Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52012AE2319

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Szociális védelem az Európai Unió fejlesztési együttműködésében (COM(2012) 446 final)

HL C 161., 2013.6.6, p. 82–86 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

6.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/82


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Szociális védelem az Európai Unió fejlesztési együttműködésében

(COM(2012) 446 final)

2013/C 161/16

Előadó: José María ZUFIAUR NARVAIZA

2012. október 12-én kelt levele alapján az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Szociális védelem az Európai Unió fejlesztési együttműködésében

COM(2012) 446 final.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Külkapcsolatok” szekció 2013. február 21-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. március 20–21-én tartott, 488. plenáris ülésén (a március 20-i ülésnapon) 102 szavazattal, 3 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Észrevételek és ajánlások

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) kedvezően értékeli az Európai Bizottság „Szociális védelem az Európai Unió fejlesztési együttműködésében” (1) című közleményét és az Európai Unió Tanácsának e tárgyra vonatkozó következtetéseit, (2) és a következő észrevételeket és ajánlásokat fogalmazza meg:

1.2

Aggodalmának ad hangot amiatt, hogy mivel az EU fejlesztési együttműködésének programtervezése három területre korlátozódik, a szociális védelem programozása és végrehajtása háttérbe szorul. Felkéri tehát az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a szociális védelem részét képezze a fejlesztési együttműködés programozásának és tényleges végrehajtásának.

1.3

Támogatja, hogy az összes uniós támogatás legalább 20 %-át a társadalmi befogadásra és az emberi fejlődésre fordítsák, és hogy az e területek támogatását a más területeken fel nem használt források átcsoportosításával növeljék. Aggodalmának ad hangot továbbá amiatt, hogy ez a százalékos részarány az oktatás, az egészségügy és a szociális védelem ágazatát – területenkénti forráselosztás nélkül – együttesen foglalja magában, így nincs arra garancia, hogy a szociális védelem nem szorul háttérbe. A szociális védelem fogalma az egészségügyet magában foglalhatja, az oktatást azonban csak nehezen, kivéve, ha az bizonyos szociális védelmi programok alapját vagy kiegészítő elemét képezi. Következésképpen meg kellene találni azt az egyensúlyt, amely lehetővé tenné e három alapvető tényező összehangolását.

1.4

Egyetért a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a szociális védelmi minimumra (3) vonatkozó 202. ajánlásával, amely a tisztességes munkára, a szociális védelem egyik pillérére is kiterjed. A szociális védelmi minimum elveit a javítást szolgáló küszöbkritériumnak kell tekinteni, amelynek alapján a jövőben olyan rendszerek épülnek ki, amelyek megfelelnek az ILO 102. számú egyezményében (4) foglalt paramétereknek.

1.5

Úgy véli, hogy a szociális védelmet a társadalmi kohéziót és az inkluzív és fenntartható fejlődést szolgáló alapvető befektetésként kell felfogni. A fejlesztési együttműködési politika keretében ezért stratégiai figyelmet kell fordítani azokra a tényezőkre, amelyekre a szociális védelmi rendszerek támaszkodnak: a tisztességes munka (ezen belül a nemek közötti egyenlőséggel és a fogyatékkal élőkkel kapcsolatos kérdések), a javak megoszlása, a népesség növekedése, a szolgáltatások és a társadalmi szolgáltatások egyetemes jellege, valamint az államnak az e célkitűzések elérésében játszott döntő szerepe.

1.6

Szükségesnek tartja, hogy a fejlesztési együttműködés támogassa a szokványos munkavállalókat – köztük a bizonytalan helyzetűeket, az önálló vállalkozókat, a gazdaságilag függő és a mezőgazdaságban dolgozó munkavállalókat – szolgáló szociális védelmi rendszerek, valamint a teljes lakosságra, és ezen belül az informális gazdaságra is kiterjedő támogatási rendszerek létrehozását. Kiáll ezért a járulékfizetésen alapuló rendszerek és az adók révén fedezett, nem járulékfizetésen alapuló rendszerek összeegyeztetése mellett. E célból a fejlesztési együttműködésnek fokoznia kell az államok intézményi és adóztatási kapacitását, hogy azok rendelkezzenek a szociális kötelezettségeik teljesítéséhez szükséges elegendő forrással.

