18.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 299/15

(1)

A Bizottság 2015. november 26-án elfogadta az éves növekedési jelentést, és ezzel elindult a gazdaságpolitikai koordináció 2016. évi európai szemesztere. Az Európai Tanács a 2016. március 17–18-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. 2015. november 26-án a Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Lengyelországot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(2)

A Lengyelországra vonatkozó 2016. évi országjelentést 2016. február 26-án tették közzé. Az országjelentésben értékelték a Tanács által 2015. július 14-én elfogadott országspecifikus ajánlások, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései kapcsán Lengyelország által elért eredményeket.

(3)

Lengyelország 2016. április 28-án benyújtotta 2016. évi nemzeti reformprogramját és 2016. évi konvergenciaprogramját. A kettő közötti kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(4)

A 2014–2020-as időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól partnerségi megállapodása és releváns programjai felülvizsgálatát és azokhoz módosítások javaslatát. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná ezt a rendelkezést.

(5)

Lengyelország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. 2016. évi konvergenciaprogramja alapján a kormány azt tervezi, hogy az államháztartási hiány a 2015. évi 2,6 %-ról 2017-re a GDP 2,9 %-ára emelkedik, majd 2019-ig a GDP 1,3 %-ára csökken. A középtávú költségvetési cél – a GDP 1 %-ának megfelelő mértékű strukturális hiány – elérése 2019-ig, vagyis a program időszakában, várhatóan nem fog teljesülni. A konvergenciaprogram szerint a GDP-arányos államadósság a 2015. évi 51,3 %-ról 2017-re várhatóan 52,5 %-ra nő, majd 2019-re 50,4 %-ra csökken. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv 2016 tekintetében megalapozott, az azt követő időszakra vonatkozóan pedig optimista. A Bizottság 2016. tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy a javasolt kiigazítástól jelentős eltérés mutatkozik 2016-ban, valamint változatlan politikát feltételezve 2017-ben is. A konvergenciaprogram értékelése alapján és a Bizottság 2016. tavaszi előrejelzésének figyelembevételével a Tanács véleménye szerint fennáll a kockázata annak, hogy Lengyelország nem fog megfelelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek. Ezért 2016-ban és 2017-ben további intézkedésekre lesz szükség a megfelelés biztosítására.

(6)

Lengyelország az egyetlen olyan tagállam, amelynek nincs teljes jogú, független költségvetési tanácsa, és nem is tervezi annak létrehozását, bár rendelkezik néhány független költségvetési intézménnyel, amelyek ellátnak néhányat a költségvetési tanács feladatai közül. Lengyelország az alkotmányba beépített adósságfék mellett 2013-ban bevezetett egy kiadásstabilizációs szabályt is, amelyet először a 2015. évi költségvetésben alkalmaztak teljes körűen. 2015 decemberében azonban a szabályt úgy módosították, hogy nagyobb kiadásokat tegyen lehetővé, különösen a jelenlegi alacsony inflációs környezetben. A kedvezőtlen kiinduló költségvetési helyzet és a népesség elöregedésével kapcsolatos költségek – főként az egészségügyi kiadások – előre jelzett növekedése miatt a költségvetés fenntarthatóságát hosszú távon jelentős kockázatok övezik. Ami az adósság fenntarthatóságát illeti, változatlan politikát feltételezve az adósságállomány előre jelzett növekedése miatt a költségvetés középtávú kockázatai magasak.

(7)

A 2015. évi héabevételek az előrejelzések szerint az eddig bevezetett intézkedések – többek között a fordított adózás és az érzékeny ágazatok vállalatainak együttes felelőssége – ellenére GDP-arányosan alacsonyak maradtak. A kormány prioritásként kezeli a héabeszedés hatékonyságának fokozását és a héacsalás elleni küzdelmet, és folyamatban van az erre irányuló stratégia kidolgozása. A stratégia várhatóan olyan intézkedéseket tartalmaz majd, mint a héacsalások feltárására és megszüntetésére szolgáló új informatikai eszközök bevezetése és az adóigazgatás reformja. 2017 januárjától csökkenteni fogják a vállalkozások közötti készpénzmozgások felső határát is. Lengyelország adóigazgatása továbbra sem hatékony. Az adóbehajtási költségráta – vagyis az adóigazgatási költségek és a nettó adóbevételek hányadosa – a legmagasabb az Unióban.

