5.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 45/5

—

tekintettel a Bizottság 2012. január 27-i, a kereskedelemről, növekedésről és fejlődésről szóló közleményére (COM(2012)0022), amely az azonos tárgyú, 2002. szeptember 18-i közleményt aktualizálja,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. és 208. cikkére, valamint az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére,

—

tekintettel a Bizottság e témához kapcsolódó közelmúltbeli más közleményeire és munkadokumentumaira, többek között a következőkre: a politikák fejlesztési célú koherenciájáról (COM(2009)0458, SEC(2010)0421, SEC(2011)1627), A nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben (2010–2015) című európai uniós cselekvési terv (SEC(2010)0265), Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele (COM(2011)0637), a fejlesztési célú támogatásról (COM(2012)0366), a rezilienciapolitika uniós megközelítéséről (COM(2012)0586), Szociális védelem az Európai Unió fejlesztési együttműködésében (COM(2012)0446) és a civil társadalommal való együttműködésről a külkapcsolatokban (COM(2012)0492), valamint a kereskedelemösztönző támogatásról szóló közlemény (COM(2007)0163) és e támogatásról szóló éves ellenőrzési jelentései,

—

tekintettel a Tanács 2012. március 16-i következtetéseire az elkövetkező évtized kereskedelmével, növekedésével és fejlődésével kapcsolatos uniós megközelítésről, illetve az e témához kapcsolódó más következtetéseiről,

—

tekintettel a Cotonoui Megállapodásra (1),

—

tekintettel a fejlesztési együttműködési eszközhöz (DCI) (2) és az Európai Fejlesztési Alaphoz (EFA) kapcsolódó rendeletekre és végrehajtásukra,

—

tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keretre és a hozzá kapcsolódó cselekvési terv kereskedelemről szóló 11. pontjára (3),

—

tekintettel a Világbank vezetésével kidolgozott, a legkevésbé fejlett országoknak szóló kereskedelmi vonatkozású segítségnyújtás megerősített integrált keretére,

—

tekintettel az ILO tisztességes munkára vonatkozó menetrendjére és az ENSZ szociális védelmi minimumra vonatkozó kezdeményezésére,

—

tekintettel a Pekingben 1995-ben tartott Nők Negyedik Világkonferenciájára, valamint a Pekingben elfogadott nyilatkozatra és cselekvési platformra,

—

tekintettel a kereskedelemre és fejlesztésre vonatkozó saját állásfoglalásaira, többek között kereskedelemről és szegénységről (4); a kereskedelemösztönző támogatásról (5); a gazdasági partnerségi megállapodásokról (6); az EU általános preferenciarendszeréről (7); a vállalati társadalmi felelősségvállalásról (8); a fejlődő országokkal kapcsolatos adóügyekről (9); az EU és Afrika közötti kapcsolatokról (10); az élelmezésbiztonságról (11); az EU fejlesztéspolitikájának általános fejlődéséről (12) és a politikák fejlesztési célú koherenciájáról (13),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A7-0054/2013),

A.

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. és 208. cikke egyértelműen összekapcsolódik; mivel a 207. cikk megállapítja, hogy az EU kereskedelempolitikájának az Unió külső tevékenységeinek elvein és célkitűzésein kell alapulnia, a 208. cikk pedig megköveteli, hogy az Unió azon politikáinak, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe kell venniük a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit;

B.

mivel a Pekingi Nyilatkozatot és Cselekvési Platformot követően a tagállamok és a Bizottság a fejlesztési együttműködési politikájuk részeként elfogadták a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének stratégiáját;

C.

mivel a szegénység csökkentése és a millenniumi fejlesztési célok teljesítésére való törekvés alkotják az EU fejlesztéspolitikájának központi elemeit, és ezeknek kell irányítani a fejlődő országokra vonatkozó uniós kereskedelempolitikát is; mivel az emberi jogok előmozdítását be kell építeni e politikába, és ennek támogatnia kell a fejlesztésnek az EU által elfogadott emberijog-alapú megközelítését;

D.

mivel a kereskedelem liberalizációja és a szegénység csökkentése közötti kapcsolat nem automatikus, azonban a kereskedelem megnyitása a gazdasági növekedés és fejlődés egyik leghatékonyabb mozgatórugója lehet, amikor és amennyiben rendelkezésre állnak a megfelelő feltételek;

E.

mivel a sikeres, kereskedelem által vezérelt fejlődés többek között a jól működő intézményeken, a korrupció elleni hatékony küzdelmen, az egészséges magánszektoron és az átfogó és inkluzív gazdasági fejlődésre, a diverzifikációra és a hozzáadott érték folyamatos növelésére való törekvésen múlik;

F.

mivel a fejlődő országokra irányuló uniós kereskedelempolitika célja ezen országok jobb integrálása a nemzetközi kereskedelmi rendszerbe, ám hiányoznak belőle az egyértelműen meghatározott fejlesztési célkitűzések, és emiatt veszélybe sodorja, sőt tönkreteszi a helyi termelést és növeli a nyersanyagkiviteltől való függést; mivel a jelentős liberalizációs erőfeszítések ellenére néhány fejlődő ország, nevezetesen a legkevésbé fejlett országok nem tudták diverzifikálni a termelést és az exportot;

G.

mivel a globalizációnak a szegénység mérséklésére gyakorolt hatása egyenetlen; mivel a fejlődő országokban a lakosság nagy százaléka még mindig súlyos szegénységben él, különösen a legkevésbé fejlett országokban; 1990-ben a súlyos szegénységben élőknek csak 18 %-a élt a legkevésbé fejlett országokban, 2007-re viszont ez az arány 36 %-ra kétszereződött;

H.

mivel a gazdasági partnerségi megállapodásokra vonatkozó tárgyalások üteme messze elmarad a tervezettől, az általános haladás továbbra is gyenge, a fejlesztési célkitűzéseket nem határozták meg világosan az EU gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos stratégiájában, és a határidők megszabása helyett a fejlesztést kell előtérbe helyezni e helyzet orvoslásához;

I.