1.7

Hangsúlyozza a szociális védelmi rendszerek hasznosságát a kockázatok megelőzésében és csökkentésében, többek között a természeti katasztrófákat és a konfliktusokat követő helyzetek kezelésében. Ennek megfelelően a fejlesztési együttműködés ilyen célú alkalmazását kéri.

1.8

Úgy véli, hogy elsődlegesen a partnerállamok feladata szociális védelmi rendszereik megtervezése és alkalmazása, míg az uniós együttműködésnek a partnerországok intézményi, behajtási és irányítási kapacitásának megerősítéséhez kell hozzájárulnia, hogy el lehessen érni az önálló rendszerműködtetést, és fenntartható és tartós állami rendszereket lehessen kiépíteni.

1.9

Ennek ellenére nem ellenzi, hogy az alacsony jövedelmű országok szociális védelmi minimumainak megerősítése céljából a partnerállamok közvetlen átutalás révén többéves pénzügyi támogatásban részesüljenek, amelyek felügyeletét megfelelő ellenőrző rendszerek biztosítanák.

1.10

Úgy véli, hogy noha a fejlesztési együttműködésnek a szociális védelem tekintetében mindenekelőtt az alacsony jövedelmű országokra kell irányulnia, nem szabad figyelmen kívül hagyni a közepes jövedelmű országokat, amelyekben továbbra is fennállnak – és bizonyos esetekben fokozódnak – a szegénység és az egyenlőtlenség súlyos belső problémái. Jelenleg a világ szegényeinek 75 %-a a közepes jövedelmű országokban él. Az uniós támogatásnak, különösen ágazati és tematikus programok segítségével, a már meglévő rendszerek általi lefedettség kiterjesztésére és e rendszerek hatékonyságának az állami intézményi kapacitás megerősítésével megvalósuló növelésére kell irányulnia. Továbbá egyedi programokat kell kidolgozni azon területek számára, amelyeknek jelentős migrációs áramlásokkal kell megbirkózniuk.

1.11

Kéri, hogy a nemek közötti egyenlőség kérdése az uniós fejlesztési együttműködés egyik alapvető, fő eleme legyen, lehetővé téve, hogy a nők könnyebben hozzáférjenek a szociális védelemhez, miáltal az egyének és a családok szegénysége csökkenthető lehetne.

1.12

Azt javasolja, hogy az uniós fejlesztési együttműködés programjai – elegendő eszközzel ellátva – terjedjenek ki a fogyatékkal élők társadalmi és munkaerő-piaci beilleszkedésére, és foglalják magukban az e személyek megfelelő szociális védelmének megteremtését. E célból az EGSZB szorgalmazza, hogy az uniós fejlesztési együttműködés célkitűzései között szerepeljen az, hogy a partnerországok ratifikálják és megfelelően hajtsák végre a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt. (5)

1.13

Kéri, hogy a jövőbeli többéves pénzügyi keret programozása során a fejlesztési együttműködésre szánt tételeken belül vegyék figyelembe és kezeljék prioritásként a szociális védelmet.

1.14

Úgy véli, hogy az EU-nak mind technikai, mind gazdasági tekintetben elő kell segítenie a szociális védelemmel kapcsolatos jó gyakorlatok Dél–Dél közötti cseréjét.

1.15

Kéri, hogy az EU által aláírt társulási, kereskedelmi, stabilizációs és gazdasági partnerségi megállapodások tartalmazzanak egy szociális védelemre vonatkozó fejezetet.

1.16

Úgy véli, hogy a szociális védelem területén célszerű elősegíteni regionális jellegű fejlesztési partnerségek létrehozását.

1.17

Azt javasolja, hogy a szakértők bevonása érdekében hozzanak létre a szociális védelemmel foglalkozó, európai hatókörű szakértői hálózatot (a nemzeti minisztériumok, fejlesztési ügynökségek és a civil társadalom képviselőiből), és ehhez használjanak fel olyan eszközöket, mint a technikai segítségnyújtás és információcsere (angol betűszóval TAIEX). E hálózat első feladata az EU által a szociális védelem céljaira nyújtott támogatás térképének elkészítése lenne. A kezdeményezés előmozdítaná a jó gyakorlatok cseréjét és megkönnyítené a munkamegosztást, ugyanakkor nyilvánvalóvá tenné a hiányosságokat és a párhuzamosságokat, és rávilágítana a lehetséges komparatív előnyökre.

