19.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 458/19

Előadó:

Oliver RÖPKE

1.1

Az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokról (Societas Unius Personae – SUP) szóló irányelvre tett európai bizottsági javaslat (1) célja, hogy megkönnyítse a kkv-k határokon átnyúló tevékenységét. Az EGSZB úgy látja, hogy jelenlegi formájában a dokumentum még nem eléggé kiforrott, mivel számos rendelkezése (jelentős) potenciális veszélyeket rejt magában a komoly alapokon működő belső piaci kereskedelemre, valamint a hitelezők, a fogyasztók és a munkavállalók érdekeire nézve. Ezért az EGSZB nyomatékosan ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy vegye figyelembe és érvényesítse a jelen véleményben megfogalmazott javaslatokat.

1.2

A választott jogalap (az EUMSZ 50. cikke) nem meggyőző, és úgy tűnik, elsősorban azt a célt szolgálja, hogy meg lehessen kerülni a Tanácsban érvényes egyhangúsági követelményt, és el lehessen kerülni az európai zártkörű társaság (SPE) esetében tapasztalthoz hasonló kudarcokat. Még ha a SUP formálisan alternatív társasági formaként kerül is be a nemzeti jogszabályokba, lényeges jellegzetességeit egyértelműen a szupranacionális jog határozza meg. A megfelelő jogalap ezért az EUMSZ 352. cikke lenne.

1.3

Az EGSZB támogatja azt a célt, hogy főként a kkv-k számára minél egyszerűbb legyen a vállalkozásalapítás. A SUP számára előírt 1 eurós minimális tőkekövetelmény és a tartalékképzésre való kötelezés tilalma azonban gyakorlatilag nullára csökkenti a vállalat pénzügyi felelősségét, és oda vezethet, hogy a piaci szereplők személyes garanciákat követelnek majd meg a vállalkozások tulajdonosaitól, hogy így szerezzenek biztosítékot a harmadik felek (fogyasztók, szállítók, hitelezők) számára, ami megszünteti a korlátolt felelősség előnyeit.

1.4

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell az egészséges vállalatok létrejöttét, ezért azt javasolja, hogy a cég komolyságát alátámasztó, egyfajta „hitelességi küszöb” formájában jelentős és az üzleti célnak megfelelő törzstőkét írjanak elő a SUP számára, hogy figyelembe lehessen venni a hitelezők, fogyasztók, munkavállalók érdekeit és az általános érdekeket is, illetve el lehessen kerülni az üzleti forgalom veszélyeztetését. Ennek kapcsán fel lehetne használni az egyes tagállamokban szerzett tapasztalatokat is, amelyekben az azonnal befizetendő törzstőke leszállítását egy „megtakarítási” modellel kompenzálják, amelynek keretében a következő években tartalékot kell képezni a tartós alultőkésítettség megakadályozása érdekében. A „vállalatkategóriák egyértelműsége” érdekében a SUP-ok nevéhez hozzá kellene fűzni egy utalást a korlátolt felelősségre és a bejegyzés szerinti országra.

1.5

Az EGSZB úgy véli, hogy SUP-ot nem szabad olyan helyen bejegyezni, ahol semmiféle gazdasági tevékenységet nem folytat („postafiókcégek”). Ezért a létesítő okirat szerinti székhelynek és a tényleges székhelynek az európai társasági formák tekintetében eddig példa nélkül álló különválasztása olyan precedenst jelent, amelyet az EGSZB aggályokkal fogad. Mivel előírások szerint a SUP-ra annak az országnak a jogrendszere vonatkozik, amelyben bejegyezték, így veszélybe kerülhetnek a munkavállalók döntéshozatalban való részvételi jogai, illetve megkerülhetővé válhatnak a nemzeti adójogi szabályok is.