mivel a szegény országok nehézségekkel küzdenek a kereskedelem jelenlegi liberalizációjának általános környezetéből eredően csökkenő kereskedelmi adók kompenzálása terén; mivel fennáll annak veszélye, hogy a feldolgozott termékek vámtétele, amely magasabb a nyersanyagokénál, azt segítheti elő, hogy a fejlődő országok megmaradjanak az egyszerű nyersanyagexportőr szerepében;

J.

mivel a közös agrárpolitika fejlődő országokra gyakorolt negatív kereskedelmi és fejlesztési hatásait fel kell számolni;

K.

mivel a mezőgazdasági üzemanyagok elterjedése túlnyomórészt a nagyarányú ipari monokultúrák elterjedésén múlott, és ezáltal kiterjesztette a környezetre, a biológiai sokféleségre, a talaj termőképességére és a víz hozzáférhetőségére nézve káros mezőgazdasági gyakorlatokat; mivel a mezőgazdasági üzemanyagok elterjedése drámai következményekkel járhat a földdel kapcsolatos jogok megsértése, az alapvető természeti erőforrásokhoz való hozzáférés elvesztése, az erdőirtás és a környezet állapotromlása terén;

L.

mivel a közepes jövedelmű országok felső sávját 2014. január 1-jétől kizárják az EU általános preferenciarendszeréből, az viszont bizonytalan, hogy ez milyen mértékben nyit meg új exportlehetőséget a legkevésbé fejlett országok előtt;

M.

mivel a kereskedelemösztönző támogatás célja a fejlődő országok támogatása, többek között a kereskedelmi kapacitás kiépítéséhez való hozzájárulás révén, csökkentve a kereskedelem előtt álló adminisztratív akadályokat, hatékony infrastruktúrát építve ki az áruszállításhoz, valamint megerősítve a helyi vállalkozásokat, hogy felkészítsék őket a helyi igények kielégítésére és a versenyre, valamint lehetővé tegyék számukra az új piaci lehetőségek kiaknázását; mivel a kereskedelemösztönző támogatásnak segítenie kell a feldolgozás és a termelés diverzifikálása előmozdítását, támogatnia kell a regionális integrációt, meg kell könnyítenie a technológiaátadást, elő kell segítenie a hazai termelőkapacitás kialakítását vagy fejlesztését, és csökkentenie kell a jövedelmi egyenlőtlenségeket;

N.

mivel a regionális integráció a fellendülés, a béke és a biztonság elérésének hatékony eszköze; mivel a belső és regionális kereskedelem jobb működésének fejlesztési előnyei ugyanolyan jelentősek vagy jelentősebbek lehetnek, mint a fokozott külkereskedeleméi, különösen az éghajlatváltozás vonatkozásában; mivel Afrikában a regionális kereskedelem nagymértékben a feldolgozott termékekre, ellentétben a külkereskedelemmel, amely a nyersanyagokra épül;

O.

mivel a természeti erőforrások exportjához gyakran korrupció és a többi gazdasági ágazat stagnálása társul; mivel az „erőforrások átka” jelenség létezését már széles körben elismerik, és az uniós kereskedelempolitikának hozzá kell járulnia e jelenség megelőzéséhez és ellensúlyozásához;

P.

mivel a „konfliktusokat okozó erőforrások” olyan természeti erőforrások, amelyek konfliktussal összefüggésben történő módszeres kiaknázása és kereskedelme hozzájárul az emberi jogok súlyos megsértéséhez, a nemzetközi humanitárius jog megsértéséhez vagy a nemzetközi jog alapján bűncselekménynek minősülő jogsértésekhez, illetve ilyenekből húz hasznot vagy ezekhez vezet;

Q.

mivel az európai uniós politikáknak mindig támogatniuk kell és sosem szabad veszélyeztetniük az élelmezésbiztonságot; mivel mindenképpen meg kell állítani az élelmezési gondokkal küzdő fejlődő országok vagy régiók mezőgazdasági területeinek helyi vagy regionális igényeket ellátó élelmiszer-termelő területről való átminősítését (a földfelvásárlások problémája);

R.

mivel különösen a bioüzemanyagok támogatása vezetett a földhasználat közvetett megváltozásához és ingadozó élelmiszerárakhoz a fejlődő országokban;

S.

mivel a kisbirtokosok – akik a fejlődő országokban a földtulajdonosok többségét teszik ki, és a legkiszolgáltatottabbak – számára a biztonságos földbirtoklás az egészséges ingatlan- és hitelpiacok alapját képezi, amelyek elengedhetetlenek a stabil és fenntartható fejlődéshez;

T.

mivel a nők lehetőségeibe történő beruházás – különösen a mikrohitelezés terén – alapvető fontosságú a gazdasági és társadalmi fejlődés szempontjából jelentős eredmények eléréséhez;

1.

megerősíti álláspontját, hogy a fenntartható fejlődés megkönnyítése a fejlődő országokra irányuló európai uniós kereskedelempolitika fő célja; véleménye szerint e politika keretében minden kezdeményezéshez konkrét és fenntartható fejlesztési célokat kell megfogalmazni;

2.

kiemeli, hogy mivel nem tekinthető magától értetődőnek, hogy a kereskedelem liberalizációja növekedést és a szegénység csökkenését eredményezi, a kereskedelempolitikákat és a kereskedelemösztönző támogatásokra vonatkozó politikákat következetesen, átlátható, inkluzív és minél szélesebb részvételen alapuló eljárások alapján kell megtervezni, amelyekbe minden érdekelt felet bevonnak, különös tekintettel a leghátrányosabb helyzetűekre, elsősorban a nőkre;

3.

rámutat arra, hogy az EU és a fejlődő országok közötti tisztességes kereskedelem alapját kell, hogy jelentse az ILO munkaügyi normáinak maradéktalan tiszteletben tartása, a megfelelő munkakörülmények, valamint biztosítania kell a lehető legmagasabb szociális és környezetvédelmi normák alkalmazását; hangsúlyozza, hogy mindez többek között a fejlődő országokból származó erőforrásokért és mezőgazdasági termékekért fizetendő méltányos árat is magában foglalja;

4.

kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet a nemek közötti egyenlőségre és a nők szerepének erősítésére;

5.

