29.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 247/72

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)

A Tanács a Bizottság javaslatai alapján 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A tagállamok állam-, illetve kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euroövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az „Európa 2020” stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)

A Tanács 2013. július 9-én ajánlást (3) fogadott el Luxemburg 2013. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Luxemburg 2012‐2016-os időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját. A Bizottság 2013. november 15-én a 473/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (4) megfelelően kiadta Luxemburg 2014-re vonatkozó költségvetésiterv-javaslatáról szóló véleményét.

(5)

A Bizottság 2013. november 13-án elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2014. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2013. november 13-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Luxemburgot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(6)

Az Európai Tanács 2013. december 20-án elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(7)

A Bizottság 2014. március 5-én közzétette az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke értelmében végzett, Luxemburgra vonatkozó részletes vizsgálatának eredményeit. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Luxemburg esetében már nem áll fenn makrogazdasági egyensúlyhiány a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás értelmében. Mindenekelőtt a folyó fizetési mérleg többletének elemzése azt mutatja, hogy azt nem a belföldi kereslet erőtlen növekedése, hanem sokkal inkább Luxemburg pénzügyi szolgáltatásokra épülő sajátos növekedési modellje eredményezi. Jelen vannak a nagyméretű pénzügyi szektorból adódó, a belföldi pénzügyi stabilitást veszélyeztető kockázatok, de ezek viszonylag jól féken tarthatók, mivel a szektor egyszerre diverzifikált és specializált. A magánszektor és különösen a nem pénzügyi vállalkozások eladósodottságának magas szintje elsősorban azt tükrözi, hogy az országban jelen lévő számos multinacionális vállalat csoporton belüli finanszírozási műveletekre használja fel luxemburgi fióktelepét vagy leányvállalatát. Végezetül az államháztartás jelenlegi kedvező pozíciója nagyban függ az élénk pénzügyi szektorra épülő növekedési modell fenntarthatóságától, és hosszú távon magas fenntarthatósági kockázatot jelenthet.

(8)

Luxemburg 2014. április 28-án benyújtotta 2014. évi nemzeti reformprogramját, 2014. április 25-én pedig 2014. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(9)

A 2014. évi stabilitási programban felvázolt középtávú költségvetési stratégia célja, hogy a 2015. évi jelentős eltérést követően 2016-ban visszatérjenek a középtávú célkitűzéshez. A stabilitási program megerősíti a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális többlet elérésében meghatározott előző középtávú költségvetési célt, amely tükrözi a Stabilitási és Növekedési Paktumban foglalt követelményeket. Az (újraszámított) strukturális államháztartási többlet várhatóan a 2013. évi GDP-arányos 1,4 %-ról 2014-ben a GDP 1,1 %-ára csökken, mielőtt 2015-ben a GDP 0,1 %-ának megfelelő deficitbe fordul. Ezt követően, a terveknek megfelelően fokozatosan növekvő strukturális többletet kell elérni. Ezért Luxemburg 2014-ben várhatóan teljesíti középtávú célját, 2015-ben azonban jelentősen eltér attól. A stabilitási program szerint az államháztartási kiadások diszkrecionális bevételi intézkedésektől megtisztított növekedési rátája 2015-ben a potenciális GDP-növekedés középtávú referenciarátája felett lesz. Összességében a program célkitűzései részben összhangban vannak a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágára vonatkozó követelményekkel, különösen 2015-ben azonban eltérnek attól. Az adósságráta, amely 2013-ban a GDP 23,1 %-ának felelt meg, – jóval a GDP 60 %-ában megállapított referenciaérték alatt – az előrejelzés szerint tovább csökken a programidőszak egésze alatt. A stabilitási programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv, amelyet egy független szerv (STATEC) készített, kissé optimista 2014-re és 2015-re vonatkozóan. A kormány 3,2 %-os GDP-növekedési rátát irányoz elő mind 2014-ben, mind 2015-ben, míg a Bizottság szolgálatai által készített 2014. évi tavaszi előrejelzés 2,6 %-os, illetve 2,7 %-os növekedéssel számol. Ezenfelül a 2015–2018 közötti időszakra tervezett költségvetési pályát alátámasztó intézkedéseket a hatóságok még nem határozták meg teljes mértékben. A Bizottság előrejelzése szerint, amely nem veszi figyelembe a legutóbb bejelentett intézkedéseket, a strukturális többlet a becslések szerint a GDP 0,6 %-ára csökken 2014-ben, és GDP-arányosan 1,3 %-os hiányba fordul át 2015-ben. Az állami kiadások diszkrecionális bevételi intézkedésektől megtisztított növekedési üteme 2015-ben a potenciális GDP-növekedés középtávú referenciarátája felett lesz, amikor is attól jelentős eltérés várható. A stabilitási programnak és a Bizottság előrejelzésének az 1466/97/EK rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy a stabilitási programban szereplő célkitűzések megvalósításának vannak kockázatai, mely célok, különösen a 2015-ös évtől csak részben állnak összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágára vonatkozó követelményekkel.