1.18

Emlékeztet ajánlására, miszerint a civil szervezetek vegyenek részt az együttműködési programok és stratégiák meghatározásának, megtervezésének és felügyeletének folyamatában. Kéri e célból, hogy a szociális védelem kérdését illesszék be a civil szervezetekkel való együttműködés ütemterveibe, amelyekről az Európai Bizottság A demokrácia és a fenntartható fejlődés gyökerei  (6) című közleménye rendelkezik. Hangsúlyozza továbbá, hogy a szociális partnereknek és a civil társadalom egyéb szervezeteinek jellegüktől függően ténylegesen részt kell venniük a szociális védelem – járulékfizetésen alapuló vagy nem járulékfizetésen alapuló – intézményeihez tartozó konzultatív vagy irányító szervek munkájában.

2.   Háttér

2.1

Az Európai Unió fejlesztési együttműködésében megvalósuló szociális védelemről szóló európai bizottsági közlemény, összhangban a hatékony fejlesztési együttműködés érdekében létrejött puszani partnerségben, (7) az Európai Bizottság Változtatási program  (8) című közleményében és az ILO-nak a szociális védelmi minimumra vonatkozó 202. ajánlásában megfogalmazott közös elvekkel, minőségi előrelépést jelent az európai fejlesztési együttműködésben.

2.2

A puszani közös célok egybeesnek azzal a célkitűzéssel, hogy az EU-nak az emberi fejlődésre vonatkozó általánosabb, az Európai Bizottság Változtatási program című közleményével összhangban álló megközelítést kellene elfogadnia, mely közlemény kiemeli az egészségügy, az oktatás és a tisztességes munka, valamint a szociális védelmet erősítő és az esélyek egyenlőtlenségét csökkentő rendszerek támogatását.

2.3

E cselekvési irány egybevág továbbá az ILO-nak a szociális védelmi minimumra vonatkozó ajánlásával, amely a szociális biztonság négy alapvető garanciáját jelöli meg, ezek: a gyermekkori, az aktív életszakasz alatti és az időskori jövedelembiztonságnak – az egyes országok által meghatározott – minimális szintje, valamint az alapvető egészségügyi ellátáshoz elérhető áron való hozzáférés.

2.4

Ezt a megközelítést mindemellett a Tanács következtetései is megerősítik, amelyekben a Tanács síkraszáll a javak egyenlő megoszlásával jellemzett növekedés, a teljes foglalkoztatottság és az alapvető szociális szolgáltatásokhoz, így az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz való egyetemes hozzáférés mellett. Az említett következtetések szerint „a szociális védelmi szakpolitikák az egyenlőség és a társadalmi befogadás előmozdításával, valamint a szociális partnerekkel folytatott párbeszéd révén hozzájárulhatnak a társadalom átformálásához”.

2.5

Mindezek a nyilatkozatok, megállapodások és következtetések hangsúlyozzák, hogy a szociális védelmet az inkluzív és fenntartható fejlődés koncepciója jegyében – azaz meghaladva a GDP-ben mért mennyiségi gazdasági növekedés kritériumát – az EU fejlesztési együttműködésének részévé kell tenni.

2.6

Megjegyzendő továbbá, hogy az EU polgárai szintén egyetértenek azzal, hogy folytatni kell az európai fejlesztési együttműködési szakpolitika keretében kifejtett erőfeszítéseket. Az Eurobarométer felmérése (9) szerint az európai polgárok többsége (85 %-a) a gazdasági válság ellenére támogatja a fejlődő országoknak juttatott támogatások fenntartását, és jelentős hányaduk (61 %) pártolja a támogatások növelését, hogy minél többen megszabadulhassanak a szegénységtől.

3.   A szociális védelemmel összefüggő kihívás kezelése a globalizáció kontextusában

3.1

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának (10) 1948. évi elfogadása óta a globális GDP a tízszeresére, az egy főre jutó jövedelem pedig a 2,6-szorosára nőtt. Ennek ellenére a szociális védelem terén alig került sor lényeges változásra, ha a világ népességének nagy többségét tekintjük, amely valójában mindmáig szociális védelem nélkül él. A következő adatok (11) igen sokatmondóak.

