18.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 299/65

(1)

A Bizottság 2015. november 26-án elfogadta az éves növekedési jelentést, és ezzel elindult a gazdaságpolitikai koordináció 2016. évi európai szemesztere. Az Európai Tanács a 2016. március 17–18-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság 2015. november 26-án az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Írországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. Szintén 2015. november 26-án a Bizottság ajánlást fogadott el az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásról. Ezt az ajánlást az Európai Tanács a 2016. február 18–19-i ülésén jóváhagyta, a Tanács pedig 2016. március 8-án elfogadta (3). Mivel Írország pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságai közötti szoros összefonódásokra, Írországnak gondoskodnia kell az ajánlás teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról.

(2)

Az Írországra vonatkozó 2016. évi országjelentést 2016. február 26-án tették közzé. Az országjelentésben értékelték a Tanács által 2015. július 14-én elfogadott országspecifikus ajánlások, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán Írország által elért eredményeket. Az országjelentés magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is. A Bizottság 2016. március 8-án ismertette a részletes vizsgálat eredményeit. Elemzése alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Írországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. Különösen az elengedhetetlen, hogy Írország kezelje a jelentős nettó külső kötelezettségállományt, valamint a magán- és az állami szektor nagy adósságállományát, amely a javulás ellenére sebezhetőséget jelent.

(3)

Írország 2016. április 29-én benyújtotta 2016. évi nemzeti reformprogramját és 2016. évi stabilitási programját. A kettő közötti kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(4)

A 2014–2020-as időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól partnerségi megállapodása és releváns programjai felülvizsgálatát és azokhoz módosítások javaslatát. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná ezt a rendelkezést.

(5)

A túlzotthiány-eljárás megszüntetését követően Írország a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához és az adósságszabály hatálya alá tartozik. A szakpolitika változatlanságán alapuló 2016. évi stabilitási programja szerint a kormány az államháztartási egyenleg fokozatos javulását tervezi, 2018-ra a GDP 0,4 %-át kitevő többletet érve el. A felülvizsgált középtávú költségvetési célt – azaz a GDP 0,5 %-át kitevő strukturális hiányt – várhatóan 2018-ra érik el. Ugyanakkor az újraszámított (5) strukturális egyenlegnek a GDP 0,1 %-át kitevő mértékű éves változása 2016-ban nem biztosít elégséges előrehaladást a középtávú költségvetési cél eléréséhez. A stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság 2016-ban 88,2 %-ra esik vissza, majd további csökkenést követően 2017-ben 85,5 %-ot ér el. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. Ugyanakkor a 2017-től tervezett hiánycélok eléréséhez szükséges intézkedések nem kellőképpen meghatározottak. A Bizottság 2016. évi tavaszi előrejelzése alapján 2016-ban fennáll az ajánlott költségvetési kiigazítástól való bizonyos mértékű eltérés kockázata, míg 2017-ben Írország – változatlan politika esetén – várhatóan megfelel a céloknak. Írország az előrejelzés szerint mind 2016-ban, mind pedig 2017-ben megfelel az átmeneti adósságszabálynak. A stabilitási program értékelése alapján és a Bizottság 2016. tavaszi előrejelzésének figyelembevételével a Tanács véleménye szerint Írország várhatóan nagyrészt megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek. Mindazonáltal 2016-ban további intézkedésekre lesz szükség a megfelelés biztosítása érdekében.

(6)

Az adóalap szélesítésére irányuló erőfeszítések korlátozott mértékűek voltak, és a nemrégiben hozott adóügyi intézkedések főként csökkentésekre és kedvezményekre irányultak. További előrelépéseket kell tenni annak érdekében, hogy az adórendszer hatékonyabbá váljon és jobban ösztönözze a növekedést. Az ír hatóságok az adókiadások felülvizsgálatára irányuló folytatólagos programot hajtanak végre, amelynek eredményeiről éves jelentést tesznek közzé. A felülvizsgálati eljárás azonban nem terjed ki a héát érintő adókiadásokra, továbbá van még lehetőség arra, hogy a legkevésbé torzító hatású adók emelésével szélesítsék az adóalapot.