(10)

A kormány 2013 júliusában benyújtotta a parlamentnek a 2011/85/EU tanácsi irányelv (5), valamint a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés rendelkezéseinek átültetésére vonatkozó törvénytervezetet. Miközben a törvénytervezet hatálybalépését 2014. január 1-jére várták, elfogadását elhalasztották a kormány júliusi lemondása miatt. A törvénytervezet szerint egy új többéves pénzügyi programról szóló törvény kerül bevezetésre, amely ugyanazt az időtartamot fedi le, mint az aktualizált stabilitási program. A többéves pénzügyi programról szóló törvényt évente folyamatosan aktualizálnák az éves költségvetéssel együtt. A törvény az államháztartás szintjén részletezné a terveket a középtávú költségvetési célok elérése érdekében. A törvénytervezet többéves kiadási felső határértékeket vezet be a többéves pénzügyi programról szóló törvényben, amely csak a központi kormányzati szektorra terjedne ki, azonban nem pontosítja, hogy milyen következményekkel jár, ha a felső határértékeket túllépik. A törvénytervezet nem irányoz elő nemzeti kiadási szabályt, amely útmutatóul szolgálhatna a kiadásokra vonatkozó többéves célok meghatározásához. Tartalmaz azonban rendelkezéseket a középtávú költségvetési cél kiigazítási pályájára vonatkozóan, amelyet tiszteletben kell tartani. A törvény felülvizsgált tervezetét 2014 márciusában nyújtották be a parlamentnek, amely egyebek között előírja, hogy a költségvetési szabályok független ellenőrzésének feladatát egy újonnan létrehozott intézményre, a Conseil National des Finances Publiques-re bízzák.

(11)

Ezenfelül a héából származó adóbevételeket érinteni fogják az elektronikus kereskedelemből keletkező héabevételekkel kapcsolatos új jogszabályok. 2015-től kezdődően az ilyen bevételeket a szolgáltató tartózkodási helye szerinti országból a fogyasztó tartózkodási helye szerinti országba továbbítják. A kormány bejelentette, hogy a héamértékek 2 százalékponttal nőnek, aminek részben kompenzálnia kellene a bevételkiesést. A kedvezményes és rendkívül kedvezményes mértékek széleskörű alkalmazása miatt azonban további bevételekre tehetnek szert az általános héamérték alkalmazási körének kiterjesztésével, ezáltal nagyobb mértékben ellensúlyozhatják a fent említett bevételkiesést.

(12)

A Bizottság idősödésről szóló 2012. évi jelentésében szereplő adatok szerint a GDP-arányos bruttó állami nyugdíjkiadások Luxemburgban növekedni fognak, a GDP 9,2 %-áról annak 18,6 %-ára 2060-ban. Ez főleg az idősödéssel kapcsolatos állami kiadásoknak és a nyugdíjaknak tudható be. A 2012-es nyugdíjreform alkalmazási köre korlátozott volt és nem foglalkozott érdemben az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságára leselkedő veszélyekkel. A nyugdíjrendszer rövid távú finanszírozását jelenleg az egy keresőre jutó időskorú eltartottak alacsony aránya garantálja, a finanszírozás pedig részben a határ menti ingázók viszonylag fiatal csoportja által befizetett járulékoktól függ. A jövőben ez a trend várhatóan megfordul és valószínű, hogy jelentős mértékben nőnek a nyugdíjköltségek, valamint a tartós ápolással, gondozással kapcsolatos költségek. A nyugdíjrendszer életképességének a szavatolása érdekében 2020 után szükség lenne a járulék jelentős mértékű növelésére, a nyugdíjak életszínvonalhoz történő igazításának a beépített mérséklése mellett. Ez jelentősen növelné a jövőbeni aktív népesség munkájára rakódó terheket és a költség-versenyképesség csökkenését eredményezné. Tekintettel a bérpótlás jelenlegi magas arányára, különböző intézkedéseket lehetett volna tenni a generációk közötti terhek igazságosabb elosztásának biztosítása érdekében. A reálbér-növekedésen alapuló nyugdíjkiigazítás felső határának bevezetése növelné a nyugdíjtartalékokat. Ezenfelül a tényleges nyugdíjbavonulási életkornak (jelenleg 59 év) az emelése, annak a várható élettartamhoz történő igazítása útján, pedig hozzájárulna a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának biztosításához. Csökkenteni kell a korhatár előtti nyugdíjazási lehetőségeket is. Az aktív életszakasz meghosszabbítását célzó – a nyugdíjreform keretében előírt – pénzügyi ösztönzők hozzájárulhatnak a nyugdíjrendszer fenntarthatóságához, azonban a szakképzés és az egész életen át tartó tanulás erősítésével tovább kell javítani az idősebb munkavállalók foglalkoztathatóságát. Luxemburgnak a fenntarthatóság biztosítása érdekében vissza kell fognia a tartós ápolás-gondozás iránti jövőbeni igényeket és az azzal kapcsolatos költségeket. A tartós ápolással, gondozással kapcsolatos szolgáltatásokat költséghatékonyabbá lehetne tenni továbbá az egészségügyi ellátás és a szociális ellátás közötti koordináció erősítésével, a szolgáltatásnyújtás javításával és a gondozást végző hozzátartozók jobb támogatásával.