3.1.1

A világ népességének közel harmada, 1 milliárd 750 millió ember többdimenziós szegénységben él, amelyet a jövedelem, a tisztességes munkalehetőségek és az egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférés hiánya jellemez.

3.1.2

Évente összesen 9,2 millió öt évesnél fiatalabb gyermek hal meg olyan problémák miatt, amelyek megelőző intézkedésekkel elkerülhetők lennének.

3.1.3

Mintegy 5 milliárd 100 millió ember, azaz a világ népességének 75 %-a nem rendelkezik megfelelő társadalombiztosítással.

3.1.4

A világ gazdaságilag aktív népességének kevesebb mint 30 %-a rendelkezik munkanélküli biztosítással, és a munkanélkülieknek mindössze 15 %-a részesül ilyen juttatásban.

3.1.5

A világ munkaképes korú népességének csupán 20 %-a fér hozzá teljes körű társadalombiztosítási rendszerhez. Az informális szektorban és a mezőgazdaságban dolgozó munkavállalók, valamint az önálló vállalkozók számos országban semmilyen szociális védelemben nem részesülnek.

3.1.6

Ezzel szemben a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez tartozó legfejlettebb országokban a szegénység és az egyenlőtlenség szintje megközelítőleg a fele annak, ami szociális védelmi rendszerek hiányában lenne várható.

4.   A szociális védelemben rejlő lehetőségek az inkluzív és fenntartható fejlődés szolgálatában

4.1

E vélemény a szociális védelem szélesebben értelmezett fogalmát tárgyalja, amely mind a szűkebb értelemben vett társadalombiztosítást, mind a szociális támogatást magában foglalja. A szociális védelemhez tartozónak minősíthetők azok a szakpolitikák és intézkedések is, amelyek fokozni kívánják valamennyi személy és különösen a kiszolgáltatott csoportok képességét arra, hogy elkerüljék a szegénységet vagy kikerüljenek belőle, valamint azok is, amelyek garantálhatják a jövedelmek biztonságát, elősegíthetik az alapvető egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférést az emberek egész élete során, és előmozdíthatják az egyenlőséget és az emberi méltóságot.

4.2

Következésképpen figyelembe vesszük a készpénzben és természetben nyújtott, betegséggel, anyasággal, időskorral, fogyatékossággal, munkahelyi balesettel és foglalkozási megbetegedésekkel, özvegységgel, családi és munkanélküli juttatásokkal kapcsolatos társadalombiztosítási szolgáltatásokat, valamint azokat a szociális támogatási szolgáltatásokat, amelyek célja védelem biztosítása az általános vagy különös szükséghelyzetekben, függetlenül az azokat kiváltó okoktól.

4.3

Ily módon az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 25. cikkében foglalt alapelvekhez tartjuk magunkat; e cikk kimondja, hogy: „Minden személynek joga van […] orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz, joga van a munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetére szóló, valamint mindazon más esetekre szóló biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától független körülmények miatt elveszíti. Az anyaság és a gyermekkor különleges segítségre és támogatásra jogosít fel. Minden gyermek, akár házasságból, akár házasságon kívül született, ugyanabban a szociális védelemben részesül”.

4.4

Európában sem a szociális biztonság, sem pedig a tágabb értelemben vett szociális védelem nem foglalja magában az oktatást, noha elismerik, hogy ez utóbbi alapvető közpolitika. Ezzel szemben egyes sikeres programokban – például a brazíliai „Bolsa Familia” programban – a családi juttatások (szociális védelem) folyósítását az iskoláztatási programokban való részvételhez kötik (oktatáspolitika).

4.5

E tapasztalatokat és a szociális védelmi minimum tágabb fogalma alá besorolható, eltérő jellegű egyéb tapasztalatokat célszerű ugyan kihasználni, sőt, kibővíteni, ha azonban az oktatás a szociális védelem alkotóelemévé válik, az azzal járhat, hogy az EU fejlesztési együttműködési operatív programjaiban csökkennek a szociális védelemhez rendelt források. Ezenkívül összekeveredhetnek a támogató és a szociális védelmi intézkedések, és az egész egy része azonossá válhat az egésszel.

