20.11.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 415/37

Előadó

Dainis Turlais (LV/ALDE), a biztonságért, a korrupció megelőzéséért és a közrendi kérdésekért felelős bizottság vezetője Riga városi tanácsában

Referenciaszöveg

Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a be nem jelentett munkavégzés megakadályozására, valamint az ilyen típusú munkavégzéstől való elrettentésre irányuló együttműködés erősítését célzó európai platform létrehozásáról

COM(2014) 221 final

1.

üdvözli a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelem európai platformjának létrehozására vonatkozó európai bizottsági javaslatot és rámutat, hogy a szóban forgó jelenség ellen összehangoltan és közösen kell fellépni, hogy az Európai Unióban továbbra is szigorú normák érvényesüljenek a foglalkoztatást illetően, elkerülhetőek legyenek a súlyos társadalmi és gazdasági következmények és meg lehessen oldani a munkavállalók mobilitásával kapcsolatos gondokat, csakúgy mint a humánerőforrás teljesebb és hatékonyabb kihasználását;

2.

egyetért azzal a javaslattal, hogy a platform alkalmazási köre a színlelt önfoglalkoztatásra is terjedjen ki. Erre mindenképpen szükség van, mivel a színlelt önfoglalkoztatás – melynek célja a jogi és adóügyi kötelezettségek elkerülése – a be nem jelentett munkavégzéshez hasonló káros hatásokkal jár, különös tekintettel a munkakörülményekre, a társadalombiztosítási rendszerekre és ezek hosszú távú finanszírozására;

3.

megjegyzi, hogy a be nem jelentett munkavégzés megakadályozására, valamint az ilyen típusú munkavégzéstől való elrettentésre irányuló együttműködés erősítéséhez javasolt európai platform konkrét módon járul hozzá az innovatív megoldások keresése érdekében tett jelenlegi erőfeszítésekhez. E megoldások célja nemcsak a foglalkoztatás növelése és az „Európa 2020” stratégia céljainak elérése, de az is, hogy az EU-ban javuljon a foglalkoztatás színvonala és a munkahelyi biztonság;

4.

megjegyzi, hogy az Eurofound jelentése (1) szerint „erős kölcsönhatás figyelhető meg a szélesebb értelemben vett megszorító programok és a feketegazdaság terjedelme és növekedése között”. Ezért sajnálatosnak tartja, hogy ilyen különbségek vannak a megszorító intézkedésekből származó szerény megtakarítások és a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelemmel elérhető megtakarítási lehetőségek között;

5.

osztja az Európai Bizottság véleményét, mely szerint a be nem jelentett munkavégzés komoly költségvetési konzekvenciákkal jár, mivel az adóbevételek és a társadalombiztosítási járulékok csökkenéséhez vezet, ami kedvezőtlenül hat a foglalkoztatásra, a termelékenységre, a munkakörülményekre, a készségfejlesztésre és az egész életen át tartó tanulásra, de a nyugdíjjogosultságok mértékére és az egészségügyi ellátás hozzáférhetőségére is. Hangsúlyozza, hogy a be nem jelentett munkavégzés komolyan veszélyezteti a társadalmi-gazdasági kohéziót;

6.

kiemeli, hogy ezek a tényezők különösen fontosak a helyi és regionális önkormányzatok számára, mivel az adóbevételek csökkenése miatt szűkül a területi önkormányzatok költségvetési kerete, miközben a polgárok alapvető szükségleteinek biztosítása egyre több kiadást jelent számukra. A be nem jelentett munkavégzés rövid és hosszú távú hatásai közé tartoznak többek között az alacsonyabb bérek az adott munkaerő-piacon, a közvetlenül az ilyen munkát végző személyek tekintetében pedig az egészségügyi ellátás és a társadalombiztosítás hiánya, vagy a bejelentett munkavállalókhoz képest lényegesen alacsonyabb nyugdíjak. A be nem jelentett munka problémaköre által érintett önkormányzatoknak kevesebb lehetőségük van arra, hogy bővítsék és fenntarthatóan fejlesszék a polgárokat segítő szolgáltatások kínálatát;

7.

