5.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 45/2

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 19. cikkének (1) bekezdésére és 260. cikkére,

—

tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelvre (1),

—

tekintettel a 2004/113/EK tanácsi irányelv biztosítási ágazatban, az Európai Unió Bíróságának C-236/09. sz., Test-Achats-ügyben hozott ítéletére (2) figyelemmel történő alkalmazásával kapcsolatos, 2011. december 22-én közzétett bizottsági iránymutatásokra,

—

tekintettel az Európai Unió Bíróságának C-236/09. sz., Test-Achats-ügyben hozott 2011. március 1-jei ítéletére (3),

—

tekintettel a nemek közötti egyenlőség jogi szakértőinek európai hálózata által kidolgozott, „Jelentés a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó uniós szabályokról: Miként ültetik át ezeket a nemzeti jogba?” című, 2010. decemberi jelentésre,

—

tekintettel a nemek közötti egyenlőség jogi szakértőinek európai hálózata által kidolgozott, „Nemi alapon történő megkülönböztetés az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása terén, és a 2004/113/EK irányelv átültetése” című, 2009. júliusi jelentésre,

—

tekintettel a nemek közötti egyenlőség jogi szakértőinek európai hálózata által kidolgozott, „Transz- és interszexuális személyek: nemen, nemi identitáson és nemi önkifejezésen alapuló megkülönböztetés” című, 2011. júniusi jelentésre,

—

tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvét a termékek és szolgáltatások terén megvalósító tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló 2004. március 30-i álláspontjára (4),

—

tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv (2006–2010) eredményeinek értékeléséről és előremutató ajánlásokról szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A7-0044/2013),

A.

mivel ez az irányelv megtiltja a nemi alapon történő közvetlen és közvetett megkülönböztetést a nyilvánosság számára hozzáférhető árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása terén, a köz- és a magánszférában egyaránt;

B.

mivel az irányelv a munkaerőpiacon kívüli, a nemi alapon történő megkülönböztetéshez kapcsolódó szempontokkal foglalkozik;

C.

mivel szintén tiltott a nőkkel szemben terhességük vagy anyaságuk okán alkalmazott kevésbé kedvező bánásmód, csakúgy mint a zaklatás és a szexuális zaklatás és a megkülönböztetésre való utasítás, áruk vagy szolgáltatások felkínálása, valamint azok értékesítése vagy nyújtása alkalmával;

D.

mivel a Lisszaboni Szerződés életbelépése után a nemi alapon történő megkülönböztetés elleni küzdelem egy különleges jogalkotási eljárás keretében, megfelelő intézkedésekkel valósul meg, amelyhez a Tanács egyhangú határozata és a Parlament egyetértése szükséges (az EUMSZ 19. cikkének (1) bekezdése);

E.

mivel a rendelkezésre álló információk alapján a tagállamok többségében megtörtént az irányelv átültetése, új jogszabály elfogadásával vagy az e területre vonatkozó, meglévő jogszabály módosításával;

F.

mivel néhány tagállamban hiányos volt az átültetés, vagy későbbre halasztották az átültetés határidejét;

G.

mivel néhány esetben a nemzeti jogszabály meghaladja az irányelvben foglaltakat, és az oktatásra, illetve a médiával és a hirdetésekkel kapcsolatos megkülönböztetésre is kiterjed;

H.

mivel az irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében foglalt kívülmaradási záradék jogi bizonytalanságot és hosszú távon potenciális jogi kihívásokat hozott létre;

I.

mivel az irányelv szerint 2010-ben esedékes bizottsági alkalmazási jelentést legkésőbb 2014-re halasztották;

J.

mivel az Európai Unió Bíróságának C-236/09. sz., Test-Achats-ügyben hozott 2011. március 1-jei ítélete kimondja, hogy a biztosításra és a kapcsolódó pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó, ezen irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében foglalt eltérés hátráltatja a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmódra irányuló cél elérését, és ellentétes az EU Alapjogi Chartájával;

K.

mivel ennek következtében a vonatkozó rendelkezést a megfelelő átmeneti időszak lejártával, jelen esetben 2012. december 21-étől érvénytelennek tekintik;

L.

mivel 2011. december 22-én a Bizottság nem kötelező erejű iránymutatásokat tett közzé a biztosítótársaságokra és a kapcsolódó pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó helyzet tisztázásának céljából;

M.

mivel összhangban az Európai Unió Bíróságának joggyakorlatával, a transznemű személyekkel szembeni és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés egyenértékű lehet a nők és férfiak közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikákban és jogszabályokban rögzített, nemi alapon történő megkülönböztetéssel (6);

1.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem készítette még el a 2004/113/EK tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló jelentését, illetve nem tett közzé naprakész adatokat a folyamatban lévő nemzeti végrehajtási folyamatokról sem;

2.

elismeri, hogy a Test-Achats-ügyben hozott ítélet hatással lehetett a tagállamok végrehajtási folyamataira, de megjegyzi, hogy ez önmagában nem lehet indok arra, hogy nem sikerült időben közzétenni az irányelvben előírt jelentést;

3.

felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leggyorsabban tegye közzé a jelentését és az összes elérhető adatot;

4.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak konkrét intézkedéseket az irányelv és hatásai elmagyarázására konkrét példákkal annak biztosítására, hogy mind a nők, mind a férfiak magukénak érezhessék az irányelvet, és megfelelően használják, mint az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés során megvalósuló egyenlő bánásmódhoz kapcsolódó jogaik védelmének hatékony eszköze;

5.

