22.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 51/37

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és a Parlament új szerepéről és a Lisszaboni Szerződés végrehajtásával kapcsolatos felelősségeiről szóló, 2009. május 7-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az EU fekete-tengeri stratégiájáról szóló 2011. január 20-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a közös halászati politika reformjáról szóló bizottsági zöld könyvről szóló, 2010. február 25-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az integrált tengerpolitikáról (IMP) – az elért eredmények értékeléséről és az új kihívásokról szóló 2010. október 21-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a bizonyos halállományok tekintetében a Fekete-tengeren alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2011. évre történő meghatározásáról szóló, 2010. december 17-i 1256/2010/EU tanácsi rendeletre (5),

—

tekintettel a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelvre (6),

—

tekintettel a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) (7),

—

tekintettel az Európai Bizottság „Az Európai Unió integrált tengerpolitikájáról” című közleményére (COM(2007)0575),

—

tekintettel a Fekete-tenger szennyezés elleni védelméről szóló 1992. évi egyezményre (bukaresti egyezmény) és jegyzőkönyveire,

—

tekintettel a Fekete-tenger védelméről szóló 1993. évi miniszteri nyilatkozatra (odesszai nyilatkozat),

—

tekintettel a Fekete-tenger határokon átnyúló diagnosztikai elemzésére (2007) (8),

—

tekintettel a Fekete-tenger szennyezés elleni védelmével foglalkozó bizottságnak a „Fekete-tenger környezeti állapota” című 2008. évi jelentésére,

—

tekintettel a Fekete-tenger szennyezés elleni védelmével foglalkozó bizottságnak a Fekete-tenger környezetvédelmére és rehabilitációjára vonatkozó 2009. évi stratégiai cselekvési tervére,

—

tekintettel az ENSZ 1982. évi Tengerjogi Egyezményére,

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i megállapodásában foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló megállapodásra,

—

tekintettel a Tengerjogi Egyezmény XI. részének végrehajtásáról szóló megállapodásra,

—

tekintettel a felelős halászatról szóló, a FAO által kiadott 1995. évi magatartási kódexre,

—

tekintettel az ENSZ 1992. évi Biológiai Sokféleség Egyezményére,

—

tekintettel a veszélyeztetett fajok nemzetközi kereskedelméről szóló ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel különösen a vízimadarak élőhelye szempontjából nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekről szóló ENSZ-egyezményre (ramsari egyezmény),

—

tekintettel a vándorló, vadon élő állatfajok védelméről szóló 1979. évi egyezményre (bonni egyezmény),

—

tekintettel a Fekete-tenger, a Földközi-tenger és az egybefüggő atlanti területek cetféléinek védelméről szóló megállapodásra (ACCOBAMS),

—

tekintettel a halállományokról szóló 1995. évi ENSZ-megállapodásra,

—

tekintettel a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) harminckettedik ülésének „Az együttműködés megerősítése a Fekete-tengeren” című, 2008. évi jelentésére,

—

tekintettel a GFCM földközi-tengeri és fekete-tengeri kis tonhalakról szóló 2009. évi regionális tanulmányára,

—

tekintettel a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködési Szervezetre,

—

tekintettel a keleti partnerséggel foglalkozó 2009. május 7-i prágai csúcstalálkozón elfogadott együttes nyilatkozatra (Prágai Nyilatkozat),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A7-0236/2011),

A.

mivel az EU-ban még mindig folyamatban van a közös halászati politika reformjáról szóló vita, és mivel abban figyelembe kellene venni e vízterület sajátosságait és szükségleteit, mert ez lesz a közös halászati politika első olyan reformja, amely a Fekete-tengerre is kiterjed,

B.

mivel annak köszönhetően, hogy valamennyi víz a különböző parti államok felségterületéhez tartozik, a Fekete-tenger államai közötti együttműködés a mai napig laza vagy nem létező, hiányoznak a konkrét, harmonizált jogi keretek és a halászati tevékenységekre vonatkozó közös jogalkotási aktus, és általánosságban hiányzik a Fekete-tenger medencéjére vonatkozó, kellő mélységű és rendszeres kutatás és tudományos információ,