4.6

A támogató szakpolitikák és a szociális védelmi rendszerek egyértelműbb elkülönítésére volna szükség. Ez utóbbiak az egyetemes védelem strukturális elemei. Az előbbiek viszont valamely oktatási cél elérése érdekében, mint a brazíliai példában, alkalmazhatják a szociális védelem elemeit, például a pénzügyi juttatásokat, és ily módon kapcsolódhatnak a szociális védelmi minimumhoz.

4.7

A szociális védelem a gazdasági növekedés időszakaiban alapvető szerepet játszhat, válság idején pedig gazdasági stabilizáló szerepet tölthet be. Ahogyan arra az Európai Bizottság közleménye rámutat, a szociális védelem növeli a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést, az embereket ellátja a kockázatok kezeléséhez szükséges eszközökkel, elősegíti a jövedelemstabilitást és a keresletet, makrogazdasági stabilizátorként működik, csökkenti az egyenlőtlenséget, hozzájárulva az inkluzív és fenntartható növekedéshez, elősegíti a nemzedékek közötti kapcsolatokat, és hathatósan hozzájárulhat a millenniumi fejlesztési célok megvalósításához.

4.8

A szociális védelem tehát inkább befektetést, mint kiadást jelent. Nem egy egyszerű jövedelem-újraelosztó rendszer, amely a javakat létrehozó mechanizmusoktól elszigetelten működik. Éppen ellenkezőleg: a szociális védelem a javak gyarapodásához hozzájáruló lényeges termelési tényező. Legalább olyan fontos eszköz, mint a monetáris vagy az innovációs politikák, különösképpen a mai világban, amikor – főleg a nagy fejlődő országokban – a lakosság elöregedése jelentősen fel fog gyorsulni és a jövőben olyan központi kihívást fog jelenteni, amely szociális védelmi rendszerek híján drámai is lehet.

5.   Gondolatok az Európai Bizottság javaslataival kapcsolatban

5.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a szociális védelemnek a fejlesztési együttműködés központi elemeként történő elismerése összhangban áll az Európai Unióról szóló szerződésben (12) és az Európai Unió Alapjogi Chartájában (13) foglalt értékekkel és elvekkel.

5.2

Helyes döntésnek tartjuk, hogy az Európai Bizottság a szociális védelmet az uniós fejlesztési együttműködési politika részévé tette, ahogyan azt különböző intézmények – köztük az EGSZB (14) – kérték.

5.3

Az EGSZB alapvetően egyetért a közlemény tartalmával. Ki kell emelni, hogy a közlemény felismeri a kirekesztéssel és a marginalizálódással összefüggő szegénység felszámolását gátló strukturális akadályok jelentőségét, nagy értéket tulajdonít a tisztességes munkának és a megfelelő adózási rendszereknek, a szociális védelemhez való egyetemes és egyenlő hozzáférésre törekszik, a szociális védelmet összekapcsolja az inkluzív és fenntartható fejlődéssel, a fejlesztési együttműködésnek mind a kevésbé fejlett, mind a közepes jövedelmű országokban szerepet szán, foglalkozik a nemek közötti egyenlőség és a szociális védelmi minimum kérdésével, valamint támogatja a civil társadalom részvételét, és jelentőséget tulajdonít a szociális partnereknek és a szociális párbeszédnek.

5.4

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az EU fejlesztési együttműködéséért felelős szervezetek és a fejlesztési együttműködés valamennyi szereplője, köztük a nemzetközi szervezetek és szervek közötti jobb összehangolásra van szükség, továbbá nagyobb koherenciát kell teremteni a fejlesztési együttműködési politika és az EU többi szakpolitikája között. Továbbá, mivel az EU fejlesztési együttműködése a szociális védelemmel összefüggő új megközelítésekkel gazdagodott (rugalmas alkalmazkodás, a katasztrófákkal kapcsolatos kockázatok csökkentése stb.), e kérdések pontosabb meghatározása és az azokból fakadó szinergiák jobb kihasználása terén előrelépésre van szükség.