sajnálatosnak tartja, hogy javaslatában az Európai Bizottság nem tett említést a helyi és regionális önkormányzatok és maga a Régiók Bizottsága jelentőségéről, és ismételten hangsúlyozza, hogy gyakran a helyi és regionális szint áll a legközelebb az álláskeresőkhöz és a munkaadókhoz, ahogy a munkaerőpiac is alapvetően helyi jellegű (2);

8.

ebben az összefüggésben kéri, hogy az Európai Bizottság ismerje el, hogy a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepet játszanak a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelemben. Gondolhatunk itt a területi szintű hatóságok, a munkaadói és munkavállalói szervezetek vagy a foglalkoztatásért felelős intézmények között már működő együttműködésre, de a helyi és regionális szinten már bevált, releváns gyakorlati megoldásokra is. A helyi szereplők fellépése valóban meghatározó jelentőséggel bír a platform sikere szempontjából, mivel ezek a szervezetek kísérik figyelemmel és ismerik a legjobban a polgárok élettörténetét. Ezért a platform fellépési körének kiszélesítése érdekében az EURES hálózat törekvéseinek mintájára be lehetne vonni a civil társadalmat képviselő partnereket;

9.

úgy véli, hogy a platform – amelynek célja az információk és bevált gyakorlatok átadása és a közös elvek meghatározása – fontos többletértéket jelenthet a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságra és arra való tekintettel, hogy a rendelkezésre álló emberi és gazdasági erőforrásokat minél hatékonyabban kell felhasználnunk. A platform ösztönözheti a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelem érdekében elfogadandó intézkedések koherens megtervezését, figyelembe véve egyúttal a jelenség általános jellegét és azt, hogy megszüntetéséhez specifikus, célirányos intézkedésekre van szükség;

10.

tartózkodással fogadja, hogy az Európai Bizottság nem indokolja meg alaposabban, miért javasolja a tagállamok kötelező részvételét a platformban, miközben a javaslat jogalapja, azaz az Európai Unió működéséről szóló szerződés 153. cikke csak olyan intézkedéseket engedélyez, amelyek a tagállamok közötti együttműködés ösztönzését célozzák. Arra is felhívja a figyelmet, hogy az Európai Bizottság, amikor azt vizsgálja, hogy a javaslat összeegyeztethető-e a szubszidiaritás és az arányosság elvével, pusztán a jogi eszköz (az Európai Parlament határozata és a Tanács kötelezettségei) megválasztásának indokolására és összességében a javaslat többletértékének kiemelésére szorítkozik, és nem foglalkozik a platformban való részvétel kötelező jellegével. Ezért az RB-nek komoly kétségei vannak afelől, hogy a javaslat kötelező jellege összeegyeztethető a szubszidiaritás elvével;

11.

kéri, hogy haladéktalanul fogadjanak el elérhető és hatékony – a tagállamok által végrehajtandó – intézkedéseket a be nem jelentett munkavégzés és a színlelt önfoglalkoztatás megelőzése érdekében;

12.

fontosnak tartja, hogy a platform céljainak sikeres megvalósítása érdekében felhasználják a helyi és regionális önkormányzatok ismereteit és tapasztalatait, mivel ez a szint működik együtt a foglalkoztatási szolgálatokkal, a társadalombiztosítási szervekkel, az érintett szereplőkkel, valamint a formális és informális polgári hálózatokkal, és ezen a szinten rendelkeznek közvetlen tapasztalattal és tudással a helyi és regionális árnyékgazdaság létezésének okairól;

13.

kiemeli, hogy a be nem jelentett munkavégzés problémáira irányuló regionális vagy európai szintű figyelemfelhívó stratégiák elfogadásakor a platformnak konzultálnia kell a helyi és regionális önkormányzatok képviselőivel, hogy ezek a stratégiák ne legyenek ellentmondásban a területi önkormányzatok által kidolgozottakkal, és elkerülhetőek legyenek a pénzügyi és adminisztratív többletterhek. Ezért nagyobb szabadságot kell biztosítani a helyi és regionális önkormányzatoknak a platform tevékenységeiben való részvételük jellegét illetően;

14.

