5.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 45/15

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. és 208. cikkére és az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére,

—

tekintettel a „Kereskedelem, növekedés és fejlődés – A leginkább rászoruló országokra szabott kereskedelmi és beruházási politika kialakítása” című bizottsági közleményre (COM(2012)0022),

—

tekintettel a „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek – A kereskedelempolitika mint az Európa 2020 stratégia kulcseleme” című bizottsági közleményre (COM(2010)0612),

—

tekintettel „A fejlődő országokba irányuló uniós támogatás hatékonyabbá tétele a fejlesztésfinanszírozás mozgósítása során” című bizottsági közleményre (COM(2012)0366),

—

tekintettel „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” című bizottsági közleményre (COM(2011)0303),

—

tekintettel a „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című bizottsági közleményre (COM(2011)0637),

—

tekintettel a „Globális Európa: az EU külső tevékenységei finanszírozásának megújítása” című bizottsági közleményre (COM(2011)0865),

—

tekintettel az „Egy átfogó európai nemzetközi beruházási politika felé” című bizottsági közleményre (COM(2010)0343),

—

tekintettel „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)” című bizottsági közleményre (COM(2011)0681),

—

tekintettel „Az Európai Unió kereskedelemsegélyezési stratégiája felé vezető úton – a Bizottság közreműködése” című bizottsági közleményre (COM(2007)0163),

—

tekintettel a „Trade and Development: Assisting Developing Countries to Benefit from Trade” (Kereskedelem és fejlesztés: segítségnyújtás a fejlődő országoknak a kereskedelem kiaknázásában) című bizottsági közleményre (COM(2002)0513),

—

tekintettel az uniós fejlesztésfinanszírozás elszámoltathatóságáról szóló 2012. évi nyomon követési jelentésre, és különösen annak a kereskedelem számára nyújtott támogatással foglalkozó részére (SWD(2012)0199),

—

tekintettel az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni térség országai (AKCS-országok) és az Európai Unió közötti partnerségi megállapodásra, amelyet 2000. június 23-án írtak alá Cotonouban, valamint annak 2005. és 2010. évi felülvizsgálatára,

—

tekintettel „Az emberi jogok, a szociális és környezetvédelmi normák a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” (1), a „Nemzetközi kereskedelempolitika az éghajlatváltozással kapcsolatos követelmények összefüggésében” (2) és a „Vállalati és szociális felelősség a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” (3) című, 2010. november 25-i állásfoglalására,

—

tekintettel az EU „segély a kereskedelemért” programjáról szóló, 2007. május 23-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel az AKCS-országokkal és -régiókkal kötött gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló 2009. március 25-i állásfoglalásaira (5),

—

tekintettel az „Új európai kereskedelmi politika az Európa 2020 stratégia keretében” című, 2011. szeptember 27-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról szóló, 2012. október 25-i 978/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (7),

—

tekintettel az 1528/2007/EK tanácsi rendelet I. mellékletének több országnak a tárgyalásaikat már lezárt régiók és államok listájáról való törlése tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló 2012. szeptember 13-i álláspontjára (8),

—

tekintettel a jövőbeni nemzetközi európai nemzetközi beruházási politikáról szóló 2011. április 6-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel 2012. december 11-i álláspontjára a Tanács első olvasatban kialakított álláspontjáról a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú beruházási megállapodások tekintetében átmeneti rendelkezések megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából (10),

—

tekintettel 2012. február 16-i állásfoglalására a pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezmény megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (11),

—

tekintettel a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet módosításáról szóló, 2010. november 18-i 1063/2010/EU bizottsági rendeletre (12),

—

tekintettel az elkövetkező évtized kereskedelmével, növekedésével és fejlődésével kapcsolatos uniós megközelítésről szóló 2012. március 16-i, és a fejlesztésfinanszírozásról szóló 2012. október 15-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel 2010. március 25-i állásfoglalására a pénzügyi és gazdasági világválságnak a fejlődő országokra és a fejlesztési együttműködésre gyakorolt hatásairól (13),

—

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. szeptember 18-i véleményére (14),

—

tekintettel a WTO kereskedelemtámogatással kapcsolatos 2012–2013. évi munkaprogramjára,

—

tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által elfogadott, az Európai Unió fejlesztési politikájáról szóló, „Az európai konszenzus” című közös nyilatkozatra (15),

—

tekintettel a 2007. május 15-én elfogadott, A kereskedelemösztönző támogatásra vonatkozó uniós stratégia: A fejlődő országok kereskedelemmel kapcsolatos szükségleteire irányuló uniós támogatás növelése című dokumentumra,

—

tekintettel a tengerparttal nem rendelkező fejlődő országok számára kidolgozott, 2003. augusztus 28–29-i almati cselekvési tervre,

