3.3.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 82/1

Előadó:

Daniel MAREELS

1.1.

Az EGSZB kedvezően fogadja az „egyszerű, átlátható és egységesített” (simple, transparent and standardised, STS) értékpapírosítási rendszerre vonatkozó javaslatokat, valamint a hitelintézetekre és a befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelmények kiigazítását. Ezek a javaslatok a tőkepiaci unió megteremtésére irányuló cselekvési terv (1) átfogóbb keretébe illeszkednek.

1.2.

Az EGSZB örömmel veszi, hogy az értékpapírosításra vonatkozó javaslatokat gyorsan – a tőkepiaci unió megteremtését célzó cselekvési tervvel párhuzamosan – dolgozták ki. Mielőbb meg kell tennünk a következő lépéseket, melyek lehetővé teszik, hogy további eszközök álljanak rendelkezésre a banki finanszírozáshoz. Ez különösen a kkv-k és a háztartások számára nagyon fontos.

1.3.

A jelenlegi európai pénzügyi rendszerben a bankhitelek a gazdaság teljes finanszírozásának 75–80 %-át teszik ki, és a kkv-k és a háztartások kétségkívül a jövőben is igen nagy mértékben függnek majd a banki finanszírozástól. E piac felélénkítése további 100–150 milliárd EUR összegű hitelállományt tudna nyújtani a magánszektornak, ami a vállalkozásoknak és a háztartásoknak nyújtott hitelek 1,6 %-os emelkedését jelentené. Az EGSZB egyébként már korábban is hangsúlyozta, hogy az európai gazdaságban játszott fontos szerepük miatt az értékpapírosítás igen jelentős kérdés a kkv-k szempontjából.

1.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy a banki finanszírozás elválaszthatatlan a tőkepiaci unió keretében továbbfejlesztendő piaci finanszírozástól. E két finanszírozási forma azonban nem egymással versengőnek, hanem inkább egymást kiegészítőnek tekintendő.

1.5.

Az EGSZB szerint most egy átfogó megközelítést kell előnyben részesíteni. Az új értékpapírosítási keret kidolgozásához kitartó és alapos munkára van szükség, és törekedni kell a megfelelő egyensúly megteremtésére. Az előírt célkitűzéseket és az érintett szereplők érdekeit minden szinten figyelembe kell venni. Ebben a tekintetben nagyra értékelendők a pénzügyi rendszer stabilitása érdekében tett erőfeszítések, valamint az alkalmazott megközelítés is, amely szerint a befektetőknek jogaik és kötelezettségeik is vannak.

1.6.

Az értékpapírosítási ügyletek felélénkítéséhez elengedhetetlen, hogy az új szabályok elegendő mozgásteret biztosítsanak. Az STS-kritériumoknak a hitelfinanszírozás területén tevékenykedő valamennyi bank számára realisztikusnak és teljesíthetőnek kell lenniük, akár nagy bankokról, akár helyi és kis bankokról van szó. Hasonlóképpen, az értékpapírosítási ügyleteknek a befektetők számára is vonzónak kell lenniük. Az értékpapírosítás, ha sikeres, jelentősen hozzájárulhat a gazdaság jobb finanszírozásához, a beruházások növekedéséhez, valamint a növekedés fellendítéséhez. Ugyanakkor egyértelművé kell tenni, hogy milyen kockázatok merülhetnek fel, és ki viseli ezeket a kockázatokat, szem előtt tartva az egész láncot, a kibocsátótól a beruházóig. Nagyon fontos, hogy ne ismétlődjenek meg a múltbeli hibák.

1.7.

Az új piacok iránti bizalom megerősítése érdekében a biztonság, az átláthatóság és a végrehajtás elvének is érvényesülnie kell az új rendeletben. A felügyeletet megfelelően ki kell építeni – mind az EKB keretében, mind a nemzeti felügyeleti hatóságoknál –, és a nemzetközi dimenzió sem hagyható figyelmen kívül.

1.8.

Az értékpapírosítás összetettségére és a kapcsolódó kockázatokra való tekintettel az EGSZB osztja azt a nézetet, amely szerint az értékpapírosítás nem lehet hozzáférhető a kisbefektetők és a fogyasztók számára. Úgy látja ugyanakkor, hogy a jelenlegi engedékeny megközelítés nem elegendő, ezért szorgalmazza, hogy a szövegek egyértelműen rendelkezzenek egy formális tilalomról.