C.

mivel a fekete-tengeri halászati gazdálkodás rendkívül nehéz, mert a medencével határos hat ország közül csak kettő tagja az EU-nak és ezek is csak 2007-ben csatlakoztak az EU-hoz,

D.

mivel a Fekete-tengerrel határos hat ország számára létrehozandó közös politikai mechanizmust hosszú távú szemszögből kellene megvizsgálni, többek között a környezet védelmének és a tengerparti területek gazdasági és társadalmi fejlődésének biztosítása érdekében,

E.

mivel ennek a fekete-tengeri új politikai mechanizmusnak a biodiverzitás megőrzésére és továbbfejlesztésére, valamint a terület halászati ágazatában dolgozók jólétére kellene irányulnia, ami az Európai Unió egyik prioritása,

F.

mivel a Fekete-tengernek el kell foglalnia az őt megillető helyet Európa nagy tengeri területei között, mivel ez a legfiatalabb és legdinamikusabb tenger a félig zárt tengerek között,

G.

mivel a Fekete-tengernek el kell foglalnia helyét a megreformált közös halászati politikában, és mivel az integrált tengerpolitikában, és a halászok, a halászat, a termelő és a feldolgozó iparágak igényeit figyelembe kell venni az Európai Halászati Alap új pénzügyi keretében 2013 után,

H.

mivel a jelenlegi jelentés nemcsak a közös halászati politika reformjának útmutatójaként vehető figyelembe, hanem az EU keleti partnereivel folytatott együttműködésére vonatkozó jövőbeni uniós politika részévé is válhat a fekete-tengeri szinergiáról szóló, meglévő bizottsági közlemény (COM(2007)0160) kihasználásának maximalizálása és a fekete-tengeri régióban folyó együttműködés fokozása érdekében, amelyben a halászat és a különböző ágazatok fejlődése jelentős szerepet játszik,

I.

mivel a fekete-tengeri régióban a halászati gazdálkodás számára a tengerparti államok közötti, jobban összehangolt tudományos együttműködés, valamint az európai szinten következetes, a halállományok megóvására és feljavítására irányuló politika jelentős előnnyel járna,

J.

mivel általában a halászathoz, az éghajlatváltozáshoz és a szennyezéshez közvetlenül kapcsolódó dinamikus változások súlyos hatást gyakorolnak sok tengeri ökoszisztémára, és különösen a fekete-tengeri ökoszisztémára,

K.

mivel az öblöscsiga-populáció (Rapana venosa) hatása negatív és a víz természetes szűrői, például a kék kagyló (Mythilus galloprovincialis) és a sávos vénuszkagyló (Chamelea gallina) kipusztításával veszélyezteti a Fekete-tenger ökológiai egyensúlyát,

L.

mivel az EU fekete-tengeri halászai által használt halászhajók többsége 12 méternél rövidebb, így korlátozott hatásuk van a Fekete-tenger tengeri környezetére; tiszteletben kell azonban tartaniuk a fenntartható halászat elérése érdekében tett erőfeszítéseket és e tekintetben felelősséget kell vállalniuk,

M.

mivel azonnal foglalkozni kell az illegális, be nem jelentett és nem szabályozott fekete-tengeri halászattal,

N.

mivel a Fekete-tengerrel határos hat ország közötti közös megállapodás helyettesíthető egy keretmegállapodással, amelyről például az Európai Bizottság valamennyi fél érdekeit kifejezésre juttató és figyelembe vevő közleménye alapján lehetne tárgyalni,

O.