(13)

A luxemburgi folyó fizetési mérleg nagy többlete a pénzügyi szolgáltatásoknak köszönhető és elfedi az árukereskedelmi mérleg állandó és egyre növekvő hiányát, amely az export lassú növekedéséből ered. Miközben ez a trend a szolgáltatási szektornak a gazdaságban betöltött egyre fontosabb helyét tükrözi, az a költség-versenyképesség nagyobb strukturális veszteségéből is adódik. A fajlagos munkaköltség közelmúltbeli folyamatos növekedése aláásta Luxemburg iparának versenyképességét. A bérindexálási mechanizmus modulációja, amelyet a kormány 2012-ben fogadott el, 2014 végéig fejeződik be. Miközben különböző módszereket lehetne megvizsgálni, fontos, hogy a béreket a bérindexálás rendszerének a reformja révén szorosabban a termelékenységhez kössék és ezzel lehetővé tegyék az ágazati differenciálást. A pénzügyi szektortól való erős függés strukturális kockázatot jelent a gazdaság számára. Luxemburgnak ezért az olyan erősen szakosodott cégekre kell összpontosítania, amelyek lendületet adhatnak az innováció vezérelte növekedésnek. Miközben a közszféra K+F-intenzitása 2000 óta a négyszeresére nőtt és ez jelzi az államilag támogatott kutatási kapacitások létrehozására irányuló szándékot, Luxemburg távol van attól, hogy 2020-ra elérje a GDP 2,3–2,6 %-át kitevő K+F-intenzitásra vonatkozóan kitűzött célját, a vállalkozások K+F-intenzitásának markáns csökkenése miatt (a 2000. évi 1,53 %-ról 1 %-ra 2012-ben). Az állami kutatóintézetek és a vállalkozások közötti együttműködést jelző mutató tekintetében a teljesítményt tovább kell javítani. Folytatni kell az innovációs klaszterek megerősítésére irányuló, 2013-ban elindított reformot.

(14)

Bár különböző intézkedéseket fogadtak el, az ifjúsági munkanélküliség tartósan magas, 2013-ban az aktív népesség 17,4 %-át tette ki, ugyanakkor a 2012-ben mért 18 %-hoz viszonyítva csökkent. Ez nagymértékben függ a végzettség szintjétől is és alacsonyabb a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők között. Luxemburg oktatási rendszere számos sajátos kihívással néz szembe, többek között a többnyelvűséggel és a nagy pénzügyi szektorral rendelkező, magasan specializált munkaerőpiac által megkövetelt egyedi készségek problémájával. A diákok készségeiről készített 2012. évi OECD-felmérés megerősítette, hogy további intézkedéseket kell tenni a fiataloknak az alapkészségek terén 2006 óta megfigyelt viszonylag gyenge teljesítményének az ellensúlyozása érdekében. Ebben a tekintetben tovább kell folytatni az alap- és középfokú oktatás reformját. Ezenfelül tovább kell javítani a szakoktatás és -képzés minőségét és vonzerejét – többek között a migráns hátterű emberek számára –annak érdekében, hogy biztosítsa a munkaerőpiac számára a szakképzett munkaerőt. Az adórendszer és a szociális ellátórendszer szerkezetéből erednek a nagyon jelentős munkaerő-piaci csapdák, amelyek az Unióban a legmagasabbak között vannak, valamennyi bérszintre és családi összetételre vonatkozóan. A legutóbbi reformtörekvések ellenére is, az aktivizálási intézkedések gyengék maradtak, és az aktív munkaerő-piaci programokban való részvétel nem volt kötelező a munkanélküliség egyetlen szakaszában sem.

