ii. megfelelő-e az egységes szanálási mechanizmus, az egységes felügyeleti mechanizmus, az az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT), az EBH, az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA), az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) és a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (ESFS) a részét képező többi hatóság közötti együttműködés; iii. az e rendelet 70. cikke szerinti befektetési portfólió megbízható és diverzifikált eszközökből áll-e; iv. megszűnt-e az államadósság és a banki kockázatok közötti kapcsolat; v. megfelelőek-e a szavazási szabályok; vi. be kell-e vezetni a részt vevő tagállamok területén engedélyezett összes hitelintézet összes kötelezettségére vonatkozó referenciaértéket, amelyet a szóban forgó intézetek biztosított betéteinek százalékos arányában megadott célszinten felül kell elérni; vii. az Alap célszintje és az Alapba irányuló hozzájárulások szintje összhangban áll-e a nem részt vevő tagállamok által felállított célszintekkel és hozzájárulási szintekkel. A jelentés azt is megvizsgálja, hogy az egységes szanálási mechanizmus beillesztése – kiváltképp az e rendelet által a Testület és a Bizottság számára kijelölt feladatköröket ellátó független uniós intézmény esetleges létrehozása – érdekében szükséges-e a Szerződés módosítása;

b)	a függetlenségre és az elszámoltathatóságra vonatkozó rendelkezések hatékonyságát;

c)	a Testület és az EBH közötti együttműködést;

d)

a Testület és a részt nem vevő tagállamok nemzeti szanálási hatóságai közötti együttműködést, valamint az egységes szanálási mechanizmus e tagállamokra gyakorolt hatását , továbbá a Testület és harmadik országok hatóságai közötti együttműködést a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 2. cikkének (80) bekezdésében meghatározottak szerint .

(2)   A jelentést a Bizottság benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A Bizottság szükség szerint kísérő javaslatot terjeszt elő.

(2a)     A [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv felülvizsgálatát – adott esetben – e rendelet megfelelő felülvizsgálatának kell kísérnie.

84. cikk

Az 1093/2010/EU rendelet módosításai

Az 1093/2010/EU rendelet a következőképpen módosul:

(1)

a 4. cikk 2. pontjának helyébe a következő szöveg lép: „(2) »illetékes hatóság«: i. az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 40. pontjában és a 2007/64/EK irányelvben meghatározott, valamint a 2009/110/EK irányelvben említett illetékes hatóság; ii. a 2002/65/EK és a 2005/60/EK irányelv tekintetében azon illetékes hatóságok, amelyek biztosítják, hogy a hitelintézetek és pénzügyi intézmények megfeleljenek ezen irányelvek előírásainak; iii. a betétbiztosítási rendszerek tekintetében a [betétbiztosítási rendszerekről szóló] irányelvnek megfelelően a betétbiztosítási rendszereket működtető szervek, vagy amennyiben a betétbiztosítási rendszert egy magántulajdonban álló vállalkozás működteti, az említett irányelvnek megfelelően az e rendszereket felügyelő hatóság; továbbá iv. tekintettel a 62. cikk (5) bekezdésére, a 65. cikk (5) bekezdésére, a 66. cikk (3) bekezdésére, a 67. cikk (4) bekezdésére és a 70. cikk (4) bekezdésére, a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv 3. cikkében meghatározott szanálási hatóságok és az [egységes szanálási mechanizmusról szóló] …/…/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel létrehozott Egységes Szanálási Testület.”

(2)

a 25. cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „(1a)   A Hatóság az eredmények hatékonyságának és konzisztenciájának erősítése érdekében az információcseréről és az egységes szanálási mechanizmusról szóló rendeletben említett Egységes Szanálási Testület és az egységes szanálási mechanizmusban részt nem vevő tagállamok nemzeti szanálási hatóságainak a határokon átnyúló csoportok szanálása terén végzett közös tevékenységeiről partneri felülvizsgálatokat szervezhet és végezhet. E célból a Hatóság az objektív értékelést és összehasonlítást lehetővé tevő módszereket dolgoz ki.”

(3)

a 40. cikk (6) bekezdése a következő harmadik albekezdéssel egészül ki: „A 62. cikk (5) bekezdésének, a 65. cikk (5) bekezdésének, a 66. cikk (3) bekezdésének, a 67. cikk (4) bekezdésének és a 70. cikk (4) bekezdésének alkalmazási körében eljárva az Egységes Szanálási Testület ügyvezető igazgatója a felügyeleti tanácsban megfigyelői státusszal rendelkezik.”