mivel a Fekete-tenger problémáinak nagy része a fekete-tengeri halászat professzionális és szakosodott összehangolását és igazgatását végző megfelelő intézményi struktúra hiányából fakad; mivel a halászati politika végrehajtásában érintett nemzeti hatóságok között az elmúlt tíz évben folyamatban voltak a tárgyalások az ilyen intézményi struktúra létrehozásáról, valamint e struktúra formájáról és felelősségéről, és mivel ezek a tárgyalások nem vezettek sikerre; és mivel emiatt nem születtek meg a megfelelő intézkedések a halfogás, és különösen a határokon átnyúló halászat ellenőrzésére,

P.

mivel a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM), melynek mandátuma a Fekete-tenger területét is lefedi, ez idáig nem a lehetséges mértékben felelt meg az érdekeltek, különösen a halászok igényeinek és elvárásainak, és alkalmaznia kell az e területen rendelkezésre álló összes eszközt,

Q.

mivel halállományát, szennyezettségi szintjét, fajainak változatait, domináns fajait, az átlagos biomasszát és a medence termelékenységét tekintve a Fekete-tenger jelentősen eltér a Földközi-tengertől,

R.

mivel 2011 januárjában az Európai Parlament jelentést (9) fogadott el az EU Fekete-tengerre vonatkozó stratégiájáról, amely szintén hangsúlyozza a halászat többéves igazgatási tervei alkalmazásának, valamint a fekete-tengeri halászat igazgatása külön regionális szervének szükségességét,

1.

rámutat, hogy európai szinten szükség van egy megvalósítható, stabil és fenntartható halászati ágazatra, és különösen a Fekete-tengernek van külön politikára szüksége a halállományok megőrzése és feljavítása és a Fekete-tenger medencéjéhez alkalmazkodó halászati ágazat biztosításának érdekében, amely tekintettel van a fekete-tengeri régió sajátosságaira, valamint arra, hogy a fekete-tengeri halászati politika elválaszthatatlan részét kell, hogy képezze a közös halászai politikának;

2.

hangsúlyozza a regionális, országos és európai szinten összehangolt, pontosabb elemző és tudományos kutatás szükségességét a Fekete-tenger medencéjében lévő halászati erőforrások és ökoszisztémák megóvása és fejlesztése érdekében;

3.

elismeri az Európai Bizottságnak a Fekete-tengerrel határos, nem uniós államokkal folytatandó szilárdabb és strukturáltabb párbeszéd elősegítésére irányuló erőfeszítéseit, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit, amíg a Fekete-tenger medencéjének egészére vonatkozó strukturáltabb közös keretekről és a régió halászati gazdálkodása során alkalmazott regionális megközelítésre tekintettel lévő megállapodás nem születik;

4.

úgy véli, hogy evégett a Fekete-tengerre vonatkozó valamennyi határozatot és politikát szilárd tudományos alapokra kell helyezni, és felszólít a valamennyi érdekelt fél közötti együttműködésére;

5.

hangsúlyozza a halállományok állapota folyamatos tudományos elemzésének, a halászati megfigyelés stabil, hosszú távú rendszerének szükségességét, és megjegyzi, hogy valamennyi Fekete-tenger melléki országnak részt kell vennie az elemzésben;

6.

bátorítja az Európai Bizottságot, hogy vesse be valamennyi rendelkezésre álló diplomáciai és pénzügyi eszközét, hogy az EU érdekében konkrét eredményeket érjen el a sikeres és fenntartható halászat terén, beleértve az Euronest Parlamenti Közgyűlés és a keleti partnerség kezdeményezés maximális kihasználását, tekintve az EU közvetlen szomszédjainak központi szerepét;

7.

szorgalmazza a halászati tevékenységek felügyeleti ellenőrzésének és felügyeletének fokozott rendszerét, amely hozzájárul a halállományok hosszú távon fenntartható kiaknázásához és a jogellenes, be nem jelentett vagy szabályozatlan halászat elleni küzdelemhez;

8.

támogatja a Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal műveleteinek nemzetközi szerepét, és aktívabb hozzájárulást és hatékonyabb együttműködést szorgalmaz a Fekete-tenger térségében az ellenőrzés, a felülvizsgálat és a felügyelet terén;

9.

