18.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 299/101

(1)

A Bizottság 2015. november 26-án elfogadta az éves növekedési jelentést, és ezzel elindult a gazdaságpolitikai koordináció 2016. évi európai szemesztere. Az Európai Tanács a 2016. március 17–18-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. 2015. november 26-án a Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Luxemburgot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott. Ezt az ajánlást az Európai Tanács a 2016. február 18–19-i ülésén jóváhagyta, a Tanács pedig 2016. március 8-án elfogadta (3). Mivel Luxemburg pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságai közötti szoros összefonódásokra, Luxemburgnak gondoskodnia kell az ajánlás teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról.

(2)

A Luxemburgra vonatkozó országjelentést 2016. február 26-án tették közzé. Az országjelentésben értékelték a Tanács által 2015. július 14-én elfogadott országspecifikus ajánlások, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán Luxemburg által elért eredményeket.

(3)

Luxemburg 2016. április 29-én benyújtotta 2016. évi nemzeti reformprogramját és 2016. évi stabilitási programját. A kettő közötti kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(4)

A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól partnerségi megállapodása és releváns programjai felülvizsgálatát és azokhoz módosítások javaslatát. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná ezt a rendelkezést.

(5)

Luxemburg jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. 2016. évi stabilitási programja szerint a kormány 2017-ben kiegyensúlyozott költségvetés, majd kis mértékű többlet elérését tervezi, amely 2020-ra eléri a GDP 0,4 %-át. A középtávú költségvetési cél továbbra is teljesül a teljes programozási időszak alatt. Stabilitási programjában ugyanakkor Luxemburg bejelenti, hogy a középtávú költségvetési cél a 2016. évi, a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális többletről 2017-ben a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális hiányra módosul. A stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság 2020-ra várhatóan fokozatosan 23,5 %-ra emelkedik. Az ezen költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott, kivéve 2017 és 2018 vonatkozásában, amely időszak esetében optimistának mondható. A Bizottság 2016. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális többlet várhatóan 2016-ban a GDP 1,4 %-ára, majd 2017-ben a GDP 0,3 %-ára fog csökkenni, így a középtávú költségvetési cél felett marad. Az esetleges jövőbeli eltéréseket azon követelmény alapján kell értékelni, miszerint a strukturális egyenleget a középtávú költségvetési cél szintjén kell fenntartani, szem előtt tartva az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának szükségességét, különösen a nyugdíjak területén. A stabilitási program értékelése alapján és a Bizottság 2016. tavaszi előrejelzésének figyelembevételével a Tanács véleménye szerint Luxemburg várhatóan meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(6)

A luxemburgi hatóságok ismertették a 2017-ben hatályba lépő átfogó adóreform főbb vonalait. A reform elsősorban a közvetlen adózás területén vezet be módosításokat, mind a magánszemélyek, mind a társaságok vonatkozásában. Célja (a versenyképesség fokozása érdekében) a társasági jövedelemadó mértékének fokozatos csökkentése és (a méltányosság fokozása érdekében) a személyi jövedelemadó progresszivitásának növelése. Egyes adókiadások növelése ugyanakkor – különösen a lakásszektorban – az adóalap csökkenésével járhat. A luxemburgi adórendszer kialakítását nemzetközi fejlemények is érinthetik, és rávilágíthatnak arra, hogy a fiskális bevételek legalább egy része instabil. A bevételek kiszámíthatóságának biztosítása érdekében lehetőség van az adóalap további szélesítésére, mindenekelőtt a jelenleg alacsony ingatlanadó felülvizsgálata és alternatív bevételi források, többek között a környezetvédelmi adók nagyobb mértékű alkalmazása révén. E tekintetben a szellemi tulajdonra vonatkozó adókedvezmény hatályon kívül helyezése a társaságiadó-alap bizonyos mértékű kiszélesítését teszi lehetővé. Az adóreformok elfogadását és végrehajtását a Bizottság az európai szemeszter keretében továbbra is szorosan figyelemmel kíséri.