1.6

Nem lehet kizárni, hogy a létesítő okirat szerinti székhely formális áthelyezésével és a társasági alapszabályzat ebből következő változásával aláássák a döntéshozatalban való részvételi jogokat a vállalati testületekben (felügyelőbizottság vagy igazgatótanács). Az EGSZB ezért nyomatékosan amellett foglal állást, hogy a SUP létesítő okirat szerinti székhelye és tényleges székhelye azonos legyen, ahogy az más szupranacionális jogi formák esetében (európai részvénytársaság, európai szövetkezet) is így van. Emellett az EGSZB követeli, hogy garantálják a munkavállalói részvételi jogokat abban a tagállamban, amelyben az adott SUP fő gazdasági tevékenységét végzi, illetve hogy a tisztességtelen verseny ellen határozottan lépjenek fel. Ezért az EGSZB szükségesnek tartja, hogy a SUP-ra a munkavállalói részvétel tekintetében is egységes szabályozás vonatkozzon.

1.7

Az EGSZB szerint a cégalapítók számára fontos a megfelelő időkereten belüli gyors cégalapítás biztosítása. Az azonban, ha a SUP-ot egy pusztán online eljárással jegyzik be, problémákat okozhat és kockázatot rejthet magában, amennyiben a cégalapító személyét nem ellenőrzik. Az azonosító ellenőrzések elmaradása fokozná az üzleti partnerekre vonatkozó átláthatatlanságot, aláásná a jogi ügyletek megbízhatóságát és gyengítené a fogyasztók érdekeit. Ezzel csak ösztönöznék és megkönnyítenék „postafiókcégek” létrehozását és a színlelt önfoglalkoztatást. Figyelembe kell ugyanakkor venni, hogy sokan szívesen élnének az elektronikus bejegyzés lehetőségével, ezért a tagállamokra kell bízni, hogy fakultatív módon rendelkezzenek róla. Ebben az esetben azonban a bejegyzést össze kell kötni a személyazonosság előzetes vizsgálatával, valamint azzal, hogy az alapító tájékoztatást és tanácsokat kap az illetékes hatóságtól és/vagy jegyzőktől.

1.8

Az EGSZB üdvözli, hogy elsősorban a kkv-k (köztük az induló és mikrovállalkozások) számára kívánják megkönnyíteni a belső piaci működést egy új társasági forma révén. Annak érdekében, hogy az irányelvjavaslat keretében biztos legyen a kkv-k támogatása, az irányelv hatályát az ilyen típusú vállalkozásokra kell korlátozni. Ezt az eszközt nem arra találták ki, hogy nemzetközileg aktív konszernek lehetőséget kapjanak több száz vagy több ezer munkavállalót foglalkoztató leányvállalatok SUP-ként való működtetésére. Ezért az EGSZB azt javasolja, hogy a SUP mint lehetőség csak olyan vállalatok számára álljon rendelkezésre, amelyek teljesítik a 2013/34/EU irányelv (számviteli irányelv) (2) 3. cikkének (2) bekezdésében szereplő kritériumokat (3). Ez azt jelentené, hogy amikor a SUP elér egy bizonyos méretet, a vállalatot más jogi formába kell átalakítani.

1.9

Összefoglalva megállapítható, hogy az irányelvjavaslat elfogadása esetén több tagállamban megkérdőjeleződnének a jogi személyiségű gazdasági társaságokra vonatkozó társasági jog nemzeti alapelvei. A választott jogalappal összefüggésben az EGSZB kétségbe vonja, hogy a javaslat összeegyeztethető a szubszidiaritás elvével. Ezért az EGSZB szorgalmazza, hogy a SUP-ot csak azoknak a határokon átnyúlóan tevékenykedő vállalkozásoknak legyen szabad igénybe venniük, amelyek a bejegyzés időpontjában legalább két tagállamban aktívak vagy hitelesen bizonyítják, hogy bejegyzésüket követően egy meghatározott (pl. kétéves) határidőn belül legalább két tagállamban aktívvá válnak. Ehhez az európai alapítvány (FE) statútumáról szóló rendeletjavaslat (4) és az Európai Parlament időközi jelentése szolgálhat például.

1.10

Mindezek alapján az EGSZB méltányolja ugyan, hogy az Európai Bizottság a kkv-k érdekeit szolgáló erőfeszítéseket tesz a társasági jog terén, de úgy véli, hogy az irányelv konkrét tartalmát illetően még sok vitára van szükség. A javaslat kedvező megítéléséhez az EGSZB szerint elengedhetetlen, hogy végrehajtsák a jelen véleményben megfogalmazott javaslatokat. Különösen fontos, hogy most szoros együttműködésben az érintettekkel – akikkel az Európai Bizottság előzetesen sajnos nem konzultált egyformán – kiegyensúlyozott megoldás szülessen.

