19.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 458/43

Előadó:

Stefano PALMIERI

Társelőadó:

Ana BONTEA

1.1

Úgy ítéli meg, hogy a be nem jelentett munkavégzés olyan probléma, amely ugyan eltérő mértékben, de minden tagállamot érint, és amely veszélyezteti a törvényességgel, a biztonsággal, a szolidaritással, a társadalmi és pénzügyi igazságossággal, a piacok szabad versenyével és az uniós munkavállalók szabad mozgásával kapcsolatos európai eszmények megvalósulását.

1.2

Úgy véli, hogy a be nem jelentett munkavégzés ellen megfelelő megelőző, ellenőrző és visszaszorító intézkedéseken át folytatott küzdelem alapvető stratégiai döntés az illegális munkavállalás napvilágra hozatala szempontjából, valamint az Európai Unió (EU) gazdasági és szociális rendszere versenyképességének fellendítése érdekében, összhangban az Európa 2020 stratégia által meghatározott prioritásokkal és iránymutatásokkal.

1.3

Kedvezően értékeli a be nem jelentett munkavégzés elleni együttműködés erősítését célzó európai platform létrehozására vonatkozó javaslatot. E javaslat összhangban áll az Európai Parlament, a Tanács és maga az EGSZB által az elmúlt években tett nyilatkozatokkal, amelyekben emlékeztettek arra, hogy a munkahelyteremtést, az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést, valamint a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelem területére vonatkozó fokozott együttműködést célzó, európai szinten koordinált uniós stratégia végrehajtására van szükség, amely pótolná az e téren fennálló hiányt az EU-ban, ugyanis a be nem jelentett munkavégzés kezelése eddig heterogén és elégtelenül koordinált volt.

1.4

Üdvözli a valamennyi tagállam kötelező részvételével létrehozandó európai platformra irányuló javaslatot, és úgy véli, hogy az összes uniós ország együttes és összehangolt részvétele révén kezelhetők lennének az EU-n kívülről érkezett, jogilag rendezetlen helyzetű, be nem jelentett munkavállalók jelenlétével kapcsolatos határon átívelő problémák és nehézségek.

1.5

Bár elismeri, hogy a be nem jelentett munkavégzés és a megtévesztő módon bejelentett munkavégzés, vagyis a színlelt önfoglalkoztatás két külön fogalom, helyénvalónak tartja a színlelt önfoglalkoztatás beillesztését azok közé a be nem jelentett munkavállalási formák közé, amelyek megelőzését, megakadályozását és visszaszorítását a platform célozza, tekintettel káros hatásaikra i) a munkavállalók jogaira és garanciáira; ii) a szabad verseny piacokon való akadálytalan megvalósulására és iii) az uniós munkavállalók szabad mozgására nézve.

1.5.1

Reméli, hogy a platform – tagállami jogszabályokat és gyakorlatokat tiszteletben tartó – tevékenysége a jelenség elleni küzdelem hatékony stratégiáját teszi majd lehetővé, a megtévesztő módon bejelentett munkavégzés fogalmának meghatározása és az egyes tagállamok tapasztalatainak kiértékelése révén.

1.6

Maradéktalanul egyetért a platform szerep- és feladatkörével, de úgy látja, hogy annak megbízatása kibővíthető lenne – uniós és tagállami szintű – jogszabályokra vonatkozó ajánlások megfogalmazásával, egy hatékonyabb stratégia megvalósítását célozva (például hathatósabb határon átnyúló együttműködési intézkedéseket javasolva az ellenőrzési és felügyeleti tevékenység területén).

1.7

Úgy véli, hogy a nemzeti kapcsolattartó kijelölésébe a tagállamoknak kötelezően be kellene vonniuk a szociális partnereket és a civil szervezeteket, amelyek – konkrét ismeretekkel rendelkezve a be nem jelentett munkavégzés kapcsán – tényleges értéktöbbletet nyújtanak a jelenség elleni stratégia megvalósításához.

1.7.1

Helyénvalónak ítéli, hogy az európai platform ülései megfelelő előkészítést nyerjenek előkészítő és tájékoztató ülések révén, amelyek lehetővé teszik a platform munkája eredményeinek a terjesztését (ezáltal biztosítva tevékenységei teljes átláthatóságát).