üdvözli, hogy a Változtatási program (COM(2011)0637) az üzleti környezetre, a regionális integrációra és a világpiacra, illetve a szociális védelemre, egészségre, oktatásra és munkahelyekre összpontosít;

6.

felszólít a politikák fejlesztési célú koherenciájának teljes körű megvalósítására, többek között minden méltánytalan termelési és kereskedelmi gyakorlat, a túlhalászás, illetve a fejlődést és az élelmezésbiztonságot veszélyeztető mezőgazdasági támogatások felfüggesztése révén;

7.

hangsúlyozza, hogy a beruházási politika két fő kihívás elé állítja a fejlődő országokat: nemzeti szinten a beruházási politikát a fejlesztési stratégiába kell belefoglalni fenntartható fejlesztési célkitűzésekkel együtt, nemzetközi szinten pedig meg kell erősíteni a nemzetközi beruházási megállapodások fejlesztési dimenzióját, egyensúlyba hozva az államok és a beruházók jogait és kötelezettségeit;

8.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az UNCTAD nemzetközi beruházásokról szóló 2012. évi jelentése szerint néhány 2011-ben kötött nemzetközi beruházási megállapodás azt a hagyományos szerződésmodellt követi, amely szerint a szerződés egyetlen célja a beruházás védelme; ugyanakkor üdvözli a tényt, hogy néhány új nemzetközi beruházási megállapodás olyan rendelkezéseket tartalmaz, melyek biztosítják, hogy a szerződés beavatkozás helyett hozzájáruljon az országok olyan fenntartható fejlesztési stratégiáihoz, melyek a beruházás környezetvédelmi és társadalmi hatásaira összpontosítanak;

9.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy a nemzetközi beruházási megállapodások (IIA) keretében egyre több beruházók és államok közötti vitarendezési ügyet (ISDS) indítanak, melyekben a beruházók megkérdőjelezik az alapvető közpolitikákat, arra hivatkozva, hogy ezek a politikák negatívan befolyásolják üzleti kilátásaikat; rámutat ebben az összefüggésben, hogy az UNCTAD nemzetközi beruházásokról szóló 2012. évi jelentése szerint az IAA-k egyre ellentmondásosabbak és politikailag érzékennyé válnak, elsősorban a beruházók és államok között IIA keretében folyó döntőbíráskodás elterjedése miatt, amelyek egyre nagyobb elégedetlenséget váltanak ki (pl. Ausztrália kereskedelempolitikai nyilatkozata, amelyben bejelentette, hogy többé nem foglalja bele beruházók és államok közötti vitarendezési ügyekre vonatkozó záradékokat az IIA-kba), és amelyek tükrözik többek között a rendszer hiányosságait (pl. egyes rendelkezések, például a kisajátítási rendelkezések széles hatóköre, a döntőbírák képesítésével kapcsolatos aggályok, az átláthatóság hiánya és az eljárások magas költségei, valamint az ISDS és az államok közötti eljárások kapcsolata); ennek megfelelően ragaszkodik ahhoz, hogy a jövőbeni európai beruházási megállapodások biztosítsák, hogy a beruházók és az államok közötti nemzetközi vitarendezésre vonatkozó rendelkezések ne veszélyeztessék az államok közérdeket védő jogszabályok hozására vonatkozó képességét;

10.

emlékeztet, hogy a beruházásnak a fenntartható fejlesztés érdekében történő igénybevétele továbbra is jelentős kihívás a fejlődő, és különösen a legkevésbé fejlett országok számára; ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy az UNCTAD kidolgozta a fenntartható fejlesztés beruházási politikájának átfogó keretét (IPFSD), amely különös hangsúlyt fektet a külföldi beruházás és a fenntartható fejlődés közötti kapcsolatra;

11.

felkéri az EU-t, hogy aktívan alkalmazza a rendelkezésére álló eszközöket a béke, az emberi jogok tiszteletben tartása, a demokrácia, a jogállamiság, a felelősségteljes kormányzás, a rendezett államháztartás, az infrastrukturális beruházások, a szociális normák uniós vállalkozások és leányvállalataik által történő betartása, az alapszolgáltatások megbízható nyújtása, továbbá az inkluzív és fenntartható növekedésre és a szegénység csökkentésére irányuló törekvés támogatása céljából a fejlődő országokban, ezáltal hozzájárulva a hatékony kereskedelemösztönző támogatás és a fenntartható kereskedelemfejlesztés számára kedvező környezet kialakításához;

12.

kiemeli, hogy a fejlődő országok sikeres világkereskedelmi integrációjához többre van szükség, mint a jobb piacra jutás és a megerősített nemzetközi kereskedelmi szabályok; hangsúlyozza következésképpen, hogy a kereskedelemösztönző támogatás programozásának támogatnia kell a fejlődő országokat a helyi kereskedelem ösztönzésére, a kínálati oldali korlátok felszámolására és a strukturális gyengeségek kezelésére irányuló hazai erőfeszítéseikben, amelyek a kereskedelmi vonatkozású politikák hazai reformján, a kereskedelem elősegítésén, a vámkapacitások javításán, az infrastruktúra korszerűsítésén, valamint a belföldi és regionális piacok kiépítésén keresztül küzdhetők le;

13.

emlékeztet arra, hogy a kereskedelem liberalizációja és a szegénység csökkentése közötti kapcsolat nem automatikus; e tekintetben megjegyzi, hogy az UNCTAD szerint a legkevésbé fejlett országok kereskedelmi integrációjának átlagos szintje – az áruk és szolgáltatások exportjának és importjának a GDP-hez viszonyított arányában kifejezve – az 1990-es évek eleje óta valójában magasabb, mint fejlett gazdaságoké; ennélfogva úgy véli, hogy a fejlődő országokban tapasztalható tartós tömeges szegénység az elmaradottságnak és annak a következménye, hogy ezen országok elmulasztották előmozdítani a strukturális átalakulást, kiépíteni a termelőkapacitást és nemzeti szinten megteremteni a termelő munkaerőt;

14.