—

tekintettel a segélyhatékonyságról szóló, 2005. március 2-án elfogadott Párizsi Nyilatkozatra és a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló 2011. december 1-jei puszani partnerségre,

—

tekintettel a 2011–2020 közötti évtizedre az LDC-országok érdekében kidolgozott isztambuli cselekvési programra (16),

—

tekintettel a 2010. november 11–12-én a G20-ak szöuli csúcstalálkozóján elfogadott szöuli fejlesztési konszenzusra a közös növekedésért (Seoul Development Consensus for Shared Growth),

—

tekintettel az UNCTAD nemzetközi beruházásokról szóló 2012. évi jelentésére, az üzleti és emberi jogok tekintetében irányadó 2011. évi ENSZ-alapelvekre, a kereskedelmi és beruházási megállapodásokra vonatkozó emberi jogi hatásvizsgálatok tekintetében irányadó ENSZ-alapelvekre, az UNCTAD/a FAO/a Világbank/az IFAD felelősségteljes mezőgazdasági beruházásra vonatkozó elveire, az OECD multinacionális vállalkozások számára szóló iránymutatásainak 2011. évi felülvizsgálatára, az UNCTAD XIII. miniszteri konferenciáján elfogadott dohai mandátumra és a Rio+20 konferencián 2012-ben elfogadottakra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0053/2013),

A.

mivel az Unió kereskedelmi és beruházási politikáját külső fellépései általános elveinek kell vezérelnie az EUSZ 3. és 21. cikkében lefektetettek szerint, és hozzá kell járulnia „a Föld fenntartható fejlődéséhez, […] a szabad és tisztességes kereskedelemhez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok […] védelméhez […]”;

B.

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. és 208. cikke szorosan kapcsolódik egymáshoz; mivel a 207. cikk kimondja, hogy az EU kereskedelempolitikájának az Unió külső tevékenységeinek elvein és célkitűzésein kell alapulnia; mivel a 208. cikk megköveteli, hogy az Unió azon politikáinak, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe kell venniük a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit;

C.

mivel az EU, a fejlődő országok és a legkevésbé fejlett országok közötti kereskedelem és beruházás e célkitűzések elérésének eszköze, mivel ösztönzi valamennyi partner fenntartható és befogadó jellegű növekedését, lehetővé téve a technológia- és a kompetenciatranszfert és segítve a munkahelyteremtést, valamint lehetővé teszi a versenyképesség és a termelékenység növelését, továbbá a magasabb szintű társadalmi kohézió elérését és az egyenlőtlenség elleni küzdelmet;

D.

mivel azonban a kereskedelem és a beruházás önmagában nem lehet a növekedés és a fenntartható fejlődés meghatározó tényezője, tekintettel a fejlődő országok és a legkevésbé fejlett országok világkereskedelemhez való teljes körű hozzáférésének akadályait képező strukturális gyengeségekre (a humán tőke, a kormányzás és az infrastruktúra nem megfelelő színvonala, a gyenge magánszektor, a nyersanyagok exportjától való erőteljes függés, a kevéssé diverzifikált export, a kereskedelem magas költségei stb.);

E.

mivel az Európai Unió kedvezményezett országok növekedését támogató kereskedelmi és beruházási politikáját össze kell hangolni az illetékes hatóságok által megállapított fejlesztési célkitűzésekkel, melyeknek tiszteletben kell tartaniuk a fejlesztés koherenciájának elvét, továbbá technikai és pénzügyi támogatásnak, illetve adott esetben észak–dél irányú, határokon átnyúló és dél–dél irányú, köz- és magánszféra közötti partnerségek kialakításának kell kiegészíteniük azt;

F.

mivel 2010-ben a dél–dél irányú kereskedelem elérte a világkereskedelem 23 %-át; mivel a WTO világkereskedelemről szóló 2011. évi jelentése szerint a dél–dél irányú preferenciális megállapodások ezen megállapodások összességének kétharmadát teszik ki, míg az észak–dél irányú megállapodások csupán egynegyedét; mivel a nemzetközi beruházásokról szóló 2012. évi jelentés szerint a feltörekvő gazdaságok halmozzák fel a közvetlen külföldi befektetések közel felét a világon;

G.

mivel azonban számos ország még mindig nem részesül a kereskedelem nyújtotta előnyökből, és a legkevésbé fejlett országok globális GDP-ben vállalt részaránya egyre csökken; mivel a jelentős gazdasági növekedés ellenére a 49 legkevésbé fejlett ország még mindig csak a világkereskedelem 1,12 %-át adja; mivel a kereskedelem nem szolgálta egyenlően valamennyi fejlődő ország javát, némely esetben pedig súlyosbította a társadalmi egyenlőtlenségeket;

