1.

A Szerződés 81. cikkének (3) bekezdése olyan kivételszabályt állapít meg, amely a Szerződés 81. cikke (1) bekezdése megsértésének megállapításával szemben nyújt védelmet a vállalkozások számára. Azok a 81. cikk (1) bekezdése szerinti megállapodások, vállalkozások társulásai által hozott döntések és összehangolt magatartások (1), amelyek megfelelnek a 81. cikk (3) bekezdése feltételeinek, erre vonatkozó előzetes határozat nélkül érvényesek és végrehajthatók.

2.

A 81. cikk (3) bekezdése alkalmazható egyedi esetekre vagy csoportmentességi rendelet útján megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira. A 81. és 82. cikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003-as rendelet (2) nem érinti a csoportmentességi rendeletek érvényességét és jogi természetét. A meglévő csoportmentességi rendeletek hatályban maradnak; a csoportmentességi rendeletek szerinti megállapodások jogilag érvényesek és végrehajthatók, még akkor is, ha a 81. cikk (1) bekezdése értelmében a versenyt korlátozzák (3). Az ilyen megállapodások csupán a jövőre nézve tilthatók meg és csak akkor, ha a Bizottság vagy egy nemzeti versenyhatóság (4) hivatalosan visszavonja a csoportmentességet. Csoportmentesség hatálya alá tartozó megállapodást nemzeti bíróságok nem érvényteleníthetnek polgári jogi eljárás keretében.

3.

A vertikális korlátozásokról, horizontális együttműködési megállapodásokról és technológiaátadási megállapodásokról szóló meglévő iránymutatások (5) a 81. cikknek különböző típusú megállapodásokra és összehangolt magatartásokra történő alkalmazását tárgyalják. Az említett iránymutatások célja, hogy ismertessék a Bizottságnak a különböző típusú megállapodásokra és magatartásokra alkalmazott érdemi értékelési kritériumokra vonatkozó álláspontját.

4.

A jelen iránymutatás ismerteti a 81. cikk (3) bekezdésében szereplő mentesülési feltételek bizottsági értelmezését. Ezáltal a Bizottság iránymutatást ad arról, hogy egyedi esetekben miként fogja alkalmazni a 81. cikket. Noha rájuk nézve nem bír kötelező erővel, a jelen iránymutatás a tagállamok bíróságai és hatóságai számára is iránymutatást kíván adni a Szerződés 81. cikke (1) és (3) bekezdésének alkalmazásához.

5.

Az iránymutatás a 81. cikk (3) bekezdésének alkalmazásához teremti meg az elemzés kereteit. A cél a Szerződés rendelkezéseinek alkalmazására szolgáló módszertan kidolgozása. E módszertan a vertikális korlátozásokról, a horizontális együttműködési megállapodásokról és a technológiaátadási megállapodásokról szóló iránymutatásokban már bevezetett és kidolgozott gazdasági megközelítésen alapszik. A Bizottság a jelen iránymutatást, amely a 81. cikk (3) bekezdésében szereplő négy feltétel alkalmazásáról részletesebb tájékoztatást ad, mint a vertikális korlátozásokról, a horizontális együttműködési megállapodásokról és a technológiaátadási megállapodásokról szóló iránymutatás, azokra a megállapodásokra is alkalmazni fogja, amelyekre az említett iránymutatások kiterjednek.

6.

Az ezen iránymutatásban meghatározott normákat az egyes esetek konkrét körülményeinek figyelembevételével kell alkalmazni. Ez kizárja mechanikus alkalmazásukat. Minden egyes esetet az adott tényállás alapján kell értékelni, az iránymutatást ésszerűen és rugalmasan kell alkalmazni.

7.

A jelen iránymutatás számos kérdés tekintetében a Bíróság ítélkezési gyakorlatának jelenlegi állapotát tükrözi. A Bizottság azonban olyan kérdésekben is ki akarja fejteni álláspontját, amelyek eddig nem képezték az ítélkezési gyakorlat tárgyát vagy értelmezésre szorulnak. A bizottsági álláspont azonban nem érinti a Bíróságnak és az Elsőfokú Bíróságnak a 81. cikk (1) és (3) bekezdése értelmezésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát és e rendelkezések közösségi bíróságok általi esetleges jövőbeni értelmezését.

8.

A 81. cikk (1) bekezdése szerint tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre (6), és amelynek célja vagy hatása a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása (7).

9.

E szabály alóli kivételként a 81. cikk (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a 81. cikk (1) bekezdésében szereplő tiltás alkalmazásától el lehet tekinteni azon megállapodások esetében, amelyek hozzájárulnak az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához, ugyanakkor lehetővé teszik a fogyasztók méltányos részesedését a belőlük eredő előnyből, anélkül, hogy olyan korlátozásokat rónának az érintett vállalkozásokra, amelyek e célok eléréséhez nem nélkülözhetetlenek és anélkül, hogy lehetővé tennék ezeknek a vállalkozásoknak, hogy a kérdéses áruk jelentős része tekintetében megszüntessék a versenyt.

10.

Az 1/2003-as rendelet 1. cikkének (1) bekezdése szerint a 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó olyan megállapodások, amelyek nem felelnek meg a 81. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek, tiltottak, anélkül, hogy ezt előzetes határozatnak kellene megállapítania (8). Ugyanezen rendelet 1. cikkének (2) bekezdése értelmében a 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó megállapodások, amelyek megfelelnek a 81. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek, nem tiltottak, anélkül hogy ezt előzetes határozatnak kellene megállapítania. Az ilyen megállapodások érvényesek és végrehajthatók amint és ameddig a 81. cikk (3) bekezdésének feltételei teljesülnek.

11.

A 81. cikk szerinti értékelés tehát két részből áll. Az első lépés annak értékelése, hogy van-e a vállalkozások közötti, a tagállamok közötti kereskedelemre hatást gyakorolni képes megállapodásnak versenyellenes célja, illetve tényleges vagy lehetséges (9) versenyellenes hatása. A második lépés, amely csak akkor válik fontossá, ha a megállapodás versenykorlátozónak bizonyul, a megállapodás révén keletkező, a versenyt elősegítő előnyök meghatározása és annak értékelése, hogy ezek a versenyt elősegítő hatások meghaladják-e a versenyellenes hatásokat. A versenyellenes és versenyt elősegítő hatások mérlegelése kizárólag a 81. cikk (3) bekezdésében meghatározott keretek között zajlik (10).

12.

Az esetleges kiegyenlítő előnyök 81. cikk (3) bekezdése szerinti értékelését szükségszerűen meg kell, hogy előzze a megállapodás korlátozó jellegének és hatásának meghatározása. A 81. cikk (3) bekezdésének helyes megvilágításba helyezése érdekében röviden vázolni kell a 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tiltó szabály célját és alapvető tartalmát. A vertikális korlátozásokról, a horizontális együttműködési megállapodásokról és a technológiaátadási megállapodásokról szóló bizottsági iránymutatások (11) részletes leírást adnak a 81. cikk (1) bekezdésének különböző típusú megállapodásokkal kapcsolatos alkalmazásáról. A jelen iránymutatás ezért csak a 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazására szolgáló alapvető elemzési keret felidézésére szorítkoznak.

13.

A 81. cikk célja a piaci versenynek mint a fogyasztói jólétet elősegítő és az erőforrások hatékony elosztását biztosító eszköznek a védelme. A verseny és a piaci integráció ezeket a célokat szolgálja, mivel a nyílt egységes piac létrehozása és megóvása az egész Közösségen belül hozzájárul az erőforrások hatékony elosztásához a fogyasztók javára.

14.

A 81. cikk (1) bekezdésének tiltó szabálya a vállalkozások versenykorlátozó megállapodásaira és összehangolt magatartásaira, továbbá a vállalkozások társulásai által hozott döntésekre vonatkozik, amennyiben azok hatással lehetnek a tagállamok közötti kereskedelemre. A 81. cikk (1) bekezdésének a közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlatában kifejezett alapelve, hogy minden gazdasági szereplőnek függetlenül kell kialakítania a piacon alkalmazni kívánt politikáját (12). Ennek fényében a közösségi bíróságok a „megállapodásokat”, a „döntéseket” és az „összehangolt magatartásokat” olyan közösségi jogi fogalmakként határozták meg, amelyek alapján különbséget lehet tenni egy vállalkozás egyoldalú magatartása és a vállalkozások közötti magatartás-koordináció vagy összejátszás között (13). A közösségi versenyjogban az egyoldalú magatartásra csak a Szerződés 82. cikke vonatkozik. Sőt, az 1/2003-as rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározott konvergenciaszabály sem vonatkozik az egyoldalú magatartásra. Ez a rendelkezés csak azokra a megállapodásokra, döntésekre és összehangolt magatartásokra vonatkozik, amelyek hatással lehetnek a tagállamok közötti kereskedelemre. A 3. cikk (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha ezek a megállapodások, döntések és összehangolt magatartások a 81. cikk szerint nem tiltottak, akkor a nemzeti versenyjog sem tilthatja meg őket. A 3. cikk nem érinti a közösségi jog elsődlegességének alapelvét, amely szerint a 81. és a 82. cikk által tiltott megállapodásokat és visszaéléseket a nemzeti jog nem engedélyezheti (14).

15.

A vállalkozások közötti magatartás-koordináció vagy összejátszás a 81. cikk (1) bekezdés hatálya alá eső esete az, amikor legalább egy vállalkozás egy másik vállalkozással szemben vállalja, hogy egy meghatározott magatartást tanúsít a piacon, vagy amikor a köztük levő kapcsolat eredményeképpen megszűnik, vagy legalábbis lényegesen csökken piaci magatartásukat illető bizonytalanság (15). Ebből következik, hogy a koordináció megvalósulhat a felek legalább egyikének piaci magatartását szabályozó kötelezettség formájában, valamint olyan megállapodások formájában, amelyek az ösztönzői megváltoztatása révén a felek legalább egyikének piaci magatartását befolyásolják. Nem feltétel, hogy a koordináció minden érintett vállalkozás érdekében álljon (16). A koordinációnak nem szükséges kifejezettnek lennie, hallgatólagos is lehet. Egy megállapodás akkor tekinthető hallgatólagos beleegyezéssel kötött megállapodásnak, ha egy vállalkozás, kifejezett vagy burkolt módon, közös cél megvalósítására hív fel egy másik vállalkozást (17). Bizonyos körülmények között a megállapodás a felek közötti üzleti kapcsolatból következhet, vagy annak tudható be (18). Pusztán az a tény azonban nem elégséges, hogy a vállalkozás által hozott intézkedés beleilleszkedik napi üzletmenetébe (19).

16.

A vállalkozások közötti megállapodások akkor tartoznak a 81. cikk (1) bekezdése szerinti tiltószabály hatálya alá, ha alkalmasak arra, hogy érzékelhető hátrányos hatással legyenek a piaci verseny paramétereire, például az árra, a termékmennyiségre, a termékminőségre, a termékskálára és az innovációra. A megállapodások ezt a hatást a megállapodásban részt vevő felek közötti, illetve a köztük és harmadik felek közötti verseny érzékelhető csökkentésével érhetik el.

17.

Egy megállapodás versenykorlátozó voltát azon a ténybeli körülmények alapján kell értékelni, amelyek között a verseny alakulna a megállapodás és állítólagos korlátozásai nélkül (20). Az értékelés során figyelembe kell venni a megállapodásnak a márkák közötti versenyre (azaz a versengő márkák gyártói közötti versenyre) és a márkán belüli versenyre (azaz ugyanazon márka forgalmazói közötti versenyre) gyakorolt valószínű hatását. A 81. cikk (1) bekezdése mind a márkák közötti, mind a márkán belüli verseny korlátozását tiltja (21).

18.

Annak értékelésére, hogy egy megállapodás vagy annak egyes részei korlátozhatják-e a márkák közötti és/vagy a márkán belüli versenyt, figyelembe kell venni, hogy a megállapodás miként és milyen mértékben érinti vagy érintheti a piacon folyó versenyt. A következő két kérdés hasznos támpontot ad ennek értékelésére. Az első kérdés a megállapodás márkák közötti versenyre gyakorolt hatásával, míg a második kérdés pedig a megállapodás márkán belüli versenyre gyakorolt hatásával kapcsolatos. Mivel a korlátozások egyszerre érinthetik a márkák közötti és a márkán belüli versenyt, szükséges lehet a korlátozást mindkét kérdés fényében megvizsgálni, mielőtt meg lehetne állapítani, hogy a verseny korlátozva van-e a 81. cikk (1) bekezdése értelmében:

19.

