6.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/46

1.1

Egy olyan világban, amelyben számos ember éhezik, és amelyben a források végesek, az EGSZB szerint alapvető fontosságú, hogy megfelelő figyelmet kapjon a politikai menetrendben az élelmiszer-veszteség és -pazarlás megelőzésének és csökkentésének témája. Az EGSZB üdvözli az Európai Parlament lépéseit és az Európai Bizottság közelmúltbeli kezdeményezéseit e területen.

1.2

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a szakpolitikák koherenciája érdekében uniós szintű meghatározásra és közös módszerre van szükség, hogy az élelmiszer-veszteséget és -pazarlást számszerűsíteni lehessen. Ugyanakkor a helyzetre és a kitűzött célokra tekintettel úgy véli, hogy konkrét lépéseket kell tenni, és nem kellene megvárni a folyamatban lévő programok eredményeit.

1.3

Az EGSZB ösztönzi olyan platformok létrehozását és továbbfejlesztését az Unió különböző régióiban és tagállamaiban, amelyek keretében a résztvevők kicserélhetik az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem terén szerzett tapasztalataikat, hogy ezáltal optimalizálni tudják az ilyen programokra szánt eszközök használatát, és hogy támogassák a hatékonynak bizonyuló kezdeményezéseket.

1.4

Most, amikor az élelmiszerbanki források sajnálatos módon csökkennek, miközben az igények a gazdasági válság következtében drasztikusan nőnek, az EGSZB különösen fontosnak tartja, hogy a kereskedelmi és a vendéglátó-ipari egységek minél több még fogyasztható terméket bocsássanak az élelmiszerbankok rendelkezésére. Emellett különös figyelmet kell fordítani – a néhány tagállamban már létező – olyan kezdeményezések terjesztésére, amelyek az adóügyre és az adományozók felelősség alóli mentesítésére vonatkoznak, vagy néhány, az adományozást megkönnyítő, az élelmiszerek biztonságát azonban garantáló adminisztratív korlátozás kiigazítása.

1.5

A képzésre fontos szerep hárul az élelmiszer-pazarlás csökkentésében. Kívánatos lenne, hogy ezt a tematikát beépítsék a közétkeztetés és az egyéni vendéglátás jövőbeli szakembereinek iskolai tananyagába, valamint a továbbképzésükbe. Hasonlóképpen kellene eljárni a csomagolási formatervező iskolákban is az élelmiszerek tartósítását és tartalmuk maximális felhasználását illetően.

1.6

Az EGSZB nyilvánvalóan kulcsfontosságúnak tartja a fogyasztókkal folytatott kommunikációt, amelynek az élelmiszer-pazarlás okainak alapos elemzésén kell alapulnia. A jelenség hatásait kiemelő általános figyelemfelkeltő kampányok indítása mellett a fő hangsúlyt a termékek lejárati idejének helyes értelmezése, a bevásárlások megtervezése, az élelmiszerek tárolása és az élelmiszermaradékok felhasználása stb kapja. A terjesztendő információkat az egyes háztartási típusokhoz igazítják.

1.7

A teljes kutatásnak különös figyelmet kellene fordítania erre a tematikára, ugyanis az élelmiszerlánc minden egyes szakasza érintett. Így továbbra is indokoltak lesznek a mezőgazdaság területén folytatott alkalmazott kutatások a termelési technikák további javítása érdekében. Ezen túlmenően a csomagolás terén elért előrelépéseknek szintén hozzá kellene járulniuk az élelmiszer-pazarlás megelőzéséhez és csökkentéséhez (megőrzés, „intelligens” címkézés stb.).

1.8

A primer termelést illetően ügyelni kell a KAP keretében előirányzott, ágazaton belüli eszközök hatékony használatára és a fenntarthatósági szempontból való továbbfejlesztésére. Különös figyelmet kell szentelni a rövid ellátási láncok fejlesztésére vonatkozó kezdeményezéseknek, amelyek hozzájárulhatnak az élelmiszer-veszteségek és -pazarlások csökkentéséhez.

2.1

Az élelmezésbiztonság témája a 2008–2009. évi élelmezésbiztonsági válság óta kiemelten foglalkoztatja a döntéshozók és nemzetközi szervezetek nagy részét. A gabonafélék és egyéb termények árának 2012. évi robbanásszerű emelkedése tovább erősítette az ez iránti érdeklődést.