(7)

A luxemburgi hatóságok a gazdaság diverzifikálására törekszenek, elismerve, hogy a pénzügyi szektortól való nagymértékű függőség kockázatokkal jár. Tekintettel az országban jellemző magas munkaerőköltségekre, a nagyobb hozzáadott értéket előállító tevékenységek lehetőséget kínálnak alternatív növekedési források kibontakoztatására. A luxemburgi gazdaság sikeres diverzifikálása tehát nagy mértékben azoktól a szektoroktól függ, amelyek kevésbé érzékenyek a munkaerőköltség szintjére. Ezek nagyrészt a kutatáson és az innováción alapulnak, amely jellemzően technológia- és tudásintenzív. A már sikeres nem pénzügyi szolgáltatási szektor további kiszélesítése szintén segíthetné a gazdaság diverzifikációját. A beruházások és az innováció útjában álló, a gazdasági fejlődést korlátozó akadályok csökkentése vagy felszámolása felszabadítaná az innovációs potenciált, és segítené a diverzifikációt. Miközben a közberuházások mértéke meghaladja az euroövezeti átlagot, a magánberuházások szintje nem megfelelő. A magas beruházási szint fenntartása elengedhetetlen a növekedési kilátások fenntartásához. Az országjelentésben foglalt elemzés szerint az Unión belül Luxemburgban a legkorlátozóbb az üzleti szolgáltatásokra és a kiskereskedők letelepedésére vonatkozó szabályozás. A fő korlátozások az üzleti szolgáltatások ágazatában a részesedési követelményekhez, a szavazati jogokhoz és a multidiszciplináris korlátozásokhoz, a kiskereskedelmi szektorban pedig a működési és letelepedési követelményekhez kapcsolódnak.

(8)

A lakásáraknak az elmúlt évtizedekben tapasztalt folyamatos emelkedése és az elkövetkező években várható erős népességi és foglalkoztatási dinamika együttesen akadályozhatja a tervezett népesség- és munkaerő-növekedést. Ez annál is inkább valószínű kilátás, mivel a gazdaság nagy mértékben függ a szomszédos országok magasan képzett munkavállalóinak részvételétől, akik a teljes foglalkoztatottak mintegy egyharmadát teszik ki. A lakáscélú ingatlanok árának dinamizmusa a kereslet és a kínálat közötti eltolódásból, különösen pedig az elérhető és megfizethető lakások hiányából ered. A lakáskínálat rugalmasságát akadályozza a beépíthető területek szűkössége és az építési engedélyezési eljárásokkal kapcsolatos igazgatási hiányosságok. A rugalmatlan lakáskínálat miatt valószínűleg a jelenlegi politikák alapján rendelkezésre álló adótámogatások jelentős része is beépül lakásárakba. Fokozni lehetne a megfizethető árú szociális lakáshoz juttatásra irányuló erőfeszítéseket is. A jelenlegi lakáspiac nemcsak visszatartja a háztartásokat a Luxemburgba településtől, de a forgalmi torlódások és a szennyezés problémáját is súlyosbítja. A népesség elöregedéséről szóló 2015. évi jelentésben foglalt új demográfiai előrejelzések szintén azt sugallják, hogy fel kell számolni a közlekedési és a lakáscélú beruházások szűk keresztmetszeteit, amit be kell építeni abba a négy készülő ágazati tervbe, amely a lakhatásra, a közlekedésre, a gazdasági tevékenységi zónákra, illetve a zöldterületekre vonatkozik.

(9)

A gazdasági diverzifikáció megvalósítását korlátozhatja, hogy egyes ágazatokban a bérek változása nem áll összhangban a termelékenység alakulásával. Ez tovább szűkíti a megcélozható ágazatok körét, mégpedig főként olyanokra, amelyek jelentős hozzáadott értéket termelnek. Az elmúlt évtizedben a luxemburgi fajlagos munkaköltség a többi euroövezeti tagállaménál gyorsabban emelkedett. A teljes gazdaságot átfogó automatikus bérindexálás szerepet játszik a szektorok közötti béringadozások korlátozásában, és megakadályozhatja a munka-termelékenységi eltérések figyelembevételét. A tartósan alacsony inflációs környezet azonban késleltette az automatikus bérkiigazítás elindítását, és hozzájárult a mérsékelt bérnövekedéshez. A gyenge bérnövekedéssel és a termelés növekedésével párhuzamosan a költség-versenyképességi veszteségek csökkentek. Ezzel összefüggésben indokolt figyelemmel kísérni a bérek alakulását.