Az előző bekezdésben meghatározott elemzési keret alkalmazásánál figyelembe kell venni, hogy a 81. cikk (1) bekezdése különbséget tesz azok között a megállapodások között, amelyeknek a verseny korlátozása a célja, és azok között, amelyeknek a verseny korlátozása a hatása. A 81. cikk (1) bekezdése csak akkor tilt egy megállapodást vagy szerződéses korlátozást, ha annak célja vagy hatása a márkák közötti és/vagy a márkán belüli verseny korlátozása.

20.

Fontos különbséget tenni a cél szerinti korlátozások és a hatás szerinti korlátozások között. Ha azt állapítják meg, hogy egy megállapodás célja a verseny korlátozása, a konkrét hatásokat nem kell figyelembe venni (25). Más szóval, a 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában nem kell tényleges versenyellenes hatásokat kimutatni, ha a megállapodásnak a verseny korlátozása a célja. A 81. cikk (3) bekezdése másrészről nem különbözteti meg a céljuknál fogva versenykorlátozó és a hatásuknál fogva versenykorlátozó megállapodásokat. A 81. cikk (3) bekezdése az ott szereplő négy feltételt teljesítő valamennyi megállapodásra vonatkozik (26).

21.

A cél szerinti versenykorlátozások pusztán jellegüknél fogva képesek a verseny korlátozására. Ezek olyan korlátozások, amelyek a közösségi versenyjogi szabályok célkitűzéseinek fényében olyan nagy mértékű versenyt károsító potenciállal rendelkeznek, hogy a 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazásához nem kell semmilyen tényleges versenyellenes hatást kimutatni a piacon. E vélelem a korlátozás súlyos jellegén és azon a tapasztalaton alapul, hogy a versenykorlátozást célzó megállapodások alkalmasak arra, hogy negatív hatást fejtsenek ki a piacon és veszélyeztessék a közösségi versenyjogi szabályok célkitűzéseit. A versenykorlátozást célzó megállapodások, mint például az árrögzítés vagy a piac felosztása, csökkentik a kibocsátást és emelik az árakat, ezáltal az erőforrások nem hatékony elosztásához vezetnek, mivel nem jönnek létre a fogyasztók által keresett termékek és szolgáltatások. Ezáltal a fogyasztói jólét is csökken, mivel a fogyasztóknak többet kell fizetniük a szóban forgó árukért és szolgáltatásokért.

22.

Annak értékelése, hogy egy megállapodásnak célja-e a verseny korlátozása, számos tényezőn alapul. Ilyen különösen a megállapodás tartalma és az általa megvalósítani kívánt célkitűzés. Szükséges lehet figyelembe venni a megállapodás (tervezett) alkalmazásának összefüggéseit és a felek tényleges piaci magatartását is (27). Más szóval, mielőtt megállapítható, hogy egy adott korlátozás cél szerinti versenykorlátozásnak minősül-e, szükséges lehet a megállapodás alapjául szolgáló tényeknek és konkrét működési körülményeinek a vizsgálata. A megállapodás tényleges végrehajtási módja is feltárhat cél szerinti korlátozást, még ha a formális megállapodás nem is tartalmaz erre utaló kifejezett rendelkezést. A felek versenykorlátozásra irányuló szubjektív szándékára vonatkozó bizonyíték lényeges tényező, de nem szükséges feltétel.

23.

Arról, hogy mi minősül cél szerinti korlátozásnak a bizottsági csoportmentességi rendeletekben, iránymutatásokban és közleményekben találhatók iránymutatások, de azok nem kimerítők. A csoportmentességi rendeletekben feketelistára tett vagy az iránymutatásokban és közleményekben kőkemény korlátozásként meghatározott megállapodásokat a Bizottság általában cél szerinti korlátozásoknak tekinti. A horizontális megállapodások esetében a cél szerinti korlátozások közé tartozik az árrögzítés, a kibocsátáskorlátozás, valamint a piacok és a fogyasztók felosztása (28). A vertikális megállapodások tekintetében a cél szerinti korlátozások közé tartozik különösen a viszonteladói ár rögzítése és minimumának kikötése, valamint a teljes területi védettséget nyújtó megállapodások, beleértve a passzív értékesítés korlátozását (29).

24.

Ha egy megállapodás nem cél szerint versenykorlátozó, meg kell vizsgálni, hogy van-e versenykorlátozó hatása. Ehhez mind a tényleges, mind a potenciális hatásokat figyelembe kell venni (30). Más szóval a megállapodásnak valószínűsíthető versenyellenes hatásokkal kell rendelkeznie. A hatás szerinti versenykorlátozások esetében nincs szó a versenyellenes hatások vélelmezéséről. Ahhoz, hogy egy megállapodás hatása szerint korlátozó legyen, oly mértékben kell befolyásolnia a tényleges vagy potenciális versenyt, hogy az érintett piacon az árakban, a mennyiségben, az innovációban, vagy a termékek és szolgáltatások skálájában vagy minőségében nagy ésszerű valószínűségi fokkal negatív hatásokra lehessen számítani (31). Ezeknek a negatív hatásoknak érzékelhetőknek kell lenniük. A 81. cikk (1) bekezdésének tiltó szabálya nem alkalmazandó, ha a megállapított versenyellenes hatások jelentéktelenek (32). Ez a Bizottság által alkalmazott gazdasági megközelítést tükrözi. A 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom csak akkor alkalmazandó, ha megfelelő piaci elemzés alapján megállapítható, hogy a megállapodásnak valószínű versenyellenes hatása van a piacra (33). Ennek megállapításához nem elégséges, hogy a felek piaci részesedése meghaladja a Bizottság de minimis közleményében meghatározott küszöbértékeket (34). A csoportmentességi rendeletek hatálya alá eső megállapodásokra alkalmazható lehet a 81. cikk (1) bekezdése, de nem szükségszerűen. Sőt, az, hogy a felek piaci részesedése miatt egy megállapodás nem tartozik a csoportmentesség hatálya alá, még nem elégséges ok arra, hogy a megállapodást a 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozónak vagy a 81. cikk (3) bekezdésének feltételeit nem teljesítőnek minősítsék. A megállapodás által előidézett valószínűsíthető hatások egyedi értékelésére van szükség.

25.

A versenyre gyakorolt negatív hatások akkor valószínűek az érintett piacon, ha a felek külön-külön vagy közösen bizonyos fokú piaci erővel rendelkeznek, vagy arra szert tesznek, és a megállapodás hozzájárul ezen piaci erő létrehozásához, fenntartásához vagy erősítéséhez, vagy lehetővé teszi a felek számára ezen piaci erő kiaknázását. A piaci erő az árak jelentős ideig a versenyszint felett, vagy a termékmennyiségben kifejezett kibocsátásnak, a termékminőségnek és termékválasztéknak, vagy az innovációnak jelentős ideig a versenyszint alatt való tartásának a képessége. Magas állandó költségű piacokon a vállalkozásoknak jelentős mértékben a termelési határköltség felett kell megszabniuk az árakat, hogy befektetésük versenyszintű megtérülést hozzon. Ekképpen az, hogy a vállalkozások a határköltséget meghaladó árakat képeznek, önmagában nem annak a jele, hogy a piaci verseny nem jól működik és a vállalkozások piaci erejüknél fogva képesek a versenyszint feletti árképzésre. A 81. cikk (1) bekezdése szerinti piaci erővel akkor rendelkeznek a vállalkozások, ha a versenynyomás elégtelen az árak és a kibocsátás versenyszinten tartására.

26.

A piaci erő létrehozása, fenntartása vagy erősítése származhat a megállapodás részvevői közötti verseny korlátozásából. Származhat bármely részvevő és harmadik fél közötti verseny korlátozásából is, például azért, mert a megállapodás versenytársak kizárásához vezet vagy növeli a versenytársak költségeit, ezzel csökkentve képességüket a megállapodó felekkel szembeni hatékony versenyre. A piaci erő mérték függvénye. A piaci erőnek a 81. cikk (1) bekezdésének megsértéséhez általában szükséges mértéke a hatásuknál fogva versenykorlátozó megállapodások esetében kisebb, mint a 82. cikk szerinti erőfölény megállapításához szükséges mérték.

27.

Egy megállapodás korlátozó hatásának vizsgálatához általában meg kell határozni az érintett piacot (35). Általában a következők vizsgálatára és értékelésére is ki kell térni (többek között): a termékek jellege, a felek piaci helyzete, a versenytársak piaci helyzete, a vevők piaci helyzete, a potenciális versenytársak léte és a piacralépés korlátainak szintje. Egyes esetekben azonban közvetlenül a megállapodásban részvevők piaci magatartásának vizsgálatával ki lehet mutatni a versenyellenes hatásokat. Például esetleg ki lehet mutatni, hogy a megállapodás áremeléshez vezetett. A horizontális együttműködési megállapodásokról és a vertikális korlátozásokról szóló iránymutatások részletes keretet adnak a 81. cikk (1) bekezdése szerinti különböző típusú horizontális és vertikális megállapodások versenyre kifejtett hatásának vizsgálatához (36).

28.

A fenti 18. bekezdés keretet ad egy megállapodás és a benne foglalt egyedi korlátozások márkák közötti és márkán belüli versenyre kifejtett hatásának vizsgálatához. Ha az ott említett alapelvek alapján megállapítják, hogy a megállapodás elsődleges tárgya nem korlátozza a versenyt, akkor fontossá válik annak vizsgálata, hogy a megállapodásban foglalt egyedi korlátozások is megfelelnek-e a 81. cikk (1) bekezdésének, hiszen ezek kiegészítik a megállapodás elsődleges, versenyt nem korlátozó tárgyát.

29.

A közösségi versenyjogban a kiegészítő korlátozások fogalmába tartozik minden állítólagos versenykorlátozás, amely közvetlenül kapcsolódik és szükséges egy megállapodás elsődleges, versenyt nem korlátozó tárgyának végrehajtásához és azzal arányos (37). Ha egy megállapodás, például egy forgalmazási megállapodás vagy egy közös vállalat, fő elemeinek nem célja vagy hatása a verseny korlátozása, akkor a megállapodás elsődleges tárgyának végrehajtásához közvetlenül kapcsolódó és szükséges korlátozások is a 81. cikk (1) bekezdésének hatályán kívül esnek (38). E kapcsolódó korlátozások a kiegészítő korlátozások. Egy korlátozás közvetlenül kapcsolódik a megállapodás elsődleges tárgyához, ha alárendelik ezen tárgy végrehajtásának és ahhoz elválaszthatatlanul hozzátartozik. A szükségesség feltétele magában foglalja, hogy a korlátozásnak ténylegesen szükségesnek kell lennie a megállapodás elsődleges tárgyának végrehajtásához és azzal arányosnak kell lennie. Ebből következik, hogy a kiegészítő korlátozások vizsgálata hasonló a fenti 18. bekezdés 2. pontjában meghatározotthoz. Mindazonáltal a kiegészítő korlátozások vizsgálatát minden esetben el kell végezni, ha a megállapodás elsődleges tárgya nem korlátozza a versenyt (39). A vizsgálat nem korlátozódik a megállapodás márkán belüli versenyre kifejtett hatásának meghatározására.

30.

A kiegészítő korlátozások fogalmának alkalmazását meg kell különböztetni a 81. cikk (3) bekezdése szerinti védekezéstől, amely a korlátozó megállapodások által kiváltott bizonyos gazdasági előnyökhöz kapcsolódik, és amelyet a megállapodás korlátozó hatásaihoz képest mérlegelnek. A kiegészítő korlátozások fogalmának alkalmazása nem tartalmazza a versenyt elősegítő és versenyellenes elemek mérlegelését. Az ilyen mérlegelésnek a 81. cikk (3) bekezdésének alkalmazhatóságának vizsgálata során van helye (40).

31.

