5.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 356/9

—

elismeri, hogy léteznek olyan jogi és adminisztratív, valamint adózási és finanszírozási akadályok, amelyek gátolják a városi és vidéki térségek közti partnerségek alakulását és dinamizmusát. Az említett partnerségek fejlődését elősegítő jogi és pénzügyi keret szavatolásához fel kell tárni és meg kell szüntetni ezeket az akadályokat;

—

azt ajánlja a tagállami szintű irányítási hatóságoknak, hogy használják fel az EU által a regionális és vidékfejlesztési politika keretében kínált új területfejlesztési eszközöket, beleértve az integrált területi beruházásokat (ITB), a közösségi szinten irányított helyi fejlesztést (CLLD), a globális támogatásokat és a több alapból származó finanszírozásra épülő megközelítést;

—

hangsúlyozza, hogy az alapokra való jogosultság kritériumait tekintve el kell ismerni a funkcionális területeket, ugyanakkor integrálni kell az EU regionális és közös agrárpolitikája által rendelkezésre bocsátott finanszírozási forrásokat;

—

feltétlenül szükségesnek tartja a jobb adatgyűjtést a funkcionális területek szintjén. Ily módon egy olyan megalapozott adatbázis jön majd létre, amely a jobb, megalapozott módon történő területrendezést szolgálja majd, megindokolva az intézkedések arányosságát;

—

a városi-vidéki partnerségek határokon átnyúló szempontjaira helyezi a hangsúlyt, valamint arra, hogy hogyan használják fel az Európai Bizottság által ajánlott pénzügyi eszközöket a városi-vidéki, határokon átnyúló kapcsolódások gazdasági fejlődési potenciáljának ösztönzése érdekében;

—

kiemeli, hogy be kell vonni a magánszektort és a szociális gazdaságot, amelyeknek a hozzájárulása több mint előnyös, tekintettel a teljesítménykritériumokra, a vállalkozói és innovációs kapacitásra, a lehetőségek érvényesítésére, valamint a társadalom mozgósítására, de főleg a tőkevonzásra és a köz- és magánszféra közötti partnerségek kiépítésére.

Előadó

Romeo STAVARACHE (RO/ALDE), Bacău polgármestere

Referenciaszöveg

1.

A városi és vidéki területeket demográfiai, gazdasági és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést lehetővé tevő infrastrukturális kapcsolatok kötik össze. A javak szállításából, a lakó- és munkahely közti ingázásból, az oktatási, egészségügyi, víz- és hulladékgazdálkodási szolgáltatásokból, a gazdasági ügyletekből, a természeti erőforrásokhoz való hozzáférésből, valamint a kulturális és szabadidős tevékenységekből eredő városi-vidéki összeköttetésekre a kormányzás valamennyi szintjén lévő döntéshozóknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk. E kapcsolatok kezelési módja befolyásolja a funkcionális területek gazdasági és társadalmi fejlődését, közvetett módon pedig e területek lakóinak életminőségét.

2.

A városok és az őket körülvevő települések közötti kapcsolatok összehangolásának hiánya gyakran kedvezőtlen fejleményeket eredményez mind a városokban, mind pedig a környező térségben. A kölcsönös függések tudatosítása és megértése hozzájárul azoknak a problémáknak a megoldásához, amelyekkel a vidéki és a városi területek szembesülnek. Mindkét oldalt ösztönözni kell annak belátására, hogy kölcsönösen függnek egymástól és sok szálon kapcsolódnak egymáshoz.

3.

A városi-vidéki kormányzásra vonatkozó legjobb modellek meghatározásának előfeltétele a kapcsolatok megértése és azoknak a kihívásoknak a meghatározása, amelyekkel mind a városi, mind pedig a vidéki területek szembesülnek. Már a kezdetektől fogva ki kell zárni a mindenkire egységesen alkalmazható megközelítést.

4.

A demográfiai hanyatlás – különösképpen az elzárt területeken –, a környezeti fenntarthatóság és a tájvédelem, a természeti erőforrásokhoz és kulturális értékekhez, a közszolgáltatásokhoz és a fogyasztási cikkekhez való akadálytalan hozzáférés, a városi területeknek a vidék kárára történő terjeszkedése, a gazdasági visszaesés, a régiók versenyképessége, a régióközi összeköttetések, a közpolitikák hatékonysága és a külső finanszírozási lehetőségek kihasználása kihívásokat jelentenek a városi-vidéki partnerség számára.