hangsúlyozza azt is, hogy az UNCTAD érvei szerint a kereskedelem korai és gyors liberalizációja, aminek véghezvitelére az 1980-as és 1990-es években számos alacsony jövedelmű fejlődő országot buzdítottak, az ipari létesítmények leépítéséhez és olyan integrációs formához vezetett, amely fokozta függőségüket és kiszolgáltatottságukat a külső piacokkal szemben, miközben a kereskedelem liberalizációjából legtöbb hasznot húzó és az abszolút szegénység legnagyobb mértékű csökkenését elérő országok azok voltak, amelyek mérsékelten, fokozatosan, a termelőkapacitásaik fejlődésével összhangban nyitották meg gazdaságaikat, és előrelépést tettek a strukturális átalakulás terén;

15.

hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a növekedés és a jólét megteremtése inkluzív és a szegényég csökkentése terén hatékony legyen, olyan ágazatokban kell növekedést elérni, amelyeket leginkább sújt a szegénység és ahol a szegények tevékenykedhetnek; rámutat, hogy a növekedésnek a nők hasznára is kell válnia és helyzetüket erősítenie kell, illetve a növekedést a kkv-k általános üzleti környezetének javítására kell összpontosítani a vállalkozások virágzása érdekében, továbbá azért, hogy fenntartható mikrofinanszírozási és mikrohitel-lehetőségek alakuljanak ki; hangsúlyozza, hogy ezen a téren a fejlesztési és kereskedelempolitikát az innovációnak, a kreativitásnak és a versenyképességnek kell irányítania, hogy munkahelyeket teremtsenek, és megerősítsék a hátrányos helyzetűeket;

16.

üdvözli, hogy a Bizottság elismeri a kistermelők és kisvállalkozások részvétele támogatásának szükségességét; rámutat a tisztességes kereskedelmi rendszerek piaci potenciáljára és e rendszereknek a társadalmi fejlődés elősegítésében megmutatkozó hatékonyságára;

17.

javasolja, hogy a Bizottság adjon nagyobb lendületet a fenntartható közbeszerzésnek nemzetközi szinten;

18.

felkéri az EU-t, tagállamait és más támogatókat, hogy tudatosítsák a nők gazdasági fejlődésben játszott alapvető szerepét, és igazítsák segélyezési erőfeszítéseiket a nők társadalmi és pénzügyi helyzetének megerősítéséhez, beleértve a kifejezetten nőkre irányuló vállalkozásfejlesztésnek nyújtott célzott támogatást és mikrofinanszírozási szolgáltatásokhoz való hozzáférést;

19.

emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat A nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben című európai uniós cselekvési tervre és az abban javasolt tevékenységekre;

20.

emlékeztet arra, hogy az EU kötelezettséget vállalt a politikák fejlesztési célú koherenciájára, valamint az emberi jogok és a nemek közötti egyenlőség tiszteletben tartására, előmozdítására és védelmére valamennyi külső politikájában, beleértve a nemzetközi kereskedelmet is; örömmel várja a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai kerethez kapcsolódó cselekvési terv kereskedelemről szóló pontjainak teljes végrehajtását;

21.

úgy véli, hogy a fenntartható gazdasági fejlődésre vonatkozó stratégiáknak többek között az alábbiakat kell biztosítaniuk: a magánszektor részvétele a reálgazdaságban, regionális kohézió és piaci integráció határokon átnyúló együttműködésen keresztül, és szabályokon alapuló, többoldalú kereskedelmi keretbe ágyazott nyílt és tisztességes kereskedelem kialakítása;

22.

emlékeztet az alapvető kikötői, szállítási, energia-, és telekommunikációs infrastruktúra kialakítására, fejlesztésére és megerősítésére irányuló beruházások fontosságára, különös tekintettel a határokon átnyúló infrastruktúrákra;

23.

ösztönzi a fejlődés kereskedelem révén történő támogatásában részesülő országokat, hogy mobilizálják saját belső erőforrásaikat is, beleértve a megfelelő adóbehajtás eredményeképpen képződött költségvetési bevételt és a humán tőkét; amennyiben az érintett országok a természeti erőforrások kiaknázásából nyerik bevételeiket, felszólítja a Bizottságot ezen erőforrások átlátható és fenntartható kezelésének támogatására; hangsúlyozza, hogy az európai vállalatok által kormányoknak tett kifizetések tekintetében teljes átláthatóságot kell biztosítani; felhívja a Bizottságot, hogy a fejlődő országokban támogassa a fenntartható iparosításra vonatkozó olyan stratégiákat, amelyek a magasabb hozzáadott értéket képviselő termékekkel való kereskedelmet célozzák;

24.

úgy véli, hogy a fejlődés kereskedelem és beruházások révén történő támogatása tekintetében az Unió által kidolgozott eszközök – nevezetesen a felülvizsgált általános preferenciarendszer és a gazdasági partnerségi megállapodások – hatékonyak; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a kereskedelem támogatása nem merül ki csupán ezekben az eszközökben; emlékezteti az Uniót azon célkitűzésére, mely szerint a fejlesztési segélyre szánt teljes költségvetésének 2015-re el kell érnie GNP-jének 0,7 %-át; ösztönzi a Bizottságot, hogy az általa ajánlott támogatások körében fokozza a technikai segítségnyújtás szerepét, többek között a szabványosítás terén; felhívja az Európai Uniót, hogy biztosítson nagyobb összhangot a kereskedelmi, mezőgazdasági, környezetvédelmi, energetikai és fejlesztési politikái végrehajtása során;

25.

elengedhetetlennek tartja, hogy a fejlődés kereskedelem révén történő elősegítésére irányuló európai politikák az innováció összes vetületét integrálják – pénzügyi, technológiai, szervezeti innováció – a legjobb gyakorlatok alapján;

26.

javasolja, hogy – a fejlesztés emberijog-alapú megközelítéséhez való tényleges hozzájárulás érdekében – a Bizottság tárgyaljon ténylegesen érvényesíthető emberi jogi rendelkezések beillesztéséről valamennyi jövőbeni kétoldalú kereskedelmi és együttműködési megállapodásba;

27.

hangsúlyozza a tisztességes béreknek és a megfelelő munkahelyi biztonságnak a fenntartható globális kereskedelmi rendszer és az új globális termelési láncok tekintetében betöltött jelentőségét; e tekintetben emlékezteti a Bizottságot a „Tisztességes munka mindenki számára” című közleményére;

28.

az uniós politikák közötti összhang erősítése jegyében kéri, hogy fokozzák az együttműködést a Bizottság különböző szolgálatai és az EKSZ, valamint a három intézmény (Bizottság, Tanács, Európai Parlament) között;

29.