megállapítja, hogy a be nem jelentett munkavégzés rendkívül káros jelenség: a munkavállalókat megfosztja attól a lehetőségtől, hogy megfelelő egészségügyi ellátásban legyen részük, ha balesetet szenvednek munkahelyükön, megbetegednek vagy a foglalkozásból eredő betegségük keletkezik, és a munkavállalók azokból a szociális támogatásokból sem profitálhatnak, amelyekre a társadalombiztosítással rendelkezők jogosultak, ráadásul fennáll annak a veszélye, hogy nyugdíjas korukra elszegényednek. Ezzel párhuzamosan egyre kevesebb pénz áll rendelkezésre ahhoz, hogy bővüljön és minőségileg fejlődjön a közszolgáltatások kínálata. Megjegyzendő még, hogy a be nem jelentett munkavállalók gyakran nők vagy serdülőkorúak. Ez a helyzet egyszerűen méltatlan az EU tagállamaihoz;

15.

külön kiemeli, hogy tájékoztató kampányokra és képzésekre van szükség ahhoz, hogy jobban tudatosítsuk a polgárokban a be nem jelentett munkavégzés hátrányait, és megfelelően tájékoztassuk a polgárok különböző csoportjait, különösen pedig a fiatalokat arról, hogy milyen kiterjedt jelenségről van szó, és az milyen ártalmas a nemzetgazdaságra, a polgárok életszínvonalára, a munkakörülményekre és az egész életre szóló társadalombiztosításra, valamint a helyi és regionális önkormányzatok lehetőségeit is csökkenti arra, hogy bővítsék az általuk kínált szolgáltatások körét és javítsák a minőséget. Hangsúlyozza, hogy e tekintetben mind a polgárokra, mind a potenciális munkaadókra felelősség hárul;

16.

megjegyzi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok közvetlen kapcsolatot tartanak fenn a lakossággal és együttműködnek a területükre települt munkaadókkal, ezért ha nemzeti szintű támogatásban részesülnek, akkor számottevően hozzájárulhatnak a be nem jelentett munkavégzés felderítéséhez és ahhoz, hogy a munkavállalók – különösen a legsérülékenyebb csoportok – segítséget kapjanak a bejelentett munkaerőpiacon való elhelyezkedéshez;

17.

megállapítja, hogy a be nem jelentett munka elleni fellépések önmagukban nem elegendőek: az is fontos, hogy csökkentsük az ilyen jellegű tevékenységek vonzerejét, és támogassuk a legális foglalkoztatást, szükség esetén csökkentve az adminisztratív és adóterheket;

18.

megismétli, hogy a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelmet szélesebb kontextusban: a migráció kérdéskörébe helyezve kell szemlélni, mivel a feketemunka lehetősége olyan tényező, amely lendületet ad az illegális migránsok beáramlásának és munkaerő-piaci kizsákmányolásának (3);

19.

örömmel veszi, hogy a szociális partnerek, az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound), az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA), a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) és az EGT-államok mind megfigyelői státuszt kaptak a platformban, és a javaslat 1. cikkének (3) bekezdése értelmében hasonló megfigyelői státuszt kér a Régiók Bizottsága mint Európa helyi és regionális önkormányzatainak képviselője számára;

20.

úgy véli, hogy tanácsos elkerülni a felülről lefelé haladó megközelítést, és a be nem jelentett munkavégzés társadalmi okait inkább helyi szinten kell kezelni, a különféle szociális, gazdasági és földrajzi körülményekhez igazítva az intézkedéseket;

21.

üdvözli azt a javaslatot, hogy a platform munkájához hatékony eszközöket alkalmazzanak. Ilyenek lehetnek a tudásbank, a kölcsönös bizalom, a tapasztalatgyűjtés, a közös képzés, a személyzeti csereprogramok, valamint a közös iránymutatások és működési elvek. A jelenlegi gazdasági környezetben különösen fontosak ezek az együttműködési formák, mivel lehetőséget adnak az emberi és pénzügyi erőforrások hatékonyabb felhasználására;

22.

kiemeli annak jelentőségét, hogy tagállamok közötti és azokon belüli adatcsere-projekteket népszerűsítsenek a foglalkoztatás és a szociális támogatás terén aktív állami szervezetek körében, hogy jobb ismeretekkel rendelkezhessenek a problémát illetően, és könnyebben feltárják a visszaéléseket;

23.