(10)

A népesség elöregedésével összefüggő kötelezettségek hosszú távon továbbra is kockázatot jelentenek, különösen a nyugdíjköltségek vonatkozásában. Luxemburg csekély mértékű előrelépést tett a kötelező nyugdíjkorhatár és a tényleges nyugdíjbavonulási életkor közötti eltérésnek a korhatár előtti nyugdíj lehetőségének korlátozásával történő csökkentése terén. 2015 júliusában törvénytervezetet terjesztettek a parlament elé a korhatár előtti nyugdíjbavonulási formák módosításáról. Noha ezek egyik formáját meg fogják szüntetni, más előnyugdíj-rendszerek hozzáférési feltételeit részben könnyíteni fogják. 2015 júliusában elfogadták a korlátozott munkaképességű munkavállalók átsorolásáról szóló törvényt, amelynek végrehajtása 2016. január 1-jén kezdődött meg. A törvény növelte a korlátozott munkaképességű munkavállalók munkaerőpiacon maradásának lehetőségét, és következésképpen csökkenti a korhatár előtti nyugdíjbavonulási formákat igénybe vevők számát. A korhatár előtti nyugdíjba vonulás továbbra is elterjedt, és a magasabb életkorig való munkavállalás ösztönzői korlátozottak. Továbbra sem létezik egy olyan, a népesség elöregedésével kapcsolatos, teljes körű szakpolitika, amely azt célozná, hogy az idősebb munkavállalókat hosszabb ideig tartsa foglalkoztatásban, valamint ösztönzőket és készségeket biztosítana a munkaerőpiacra való visszatérésük elősegítésére. A parlament még mindig tárgyalja az „életkor-paktumot”, amelynek célja ösztönözni a 150-nél több főt foglalkoztató cégek idősebb munkavállalóinak megtartását.

(11)

A 2012. évi nyugdíjreform előírja, hogy a reform elfogadását követően ötévente ellenőrizni és értékelni kell a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát. A kormány megerősítette azon szándékát, hogy az eredetileg tervezett 2017 helyett 2016-ra előrehozza az értékelést, amelynek elvégzésével az újonnan létrehozott nyugdíj-munkacsoportot bízta meg. A kötelező nyugdíjkorhatárnak a várható élettartamhoz igazítása terén a Tanács korábbi ajánlása ellenére nem történt előrelépés. Luxemburg az egyetlen olyan tagállam, amelyben a 2013 és 2060 közötti időszakra nem rendelkeztek a kötelező nyugdíjkorhatár és a korhatár előtti nyugdíjbavonulási életkor további emeléséről. A népesség elöregedésről szóló 2015. évi jelentésben az életkorral kapcsolatos kiadások előrejelzett emelkedését lefelé korrigálták, de a kiigazítást szinte kizárólag a kedvezőbb demográfiai előrejelzések indokolják, miközben semmilyen reformot nem fogadtak el. A nyugdíjkiadások tervezett emelkedése még a kiigazítás után is a legmagasabb az Unióban. Ráadásul Luxemburgban kockázatot jelent a tartós ápolási-gondozási kiadások várható emelkedése, amely a GDP arányában valamennyi tagállam közül a legmagasabb. Ezt pedig a jelek szerint az eltartott népesség arányának 2060-ig előrejelzett, az EU-n belül legmagasabb emelkedése váltja ki. Az ápolásbiztosítás hosszú távú fenntarthatóságának garantálására irányuló reform előkészületei megkezdődtek.

(12)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság átfogó elemzést készített Luxemburg gazdaságpolitikájáról, és azt a 2016. évi országjelentésben közzétette. A Bizottság értékelte továbbá a stabilitási programot és a nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Luxemburgnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. Mivel az Európai Unió átfogó gazdasági kormányzásának erősítése érdekében a jövőbeli nemzeti döntések során az uniós szempontokra is tekintettel kell lenni, a Bizottság nemcsak azt vette figyelembe, hogy az intézkedések milyen jelentőséggel bírnak a fenntartható luxemburgi költségvetési és társadalmi-gazdasági politika szempontjából, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak. Az európai szemeszter keretében tett ajánlásokat az alábbi 1–2. ajánlás tükrözi.

(13)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programot, és azt a véleményt (5) fogalmazta meg, hogy Luxemburg várhatóan meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek,

1.

Biztosítsa az állami nyugdíjak hosszú távú fenntarthatóságát a tényleges nyugdíjbavonulási életkor emelésével, a korhatár előtti nyugdíjba vonulás korlátozásával, a magasabb életkorig való munkavállalás ösztönzőinek fokozásával és a kötelező nyugdíjkorhatárnak a várható élettartamhoz való igazításával.

2.

Számolja fel a beruházások és az innováció előtt álló akadályokat, amelyek az üzleti szolgáltatások ágazatában korlátozzák a gazdasági fejlődést. Tegyen intézkedéseket a lakáscélú beruházásokat akadályozó szűk keresztmetszetek felszámolására.