5.5

Az EGSZB kiemeli azt a célt, hogy a szociális védelem az országok saját politikái révén a nemzeti fejlesztési stratégiák középpontjába kerüljön. Ezenfelül meg kell erősíteni a partnerországok intézményi kapacitását, amihez az EU technikai együttműködése hasznos segítséget nyújt. Meg kell említeni továbbá a szociális védelemhez fűződő jogok nemzetközi összehangolásának szükségességét.

5.6

Úgy véljük, hogy az „átalakító hatású szociális védelem” közleményben említett fogalma úgy értelmezendő, mint amely módot ad a szociális védelem kedvezményezettjei és különösen a szegénységtől és a társadalmi kirekesztéstől legjobban szenvedő kiszolgáltatott személyek felelősségvállalásának és önállósulásának elősegítésére, megfelelő eszközöket biztosítva ehhez számukra.

5.7

Az EGSZB kívánatosnak tartotta volna, hogy az állami és a magánszektor közötti társulások tárgyalásakor az Európai Bizottság hangsúlyozza az állam elengedhetetlen szerepét a szociális védelmi rendszerek kidolgozásában és végrehajtásában. A magánszektor együttműködése szintén szükséges, különösen a kiegészítő szociális védelem területén. (15) Az EGSZB nem tartja alapvető jelentőségűnek az önkéntes jellegű vállalati társadalmi felelősségvállalást egy olyan területen – a szociális védelem területén –, amelynek kötelező erejű előírásokon és szakpolitikákon kell alapulnia.

5.8

Az EGSZB sajnálattal állapítja meg ezenkívül, hogy az „Európa 2020” stratégia célkitűzéseire való hivatkozásnál a közlemény nem jelzi, hogy a „belső leértékelési” politikák és az EU részéről szorgalmazott strukturális reformok nem állnak összhangban az említett célkitűzésekkel. A ténylegesen végrehajtott politikáknak kevés közük van az említett stratégia célkitűzéseihez: növelték a munkanélküliséget, a szegénységet, az egyenlőtlenséget és a társadalmi kirekesztést. A véghezvitt reformok nem az EU versenyképességének növelését és kohéziójának erősítését eredményezték, hanem fokozták a foglalkoztatási viszonyok bizonytalanságát, és a közszolgáltatások színvonalának romlását idézték elő.

Kelt Brüsszelben, 2013. március 20-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  COM(2012) 446 final.

(2)  A Tanács következtetései az Európai Unió fejlesztési együttműködésében megvalósuló szociális védelemről, 2012. október 15., 14538/12.

(3)  A nemzeti szinten meghatározott szociális védelmi minimumról szóló 202. ajánlás, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 101. ülésszaka, Genf, 2012. június 14.

(4)  102. számú Egyezmény a társadalombiztosítás minimális normáiról, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 35. ülésszaka, Genf, 1952. június 28.

(5)  A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló Egyezmény, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése, New York, 2006. december 13.

(6)  Az Európai Bizottság „A demokrácia és a fenntartható fejlődés gyökerei: Európa együttműködése a civil társadalommal a külkapcsolatokban” című közleménye. COM(2012) 492 final.

(7)  A segélyhatékonysággal foglalkozó negyedik magas szintű fórum, Puszan, 2011. november 29. – december 1.

(8)  COM(2011) 637 final.

(9)  Special Eurobarometer 392, Solidarity that spans the globe: Europeans and development, (Az egész Földet átfogó szolidaritás: az európaiak és a fejlődés) 2012. október.

(10)  Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése, 1948. december.

(11)  A Világbank, az UNPD, a FAO, az ENSZ HABITAT, az UNESCO, az UNICEF, a WHO és az ILO adatai.

(12)  Az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata, HL C 83., 2010.3.30., 1. o.

(13)  Az Európai Unió Alapjogi Chartája, HL C 83., 2010.3.30., 389. o.

(14)  Az EGSZB véleménye: Az uniós szociális biztonsági rendszerek koordinációjának külső dimenziója, 1.10. pont, HL C 11., 2013.1.15., 71–76. o.

(15)  Az EGSZB kéri, hogy a nemzetközi szervezetek által a multinacionális vállalatokra vonatkozóan kiadott iránymutatások alapján a magánszektor teljesítse a szociális védelem finanszírozásával kapcsolatos jogszabályi kötelezettségeit.


Top