17.10.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 383/24

—

semmisítse meg az Európai Parlament főtitkárának a 2016. július 6-án kelt, 2016. július 1-jei határozatát, amely a „Bruno GOLLNISCH részére jogalap nélkül kifizetett 275 984,23 euróról” szól, és az illetékes engedélyezésre jogosult és az intézmény számvitelért felelős tisztviselője részére ezen összeg behajtását írja elő;

—

semmisítse meg a pénzügyekért felelős főigazgató 2016. július 6-i, D 201920 hivatkozási számú levelében foglalt értesítést és végrehajtási intézkedéseket is;

—

semmisítse meg egyben az ugyanazon pénzügyekért felelős főigazgató által 2016. július 5-én aláírt 2016–914. sz. terhelési értesítést;

—

ítéljen meg a felperes részére 40 000 euró összeget, mind a vizsgálat következtetéseit megelőző alaptalan vádaskodásból, a jóhírnevén esett sérelemből, és a megtámadott határozat által a magán és a politikai életében okozott jelentős zavarból eredő nem vagyoni kár megtérítéseként;

—

ítéljen meg neki továbbá 24 500 euró összeget a jogi képviselőnek díjazásaival, a jelen keresetre való felkészüléssel, az említett kereset másolatának és letétkezelőjének, illetve az ahhoz csatolt iratokat díjával kapcsolatban felmerült költségeinek megtérítéseként;

—

kötelezze az Európai Parlamentet az összes költség viselésére;

—

másodlagosan, amennyiben a Törvényszék úgy véli, hogy nincs teljes mértékben meggyőződve a felperes által előadott jogalapok és tényállások megfelelősségéről és valódiságáról, akkor a hatékony igazságszolgáltatás érdekében azon állítólagos tények közötti vitathatatlan kapcsolatot, amelyeken a megtámadott rendelet alapul, és az Európai Parlament főtitkára által indított bűnügyi vizsgálat tárgyát képező tényeket figyelembe véve:

1.

Az első, a Főtitkárnak a megtámadott jogi aktus elfogadására irányuló hatáskörének hiányára alapított jogalap. A képviselőket és csoportjaikat érintő pénzügyi döntések meghozatalára viszont az Európai Parlament Elnöksége rendelkezne hatáskörrel.

2.

A második, az általános jogelvek, valamint a megfelelő ügyintézéssel kapcsolatos követelmények megsértésére alapított jogalap, mivel a Parlamentnek meg kellett volna várnia a megtámadott jogi aktusok elfogadását megelőzően a vizsgálat és az általa indított eljárások eredményeit.

3.

A harmadik, a felperes védelemhez való jogának megsértésére alapított jogalap. A megtámadott jogi aktusok megsértették a felperes ártatlanságának vélelmét, a bíróhoz való jogát, arra irányuló lehetőségét, hogy álláspontot foglaljon minden olyan dokumentumról, amelyet a Parlament vele szemben kíván felhasználni, és figyelmen kívül hagyták a kihallgatáshoz való jogát.

4.

A negyedik, a bizonyítási teher megfordulására alapított jogalap, mivel a Parlament a felperestől utólagos indokolást kért az asszisztense által végzett munkára és a számára jutatott díjazásokra vonatkozóan.

5.

Az ötödik, azon megtámadott határozat indoklásának elégtelenségére alapított jogalap, amelyek egészen önkényes jelleggel rendelkeznek.

6.

A hatodik, a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvének megsértésére, valamint a nem létező vagy visszaható hatályú jogszabály alkalmazására alapított jogalap.

7.

A hetedik, a parlamenti asszisztensek politikai jogainak megsértésére alapított jogalap.

8.

A nyolcadik, a megtámadott rendelet hátrányosan megkülönböztető jellegének megsértésére és azon hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalap, amely annak elfogadására vezetett.

9.

A kilencedik, a képviselők függetlenségének megsértésére és a helyi parlamenti asszisztensek szerepének figyelmen kívül hagyására alapított jogalap.

10.

A tizedik, arra alapított jogalap, hogy a Parlament kifogásai alaptalanok.

11.

A tizenegyedik, másodlagosan előterjesztett, az arányosság elvének megsértésére alapított jogalap.