28.1.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 32/8

Előadó:

Pierre-Jean COULON

1.1.

Az EGSZB a 2015. június 2–3-án, Belgrádban megtartott Nyugat-balkáni Civil Társadalmi Fórumot követően „[kéri], hogy az Energiaközösséget – melynek az a célja, hogy az EU energiaügyi vívmányait kiterjessze a bővítéssel és a szomszédságpolitikával érintett országokra – még jobban erősítsék meg és még szorosabban integrálják az energiaunióval kapcsolatos tervbe; fontos, hogy az energia a térség fejlődésének és összekapcsolásának motorja legyen, és a nyugat-balkáni polgároknak világos elképzeléssel kell rendelkezniük arról, hogy milyen gazdasági és környezetvédelmi előnyökkel jár az EU–csatlakozás”.

1.2.

Az energiahálózatok összekapcsolásáról szóló energiaunió-tervnek a nyugat-balkáni országokat is magában kell foglalnia.

1.3.

A meglévő közlekedési és földgázelosztó infrastruktúrákat optimálisan kell használni; meg kell valósítani a kétirányú szállítást. A lehetséges új struktúrákkal kapcsolatban egyetlen tanulmányt sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ilyen:

1.4.

Meg kell vizsgálni egy szolidaritási gáztároló kialakításának lehetőségét a régió számára, a nemzeti lehetőségek megerősítésétől függetlenül.

1.5.

Az EGSZB üdvözli az adriai LNG-terminál (cseppfolyósítottföldgáz-terminál) létesítésére vonatkozó tanulmány újrakezdését, és a projekt megvalósítását sürgeti.

1.6.

Beruházásokra van szükség a megújuló energiákkal kapcsolatban. Ezeknek megerősített hálózatokon és összekapcsolódásokon, valamint egyértelmű és biztos alapokon nyugvó jogi kereten kell alapulniuk.

1.7.

A balkáni országok civil társadalmát módszeresen és szervesen be kell vonni az Energiaközösség megbeszéléseibe, az EGSZB-n és helyi partnerein keresztül.

1.8.

Az EGSZB jobb régióközi együttműködésre és energiaügyi projektek kidolgozására szólít fel, melyek a megerősített regionális stabilitás és a munkahelyteremtés motorjai.

1.9.

Az uniós vívmányok különösen fontos eleme az energiahatékonysági irányelv, melyet egyedi programokkal kell kísérni az érintett országokban. Együttműködésre kell törekedni a különböző érdekelt felek között az intelligens fogyasztásmérőkkel és a globális megoldásokkal kapcsolatban. Az energiahatékonyság és az energiatakarékosság szerepet játszik az üzleti lehetőségek kialakításában, valamint a zöld és a hagyományos munkahelyek megteremtésében.

2.1.

Az uniós joganyag 35 azon fejezete között, melyek egy új állam uniós csatlakozásához szükségesek, tizenötödikként szerepel az energiával foglalkozó fejezet, ami e kérdés fontosságáról tanúskodik. A téma már a Montenegróval folytatott csatlakozási tárgyalásokon felmerült, és hamarosan megvitatásra kerül Szerbia esetében is. Ugyanakkor meg kell említeni azt is, hogy az energiaügyi kérdések jó néhány más fejezetben is szükségesek vagy hasznosak lehetnek: az energiát a mezőgazdaság, a közlekedés, a vállalkozás, a szociális kérdések, a környezetvédelem stb. területén egyaránt figyelembe kell venni.

2.2.

Európa délkeleti térségében olyan államok találhatók, amelyek már vagy tagjai az EU-nak, vagy hivatalosan tagjelöltek és az előcsatlakozási folyamat különböző stádiumaiban járnak, vagy lehetséges tagjelölt államok.

2.3.

A csatlakozási tárgyalások keretében a tagjelölt országokat arra kell ösztönözni, hogy az Európai Unió belső energiapiacába való integrációjuk elősegítése és az állampolgárok jóléte érdekében mihamarabb hajtsák végre az uniós vívmányokat.