2.1

Az európai zártkörű társaság (Societas Privata Europaea, SPE) statútumára vonatkozó javaslattal (5) az Európai Bizottság már 2008-ban a kkv-k rendelkezésére akart bocsátani egy egyszerű, rugalmas és minden tagállamban egységes eszközt a határokon átnyúló tevékenységek megkönnyítésére. Ez a kezdeményezés végül a Tanácsban megbukott, mire az Európai Bizottság a REFIT program keretében bejelentette az SPE-javaslat visszavonását (6).

2.2

A társasági jog jövőjéről 2012 februárjában szervezett, általános nyilvános konzultáció és az egyszemélyes társaságokról 2013 júniusában szervezett, részletesebb online konzultáció keretében az Európai Bizottság lehetőséget adott arra, hogy az érdekelt körök megfogalmazzák véleményüket. Ezt követően, 2013. szeptember 13-án a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság különböző gazdasági szereplőkkel megbeszélést folytatott az Európai Bizottság tervezett kezdeményezéséről. Ezen a találkozón – az Európai Bizottság adatai szerint – többek között a Businesseurope, az Európai Kisvállalkozói Szövetség, több ipari és kereskedelmi kamara, valamint a Eurochambers vett részt. Munkavállalói képviselőket nyilvánvalóan nem hívtak meg, és a szakszervezetekkel és fogyasztói szervezetekkel sem került sor hasonló tanácskozásokra.

2.3

2014. április 9-én az Európai Bizottság aztán előterjesztette javaslatát az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokról (SUP) szóló irányelvre, amelyet kifejezetten az SPE alternatívájának nevezett. A cél az, hogy a kkv-k könnyebben alapíthassanak társaságokat külföldön.

2.4

A tagállamoknak saját jogrendjükben olyan nemzeti társasági formákról kell rendelkezniük, melyekre az egész EU-ban ugyanazok az előírások lennének érvényesek, és melyeket EU-szerte a SUP (Societas Unius Personae) rövidítéssel jeleznének. A javaslat kifejezett célja az alapítási és működési költségek csökkentése. Ennek érdekében egy egyszerűsített elektronikus bejegyzési eljárást kínál és elhanyagolhatóan alacsony tőkekövetelményt ír elő. A hitelezőket pedig úgy védi, hogy a cégvezetőket az osztalékfizetés ellenőrzésére kötelezi.

2.5

A tagállamoknak nem szabad többé előírniuk azt, hogy a társaság székhelye és központi ügyvezetése azonos tagállamban legyen. Ezzel most első alkalommal engedélyezhető a székhelyek elválasztása egy európai társasági forma számára. Ugyanakkor a SUP-ra annak az országnak a jogrendszere vonatkozik, amelyben bejegyezték. A munkavállalók részvételi jogával az európai bizottsági javaslat egyáltalán nem foglalkozik.

2.6

Az Európai Bizottság megállapítja, hogy az előterjesztett tervezettel nem „egy új szupranacionális egyszemélyes társasági formát” javasol, hanem fokozatosan el kívánja törölni „a letelepedési szabadság korlátozásait”. Ezért építi a javaslatot az EUMSZ 50. cikke (2) bekezdésének f) pontjára.

3.1

A tagállami tapasztalatok azt mutatják, hogy néhány ágazatban egyes vállalkozások számára vonzóbb, ha egy személy munkavállalóként való foglalkoztatása helyett egy egyéni vállalkozónak adnak megbízást. Ezzel nem ritkán nemzeti kollektív szerződéseket kerülnek meg. A javasolt irányelv csak még inkább a színlelt önfoglalkoztatás malmára hajtja a vizet azáltal, hogy a SUP alapítása egyszerű, a felelősség korlátolt és nincs szükség befektetett tőkére, ráadásul külön lehet választani a létesítő okirat szerinti székhelyet és a tényleges székhelyet. Ez különösen azokat érinti, akik gyenge lábakon állnak a munkaerőpiacon, és akik esetében a legfontosabb, hogy élvezhessék a munkajog és a kollektív szerződések adta védelmet.