5.

A kihívások sokfélesége a városi-vidéki partnerségek céljaiban is tükröződik: gazdasági fejlődés, integrált területfejlesztés, a szinergiahatások kihasználása, a regionális versenyképesség erősítése, a partnerségben nyújtott szolgáltatások méretgazdaságossága, a területek összességének fejlesztése, az érdekvédelmet célzó közös tevékenységek, a köz- és magánalapokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos stratégiai együttműködés stb.

6.

A területek szintjén létező gazdasági, társadalmi és környezeti kapcsolatokból kiindulva létre lehet hozni a városi-vidéki funkcionális területeket. E területek meghatározásának szükségessége abból a tényből ered, hogy a városok és települések fejlesztési politikáinak alapjául szolgáló hagyományos elgondolást korlátozzák az adminisztratív határok, emellett pedig az nem koherens a helyi szintű társadalmi-gazdasági valósággal.

7.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) a funkcionális régió általános fogalmát a következőképpen határozza meg: olyan földrajzi térség, amelynek határai általában nem felelnek meg a helységek adminisztratív határvonalainak, és amelyben – valószínűsíthetőleg bizonyos kormányzási formát igénylő – konkrét (funkcionális) területi egymásrautaltságok figyelhetők meg.

8.

A városi-vidéki partnerségek geometriailag rugalmasak. A rugalmasság a következőkre vezethető vissza: (1) a partnerség célja, amelyet egy vagy több terület is meghatározhat, (2) a partnerség alapját jelentő érdek – egy projekt kezelése vagy a funkcionális terület integrált irányítása, (3) a választott, „alulról felfelé” vagy „felülről lefelé” irányuló kormányzási modell.

9.

A gyakorlat azt mutatja, hogy a megközelítések és a nehézségek régióról régióra és országról országra változnak. Előfordulnak olyan helyzetek, amelyekben a nemzeti adminisztrációk intézményesítették a városi-vidéki együttműködési keretet, és olyanok is, amelyekben ez a keret rugalmas. A sokféleség valós előnyt jelent az EU részére, mivel kutatási és innovációs lehetőségeket, valamint sokféle modellt és gyakorlatot biztosít.

10.

A háttértől függetlenül az együttműködés sikere szempontjából meghatározó közös tényező a partnerek közötti párbeszéd és egymás iránti bizalmuk, valamint a terület közös szükségleteinek felismerése és felvállalása.

11.

A helyi partnerek közötti horizontális, illetve az érintett különféle kormányzati szintek hatóságai közötti vertikális bizalomhiány káros lehet, és rendszerint lassítja az együttműködési folyamatot. A bizalom kiépítéséhez, illetve az összetett és közös érdekű problémák megoldásának kigondolásához elengedhetetlen valamennyi érintett döntéshozó fokozott politikai erőfeszítése.

12.

Bár az Európai Unióban, ahogy azt a válság előtti statisztikai adatok makrogazdasági elemzései mutatják, az elmúlt években mérséklődtek a tagállamok közti fejlettségbeli különbségek, ez már nem mondható el regionális szinten, ahol a helyzet súlyosbodásának lehetünk tanúi. Fontos ezért, hogy megtalálják a legmegfelelőbb megoldásokat a régiók közti eltérések csökkentésére és az életminőség javítására a gazdasági szempontból lemaradt régiókban, az ipar, a szolgáltatások és a környezetbarát mezőgazdaság fejlesztése érdekében.

13.

A területrendezés gyakran kizárólag a területi közigazgatási egységek szintjén történik, és nem a funkcionális értelemben vett régióén, anélkül, hogy számításba vennék a városi és vidéki térségek kölcsönös függését. E hiányosság kedvezőtlen hatással járhat a területi kohézióra nézve, és csökkentheti a gazdasági és társadalmi fejlődést konszolidáló helyi szintű szinergiák megvalósításának lehetőségét.

14.

Hatékonysági megfontolásból a fejlesztési politikák integrált megközelítését nem kellene szigorúan a városi és vidéki területet elválasztó adminisztratív határokra korlátozni, és figyelembe kellene venni a funkcionális méretet. A városok körüli területek – az úgynevezett „periurbánus” területek – hozzájárulnak a fenntartható fejlődéshez, energiát, valamint környezeti és kulturális erőforrásokat biztosítanak, javítva így az életminőséget. Ismert azonban, hogy a városok a közszolgáltatások, a kereskedelem, az egészségügy, a felsőoktatás, a közlekedés, az innováció és a foglalkoztatás központját jelentik.