2.4.

Az új Európai Bizottság a legfőbb prioritásai között határozta meg az energiaunió létrehozását: egyik alelnöke külön ezért a területért felelős, és legalább még egy tucat biztos is érdekelt benne. Az EGSZB által több éve szorgalmazott (lásd többek között a TEN/493. sz. véleményt) energiaunió kérdése végre napirendre került, és nem zárhatók ki belőle már a legelején azok az országok, amelyek rövid vagy hosszú távon be szeretnének lépni az Unióba; a fent említett vélemény egyébként kifejezetten utal arra, hogy ezeket az országokat is figyelembe kell venni.

2.5.

Az energiaunió keretstratégiája – melyet az Európai Bizottság 2015. február 25-én tett közzé, és a TEN/570. sz. vélemény tárgya – az Energiaközösség megerősítését javasolja, és hangsúlyozza, hogy az EU és az Energiaközösséghez tartozó országok energiapiacainak szorosabb integrációjára van szükség. Az ellátási válságok kezelésével kapcsolatban is kifejezetten megemlíti e közösség szerződő feleit. Végül jelzi, hogy rendszeresen frissíteni fogják a közös érdekű energetikai infrastrukturális projekteket, ami ezentúl az Energiaközösség érdekeltségébe tartozó projektekre is kiterjedhet.

2.6.

Egyensúlyt kell találni a hagyományos és a megújuló energiaforrások között: ehhez össze kell kapcsolni az elektromos hálózatokat vagy meg kell erősíteni az uniós hálózatokkal már meglévő összeköttetéseket. A szintén fontos földgáz tekintetében az ellátást az Unióval kialakított szolidáris összeköttetésekkel, valamint egy LNG-terminál létrehozásával kell biztonságossá tenni. Végül a meghiúsult „South Stream” projekt helyébe lépett „Turkish Stream” gázvezetékprojekt kedvező lehetőséget jelent, akárcsak a Trans Adriatic Pipeline (TAP) vagy az Ionian Adriatic gas Pipeline (IAP) projektek. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy ez a térség szinte megkerülhetetlen átjárónak tekinthető a (kőolaj-, földgáz-) termelő régiók és az Unió nagy fogyasztású régiói között. Mégis a meglévő, de gyakran kihasználatlan infrastruktúrák használatát kell prioritásnak tekinteni; elő kell mozdítani a kétirányú szállítás megvalósítását: az ellátásbiztonság energetikai szempontú megközelítése keretében nem a sebezhető, nagy gázvezetékeket kell előnyben részesíteni.

3.1.

Ahogyan arra a közelmúltban az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság is rámutatott (TEN/562, TEN/570 stb.), az energiaügy területén az irányítás elsődleges fontosságú az energiaügyi döntések, a beruházások – különösen az infrastrukturális beruházások – összehangolása, az államok közötti szolidaritás kialakítása vagy a különböző érintett felek – és különösen a civil társadalom (szociális partnerek, fogyasztók, környezetvédő szervezetek stb.) – szerepének meghatározása és részvétele érdekében.

3.2.

Ezen irányítás alapjai sok tekintetben már azóta megvannak, hogy az összes nyugat-balkáni ország (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Koszovó, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Montenegró és Szerbia) részvételével 2006 júliusában létrehozták az Energiaközösséget. 2010-ben Moldova is csatlakozott az Energiaközösséghez, Ukrajna pedig 2011-ben. Grúzia tagjelölt ország. Végül megjegyezzük, hogy nemcsak Norvégia és Örményország, hanem – és legfőképpen – Törökország is megfigyelői státusszal rendelkezik az Energiaközösségben.

3.3.

A szerződés célja, hogy az EU belső piacát Délkelet-Európára és azon túlra is kiterjessze. Törekvései a következők:

3.4.

Megjegyezzük, hogy bár a szándék dicséretre méltó, az elmúlt években elért előrehaladás inkább csekélynek mondható.

3.4.1.