A kiegészítő korlátozások értékelése arra korlátozódik, vajon egy egyedi korlátozás szükséges és arányos-e a megállapodás elsődleges, nem versenykorlátozó tárgyának vagy tevékenységének végrehajtásához. Ha objektív tényezők alapján megállapítható, hogy a korlátozás nélkül a megállapodás elsődleges, nem versenykorlátozó tárgya nem vagy csak nehezen lenne végrehajtható, a korlátozást az elsődleges tárgy végrehajtásához objektíve szükségesnek és azzal arányosnak lehet tekinteni (41). Ha például egy franchise megállapodás elsődleges tárgya nem korlátozza a versenyt, akkor a megállapodás megfelelő működéséhez szükséges korlátozások, mint például a franchise rendszer egységességét és hírnevét védő kötelezettségek sem tartoznak a 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá (42). Hasonlóképpen, ha egy közös vállalat önmagában nem korlátozza a versenyt, akkor a megállapodás működéséhez szükséges korlátozások a megállapodás elsődleges tárgyát kiegészítőnek minősülnek és ezért nem tartoznak a 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá. Például a Bizottság a TPS-ügyben (43) megállapította, hogy a felekre rótt azon kötelezettség, hogy ne legyen részesedésük televíziós programok műholdas forgalmazásával és marketingjével foglalkozó vállalkozásban, a közös vállalkozás létrehozásának kezdeti szakaszában kiegészítő jellegű volt. A korlátozás ezért 3 évig nem minősült a 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozónak. A döntés meghozatalakor a Bizottság figyelembe vette a fizetős televíziózás piacára való belépéssel kapcsolatos jelentős beruházásokat és kereskedelmi kockázatokat.

32.

A céljuknál vagy hatásuknál fogva versenykorlátozó megállapodások 81. cikk (1) bekezdése szerinti értékelése csak a vizsgálat egyik szempontja. A másik szempont, amellyel a 81. cikk (3) bekezdése foglalkozik, a korlátozó megállapodások pozitív gazdasági hatása.

33.

A közösségi versenyjog célja a piaci versenynek mint a fogyasztói jólétet elősegítő és az erőforrások hatékony elosztását biztosító eszköznek a védelme. A versenyt korlátozó megállapodásoknak ugyanakkor a hatékonysági előnyök révén versenyt elősegítő hatásai is lehetnek (44). A hatékonysági előnyök hozzáadott értéket teremthetnek a kibocsátás előállítási költségének csökkentése, a termékminőség javítása vagy új termék létrehozása révén. Ha egy megállapodás versenyt elősegítő hatásai meghaladják a versenyellenes hatásokat, a megállapodás összességében elősegíti a versenyt és megfelel a közösségi versenyjog célkitűzéseinek. E megállapodások nettó hatása, hogy támogatják a versenyfolyamat leglényegesebb elemét, azaz a fogyasztók megnyerését a riválisokénál jobb árak és termékek kínálása révén. Ez az elemzési keret tükröződik a 81. cikk (1) és (3) bekezdésében. Az utóbbi rendelkezés kifejezetten elismeri, hogy a korlátozó megállapodások a versenykorlátozás negatív hatásait meghaladó objektív gazdasági előnyöket teremthetnek (45).

34.

A 81. cikk (3) bekezdés szerinti kivételszabály alkalmazása négy konjunktív feltétel függvénye, két pozitívé és két negatívé:

Ha ez a négy feltétel teljesül, a megállapodás erősíti a versenyt az érintett piacon, mivel az érintett vállalkozásokat arra ösztönzi, hogy olcsóbb és jobb termékeket kínáljanak a fogyasztóknak, így kárpótolva az utóbbiakat a verseny korlátozásának káros hatásaiért.

35.

A 81. cikk (3) bekezdése egyedi esetekre vagy csoportmentességi rendelet útján megállapodások csoportjaira alkalmazható. Ha a megállapodás csoportmentességi rendelet hatálya alá tartozik, a korlátozó megállapodás felei mentesülnek az 1/2003-as rendelet 2. cikkében meghatározott teher alól, miszerint bizonyítaniuk kell, hogy egyedi megállapodásuk teljesíti a 81. cikk (3) bekezdésének minden egyes feltételét. Csupán azt kell bizonyítaniuk, hogy a korlátozó megállapodás csoportmentességet élvez. A 81. cikk (3) bekezdésének megállapodások csoportjaira csoportmentességi rendelet útján való alkalmazása arra a vélelemre épül, hogy a hatályuk alá tartozó (46) korlátozó megállapodások a 81. cikk (3) bekezdésében megállapított mind a négy feltételnek megfelelnek.

36.

Ha egy egyedi esetben a megállapodás a 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik és a 81. cikk (3) bekezdésének feltételei nem teljesülnek, a csoportmentesség visszavonható. Az 1/2003-as rendelet 29. cikkének (1) bekezdése szerint a Bizottság jogosult a csoportmentességi kedvezmény visszavonására, amennyiben megállapítja, hogy egy egyedi esetben a csoportmentességi rendelet hatálya alá tartozó megállapodás bizonyos hatásai összeegyeztethetetlenek a Szerződés 81. cikkének (3) bekezdésével. Az 1/2003-as rendelet 29. cikkének (2) bekezdésének értelmében egy tagállam versenyhatósága is visszavonhatja a bizottsági csoportmentességi rendeletben foglalt kedvezményt, területének (vagy területe egy részének) tekintetében, ha ez a terület az elkülönült földrajzi piac minden jellemzőjével rendelkezik. Visszavonás esetén az érintett versenyhatóságnak kell bizonyítania, hogy a megállapodás sérti a 81. cikk (1) bekezdését, és hogy nem teljesíti a 81. cikk (3) bekezdésének feltételeit.

37.

A tagállamok bíróságai nem jogosultak a csoportmentességi rendeletek kedvezményének visszavonására. Továbbá, a tagállamok bíróságai a csoportmentességi rendeletek alkalmazása során azok hatályát sem módosíthatják az alkalmazási körnek a szóban forgó csoportmentességi rendelet által le nem fedett megállapodásokra való kiterjesztése révén (47). A csoportmentességi rendeletek hatályán kívüli esetekben a tagállamok bíróságai teljes egészében alkalmazhatják a 81. cikket (v.ö. az 1/2003-as rendelet 6. cikkével).

38.

Ezen iránymutatás hátralevő része a 81. cikk (3) bekezdésében foglalt négy feltétel mindegyikét megvizsgálja (48). Mivel e négy feltétel konjunktív (49), nem kell megvizsgálni egyik hátralevő feltételt sem, ha megállapítják, hogy a 81. cikk (3) bekezdésének feltételei közül az egyik nem teljesül. Egyedi esetekben ezért tanácsos lehet a négy feltétel eltérő sorrendű megvizsgálása.

39.

Ezen iránymutatás alkalmazásában célszerűnek tűnik a második és a harmadik feltétel sorrendjének megfordítása, azaz a nélkülözhetetlenség kérdésének a fogyasztóknak történő továbbadás előtti tárgyalása. A továbbadás vizsgálata egy megállapodás fogyasztókra gyakorolt negatív és pozitív hatásainak mérlegelését igényli. E vizsgálatnak nem kellene vonatkoznia azon korlátozások hatásaira, amelyek már a nélkülözhetetlenségi feltételt sem teljesítik és ezért a 81. cikk tiltása alá esnek.

40.

A Szerződés 81. cikkének (3) bekezdése csak akkor alkalmazható, ha egy vállalkozások közötti megállapodás a 81. cikk (1) bekezdésének értelmében a versenyt korlátozza. A versenyt nem korlátozó megállapodások esetében nincs szükség a megállapodás által teremtett előnyök vizsgálatára.

41.

Amennyiben egy egyedi esetben a 81. cikk (1) bekezdése szerinti versenykorlátozás bizonyítást nyert, védekezésként a 81. cikk (3) bekezdésére lehet hivatkozni. Az 1/2003-as rendelet 2. cikkével összhangban a 81. cikk (3) bekezdésével kapcsolatos bizonyítási teher a kivételszabályban foglalt mentességre hivatkozó vállalkozás(ok)at terheli. Amennyiben a 81. cikk (3) bekezdésének feltételei nem teljesülnek, a megállapodás semmis, v.ö. a 81. cikk (2) bekezdésével. Ez az automatikus semmisség azonban a megállapodásnak csak azon részeire vonatkozik, amelyek összeegyeztethetetlenek a 81. cikkel, feltéve, hogy azok elválaszthatók a megállapodás egészétől (50). Ha a megállapodásnak csak egy része semmis, az alkalmazandó nemzeti jognak kell meghatároznia az ebből eredően a megállapodás maradékára vonatkozó következményeket (51).

42.

A kialakult ítélkezési gyakorlattal összhangban a 81. cikk (3) bekezdésének feltételei konjunktívak (52), azaz valamennyinek teljesülnie kell, hogy a kivételszabály alkalmazható legyen. Ha nem teljesülnek, a 81. cikk (3) bekezdése szerinti kivételszabály alkalmazását el kell utasítani (53). A 81. cikk (3) bekezdésében foglalt négy feltétel egyúttal kimerítő jellegű. Ha teljesülnek, a kivétel alkalmazható és nem tehető függővé semmilyen egyéb feltételtől. A Szerződés egyéb rendelkezéseiben meghatározott célokat annyiban lehet figyelembe venni, amennyiben a 81. cikk (3) bekezdésének négy feltételével összefüggésben értelmezhetők (54).

43.

A korlátozó megállapodásokból eredő előnyök 81. cikk (3) bekezdése szerinti értékelése alapjában véve a megállapodás által érintett egyes piacokra szorítkozik. A közösségi versenyszabályok célkitűzése a piaci verseny védelme, és ettől a céltól nem választható el. Továbbá, az a feltétel, miszerint a fogyasztóknak (55) méltányosan részesedniük kell a hatékonysági előnyökből, általánosságban magában foglalja, hogy a korlátozó megállapodás által az érintett piacon teremtett előnyöknek meg kell haladniuk az ugyanazon az érintett piacon (56) teremtett versenyellenes hatásokat. A fogyasztókat egy adott földrajzi vagy termékpiacon ért negatív hatásokat rendes esetben nem lehet kiegyenlíteni és kárpótolni egy másik, nem kapcsolódó földrajzi vagy termékpiac fogyasztóira gyakorolt pozitív hatással. Ha azonban a két piac kapcsolódik egymáshoz, figyelembe lehet venni a különböző piacokon elért hatékonysági előnyöket, feltéve, hogy a korlátozás miatt hátrányosan érintett fogyasztói csoport lényegében megegyezik a hatékonysági előnyökből részesülővel (57). Bizonyos esetekben a megállapodás csak az értékesítési piacok fogyasztóira van hatással, ebben az esetben ezen fogyasztókra tekintettel kell értékelni a megállapodás hatását. Ez a helyzet áll fenn például a beszerzési megállapodásoknál (58).

44.

A korlátozó megállapodások 81. cikk (3) bekezdése szerinti értékelése tényleges felmerülésük (59) összefüggéseiben történik, az adott időpontban fennálló tények alapján. Az értékelés figyelembe veszi a tények lényegi változásait. A 81. cikk (3) bekezdés kivételszabálya akkor alkalmazandó, ha a négy feltétel teljesül, és alkalmazása megszűnik, ha ez már nem áll fenn (60). A 81. cikk (3) bekezdésének ezen alapelvekkel összhangban történő alkalmazásakor figyelembe kell venni a felek bármelyikének kezdeti vissza nem térülő beruházását és a hatékonyságnövelő befektetés megvalósításához és leírásához szükséges időt és korlátozásokat. A 81. cikk nem alkalmazható ezeknek az előzetes befektetéseknek a kellő figyelembevétele nélkül. A felek által viselt kockázat és a megállapodás végrehajtásához szükséges meg nem térülő beruházás ekképpen azt eredményezheti, hogy a megállapodás kikerül a 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alól, vagy, adott esetben, teljesíti a 81. cikk (3) bekezdésének feltételeit a befektetés leírásáig tartó időszak alatt.

45.