2.2

A hatékony mezőgazdasági termelés továbbra is alapvető szerepet fog játszani a világ lakosságának élelmiszer-ellátásában.

2.3

A mezőgazdasági termelésnek – a világ népességének 2050-ig előreláthatólag 9 milliárd főre való növekedésének következtében – 60 %-kal kell nőnie, az erőforrások szűkösebbé válása és az éghajlati változások ellenére. Ennek a növekedésnek azonban az élelmiszer-veszteségek és -pazarlások elleni hatékony küzdelemmel párhuzamosan kellene végbemennie.

2.4

Az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek mennyiségének egyharmadára becsülik az élelmiszerlánc egészében, de az egyes szakaszokban különböző mértékben előforduló élelmiszer-veszteségeket és a pazarlást (Global food losses and food waste (Globális élelmiszer-veszteségek és élelmiszer-pazarlás) FAO.)

2.5

2011-ben az EU-ban a gazdasági és pénzügyi válság következtében a lakosság 24,2 %-a, vagyis 119,6 millió fő szembesült a társadalmi kirekesztődés kockázatával. Az Unió leginkább rászoruló személyeit célzó segélyezési program kedvezményezettjeinek száma a 2008. évi 13 millióról 2010-ben 18 millióra emelkedett. (1) Az élelmiszerbankok tehát egyre növekedő igényekkel néznek szembe.

2.6

Ez a vélemény összhangban van az Európa 2020 stratégiáról folytatott stratégiai vitával. Ezenkívül az Európai Bizottság egy bekezdést szentelt az élelmiszerprobléma témakörének és az élelmiszer-veszteségek csökkentésének az erőforrás-hatékonyságra vonatkozó közleményében. (2)

3.1.1

Az élelmiszer-veszteség és élelmiszer-pazarlás fogalmait globálisan kell elemezni a termelési szakasztól egészen a fogyasztásig, a feldolgozás és az értékesítés közbülső szakaszait is figyelembe véve, és nem felejtkezve el a nem otthoni étkezésről sem.

3.1.2

Az élelmiszer-veszteségeket illetően EU-szerte viszonylag kis súllyal esik latba a termelési szakasz. Annál is inkább, mert a szabályozás vagy a piac által meghatározott termelési normáknak nem megfelelő és közvetlen emberi fogyasztásra alkalmatlan termékeket teljesen vagy részben más termékké átalakítva használják fel. A fel nem használható termékeket állati takarmány vagy bioenergia előállítására, vagy pedig a talaj szervesanyag-tartalmának növelése céljából trágyaként kellene hasznosítani.

3.1.3

Az élelmiszer-veszteséget vagy élelmiszer-pazarlást úgy lehetne meghatározni, mint minden olyan, eredetileg emberi fogyasztásra szánt élelmiszert (a nem élelmiszer-felhasználású termékek kizárásával), melyet a „tanyától a fogyasztóig” vezető élelmiszerlánc bármely szintjén kidobnak vagy megsemmisítenek. A FAO meghatározása szerint az élelmiszer-veszteségek az élelmiszerlánc elején (primér termelés, betakarítás utáni és feldolgozási szakasz) következnek be, míg az élelmiszer-pazarlás inkább a lánc végén (az értékesítési és végső fogyasztási szakaszban) tapasztalható.

3.1.4

Így a fogyasztásra alkalmatlan betakarítási maradékok és feldolgozási melléktermékek nem tartoznak az élelmiszer-veszteség vagy -pazarlás fogalomkörébe. Ugyanakkor az, ami ma nem ehető és nem alakítható át melléktermékké, az ismeretek bővülésének és a technika haladásának függvényében holnap már azzá válhat. Ezért a fenti meghatározásokat időben változóaknak kell tekintenünk.

3.1.5

A termelési szakasznál maradva, a KAP egymást követő reformjai az elmúlt évek során lehetővé tették az eszközök oly módon történő kiigazítását, hogy megelőzhetőek és kezelhetőbbek legyenek a piaci feleslegekkel kapcsolatos helyzetek. Ugyanakkor konkrét javulásra van továbbra is szükség az élelmiszerlánc működésének szintjén, így például a mezőgazdasági termelők tárgyalási pozíciójának tényleges megerősödését illetően is.