úgy véli, hogy a kereskedelem és beruházások révén történő fejlesztéssel kapcsolatos politikák és programok értékelésére alkalmazott kritériumoknak nem csupán a növekedési rátára és a kereskedelemre, hanem a megteremtett munkahelyek számára, és a fejlődő országok lakossága életminőségének – humán-, társadalmi, kulturális és környezeti fejlődés tekintetében elért – javulására vonatkozó statisztikákat is magában kellene foglalnia;

30.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kereskedelmi reformokat jól megtervezett közpolitikákkal, nevezetesen a szociális védelemmel kapcsolják össze; átfogóbb értelemben hangsúlyozza az időben megfelelő és jól előkészített nemzeti fejlesztési stratégiák és a jelenlegi kereskedelempolitika által a szegénységre gyakorolt hatások szisztematikus vizsgálatainak jelentőségét; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy hajtsa végre az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó iránymutatását, amely felhív az emberi jogi hatásvizsgálat – „a kereskedelmi és beruházási megállapodások emberi jogi hatásvizsgálatára irányadó elvek”– alkalmazására a kereskedelmi és beruházási megállapodások megkötésekor, annak biztosítása érdekében, hogy ezek összhangban legyenek a nemzetközi emberi jogi eszközök szerinti kötelezettségekkel; nyomatékosan kéri továbbá az EU-t, hogy minden kereskedelmi megállapodásába építsen be világos feltételességi, emberi jogi és demokráciazáradékokat;

31.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az emberi jogok és a társadalmi és környezetvédelmi normák előmozdítása érdekében a vállalati társadalmi felelősségvállalást rögzítsék a fejlődő országokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodásokban; indítványozza, hogy minden jövőbeni szabadkereskedelmi megállapodásban – a társadalmi és környezetvédelmi fejezetek mellett – átfogó emberi jogi fejezet is szerepeljen;

32.

felkéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a fejlődő országok kormányait széles körű – a nem állami és nem üzleti szereplőket is bevonó – konzultációk folytatására kereskedelempolitikai döntéshozatalaik során; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy részesítse előnyben az átláthatóságot a tárgyalások során annak érdekében, hogy megkönnyítse az érintett felek széles körű és eredményes részvételét, és támogassa a fejlődési eredmények elérését;

33.

szorgalmazza, hogy készítsenek mélyreható hatástanulmányokat az EU és harmadik országok között kötött két- és többoldalú szerződésekről az éghajlatváltozás, a nemek közötti egyenlőség és a fenntarthatóság tekintetében; kéri a Bizottságot, hogy a kereskedelemösztönző támogatással és a fejlesztési támogatások egyéb formáival kapcsolatos kezdeményezések keretében nyújtson támogatást kifejezetten az éghajlatváltozás kezeléséhez;

34.

úgy véli, hogy a fejlődési ütem referenciaértékeit meg kell határozni a kereskedelmi megállapodási tárgyalások során a nyomon követés megkönnyítésére, illetve szükség esetén az intézkedések végrehajtási ütemezésének módosítására, a kísérő intézkedések módosítására, ami magában foglalhatja a kereskedelemösztönző és a kiigazító intézkedésekhez nyújtandó támogatásokat, valamint az új kezdeményezések előkészítését, amennyiben a fejlesztési célok úgy kívánják; kiemeli, hogy a fejlődő országok számára nyújtott, a WTO keretében folyó eredményes munkához szükséges jogi és egyéb szakértelem elengedhetetlen a kereskedelmi tárgyalásokhoz;

35.

felkéri az EU-t, hogy csökkentse tovább a kereskedelmi akadályokat és a kereskedelemtorzító támogatásokat annak érdekében, hogy segítse a fejlődő országokat abban, hogy növeljék részesedésüket a világkereskedelemben; felszólít továbbá a mezőgazdasági támogatások megszüntetésére, amelyet a WTO dohai fejlesztési fordulóján tett kötelezettségvállalásoknak megfelelően a lehető leghamarabb meg kell valósítani;

36.

ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó felhívását, miszerint léptessenek életbe olyan ösztönzőket, amelyek előmozdítják a meghatározott környezeti, szociális és emberi jogi normáknak megfelelő agrártermékek EU-ba irányuló behozatalát, különösen azáltal, hogy biztosítják a termelők tisztességes bevételeit és a mezőgazdasági dolgozók megélhetést biztosító bérét;

37.

felkéri az EU-t, hogy mindig biztosítsa, hogy a kereskedelmi tárgyalásokra vonatkozó átfogó megközelítése – olyan kérdések bevonásával, mint a beruházások, a közbeszerzések, a verseny, a szolgáltatások kereskedelme és a szellemi tulajdonjogok – megfelel az adott partnerország igényeinek és fejlesztési stratégiáinak; ezért szorgalmazza, hogy az EU politikáját a fejlődő országok számára biztosított „különleges és differenciált bánásmód” teljes tiszteletben tartása mellett határozza meg; ugyanígy ismételten megerősíti, hogy a kormányoknak és a parlamenteknek meg kell őrizniük a befektetés szabályozásához való jogot, mind azért, hogy pozitívan megkülönböztethessék az ország fejlődését támogató befektetőket, mind pedig azért, hogy biztosítsák, hogy valamennyi befektetőt – köztük a külföldi befektetőket is – kötelezettségek és kötelességek terhelik a munkaügyi, környezetvédelmi, emberi jogi és egyéb normák tiszteletben tartása tekintetében;

38.