3.2

Az EGSZB elismeri, hogy az Unió-beli vállalkozások és alkalmazottak túlnyomó többsége tiszteletben tartja a rá vonatkozó jogi kereteket. A SUP kialakítását tekintve az EGSZB szerint a javasolt konstrukció azt a potenciális veszélyt rejti magában, hogy egyre gyakoribbá válnak a vállalati visszaélések és egyéb bűncselekmények (például a pénzmosás), de a színlelt önfoglalkoztatás is. Így például az emberek kedvük szerint választhatják meg bejegyeztetésük „virtuális” helyét, bármikor áttelepülhetnek, és egy egész Európában szétágazó vállalati összefonódás mögé rejthetik személyazonosságukat. Az irányelvtervezet így ellentmondásban áll a pénzmosás elleni küzdelem érdekében tett európai erőfeszítésekkel is.

3.3

Kérdéses, hogy az irányelvtervezet előmozdítja-e az Európai Bizottság arra irányuló, egyébként előremutató erőfeszítéseit, hogy ösztönözzék a kkv-k határokon átnyúló tevékenységét. Az EGSZB úgy véli, hogy az európai magántársaságról szóló tárgyalások keretében néhány tagállam korábban már síkraszállt a jelentős minimális tőkekövetelmény, a létesítő okirat szerinti székhely és a tényleges székhely egysége, valamint a döntéshozatalban való munkavállalói részvételre vonatkozó egységes előírások mellett. Az EGSZB nem tartja célravezetőnek, hogy a most előterjesztett tervezet figyelmen kívül hagyja a szóban forgó tagállamok jogos követeléseit.

4.1.1

Az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokról szóló új irányelvjavaslattal az Európai Bizottság a valóságban ezen az úton kívánja bevezetni az európai magántársaságot. Az új jogi formára (SUP) vonatkozó szabályozás lényegében azonos a korábban az európai magántársaságra tervezettel. A SUP-nak nemcsak a neve lesz egységes Európában, de legfontosabb jellemzőit is (alapítás, minimális tőkekövetelmény, létesítő okirat szerinti székhely, alapszabály) nemzetek feletti jogszabályok írják majd elő kötelező jelleggel. Anyagi tekintetben a SUP szupranacionális jogi formának tekintendő, amelyhez az EUMSZ 352. cikke képezné a megfelelő jogalapot.

4.1.2

Bár még maga a SUP-javaslat is végül 28 különféle SUP-ot eredményez majd, ez még nem jelenti azt, hogy nemzeti jogi formáról van szó. Az európai részvénytársaságnak (SE) is 28 különféle típusa van, mégsem fér kétség szupranacionális jellegéhez. Ezért kifejezetten kérdéses, hogy megfelelő jogalapnak tekinthető-e az EUMSZ 50. cikke, amelyet az Európai Bizottság a javaslathoz alkalmazott.

4.1.3

Az európai bizottsági javaslat az EU-ról szóló szerződésben rögzített szubszidiaritás elvének sem felel meg, mivel az európai részvénytársasággal (SE) és az európai szövetkezettel (SCE) ellentétben nem ír elő határokon átnyúló feltételeket, és így nemcsak határokon átnyúló, de tisztán belföldi helyzetekre is alkalmazható. Bárki tehát, aki kizárólag országon belül kívánja működtetni vállalkozását, teljesen új vállalkozásként (ex nihilo) alapíthat egy SUP-ot. Az irányelv azt is lehetővé tenné, hogy egy nemzeti jogi forma határokon átnyúló dimenzió nélkül is átalakulhasson SUP-pá. Ezzel az uniós jog új nemzeti társasági formát hoz létre, amely közvetlen konkurense a nemzeti jogi formáknak. Függetlenül a szubszidiaritási elvnek való ellentmondástól, már az EUMSZ 50. cikke (2) bekezdésének f) pontja is rendelkezik a különböző tagállamokban működő telephelyek szükségességéről. Ezért az EGSZB szorgalmazza, hogy a SUP-ot csak azoknak a határokon átnyúlóan tevékenykedő vállalkozásoknak legyen szabad igénybe venniük, amelyek a bejegyzés időpontjában legalább két tagállamban aktívak vagy hitelesen bizonyítják, hogy bejegyzésüket követően egy meghatározott (pl. kétéves) határidőn belül legalább két tagállamban aktívvá válnak. Ehhez az európai alapítvány (FE) statútumáról szóló rendeletjavaslat (7) és az Európai Parlament időközi jelentése szolgálhat például.