úgy véli, hogy a tengerfenéki fajok halászatának módszereit gondosan és részletesen meg kell vizsgálni a tengerfenék szempontjából nem, vagy legkevésbé káros fajok azonosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a tengerfenéki fajok halászata megfelelő módszereinek alkalmazása nagy fontossággal bír a tengervíz természetes szűrőit, a kékkagylót (Mythilus galloprovincialis), a sávos vénuszkagylót (Chamelea gallina), valamint a nemesosztriga-populációt (Ostrea edulis) és sok más kagylót veszélyeztető túlzott öblöscsiga-populáció (Rapana venosa) megakadályozásában;

10.

úgy véli, hogy a Fekete-tengernek megfelelő státussal kell rendelkeznie a közösségi politikákban és e cél elérése érdekében kellő diplomáciai és tudományos erőfeszítéseket kell tenni, valamint megfelelő pénzügyi erőforrásokat kell rendelkezésre bocsátani a medence fenntartható halászata számára; úgy véli, hogy az EU költségvetési erőforrásainak rugalmasnak, elérhetőnek és átláthatónak kell lenniük, lehetővé téve az EU számára, hogy biztosítsa a fekete-tengeri halászat fenntarthatóságát;

11.

hangsúlyozza, hogy a Fekete-tenger térségében az integrált tengerpolitika sikeres előmozdításának alapja az érdekelt felek közötti párbeszéd; megjegyzi, hogy az integrált tengerpolitikának elő kell segítenie egy konfliktus- és problémamentes kapcsolat létrejöttét a tengeri ágazatok között, figyelembe véve a tengerparti területek fenntartható fejlődését;

12.

hangsúlyozza a kétoldalú együttműködés és a nemzetközi egyezmények fontos szerepét, mivel a Fekete-tenger államainak többsége nem tagja az EU-nak és így nem köteles a közösségi jogszabályokat betartani;

13.

úgy véli, hogy a halászati tevékenységekre alkalmazott, és nemcsak a halállományok fenntarthatóságát, hanem a halászati ágazatot célzó közösségi és nemzetközi törvényeket a Fekete-tenger államainak – főként az uniós tagállamoknak, de az uniós tagjelölt országoknak is – tiszteletben kellene tartaniuk;

14.

ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy a fenntartható halászat fejlesztésével folytassa a tengerparti térség fejlesztésének elősegítését, ami különösen fontos a magas munkanélküliséggel sújtott fekete-tengeri régióban;

15.

elégedettségét fejezi ki az Európai Bizottságnak a halászati gazdálkodás terén Törökország és az Orosz Föderáció részvételével működő munkacsoportok létrehozására irányuló erőfeszítéseivel, ami alapot ad az együttműködésről szóló további vitáknak; felhívja a Bizottságot, hogy terjessze ki erőfeszítéseit és a párbeszédet a Fekete-tengerrel határos valamennyi országra; kéri, hogy a jobb politikai koordináció felé történő előrelépés érdekében a Bizottság teljes mértékben használja ki a meglévő szervezeteket és a vonatkozó eszközöket; úgy véli eközben, hogy egy külön fekete-tengeri regionális halászati gazdálkodási szervezet (RFMO) hosszú távon előmozdíthatja és elősegítheti a tudományos intézmények és a halászok, termelők és feldolgozók szakmai szervezetei közötti kommunikációt a kérdések megoldása és a fekete-tengeri együttműködés elmélyítése érdekében; bátorítja az Európai Bizottságot, hogy a fekete-tengeri országokkal bilaterális szinten folytassa munkáját figyelemmel arra, hogy közülük sokan nem tagjai az Európai Uniónak;

16.

hangsúlyozza, hogy hosszú távon szükség van az RFMO létrehozására, ami összehangolná a tudományos kutatást, elemezné a halállományok helyzetét, és külön politikákat hajtana végre a veszélyeztetett fajok megfigyelésének érdekében; megjegyzi, hogy ez a szervezet javaslatokat tehetne a többéves halászati gazdálkodási tervek szintjére és eloszthatná a kvótákat a Fekete-tengerrel határos országok között;

17.

sürgeti az EU-t, hogy diplomáciai forrásaival – amennyire csak lehetséges – igyekezzen rávezetni a Fekete-tengerrel határos nem uniós part menti országokat az EU közös halászati politikájának elveire, különös tekintettel a többéves gazdálkodási tervek alkalmazására;

18.