üdvözli, hogy a nemi szempontokat beépítették a kereskedelmi tárgyalásokhoz kapcsolódó fenntarthatósági hatásvizsgálatokba; felhívja a Bizottságot e vizsgálatok tudomásulvételére, továbbá annak biztosítására, hogy a nemek közötti egyenlőség azonosított kérdéseit valóban kezeljék a kereskedelmi megállapodásokat kísérő politikai intézkedések;

39.

véleménye szerint a gazdasági partnerségi megállapodásokban a hangsúlyt a határidők helyett a tartalomra kell helyezni; megállapítja, hogy annak érdekében, hogy a megállapodások hozzájáruljanak a fejlődéshez, az Uniónak rugalmasabb megközelítést kell alkalmaznia és ösztönöznie kell az AKCS-országok gazdaságának diverzifikációját, növelve bennük a feldolgozási tevékenységek és a regionális kereskedelem szerepét;

40.

támogatja a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy kereskedelmi támogatását differenciálja, és erőfeszítéseit a leginkább rászoruló, nevezetesen a legkevésbé fejlett országokra (LDC-országok) és az alacsony jövedelmű országokra összpontosítsa;

41.

felkér arra, hogy a kereskedelemösztönző támogatási eszközök ne csupán az EU és a fejlődő országok közötti kereskedelemre összpontosítsanak, hanem támogassák a belső, regionális és a déli területek közötti kereskedelmet is, továbbá az AKCS-országok közötti háromoldalú kereskedelmet, mégpedig azzal, hogy előmozdítják a határokon árnyúló értékláncokat, növelik a kulcsfontosságú szolgáltatások hatékonyságát és csökkentik a szállítási költségeket, ami egyben segítheti a fejlődő országok és a globális piacok közötti kötelékek megerősítését;

42.

ösztönzi hatékonyabb támogatási eszközök kidolgozását a kínálat kiigazítása és diverzifikálása, illetve a feldolgozóipar felelősségteljes és fenntartható fejlesztése és a kis- és középvállalkozások terén a fejlődő országokban;

43.

hangsúlyozza, hogy a kereskedelemösztönző támogatás és más vonatkozó fejlesztési segélyek stratégiájának meghatározásakor figyelembe kell venni az erőforrásokhoz, például a mikrohitelekhez, hitelekhez, információhoz és technológiához való hozzáférés terén a nemek között tapasztalható egyenlőtlenségeket;

44.

támogatja a bizottsági közleményben bejelentett csomagot, hogy előmozdítják a kereskedelmet a fejlődő országok kis szereplői számára; felhívja a Bizottságot, hogy érjen el haladást e csomag kidolgozása terén, és felhívja az összes adományozót, hogy rendeljenek elégséges forrást e csomag végrehajtására, különösen hogy támogassák a kisvállalkozások részvételét a termelők számára hozzáadott értéket biztosító kereskedelmi rendszerekben, beleértve azokat is, amelyek a fenntarthatóságra reagálnak (pl. a tisztességes kereskedelem); rendszeres tájékoztatást kér e csomag végrehajtásáról;

45.

megjegyzi, hogy a kereskedelmi képesség függ mind a hardvertől (az infrastruktúrától), mind pedig a szoftvertől (a tudástól); ezért kéri, hogy az uniós támogatásokkal úgy gazdálkodjanak, hogy mindkettőt erősítsék sok országban – elsősorban a legkevésbé fejlett országokkal való együttműködés során;

46.

felhívja az EU-t annak biztosítására, hogy a kereskedelemösztönző támogatás mozdítsa elő a szegénységet csökkentő és inkluzív eszközöket, ezért annak elsődlegesen a kis szereplők igényeire kell összpontosítania; hangsúlyozza, hogy a kereskedelemösztönző támogatást fenntartható, a szegényekre összpontosító értékláncok fejlesztésére kell felhasználni, hogy elérjék a fenntartható értéklánc megszerzésének célját;

47.

felszólítja az EU-t, hogy összpontosítson a kereskedelemösztönző támogatási programokban jelentkező problémák orvoslására, különös tekintettel a végrehajtási és nyomon követési kapacitásra; ezt követően szemléletváltást kér, amely a bemenet helyett inkább az eredményekre és a kimenetre összpontosít, elismeri viszont a gondos és összehangolt külső felügyelet szükségességét, amely biztosítja a nyílt és átlátható kereskedelmi gyakorlatokat;

48.

kéri az EU-t, hogy hatékonyabban integrálja a magánszektort a kereskedelemösztönző támogatások projektjeinek megtervezésébe, azzal a céllal, hogy a kereskedelem ösztönzése érdekében megerősítsék a fejlődő országok vállalatait;

49.

úgy véli, hogy tekintettel a nemzetközi és az Észak–Dél irányú kereskedelem szerkezetének megváltozására, a támogatási programok hatékonysága és sikere tekintetében kulcsfontosságú a kedvezményezett országok felelősségvállalása a támogatási programokért, csakúgy, mint az átláthatóság, az elszámoltathatóság és megfelelő források rendelkezésre állása, abból a célból, hogy a jóléti egyenlőtlenségek csökkenjenek, a jóléten osztozzanak és megvalósuljon a regionális integráció; úgy véli továbbá, hogy e programok megtervezése és ellenőrzése során kulcsfontosságú a nemzeti, regionális és helyi intézmények, valamint a civil társadalom szisztematikus bevonása, valamint a támogatók általi felügyelet biztosítása;

50.

kéri, hogy a Bizottság jobban vegye figyelembe a fejlődés kereskedelem révén történő elősegítése előtt álló új kihívásokat, úgymint a fejlettségi szintek közötti különbségeket, a helyi termelés támogatását és sokszínűbbé tételének elősegítését, valamint a társadalmi és környezetvédelmi normák előmozdítását;

51.

a köz- illetve a magánszférában tevékenykedő támogatókat arra ösztönzi, hogy még jobban hangolják össze a tevékenységeiket, és igazítsák hozzá azokat a tényleges kínálathoz, különösen a jelenlegi költségvetési megszorítások idején; emlékeztet rá, hogy Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika most már kedvezményezett és támogató is egyben; felhívja ezen országokat, hogy működjenek együtt az EU-val a tapasztalataik megosztása és tevékenységeik optimalizálása érdekében, továbbá abból a célból, hogy még nagyobb szerepet tudjanak vállalni a kevésbé fejlett országokkal szemben és a támogatók közösségében; aggódik a feltételekhez kötött támogatások megsokszorozódása miatt, és felszólítja a fejlődő és a nagy feltörekvő országokat, hogy tartózkodjanak e gyakorlattól;

52.