H.

mivel a nagy feltörekvő országok, amelyek még mindig a fejlődő országok közé tartoznak, egyidejűleg finanszírozói és kedvezményezettjei a kereskedelmi támogatásoknak; mivel az Uniónak és a többi fejlett országnak figyelembe kell vennie ezen új szereplők összetett helyzetét, jelentőségüket és egyedi jellemzőiket, ha kereskedelmi támogatásaikat ki akarják igazítani;

I.

mivel a fenntartható fejlődést elősegítő kereskedelmi és beruházási intézkedések eredete eltérő lehet, és változatos formát ölthet; mivel egyazon ország területén számos program és fellépés folyhat egyszerre, ugyanakkor az összehangolás hiánya következtében csökkenhet hatékonyságuk és megfelelőségük, aminek eredményeképpen megrendülhet a polgárok ezen intézkedésekbe vetett bizalma;

J.

mivel az Unió és tagállamai a világ legnagyobb adományozóinak minősülnek a kereskedelemösztönző támogatás területén, a 2010-ben vállalt 10,7 milliárd eurós összeggel (ami a hivatalos fejlesztési segély teljes összegének közel harmada); mivel a gazdasági és pénzügyi válság felveti a fejlesztési, és különösen a kereskedelemösztönző, közpénzből történő támogatások összege csökkentésének kérdését, valamint ezek felhasználásának hatékonyságát;

K.

mivel az EU elkötelezte magát amellett, hogy teljes támogatási költségvetését 2015-ig a GNI 0,7 %-ára növeli;

1.

támogatja a kereskedelem- és a fejlesztéspolitika közötti szinergiák fokozására irányuló bizottsági célkitűzést; javasolja, hogy vegyék figyelembe a kedvezményezett országok szükségleteit és kapacitásait, például olyan regionális integrációs eszközöket ösztönözve, melyek biztosíthatják az ilyen szinergiák jobb kiaknázását és elsőbbséget biztosítanak az alábbiakat célzó intézkedéseknek:

2.

felhívja az Európai Uniót, hogy tartsa tiszteletben a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvét kereskedelmi, mezőgazdasági, környezetvédelmi és energetikai politikái kidolgozása és végrehajtása során, továbbá értékelje e politikák fejlődő és legkevésbé fejlett országok fejlődésére gyakorolt hatását;

3.

hangsúlyozza, hogy a tisztességes bérszintek és a munkahelyi biztonsággal kapcsolatos tisztességes normák fontosak a fenntartható globális kereskedelmi rendszerhez és az új globális termelési láncokhoz; e tekintetben emlékezteti a Bizottságot a „Tisztességes munka mindenki számára” című közleményére;

4.

sürgeti az EU-t és más adományozókat, a partnerországokbeli hatóságokat, valamint a fejlődő országokban aktív helyi és nemzetközi magánszereplőket, hogy az üzleti szféra a fejlesztési célkitűzések megvalósításában betöltött szerepének teljes mértékű kiaknázása érdekében tárják fel a fenntartható fejlődés terén kínálkozó együttműködési lehetőségeket;

5.

hangsúlyozza, hogy a legszegényebb rétegek jólétének fokozása és életszínvonaluk emelése érdekében az Uniónak a kereskedelemhez kötődő segítségnyújtás egy részét konkrétan az ezen országokon belüli és közötti helyi és regionális kereskedelmi kapacitás építésének felelősségteljes és fenntartható fejlesztésére kell fordítania; üdvözli a fejlődő országok foglalkoztatási és növekedési prioritásaira összpontosító Fejlesztési Együttműködési Eszköz célkitűzéseit;

6.

úgy véli, hogy a kereskedelem- és beruházás-fejlesztési programok sikere szempontjából kulcsfontosságú, hogy a kedvezményezett országok felelősséget vállaljanak a programokért; véleménye szerint a jogállamisággal összhangban a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, valamint a civil társadalmat szisztematikusan be kell vonni a nemzeti programok kidolgozásába és nyomon követésébe;

7.