1.8

Úgy véli, hogy a be nem jelentett munkavégzés megakadályozását és az attól való eltántorítást célzó beavatkozásoknak különféle olyan eszközöket – ellenőrzésekkel és szankciókkal kiegészített intelligens szabályozási intézkedéseket – kell ötvözniük, amelyek biztosítják a stabil és kiszámítható jogi keretet. Csökkenteni kell a szabályozás végrehajtási költségeit, el kell kerülni a munka túlzott megadóztatását, továbbá hatékony eszközöket alkalmazva – többek között pénzügyi ösztönzők, egyszerűsített adófizetési és társadalombiztosítási rendszerek révén – arra kell ösztönözni a munkáltatókat, hogy jelentsék be a munkavégzést, és tartsák be a jogszabályokat. Ezenkívül adóügyi ösztönzőket kell bevezetni a be nem jelentett munkavégzés legális útra terelése érdekében.

1.9

Az EU által a be nem jelentett munka elleni fellépésre meghatározott stratégia keretében az EGSZB az elmúlt években folyamatosan arra törekedett, hogy ösztönözze és előmozdítsa a kapcsolódó eszközök, politikák és bevált gyakorlatok megosztását, annak érdekében, hogy mind gazdasági, mind kulturális és társadalmi téren fellépjen. Az EGSZB ezért azt szeretné, ha a platform létrehozásakor hivatalosan elismernék a szerepét, és a platform megfigyelői közé kerülne.

1.10

Úgy látja, hogy a közvélemény figyelmének felkeltése kapcsán növelni kellene a civil társadalom bevonásának lehetőségét, elsősorban az EGSZB és a nemzeti gazdasági és szociális tanácsok által az Európa 2020 stratégia irányítóbizottsága és az EGSZB egyéb szervei tevékenységének keretében megvalósított közös cselekvés révén.

1.11

Reméli, hogy a platformon belül elismerik majd a szerepet, amelyet betölthet:

1.12

Helyénvalónak tartaná, ha a platform rendelkezne monitoring- és értékelési rendszerrel egy sor ideiglenes mutató és az Európai Bizottságon kívüli értékelő révén.

2.1

Az Európai Unió területén be nem jelentett munkavégzésnek minősül „bármely olyan fizetett tevékenység, amely természetét tekintve törvényes, azonban nincs bejelentve a hatóságoknál, figyelembe véve a tagállamok szabályozó rendszerében meglévő különbségeket” (1). A be nem jelentett munkavégzéshez szorosan kapcsolódó jelenség a megtévesztő módon bejelentett munka vagy színlelt önfoglalkoztatás, amikor is a munkavállaló hivatalosan önfoglalkoztatóként van bejelentve és szolgáltatási szerződés keretében dolgozik, ugyanakkor a munka, amit végez, a nemzeti jog és gyakorlat alapján a munkaviszonyra jellemző valamennyi kritériumnak megfelel (2).

2.2

A be nem jelentett munkavégzés és a színlelt önfoglalkoztatás egy olyan jelenség különböző oldalai, amely káros hatással járt mind a munkavállalók jogaira és garanciáira, mind pedig a szabadpiaci verseny akadálytalan megvalósulására és az uniós munkavállalók szabad mozgására nézve. Teljesen helyénvaló a színlelt önfoglalkoztatás beillesztése azok közé a be nem jelentett munkavállalási formák közé, amelyek visszaszorítására a platform irányul, tekintettel arra, hogy – a be nem jelentett munkavállalásnak a szolgáltatási ágazatban való terjedésével – egyre gyakoribbá válnak e szabálytalansági formák, amelyek ugyanúgy megfosztják a munkavállalókat jogaiktól és garanciáiktól, mint a be nem jelentett munkavégzés (3).

2.2.1

Amint arra az EGSZB már rámutatott (4), jelenleg nem létezik európai szinten egységes meghatározás az önfoglalkoztatás fogalmára, ezért valamennyi illetékes hatóság a nemzeti szabályozási keretre utal, megnehezítve ezzel a színlelt önfoglalkoztatás elleni stratégia európai szintű végrehajtását, különösen a határon átnyúló munkavégzést illetően.