(15)

Luxemburg kötelezettséget vállalt arra, hogy 2020-ig 20 %-kal csökkenti az üvegházhatásúgáz-kibocsátását a kibocsátáskereskedelmi rendszeren (ETS) kívüli szektorokban, azonban várhatóan 23 százalékponttal elmarad ettől a céltól. Ezenfelül 2013-ban a kibocsátás a jelzések szerint 1 %-kal magasabb, mint a vállaláselosztási határozatban kitűzött cél. A közlekedéssel összefüggő kibocsátás kb. 70 %-a az üzemanyagexporthoz kapcsolódik, többek között a rendkívül alacsony jövedéki adók eredményeként. Előrelépést jelent a 2013 májusában elfogadott második nemzeti éghajlat-politikai cselekvési tervben az üzemanyagexport kulcsfontosságú kihívásként való elismerése. E kérdés kezelésére azonban konkrétabb és hosszú távú intézkedésekre van szükség. A környezetvédelmi adók 2012-ben a GDP 2,4 %-át, míg 2004-ben 3,1 %-át tették ki. Ez a csökkenés különösen az alacsonyabb energiaadó-bevételből ered, amelyet az energiaadók indexálásának az elmaradása befolyásolt. A közlekedési adók, az üzemanyagra kivetett adók kivételével, 2012-ben a GDP 0,2 %-át tették ki. A közlekedés céljára használt üzemanyagra kivetett adóból származó bevételek, a dízelolaj kedvezményes adója ellenére is a GDP 2,2 %-át teszik ki, elsősorban a határon túli üzemanyag-beszerzésnek köszönhetően. Mivel a környezetvédelmi adók aránya a teljes adóbevételből átlag alatti, javítani lehetne az ország környezetvédelmi adóinak szerkezetén, különösen a közlekedés céljára használt energiatermékek adójának emelése révén.

(16)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Luxemburg gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot. Figyelembe vette nemcsak a programok Luxemburg fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–5. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(17)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programot, és az arról alkotott véleményét (6) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(18)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euroövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését is. Ezen elemzés alapján a Tanács külön ajánlásokat intézett azon tagállamokhoz, amelyek pénzneme az euro (7). Luxemburgnak, amelynek pénzneme ugyancsak az euro, az említett ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell,

1.

Őrizze meg a költségvetés rendezett pozícióját 2014-ben, jelentősen erősítse meg a költségvetési stratégiát 2015-ben a középtávú költségvetési cél elérésének biztosítása érdekében, majd azt követően az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának megőrzése érdekében tartsa a középtávú költségvetési célt, figyelembe véve különösen az idősödéshez kapcsolódó rejtett kötelezettségeket. Az államháztartásra kiterjedő és többéves kiadási korlátokat tartalmazó középtávú költségvetési keret elfogadásának felgyorsításával, valamint a költségvetési szabályok független ellenőrzésének bevezetésével erősítse a költségvetési irányítást. Szélesítse tovább az adóalapot, különösen a fogyasztásra vonatkozóan.

2.

A költségvetés fenntarthatóságának biztosítása érdekében fogja vissza az idősödéssel összefüggő kiadásokat a következők révén: a tartós ápolás-gondozás költséghatékonyságának fokozása, a nyugdíjreform folytatása a tényleges nyugdíjbavonulási életkor emelésével, beleértve a korhatár előtti nyugdíjazásnak a nyugdíjkorhatár vagy a nyugdíjak várható élettartamhoz való hozzáigazítása révén való korlátozását is. Növelje az erőfeszítéseket az idősebb munkavállalók munkaerő-piaci aktivitási rátájának növelése céljából, többek között foglalkoztathatóságuknak az egész életen át tartó tanulás révén történő javításával.

3.

A bérindexálás reformja érdekében gyorsítsa fel a strukturális intézkedések elfogadását a szociális partnerekkel konzultálva és a nemzeti gyakorlattal összhangban, azzal a céllal, hogy javítsa a bérmegállapítási rendszernek (beleértve a bérindexálást is) a termelékenység alakulásához való alkalmazkodási képességét, különösen ágazati szinten. Folytassa a gazdaság szerkezetének diverzifikációját, beleértve a magánberuházások előmozdítását a kutatás területén, valamint az állami kutatás és a vállalkozások együttműködésének további fejlesztését.

4.

Koherens stratégia révén folytassa az alacsony képzettségű fiatalkorú munkakeresők – és köztük a migráns hátterűek – körében a munkanélküliség mérséklésére irányuló erőfeszítéseket, többek között az aktív munkaerő-piaci politikák kialakításának és ellenőrzésének további javításával, a strukturális munkaerőhiány kezelésével, valamint a munkavállalást hátráltató pénzügyi tényezők csökkentésével. Ennek érdekében gyorsítsa fel az általános és a szakképzés reformjának végrehajtását a fiatalok készségeinek a munkaerő-piaci kereslettel való jobb összehangolása céljából.

5.

Dolgozzon ki átfogó keretet és tegyen konkrét intézkedéseket, amelyek a kibocsátáskereskedelmi rendszeren (ETS) kívüli tevékenységekből származó üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése terén a 2020-ra kitűzött célok elérésére irányulnak, mindenekelőtt a közlekedésben használt energiatermékek adóztatásának növelésével.