ösztönzi a fejlődő országokat, hogy a fenntartható gazdasági fejlődést mint átfogó nemzeti politikai célkitűzést építsék bele vonatkozó stratégiáikba és kezdeményezéseikbe; kéri a Bizottságot, hogy többek között további segítségnyújtás révén dolgozzon a kormányok arra vonatkozó képességeinek javításán, hogy a fenntartható és inkluzív gazdasági fejlődéssel összefüggő kérdéseket integrálni tudják nemzeti kereskedelmi stratégiáikba és programjaikba;

8.

rámutat, hogy a fejlesztési kérdésekkel kapcsolatos jobb képzés lehetővé tenné a konkrét fejlesztési igények és azok teljesítési lehetőségeinek jobb azonosítását a kereskedelmi tárgyalófelek és más, a kereskedelemben dolgozó személyek munkájának irányítása és megkönnyítése érdekében;

9.

kulcsfontosságúnak tartja az alapvető fenntartható szállítási, energia-, és telekommunikációs infrastruktúra kialakítására, fejlesztésére, megerősítésére és karbantartására irányuló beruházásokat, különös tekintettel a határokon átnyúló infrastruktúrákra és az intermodális csomópontokra;

10.

hangsúlyozza, hogy teljes körű átláthatóságot kell biztosítani az európai vállalkozások által a kormányok számára teljesített kifizetéseket illetően; felszólítja a Bizottságot, hogy a fejlődő országokban támogassa a fenntartható iparosítási stratégiákat, amelyek célja a hozzáadott értékkel rendelkező termékekkel – és nem csupán nyersanyagokkal – folytatott kereskedelem;

11.

úgy véli, hogy abban az esetben, ha a kereskedelmet és a beruházást a fenntartható növekedés és a gazdasági fejlődés mozgatórugójaként alkalmazzák, a következő célok követése mellett fejleszteni kell az ezek eléréséhez szükséges termelési kapacitást és infrastruktúrákat is;

—

az önfoglalkoztató gazdálkodók, továbbá a kisebb szövetkezetek, valamint a fenntartható mezőgazdasági, haltenyésztési és tenyésztési tevékenységek támogatása, lehetővé téve ellátási láncok kialakítását, megszilárdítását és diverzifikálását;

—

az előbbi csoportok finanszírozáshoz és mikrofinanszírozáshoz való hozzáférésének javítása;

—

a fejlődő országok támogatása az információkhoz való hozzáférésben és a nemzetközi egészségügyi és növény-egészségügyi normákhoz való igazodásban, a tisztességes verseny és a piacokhoz való szélesebb körű hozzáférés biztosítása érdekében, beleértve a fejlődő országok iparosodott országok piacához való jobb hozzáférését, lakosságuk megfelelőbb védelme mellett;

—

a kiviteli korlátok fokozatos felszámolása, a spekuláció és a mezőgazdasági áringadozás elleni küzdelem;

—

társadalom- és környezetbarát termékek és szolgáltatások létrehozásának és értékesítésének támogatása, beleértve az ökoturizmust, a termelők számára hozzáadott érték biztosítása, továbbá a fenntarthatósággal kapcsolatos szempontok tiszteletben tartása érdekében;

—

a természeti erőforrások fenntartható és átlátható kezelése;

—

a termelők termőföldekhez való méltányos hozzáférésére irányuló programok;

—

a kapacitásépítéshez való hozzáférés kialakítása, különösen a termékek diverzifikálása terén; a termékek hozzáadott értékének növelése, valamint a helyi, regionális és nemzetközi piacokra vonatkozó előírásoknak és technikai követelményeknek való megfelelés elősegítése;

—

a pozitív ösztönzők rendszerének a kereskedelmi megállapodások fenntartható fejlődésről szóló alfejezeteibe való bevezetése, olyan mezőgazdasági termékek Unióba történő behozatalának ösztönzése céljából, amelyek megfelelnek a nemzetközi környezetvédelmi, szociális és emberi jogi normáknak, különösen azáltal, hogy tisztességes jövedelmet biztosítanak a termelőknek, illetve tisztességes megélhetést garantáló béreket a mezőgazdaságban dolgozóknak, amint arra az ENSZ élelemhez való joggal foglalkozó különmegbízottja is felszólított;

—

a fejlődő országok és a legkevésbé fejlett országok azon igényének támogatása, hogy néhány érzékeny mezőgazdasági terméket kivonjanak a kölcsönös liberalizációból;

—

a termelési kapacitás és a fenntartható ipari fejlődés kialakítása, megerősítése és diverzifikálása, amely inkluzív és tisztességes ellátási láncok révén előnyben részesíti az érintett helyi szereplőket;

—

az üzleti és a beruházási környezet fejlesztése a magánszektor részvételének előmozdítása érdekében, beleértve a helyi kisvállalkozásokat, és – adott esetben – a köz- és magánszféra közötti partnerségek létrehozása;

—

a kereskedelmi akadályok fokozatos felszámolása, figyelembe véve, hogy a fejlődő országoknak diverzifikálniuk kell a gazdaságukat és a fenntartható hazai ipar alapjainak megteremtése érdekében meg kell óvni az új iparágakat;

—

a szellemi tulajdonjogok – beleértve a földrajzi jelzéseket – védelme, figyelembe véve az országok fejlettségi szintjét, a technológiaátadás – köztük a környezetbarát technológiák átadásának – előnyben részesítése érdekében, a TRIPS-egyezményről és a közegészségügyről szóló dohai nyilatkozattal összhangban;