2.2.2

Ennek kapcsán az EGSZB már támogatóan nyilatkozott a különböző tagállami tapasztalatok felmérésének tervéről következtetések levonása és ajánlások megfogalmazása céljából, a megtévesztő módon bejelentett munka és a színlelt önfoglalkoztatás elleni hatékony stratégia érdekében. Az EGSZB „Az önfoglalkoztató státusszal való visszaélés” c. véleményében (5) aláhúzta annak szükségességét, hogy megbízható szabályozást sikerüljön kialakítani azáltal, hogy elfogadják a színlelt önfoglalkoztató státuszának egy olyan meghatározását, amelynek révén megvédhetők a valódi önfoglalkoztatók és mikrovállalkozások a tisztességtelen verseny kockázatával szemben.

2.2.2.1

Ez az álláspont összhangban áll az Európai Bíróság azon nyilatkozatával, amely ugyan kiemelte a tagállamok illetékességét az alkalmazott és az önfoglalkoztató fogalmának a meghatározásában, de – a piacok normális működésének és a munkavállalók szabad mozgásának a garantálása céljából – iránymutatásokat nyújtott definíciójuk normákon keresztüli, általános meghatározásához, a szerződések rendelkezései egységes végrehajtásának a biztosítására (6).

2.2.2.2

Az EGSZB úgy véli, hogy ennek a szemléletnek a révén tovább nőne az önfoglalkoztatás társadalmi-gazdasági szerepe, mivel ebbe a kategóriába csak a valódi önfoglalkoztatók kerülnének. Így tiszteletben tartanák az önálló munkavállalói legitim státuszt mindenkinek a számára, aki úgy dönt, hogy önállóan dolgozik. Ezzel kapcsolatban az EGSZB bevált gyakorlatok ismertetésével mindössze útmutatást ad a tagállamoknak.

2.3

A be nem jelentett munkavégzés és a színlelt önfoglalkoztatás jelensége annyira heterogén és összetett, hogy az érintett munkaerő rendkívül változatos: munkavállalók, akik nem tartoznak a társadalombiztosítás alá, vagy nincs szerződésük, vagy részben készpénzben kapják fizetésüket; segítő családtagok; második munkahelyüket be nem jelentő munkavállalók; önálló vállalkozók, akik úgy döntenek, hogy nem rendezik a helyzetüket; színlelt önfoglalkoztatók; be nem jelentetten munkát végző illegális bevándorlók; EU-n kívüli munkavállalók, akik uniós tagállamok számára folytatnak alvállalkozói tevékenységet, a tisztességes munkára vonatkozó minimumszabályok hiányában (7). Ez a heterogenitás megnehezíti a be nem jelentett munkavégzéssel szembeni fellépést, és különleges stratégiákat tesz szükségessé.

2.4

A be nem jelentett munkavégzés olyan problémakör, amely minden tagállamot érint, és ellentétes a törvényesség, a biztonság, a szolidaritás, valamint a társadalmi és pénzügyi igazságosság európai ideáljaival, továbbá a piaci szabad verseny és az uniós munkavállalók szabad mozgása elveivel.

2.4.1

Azért szükséges szigorúan lépni fel a be nem jelentett munkavégzés ellen, mert számos hatással bír mind a vállalkozásokra, mind pedig a munkavállalókra, nem is beszélve a költségvetésről:

2.4.2

A be nem jelentett munkavégzés jelenleg az EU egészében megtalálható, bár az egyes ágazatokban különböző mértékben: mezőgazdaság, építőipar, kézműipar (textil-, ruha- és cipőipar stb.), kiskereskedelem, szálloda- és vendéglátóipar, karbantartási és javítási szolgáltatások, ápolási és háztartási szolgáltatások (8).

2.5

A be nem jelentett munkavégzés gyakoriságára vonatkozó becslések számottevően eltérnek, és a jelenség uniós szintű statisztikai számszerűsítése meglehetősen bonyolult. E probléma létezését a legutóbbi felmérések eredményei (9) is alátámasztják. E bizonytalanság nyilvánvalóan közvetlen hatással jár az arra való képességre, hogy ágazati jellegű, célzott fellépéseket igénylő hatékony intézkedések valósuljanak meg.