15.

A városok és települések adminisztratív határai gyakran eltérnek régiójuk gazdaságföldrajzától. Ráadásul a funkcionális régiók folyamatosan változnak, ami miatt a területi politikáknak kiigazíthatóaknak és kellően rugalmasaknak kell lenniük. A városi és vidéki övezetek közti kölcsönös függés leggyakoribb tényezőjét, a munkavállalók lakó- és munkahelye közti ingázást tekintve például közismert, hogy optimális esetben a közlekedési időtartam legfeljebb egy óra, ha ennél hosszabb, az károsan befolyásolja a munkahely elérhetőségét.

16.

A városi és vidéki térségek közti együttműködéseken alapuló integrált megközelítés új és dinamikus lehetőségeket teremthet a gazdasági fejlődésre. A fenntartható és inkluzív, regionális szintű gazdasági növekedés nagymértékben függ a városi-vidéki együttműködési potenciál kiaknázásától.

17.

Abból az elvből kiindulva, hogy a szomszédos városi és vidéki térségek között versengés helyett inkább komplementaritásnak kellene megvalósulnia, a hatóságok fellépéseinek koordinálása valódi kihívást jelent. A városi és vidéki területek csak így találhatnak előnyös megoldásokat, és simíthatják el az esetleges érdekellentéteket.

18.

A városi-vidéki partnerségek a stratégiák és a programok előkészítése tekintetében, és különösképpen egyes kormányzási struktúrák kifejlesztéséhez hosszú távú megközelítést igényelnek. A hosszú távú gondolkodás előnye főként az összhang és a jelentős eredmények elérése. A partnerségek hozzájárulhatnak a valódi problémák megoldásához, akár a helyi szükségletek megválaszolása által, mind a városi, mind a vidéki területeken, akár konkrét közös megoldások alkalmazásával. A regionális és helyi önkormányzatoknak ragaszkodniuk kell az EU többéves költségvetésének tervezése és végrehajtása során ahhoz, hogy a prioritást a hosszú távú stratégiai megközelítés kapja, orvosolva ily módon a procedurális jellegű szabályozási intézkedésekből eredő működési zavarokat.

19.

A városi-vidéki partnerségek jellegéről szóló tanulmányok egyértelművé teszik, hogy a partnerségek sikere nem csak az olyan felsőbb szintű, közszférából kiinduló beavatkozásoktól függ, mint a jogalkotási intézkedések vagy a finanszírozási eszközök, legyen szó akár tagállami, akár uniós szintűekről. Az ilyen intézkedések azonban döntő hatást gyakorolhatnak e partnerségek alakulására, motiváltságára, fenntarthatóságára, hatékonyságára és a kitűzött célok teljesítésére való képességére. Előfordul az is, hogy a partnerségek megalakítása és igazgatása olyan költségekkel jár, amelyeket a partnerek nem tudnak méltányosan megosztani. Ilyen esetekben a partnerség kohéziójának biztosítására anyagi támogatást és/vagy technikai segítségnyújtást kell előirányozni. Az EU számára kihívást jelent ezeknek az intézkedéseknek a meghatározása, amelyekkel ösztönözhetők és támogathatók a partnerségek, úgy, hogy közben nem alakul ki a pénzügyi hozzájárulástól való függés, és megelőzhető a pusztán papíron létező partnerségek létrejötte, amelyek nem szolgálják a közösség általános érdekét.

20.

A városi-vidéki partnerséggel összefüggésben gyakorolt többszintű kormányzás valamennyi hatósági szint és az érintett intézményi partnerek bevonását feltételezi. A város- és vidékpolitikai eszközöket nemzeti vagy európai szinten kezelő intézmények gyakran nem veszik figyelembe a városi-vidéki kölcsönös függőségeket, illetve az ezekhez kapcsolódó kihívásokat, valamint a potenciális kockázatokat és előnyöket.

21.

A határ menti régiók számára különösen a határok EU-n belüli egyre nagyobb mértékű megnyitása hozott új dinamikát. A határokon átnyúló városi-vidéki partnerségek komoly fejlődési lehetőségeket tartogatnak, ezek kiaknázásában pedig alapvető szerep hárul az Európai Unióra.

22.

A városi-vidéki partnerség hozzáadott értéke az állami intézkedések hatékonyságának növekedésében, az alapok összehangoltabb használatában, a közös problémák integrált megoldásainak és nem utolsósorban a területi szintű szolidaritásnak az előmozdításában mutatkozik meg.