1.9.

A tervek szerint a rendszer értékelésére négy év elteltével kerül sor. Az EGSZB úgy véli, hogy érdemes lenne korábban elvégezni az értékelést, például két év elteltével.

1.10.

Az EGSZB lényegesnek tartja, hogy az európai vívmányok védelme, valamint a megfelelő nemzetközi szintű harmonizáció garantálása érdekében az európai döntéshozók kiemelkedő szerepet játsszanak az értékpapírosításról szóló nemzetközi és globális vitában.

2.1.

Hivatalba lépésekor a Juncker-féle Európai Bizottság három abszolút prioritást tűzött ki maga elé. Ezek a növekedés, a foglalkoztatás és a beruházás.

2.2.

E célkitűzések megvalósítása érdekében az Európai Bizottság elfogadta az európai beruházási tervet, amely három pilléren nyugszik:

2.3.

Az Európai Bizottság a tőkepiaci unió kiépítésére irányuló, 2015. szeptember 30-icselekvési tervével arra törekszik, hogy mobilizálja a tőkét Európában, ezzel párhuzamosan létrehozzon egy egységes tőkepiacot, és 2019-re jelentős részben megvalósítsa beruházási tervének harmadik pillérét.

2.4.

Az Európai Bizottság a cselekvési tervvel egyidejűleg előterjesztette az értékpapírosításra vonatkozó javaslatait (3). A szóban forgó jogalkotási csomag két javaslatot tartalmaz, melyek más-más szempontokkal foglalkoznak:

2.4.1.

az egyik javaslat az értékpapírosítással foglalkozik. A rendelettervezet célja többek között az, hogy kidolgozza az értékpapírosítási piac valamennyi szereplőjére alkalmazandó közös és konkrét keretrendszert, és azonosítsa a bizonyos elismerhetőségi feltételeknek megfelelő ügyletek alcsoportját („az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítások” vagy „STS-értékpapírosítások”) (4)  (5);

2.4.2.

a másik javaslat célja, hogy módosítsa a hitelintézetekre és a befektetési vállalkozásokra vonatkozó tőkekövetelményekkel kapcsolatos, hatályos szabályozási keretet (tőkekövetelmény-rendelet, CRR), így biztosítva az STS-értékpapírosítások kockázatérzékenyebb prudenciális szabályozását (6), mégpedig az STS-értékpapírosítások sajátosságainak megfelelő figyelembevétele érdekében.

2.4.3.

Az első javaslat amellett, hogy több olyan rendelkezést tartalmaz, amely az összes értékpapírosításra alkalmazandó, létrehoz egy keretrendszert is az STS-értékpapírosításokra vonatkozóan. Az STS-koncepció az értékpapírosítás strukturálási folyamatára, nem pedig az érintett eszközök mögöttes hitelminőségére hivatkozik.

2.4.4.

A második javaslat ennek kiegészítéseként az értékpapírosítások prudenciális szabályozására vonatkozik, az ilyen piacok sajátosságainak jobb figyelembevétele érdekében. A javaslat különösen az értékpapírosítási pozíciókra vonatkozó tőkekövetelményeket, ezen belül az STS-értékpapírosítások kockázatérzékenyebb kezelésének szabályait tárgyalja.

3.1.

Az EGSZB örömmel veszi, hogy az értékpapírosításra vonatkozó javaslatokat a tőkepiaci unió megteremtését célzó cselekvési tervvel egyidejűleg kidolgozták. Most az a fontos, hogy mielőbb megtegyük a következő lépéseket. Az európai gazdaságok ugyanis továbbra is igen nagy mértékben függnek a banki finanszírozástól. Az európai pénzügyi rendszerben a bankhitelek a gazdaság összes finanszírozásának 75–80 %-át képviselik (7). Az EGSZB úgy véli, hogy a banki finanszírozás és a piaci finanszírozás összekapcsolódik, és azokat egymást kiegészítőnek kell tekinteni.

3.2.