Bizonyos esetekben a korlátozó megállapodás visszafordíthatatlan, azaz végrehajtása után a korábbi állapotot nem lehet visszaállítani. Ilyen esetekben az értékelést kizárólag a végrehajtás idején fennálló tényekre kell alapozni. Például egy kutatási és fejlesztési megállapodás esetében, ahol az egyes felek megállapodnak saját projektjük megszakításáról és arról, hogy kapacitásaikat összekapcsolják egy másik fél kapacitásaival, objektív szempontból műszakilag és gazdaságilag lehetetlennek bizonyulhat a megszakított projekt folytatása. Az egyedi kutatási projekteket megszakító megállapodás versenyellenes és versenyt elősegítő hatásainak értékelését ezért a végrehajtás befejezésének időpontjára nézve kell elvégezni. Ha abban az időpontban a megállapodás összeegyeztethető a 81. cikkel, mert például elegendő számú harmadik félnek van versengő kutatási és fejlesztési projektje, a felek saját projektjét megszakító megállapodás összeegyeztethető marad a 81. cikkel, még akkor is, ha a harmadik felek projektjei később kudarcba fulladnak. A 81. cikk tiltása azonban alkalmazható lehet a megállapodás más részei esetében, amelyeknél nem merül fel a visszafordíthatatlanság kérdése. Ha például a közös kutatás és fejlesztés mellett a megállapodás a közös hasznosításról is rendelkezik, a 81. cikk vonatkozhat a megállapodás ezen részére, amennyiben a későbbi piaci fejlemények miatt a megállapodás versenyt korlátozóvá válik és (többé már) nem elégíti ki a 81. cikk (3) bekezdésének feltételeit, kellően figyelembe véve a meg nem térülő beruházásokat, v.ö. az előző bekezdéssel.

46.

A 81. cikk (3) bekezdése nem zár ki eleve a hatóköréből bizonyos megállapodásokat. Elvi kérdés, hogy a 81. cikk (3) bekezdés négy feltételét teljesítő valamennyi korlátozó megállapodás a kivételszabály hatálya alá tartozik (61). Súlyos versenykorlátozások azonban valószínűleg nem teljesítik a 81. cikk (3) bekezdésének feltételeit. E korlátozások rendszerint a csoportmentességi rendeletek feketelistáin szerepelnek vagy kőkemény korlátozásként kerülnek említésre a Bizottság iránymutatásaiban és közleményeiben. Az ilyen jellegű megállapodások általában nem teljesítik a 81. cikk (3) bekezdésének (legalább) első két feltételét. Nem hoznak létre objektív gazdasági előnyöket (62), és nem juttatják előnyhöz a fogyasztókat (63). Például egy horizontális árrögzítő megállapodás korlátozza a kibocsátást és az erőforrások nem hatékony elosztásához vezet. Emellett értéket vesz el a fogyasztóktól a termelők javára, mivel magasabb árakat eredményez anélkül, hogy ezt ellensúlyozó értéket teremtene a fogyasztók számára az érintett piacon. Sőt, az ilyen megállapodások általában a harmadik, nélkülözhetetlenségi feltételt sem teljesítik (64).

47.

Minden olyan állítás, amely szerint a korlátozó megállapodások indokoltak, mivel az a céljuk, hogy tisztességes versenyfeltételeket biztosítsanak a piacon, természeténél fogva megalapozatlan és el kell utasítani (65). A 81. cikk célja a hatékony verseny védelme a piacok nyitottságának és versenyző jellegének biztosítása révén. A tisztességes verseny feltételeinek védelme a közösségi jogi előírásokkal (66) összhangban a jogalkotó feladata, nem pedig a vállalkozásoké, hogy ezt önszabályozás útján tegyék.

48.

A 81. cikk (3) bekezdésének első feltétele alapján a korlátozó megállapodásnak hozzá kell járulnia az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához. A rendelkezés kifejezetten csak az árukat említi, de analóg módon a szolgáltatásokra is érvényes.

49.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy csak objektív hatékonysági előnyök vehetők figyelembe (67). Ez azt jelenti, hogy a hatékonysági előnyöket nem a felek szubjektív szempontjából értékelik (68). A feleknek pusztán a piaci erő kihasználásából származó költségmegtakarításai nem vehetők figyelembe. Például ha vállalkozások az árak rögzítésében vagy a piac felosztásában állapodnak meg, csökkentik a kibocsátást és ezáltal a termelési költségeket. A kisebb verseny alacsonyabb értékesítési és marketing költségekhez is vezethet. Az ilyen a költségcsökkentések a kibocsátási mennyiség és érték csökkentésének egyenes következményei. A szóban forgó költségcsökkentéseknek nincsen versenyt elősegítő hatása a piacon. Legfőképp, nem vezetnek az eszközök és tevékenységek integrációja révén értékteremtéshez. Pusztán nyereségnövelést tesznek lehetővé az érintett vállalkozások számára, ezért a 81. cikk (3) bekezdésének szempontjából nem számítanak.

50.

A 81. cikk (3) bekezdésében foglalt első feltétel célja, hogy megállapítsa a figyelembe vehető hatékonysági előnyöket, amelyek a 81. cikk (3) bekezdésének második és harmadik feltétele szempontjából is vizsgálhatók. A vizsgálat célja a megállapodás által létrehozott objektív előnyök és gazdasági jelentőségük megállapítása. Mivel a 81. cikk (3) bekezdése alkalmazásához a megállapodás versenyt elősegítő hatásainak meg kell haladniuk a versenyellenes hatásokat, ellenőrizni kell a megállapodás és az állítólagos hatékonysági előnyök közötti kapcsolatot és a hatékonysági előnyök értékét.

51.

Minden állítólagos hatékonysági előnyt alá kell alátámasztani a következők ellenőrizhetősége érdekében:

52.

Az a) ponttal a döntéshozó ellenőrizni tudja az állítólagos hatékonysági előnyök objektív jellegét, v.ö. a fenti 49. bekezdéssel.

53.

A b) ponttal a döntéshozó ellenőrizni tudja a megfelelő okozati összefüggés meglétét a korlátozó megállapodás és az állítólagos hatékonysági előnyök között. E feltétel rendszerint azt követeli meg, hogy a hatékonysági előnyök a megállapodás tárgyát képező gazdasági tevékenységből eredjenek. Ezek a tevékenységek például a következők lehetnek: forgalmazás, technológiaátadás, közös termelés vagy közös kutatás és fejlesztés. Amennyiben azonban a megállapodás tágabb értelemben is növeli a hatékonyságot az érintett piacon, mert például ágazati szintű költségcsökkentéshez vezet, ezeket a további előnyöket is figyelembe veszik.

54.

A megállapodás és az állítólagos hatékonysági előnyök közötti okozati összefüggésnek rendszerint közvetlennek is kell lennie (69). A közvetett hatásokra épülő állítólagos előnyök főszabályként túl bizonytalanok és túl távoliak ahhoz, hogy figyelembe lehessen venni őket. Közvetlen okozati összefüggés áll fenn például akkor, ha a technológiaátadási megállapodás kedvezményezettje új vagy jobb termékek előállítására lesz képes, vagy ha a forgalmazási megállapodás révén a termékeket alacsonyabb költséggel lehet forgalmazni vagy értékesebb szolgáltatásokat lehet nyújtani. Közvetett hatásra példa az az állítás, amely szerint a korlátozó megállapodás révén az érintett vállalkozások növelik nyereségüket, ezáltal többet fordíthatnak kutatásra és fejlesztésre, ami végül a fogyasztók javára szolgál. Noha lehet kapcsolat a nyereségesség és a kutatás és fejlesztés között, e kapcsolat általában nem elég közvetlen ahhoz, hogy figyelembe lehessen venni a 81. cikk (3) bekezdésének összefüggésében.

55.

A c) és d) pont alapján a döntéshozó az állítólagos hatékonysági előnyök értékét tudja ellenőrizni, amelyeknek a 81. cikk (3) bekezdése szerint ellensúlyozniuk kell a megállapodás versenyellenes hatásait, lásd a lenti 101. bekezdést. Mivel a 81. cikk (1) bekezdése csak azokban az esetekben alkalmazandó, ahol a megállapodás valószínűleg negatív hatással van a versenyre és a fogyasztókra (a kőkemény korlátozások esetében ez vélelem), az állítólagos hatékonysági előnyöket úgy kell alátámasztani, hogy ellenőrizni lehessen őket. Az alá nem támasztott állításokat elutasítják.

56.

Állítólagos költségeket érintő hatékonysági előnyök esetében a 81. cikk (3) bekezdését alkalmazni kívánó vállalkozásoknak az ésszerűen lehetséges legpontosabban ki kell számítaniuk vagy meg kell becsülniük a hatékonysági előnyök értékét és részletes leírást kell adniuk a számítás módjáról. Az(oka)t a módszer(eke)t is le kell írniuk, amelyekkel ezeket a hatékonysági előnyöket elérték vagy el fogják érni. A közölt adatoknak ellenőrizhetőnek kell lenniük, hogy megfelelő bizonyossággal meg lehessen állapítani, vajon a hatékonysági előnyök létrejöttek-e vagy létre fognak-e jönni.

57.

Az új vagy jobb termékek és más nem költség alapú állítólagos hatékonysági előnyök esetében a 81. cikk (3) bekezdésére hivatkozó vállalkozásoknak részletes leírást és magyarázatot kell adniuk a hatékonysági előnyök jellegéről, és hogy miként és milyen okból testesítenek meg objektív gazdasági előnyt.

58.

Még nem teljesen végrehajtott megállapodások esetében a feleknek be kell mutatniuk, hogy mikorra várható, hogy a hatékonysági előnyök megvalósulnak és jelentős pozitív hatást fejtenek ki a piacon.

59.

A 81. cikk (3) bekezdésében felsorolt hatékonysági előnyök tág kategóriák, amelyek célja az összes objektív gazdasági hatékonysági előny lefedése. A 81. cikk (3) bekezdésében említett kategóriák között jelentős átfedések vannak és ugyanaz a megállapodás többféle hatékonysági előnyt hozhat létre. Emiatt nem célszerű egyértelmű és határozott megkülönböztetést tenni a különböző kategóriák között. Ezen iránymutatás a költségeket érintő hatékonysági előnyök és – az új vagy jobb termékek, nagyobb termékválaszték, stb. révén értéket teremtő – minőségi jellegű hatékonysági előnyök között tesz a különbséget.

60.

A hatékonysági előnyök általában gazdasági tevékenységek integrálásából erednek, amelynek során a vállalkozások olyan célok elérésére egyesítik eszközeiket, amelyeket önmagukban nem tudnának ilyen hatékonyan elérni vagy olyan feladatokkal bíznak meg egy másik vállalkozást, amelyeket az hatékonyabban tud elvégezni.

61.

A kutatás és fejlesztés, a termelés és a forgalmazás folyamata több szakaszra osztható értékláncként fogható fel. A lánc minden egyes szakaszában a vállalkozásnak el kell döntenie, hogy a tevékenységet önmaga végzi el, más vállalkozás(ok)kal közösen végzi el, vagy pedig a teljes tevékenységet kiszervezi más vállalkozás(ok)nak.

62.

Minden olyan esetben, ahol a döntés egy másik piaci vállalkozással való együttműködést eredményez, rendszerint meg kell kötni egy, a 81. cikk (1) bekezdése szerinti megállapodást. E megállapodások lehetnek vertikálisak, az értéklánc különböző szintjén tevékeny felek esetében, vagy horizontálisak, az értéklánc ugyanazon szintjén működő vállalkozások esetében. Mindkét megállapodás-típus teremthet hatékonysági előnyöket azáltal, hogy a szóban forgó vállalkozások számára lehetővé teszi egy adott tevékenység alacsonyabb költségű vagy a fogyasztóknak magasabb hozzáadott értéket nyújtó elvégzését. Ezek a megállapodások versenykorlátozók lehetnek vagy a verseny korlátozásához vezethetnek, ami miatt felmerülhet a 81. cikk (1) bekezdése szerinti tiltó szabály és a 81. cikk (3) bekezdése szerinti kivételszabály alkalmazása.

63.

Az alábbiakban említett tipikus hatékonysági előnyök csupán például szolgálnak és nem teljes körűek.

64.

A vállalkozások közötti megállapodásokból eredő költségeket érintő hatékonysági előnyök számos különböző forrásból származhatnak. Nagyon fontos költségtakarékossági forrás az új termelési technológiák és módszerek kifejlesztése. Általában véve a technológiai ugrásokkal érhető el a legnagyobb fokú költségmegtakarítás. A futószalag bevezetése például rendkívül jelentős költségcsökkentést eredményezett az autógyártásban.

65.