23.

A városi és vidéki önkormányzatok által tett intézkedéseknek a helyi közösségek részvételére kellene összpontosítaniuk a munkák megtervezésében és kivitelezésében. Az intézkedések hatékonysága az előbbiek aktív részvételének függvénye.

24.

Miközben az intézkedések hatékonysága alapvető a problémakezelés, a gyakori változások és a régiók földrajzi jellegű kihívásai szempontjából, meg kell említeni, hogy a kormányzás megszilárdítása néha több időt vesz igénybe. Következésképpen arra van szükség, hogy az érintett felek – és különösen a városi partnerek – tegyenek tanúbizonyságot önzetlenségükről, legyenek képesek arra, hogy szembeszálljanak az előítéletekkel, az adminisztratív vagy gazdasági szempontból jelentkező aszimmetria ellenére ösztönözzék a partnerekkel szembeni egyenlő elbánást, vállalják határozottan elkötelezettségüket, tegyenek fokozott politikai erőfeszítéseket a kapacitásépítésre, valamint bizonyítsák nyitottságukat a rugalmas megközelítés érdekében.

25.

Léteznek olyan jogi és adminisztratív, valamint adózási és finanszírozási akadályok, amelyek gátolják a városi és vidéki térségek közti partnerségek alakulását és dinamizmusát. Az említett partnerségek fejlődését elősegítő jogi és pénzügyi keret szavatolásához fel kell tárni és meg kell szüntetni ezeket az akadályokat.

26.

A közszolgáltatások nyújtása terén fellépő kölcsönös függés, a fenntartható fejlődés és a városi-vidéki partnerségek által kínált üzleti lehetőségek kellőképpen együttműködésre ösztönözhetik a városi és a vidéki partnereket.

27.

Nagyon fontos a partnerségek előnyeinek nyomon követése és mérése. Miközben a kézzelfogható eredményeket könnyebb mérni, a nem kézzelfoghatókat nehéz felbecsülni, bár ezek is ugyanolyan fontosak. Ráadásul a partnerséget finanszírozó egyes szervezetek által irányított külső intézkedések esetében még fontosabb az előnyök számszerűsítése, még akkor is, ha a partnerek az elért eredményeket tekintve bizonyos elégedettségüknek adnak hangot.

28.

megerősíti az Európai Parlament és az Európai Bizottság által javasolt, a végrehajtás szakaszában lévő RURBAN kezdeményezés támogatását, amely megalapozza majd azokat az uniós szintű új intézkedéseket, amelyek célja az integrált területfejlesztés és a városi-vidéki partnerség fejlődésének támogatása;

29.

üdvözli a tagállamok szintjén elért eredményeket a 2020 területfejlesztési menetrend és a kohézióért felelős miniszterek által elfogadott politikai dokumentumok végrehajtását tekintve: a fenntartható európai városokról szóló Lipcsei Charta, a Marseille-i Nyilatkozat a fenntartható európai város új közös modelljéről, valamint a Toledói Nyilatkozat az integrált városfejlesztés mint az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérését szolgáló eszköz szerepéről;

30.

támogatja az Európai Parlament ajánlásait a következő tárgyban: „Helyes kormányzás az EU regionális politikája területén: az Európai Bizottság segítségnyújtási eljárásai és az általa végzett ellenőrzés”, és sürgeti ezeknek a végrehajtását a 2014–2020-as új tervezési időszakban; (1)

31.

hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni a partnerségekre és a kormányzásra vonatkozó bevált gyakorlatoknak, valamint ismereteknek a cseréjét; (2)

32.

elismeri a kohézióra és a vidékfejlesztési politikákra vonatkozó európai szabályozás harmonizálásának jelentőségét, amelyre az alapokra vonatkozó közös rendelkezésekről szóló új rendelet révén kerül sor – amely nagyobb rugalmasságot biztosít a helyi és regionális önkormányzatok számára a több témára kiterjedő, integrált területi projektek kialakításához –, és különösképpen az integrált területi beruházásokra (ITB) és a közösségi szinten irányított helyi fejlesztésre (CLLD) vonatkozó javaslatokét;

33.

azt ajánlja a tagállami szintű irányítási hatóságoknak, hogy használják fel az EU által a regionális és vidékfejlesztési politika keretében kínált új területfejlesztési eszközöket, beleértve az integrált területi beruházásokat (ITB), a közösségi szinten irányított helyi fejlesztést (CLLD), a globális támogatásokat és a több alapból származó finanszírozásra épülő megközelítést;