—

tisztességes munkakörülmények, valamint az átláthatóság és a fenntarthatóság biztosítása; fenntartható és méltányos munkavállalási formák előmozdítása; a munkahelyi biztonságra vonatkozó normák és a szociális védelmi rendszerek megerősítése, különös tekintettel az ILO nemzeti szociális védelmi minimummal kapcsolatos ajánlásaira;

—

a jogállamiság és a jó kormányzás megerősítése a magánberuházások jogbiztonságának, átláthatóságának és jogszerűségének fokozása érdekében, különös tekintettel a közvetlen külföldi befektetésekre;

—

a kereskedelmi megállapodásokban szereplő és azokra irányuló pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó hatályos rendelkezések és tárgyalási irányelvek gondos vizsgálata, mivel azoknak nem szabad hátráltatniuk a megfelelő pénzügyi szabályozást az EU és kereskedelmi partnerei tekintetében;

—

a közbeszerzésre vonatkozó feltételek javítása;

—

a közszolgáltatások hatékonyságának fokozása;

—

– a kereskedelmet és a beruházásokat elősegítő szolgáltatások előmozdítása, különös tekintettel a környezetbarát szolgáltatásokra, beleértve az idegenforgalmat, a logisztikát és a zöld beruházásokat;

—

a nemzeti kormányok támogatása nemzeti kereskedelmi politikájuk és stratégiájuk megfelelő szintű átláthatóság és részvétel mellett történő kialakítása során;

—

a legkevésbé fejlett országok számára nyújtandó gyakorlati ismeretek és módszerek átadását segítő közös eszközök és erőforrások kialakítása;

—

a vám- és adóigazgatási reformok, valamint a gazdaságban az informális ágazat szerepének csökkentésére, illetve az informális ágazatnak a szabályozott gazdaságba való újbóli integrációjára irányuló intézkedések támogatása;

—

az árutovábbítási eljárások, valamint az áruk, szolgáltatások és személyek mozgása hatékonyságának, irányításának és megszervezésének javítása;

—

a kereskedelmet és a beruházásokat előmozdító intézmények, valamint garancialapok és kockázati tőkealapok létrehozása, a magvető tőkét és üzleti angyalokat is ideértve.

12.

támogatja a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy kereskedelmi támogatását differenciálja, és erőfeszítéseit a leginkább rászoruló – nevezetesen a legkevésbé fejlett – országokra összpontosítsa; javasolja ugyanakkor, hogy a hagyományos mutatókon túl (bruttó nemzeti jövedelem, humán tőke és a gazdasági megrázkódtatásokkal szembeni sebezhetőség) a Bizottság vegye figyelembe az ország általános fejlettségi szintjét, szükségleteit, képességeit, valamint a fejlődés tekintetében meglévő belső egyenlőtlenségeket is; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság az LDC-országok esetében vegye figyelembe a megerősített integrált keretben foglalt elveket;

13.

hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokban a szociális vállalkozás és a szociális innováció alkotják a növekedés és fejlődés motorját, és hogy ezek – amennyiben a nyereséget visszaforgatják a gazdaságba – hozzájárulhatnak az egyenlőtlenségek csökkentéséhez és előmozdíthatják a növekedést;

14.

úgy véli, hogy noha a pénzátutalások és a mikrofinanszírozás továbbra is megfelelő eszköznek bizonyulnak, önmagukban nem képesek a pénzügyi szükségletek kielégítésére; kéri a támogatók közösségét, hogy dolgozzanak ki innovatív finanszírozási és partnerségi formákat, és mozdítsák elő azok alkalmazását; támogatja a dél–dél irányú és a hármas partnerségek létrejöttét; javasolja a régiók közötti finanszírozási rendszerek, például az EU–Afrika Infrastruktúraalap keretében bevezetett módszerek általános alkalmazását;

15.

támogatja a fejlődő országokban működő kisebb gazdasági szereplők által folytatott kereskedelem előmozdítására irányuló, a Bizottság közleményében bejelentett csomagot; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen előrelépést e csomag kidolgozása terén, valamint felszólít minden adományozót, hogy irányozzanak elő elegendő forrást e csomag végrehajtására, és támogassák a kisvállalkozások olyan kereskedelmi rendszerekben való részvételét, amelyek hozzáadott értéket biztosítanak a termelők számára, ideértve azon rendszereket is, amelyek a fenntarthatóságra törekszenek (pl. Fair Trade); rendszeres tájékoztatást kér a csomag végrehajtásáról;

16.