A hatékonysági előnyök egy másik igen fontos forrása a meglévő eszközök integrálásából eredő szinergia. Ha egy megállapodás felei egyesítik erőforrásaikat, akkor olyan költség/kibocsátás-szerkezetet érhetnek el, amely másként nem lehetséges. Két egymást kiegészítő technológia párosítása csökkentheti a termelési költségeket vagy jobb minőségű termék gyártását eredményezheti. Előfordulhat, például, hogy A vállalkozás termelőeszközeivel jelentős óránkénti kibocsátás érhető el, de viszonylag magas termékegységre vetített alapanyagigény mellett, míg B vállalkozás termelőeszközeivel alacsony óránkénti kibocsátás érhető el, de viszonylag alacsony termékegységre vetített alapanyagigény mellett. Szinergiát lehet teremteni azzal, ha egy A és B termelési eszközeit kombináló közös termelővállalat létrehozásával a felek magas(abb) óránkénti kibocsátást érhetnek el alacsony(abb) termékegységre vetített alapanyagigény mellett. Ehhez hasonlóan, ha egy vállalkozás optimalizálta az értéklánc egyik szakaszát, egy másik vállalkozás pedig egy másik szakaszt, kettejük tevékenységének kombinációja költségcsökkenéshez vezethet. Például lehet, hogy az A vállalkozás alacsony termékegységre vetített termelési költséget eredményező magas szinten automatizált termelő berendezéssel rendelkezik, míg B kifejlesztett egy hatékony rendeléskezelő rendszert. A rendszer segítségével a termelést az ügyfelek igényeihez lehet igazítani, ezáltal biztosítva van a kellő időben történő szállítás és a raktározási és amortizációs költségek csökkentése. Eszközeik kombinálásával A és B költségcsökkentést érhetnek el.

66.

A költségeket érintő hatékonysági előny a méretgazdaságosságból is származhat, azaz a kibocsátás növelésével csökken a termékegységre vetített költség. Erre egy példa: a berendezésekbe és egyéb eszközökbe sokszor csak feloszthatatlan egységként lehet beruházni. Ha egy vállalkozás nem tudja teljesen kihasználni ezt az egységet, átlagköltségei nagyobbak lesznek, mint teljes kihasználtság esetén lennének. Például egy teherautó működtetési költsége gyakorlatilag független attól, hogy majdnem üresen, félig telve vagy teljesen tele üzemel. A vállalkozások logisztikai tevékenységét kombináló megállapodásokkal növelhetők a kihasználtsági mutatók és csökkenthető az alkalmazott járművek száma. Nagyobb méretekben a munkaerő is jobban elosztható, ami csökkenti az egységköltségeket. A vállalkozások az értéklánc minden szakaszában elérhetik a méretgazdaságosságot, beleértve a kutatást és fejlesztést, a termelést, a forgalmazást és a marketinget. A tanulási folyamatok (learning economies) a hatékonysági előnyök egy hasonló típusát testesítik meg. Ahogy gyűlnek a tapasztalatok egy adott termelési folyamat vagy feladat elvégzésével kapcsolatban, úgy nőhet a termelékenység, mivel a folyamat elvégzése hatékonyabbá válik vagy mert a feladatot gyorsabban végzik el.

67.

A költségeket érintő hatékonysági előnyök egy másik forrása a választékgazdaságosság, amely akkor jelentkezik, ha a vállalkozások ugyanazon inputból különböző termékeket gyártva érnek el költségmegtakarítást. Ezek a hatékonysági előnyök abból keletkeznek, hogy ugyanazon összetevőkkel, berendezésekkel és személyzettel különböző termékeket lehet előállítani. Hasonlóképpen, választékgazdaságosság érhető el a forgalmazás során is, ha különböző típusú árukat ugyanazon járművel szállítanak. Például egy fagyasztott pizzát gyártó és egy fagyasztott zöldségeket gyártó vállalkozás termékeik közös forgalmazása révén választékgazdaságossági előnyt érhet el. Mindkét termékcsoportot hűtőautókban forgalmazzák és valószínűleg jelentős átfedés van fogyasztóik között. Tevékenységük kombinálása révén a két gyártó forgalmazott egységenként alacsonyabb forgalmazási költséget érhet el.

68.

Költségcsökkenésként jelentkező hatékonysági előnyök olyan megállapodásokból is eredhetnek, amelyek jobb termeléstervezést tesznek lehetővé, csökkentve a drága készleten tartás szükségét és lehetővé téve a kapacitások jobb kihasználását. Ilyen jellegű hatékonysági előnyök származhatnak például a „just in time” beszerzések alkalmazásából, azaz valamely alapanyag beszállítójának arra kötelezéséből, hogy a vevő igényeinek megfelelően folyamatosan szállítson, ami által a vevőnek nem kell jelentős szintű, avulásnak kitett készleteket raktároznia. Költségmegtakarítás eredhet a termelés racionalizálását a felek létesítményein keresztül lehetővé tevő megállapodásokból is.

69.

A vállalkozások közötti megállapodások különböző, olyan minőségi jellegű hatékonysági előnyöket is teremthetnek, amelyek jelentőséggel bírnak a 81. cikk (3) bekezdésének alkalmazása szempontjából. Több esetben a megállapodás fő hatékonyságnövelő eleme nem a költségcsökkentés, hanem a minőségjavulás és egyéb minőségi jellegű hatékonysági előny. Az adott eset függvényében ezek a hatékonysági előnyök ezért éppen olyan fontosak, vagy fontosabbak lehetnek, mint a költségeket érintő hatékonysági előnyök.

70.

A műszaki és technológiai haladás a gazdaság alapvető és dinamikus elemeként új vagy jobb termékek és szolgáltatások formájában hoz létre jelentős előnyöket. Az együttműködés révén a vállalkozások olyan hatékonysági előnyök teremtésére lehetnek képesek, amelyek nem valósulhattak volna meg a korlátozó megállapodás nélkül vagy csak lényeges késedelemmel, illetve magasabb költségekkel. Ezek a hatékonysági előnyök a 81. cikk (3) bekezdés első feltételében foglalt gazdasági előnyök fontos forrásai. Az ilyen jellegű hatékonysági előnyök létrehozására képes megállapodások közé főként a kutatási és fejlesztési megállapodások tartoznak. Példaként a légkamrákból álló autógumik fejlesztésére és siker esetén gyártására közös vállalatot létrehozó A és B említhető. Egy kamra kilyukadása nincs hatással a többi kamrára, azaz defekt esetén nem áll fenn annak kockázata, hogy az egész kerék leenged. Az autógumi így biztonságosabb, mint hagyományos társai. Ezzel együtt jár, hogy nincs szükség azonnali kerékcserére, és így a pótkerék cipelésére. Mindkét hatékonysági előny a 81. cikk (3) bekezdés első feltételében foglalt objektív előnyt jelent.

71.

Ugyanúgy, ahogy a kiegészítő eszközök együttes alkalmazása költségmegtakarításra ad lehetőséget, az eszközök kombinációjával minőségi jellegű hatékonysági előnyöket létrehozó szinergiákat is el lehet érni. A termelőeszközök kombinációja például jobb minőségű termékek vagy új tulajdonságokkal rendelkező termékek gyártását eredményezheti. Ilyen lehet például egy licenciamegállapodás, illetve egy új vagy jobb termékek vagy szolgáltatások közös termeléséről szóló megállapodás. Különösen, a licenciamegállapodások az új technológiák Közösségen belüli gyorsabb elterjesztését tehetik lehetővé, és általuk a kedvezményezett(ek) olyan új termékeket tudnak gyártani, illetve olyan új termelési módszereket tudnak alkalmazni, amelyek minőségjavulást eredményeznek. A közös gyártási megállapodások különösen az új vagy jobb termékek vagy szolgáltatások gyorsabb vagy alacsonyabb költségek melletti piaci bevezetését tehetik lehetővé (70). A távközlési ágazati együttműködési megállapodásokról például úgy tartották, hogy az új globális szolgáltatások gyorsabb hozzáférhetővé tétele révén teremtenek hatékonysági előnyöket (71). A bankszektornak a határokon átnyúló fizetési módszerek javított rendszereit elérhetővé tevő együttműködési megállapodásairól is megállapították, hogy a 81. cikk (3) bekezdés első feltételének hatálya alá tartozó hatékonysági előnyöket hoznak létre (72).

72.

A forgalmazási megállapodásokból is származhatnak minőségi hatékonysági előnyök. A szakosodott forgalmazók például esetleg jobban a fogyasztói igényekhez igazított szolgáltatásokat tudnak nyújtani, illetve gyorsabb szállítást vagy jobb minőségbiztosítást nyújthatnak a forgalmazói lánc mindegyik szakaszában (73).

73.

A 81. cikk (3) bekezdésének harmadik feltétele alapján a korlátozó megállapodás nem róhat olyan korlátozásokat, amelyek nem nélkülözhetetlenek a szóban forgó megállapodás által teremtett hatékonysági előnyök eléréséhez. E feltétel kétlépcsős vizsgálatot kíván. Elsőként magának a korlátozó megállapodásnak kell ésszerűen szükségesnek lennie a hatékonysági előnyök eléréséhez. Másodszor, a megállapodásból eredő egyedi versenykorlátozásoknak is ésszerűen szükségesnek kell lenniük a hatékonysági előnyök eléréséhez.

74.

A 81. cikk (3) bekezdés harmadik feltételének összefüggésében a döntő tényező az, hogy a korlátozó megállapodással és az egyedi korlátozásokkal valószínűleg hatékonyabban lehet-e a szóban forgó tevékenységet elvégezni, mint az érintett megállapodás vagy korlátozás nélkül. Nem az a kérdés, hogy a korlátozás nélkül elmaradt volna-e a megállapodás megkötése, hanem hogy több hatékonysági előny keletkezik-e a megállapodás vagy korlátozás révén, mint nélkülük (74).

75.

A 81. cikk (3) bekezdése harmadik feltételének első vizsgálati szakasza azt követeli meg, hogy a hatékonysági előnyök a szóban forgó megállapodáshoz kötődjenek abban az értelemben, hogy nincsen más gazdaságilag megvalósítható és kevésbé korlátozó megoldás a hatékonysági előnyök elérésére. Ez utóbbi értékelésnél figyelembe kell venni a megállapodás feleit érintő piaci körülményeket és üzleti adottságokat. A 81. cikk (3) bekezdésére hivatkozó vállalkozásoknak nem kell hipotetikus vagy elméleti alternatívákat figyelembe venniük. A Bizottság nem fogja utólag felülbírálni a felek üzleti döntéseit. Csak akkor avatkozik közbe, ha ésszerűen látható, hogy létezik más realisztikus és elérhető megoldás. A feleknek csupán azt kell elmagyarázniuk és alátámasztaniuk, hogy a megállapodásnak a látszólag realisztikus és kevésbé korlátozó másik megoldása miért lényegesen kevésbé hatékony.

76.

Különösen fontos annak vizsgálata, kellően figyelembe véve az egyedi eset körülményeit, hogy a felek elérhették volna-e a hatékonysági előnyöket egy másik, kevésbé korlátozó típusú megállapodás révén, és ha igen, valószínűleg mikorra lennének képesek a hatékonysági előnyök elérésére. Azt is szükséges lehet megvizsgálni, vajon a felek önmagukban elérhették volna-e a hatékonysági előnyöket. Ha például az állítólagos hatékonysági előnyök méretgazdaságosságból vagy választékgazdaságosságból eredő költségcsökkentésként jelentkeznek, az érintett vállalkozásoknak el kell magyarázniuk és alá kell támasztaniuk, hogy ugyanezek a hatékonysági előnyök miért nem lehetnének elérhetők belső növekedés és árverseny révén. Ennek értékelésekor figyelembe kell venni többek között, hogy mekkora az érintett piacon a legkisebb hatékony méret. A legkisebb hatékony méret az átlagköltség minimalizálásához és a méretgazdaságosság kimerítéséhez szükséges kibocsátási szint (75). Minél nagyobb a legkisebb hatékony méret a megállapodásban részes bármelyik fél jelenlegi nagyságához képest, annál valószínűbben ítélik úgy meg, hogy a hatékonysági előnyök a megállapodáshoz kötődnek. Azon megállapodások esetében, amelyek az egymást kiegészítő eszközök és képességek kombinálása révén teremtenek lényeges szinergiákat, a hatékonysági előnyök puszta jellege okot ad azon vélelemre, hogy a megállapodás szükséges elérésükhöz.

77.