(7)

Az egészségügyi rendszer tekintetében továbbra is kritikus kihívást jelent a költséghatékonyság, az egyenlő hozzáférés és a fenntarthatóság. Folyamatban vannak konkrét területekre irányuló reformok, ugyanakkor a gyógyszerkiadások – különösen a kizárólagos gyártóktól származó gyógyszerek magas költsége miatt – még mindig gátolják a költséghatékonyságot. A pénzgazdálkodási és informatikai rendszerek továbbra is gyengék, és még mindig gondot jelent az alapellátáshoz való egyenlőtlen hozzáférés. A lakosság mintegy 40 %-a számára ingyenes a háziorvosi ellátás, míg a többiek a teljes költséget viselik. Az egészségügyi rendszer átfogó reformját jelentős bizonytalanság övezi, mivel az univerzális egészségbiztosítási modell tisztázatlan.

(8)

Az infrastrukturális szükségletekre a tartós és kiegyensúlyozott jövőbeli növekedés ösztönzése érdekében megoldást kell találni. A közberuházások szintje a GDP 5,2 %-át elérő 2008-as csúcsértékről 2013-ban a GDP 1,8 %-át kitevő mélypontra esett, majd 2014-ben enyhén élénkült, ám továbbra is jóval az uniós átlag alatt maradt. Emellett a jelek szerint a válság szerkezeti változáshoz vezetett az államháztartási kiadások összetételében: a hangsúly a beruházásokról a folyó kiadásokra tolódott. A 2010–2013-as időszakban a tőkekiadások a teljes kiadásoknak átlagosan csak a 4,8 %-át tették ki – ez az 1995–2008-as időszak hosszú távú átlagának kevesebb mint fele. A kormányzati beruházásokat hét évig igen alacsony szinten tartották, ami kedvezőtlenül hatott az infrastruktúra minőségére és megfelelőségére, valamint az immateriális javakra irányuló beruházások kormányzati támogatására. Kritikus hiányosságok állnak fenn a lakásszektor, a vízügy, a tömegközlekedés, valamint az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos kapacitás tekintetében. Az ország főbb városi övezeteiben az új lakások iránti kereslet jelenleg számottevően meghaladja a kínálatot. Ennek következtében a lakóingatlanok ára és lakbére a városi övezetekben 2014 folyamán jelentősen emelkedett, mielőtt 2015-ben lelassult a növekedés. Jelenleg nincsenek bizonyítékok a túlértékelésre, ugyanakkor az építőipart és a lakáskínálatot korlátozó akadályok – amelyeknek egy része az állami infrastruktúrával kapcsolatos – az egyensúlyhiány kockázatához vezethetnek, amennyiben továbbra is fennállnak. Az államháztartási kiadások eltolódása a közszektor K+F-re és innovációra irányuló támogatására is hatással volt, melynek szintje 2014-ben nem érte el a 2007. évit. Jelenleg a GDP százalékában kifejezett kutatási-fejlesztési közkiadások tekintetében Írország az Unióban a 22. helyen áll. Ez kedvezőtlenül hat a kkv-k versenyképességére.

(9)

A munkanélküliség az uniós átlag alá esett, 2016 márciusában 8,6 %-os szinten állt. A tartós munkanélküliség és a háztartások alacsony munkaintenzitása azonban továbbra is aggodalomra ad okot. Jóllehet a tartós munkanélküliek aránya az elmúlt években csökkent, 2015 negyedik negyedévében számottevő, 56,3 %-os volt a tartósan munkanélküli személyek aránya a munkanélküliek teljes számán belül, ami meghaladja a 48,3 %-os uniós átlagot. 2014-ben (a rendelkezésre álló legfrissebb összehasonlítható adatok szerint) a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásokban élő lakosok százalékos aránya az Unión belül a legmagasabb, 21,1 % volt, és ez az egyszülős háztartásokra különösen igaz volt. A szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyermekek (0 és 17 év között) aránya 2014-ben 30,3 %-ra esett, ám még mindig magasabb, mint a 27,8 %-os uniós átlag. Az egyszülős családok esetében a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettekre vonatkozó adat (2014-ben 62,5 %) jóval magasabb az uniós átlagnál (48,2 %).