4.1.4

Az Európai Bizottság hangsúlyozza, hogy az irányelvjavaslat segítségével megkönnyíti a kkv-k számára a határokon átnyúló tevékenységeket és azt, hogy leányvállalatokat alapítsanak más tagállamokban. Az Európai Bizottság elmulasztja azonban, hogy az alkalmazási kör behatárolásával megfelelően garantálja a kkv-k célba vett támogatását. Ezért annak érdekében, hogy az irányelvjavaslat keretében biztos legyen a kkv-k támogatása, az irányelv hatályát a kkv-kra kellene korlátozni. Ehhez a 2013/34/EU irányelv (számviteli irányelv) (8) tekinthető alkalmas elhatárolási kritériumnak. Az irányelv minden jogi személyiségű gazdasági társaságra vonatkozik, és az egész Unióban hatályban van. Csak olyan vállalkozásoknak volna szabad SUP-ként működniük, amelyek teljesítik a 2013/34/EU irányelv (9) 3. cikkének (2) bekezdésében (10) szereplő kritériumokat. Ez azt jelentené, hogy amikor a SUP elér egy bizonyos méretet, a vállalatot más jogi formába kell átalakítani. A közzétételi kötelezettség alapján egyszerűen vizsgálható és ellenőrizhető e kritériumok betartása.

4.2.1

Az Európai Bizottság által tervezett kötelező elektronikus bejegyzési eljárás, amennyiben nem teszi kötelezővé az alapító személyazonosságának ellenőrzését, növelheti a SUP-ok átláthatatlanságát. Megjegyzendő azonban, hogy az alapító számára is rendkívül fontos, hogy tájékoztatást kapjon a társaságalapítással kapcsolatos jogokról és kötelezettségekről. Elektronikus úton nehéz ellenőrizni az adott személyek személyazonosságát. A személyazonosság ellenőrzése nélkül történő online alapítás a pénzmosás elleni küzdelem érdekében tett európai bizottsági erőfeszítéseket is meghiúsítja.

4.2.2

A kkv-k érdekében az EGSZB fontosnak tartja egy „megfelelő időtartam” meghatározását a SUP-ok alapításához. A tagállamokra kellene bízni, hogy lehetővé kívánják-e tenni a SUP online eljárással történő bejegyzését. Ebben az esetben az elektronikus bejegyzési eljárást össze kell kötni egy előzetes vizsgálattal. Így az illetékes hatóságok és/vagy jegyzők mindenekelőtt ellenőrizhetik az alapító személyazonosságát, és tájékoztatást adhatnak számára a fontosabb jogi következményekről.

4.2.3

Ha a társaság felelőssége korlátolt, és még a minimális tőkekövetelmény is megszűnik, az alapító azt a jelzést kapja, hogy a közösség átvállalja a vállalkozói kockázatot. Ez a jelzés téves, és teljességgel ellentmond a piacgazdaság elvének. A minimális tőkekövetelmény ráadásul a cég komolyságát alátámasztó, egyfajta „hitelességi küszöbként” is nagyon fontos, mivel azt szemlélteti a vállalkozást alapítók számára, hogy a korlátolt felelősség igénybevételéhez számottevő kockázati hozzájárulásra van szükség, következésképpen körültekintően kell mérlegelni a projektek esélyeit és kockázatait. Ezért a jelentős és az üzleti célnak megfelelő minimális tőke alapvető jellemzője kell hogy legyen a vállalkozásoknak. A tőkemegfelelés megerősítéséhez pedig – a csődmegelőzés érdekében – megfelelő intézkedés lenne, ha tartalékképzésre köteleznék a vállalkozásokat.