Másfelől a beruházási szint jóval elmarad a pénzügyi és gazdasági válság előtti szinttől. Míg 2014 második negyedévében az Unió bruttó hazai terméke (GDP) és magánszektorbeli fogyasztása összességében megközelítette a 2007-es szintet, a befektetések teljes összege 15 %-kal elmaradt a 2007. évitől (8).

3.3.

Az EGSZB már korábban is hangsúlyozta, hogy az értékpapírosítás fontos, különösen a kkv-k számára, amelyek, ha finanszírozásra van szükségük, továbbra is függnek a banki finanszírozástól (9). A kkv-k kiemelkedő szerepet töltenek be az európai gazdaságban, mivel az európai vállalkozásoknak több mint 98 %-át teszik ki, a magánszektorbeli munkahelyeknek több mint 67 %-át biztosítják, és az üzleti világban az Unión belül létrehozott bruttó hozzáadott érték 58 %-át képviselik (10).

3.4.

Ezenkívül a kkv-hitelek értékpapírosítása az ingatlanokat érintő – a pénzügyi válság által alig sújtott – értékpapírosítással ellentétben jelenleg igen korlátozott. Az értékpapírosítási piacnak jelenleg mindössze 8 %-a érinti a kkv-kat, míg a lakóingatlannal fedezett értékpapírok (11) esetében ez az arány 58 %. Az EGSZB ezért szükségesnek tartja, hogy a tőkepiaci unió megteremtésére irányuló stratégia keretében konkrétabban a kkv-értékpapírosításokra helyeződjön a hangsúly.

3.5.

Az értékpapírosítási piac – és konkrétabban a kkv-szegmens – felélénkítése elengedhetetlen. Az európai beruházási tervben a fenntartható és kiváló minőségű értékpapírosítási piac az egyike annak az öt területnek, amelynek érdekében rövid távon lépni kell. Ha az értékpapírosítási piac visszatérne a válság előtti kibocsátási szintekhez, és az új kibocsátásokat a hitelintézetek új hitelek nyújtására használnák fel, akkor további 100–150 milliárd EUR összegű hitelt tudnának nyújtani a magánszektornak. Ez az uniós vállalkozásoknak és háztartásoknak nyújtott hitelek 1,6 %-os emelkedését jelentené (12).

3.6.

Az EGSZB már korábban is a felélénkítés mellett érvelt, azonban ezt bizonyos feltételekhez kötötte. Az Egyesült Államok által elkövetett múltbeli hibák elkerülése érdekében az EGSZB szerint biztosítani kell az értékpapírosítás használatának megfelelő szabályozottságát (13). Emellett úgy véli, hogy a fenntartható és kiváló minőségű értékpapírosítási piac rövid közvetítői láncokat alkalmazó alapstruktúrák előmozdítását követeli meg, hogy közvetlenül össze lehessen kapcsolni a hitelfelvevőket és a megtakarítókat (14).

3.7.

Az EGSZB szerint most egy átfogó megközelítést alkalmazva kitartó és alapos munkára van szükség, melynek során minden előírt célkitűzést és minden érintett szereplő érdekeit figyelembe kell venni, és ezek megfelelő kiegyensúlyozására kell törekedni. Minden intézkedésnek kedvező hatást kell gyakorolnia a gazdaság finanszírozására (lásd fent), a pénzügyi rendszer stabilitására és a befektetők érdekeire egyaránt.

3.8.

Ha egy valóban egységes piac kiépítéséről van szó, az EGSZB szerint egy rendelet jó választás a kezdeményezés végrehajtásához. A szabályozás a gyakorlatban akkor lehet igazán sikeres, ha elegendő mozgásteret biztosít, és vonzó a befektetők számára.

3.9.

Az EGSZB értékeli a pénzügyi rendszer stabilitása érdekében tett erőfeszítéseket és az azokban rejlő lehetőségeket. A javaslatok különféle átláthatósági követelményekről rendelkeznek, emellett elősegítik a több szereplő közötti, szélesebb körű és hatékonyabb kockázatmegosztást a pénzügyi szektoron belül és kívül egyaránt.

3.10.