2.5.1

A Eurofound egyik legutóbbi, az EU 27 tagállamában készített felmérése keretében a megkérdezettek 18,6 %-a végzett 2008-ban be nem jelentett munkát (10). Ebből: 31,3 % olyan alkalmazott volt, aki fizetése egy részét (általában kb. a negyedét) munkaadója által be nem jelentett módon, „zsebbe” kapta; 14,4 % egyáltalán be nem jelentett alkalmazott és 14,4 % be nem jelentett önfoglalkoztató volt; 39,7 % pedig családi, baráti vagy egyéb közösségi kapcsolatban lévők közti, fizetett szolgáltatást nyújtó volt. A 2013-ban végzett legutóbbi Eurobarométer felmérés (11) szerint csupán a válaszolók 4 %-a ismerte el, hogy be nem jelentett munkát végez (12). Ugyanakkor 11 %-uk elismerte, hogy az előző évben vásárolt olyan árukat vagy szolgáltatásokat, amelyekről alapos indokkal feltételezhette, hogy be nem jelentett munkavégzéshez kötődtek. Az EU-ban jelentős eltérések mutatkoznak e téren (13).

2.5.2

Továbbra is bizonytalanság tapasztalható azzal kapcsolatban, hogy a válság alatt milyen dinamikát mutat a be nem jelentett munka. Sőt, ez a jelenség tovább erősödhet azokban a tevékenységi körökben és foglalkozási formákban, ahol már jelen van, és újabbakra is átterjedhet (például az információs és kommunikációs technológiák fejlődése révén) (14).

2.6

Másrészt a globalizáció folyamata és a társadalmi-demográfiai változások nagyobb teret engednek az árnyékgazdaságnak és a be nem jelentett munkának, ezért folyamatosan tovább kell fejleszteni az ellenük való küzdelemre irányuló szakpolitikákat. Ebben a tekintetben az egyes országok beavatkozási képessége kétségtelenül korlátozott, ami a be nem jelentett munka transznacionális elemeivel kapcsolatban különösen nyilvánvaló.

2.7

Az illegális bevándorlók részvétele a be nem jelentett munkában súlyos probléma, melyet az illegális bevándorlás elleni küzdelemre irányuló átfogó stratégia keretében kell megoldani. Sok illegális bevándorló rákényszerül a be nem jelentett munkavégzésre, mely túlélési stratégiát jelent számukra. Ezenkívül a be nem jelentett munkavégzés nagymértékben előmozdíthatja az illegális bevándorlást.

3.1

Az európai platform létrehozására vonatkozó döntést annak nyomán hozták, hogy – egy hosszú folyamat végén – belátták a szóban forgó jelenség súlyosságát. A döntés alapos kidolgozását a főbb uniós intézmények végezték (15).

3.2

Az EGSZB úgy véli, hogy az a javaslat, amely egy európai platform létrehozására irányul, amelyben az összes tagállamnak részt kell vennie, koherens kezdeményezés az EU részéről, mivel a be nem jelentett munkavégzés ma olyan probléma, mely különböző mértékben ugyan, de közös jellemzőkkel valamennyi tagállamot érinti.

3.2.1

A tagállamok közötti együttműködés e formájának kialakítása annál is fontosabb, mivel biztosítani kell a szolidaritással és a társadalmi igazságossággal kapcsolatos európai eszmények, valamint az uniós munkavállalók szabad mozgására vonatkozó alapelvek tiszteletben tartását és védelmét, és válaszolni kell a be nem jelentett munka határokon átnyúló aspektusaival kapcsolatos kérdésekre és a munkaerő mobilitásával kapcsolatos kihívásokra.

3.2.2

A platform létrehozása várhatóan jobban összehangolja a tagállamokban működő különféle bizottságok és munkacsoportok tevékenységét, pótolva így azt az EU szintjén létező hiányosságot, hogy a be nem jelentett munkavégzést mostanáig aszimmetrikus és nem eléggé összehangolt módon kezelték.

3.2.3

Az összes tagállam közös, összehangolt részvétele nagyon fontos a be nem jelentett munka (ideértve a színlelt önfoglalkoztatást is) különféle formái elleni küzdelem iránti elkötelezettség erősítéséhez, továbbá a határokon átnyúló tényezők és azon problémák kezeléséhez, amelyek EU-n kívüli, illegális, be nem jelentett munkavállalók jelenlétéhez kapcsolódnak.