85. cikk

A nemzeti szanálásfinanszírozási megoldások pótlása

A 88. cikk második albekezdésében említett alkalmazási időponttól kezdve az Alap a részt vevő tagállamok szanálásfinanszírozási megoldásának helyébe lép a [bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló] irányelv VII. címe értelmében.

86. cikk

Székhely-megállapodás és működési feltételek

(1)   A Testület fogadó tagállambeli elhelyezéséhez szükséges rendelkezéseket, a fogadó tagállam által rendelkezésre bocsátandó létesítményekre, továbbá a Testület ügyvezető igazgatójára, a Testület plenáris ülésének tagjaira, valamint a Testület személyi állományára és családtagjaikra a fogadó tagállamban alkalmazandó konkrét szabályokat a Testület és a fogadó tagállam által – a plenáris ülés jóváhagyását követően és legkésőbb két évvel e rendelet hatálybalépését követően – megkötött székhely-megállapodás rögzíti.

(2)   A Testületet befogadó tagállam a lehető legjobb körülményeket biztosítja a Testület megfelelő működéséhez, ideértve a többnyelvű, európai szemléletű iskoláztatás lehetőségét és a megfelelő közlekedési kapcsolatokat is.

87. cikk

A Testület tevékenységeinek megkezdése

(1)   A Testület 2015. január 1-jén válik teljes mértékben működőképessé.

(2)   A Testület létrehozásáért és kezdeti működéséért a Bizottság felelős mindaddig, amíg az előbbi nem rendelkezik a saját költségvetésének végrehajtásához szükséges operatív kapacitással. E célból:

a)	mindaddig, amíg az ügyvezető igazgató a Tanács általi, az 53. cikkel összhangban történő kinevezését követően el nem foglalja hivatalát, a rá ruházott ügyvezető igazgatói feladatkört – ideiglenes ügyvezető igazgatói minőségben – a Bizottság egy tisztviselője gyakorolhatja;

b)	a 46. cikk (1) bekezdésének i) pontjától eltérve és a 46. cikk (2) bekezdésében említett határozat elfogadásáig az ideiglenes ügyvezető igazgató gyakorolja a kinevezési hatásköröket;

c)	a Bizottság segítséget nyújthat a Testületnek, különösen azáltal, hogy bizottsági tisztviselőket bocsát rendelkezésre az ideiglenes ügyvezető igazgató vagy az ügyvezető igazgató felelősségi körébe tartozó tevékenységek végrehajtására;

d)	a Bizottság a Testület nevében beszedi a 62. cikk (5) bekezdésének d) pontjában említett éves hozzájárulásokat.

(3)   Az ideiglenes ügyvezető igazgató engedélyezhet minden, a Testület költségvetésében rögzített előirányzatok által fedezett kifizetést, és szerződéseket köthet, ideértve a személyzettel kapcsolatos munkaszerződéseket is.

88. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

A 7–23. és 25– 38. cikkeket 2015. január 1-jétől kell alkalmazni.

A 24. cikk 2016. január 1-jétől alkalmazandó.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

---

(1)  2013. november 6-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(2)  2013. október 17-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(3)  Az Európai Parlament …-i álláspontja.

(4)   Az Európai Parlament és a Tanács 2014/…/EU irányelve a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 77/91/EGK és 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK és 2011/35/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU rendelet módosításáról (HL L …).

(5)   Az Európai Parlament és a Tanács 2010. november 24-i 1093/2010/EU rendelete az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 12. o.).

(6)  A Tanács 1024/2013/EU rendelete ( 2013. október 15.) az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról (HL L 287., 2013.10.29., 63. o.)

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács 94/19/EK irányelve (1994. május 30.) a betétbiztosítási rendszerekről (HL L 135., 1994.5.31., 5. o.).

(8)  Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 1. o.).

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013/36/EU irányelve (2013. június 26.) a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.).

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 94/18/EK irányelve (1994. május 30.) az értékpapírok hivatalos árfolyamjegyzésre történő elfogadásához kihirdetendő jegyzési adatok megállapítására, vizsgálatára és terjesztésére vonatkozó követelmények összehangolásáról szóló 80/390/EGK irányelv módosításáról (HL L 135., 1994.5.31., 1. o.).

(11)   Az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete (2012. október 25.) a pénzügyi rendelkezések az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról ( HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).

(12)  HL 17., 1958.10.6., 385. o.

(13)  Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).

(14)  Az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK irányelve (1995. október 24.) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).