4.2.4

Az EGSZB úgy véli, hogy az ügyvezető fizetőképességi nyilatkozata nem helyettesítheti a jelentős minimális tőkekövetelményt és a tőkemegőrzésre vonatkozó, megfelelő előírásokat, különösen mivel a fizetésképtelenségi nyilatkozat minden esetben bizonytalansággal terhelt, és a hitelező számára fennáll a hibás előrejelzés kockázata. A fizetőképességi nyilatkozatot független, külső auditornak kell aláírnia.

4.3.1

A létesítő okirat szerinti székhely és a tényleges székhely szétválasztásával a SUP nagyon könnyen kivonhatja magát az alól a jogrend alól, amelyik valójában a tevékenységére vonatkozik. Különböző példák azt mutatják, hogy ez a hitelezők és a fogyasztók védelmének, de – az ily módon könnyen megkerülhető – munkavállalói részvételnek is a kárára megy. Ráadásul a bejegyzés szerinti székhelynek a teljesen szabad, a tevékenység helyi vonatkozásától függetlenített kiválasztása megnöveli a visszaélések esélyét többek között azért, mert mindenképpen jóval egyszerűbb lesz elrejtőzni a hatóságok elől. Az abban a tagállamban érvényes részvételi jogokat, amelyben egy SUP alapvetően a gazdasági tevékenységét végzi, nem szabad egy másik tagállambeli székhely megválasztásával megkerülni. Egyelőre nincs egységes európai cégnyilvántartás sem. Mielőtt további liberalizációt mérlegelnénk, sürgősen javítani kell ezen a helyzeten.

4.3.2

A létesítő okirat szerinti székhely és a tényleges székhely szétválasztása a követelések érvényesítését is megnehezíti, mivel ehhez szükség lehet a keresetnek a létesítő okirat szerinti székhelyre való kézbesítésére, illetve egy jogerős követelést a bejegyzés szerinti székhely országában kellene érvényesíteni. Az eddigi tapasztalatok alapján a nemzetközi kézbesítés az európai szabályozások (iratkézbesítési rendelet, európai végrehajtó okiratról szóló rendelet) ellenére nehézkes, úgyhogy mind a bíróság előtti érvényesítés, mind a követelés végrehajtása jóval több időt vesz majd igénybe és körülményesebb lesz. Ezért fontos, hogy az irányelv mindenképpen írja elő a létesítő okirat szerinti székhely és a tényleges székhely azonosságát, ahogy erről az uniós jogszabályok az európai részvénytársasággal (SE) és az európai szövetkezettel (SCE) kapcsolatban is rendelkeztek.

4.4.1

Fontos, hogy egy olyan jogi formára, amely az egész EU-ban ugyanazt a nevet viseli és ugyanazokkal a főbb jellemzőkkel bír, az egyes vállalatméreteknek megfelelően az egész EU-ban egységes minimumszabályok is vonatkozzanak a felügyeleti szerv létrehozását és a munkavállalói részvételt illetően. Ezért a SUP-ban egységes szabályokat kell bevezetni egy felügyeleti szerv szükséges létrehozására vonatkozóan (felügyelőbizottság, illetve nem ügyvezető irányító testületi tagok), valamint a munkavállalói részvétel tekintetében (átalakulás esetén az európai részvénytársaságra vonatkozó szabályozás analógiájára). Különben az irányelvjavaslat a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztása (az ún. „forum shopping”) felé tereli az érintetteket, ezzel pedig versenyt generál, ami felvizezi és szétzilálja a nemzeti társasági jogi szabályokat, valamint megkerüli a munkavállalói részvételre irányuló követelményeket. A munkavállalóknak a felügyelőbizottságban való részvétele az európai szociális modell fontos sarokköve és az európai vállalatirányítás (corporate governance) része, ezért meg kell védeni az olyan konstrukcióktól, amelyek alááshatják. A „vállalatkategóriák egyértelműsége” érdekében minden SUP nevében szerepelnie kellene egy utalásnak a korlátolt felelősségre és a bejegyzés szerinti országra.