Az EGSZB fontosnak tartja ezeket az átláthatóságra vonatkozó követelményeket, mivel pontosan az átláthatóság és az egységesség hiánya az értékpapírosítási piac megteremtésének egyik legfőbb akadálya. Az értékpapírosított termékek kategóriáinak megkülönböztetése, illetve az egyszerű, átlátható és egységesített termékek bevezetése mögötti alapelv tehát megfelelő eszköznek minősül a befektetői bizalom fokozása és a piac felélénkítése szempontjából.

3.11.

A kockázatmegtartásra vonatkozó követelmény gondoskodik arról, hogy az ügyleteket elindító felek maguk is vállaljanak egy minimális kockázatot a portfólióban. Az EGSZB megfelelő általános elvnek tekinti ezt a követelményt. A javaslat arra is felhívja a figyelmet, hogy meg kell akadályozni az „originate-to-distribute” (keletkeztető és szétosztó) modellek újbóli megjelenését.

3.12.

A befektetők jogokkal és kötelezettségekkel is rendelkeznek. A befektetőket terheli a felelősség többek között az átvilágítási („due diligence”) követelményt illetően azon értékpapírosítások kapcsán, amelyekbe befektetnek. Másképpen, ha minden felelősség a felügyeleti hatóságokra és az állami szervekre hárulna, nem kívánatos erkölcsi kockázati („moral hazard”) kérdések merülnének fel.

3.13.

Az értékpapírosítási ügyletek és piacok adott körülmények között kockázatokat hordozhatnak. Ez a tanulság vonható le a közelmúltban vétett hibákból. Most, a piacok felélénkítésének folyamatában nagyon fontos, hogy ne ismétlődjenek meg a múltbeli hibák. Ezt a szándékot egyébként az Európai Bizottság is kinyilvánította a 2014 végén közzétett beruházási tervében. Az új környezetben egyértelműnek kell lennie, hogy az ügylet milyen kockázatokkal jár, és ki viseli ezeket a kockázatokat. A jelentéstételi standardok harmonizálásának, a strukturáltabb adatok rendelkezésre bocsátásának és a formanyomtatványok használatának köszönhetően lehetséges lesz a befektetői bizalom fokozása és a kockázatértékelés javítása. A jobb minőségű adatokkal együtt ennek hozzá kellene járulnia ahhoz, hogy a külső hitelminősítő intézetek közreműködése jórészt feleslegessé váljon.

3.14.

A biztonság, az átláthatóság és a végrehajtás elvének érvényesülnie kell az új szabályozásban. Ez is erősítheti az új piacokba vetett bizalmat. A felügyeletet megfelelően ki kell alakítani, és nem szabad figyelmen kívül hagyni a nemzetközi dimenziót.

3.15.

Az EGSZB üdvözli azt az elvet is, amely szerint ezek az ügyletek és piacok a hivatásos és intézményi befektetők, a bankok és más hosszú távú befektetők számára vannak fenntartva. A szövegtervezetek azt a nézetet képviselik, hogy az értékpapírosítás nem lehet hozzáférhető a kisbefektetők és a fogyasztók számára. Az ilyen ügyletek összetettségére és a kapcsolódó kockázatokra való tekintettel valóban ez a helyes megközelítés, de az EGSZB szorgalmazza, hogy a tilalmat formálisan is építsék bele a szövegekbe.

3.16.

Az EGSZB tisztában van azzal, hogy a jelenlegi jogszabályszövegek az értékpapírosítási piacok bizonyos kulcselemei harmonizációjának előmozdítására korlátozódnak, és nem érintik az értékpapírosítási piaci eljárások és gyakorlatok további piacvezérelt, kiegészítő harmonizációját. Az erre a területre irányuló valamennyi erőfeszítés széles körű figyelmet, nyomon követést és értékelést érdemel.

3.17.

Ami a szóban forgó kezdeményezés hatálybalépése után négy évvel tervezett értékelést illeti, az EGSZB amellett szól, hogy ezt az időszakot – a siker esélyének maximalizálása érdekében – két évre rövidítsék.

3.18.

Fontos továbbá, hogy az európai politikai döntéshozók a megfelelő nemzetközi szintű harmonizáció garantálása érdekében központi szerepet játsszanak az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosításra vonatkozó prudenciális keret kidolgozásáról szóló nemzetközi vitákban, különösen pedig a Bázelben folytatott megbeszéléseken (15).