üdvözli „A fejlődő országokba irányuló uniós támogatás hatékonyabbá tétele a fejlesztésfinanszírozás mozgósítása során” című közlemény elfogadását; kéri, hogy a Bizottság mielőbb hajtsa végre javaslatait, annak érdekében, hogy további fenntartható, kiszámítható és hatékony finanszírozást tudjon mozgósítani; üdvözli az OECD beruházási politikai kerete eszköztárának irányadó elveit; üdvözli a hatékony fejlesztési együttműködés érdekében létrejött puszani globális partnerség és a civil szervezetekre vonatkozó isztambuli fejlesztéshatékonysági alapelvek eredményeit;

17.

aggodalmát fejezi ki a feltételekhez kötött támogatások megsokszorozódása miatt; arra buzdítja a fejlődő országokat és a nagy feltörekvő országokat, hogy tartózkodjanak ettől a gyakorlattól, és inkább a regionális és helyi erőforrások – beleértve a humán tőkét – kihasználására törekedjenek a gazdaság kereskedelmen és beruházásokon keresztül történő fejlesztésére irányuló projektjeik keretében;

18.

üdvözli a nemzetközi intézmények (WTO, UNCTAD, UNIDO, OECD, G20-ak, Világbank, multilaterális fejlesztési bank) kereskedelemtámogatás terén végzett munkáját; támogatja, hogy a kereskedelemtámogatási programok a fejlődő országok kereskedelmi liberalizációból eredő veszteségeinek ellensúlyozására irányuló intézkedéseket is tartalmazzanak; úgy véli, hogy az UNCTAD és a WTO vezetése mellett létre kellene hozni egy rendszert a támogatók között nemzetközi, nemzeti és helyi szintű együttműködés előmozdítására; emlékeztet az Unió arra vonatkozó kötelezettségvállalására, hogy előmozdítja és elősegíti a fejlődő országok képviseletét és részvételét e nemzetközi intézményekben;

19.

sajnálatát fejezi ki a beruházási politikák – többek között nemzetközi szintű – összehangolásának hiánya miatt; üdvözli a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú beruházási megállapodások tekintetében alkalmazandó átmeneti rendelkezések megállapítása vonatkozásában a Parlament és a Tanács között létrejött megállapodást; ösztönzi a Bizottságot, hogy a nemzetközi beruházások tekintetében olyan európai politikát dolgozzon ki, amely megfelelő befektetői védelmet biztosít, fokozza a jogbiztonságot, figyelembe veszi az államok közös szabályok és normák kialakítására irányuló képességét, ugyanakkor tekintettel van a – például az UNCTAD fenntartható fejlődésre vonatkozó befektetés-politikai keretében meghatározott – különleges szociális, gazdasági és környezetvédelmi igényekre; emlékeztet rá, hogy a fejlődő országokat aránytalanul sújtják a befektetők és az állam közötti vitarendezés magas költségei;

20.

fontosnak tartja a nemzetközi beruházási megállapodások reformját fejlesztési dimenziójuk megerősítése, valamint az államok és a beruházók jogai közötti egyensúly megteremtése és annak érdekében, hogy kellő politikai teret biztosítsanak a fenntartható fejlesztési politikáknak, továbbá hogy a beruházások előmozdítására irányuló rendelkezések konkrétabbak és a fenntartható fejlesztési célkitűzésekkel szorosabb összhangban állóak legyenek;

21.

sürgeti a Bizottságot, hogy bocsásson rendelkezésre bontásban szereplő adatokat a fejlődő országokba és a legkevésbé fejlett országokba irányuló uniós közvetlen külföldi befektetésekről, figyelembe véve a következő befektetési kategóriákat: összeolvadások és felvásárlások, az eszközök vállalkozáson belüli áthelyezése, spekulatív befektetés és környezetbarát befektetés;

22.

úgy véli, hogy az együttműködésnek a kapacitás- és intézményépítésre is összpontosítania kell annak érdekében, hogy a fejlődő országok kialakíthassák a befektetéshez szükséges feltételeket, így például kiépíthessék az adóbeszedési kapacitást, megelőzhessék az adóelkerülést és végrehajthassák a legmagasabb szintű számviteli normákat;

23.

üdvözli a WTO azon döntését, melynek értelmében könnyebbé teszi az LDC-országok csatlakozását; kéri a fejlett országokat és a WTO-tagsággal rendelkező nagy feltörekvő országokat, hogy használják ki a szolgáltatások tekintetében az LDC-országok számára biztosított derogációt, és alkalmazzanak kedvezményes bánásmódot az LDC-országok szolgáltatásai és szolgáltatói tekintetében, ugyanakkor fordítsanak kiemelt figyelmet a 4. módozatra, amely prioritást jelent a legkevésbé fejlett országok számára;

24.

kéri, hogy az EU és tagállamai használják ki befolyásukat – különösen a nagy feltörekvő országokkal szemben – a kereskedelem megkönnyítéséről szóló, a dohai forduló keretében megtárgyalt megállapodás gyors tető alá hozása érdekében;

25.