kéri a Bizottságot és a támogatók közösségét, hogy dolgozzanak ki innovatív finanszírozási és partnerségi formákat; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a személyközi hitelezés szintén hozzájárulhat a fejlődés kereskedelem révén történő elősegítéséhez; javasolja a regionális fejlesztési bankok és a Világbank/Nemzetközi Pénzügyi Társaság által finanszírozott fejlesztési projektek koordinációjának javítását, valamint a régiók közötti finanszírozási rendszerek által alkalmazott, az EU–Afrika Infrastruktúraalap keretében bevezetett módszer általános alkalmazását;

53.

sürgeti a fejlődő országokban termelő létesítményekkel rendelkező európai uniós székhelyű vállalkozásokat, hogy szigorúan kötelezzék el magukat az emberi jogok és szabadságjogok, a szociális és környezetvédelmi normák, a nők és férfiak közötti egyenlőség, az alapvető munkaügyi normák és a nemzetközi megállapodások tiszteletben tartása, valamint a megfelelő adók átlátható befizetése mellett; kéri a kényszermunka és különösen a gyermekmunka szabad elutasításához való jog kivétel nélküli végrehajtását;

54.

meg van győződve a magánszektor képességéről, hogy a fejlődés mozgatóerejeként tud működni, és hangsúlyozza, hogy e potenciál kibontakoztatása érdekében a folyamatnak a helyi közösségeket kell szolgálnia, és az inkluzív és tisztességes ellátási láncok elvén keresztül meg kell erősítenie az összes érintett szereplőt, a termelőktől/munkavállalóktól kezdve egészen a fogyasztókig;

55.

üdvözli, hogy iparágazatok és nemzetközi vállalatok egész sora vezetett be globális ellátási láncában a szociális és környezeti teljesítmény minőségének biztosítására szolgáló beszállítói magatartási kódexet; emlékeztet azonban arra, hogy a vállalati felelősségvállalási kódexek elterjedése és heterogenitása kihívásokat jelent; külön megjegyzi, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás fogalmának heterogenitása miatt – tekintve, hogy a különböző vállalatok eltérő könyvviteli, auditálási és beszámolási normákat alakítottak ki – a vállalati társadalmi felelősségvállalás szintjeit nehéz egymással összevetni; ezért ismételten felhívja az EU-t, hogy törekedjen világos nemzetközi jogi keret létrehozására az üzleti vállalkozások emberi jogokkal összefüggő felelőssége és kötelezettségei vonatkozásában;

56.

felkéri továbbá az európai uniós székhelyű és más vállalkozásokat, hogy kötelezzék el magukat az ENSZ Globális Megállapodása tíz fő pontjának, valamint az üzleti és emberi jogokra irányadó ENSZ-alapelveknek a betartása mellett;

57.

erőteljesebb uniós fellépésre kér fel az adóparadicsomok és a tőkekiáramlás ügyében, amelyek veszélyeztetik mind az EU, mind a fejlődő országok jövedelmét, illetve a szegénység enyhítése és a jólét megteremtése ellen dolgoznak a szegény országokban; kiemeli, hogy a fejlődő országokból történő illegális tőkekiáramlás a GDP-jük 6–8,7 %-át teszi ki, és tízszerese az ezeknek az országoknak nyújtott összes fejlesztési támogatásnak; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy proaktív módon keressen további együttműködési lehetőségeket a fejlődő országokkal ebben a kérdésben; különösen szorgalmazza egy nemzetközi egyezmény elfogadását azzal a céllal, hogy megszüntessék a káros adózási struktúrákat (az automatikus adóügyi információcsere többoldalú mechanizmusának mintájára), amely szankciókat róna mind a nem együttműködő joghatóságokra, mind pedig az adóparadicsomokban működő pénzintézetekre (azaz az USA adóparadicsomokban elkövetett visszaélésekkel szembeni törvényének mintájára mérlegelné a bankengedély visszavonásának lehetőségét olyan pénzintézetek esetében, amelyek adóparadicsomokban működnek);

58.

sürgeti az EU-t, a fejlődő országokban jelen lévő más támogatókat, partnerországi hatóságokat, illetve helyi és nemzetközi magánszereplőket, hogy tárják fel a fenntartható fejlődést szolgáló együttműködés egyéb lehetséges területeit annak érdekében, hogy maximalizálni lehessen az üzleti tevékenységek fejlesztési eredményeit, és bevonják a civil társadalmi szervezeteket a viták valamennyi szintjén;

59.

kiemeli a köz- és magánszféra közötti növekedéskezdeményezési partnerségek alapvető fontosságát az uniós fejlesztési politikákban, és annak fontosságát, hogy az állami erőforrásokkal partnerségben bevonják a magánszektor tapasztalatát, szakértelmét és irányítási rendszereit; kéri, hogy segítsék az európai tagállamok helyi hatóságait például infrastruktúraépítési tapasztalatokkal, valamint a fejlődő országok helyi hatóságaival folytatott ikerintézményi kapcsolatokkal és együttműködéssel kapcsolatos tapasztalatokkal;

60.

úgy véli, hogy a közvetlen külföldi befektetések szintén erős mozgatórugói a fenntartható gazdasági növekedésnek, a know-how átadásának, a vállalkozói szellemnek, valamint a technológia és munkahelyek létrehozásának, ezért elengedhetetlenek a fejlődéshez; szorgalmazza, hogy a fejlesztési menetrend a fejlődő országokban folyó kapacitásépítés támogatására összpontosítson, azzal a céllal, hogy átlátható, kiszámítható és kedvező befektetési környezetet hozzanak létre, ahol a vállalkozások bürokratikus terheit a minimumra csökkentik, tiszteletben tartják a tulajdonjogot, ösztönzik a versenyt, és szilárd makrogazdasági politikát követnek;

61.

rámutat, hogy a konfliktusban szerepet játszó gyémántok tanúsítására szolgáló „Kimberley-folyamat” bevezetése ellenére a természeti erőforrások kereskedelme továbbra is ellentéteket szít, és a bányákban tovább folyik az emberi jogokkal való visszaélés, ezért hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van a drágakövek és más értékes ásványok – például az úgynevezett konfliktusövezetekből származó ásványkincsek – szigorú felügyeleti rendszerére; úgy véli, hogy ez az intézkedés hozzájárulhatna az „erőforrások elátkozottsága” mindenek feletti problémájának megszüntetéséhez, valamint növelhetné a fejlődő országok saját nyersanyagaik kereskedelméből származó hasznát; üdvözli ezzel kapcsolatban, hogy a Bizottság közleményt tervez közzétenni a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekről;