Ezek az alapelvek az alábbi hipotetikus példával illusztrálhatók:

A és B egy közös vállalat keretében kombinálja termelési technológiáját, magasabb kibocsátás és alacsonyabb alapanyag-felhasználás érdekében. A közös vállalat kizárólagos engedélyt kap az adott termelési technológiák alkalmazására. A felek átadják meglévő termelési kapacitásukat a közös vállalatnak. Emellett átadják az ehhez szükséges személyzetet is, hogy biztosítsák a meglévő tanulási hatások kihasználását és továbbfejlesztését. A becslések szerint a termelési költségek 5 %-kal csökkennek ezáltal. A közös vállalat kibocsátását A és B egymástól függetlenül értékesíti. Ebben az esetben a nélkülözhetetlenségi feltétel szükségessé teszi annak értékelését, vajon az előnyöket el lehetne-e érni pusztán egy licenciamegállapodással, amely valószínűleg kevésbé lenne versenyt korlátozó, mivel A és B egymástól függetlenül végezhetné a gyártást. A leírt körülmények alapján ez nem valószínű, mivel egy licenciamegállapodás keretében a felek nem tudnák ilyen zavartalan és folyamatos módon kihasználni az adott technológiák működtetésében szerzett, jelentős tanulási hatást eredményező tapasztalataikat.

78.

Ha a szóban forgó megállapodásról megállapítják, hogy szükséges a hatékonysági előnyök eléréséhez, akkor értékelni kell a megállapodásból eredő egyes versenykorlátozások nélkülözhetetlenségét. Ebben az összefüggésben értékelni kell, hogy az egyes korlátozások ésszerűen szükségesek-e a hatékonysági előnyök létrehozásához. A megállapodás feleinek alá kell támasztaniuk állításukat mind a korlátozás jellege, mind intenzitása tekintetében.

79.

Egy korlátozás nélkülözhetetlen, ha hiányában a megállapodásból eredő hatékonysági előnyök megszűnnének vagy jelentősen csökkennének, vagy jelentősen csökkenne megvalósulásuk valószínűsége. Az alternatív megoldások értékelésénél figyelembe kell venni az adott korlátozás eltörlésének vagy egy kevésbé korlátozó alternatíva alkalmazásának a versenyre gyakorolt tényleges és potenciális javító hatását. Minél akadályozóbb a korlátozás, annál szigorúbb a harmadik feltétel szerinti vizsgálat (76). Valószínűtlen, hogy a csoportmentességi rendeletek feketelistáin szereplő vagy a Bizottság iránymutatásaiban és közleményeiben kőkemény korlátozásként említett korlátozások nélkülözhetetlennek minősülnének.

80.

A nélkülözhetetlenségi értékelést arra a tényleges összefüggésre tekintettel végzik el, amelyben a megállapodást alkalmazzák, különös tekintettel a piac szerkezetére, a megállapodással kapcsolatos gazdasági kockázatokra, és a feleket ösztönző tényezőkre. Minél bizonytalanabb a megállapodásban foglalt termék sikere, annál nagyobb szükség lehet a korlátozásra a hatékonysági előnyök megvalósulásának biztosítása érdekében. A korlátozások annak érdekében is nélkülözhetetlenek lehetnek, hogy a felek összeegyeztessék ösztönzöttségeiket és hogy erőfeszítéseiket a megállapodás végrehajtására összpontosítsák. Egy korlátozás például szükséges lehet a fenntartási problémák elkerülése érdekében, ha a felek egyike már jelentős meg nem térülő beruházást eszközölt. Amennyiben például egy szállító jelentős kapcsolatfüggő beruházást hajtott végre ügyfelének alapanyagokkal való ellátása céljából, úgy függni fog az ügyféltől. Annak érdekében, hogy a vevő utólag ne tudja kedvezőbb feltételek kicsikarására kihasználni ezt a függőséget, szükséges lehet a harmadik féltől való vásárlást tiltó vagy egy minimummennyiségnek a szállítótól való vásárlását előíró kötelezettség bevezetése (77).

81.

Bizonyos esetekben a korlátozás csak egy bizonyos időszakban nélkülözhetetlen, ilyenkor a 81. cikk (3) bekezdése szerinti kivételszabály csak ezen időszak alatt alkalmazandó. Ennek értékelésénél kellően figyelembe kell venni a felek számára a kivételszabály alkalmazását indokoló hatékonysági előnyök eléréséhez szükséges időszakot (78). Ha az előnyök nem érhetők el tekintélyes befektetés nélkül, különösen figyelembe kell venni az ennek a befektetésnek a megfelelő megtérüléséhez szükséges időt, lásd a fenti 44. bekezdést.

82.

Ezek az alapelvek az alábbi hipotetikus példákkal illusztrálhatók:

P fagyasztott pizzák gyártója és forgalmazója és X tagállam piacán 15 %-os részesedéssel bír. Közvetlenül a kiskereskedőknek szállít. Mivel a legtöbb kiskereskedőnek korlátozott a raktározási kapacitása, viszonylag gyakran kell szállítani, ami alacsony kapacitáskihasználtsághoz és viszonylag kis járművek használatához vezet. T fagyasztott pizzák és egyéb fagyasztott termékek nagykereskedője, többnyire ugyanazoknak az ügyfeleknek szállít, mint P. A T által forgalmazott pizzatermékek a piac 30 %-át fedik le. T járműflottája nagy járművekből áll és felesleges kapacitásokkal rendelkezik. P kizárólagos forgalmazási megállapodást köt T-vel X tagállam területére és vállalja annak biztosítását, hogy más tagállami forgalmazók sem aktív, sem passzív módon nem fognak értékesíteni T területén. T vállalja, hogy hirdeti a terméket, felméri a fogyasztók ízlését, megelégedettségi arányát, és minden terméknek a kiskereskedőkhöz való 24 órán belüli kiszállítását. A megállapodás a teljes forgalmazási költségek 30 %-os csökkenéséhez vezet, mivel a kapacitásokat jobban kihasználják és megszűnnek az útvonalátfedések. A megállapodás egyúttal további szolgáltatásokat biztosít a fogyasztóknak. A passzív értékesítés korlátozása kőkemény korlátozásnak számít a vertikális korlátozásokról szóló csoportmentességi rendelet (79) alapján, és csak kivételes körülmények között tekinthető nélkülözhetetlennek. T szilárd piaci helyzete és a rá rótt kötelezettségek jellege alapján ez nem kivételes eset. Az aktív eladás tilalma azonban valószínűleg nélkülözhetetlen. T valószínűleg kevésbé lenne ösztönzött P termékének értékesítésére és hirdetésére, ha más tagállami forgalmazók aktívan értékesíthetnének X tagállamban, ezáltal lefölözve T erőfeszítéseit (potyautas-hatás). Ez különösen igaz, mivel T versengő márkákat is forgalmaz és így lehetősége van arra, hogy a lefölözésnek legkevésbé kitett márkákat előnyben részesítse.

S a piac 40 %-át uraló, szénsavas üdítőitalokat gyártó cég. A legközelebbi versenytárs 20 %-ot birtokol. S beszállítói megállapodásokat köt a kereslet 25 %-t kitevő ügyfelekkel, amelyek alapján utóbbiak vállalják, hogy 5 éven át kizárólag S-től vásárolnak. S a kereslet 15 %-t kitevő más ügyfelekkel is megállapodást köt, amely szerint negyedévente célzott mennyiségi árengedményt kapnak, ha vásárlásaik meghaladnak egy bizonyos egyedileg rögzített szintet. S állítása szerint a megállapodások révén pontosabban előre jelezhető a kereslet és ezáltal jobban tervezhető a termelés, ezzel csökkentve az alapanyagok készletezési és raktározási költségeit és elkerülhetővé téve az ellátási hiányt. Tekintve S piaci helyzetét és a korlátozások együttes kiterjedését, a korlátozások nagy valószínűséggel nem minősülnek nélkülözhetetlennek. A kizárólagos beszerzési kötelezettség meghaladja a termeléstervezéshez szükséges mértéket, ugyanez igaz a célzott mennyiségi árengedmények rendszerére is. A kereslet előre jelezhetőségét kevésbé korlátozó eszközökkel is el lehet érni. S például mennyiségi árengedmények révén vagy azon ügyfeleknek nyújtott árengedményekkel, akik biztos megrendeléseiket előre meghatározott időpontokban történő szállítással kérik, arra ösztönözhetné vevőit, hogy egyszerre nagyobb mennyiségeket rendeljenek.

83.

A 81. cikk (3) bekezdése szerint a fogyasztóknak méltányosan részesedniük kell a korlátozó megállapodásból eredő hatékonysági előnyökből.

84.

A „fogyasztók” fogalma felöleli a megállapodással lefedett termékek minden közvetlen vagy közvetett használóját, beleértve azokat a gyártókat, akik alapanyagként hasznosítják, a nagykereskedőket, a kiskereskedőket és a végső fogyasztókat, azaz azon természetes személyeket, akik üzleti vagy szakmai tevékenységük keretein kívüli célból cselekszenek. Más szóval a fogyasztók a 81. cikk (3) bekezdésének értelmében a megállapodás feleinek ügyfelei és a későbbi vásárlók. Ezen ügyfelek lehetnek vállalkozások, mint az ipari gépek vagy továbbfeldolgozást igénylő alapanyagok vásárlói, vagy végső fogyasztók, mint például az azonnali fogyasztásra szánt fagylalt vagy a kerékpárok vásárlói.

85.

A „méltányos részesedés” fogalma szerint a továbbadott előnyöknek legalább is kárpótolnia kell a fogyasztókat minden általuk elszenvedett, tényleges vagy valószínű negatív hatásért, amelyet a 81. cikk (1) bekezdése alapján megállapított versenykorlátozás okozott. A 81. cikk versenyellenes megállapodások megakadályozására irányuló általános céljával összhangban a megállapodás nettó eredményének legalább semlegesnek kell lennie a megállapodás által közvetlenül vagy valószínűleg érintett fogyasztók szempontjából (80). Ha ezek a fogyasztók a megállapodás után rosszabb helyzetben vannak, nem teljesül 81. cikk (3) bekezdésének második feltétele. Egy megállapodás pozitív hatásainak ki kell egyensúlyozniuk a fogyasztókat ért negatív hatásokat és kárpótlást kell nyújtaniuk miattuk (81). Amennyiben ez a helyzet, a megállapodás nem károsítja a fogyasztókat. Sőt, a társadalom egésze jól jár, ha a hatékonysági előnyök révén vagy kevesebb erőforrásra lesz szükség az elfogyasztott kibocsátás előállításához vagy értékesebb termékek előállításához és így az erőforrások hatékonyabb elosztásához.

86.

Nem szükséges, hogy a fogyasztók minden egyes, az első feltétel szerint megállapított hatékonysági előnyből részesedjenek. Elég, ha a korlátozó megállapodás negatív hatásainak kompenzálásához elegendő előnyhöz jutnak. Ebben az esetben a fogyasztók méltányosan részesednek az előnyök összességéből (82). Ha egy korlátozó megállapodás valószínűleg magasabb árakhoz vezet, a fogyasztókat teljes mértékben kárpótolni kell, megnövelt minőség vagy egyéb előnyök útján. Ellenkező esetben a 81. cikk (3) bekezdésében foglalt második feltétel nem teljesül.

87.

A döntő tényező a termék fogyasztóira gyakorolt hatás összessége az érintett piacon, nem pedig a fogyasztók ezen csoportjának egyedi tagjaira gyakorolt hatás (83). Egyes esetekben bizonyos időre van szükség, mielőtt a hatékonysági előnyök megmutatkoznak. Addig lehet, hogy a megállapodás csak negatív hatásokkal jár. Az, hogy a hatékonysági előnyöket bizonyos időbeni eltolódással adják át a fogyasztóknak, önmagában nem zárja ki a 81. cikk (3) bekezdésének alkalmazását. Minél nagyobb azonban a csúszás, annál nagyobbnak kell lenniük a hatékonysági előnyöknek, hogy a fogyasztóknak történő továbbadást megelőző időszak alatt elszenvedett veszteségekért is kárpótlást nyújtsanak.

88.