Túl kell lépni az EU és az Energiaközösség tagállamai közötti intézményközi kapcsolatokon, ahogyan azt az energiaunió létrehozásának az Európai Bizottság által javasolt folyamata is előirányozza. Ennek érdekében az EGSZB-nek is részt kell vennie az eljárások kibővítésében azzal, hogy az energiáról folytatott európai párbeszédbe ennek a térségnek a tág értelemben vett energetikai helyzetét is beépíti.

3.4.2.

Az uniós vívmányok elfogadása az energia területén és a belső piacba történő integráció jelentős változást von maga után a régió energiaárakkal kapcsolatos gyakorlatában, amelynek figyelembe kell vennie a tényleges költségeket és nem alapulhat az ártámogatás politikáján.

3.4.3.

Erre a célra felhasználandók a bővítési folyamat keretében a civil társadalom érdekében bevezetett struktúrák, például a konzultatív vegyes bizottságok (Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság – jelenleg nem működik –, Montenegró és Szerbia – tárgyalásokat már megkezdett tagjelöltek, melyek bizottságai aktívan működnek) és a „Nyugat-Balkán” nyomonkövetési bizottság.

4.1.

Láthattuk, hogy meg kell erősíteni a villamosenergia-hálózatok összekapcsolását a régión belül, de kívülről és kifelé is, valamint a szállítási útvonalakat, különösen a földgáz esetében, és talán létre kellene hozni egy LNG-terminált is. Ezt a terminált, amelyet természetesen a térség adriai részén alakítanának ki, a térség államai vagy legalábbis a többségük közösen használnák, és a távolabbi szállítóktól érkező cseppfolyósított földgáz, később pedig a kelet-mediterrán termelés (ciprusi lemez) szállítását tenné lehetővé.

4.1.1.

A közép- és délkelet-európai földgáz-összeköttetések keretében az Európai Bizottság és Ausztria, Bulgária, Horvátország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Albánia, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Szerbia és Ukrajna között nemrégiben (2015. július 10-én) aláírt egyetértési megállapodásnak ösztönöznie kellene a földgázellátás diverzifikálását és a régión belüli piaci integrációt. Az EGSZB szeretné, ha Montenegró is csatlakozna a megállapodáshoz.

4.2.

A térség energiaszerkezete ugyanis kiegyensúlyozatlan, nincs valódi piac, a szerkezet országonként változó, az árak szinte mindig szabályozottak és azokat gyakran mesterségesen alacsony szinten tartják, ami sem az energiahatékonyságot, sem a diverzifikált forrásokba történő beruházást nem ösztönzi.

4.3.

Valójában az elfogyasztott energia összességében 50 %-át a szén, több mint 30 %-át a kőolaj és kőolajtermékek teszik ki, a földgáz pedig „mindössze” kb. 10 %-át. Az energia hulladékból és bioüzemanyagokból történő előállítása egyre elterjedtebb, de erre vonatkozóan nincs ténylegesen összehangolt terv.

4.4.

Számos forrás (AIE, REN) és értékelő tanulmány szerint a nyugat-balkáni országok jelentős potenciállal rendelkeznek a megújuló energiaforrások terén, amit mobilizálni kell, és amelybe beruházásokat kell eszközölni annak lehetővé tétele érdekében, hogy az országok részt vehessenek az „Európai Unió 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretében”:

4.4.1.

Ezeket a lehetőségeket értékelni kell az összehangolt beruházások, de legfőképpen a tevékenységfejlesztési és munkahely-teremtési lehetőségek, különösen az új energetikai technológiák (green jobs) területén, valamint az energiahiány megoldása szempontjából. Az Energiaközösséget ezeknek a tevékenységeknek a fejlesztésére kell felhasználni, többek között az EBB-n keresztül.

4.4.2.

A csatlakozási folyamat keretében előirányzott „civil társadalmi támogató eszközök”-et a civil energiára vonatkozóan javasolt projektek (szövetségek, szövetkezetek, nem kormányzati szervezetek stb. projektjei) megvalósítására kell összpontosítani.