62.

elismeri, hogy a Bizottság partner a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezésben; felszólítja a Bizottságot és a kitermelő iparágakban tevékeny feleket, hogy aktívan mozdítsák elő minél több kitermelő ország kezdeményezéshez való csatlakozását;

63.

hangsúlyozza, hogy a természeti erőforrások két fő kihívás elé állítják a fejlett és a fejlődő országokat: az erőforrás-használatból azok életciklusa során eredő hatások kezelésével kapcsolatos környezeti kihívás, valamint az emberi jogok és a szegénység nemzetközi szintű kezelésének társadalmi-politikai kihívása;

64.

erőteljesen támogatja az országonkénti jelentéstételre irányuló jogalkotási javaslatot, amelyet a számvitelről és átláthatóságról szóló irányelv felülvizsgálata során fogalmaztak meg, hogy visszaszorítsák a korrupciót és megelőzzék az adókikerülést; felszólítja a fejlődő országokban működő európai nyersanyag-kitermelő iparágakat, hogy mutassanak példát a társadalmi felelősségvállalás és a tisztességes munka előmozdítása terén;

65.

rámutat, hogy az erőforrás-ágazat irányítási problémáit szinte teljes egészében kezelték az önkéntes kezdeményezések, amelyek közül a legkiemelkedőbb a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés, amely megpróbálja javítani a tájékoztatás átláthatóságát; megállapítja azonban, hogy az EITI szükséges, de nem elégséges a nyersanyag-kitermelő ágazatban uralkodó korrupció és megvesztegetés szélesebb problémájának kezeléséhez; továbbá megjegyzi, hogy az üzleti és emberi jogokra irányadó ENSZ-alapelvek kerete (védelem, tiszteletben tartás és a jogorvoslathoz való hozzáférés) a nyersanyag-kitermelő iparágak és erőforrások tekintetében még nem pontos; e tekintetben úgy véli, hogy egyedi rendelkezésekkel kell kiegészíteni az üzleti és emberi jogokra irányadó ENSZ-alapelvek keretét, és az első lépés az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa különleges képviselőjének kinevezése lehetne, aki megbízatást kapna ajánlások értékelésére és kidolgozására;

66.

úgy véli, hogy az átláthatósági és tanúsítási normákat idővel bővíteni kell, hogy teljes körűen kezeljék a megvesztegetést és a korrupciót a nyersanyag-kitermelő ágazatban; átfogóbb értelemben felhívja az EU-t, hogy támogassa az erősebb kormányzati mechanizmusokat az erőforrás-kiaknázás környezeti és emberi jogi dimenziójának kezelése érdekében; úgy véli, hogy a fenntartható erőforrás-gazdálkodás alapvető jogi elveinek meghatározásához elengedhetetlen egy fenntartható erőforrás-gazdálkodásról szóló nemzetközi egyezmény;

67.

hangsúlyozza, hogy a fenntartható bányászat olyan megközelítést igényel, amely az erőforrások teljes életciklusát figyelembe veszi; rámutat arra, hogy a globális ellátási láncok összetettsége akadályozza az átláthatóságot; ezért úgy véli, hogy a meglévő átláthatósági kezdeményezéseket az ásványkincsek teljes szállítói lánca során tanúsítási erőfeszítéseknek kell kísérniük termékcímkézés formájában;

68.

kéri, hogy a nyersanyag-kitermelő ágazatok termékeinek kereskedelmével vagy finomításával foglalkozó magánszereplők tegyenek lépéseket a vállalati társadalmi felelősségvállalási alapelvek rendszeres, alapos és szigorú nyomon követésére a teljes értékláncban;

69.

felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy az USA Értékpapír- és Tőzsdefelügyeleti Bizottságának a közelmúltban ratifikált Dodd-Frank törvénye mintájára követeljék meg az erőforrás-kitermelő vállalatok kibocsátóitól a kormányoknak teljesített bizonyos kifizetések közzétételét; ösztönzi a Bizottságot, hogy a nyersanyag-kitermelő iparágakra vonatkozó jelentéstételi követelményeket terjessze ki más iparágakra is, és tekintse át, hogy a közzétételeket független auditnak kell-e alávetni;

70.

úgy véli, hogy a kétoldalú kereskedelmi és befektetési politikáknak hivatkozniuk kell a közös elvekre, például a természeti erőforrások chartájára; az ellátási lánc átvilágítására irányuló erőforrásokkal összhangban úgy véli, hogy ezt ágazati rendelkezések kísérhetik az olvasztókkal, finomítókkal, fémiparral és újrahasznosító iparágakkal kapcsolatos területeken;

71.

sürgeti az EU-t, hogy az exportkorlátozások részét képezhetik egyes országok fejlődési stratégiáinak, vagy környezetvédelmi szempontból indokoltak lehetnek;

72.

sürgeti az EU-t és az összes többi donort, hogy tartózkodjanak attól, hogy az élelmezési nehézségekkel küzdő országok és régiók termőföldjeinek élelmiszer-termeléstől eltérő célokra való használatát megkönnyítse, vagy ahhoz hozzájáruljon, és a bioüzemanyagok és egyéb haszonnövények tekintetében hozza létre a föld- és az erőforrás-gazdálkodás bevált gyakorlatokon alapuló megközelítését;

73.

hangsúlyozza, hogy el kell törölni azokat az ösztönzőket, amelyek az élelmezési nehézségekkel küzdő országok termelőit arra ösztönzik, hogy élelmiszer-termeléstől eltérő célokra, például bioüzemanyagok termelésére használják földjüket; úgy véli, hogy proaktív politikával támogatott kutatás és innováció mind a fejlett, mind a fejlődő országokban segíthet feloldani az élelmezés-biztonság és az energiával kapcsolatos érdekek közötti ellentmondást;

74.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.