Ennek értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a fogyasztók jövőbeli nyereségének értéke nem egyezik a jelenbeli hasznuk értékével. Ma nagyobb 100 euro megtakarításának értéke, mint ugyanekkora összeg megtakarításáé egy év múlva. A fogyasztók jövőbeli nyeresége ezért nem kárpótol teljesen a fogyasztók megegyező nominális értékű jelenbeli veszteségéért. A fogyasztók jelenbeli veszteségének és jövőbeli nyereségének megfelelő összehasonlíthatóságához a jövőbeli nyereség értékét diszkontálni kell. A jövőbeli nyereségek alacsonyabb értékének jelzésére az alkalmazott diszkontrátának tükröznie kell az esetleges infláció mértékét és az elvesztett kamatokat.

89.

Más esetekben a megállapodás lehetővé teheti a felek számára, hogy az egyébként lehetségesnél korábban érjék el a hatékonysági előnyöket. Ilyen körülmények között, amint ez a nyert idő eltelt, figyelembe kell venni az érintett piacon a fogyasztókra gyakorolt valószínű negatív hatásokat. Ha a korlátozó megállapodás révén a felek erős pozíciót alakítanak ki a piacon, esetleg jelentősen magasabb árat tudnak kérni, mint máskülönben tudtak volna. A 81. cikk (3) bekezdése második feltételének teljesülése érdekében a fogyasztóknak a termékhez való korábbi hozzáférésből származó előnyének ugyanilyen jelentősnek kell lennie. Ilyen helyzet például az, amikor egy megállapodás révén két gumiabroncsgyártó három évvel korában piacra tud vinni egy lényegesen biztonságosabb új gumiabroncsot, ugyanakkor piaci erejük növekedése miatt képessé válnak arra, hogy 5 %-kal emeljék az áraikat. Ebben az esetben valószínű, hogy a lényegesen jobb termékhez való korai hozzáférés többet nyom a latban, mint az áremelés.

90.

A 81. cikk (3) bekezdésében foglalt második feltétel mozgóskálát tartalmaz. Minél súlyosabb a 81. cikk (1) bekezdése alapján megállapított versenykorlátozás, annál nagyobbaknak kell lenniük a hatékonysági előnyöknek és a fogyasztóknak történő továbbadás mértékének. A mozgóskála-megközelítés azzal jár, hogy ha egy megállapodás korlátozó hatásai viszonylag csekélyek és a hatékonysági előnyök jelentősek, akkor valószínű, hogy a költségmegtakarítások méltányos részét továbbadják a fogyasztóknak. Ilyen esetekben rendszerint nem szükséges a 81. cikk (3) bekezdése második feltételének részletes vizsgálata, feltéve, hogy a rendelkezés alkalmazásához szükséges másik három feltétel teljesül.

91.

Ha azonban a megállapodás korlátozó hatásai jelentősek és a költségmegtakarítások viszonylag jelentéktelenek, igen valószínűtlen, hogy a 81. cikk (3) bekezdésének második feltétele teljesül. A versenykorlátozás hatása a korlátozás intenzitásától és a megállapodás után megmaradt verseny fokától függ.

92.

Amennyiben a megállapodás jelentős versenyellenes hatásokkal és jelentős versenyt támogató hatásokkal is jár, alapos vizsgálatra van szükség. Az ilyen esetekben a hatásokat mérlegelő vizsgálat során figyelembe kell venni, hogy a verseny a hatékonyság és az innováció fontos hosszú távú mozgatórugója. A hatékony versenynek nem kitett vállalkozások – például az erőfölényben lévő vállalatok – kevésbé törekednek a hatékonysági előnyök fenntartására vagy elérésére. Minél jelentősebb hatása van a megállapodásnak a versenyre, annál valószínűbb, hogy a fogyasztók hosszú távon rosszul járnak.

93.

Az alábbi két szakasz részletesebb leírást ad a hatékonysági előnyök elemzési keretéről, a fogyasztók számára történő továbbadásuk értékelését illetően. Az első szakasz a költségeket érintő hatékonysági előnyökkel foglalkozik, míg az azt követő szakasz az egyéb típusú hatékonysági előnyöket tárgyalja, mint például az új vagy jobb termékeket (minőségi hatékonysági előnyök). Az e két szakaszban kidolgozott keret különösen olyan esetekben fontos, amikor nem azonnal nyilvánvaló, hogy a versenysérelmek meghaladják a fogyasztók hasznát, vagy fordítva (84).

94.

Az alább meghatározott alapelvek alkalmazásában a Bizottság figyelembe veszi, hogy sok esetben nehézségbe ütközik a fogyasztóknak történő továbbadás arányának és a fogyasztóknak történő továbbadás más típusainak pontos kiszámítása. A vállalkozásoknak az egyedi eset körülményeit figyelembe véve csak ésszerű mértékben kell becsléseket és egyéb adatokat szolgáltatniuk az állításaik alátámasztására.

95.

Ha a piacokon, mint általában, nem tökéletes a verseny, a vállalkozások képesek kibocsátásuk változtatásával kisebb-nagyobb mértékben befolyásolni a piaci árat (85). Árdiszkriminációra is képesek lehetnek a fogyasztókkal szemben.

96.

A költségeket érintő hatékonysági előnyök bizonyos körülmények mellett a kibocsátás növeléséhez és az érintett fogyasztók számára árcsökkenéshez vezethetnek. Ha a költségeket érintő hatékonysági előnyöknek köszönhetően a szóban forgó vállalkozások a kibocsátás növelése révén növelni tudják nyereségüket, sor kerülhet a hatékonysági előnyöknek a fogyasztók számára történő továbbadására. A 81. cikk (3) bekezdésének mérlegelési vizsgálata szempontjából és ennek valószínűsíthető mértékének az értékelése során különösen az alábbi tényezőket kell figyelembe venni:

Rendszerint minden tényezőre tekintettel kell lenni. Mivel a 81. cikk (3) bekezdése csak olyan esetekre alkalmazandó, amikor érzékelhető mértékben korlátozzák a versenyt a piacon (lásd a fenti 24. bekezdést), nem lehet azt vélelmezni, hogy a maradék verseny biztosítani fogja a fogyasztóknak az előnyökből való méltányos részesedését. A piacon még megmaradó verseny foka és jellege azonban befolyásolja a továbbadás valószínűségét.

97.

Minél erősebb a még megmaradó verseny, annál valószínűbb, hogy az egyedi vállalkozás a költségeket érintő hatékonysági előnyök továbbadása révén próbálja meg növelni értékesítését. Ha a vállalkozások leginkább az árban versenyeznek és nincsenek jelentős kapacitási korlátaik, a hatékonysági előnyök továbbadása viszonylag hamar megtörténhet. Ha a verseny főként a kapacitásokon keresztül zajlik és a kapacitások kiigazítása bizonyos időbeli csúszással történik, a továbbadás lassabb lesz. A hatékonysági előnyök továbbadása akkor is lassabb lesz, ha a piaci szerkezet kedvez a hallgatólagos összejátszásnak (86). Ha a versenytársak valószínűleg megtorolják a megállapodás egy vagy több részvevőjének kibocsátásnövelését, a kibocsátásnövelésre való ösztönzöttség csökkenhet, hacsak a hatékonysági előnyök nem generálnak olyan versenyelőnyöket, hogy az érintett vállalkozások ösztönözve vannak az oligopólium tagjai által elfogadott piaci közös magatartástól való eltérésre. Más szóval, a megállapodás által létrehozott hatékonysági előnyök az érintett vállalkozásokat úgynevezett „saját útját járóvá” tehetik (87).

98.

A hatékonysági előnyök jellege szintén fontos szerepet tölt be. A közgazdasági elmélet szerint a vállalkozások úgy maximalizálják a nyereségüket, hogy addig értékesítenek további kibocsátási egységeket, ameddig a határbevétel meg nem egyezik a határköltséggel. A határbevétel a teljes bevételnek az a változása, amely egy pótlólagos kibocsátási egység értékesítéséből ered, míg a határköltség megegyezik a teljes költségnek a pótlólagos kibocsátási egység előállításából eredő változásával. Ebből az alapelvből következik, hogy általános szabályként a profitmaximalizáló vállalkozás kibocsátási és árképzési döntéseit nem állandó költségei (azaz a termelési mennyiségtől független költségek), hanem változó költségei (azaz a termelési mennyiségtől függő költségek) határozzák meg. Az állandó költségek felmerülése és a kapacitások rögzítése után az árképzési és a kibocsátási döntéseket a változó költségek és a keresleti feltételek határozzák meg. Vegyük például azt az esetet, amikor két vállalkozás egyenként két terméket gyárt két gyártósoron, kapacitásuk felét kihasználva. Egy szakosodási megállapodás révén a két vállalkozás a két termék egyikének gyártására szakosodhatna, és feladhatná a másik termék gyártására szolgáló gyártósort. Ugyanakkor a szakosodással a vállalkozások csökkenthetnék a termeléssel és raktározással kapcsolatos változó költségeiket. A vállalkozások árképzési és kibocsátási döntéseire csak az utóbbi megtakarítások lesznek közvetlen hatással, mivel ezek befolyásolják a termelés határköltségét. Az, hogy mindkét vállalkozás megszabadul egy-egy gyártósortól, nem csökkenti a változó költségeket, és nem lesz hatással a termelési költségekre. Következésképpen a vállalkozások közvetlenül ösztönözve lehetnek a határköltségeket csökkentő hatékonysági előnyök fogyasztók felé való továbbadására megemelt kibocsátás és alacsonyabb árak formájában, míg az állandó költségeket csökkentő hatékonysági előnyök tekintetében nincs ilyen közvetlen ösztönzöttség. Emiatt annak a valószínűsége, hogy a fogyasztók méltányos részhez jutnak a költségeket érintő hatékonysági előnyökből, a változó költségek csökkenésének esetében nagyobb, mint az állandó költségek csökkenésének esetében.

99.

Az, hogy a vállalkozások ösztönözve lehetnek bizonyos költségeket érintő hatékonysági előnyök továbbadására, nem jelenti azt, hogy a továbbadás aránya 100 %-os lesz. A tényleges továbbadási arány attól függ, hogy a fogyasztók miként reagálnak az árváltozásokra, azaz a keresleti rugalmasságtól. Minél nagyobb az árcsökkenés által okozott keresletnövekmény, annál nagyobb a továbbadási arány. Ez abból következik, hogy minél nagyobbak a kibocsátás növelésének köszönhető árcsökkenés miatti pótlólagos eladások, annál valószínűbb, hogy ezek az eladások kiegyenlítik a kibocsátás növeléséből eredő árcsökkenés miatti bevételi veszteséget. Árdiszkrimináció nélkül az árcsökkentés a vállalkozás által eladott minden termékegységre érvényes, aminek következtében a határbevétel kisebb, mint a határtermékért kapott ár. Ha az érintett vállalkozások különböző fogyasztóknak különböző árat tudnak felszámolni, azaz ár szerint diszkriminálnak, akkor a továbbadás rendszerint csak az árérzékeny fogyasztókat juttatja előnyhöz (88).

100.

Azt is figyelembe kell venni, hogy a hatékonysági előnyök gyakran nem az érintett vállalkozás teljes költségstruktúráját befolyásolják. Ilyen esetben kisebb a fogyasztói árra gyakorolt hatás. Ha például a megállapodás lehetővé teszi a feleknek, hogy a termelési költségeket 6 %-kal csökkentsék, de a termelési költségek az árképzés alapjául szolgáló költségeknek csupán egy harmadát teszik ki, a termék árára gyakorolt hatás 2 %, feltételezve hogy a teljes összeget továbbadják.

101.

Végül igen fontos a verseny korlátozásából és a költségeket érintő hatékonysági előnyökből eredő két ellentétes hatás mérlegelése. Egyrészről a korlátozó megállapodás kiválthatja a piaci erő növekedését, ennek következtében az érintett vállalkozások képességet és ösztönzést kapnak az áremelésre. Másrészről, a figyelembe vett költségeket érintő hatékonysági előnyök arra ösztönözhetik az érintett vállalkozásokat, hogy csökkentsék az áraikat, lásd a fenti 98. bekezdést. A két ellentétes erő hatásait mérlegelni kell egymással szemben. E tekintetben felidézendő, hogy a fogyasztóknak történő továbbadással kapcsolatos feltétel mozgóskálát tartalmaz. Amennyiben a megállapodás a felekre nehezedő versenynyomás jelentős csökkenéséhez vezet, rendszerint rendkívül nagy költségeket érintő hatékonysági előnyökre van szükség az előnyök elégséges mértékű továbbadásához.

102.