(8)

Lengyelország számos áru és szolgáltatás esetében továbbra is kedvezményes héamértéket alkalmaz. Ez csökkenti az adóbevételeket és a héarendszer hatékonyságát. A gyakorlati tapasztalatok alapján a kedvezményes héamérték nem hatásos eszköze a szociálpolitikának, főként mivel nem a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokat célozza. Sok esetben végül a gazdag adófizetők jutnak jelentős támogatáshoz általa. Az általános nézet szerint a szociális ellátások és a jövedelemadók jobban célozhatók, ezért újraelosztási célokra alkalmasabbak. A kedvezményes héamértéknek és az opcionális kedvezményeknek tulajdonítható potenciális bevételveszteség az Unióban a legnagyobbak közé tartozik.

(9)

A lengyel munkaerőpiac a közelmúltbeli kedvező fejlemények ellenére jelentős kihívásokkal szembesül: a gazdaságilag aktív népesség elöregedésével, az alacsony termelékenységgel és nagy fokú szegmentációval. E kihívásokat az oktatási rendszer hiányosságai nehezítik. Noha az oktatási rendszer az elmúlt években jelentősen javult, továbbra sem vértezi fel megfelelően a tanulókat a munkaerőpiac állandó változása és az innováció miatt szükséges transzverzális készségekkel. A lengyel felsőoktatás és tudományos élet viszonylag alacsony rangja negatívan befolyásolja az oktatás színvonalát. A lengyel felsőoktatás nemzetközi szerepvállalása mind a külföldi hallgatók számát, mind a nemzetközi tudományos együttműködésben való részvételt tekintve igen korlátozott mértékű. A felsőoktatás finanszírozási modellje nem eléggé minőségorientált, mivel jelentős mértékben támaszkodik a múltbeli egyetemi rangokra és az olyan mennyiségi mutatókra, mint a hallgatók és a tudományos dolgozók létszáma. A munkaadók szerint a végzősök nem rendelkeznek olyan transzverzális készségekkel, mint a problémamegoldás, a kritikai gondolkodás vagy a csapatmunka. Az egész életen át tartó tanulásban való részvétel szintje alacsony, a szakoktatás és -képzés pedig nem felel meg a piaci igényeknek.

(10)

Noha az iskola előtti nevelés elérhetősége és kihasználtsága az elmúlt években jelentősen emelkedett, a kisgyermek-gondozási szolgáltatások elérhetősége továbbra is a legalacsonyabbak közé tartozik az Unióban. A kötelező iskolakezdési kor hét évre emelése és az öt évesek óvodalátogatási kötelezettségének eltörlése az új gyermeknevelési támogatással együtt – különösen a nők esetében – negatív hatást gyakorolhat a munkaerőpiaci részvételre, ezért ezt szorosan figyelemmel kell kísérni.

(11)

A határozatlan idejű munkaszerződések számának 2015. évi erős emelkedése ellenére a határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatottak lengyelországi aránya a legmagasabbak között van az Unióban. Lengyelország a közelmúltban több intézkedést is hozott a munkaerőpiaci szegmentáció megszüntetésére. Módosították a munka törvénykönyvét, egyes polgári jogi szerződések kapcsán megemelték a fizetendő társadalombiztosítási járulékok mértékét, illetve 2017 januárjában várhatóan bevezetik az ilyen polgári jogi szerződések keretében foglalkoztatottak minimális órabérét. A munka törvénykönyvének bizonyos elemei azonban elriasztják a munkaadókat a határozatlan idejű foglalkoztatástól, így az ilyen munkaszerződések alkalmazása továbbra sem elterjedt. Ennek fő oka a munkajogi szabályozás összetettségében és a határozatlan idejű munkaszerződéssel foglalkoztatottak elbocsátásának magas implicit költségeiben keresendő. Ide tartoznak a magas eljárási költségek, a hosszadalmas és bizonytalan kimenetelű vitarendezési mechanizmusok költségei, és az olyan rendelkezések, mint az idősebb munkavállalók elbocsátással szembeni védelme.

(12)