3.3

Üdvözlendő, hogy az európai platformra vonatkozó javaslat teljes mértékben tiszteletben tartja az EU-ban érvényes szubszidiaritási és arányossági elveket – ennek ezután is így kell maradnia.

3.3.1

A be nem jelentett munkavégzés megakadályozására és az ilyen munkavégzéstől való elrettentésre irányuló intézkedések a tagállamok hatáskörében maradnak. A nem büntetőjogi (közigazgatási és nem közigazgatási) szankciókat a törvényesség elve alapján szabják ki, tiszteletben tartva az egyes államokban érvényes eljárásokat és jogi aktusokat.

3.4

A be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelem alapvető stratégiai döntést jelent az EU számára. E stratégia révén lehetővé válik a be nem jelentett munkavégzés legalizálása – ami a gazdasági növekedés lényeges tényezője –, annak érdekében, hogy az Európa 2020 stratégia által meghatározott iránymutatások szerint fejlődésnek induljon az uniós gazdasági és társadalmi rendszer versenyképessége.

3.5

A be nem jelentett munkavégzés megakadályozására és az ilyen munkavégzéstől való elrettentésre irányuló intézkedéseknek e jelenség valódi okaira kell irányulniuk, és figyelembe kell venniük annak szükségességét, hogy a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelem eszközeit – a tisztességtelen, méltánytalan és be nem jelentett kereskedelmi és vállalati gyakorlatok elleni küzdelemre irányuló ellenőrzések és szankciók révén – ötvözzék az intelligens szabályozást célzó intézkedésekkel, amelyek egy szilárd, kiszámítható jogi keret garantálására irányulnak.

3.5.1

Kívánatos egy a vállalatok és a munkavállalók számára kedvező környezet kialakítása, amely csökkenti a rendelkezések megvalósításának költségeit, megreformálja és egyszerűsíti a közigazgatási és fiskális eljárásokat, és tökéletesíti a munkavégzésre és a munkahelyi biztonságra, az idény- és alkalmi munkára, továbbá az új munkavégzési formákra vonatkozó jogszabályokat.

3.5.2

A be nem jelentett munkavégzés megakadályozásának és az ilyen munkavégzéstől való elrettentésnek a terén jelentős szerepet játszhatnak az adóügyi ösztönzőket alkalmazó politikák, ugyanis olyan adócsökkentéseket vezethetnek be, amelyek jutalmazzák a szabályok tiszteletben tartását, és elősegítik a be nem jelentett munka – beleértve a háztartási munka és az ápolási szolgáltatásokat is – legalizálását.

3.6

Az európai platform létrehozása során el kell kerülni a már létező kezdeményezésekkel és együttműködési formákkal való átfedéseket, továbbá a bejelentési kötelezettségeket, amelyek nem hatékonyak a probléma megoldását illetően, így tehát fölöslegesek.

4.1

Tekintettel a be nem jelentett munka dimenzióira és dinamikáira vonatkozó – gyakran hiányosnak tűnő – információkra, teljesen nyilvánvaló, hogy a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelemért felelős nemzeti hatóságok intézkedéseit erősítenék azok a közvetlen ismeretek, amelyekkel a szociális partnerek, a kkv-k, a szabadfoglalkozásúak, a társadalmi gazdaság és általánosabban szólva a civil társadalmat képviselő szervezetek rendelkeznek. Ez az információáramlás jelenti ugyanis a legjobb garanciát arra, hogy a platform a legmegfelelőbb útmutatást kapja munkájához.

4.2

Az egyedüli kapcsolattartó nemzeti szintű kijelölésével kapcsolatban fontos, hogy a tagállamoknak be kelljen vonniuk a szociális partnereket, és meghívják a civil szervezeteket, amelyek meghatározó szerepet játszanak a be nem jelentett munkavégzés ellen folytatott nemzeti szintű küzdelemben.

4.2.1

Rendkívül fontos, hogy az európai platform üléseit alaposan előkészítsék – egy előkészítő ülés keretében – az egyes tagállamokban, megtartásuk után pedig tartsanak nemzeti szintű ülést, amely lehetővé teszi a platform által végzett munka eredményeinek terjesztését.