34.

azt ajánlja, hogy az új tervezési ciklusban ösztönözzék az integrált területi megközelítést oly módon, hogy beépítik és világosan megemlítik a partnerségi szerződésekben a – különösképpen a városi-vidéki partnerségeknek címzett – támogatási intervencióknak és intézkedéseknek a funkcionális területek szintjén jelentkező területi dimenzióját;

35.

kiemeli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok az Európa 2020 stratégia tematikus célkitűzéseiből kiindulva strukturálják beruházási programjaikat, de a lefedett földrajzi terület szempontjából elhatárolhatják a funkcionális területeket. Az alapokra való jogosultság kritériumait tekintve el kell ismerni a funkcionális területeket, ugyanakkor integrálni kell az EU regionális és közös agrárpolitikája által rendelkezésre bocsátott finanszírozási forrásokat;

36.

támogatja azt az elgondolást, hogy a városi-vidéki partnerségek nem használhatók fel arra, hogy a gazdasági potenciált egy bizonyos térben másféleképpen osszák el, sem pedig arra, hogy egy funkcionális területen pénzügyi újraelosztást idézzenek elő. A városi-vidéki partnerség a meglévő lehetőségek helyes felhasználására és a részek összekötésére szolgál, szem előtt tartva a helyi fejlesztés előmozdítását;

37.

úgy véli, hogy elengedhetetlen a városi-vidéki partnerség keretén belüli intézményi elaprózódás kockázatainak jobb számszerűsítése: a partnerek közötti potenciális érdekütközések, ezek gazdasági dimenziója, a gazdasági hatékonyság növelését szolgáló lehetséges reformokat érintő veszélyek, illetve az intézkedések jogszerűségének elismerésével összefüggésben a stabilitásra vonatkozó veszélyek, a pénzügyi törékenység és fenntarthatóság, a finanszírozási szükségletek és a meglévő lehetőségek közötti összhang esetleges hiánya, az érintett partnerek és a magánpartnerek nem megfelelő bevonásának kockázata stb.;

38.

továbbra is szükségesnek tartja, hogy európai szinten jobban népszerűsítsék és ismerjék el a partnerség előnyeit. A helyi önkormányzatok közfeladatok szervezését szolgáló intézményi kapacitásainak konszolidációja, a meglévő kapacitások fejlesztése és kihasználása, valamint a termelékenység növelése, az erőforrások racionalizálása és a természeti erőforrásokhoz való jobb hozzáférés minden kormányzati szint és az EU által is támogatandó. A funkcionális régiók ismertségének növelése, a szomszédos adminisztratív egységek versengése által keltett negatív hatások csökkentése (különösen az adók vonatkozásában), a beruházások jobb méretgazdaságossága, a gazdasági életképesség, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a ki nem használt források mobilizálása, a helyi ismeretek javítása információcserével, a városterjeszkedés trendjének mérséklése mind példa a város és a vidék együttműködése előtt álló kihívásokra;

39.

javasolja, hogy tartsák fenn a funkcionális régiókat és a határokon átnyúló városi-vidéki partnerségeket mint az európai strukturális és beruházási alapokból finanszírozott többéves fejlesztési programok megvalósításának referenciaelemeit;

40.

hangsúlyozza, hogy az európai programoknak rugalmasaknak kell lenniük, hogy lépést tudjanak tartani a funkcionális területek által megtapasztalt valósággal, és hogy olyan mechanizmusokat fejlesszenek ki, amelyek segítik és bátorítják a vidéki és városi területeket abban, hogy könnyebben együtt tudjanak működni, és hogy támogassák a hatékonyabb politikai megoldásokat;

41.

feltétlenül szükségesnek tartja a jobb adatgyűjtést a funkcionális területek szintjén. Ily módon egy olyan megalapozott adatbázis jön majd létre, amely a jobb, megalapozott módon történő területrendezést szolgálja majd, megindokolva az intézkedések arányosságát, vagyis annak szükségességét, hogy ott kerüljön sor a tervezésre, ahol gyakorlatilag is láthatóak a problémák vagy a változások. Ezenfelül, hogy konszolidálni lehessen a partnerség működésére (vagy ennek ellenkezőjére) vonatkozó megalapozott adatok felhasználását, olyan gyakorlati példákra van szükség, amelyek a partnerség hozzáadott értékét és előnyeit mutatják a fenntartható gazdasági fejlődés szempontjából. (3) Az ESPON elemzése ebből a szempontból különös fontossággal bír majd a politikaalkotók és a projektek végrehajtói szempontjából;