üdvözli a Test-Achats-ügyben hozott ítéletet, de úgy véli, hogy az folyamatos bizonytalanságot hozott létre a biztosítási piacon; azt reméli, hogy a mindkét nemre azonos módon alkalmazandó kritériumok kidolgozása olyan, több kockázati tényezőn alapuló díjazáshoz vezet, amely nemüktől függetlenül hűen tükrözi az egyének kockázati szintjét, illetve hogy képes felfedni a nemi alapú megkülönböztetéseket;

6.

úgy véli, hogy a Bizottság által közzétett iránymutatások – kötelező érvény, illetve normatív hatály hiányában – nem szüntették meg teljesen ezt a bizonytalanságot;

7.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen gyakorlati lépéseket a probléma megoldására az irányelvvel teljes összhangban lévő új jogalkotási szövegre irányuló javaslat formájában;

8.

megjegyzi, hogy a biztosítási ágazatnak továbbra is erőfeszítést kell tennie a biztosítási díjaknak az egynemű kritériumokkal összhangban lévő átalakítására más tényezőkön alapuló biztosításmatematikai számítások alkalmazásával;

9.

felhívja a Bizottságot, hogy kezdjen informális párbeszédet a biztosítási ágazattal a kockázatértékelésről;

10.

felhívja a Bizottságot, hogy tegye közzé, milyen módszerrel fogja mérni a Test-Achats-ügyben hozott ítéletnek a biztosítási díjakra gyakorolt hatásait;

11.

felhívja a Bizottságot, hogy a fogyasztóvédelmi politika szempontjából is elemezze a kérdést;

12.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szorosan kövessék figyelemmel a biztosítási piac fejleményeit, és ha bármilyen jelét látják a tényleges közvetett megkülönböztetésnek, hozzanak meg minden szükséges intézkedést a probléma megoldására és az indokolatlan magasabb árazás elkerülésére;

13.

hangsúlyozza, hogy ezen irányelv nem csupán a biztosításokra korlátozódik, és hogy részletesen el kell magyarázni a tágabb alkalmazási körét és a benne rejlő fejlődési lehetőséget az árukhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén a köz- és a magánszférában egyaránt, annak érdekében, hogy mind a nők, mind a férfiak teljes mértékben értsék az irányelv alkalmazási körét és célját, és következésképp megfelelő módon kihasználják az általa nyújtott előnyöket és lehetőségeket;

14.

megjegyzi, hogy a bizonyítási teher szabályainak módosítására vonatkozó előírást a legtöbb tagállam nemzeti jogszabályaiban már végrehajtották; felhívja a Bizottságot, hogy ellenőrizze ezen előírás alkalmazását minden tagállamban;

15.

felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a terhesség, a terhesség tervezése, vagy anyaság okán alkalmazott megkülönböztetés eseteit, például a lakhatás (lakásbérlés) vagy kölcsönfelvételi nehézségek, valamint az egészségügyi termékekhez és szolgáltatásokhoz, különösen a törvényileg biztosított reproduktív egészségügyi ellátásokhoz és a nemi átalakító kezeléshez való hozzáférés kapcsán;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy különösen szigorúan ellenőrizze a szoptatáshoz kapcsolódó megkülönböztetéseket, ideértve a nyilvános tereken és területeken az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés során megvalósuló lehetséges megkülönböztetéseket;

17.

felhívja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel az irányelv végrehajtását és alkalmazását a menedék iránti kérelmük elbírálására várakozó várandós menedékkérő nők esetében, annak biztosítása érdekében, hogy rájuk is érvényesek legyenek a kérdéses szerződések és termékek;

18.

összhangban az Európai Unió Bíróságának joggyakorlatával, felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben foglalja bele a nemi identitáson alapuló megkülönböztetést a nők és férfiak közötti egyenlőséggel kapcsolatos jövőbeli politikáiba és jogszabályaiba;

19.

csalódottan veszi tudomásul, hogy néhány tagállamban a női vállalkozókat, különösen az egyedülálló anyákat gyakran éri megkülönböztetés, amikor kölcsönt vagy hitelt igényelnek a vállalkozásukhoz, és még mindig gyakran ütköznek nemi sztereotípiákon alapuló akadályokba.

20.

felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtse össze a bevált gyakorlatokat és bocsássa azokat a tagállamok részére abból a célból, hogy biztosítsa a támogató pozitív intézkedésekhez szükséges erőforrásokat, illetve hogy lehetővé tegye a vonatkozó rendelkezések jobb végrehajtását a nemzeti szinten;

21.

felhívja a figyelmet a hatékonyság hiányára az egyenlőséggel foglalkozó néhány szerv esetében, aminek oka a tényleges cselekvési lehetőség, az elegendő személyzet és a megfelelő pénzügyi források hiánya;

22.

felhívja a Bizottságot, hogy megfelelően és pontosan ellenőrizze az irányelv életbelépése után létrehozott „egyenlőséggel foglalkozó szervek” helyzetét, és ellenőrizze, hogy megfelelnek-e az uniós jogszabályban foglalt minden feltételnek; különösen nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a gazdasági válságot nem lehet mentségként felhozni az egyenlőséggel foglalkozó szervek megfelelő működésének hiányosságaira;

23.

hangsúlyozza a Bizottság részéről az adatok és a nagyobb átláthatóság szükségességét a folyamatban lévő jogsértési eljárások és intézkedések tekintetében;

24.

felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre nyilvános adatbázist a nemi alapon történő megkülönböztetéshez kapcsolódó jogszabályokról és ítélkezési gyakorlatról; ragaszkodik hozzá, hogy javítani kell a nemi alapon történő megkülönböztetés áldozatainak védelmét;

25.

rámutat, hogy figyelembe véve a nemzeti bíróságok szerepét, szükség van a nemi alapú megkülönböztetés területén tevékenykedő jogi szakemberek továbbképzésének pénzügyi támogatására és uniós koordinálására;

26.

rámutat, hogy az irányelvet minden tagállamban kellő időben át kell ültetni;

27.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.