(10)

Írország megkezdte a tartósan munkanélküli személyek szükségleteinek ellátására irányuló JobPath program megvalósítását, és jelenleg az aktivizálásra alapuló megközelítést fejleszt ki, hogy ösztönözze azokat, akik tevékenyebb szerepet kívánnak vállalni a munkaerőpiacon, és erre lehetőségük is van. Továbbra is kihívást jelent a munkavállalást támogató szolgáltatások kiterjesztése azokra, akik hagyományosan kiszorulnak a munkaerőpiacról, ideértve a fogyatékossággal élő személyeket és a gondozói feladatokat ellátó személyeket is. A szociális védőháló összességében megfelelő teljesítményt nyújtott a válság szegénységet és egyenlőtlenséget növelő hatásainak ellensúlyozásában, ugyanakkor még mindig vannak akadályok, amelyek gátolják az inkluzív növekedést. Bizonyos előrelépések valósultak meg a juttatások fokozatos elvonása terén, ám az inaktivitási csapda egyes háztartások esetében továbbra is aggodalomra ad okot. A bérek százalékos arányában kifejezve az írországi nettó gyermekgondozási költségek az Unión belül a legmagasabbak között vannak: ez az érték a párok esetében a második, az egyedülálló szülők esetében pedig az első helyen áll. Továbbra is aggodalmakra ad okot a gyermekgondozási szolgáltatások minősége. 2014-ben például a kisgyermekkori nevelés és gondozás ágazatában dolgozó diplomások százalékos aránya (15 %) jóval elmaradt az ajánlott szinttől. Egyes területeken strukturális munkaerőhiány és a szakképzett munkaerő hiánya jelentkezett, a továbbképzési és átképzési lehetőségek pedig továbbra is elégtelenek, továbbá az oktatási kiadások csökkenése kedvezőtlen hatással lehet a jövőben az oktatási mutatókra.

(11)

A magánszektor magas tőkeáttétele a hitelek értékvesztésével kapcsolatos problémák fennállását tükrözi. 2015 júniusának végén a magánszektor nem konszolidált adósságállománya a GDP 266,3 %-át tette ki, azaz jelentősen meghaladta az euroövezetre jellemző átlagértéket. Bár a nemteljesítő hitelek aránya a gazdasági fellendülésnek és a hitelátalakítási tevékenységeknek köszönhetően csökkenőben van, 2015 végén a hazai bankhitelek teljes összegének több mint 16 %-át kitevő arányával még mindig a legmagasabb szintű volt az euroövezetben. Emellett 2015 végén a jelzáloghitel-állomány 14,7 %-a hátralékos volt, és a több mint két éves hátralékkal rendelkező számlák közel 10 %-ot képviseltek a jelzáloghitelek összesített egyenlegében. Bár ezen a területen előrelépés tapasztalható, a jelzáloghitelek átalakítása többnyire ideiglenes, ami az újbóli fizetésképtelenség kockázatára hívja fel a figyelmet, különösen a makrogazdasági környezet romlása vagy külső sokkhatás esetén. A hazai bankok kereskedelmi ingatlanhitelei, továbbá a kkv- és a vállalati hitelek szintén aggodalomra adnak okot: ezek esetében 37,3 %, illetve 13,8 % a nemteljesítő hitelek aránya. Noha van előrelépés ezen a téren, e hitelek fenntartható átalakítása jóval több időt és erőfeszítést igényel majd. A magán- és a vállalati csődeljárások, az „examinership” (az ír jog alapján a nehézségekkel küzdő vállalkozások számára biztosított bírósági védelem) és a részleges adósság-elengedésnek a háztartások és vállalkozások életképességének helyreállítására szolgáló egyéb módszerei továbbra sem eléggé kihasználtak. A központi hitelnyilvántartás bevezetése lassan folyik, annak ellenére, hogy kritikus szerepet tölt be a prudens hitelezés támogatásában.