42.

meg van arról győződve, hogy a kézzelfogható és a nem kézzelfogható előnyök jobb megértése alapvető a városi-vidéki partnerségek minőségének értékeléséhez. Ezek bizonyságát adják majd annak, hogy milyen európai hozzáadott értéket jelentenek a városi-vidéki partnerségek az Európa 2020 stratégia célkitűzései teljesítésének szempontjából. Ekképpen a közös mutatók kidolgozása hasznos lehet az előnyök számszerűsítése tekintetében, a helyi önkormányzatokat pedig bátorítani lehetne ezeknek a mutatóknak a használatára. A partnerségek hosszú távon összehasonlító teljesítményértékelés tárgyát képezhetnék, főleg akkor, ha az európai alapokból finanszírozott programokról van szó;

43.

bátorítja a helyi és regionális önkormányzatokat arra, hogy dolgozzanak ki új innovatív városi-vidéki kormányzási modelleket, amelyek maximalizálnák a városi-vidéki együttműködés hatásait és az elért eredményeket;

44.

javasolja, hogy a városi-vidéki partnerség legyen az URBACT program és az innovációs cselekvések keretében prioritást élvező témák egyike, hogy tőkésíteni lehessen az uniós városi-vidéki partnerség tapasztalatait és gyakorlatait, és hogy ösztönözni lehessen egyes innovatív kormányzási modelleket;

45.

szükségesnek tartja az együttműködés megerősítését, különösen a határokon átnyúló együttműködés összefüggésében, valamint a partnerség tranzakciós költségeinek a társfinanszírozását az uniós programokon keresztüli pénzügyi támogatás révén, ezek a költségek ugyanis (pl. az adminisztratív és humánerőforrás-költségek) elég magasak lehetnek. A partnerség fenntarthatóságának biztosítása érdekében mindezt mérlegelni kellene, hasonlóképpen a költség-haszon viszonyt is;

46.

úgy véli, hogy a partnerség csak akkor lehet hatékony, ha állandó partnerei között szerepel a magánszektor, a szociális gazdaság és a nem kormányzati szervek, és élvezi a polgárok támogatását;

47.

a városi-vidéki partnerségek határokon átnyúló szempontjaira helyezi a hangsúlyt, valamint arra, hogy hogyan használják fel az Európai Bizottság által ajánlott pénzügyi eszközöket a városi-vidéki, határokon átnyúló kapcsolódások gazdasági fejlődési potenciáljának ösztönzése érdekében;

48.

hangsúlyozza a polgárokkal folytatott párbeszéd jelentőségét, amely elengedhetetlen a városi-vidéki kormányzás folyamatában a közös víziót és célkitűzéseket szolgáló konszenzus, illetve a bizalom megerősítése érdekében;

49.

szükségesnek tartja azokat az intézkedéseket, amelyek megelőzik a városok terjeszkedését, amely nemkívánatos hatásokkal jár, főként a fenntartható fejlődés lehetőségeit illetően, mivel hatással van a talajok lezáródására, árvizek lehetőségét teremti meg, valamint megnehezíti a kockázatmegelőzést és a vízellátásnak, illetve a levegő minőségének a szavatolását; ezenkívül kihat a mobilitásra (forgalomtorlódás, megnövekedett infrastrukturális költségek) és általában a területtervezésre is. Ezek a problémák megoldhatók, amennyiben a városi és vidéki területek partnerségben dolgoznak;

50.

kiemeli, hogy be kell vonni a magánszektort és a szociális gazdaságot, amelyeknek a hozzájárulása több mint előnyös, tekintettel a teljesítménykritériumokra, a vállalkozói és innovációs kapacitásra, a lehetőségek érvényesítésére, valamint a társadalom mozgósítására, de főleg a tőkevonzásra és a köz- és magánszféra közötti partnerségek kiépítésére;

51.

emlékeztet a sikeres partnerség alapvető tényezőire: bizalomépítés, valamennyi létező lehetőség felmérése, a konkrét projektek megvalósítását középpontba helyező gondolkodás, a városok és a vidék szempontjából is nyertes megoldások, az alapok vonzásának célkitűzése, valamint következetesség és fenntarthatóság.