3.2.1

Élelmiszer-veszteség és élelmiszer-pazarlás a világ minden táján megfigyelhető. A FAO szerint azonban megállapítható, hogy a fejlődő országokban a veszteségek több mint 40 %-a a betakarítást követő és a feldolgozási szakaszban következik be, míg az ipari országokban a fenti jelenség elsősorban az értékesítési és fogyasztási szakaszban figyelhető meg.

3.2.2

AZ Európai Bizottság egyik 2010-ben megjelent felmérése szerint az élelmiszerhulladék tömege 179 kg/fő/év. Az élelmiszerlánc egyes elemei a következőképpen osztoznak ebben: háztartások: 42 %, élelmiszeripar: 39 %, kereskedelem: 5 %, nem otthoni étkezés: 14 %. Változatlan politika esetében 2020-ra a fenti mennyiség 40 %-os növekedését valószínűsíthetjük. Szögezzük le, hogy ebben a tanulmányban nem vették figyelembe a mezőgazdasági és halászati tevékenység szakaszai során fellépő élelmiszer-veszteséget és -pazarlást.

3.2.3

A háztartási hulladékok összetételéről Brüsszelben lefolytatott vizsgálat kimutatta, hogy az élelmiszer-pazarlás a bruttó háztartási hulladék 11,7 %-át teszi ki. Az elpazarolt élelmiszerek százalékos megoszlása a következő: felbontott termékek – 47,7 %, lejárt szavatosságú termékek – 26,7 %, főtt ételmaradékok – 25,5 %.

3.3.1

A fejlődő és alacsony jövedelmű országokban a veszteségek nagy része a termelési és a betakarítást követő szakaszban következik be, mivel hiányoznak a széles értelemben vett infrastrukturális deficit leküzdéséhez szükséges pénzügyi eszközök.

3.3.2

Ezzel szemben az ipari országokban inkább a fogyasztói magatartás problémájával állunk szemben. Az elmúlt évtizedek során az Unióban a mezőgazdasági termelékenység növekedése lehetővé tette a lakosság ésszerű áron történő élelmiszerellátásának biztosítását. Ez a fejlődés a rendelkezésre álló jövedelmek emelkedésével együtt oda vezetett, hogy az étkezéssel kapcsolatos kiadások aránya erősen csökkent. Ez a tendencia részben magyarázhatja a fogyasztói pazarlás növekedését is.

3.3.3

Szociológiai okok, így a családszerkezet megváltozása vagy a felgyorsult életritmus is hozzájárulnak az élelmiszer-pazarlás jelenségéhez.

3.3.4

A kereskedelmi láncok által a friss termékekre alkalmazott bizonyos látványkritériumok a pazarlás forrásaivá válhatnak, mert arra késztetik a fogyasztót, hogy – egészségügyi okoktól függetlenül – ne legyen hajlandó a termelési szakaszban lévő élelmiszertermékeket elfogyasztani.

3.3.5

Egyes feldolgozók esetében bizonyos technológiák megfelelő kiigazítása hozzájárulhatna a pazarlás csökkentéséhez. Így például bizonyos termékcsomagolások esetén nehéz teljesen kiüríteni a dobozt, egyes termékek csomagolása nem felel meg a háztartások megváltozott méretének, vagy éppen bizonyos termékcsomagolások nyitás után nehezen zárhatók vissza stb.

3.3.6

Bár a kereskedelmi módszerek elsősorban a vásárlásra buzdítanak, némely közülük (például a kizárólagosan az árra vonatkozó tájékoztatás, három termék egy áráért stb.) egy bizonyos fajta pazarlás felerősítő tényezője is lehet. De a vizsgálatok itt is jelentős magatartásbeli különbségekre utalnak a családszerkezet szerint.

3.3.7

A fogyasztók fejében nagy a zavar a „fogyasztható … -ig” és a „minőségét megőrzi … -ig” fogalmai körül, ami hozzájárul az élelmiszer-pazarláshoz. Az Egyesült Királyságban a címkézésre vonatkozóan végzett egyik kutatás kimutatta, hogy a fogyasztók 45–49 %-a hibásan értelmezi a termék szavatossági dátumát, ez pedig az elkerülhető teljes élelmiszer-pazarlás 20 %-át okozza WRAP (Waste and Resources Action Programme).

3.4.1

Az élelmiszer-veszteség és az élelmiszer-pazarlás hatásai három csoportba oszthatók: gazdasági, társadalmi és környezeti hatásokra.