üdvözli Brazília, Oroszország, India és Kína legkevésbé fejlett országok növekedése és fejlődése tekintetében mutatott elkötelezettségét; kéri, hogy tevékenységeik során támogassák a demokratikus elvek és a jó kormányzás tiszteletben tartását és előmozdítását; felhívja a Bizottságot, hogy a fejlődő országokkal kötött kereskedelmi megállapodásaiba továbbra is foglaljon bele egy, a demokráciáról és az emberi jogokról szóló záradékot;

26.

ösztönzi a Bizottságot, hogy tegyen konkrét javaslatokat a fejlődő országok körében a gyorsabb és mélyrehatóbb regionális integráció előmozdítására irányuló támogatásának megerősítésére, a regionális piacok kialakítása és regionális értékláncok létrehozása érdekében; e célból kéri a Bizottságot, hogy kétoldalú és regionális kereskedelmi megállapodásaiban mozdítsa elő a regionális integrációt; kéri, hogy egyszerűsítse és hangolja össze a származási szabályokat, és hozzon létre olyan eszközöket, amelyek segítségével a kisebb exportőrök jobban ki tudják használni azokat; kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg a regionális intézményekkel meglévő partnerségeit, különös tekintettel az Afrikai Fejlesztési Bankra; emlékeztet arra, hogy a helyi magánszektor kulcsszerepet játszik a kereskedelmi integrációban és a gazdasági fejlődésben;

27.

gratulál a származási szabályok reformjához és a felülvizsgált általános preferenciarendszer (GSP) hatálybalépéséhez; kéri, hogy az új rendelet 40. cikkének megfelelően a Bizottság tegyen jelentést a rendszer megváltozásának a kedvezményezett országokra gyakorolt hatásáról, különös tekintettel egyes országok kedvezményeinek visszavonására;

28.

tudomásul veszi az afrikai országok egy csoportjával kötött első gazdasági partnerségi megállapodás ideiglenes alkalmazását; ösztönzi a Bizottságot, hogy mérje fel, miért nem sikerült előrehaladást elérni a fejlődő országok fejlesztési igényeit teljes mértékben szem előtt tartó, további gazdasági partnerségi megállapodások megkötése terén; felhívja a Bizottságot, hogy használja ki ezt a lehetőséget az Unió és érdekelt fejlődő országok közötti gazdasági partnerségi megállapodásokra vonatkozó tárgyalások újraindítására, annak érdekében, hogy piacaikat fokozatosan integrálhassák a többoldalú kereskedelmi rendszerbe; hangsúlyozza egy stabil és tisztességes jogi és kereskedelmi keret létrehozásának fontosságát az AKCS-országokban megvalósuló, a felek számára kölcsönös előnyökkel járó uniós beruházások ösztönzése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a Parlament preferenciaerózióval, valamint a vámlebontási rendelkezések rugalmasságával és hatókörével kapcsolatos javaslatait, és fordítson különleges figyelmet a gazdasági partnerségi megállapodások végrehajtására;

29.

úgy véli, hogy a fejlődés kereskedelem és beruházások révén történő támogatása tekintetében az EU által kidolgozott eszközök – nevezetesen a felülvizsgált általános preferenciarendszer és a gazdasági partnerségi megállapodások – abban az esetben hatékonyak, ha a bennük foglalt rendelkezések és alkalmazási kritériumok nem jelentenek megkülönböztetést vagy korlátozást, amely kedvezőtlenül érinti a potenciális kedvezményezetteket; mindazonáltal ösztönzi a Bizottságot, hogy a meglévő eszközöket integrálja egy olyan tényleges általános stratégiába, amely a kereskedelmi technikai segítségnyújtásra, a kapacitáserősítésre és a kereskedelemmel összefüggő kiigazításokra – többek között szabványosításra – irányuló intézkedéseket is tartalmaz; úgy véli, hogy a Bizottságnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak szinergiákat kell kialakítaniuk az Unió kereskedelmi diplomáciai tevékenységének világszerte történő további fokozása érdekében;

30.

arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokba foglaljon bele kötelező környezetvédelmi és munkaügyi szabályokkal, valamint a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó záradékokkal rendelkező, a kereskedelemről és fenntartható fejlődésről szóló fejezeteket; úgy véli, hogy a Bizottságnak együttműködést kell felkínálnia azzal a céllal, hogy segítsen a fejlődő országoknak és a legkevésbé fejlett országoknak e normák teljesítésében; úgy véli, hogy a civil társadalom hathatós részvétele az ilyen fejezetek végrehajtásának nyomon követésében fokozza a környezetvédelmi és szociális normákkal kapcsolatos tudatosságot, illetve azok elfogadottságát;