A fogyasztóknak történő továbbadás például új vagy jobb termékek formájában megjelenő minőségi hatékonysági előnyökben is megtestesülhet, elegendő értéket teremtve a fogyasztóknak a megállapodás áremelést is magában foglaló versenyellenes hatásainak kompenzálására.

103.

Ennek az értékelése szükségszerűen értékítéletet jelent. Az ilyen jellegű dinamikus hatékonysági előnyökhöz nehéz pontos értéket hozzárendelni. Az értékelés alapvető célkitűzése azonban ugyanaz marad, nevezetesen az, hogy ellenőrizze a megállapodásnak fogyasztókra gyakorolt összesített hatását az érintett piacon. A 81. cikk (3) bekezdésében foglalt előnyre hivatkozó vállalkozásoknak alá kell támasztaniuk, hogy a fogyasztók kompenzáló előnyökben részesülnek (lásd a fenti 57. és 86. bekezdést).

104.

Az új és jobb termékek hozzáférhetősége a fogyasztói jólét fontos forrása. Amíg az ilyen minőségjavításokból eredő értéknövekedés meghaladja a korlátozó megállapodás okozta változatlan vagy megemelt árból származó hátrányokat, a fogyasztók jobban járnak, mint a megállapodás nélkül és rendszerint teljesül a 81. cikk (3) bekezdése szerinti, a fogyasztóknak történő előny-továbbadás követelmény. Azokban az esetekben, amelyekben a megállapodás várhatóan áremeléssel jár a fogyasztók számára az érintett piacon, gondosan értékelni kell, vajon az állítólagos hatékonysági előnyök tényleges értéket teremtenek-e a piacon a fogyasztók számára a versenykorlátozás káros hatásainak kompenzálására.

105.

A 81. cikk (3) bekezdése szerint a megállapodás nem teheti lehetővé az érintett vállalkozásoknak, hogy a kérdéses áruk jelentős része tekintetében megszüntesse a versenyt. Végső soron a versengés védelme és a versenyfolyamat prioritást élvez a korlátozó megállapodásból esetleg eredő potenciálisan versenyt elősegítő hatékonysági előnyökkel szemben. A 81. cikk (3) bekezdésének utolsó feltétele azt ismeri el, hogy a vállalkozások közötti versengés – az innovációban megnyilvánuló dinamikus hatékonysági előnyöket magában foglaló – gazdasági hatékonyság alapvető motorja. Más szóval, a 81. cikk fő célja a versenyfolyamat védelme. Ha a verseny megszűnik, akkor a versenyfolyamat véget ér, és a rövid távú hatékonysági előnyöket hosszú távon meghaladják a többek között a pozíciójuk fenntartására törekvő már piacon lévő vállalkozások kiadásaiból (járadékvadászat), az erőforrások nem hatékony elosztásából, az alacsonyabb mértékű innovációból és a magasabb árakból eredő veszteségek.

106.

A 81. cikk (3) bekezdésében szereplő „a verseny megszüntetése az érintett termékek jelentős része tekintetében” kitétel a közösségi jog önálló, a 81. cikk (3) bekezdéséhez kötődő fogalom (89). E fogalom alkalmazásához azonban figyelembe kell venni a 81. és 82. cikk közötti kapcsolatot. A kialakult ítélkezési gyakorlattal összhangban a 81. cikk (3) bekezdésének alkalmazása nem akadályozhatja a Szerződés 82. cikkének alkalmazását (90). Sőt, mivel mind a 81., mind a 82. cikk célja a hatékony verseny fenntartása a piacon, a következetesség azt diktálja, hogy a 81. cikk (3) bekezdésének értelmezésekor ki kell zárni a rendelkezésnek az erőfölénnyel való visszaélést megtestesítő korlátozó megállapodásokra való alkalmazását (91)  (92). Azonban nem minden, erőfölényben lévő vállalkozás által kötött korlátozó megállapodás minősül erőfölénnyel való visszaélésnek. Erre példa, ha az erőfölényben lévő vállalkozás részt vesz egy nem teljes feladatkört ellátó közös vállalatban (93), amelyről megállapítják, hogy korlátozza a versenyt, de ugyanakkor az eszközök jelentős integrálásával jár.

107.

Annak megítélése, hogy fennáll-e a versenynek a 81. cikk (3) bekezdésének utolsó feltétele szerinti megszüntetése, a verseny megállapodás előtti erősségének és a korlátozó megállapodás versenyre gyakorolt hatásának, azaz a megállapodás által előidézett versenycsökkenésnek a függvénye. Minél meggyengültebb az érintett piacon a verseny, annál kisebb további csökkenésre van szükség, hogy a 81. cikk (3) bekezdése értelmében megszűnjön a verseny. Továbbá, minél nagyobb a megállapodásnak betudható versenycsökkenés, annál nagyobb annak a valószínűsége, hogy a kérdéses áruk jelentős része tekintetében megszűnik a verseny.

108.

A 81. cikk (3) bekezdésében foglalt utolsó feltétel alkalmazásához a következők körültekintő vizsgálatára van szükség: a piaci verseny különböző forrásai, az általuk a megállapodásban részes felekre rótt versenynyomás szintje és a megállapodás által erre a versenynyomásra gyakorolt hatás. Ehhez mind a tényleges, mind a potenciális versenyt figyelembe kell venni.

109.

Noha a piaci részesedés fontos tényező, a tényleges verseny megmaradó forrásai jelentőségének értékelésekor nem lehet kizárólagosan rá támaszkodni, hanem sokoldalú minőségi és mennyiségi vizsgálatra van szükség. Meg kell vizsgálni a tényleges versenytársak versenyre való képességét és hajlandóságát. Ha például a versenytársak kapacitási problémákkal küszködnek vagy viszonylag magasak a termelési költségeik, a versenyre adott válaszuk szükségszerűen korlátozott.

110.

A megállapodás versenyre gyakorolt hatásának értékelésekor a verseny különböző paramétereire gyakorolt hatását is fontos megvizsgálni. A 81. cikk (3) bekezdése szerinti kivétel utolsó feltétele nem teljesül, ha a megállapodás megszünteti a versenyt annak egyik legfontosabb vetületében. Ez különösen érvényes abban az esetben, ha a megállapodás megszünteti az árversenyt (94) vagy az új termékek innovációjára és fejlesztésére irányuló versenyt.

111.

A felek tényleges piaci magatartása betekintést adhat a megállapodás hatásába. Ha a megállapodás megkötését követően a felek lényeges áremelést hajtottak végre és tartottak fenn vagy jelentős piaci erőre utaló egyéb magatartást tanúsítottak, ez annak a jele, hogy a felek nincsenek kitéve igazi versenynyomásnak és a kérdéses áruk jelentős része tekintetében megszűnt a verseny.

112.

A verseny során tanúsított múltbeli viselkedés is jelezheti a megállapodásnak a verseny során tanúsított jövőbeli viselkedésre gyakorolt hatását. Egy vállalkozás a múltban saját útját járó (95) („maverick”) versenytársával kötött megállapodás révén képes lehet megszüntetni a versenyt a 81. cikk (3) bekezdésének értelmében. Az ilyen megállapodás megváltoztathatja a versenytárs versenyre való ösztönzöttségét és képességét és ezáltal eltávolíthatja a piacon folyó verseny egy fontos forrását.

113.

Differenciált termékek, azaz a fogyasztók szemében különböző termékek esetében a megállapodás hatása a magállapodásban részes felek által eladott termékek versenybeli viszonyától függhet. Ha a vállalkozások differenciált termékeket kínálnak, az egyes termékek által egymásra gyakorolt versenykényszer a köztük levő helyettesíthetőség mértékétől függ. Ezért figyelembe kell venni a felek által kínált termékek közötti helyettesíthetőség mértékét, azaz az egymásra gyakorolt versenykényszert. A megállapodásban részes felek termékei minél közelibb helyettesítői egymásnak, annál valószínűbb a megállapodás korlátozó hatása. Más szóval, minél helyettesíthetőbbek a termékek, annál nagyobb a megállapodás által a piacon a versenykorlátozás tekintetében előidézett várható változás és annál valószínűbb a kockázat, hogy a kérdéses áruk jelentős része tekintetében megszűnik a verseny.

114.

Noha általában a tényleges verseny forrásai a legfontosabbak – mivel ezeket a legkönnyebb ellenőrizni –, a potenciális verseny forrásait is figyelembe kell venni. A potenciális verseny értékeléséhez meg kell vizsgálni azokat a piacralépési akadályokat, amelyekkel az érintett piacon még nem versenyző vállalkozások szembesülnek. A felek alacsony piacralépési korlátokra vonatkozó kijelentéseit alá kell támasztaniuk a potenciális verseny forrásait megállapító információkkal, valamint a feleknek azt is be kell mutatniuk, hogy ezek a források miként gyakorolnak valós versenynyomást rájuk.

115.

A piacralépési korlátoknak és egy új versenytárs jelentős mértékű piacra lépésének tényleges lehetőségének értékeléséhez többek között a következőket fontos megvizsgálni:

116.

A fenti alapelvek az alábbi hipotetikus példákkal illusztrálhatók, amelyeknek nem az a célja, hogy küszöbértékeket állapítsanak meg:

A egy sörfőző vállalkozás, amely a vendéglátóhelyeken történő sörértékesítés mint érintett piac 70 %-át tartja kézben. A a piaci részesedését az elmúlt öt évben növelte meg 60 %ról 70 %-ra. A piacon négy másik versenytárs van jelen, B, C, D és E, 10 %, 10 %, 5 % és 5 % piaci részesedéssel. A közelmúltban nem történt új piacra lépés és az A által végrehajtott árváltoztatásokat a versenytársak rendszerint követték. A megállapodást köt a vendéglátóhelyek 20 %-ával, amelyek az értékesítési mennyiség 40 %-át képviselik, amelyben a szerződő felek azt vállalják, hogy 5 évig csak A-tól vásárolnak sört. A megállapodások növelik a versenytársak költségeit és csökkentik bevételeiket, mivel kizárják ezeket a legvonzóbb értékesítési helyekről. A az utóbbi években meg is erősödött piaci helyzetét, az új piacra lépés hiányát, valamint a versenytársak eleve gyenge helyzetét figyelembe véve a piacon valószínűleg megszűnt a verseny a 81. cikk (3) bekezdésének értelmében.

Az érintett piac együttesen több, mint 70 %-át kézben tartó, A, B, C és D hajózási társaságok olyan megállapodást kötnek, amely szerint összehangolják menetrendjüket és díjszabásukat. A megállapodás végrehajtását követően az árak 30–100 %-kal emelkednek. Négy versenytársuk van, a legnagyobb az érintett piac 14 %-át tartja kézben. Az elmúlt években nem volt új belépés a piacra és a megállapodásban részes felek nem vesztettek jelentősen piaci részesedésükből az áremelések után. A létező versenytársak nem bővítették piaci kapacitásaikat és nem jelentkezett új piacra lépő vállalkozás. A felek piaci helyzetére és a közös magatartásukra adott piaci válasz hiányára tekintettel ésszerűen megállapítható, hogy a megállapodásban részes felek nincsenek kitéve valós versenynyomásnak és a megállapodás révén lehetőségük van a verseny megszüntetésére a 81. cikk (3) bekezdésének értelmében.

A elektromos berendezéseket gyárt szakmai felhasználók részére, piaci részesedése 65 % az érintett nemzeti piacon. B 5 %-os piaci részesedéssel rendelkező versenytárs gyártó, amely kifejlesztett egy új, nagyobb teljesítményű, kevesebb áramot fogyasztó motort. A és B megállapodást kötnek, amely szerint termelő közös vállalatot hoznak létre az új motor gyártására. B kizárólagos licenciát ad a közös vállalatnak. A közös vállalat B új technológiáját kombinálja A hatékony gyártási és minőségellenőrzési folyamatával. Egy másik fő versenytárs piaci részesedése 15 %. C versengő elektromos termékek egy nemzetközi gyártója, amely szintén hatékony technológiákat birtokol, nemrégiben felvásárolt egy 5 %-os piaci részesedésű másik versenytársat. C eddig főként azért nem volt aktív a piacon, mivel a fogyasztók igénylik a helyi jelenlétet és szolgáltatásnyújtást. A felvásárlás révén C hozzájut a piacra lépéshez szükséges szolgáltatási szervezethez. C piacra lépése valószínűleg biztosítja, hogy a versenyt nem szüntetik meg.