4.3

Az EGSZB hangsúlyozta, hogy meg kell erősíteni a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelmet „az információk, adatok és értékelések rendszeres európai szintű cseréje, a felelős hatóságok és az érintett szociális partnerek részvételének és együttműködésének biztosítása mellett” (16).

4.3.1

Az EGSZB folyamatosan arra törekedett, hogy előmozdítsa és ösztönözze az eszközök, szakpolitikák és bevált gyakorlatok egymással való megosztását annak érdekében, hogy így hatást gyakoroljon mind a gazdasági tényezőkre, mind a kulturális és társadalmi környezetre. Az EGSZB ezért azt kéri, hogy a platform létrehozásakor hivatalosan ismerjék el szerepét, és kerüljön a platform megfigyelői közé.

4.4

A közvélemény figyelmének felkeltésére irányuló, a platform által előirányzott lépések az összes tagállam számára fontos alkalmat kínálnak ahhoz, hogy lendületet adjanak a be nem jelentett munkavégzés megakadályozására, mérséklésére és az ellene való küzdelemre irányuló intézkedéseknek. Ezzel kapcsolatban nem lebecsülendő a civil társadalom bevonásának lehetősége, amelyet az EGSZB és a nemzeti gazdasági és szociális tanácsok közös – az Európa 2020 stratégia irányítóbizottsága és más EGSZB-s szervek keretében megvalósított – fellépése révén lehetne kihasználni.

4.4.1

Mivel a nemzeti hatóságok nem játszottak megfelelő szerepet a megelőzés, a tájékoztatás és a tanácsadás területén (17), fontos, hogy a platform megvitasson ilyen jellegű –, többek között közös fellépések, például európai kampányok keretében megvalósítható – intézkedéseket, amilyeneket egyébként a 4. cikk i) pontja előirányoz.

4.5

Az EGSZB teljes mértékben egyetért a platform küldetésére és feladataira vonatkozó meghatározással. Az összehangolt transznacionális operatív fellépések végrehajtásához kétségkívül a bevált gyakorlatok és információk cseréje, valamint elemzések, kutatások végzése és kompetenciák (közös képzésekkel történő) kialakítása jelenti az első lépést. Az EGSZB ezzel kapcsolatban támogatná a platform feladatkörének kibővítését annak érdekében, hogy az jogszabályokra vonatkozóan is megfogalmazhasson ajánlásokat – az EU és a tagállamok szintjén egyaránt –, a szóban forgó jelenség elleni küzdelem hatékonyabb stratégiájának megvalósítását célozva (például hatékonyabb határokon átnyúló együttműködést intézkedéseket javasolva az ellenőrzési és felügyeleti tevékenység területén).

4.6

Amint egy korábbi véleményben már megfogalmazta az EGSZB, a platformnak elő kellene mozdítania az alábbiakban felsoroltak mennyiségi és minőségi értékeléséhez szükséges feltételek megvalósítását: i) a be nem jelentett munka jelensége (tagállamonként nagy eltéréseket mutat); ii) a negatív gazdasági és társadalmi hatások, amelyeknek a különböző szerkezeti feltételektől és a kontextustól függően szintén különböző kihatásai vannak a tagállamokban; iii) a jelenség elleni küzdelemre irányuló, a tagállamokban foganatosított intézkedések hatékonysága.

4.6.1

Ezzel kapcsolatban különösen fontos a platform létrehozása, és az is kívánatos lenne, hogy a Eurostat és a Eurofound jelentős szerepet tölthessen be benne.

4.7

Az OECD már sok éve szerez konkrét tapasztalatokat a be nem jelentett munkával kapcsolatban (18), ezért az EGSZB célszerűnek tartaná, ha a szervezet felkérést kapna, hogy megfigyelőként vegyen részt az európai platform munkájában.

4.8

Annak biztosításán kívül, hogy a platform tevékenységének nyomon követése folyamatos legyen, és ne korlátozódjon egy négyévenkénti vizsgálatra, az is fontos, hogy a külső megfigyelőket valóban bevonják az eredmény- és hatásmutatók kiválasztásába, valamint a platform programjának értékelésébe.