3.4.2

A környezeti hatás a legközvetlenebbül érzékelhető, mivel a háztartási hulladékon belül az erjedő hulladékok arányának közvetlen növekedésével jár. A keletkezett hulladékon túl minden élelmiszer-pazarlás a termeléshez, a feldolgozáshoz és a termék forgalmazásához szükséges források szintjén bekövetkezett veszteséget is jelent. Az élelmiszerlánc minél távolabbi pontján következett be a pazarlás, annál nagyobb lesz az erőforrások pazarlása.

3.4.3

Az üvegházhatású gázok képződése károsan hat az éghajlatváltozásra. A „háztartási szakasz” hatása a legerősebb ebből a szempontból, az élelmiszer-pazarláshoz kapcsolódó kibocsátások 45 %-a ugyanis a becslések szerint erre vezethető vissza, míg a feldolgozási szakasz az éves kibocsátásokhoz mintegy 35 %-kal járul hozzá. De ugyanez a tanulmány arra is rámutat, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó becsléseket óvatosan kell kezelni, mivel az élelmiszer-pazarlást számszerűsítő adatok megbízhatóságától függenek (Preparatory study on food waste across EU 27 executive summary (Előkészítő tanulmány az EU-27 országokban bekövetkező élelmiszer-veszteségről, összefoglaló, 2010. október).

3.4.4

A fogyasztó, valamint az élelmiszerlánc többi szereplője számára egyaránt minden fajta pazarlás pénzügyi veszteséggel jár. A hulladékgazdálkodásra vonatkozó szakpolitikák a jövőben erősödni fognak, ami további hozzáadott költségeket fog előidézni (szemétlerakási díj, adók stb.) az élelmiszerlánc szereplői számára. Ez a tendencia a megelőzésbe való beruházásokra kell, hogy sarkalljon.

3.4.5

A társadalmi és morális szempontokat figyelembe véve politikai szinten feltétlenül lépni kell az élelmiszer-veszteség és az élelmiszer-pazarlás mérséklése érdekében, főként akkor, amikor a gazdasági válság egyre több embert kényszerít gazdaságilag ingatag helyzetbe az európai térségben. Az élelmiszerbankok egyre növekvő szükségletei is jelzik ezt az aggasztó folyamatot.

4.1

Globális, európai, nemzeti és helyi szinten számos kezdeményezésre kerül sor, melyek a fogyasztói magatartásra és a veszteségek számszerűsítésére vonatkozó tanulmányoktól a konkrét helyszíni projektekig tejednek.

4.2

A nemzetközi projektek közül említsük meg a FAO élelmiszer-veszteségre és hulladékcsökkentésre vonatkozó világszintű kezdeményezését (Save Food), amely köz-magán partnerségeket hoz létre, megbízható adatokra alapozva szakpolitikákat dolgoz ki, emellett pedig a források mozgósításán alapuló beruházástámogatást, illetve az élelmiszer-veszteségre és élelmiszer-pazarlásra vonatkozó adatok koherens és koordinált felmérését és elemzését végzi. A kezdeményezés emellett a figyelemfelkeltést, valamint az élelmiszeripari és mezőgazdasági ágazat szereplői körében a hálózatépítést és a kapacitáserősítést is célozza.

4.3

2012. január 19-én az Európai Parlament jóváhagyta az élelmiszerlánc hatékonyságának javítását célzó stratégiáról szóló állásfoglalást. Felkérte az Európai Bizottságot, hogy hozzon gyakorlati intézkedéseket az élelmiszer-pazarlás 2025-ig 50 %-kal való csökkentése érdekében. Az EP örömmel látná egy európai és nemzeti intézkedéseket összefogó koordinált stratégia létrejöttét, melynek révén az élelmiszerlánc valamennyi szakaszában csökkennének a veszteségek.

4.4

Az erőforrások hatékony felhasználásról szóló közleményében (3) az Európai Bizottság külön fejezetet szentel az élelmiszereknek, és felszólítja a tagállamokat az élelmiszer-pazarlás problémájának nemzeti hulladék-megelőzési tervek keretében történő megoldására. Leszögezi, hogy az élelmiszer-pazarlást 2020-ig felére kell csökkenteni.

4.5

Az Európai Bizottság 2011 augusztusában kiadta az élelmiszer-veszteségek megelőzését célzó programok előkészítésére vonatkozó irányvonalakat, melyek a tagállamokat hivatottak segíteni az élelmiszer-veszteséggel kapcsolatos hulladék-megelőzési nemzeti programok kidolgozásában. Az Európai Bizottság emellett létrehozott egy, az élelmiszer-pazarlásnak szentelt honlapot is az élelmiszer-pazarlás megelőzésére vonatkozó információkkal (pl. 10 ötlet az élelmiszer-pazarlás csökkentéséhez, szemléltető anyag a „minőségét megőrzi -ig” és a „fogyasztható -ig” közötti különbségről, összefoglaló a bevált gyakorlatokról stb.).

4.6

Végül az Európai Bizottság jelenleg dolgozik egy várhatóan 2013 végén kiadásra kerülő, „Közlemény a fenntartható élelmezésről” című dokumentumon, amelyben fontos fejezetet szentelnek majd az élelmiszer-pazarlásnak is. Az élelmiszerláncra és az állat- és növény-egészségügyre vonatkozó konzultatív csoporton belül létrehoztak egy élelmiszer-veszteséggel és élelmiszer-pazarlással foglalkozó munkacsoportot, hogy lehetőség nyíljon az Európai Bizottság és az élelmiszerláncot képviselő jelentős érdekelt felek közti eszmecserére a fenti témában.

4.7

Megemlíthető még az EMVA (Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap) által is támogatott, „Greencook” elnevezésű kezdeményezés is, melynek célja az élelmiszer-pazarlás csökkentése. A több ágazatra kiterjedő partnerség révén eszmecserékre kerül sor a helyszíneken végrehajtott különböző kezdeményezésekről, hogy a kísérleti szakaszból eljussunk az általános stratégiáig. Az időközi jelentések biztatóak, a végkövetkeztetések pedig 2014-re várhatóak.

4.8

A Tanács szintén foglalkozik a fenntartható élelmiszer-termelés kérdésével. Az Ausztria által nemrégiben bemutatott és 16 tagállam által támogatott elképzelés egy új európai élelmiszermodellről többek között az élelmiszereknek tulajdonított értékkel kapcsolatos aspektusokra is kiterjed, és így az élelmiszer-pazarlás elkerüléséhez is hozzásegíthet (lásd 16821/12).

4.9

Az Egyesült Királyságban a WRAP évek óta aktívan részt vesz az élelmiszer-veszteségek és az élelmiszer-pazarlás számszerűsítésében és a megelőzést célzó kampányok megszervezésében. Ez az egyesület állt a hátterében annak a megállapodásnak (Courtauld Commitment), melyet a főbb brit kiskereskedők és a legnagyobbak közül számos élelmiszertermelő és italgyártó írt alá a pazarlás csökkentését célzó minden fellépés elősegítése és végrehajtása érdekében. 2006-2007-ben történt elindítása óta a helyzet javulása figyelhető meg az élelmiszerláncon belül.

4.10

A vendéglátási szakasz szintén kritikus pont az élelmiszer-veszteségek terén. A Fenntartható Éttermek Egyesületének Nagy-Britanniában kiadott jelentése (Restaurant Food Waste Survey Report (2010)) révén jobban megérthetjük az itt zajló folyamatokat. A kezdeti cél a fenti egyesület tíz tagéttermében keletkező élelmiszer-hulladék mennyiségének pontosabb meghatározása volt az alábbi hármas felosztás szerint: a fogyasztó által meghagyott ételmaradék, az elkészítés során fellépő pazarlás, különböző okok miatt megromlott vagy használhatatlanná vált termékek. Az elemzés célja a megfigyelt veszteségek csökkentését célzó ajánlások megfogalmazása volt.

4.11

A gazdasági és pénzügyi válság közepette az élelmiszerbankok a forrásaik csökkenésére panaszkodnak, miközben szükségleteik tagállamonként eltérő mértékben nőnek. A különböző karitatív egyesületek, valamint a kereskedelem és a feldolgozóipar szereplői között léteznek megállapodások a forgalmazásból kivont élelmiszeripari termékek újrahasznosítása érdekében. Természetesen ezek az élelmiszerek továbbra is teljes körűen garantálják az egészségügyi biztonságot.

5.1

A demográfiai változások, a klímaváltozás és a hatékony erőforrás-felhasználás kényszere jelentette kihívásokkal szemben az élelmiszer-veszteségek és az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelmet az élelmiszerbiztonság problémájára adott válasz egyik részének kell tekinteni.

5.2

A probléma megközelítése során rögtön különbséget kell tennünk a „fejlődő országok” és az „ipari országok” között.

5.3

A fejlődő országokban a veszteségek az élelmiszerlánc első láncszemeire összpontosulnak, így az itt üdvözlendő megoldások más lapra tartoznak, az EGSZB pedig már különböző dokumentumaiban ajánlásokat fogalmazott meg erre nézve. Az ipari országokban, így az EU-ban is, az élelmiszer-veszteségek és az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelemnek elsősorban a feldolgozási, az értékesítési, valamint a fogyasztói és az éttermi szakaszra kell összpontosítania.

5.4

Az ipari országokban inkább a fogyasztói magatartás problémájával állunk szemben, mely annak tudható be, hogy az elmúlt negyven évben az élelmiszerkiadások súlya csökkent a háztartások költségvetésében. Ez pedig valószínűleg arra ösztönzi a végfogyasztót, hogy kevésbé figyeljen oda az élelmiszerekre. Egyes vizsgálatok szerint az élelmiszerekhez való hozzáállás, mind a vásárlás, mind a fogyasztás szintjén, a családszerkezet (jövedelmi szint, a háztartás nagysága és a családtagok kora) szerint eltérő. Ezt az elemet figyelembe kell venni ahhoz, hogy minél hatékonyabbá tehessük a szükségesnek mutatkozó nevelési, figyelem-felhívási és információs kampányokat.

5.5

Az élelmiszer-veszteségek és az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem keretében elvégzett számos tanulmány és kezdeményezés vizsgálata során azt látjuk, hogy mindenképp szükségünk van megbízható és összehasonlítható adatokra. Uniós szinten emellett elsőrendűen fontos az élelmiszer-veszteségek és az élelmiszer-pazarlás számszerűsítése érdekében e fogalmak pontos meghatározása és egy rájuk vonatkozó közös módszertan kidolgozása. Ez a hetedik európai kutatási és technológiafejlesztési keretprogram (FP7) 2012 augusztusában elindított, „Fusions” elnevezésű projektje keretében kerül megvalósításra. Ez a projekt a bevált gyakorlatok megosztását és fejlesztését is célozza, valamint a különböző partnerek közötti rendezvények szervezésére, a figyelemfelkeltés javítására és politikai ajánlások előterjesztésére is szolgál. Ugyanakkor az idő rövidsége és a kitűzött célok az adatok pontosítását célzó kutatásokkal párhuzamosan konkrét fellépéseket tesznek szükségessé.

5.6

A közösségi, nemzeti és helyi szinten meglévő különböző tapasztalatok eredményeinek optimalizálása céljából a pozitív kezdeményezések és az információk cseréjét elősegítő keretet kell létrehozni.

5.7

Általában véve elmondhatjuk, hogy:

5.8

Bár nem a nagykereskedelmi szakaszban történik a legjelentősebb pazarlás az élelmiszerláncon belül, mégis döntő szerepet játszhat a pazarlás csökkentésében, ha a forgalmazó a kereskedelmi gyakorlatait megfelelő módon kiigazítja, és a fogyasztókat a tájékoztatás és a figyelemfelkeltés révén jó irányban befolyásolja.

5.9

Ugyanakkor az eladási kereskedelmi gyakorlatokról szóló tanulmányokat elemezve nem minden esetben könnyű megmondani, hogy mely gyakorlatok befolyásolják ilyen vagy olyan irányban az élelmiszerpazarlást. Ezek a gyakorlatok pozitívan (vagy sem) fogják befolyásolni a pazarlást olyan kritériumok alapján, mint a háztartások mérete, szerkezete vagy éppen a szóban forgó élelmiszerek fajtája.

5.10

A Belgiumban megfigyelhető kereskedelmi gyakorlatokat vizsgáló, a CRIOC (Belgian Consumer Research and Information Centre (A Belgiumi Fogyasztói Szervezetek Kutatási és Információs Központja)) által elvégzett tanulmány következtetései néhány olyan kezdeményezés kidolgozására tesznek javaslatot, melyek a kereskedelem szereplőivel karöltve felelős magatartásra ösztönzik a fogyasztókat. A felmerült javaslatok közül idézzük a következőket: párbeszéd kezdeményezése a fogyasztóval a termék eredetéről, előállítási módjáról, tápértékéről és nem pusztán az áráról, vagy a címkén szereplő fogyaszthatósági dátumok helyes értelmezésének elősegítése.

5.11

Akkor, amikor az élelmiszerbankok a forrásaik csökkenése mellett az igények növekedésével néznek szembe, a hatóságoknak mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy az élelmiszerek könnyebben eljuthassanak e bankokhoz. Az élelmiszerbiztonság elsődleges fontosságának megtartása mellett a hatóságoknak feltétlenül felül kell írniuk egyes adminisztratív előírásokat, hogy segítsék azon kereskedők munkáját, akik inkább az élelmiszerbankokat kívánják élelmiszerrel ellátni, mintsem, hogy egyszerűen megszabaduljanak a még fogyasztásra alkalmas termékeiktől. Hasonló megjegyzés tehető a vendéglátók–éttermek tekintetében is. Az egyes tagállamokban az ajándékozó felelősségének bizonyos feltételek mellett történő átvállalására és az adózási ösztönzőkre vonatkozó kísérletek népszerűsítését is bátorítani kell.

5.12

A helyi termékeknek a közétkeztetésben való előtérbe helyezéséről folytatott eszmecserék során kiderült, hogy a helyi termelőket és szövetkezeteket elbátortalaníthatja az eljárások nehézkessége. Része lehetne a megoldásnak az is, ha a közbeszerzési eljárásokhoz könnyebb hozzáférést biztosítanának e szereplők számára. Ebben a helyi önkormányzatok is szerepet játszhatnak, amennyiben a felelősségi körükbe tartozó menzákra vonatkozóan egyedi kritériumokat vezetnek be, illetve a közétkeztetésben dolgozókat a fenntartható táplálkozás ügyében továbbképzik.

5.13

Továbbra is a vendéglátásnál maradva, a különböző kezdeményezések azt bizonyítják, hogy mind a személyzet, mind pedig a fogyasztók felé kommunikációra van szükség a fogyasztói magatartás megváltoztatás érdekében.

5.14

A jövendő szakácsok iskolai tananyagát is módosítani kell. Be lehetne vezetni az élelmiszer-pazarlás különböző válfajaira való figyelem felkeltését, legyen szó a készletek kezeléséről, a szelektív hulladékgyűjtésről, a lehetséges pénzügyi nyereségről vagy éppen a téma fogyasztói megközelítéséről.

5.15

Mindenfajta megelőző politikának valamennyi érintett szereplő közösen egyeztetett fellépésén kell alapulnia. A végrehajtandó intézkedéseket az érintett szereplők, élelmiszerfajták és fogyasztási módok szerint kell megkülönböztetni, hogy minél előbb konkrét eredmények születhessenek.

5.16

Példaként említhető, hogy párbeszédet kell indítani a feldolgozóiparral annak érdekében, hogy az a háztartások élelmiszer-pazarlásának csökkentéséhez (az egyes élelmiszeripari termékekre szabott csomagolási és kiszerelési formák és méretek stb. révén) hozzájáruló termékeket dobjon piacra. Ezt a kérdéskört a csomagolóipari tervezők képzésébe is be kellene illeszteni.

5.17

A primér termelési szakaszban többféle elképzelést lehetne bátorítani és továbbfejleszteni:

5.18

Jelenleg megfelelő ismeretekkel rendelkezünk az élelmiszer-veszteségek és az élelmiszer-pazarlás méreteiről és okairól. Ugyanakkor tovább kellene pontosítani a különböző veszteségtípusokat azok okai szerint. A jelenség jobb megértéséhez nyilvánvalóan alapvetőek a veszteségeket és a pazarlást az egyes szakaszok szerint számszerűsítő tanulmányok, a megelőző fellépéseket pedig komoly és ellenőrizhető érvekre támaszkodva kell megkezdeni. Ezek a fellépések annál is fontosabbak, mert a pazarlással összefüggő költségek a megtermelt hulladék mennyiségének arányában csak nőni fognak a jövőben.

5.19

A fogyasztói szakasz során bekövetkező pazarlás valójában számos, tagországonként eltérő súlyozású tényezőből ered: összefügg az ország kultúrájával, éghajlatával, étkezési szokásaival és a háztartások szerkezeti sajátosságaival egyaránt. Ez a megfigyelés tovább bonyolítja az európai szinthez igazított megfelelő kommunikációs mód kiválasztását.