(12)

A jogi szolgáltatások szabályozásáról szóló 2015. évi törvény törvényerőre emelkedett, azonban az eljárás késői szakaszában olyan engedményeket biztosítottak a jogi szakmáknak, amelyek jelentősen mérsékelték a reform kezdeti célkitűzéseit. Az új keret végrehajtása még csak most kezdődik, és túl korai lenne magabiztosan állítani, hogy a verseny fellendítéséhez és a költségek csökkentéséhez vezet majd. A jogi szolgáltatások a gazdaság valamennyi ágazata szempontjából inputot jelentenek, és költségeik hatással vannak Írország versenyképességére. A költségek tényleges csökkentése csak úgy érhető el, ha a tervezett szabályozási keret versenyélénkítő és költségcsökkentő rendelkezései a nyilvános konzultációs eljárást követően törvényerőre emelkednek, vagy beépülnek a jogi szolgáltatások szabályozó hatósága által kiadandó rendeletekbe.

(13)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság átfogó elemzést készített Írország gazdaságpolitikájáról, és azt a 2016. évi országjelentésben közzétette. A Bizottság értékelte továbbá a stabilitási programot és a nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Írországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. Mivel az Európai Unió átfogó gazdasági kormányzásának erősítése érdekében a jövőbeli nemzeti döntések során az uniós szempontokra is tekintettel kell lenni, a Bizottság nemcsak azt vette figyelembe, hogy az intézkedések milyen jelentőséggel bírnak a fenntartható írországi költségvetési és társadalmi-gazdasági politika szempontjából, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak. Az európai szemeszter keretében tett ajánlásokat az alábbi 1–3. ajánlás tükrözi.

(14)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programot; arról alkotott véleményét (6) mindenekelőtt az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(15)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta Írország nemzeti reformprogramját és stabilitási programját. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1. és 3. ajánlás tükrözi.

1.

A túlzott hiány kiigazítását követően a középtávú költségvetési cél elérése érdekében 2016-ban és 2017-ben hajtson végre a GDP 0,6 %-ának megfelelő mértékű költségvetési kiigazítást. Az erős gazdasági és pénzügyi feltételekből, valamint a privatizációból eredő többletbevételeket használja az adósságcsökkentés felgyorsítására. Többek között az adóalap kiszélesítése révén csökkentse a gazdasági ingadozásokkal és sokkhatásokkal szembeni sebezhetőséget. Különösen az egészségügyi ellátás költséghatékonyságának fokozása, valamint a K+F-re és az állami infrastruktúrára irányuló – leginkább a közlekedési, a vízügyi és a lakáságazattal kapcsolatos – kormányzati tőkekiadások előtérbe helyezése révén javítsa a kiadások minőségét.

2.

A háztartások munkaintenzitásának fokozása és a gyermekszegénység kockázatának kezelése érdekében bővítse ki és gyorsítsa fel az aktivizálási politikák végrehajtását. A munkanélküliségi ellátások és a kiegészítő támogatások fokozatos elvonására irányuló intézkedésekkel ösztönözze a foglalkoztatást. Tegye elérhetőbbé a minőségi, megfizethető egész napos ellátást biztosító gyermekgondozási szolgáltatásokat.

3.

A nemteljesítő hitelek állományának csökkentése, a háztartási adósságállomány fenntarthatóságának biztosítása, valamint a hitelezőknek a túlzottan eladósodott, de életképes vállalkozások adósságainak csökkentésére ösztönzése érdekében hozzon tartós megoldást jelentő hitelátalakítási intézkedéseket. Gyorsítsa fel a hitelezők és az adósok valamennyi kategóriájára kiterjedő, teljes mértékben működőképes központi hitelnyilvántartás bevezetését.