úgy ítéli meg, hogy uniós eszközöket kellene használni a tudományos tevékenységekben az európai tudományos csapatok és az ukrán, orosz, grúz és török tudósok közötti együttműködés és közös munka előmozdításának és megkönnyítésének eszközeként;

19.

úgy véli, hogy az EU fekete-tengeri halászattal kapcsolatos tevékenységeinek, és különösen az integrált tengerpolitikának a régió és a part menti területek gazdasági státusa szempontjából döntő fontosságú kisüzemi halászatra kell összpontosítania;

20.

hangsúlyozza, hogy az EU integrált tengerpolitikájának ösztönöznie kellene a Fekete-tengeren a halászok szakmai szervezeteinek, valamint a halászat és akvakultúra ágazati szervezeteinek létrejöttét ott, ahol ezek nem léteznek vagy kevéssé fejlettek;

21.

úgy véli, hogy a jelenleg alkalmazott éves teljes kifogható mennyiség és kvóták elve nem képezheti a fekete-tengeri halászati gazdálkodás egyetlen alternatíváját; úgy véli, hogy a többéves gazdálkodási tervek támogatásra érdemesek és egyértelművé tehetik az EU céljait a fekete-tengeri régióban a halászat terén és az EU-nak a medencére vonatkozó jövőbeli elképzelését;

22.

hangsúlyozza, hogy a régióban az összes érdekelt között közös és összehangolt hosszú távú módszerre van szükség ahhoz, hogy a Fekete-tengeren valamennyi fél fenntartható halászatot folytathasson, ezért üdvözli az érintett felek közötti legjobb gyakorlatok cseréjét;

23.

emlékeztet, hogy fontos az ökoszisztémák működőképességét és fenntarthatóságát, a jogszerű halászati tevékenység fejlesztését és a jogellenes halászat elleni küzdelmet lehetővé tévő halászati irányítás; a tagállamok közötti hatékony együttműködés fejlesztése érdekében kéri egy európai parti őrség létrehozását a tengeri biztonság megszilárdítására, és a tengereket, különösen a Fekete-tengert veszélyeztető új fenyegetések elleni küzdelemre;

24.

úgy véli, hogy a többéves gazdálkodási tervek rendkívüli fontossággal bírnak mind a halászati ágazat gazdasági helyzete, mind a fekete-tengeri ökoszisztémák környezeti állapota számára; úgy véli, hogy a többéves gazdálkodási tervek megközelítése mellett gondoskodni kell a kifogott mennyiségek hatékony ellenőrzéséről;

25.

hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a fekete-tengerrel kapcsolatos kérdések tudományos kutatását, hogy a felelős európai, regionális és nemzeti hatóságok által meghozott döntésekben vegyék figyelembe ezek gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi hatásait; úgy véli, részletes és összehangolt kutatást kell végezni annak érdekében, hogy világos és egyértelmű választ lehessen adni a halászati gazdálkodással és a halászati módszerek (például vonóháló alkalmazása a tengerfenéken) lehetséges hatásaival kapcsolatos kérdésekre, mivel az ilyen hatástanulmányok hiányában komoly következtetések nem vonhatók le; úgy ítéli meg, hogy a fekete-tengeri halászat terén megvalósuló kutatási programokat és projekteket, például a SESAME, a KNOWSEAS, a WISER és a BlackSeaFish programot tovább kell ösztönözni;

26.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Ukrajna, az Orosz Föderáció, Grúzia és Törökország kormányának és parlamentjének.