31.

azt ajánlja, hogy a Bizottság valamennyi jövőbeli kereskedelmi megállapodás tekintetében tárgyaljon kötelező erejű és végrehajtandó emberi jogi rendelkezések felvételéről – a szociális és környezetvédelmi rendelkezések mellett –, annak érdekében, hogy növeljék az EU feltételekhez kötött politikájának hatékonyságát és hitelességét;

32.

sürgeti az EU-t, hogy kereskedelmi megállapodásait úgy szerkessze meg, hogy azok előmozdítsák a felelős befektetői magatartást, valamint biztosítsák a vállalati társadalmi felelősségvállalással és a felelősségteljes vállalatirányítással kapcsolatos legjobb nemzetközi gyakorlatoknak való megfelelést; rámutat különösen arra, hogy ahhoz, hogy a növekedés befogadó jellegű és a szegénység csökkentése szempontjából hatékony legyen, azt olyan ágazatokban kell elsősorban serkenteni, ahol sok szegény ember dolgozik, továbbá annak a nők számára előnyöket kell hordoznia és hozzá kell járulnia a nők szerepvállalásának megerősítéséhez, valamint munkahelyek létrejöttét és a mikro- és kisvállalkozások finanszírozásának fejlődését kell eredményeznie;

33.

felhívja az Unióban bejegyzett, a fejlődő országokban üzemekkel rendelkező vállalkozásokat, hogy mutassanak példát, és tegyenek eleget az emberi jogok és szabadságjogok, a szociális és környezeti normák, az alapvető munkajogi előírások és a nemzetközi egyezmények tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségeknek;

34.

felszólítja azokat az európai vállalatokat, amelyek leányvállalatai vagy ellátási láncai fejlődő országokban találhatók, hogy teljesítsék nemzeti és nemzetközi kötelezettségeiket az emberi jogok, a munkaügyi normák és a környezetvédelmi előírások terén;

35.

üdvözli, hogy iparágazatok és transznacionális vállalatok egész sora vezetett be globális ellátási láncában a szociális és környezeti teljesítmény minőségének biztosítására szolgáló magatartási kódexet; emlékeztet azonban arra, hogy az eltérő elszámolási, ellenőrzési és jelentéstételi normák miatt e kódexeket nehéz összehasonlítani egymással; hangsúlyozza, hogy az üzleti és emberi jogok tekintetében irányadó ENSZ-alapelvek jobb végrehajtása hozzájárul majd a konkrét emberi jogi kérdésekre és az alapvető munkaügyi normákra vonatkozó uniós célkitűzések megvalósításához;

36.

hangsúlyozza, hogy a szociális és környezetvédelmi szabályozás bevezetéséhez a harmadik országok kormányai számára nyújtott uniós támogatásnak ki kell egészítenie az európai üzleti élet társadalmi felelősségvállalásának világszerte történő előmozdítását;

37.

rámutat, hogy a konfliktusban szerepet játszó gyémántok tanúsítására szolgáló „Kimberley folyamat” bevezetése ellenére a természeti erőforrások kereskedelme továbbra is ellentéteket szít, és a bányákban tovább folyik az emberi jogokkal való visszaélés, ezért hangsúlyozza, hogy a drágakövek és a konfliktusban szerepet játszó ásványok bányászatának és kereskedelmének kapcsán késlekedés nélkül be kellene vezetni egy átvilágítására szolgáló rendszert, és úgy véli, hogy ez az intézkedés hozzájárulhatna az „erőforrások elátkozottsága” mindenek feletti problémájának megszüntetéséhez, valamint ahhoz, hogy a fejlődő országok saját hasznukra kereskedhessenek készleteikkel;

38.

tudomásul veszi, hogy a Bizottság részt vesz a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára vonatkozó kezdeményezésben (EITI); felhívja a Bizottságot és a nyersanyag-kitermelésben érdekelt feleket, hogy tevőlegesen ösztönözzék a többi kitermelő országot, hogy csatlakozzanak a kezdeményezéshez;

39.

sürgeti a Bizottságot, hogy kereskedelmi és befektetési megállapodások megkötésekor hajtsa végre az ENSZ élelemhez való joggal foglalkozó különmegbízottja által készített iránymutatást, amely emberi jogi hatásvizsgálatoknak – „a kereskedelmi és befektetési megállapodások emberi jogi hatásvizsgálataira irányadó elveknek” – az alkalmazására szólít fel annak biztosítása érdekében, hogy a megállapodások megfeleljenek a nemzetközi emberi jogi eszközök szerinti kötelezettségeknek;

40.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek.