A Törvényszék (ötödik tanács) T-338/11. sz., Getty Images (US), Inc. kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben 2012. november 21-én hozott ítélete ellen a Getty Images (US), Inc. által 2013. február 8-án benyújtott fellebbezés

(C-70/13. P. sz. ügy)

2013/C 101/26

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Getty Images (US), Inc. (képviselő: P. Olson, advokat)

A másik fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztásaként a fellebbező három jogalapra hivatkozik: i) a közösségi védjegyrendelet (1) 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése; ii) a rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértése; és iii) az egyenlő bánásmód elvének megsértése.

A 7. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha „nem alkalmas a megkülönböztetésre”. Már a megkülönböztető képesség minimális foka is elegendő ahhoz, hogy az e cikkben említett kizáró ok ne legyen alkalmazható. A jelen ügyben az a tény, hogy az azonos, illetve hasonló árukra/szolgáltatásokra vonatkozó azonos védjegyet kétszer is úgy tekintették, hogy az rendelkezik az előírt megkülönbözető képességgel, azt az igen erős vélelmet kelti, hogy a PHOTOS.COM megjelölés rendelkezik a szükséges, minimális megkülönböztető képességgel. Pusztán a tény, hogy a külön-külön vizsgált elemek egyike sem rendelkezik megkülönböztető képességgel, nem jelenti azt, hogy azoknak a kombinációja sem alkalmas a megkülönböztetésre. A PHOTOS +.COM kombinációban a védjegy az azt alkotó elemek önálló jelentéseitől független jelentésre tesz szert. A védjegyet az érintett közönség egyértelműen úgy fogja fel, mint egy üzleti domain-nevet. A domain-neveknek sajátos jellegük van. Mint ilyen, a PHOTOS.COM azt sugallja a fogyasztóknak, hogy az áruk és szolgáltatások egyetlen helyről származnak, amely megkülönböztethető az áruk és szolgáltatások eltérő névvel rendelkező, más forrásaitól. Ily módon a megjelölés betölti a védjegy funkcióját, és eléri a 7. cikke (1) bekezdése b) pontjában foglalt megkülönböztető-képességre vonatkozó küszöböt.

A 7. cikk (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásakor figyelembe veendő közérdek annak vizsgálata, hogy a védjegy képes-e garantálni az áruk/szolgáltatások eredetének beazonosíthatóságát a fogyasztók számára, lehetővé téve számukra azt, hogy az összetévesztés veszélye nélkül meg tudják különböztetni a szolgáltatást a másoktól származóktól. Köztudott, hogy minden domain-név egyedi, és a domain-nevek „.com” végződése azt jelöli, hogy üzleti website-ról van szó. A megtámadott határozat 22. pontjában a Törvényszék elismerte, hogy a „.com” elemet az érintett közönség egyből úgy fogja fel, mint egy üzleti honlapra való utalást. A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a domain-név kellőképpen betölti a funkcióját ahhoz, hogy képessé tegye a fogyasztókat a fellebbező áruinak/szolgáltatásainak a fellebbező versenytársainak áruitól/szolgáltatásaitól való megkülönböztetésére. A fogyasztó védelméhez fűződő közérdek tehát megvalósul, és a 7. cikk (1) bekezdésének b) pontját nem sértették meg.

Ami a 7. cikk (1) bekezdés c) pontját illeti, a Törvényszék úgy döntött, hogy e kérdést nem vizsgálja. Ennek ellenére e rendelkezést nem sértették meg, hiszen a mögötte meghúzódó közérdek a fellebbező versenytársainak védelme, akik közül a lajstromozás senkit sem érintett, mivel a bejelentett megjelölés a fellebbező domain-neve. Ezenfelül a védjegy objektíve nem tekinthető leíró jellegűnek sem az áruk/szolgáltatások tekintetében.

Az egyenlő bánásmód elve megköveteli, hogy az OHIM-ot kössék a saját, korábban hozott határozatai, amikor azonos védjegyek bejelentéseit vizsgálja felül, és nincs arra utaló jel, hogy a korábbi védjegyeket tévedésből lajstromozták volna. Ez az elv kötelezi a Törvényszéket arra, hogy elvesse az OHIM azon megállapítását, hogy a PHOTOS.COM megjelölés nem volt lajstromozható. A Törvényszék azzal érvel, hogy ezeket az elveket ki kell egyensúlyozza a „jogszerűség tiszteletben tartása”, és hogy a védjegybejelentők nem hivatkozhatnak a korábbi határozatokra annak biztosítása érdekében, hogy azonos határozat szülessen, amikor a korábbi határozat egy „vélhetően jogszerűtlen jogi aktus volt, amely valaki másnak a javára szolgált”; ennélfogva, a Törvényszék megállapította, hogy „ennek vizsgálatát minden egyes esetben el kell végezni” (a megtámadott határozat 69. pontja).

Az egyenlő bánásmód elve ütközik a jogszerűség elvével. A STREAMSERVE-ügyben hozott határozat óta (lásd a T-106/00. sz. Streamserve kontra OHIM ügyben 2002. február 27-én hozott ítéletet) a jogszerűség elve kerekedett felül. Mindez jogbizonytalanságot és fellebbezések özönét eredményezte. E tapasztalat fényében nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az egyenlő bánásmód elvére. Az OHIM elbírálóinak az a feladatuk, hogy következetesen járjanak el, egységes szabályokat alkalmazzanak, felismerjék a hasonló eseteket, és azokat hasonló módon bírálják el. Amikor a védjegybejelentők korábban lajstromozott védjegyekre hivatkoznak, nem lenne szabad megengedni, hogy az OHIM elbírálói a STREAMSERVE-ügyre való hivatkozással figyelmen kívül hagyják az egyenlő bánásmód alapelvét. A jogszerűség elvére való hivatkozás helyett olyan esetekben, amikor a korábbi lajstromozásokat kifejezetten tévedésnek minősítik, sokkal célszerűbb módszer lenne azt vélelmezni, hogy a korábbi védjegyeket szabályszerűen lajstromozták. Egyik fórum előtt sem olyan egyértelmű az egyenlő bánásmód elve alkalmazásának kötelezettsége, mint a jelen esetben, amikor a védjegyek és az áruk is azonosak.

Következésképpen, a PHOTOS.COM védjegy a saját árui és szolgáltatásai tekintetében éppannyira alkalmas a megkülönböztetésre, mint a két korábban lajstromozott védjegy. Ugyanez az alapja annak, hogy a védjegyet ezek tekintetében ugyanúgy lajstromozni kell, mint az eredeti védjegyek esetében, és ezt az egyenlő bánásmód elve követeli meg.

(1)  A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78, 1. o.)