támogatja azt a kifejezett szándékot, hogy európai szinten kampányokat szervezzenek a be nem jelentett munkáról. Többet kell tenni annak érdekében, hogy tájékoztassuk az embereket arról, hogy miért káros a be nem jelentett munka és a színlelt önfoglalkoztatás a munkavállalók biztonságára és egészségére, a társadalombiztosítási rendszerekre, a nemzeti, regionális és helyi költségvetésekre, következésképpen az egész társadalomra nézve. Az Európában megfigyelhető euroszkepticizmus jelenlegi mértékére való tekintettel különösen fontos, hogy a civil társadalom többet tudjon a tagállami foglalkoztatáspolitikák európai szintű összehangolásából fakadó előnyökről;

24.

szorgalmazza, hogy a tagállamok konzultáljanak a helyi és regionális önkormányzatokkal vagy azok reprezentatív szervezeteivel abban a folyamatban, amelyben tagállamonként egy egyedülálló kapcsolattartót és egy lehetséges helyettest jelölnek ki a platform tagjának;

25.

szorgalmazza, hogy a tagállamok és kapcsolattartóik egyértelműen határozzák meg, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak vagy ezek reprezentatív szervezeteinek mely képviselőivel fognak strukturált párbeszédet folytatni – egymást rendszeresen tájékoztatva – a be nem jelentett munkavégzésről, így garantálva, hogy a nemzeti szint képviselői hozzáférjenek a helyi és regionális szinten gyűjtött ismeretekhez és tapasztalatokhoz. Ez az eljárásmód biztosítja egyúttal, hogy a tagállami és uniós szinten elért eredményekről a helyi és regionális szint is tájékozódhasson;

26.

úgy véli, hogy a platform által alkalmazott eszközök a helyi és regionális önkormányzatok számára is hozzáférhetőek kell hogy legyenek, hogy az önkormányzatok a nemzeti hatóságok hatékony partnereiként léphessenek fel a be nem jelentett munkavégzés megakadályozása, valamint az ilyen típusú munkavégzéstől való elrettentés érdekében;

27.

szorgalmazza, hogy a tagállamok, az Európai Bizottság és az Eurostat nagyobb számú és jobb minőségű adatokat gyűjtsön és dolgozzon fel a be nem jelentett munkáról – többek között helyi és regionális szinten, hogy jobban rá lehessen látni a problémára és hozzá lehessen járulni annak megoldásához;

28.

fontosnak tartja annak garantálását, hogy az értékelő eszközök, a mutatók és a közös összehasonlító elemzések fejlesztésének ne az egyes tagállamokban tapasztalható helyzet versenyszerű, osztályozó jellegű elbírálása legyen a célja. Sokkal fontosabb, hogy ezek a kezdeményezések elősegítsék a be nem jelentett munkavégzés felderítését, kapcsolódó ajánlások megfogalmazását és a jelenség jobb ismeretét az EU-ban;

29.

támogatja azt a kérést, amelyet 2014. január 14-i állásfoglalásában az Európai Parlament intézett az Európai Bizottsághoz arra vonatkozóan, hogy az vizsgálja meg egy európai társadalombiztosítási kártya bevezetésének előnyeit, és adott esetben bocsásson is ki egy ilyen kártyát, amelyen a munkaviszony ellenőrzéséhez szükséges minden fontos adat – például az illető társadalombiztosítási státusza és a munkaidő is – tárolható lenne;

30.

annak a célnak a megvalósítása érdekében, hogy az ILO ajánlásainak megfelelően minden 10  000 munkavállalóra jusson egy munkaügyi felügyelő, fontosnak tartja, hogy a tagállamok növeljék a munkaügyi felügyeleti erőforrásaikat, különösen a munkaügyi felügyeleti mechanizmusok megerősítésére irányuló nemzeti cselekvési tervek révén, adott esetben az európai strukturális alapok társfinanszírozásával;

31.

kéri, hogy az Európai Bizottság terjesszen elő egy irányelvet, amely lefekteti az ILO 81. sz. egyezménye alapján végrehajtandó tagállami munkaügyi felügyeletre vonatkozó minimumszabályokat. Az irányelvnek rendelkeznie kellene továbbá a munkaügyi felügyeleti rendszer működéséről, a munkaügyi felügyelők határokon átnyúló képzéséről, valamint hatáskörükről és kötelességeikről is.