A kedvezményes ágazatspecifikus társadalombiztosítási szabályok – különösen a mezőgazdasági termelők és a bányászok kiemelten támogatott nyugdíja kapcsán – nagy terhet rónak a költségvetésre, és csökkentőleg hathatnak a munkavállalói mobilitásra. A mezőgazdasági termelőkre vonatkozó külön nyugdíjrendszer biztosítottjainak száma 2007 óta lassú ütemben csökken, a kormány becslése szerint 2019-re 1,18 millió lesz, a nyugdíjellátásra jogosultak jelenlegi 1 229 milliós száma azonban 2018-ig várhatóan tovább nő majd. A KRUS-ra fordított állami költségvetési források mértéke 2011 óta stabilan a GDP 1 %-a. A mezőgazdasági termelőknek nincs általános adófizetési kötelezettsége, és nem kötelesek számviteli rendszert működtetni, a KRUS önfinanszírozása pedig alacsony. 2014-ben Lengyelországban 1 382 millió mezőgazdasági üzem működött, ennek 52 %-a 5 hektár alatti (GUS). A bányászok nem tartoznak az általános járulékalapú nyugdíjrendszer hatályába, ehelyett egy kedvezményes, indexáláson alapuló nyugdíjrendszer részesei, ami minden évben a GDP 0,5 %-át meghaladó mértékű jelentős terhet ró az államháztartásra. A kedvezőtlen demográfiai kilátásokkal összefüggésben már ma is csökken a munkaképes korú népesség. Éppen ezért – főként az idősebb munkavállalók kapcsán – elengedhetetlen a jelenlegi kedvező foglalkoztatási trend megóvása, már csak a nyugdíjrendszer megfelelőségének és fenntarthatóságának megőrzése érdekében is. Az átlagos tényleges nyugdíjbavonulási életkor az elmúlt években nőtt, de továbbra is jelentősen elmarad a kötelező nyugdíjkorhatártól. A jövőbeli nyugdíjak hosszabb távú szociális megfelelősége és az államháztartás stabilitása, valamint a munkaerő-piaci részvétel fokozása érdekében ezért mindenképpen növelni kell a tényleges nyugdíjbavonulási életkort.

(13)

Az elmúlt évek jelentős beruházásai ellenére a közlekedési, energetikai és távközlési hálózatok továbbra is rendelkeznek szűk keresztmetszetekkel és hiányosságokkal. A beruházási aktivitást a közigazgatás működésével, az adózással, a kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenységek környezetével és a hosszadalmas szerződésérvényesítéssel kapcsolatos akadályok nehezítik. A vasúti és egyéb közlekedés, az energetika és a távközlés infrastrukturális projektjei kapcsán az irányítási és igazgatási kapacitások hiányosságai hátráltatják a beruházási projektek határidőre történő végrehajtását. A lengyel gazdaság továbbra is energiaigényes és nagy szén-dioxid-kibocsátású, így az energiahatékonyság javítása jelentős előnyökkel kecsegtet. A villamosenergia-termelő létesítmények korosak és nagymértékben szénalapúak. A villamosenergia-hálózat nem rendelkezik megfelelő összeköttetésekkel a szomszédos országok felé. A megújuló energia támogatására szolgáló program 2016. január 1-jére tervezett bevezetése késik, ami növeli a beruházások bizonytalanságát. A beruházásokat, különösen az építőiparban, a következő tényezők gátolják: a területfejlesztés különösen helyi szinten alacsony lefedettsége és kiszámíthatatlansága, továbbá az építési engedélyek kibocsátását nehezítő túlszabályozás, illetve szabályozási és igazgatási következetlenségek.

(14)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság átfogó elemzést készített Lengyelország gazdaságpolitikájáról, és azt a 2016. évi országjelentésben közzétette. A Bizottság értékelte továbbá a konvergenciaprogramot és a nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Lengyelországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. Mivel az Európai Unió átfogó gazdasági kormányzásának erősítése érdekében a jövőbeli nemzeti döntések során az uniós szempontokra is tekintettel kell lenni, a Bizottság nemcsak azt vette figyelembe, hogy az intézkedések milyen jelentőséggel bírnak a fenntartható lengyel költségvetési és társadalmi-gazdasági politika szempontjából, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak. Az európai szemeszter keretében tett ajánlásokat az alábbi 1–3. ajánlás tükrözi.

(15)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a konvergenciaprogramot; véleményét (4) mindenekelőtt az 1. ajánlásban foglaltak tükrözik,

1.

A középtávú költségvetési cél elérése érdekében 2016-ban és 2017-ben hajtson végre a GDP 0,5 %-ának megfelelő mértékű éves költségvetési kiigazítást. Többek között egy független költségvetési tanács létrehozásával erősítse meg a költségvetési keretet. A héaszabályok jobb betartatásának biztosításával javítsa az adóbehajtást, és korlátozza a kedvezményes héamértékek kiterjedt alkalmazását.

2.

A kedvezményes nyugdíjrendszerek reformjának megkezdésével, a határozatlan idejű munkaszerződésekre épülő foglalkoztatási formák akadályainak eltávolításával, valamint az oktatás és a képzés munkaerőpiaci relevanciájának javításával biztosítsa a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát és megfelelőségét, illetve növelje a munkaerőpiaci részvételt.

3.

Hozzon intézkedéseket a közlekedési, építőipari és energetikai infrastruktúra-beruházások akadályainak eltávolítására, és fokozza a területfejlesztés helyi szintű lefedettségét.