13.12.2012

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 384/21

---

Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet 6. cikkének (2) bekezdése alapján

2012/C 384/16

Ezzel a közzététellel az 510/2006/EK tanácsi rendelet (1) 7. cikke alapján létrejön a kérelem elleni kifogás joga. A kifogást tartalmazó nyilatkozatnak e közzététel napjától számítva hat hónapon belül kell beérkeznie a Bizottsághoz.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

„SAINT-MARCELLIN”

EK-sz.: FR-PGI-0005-0832-08.10.2010

OFJ ( X ) OEM ( )

1.   Elnevezés:

„Saint-Marcellin”

2.   Tagállam vagy harmadik ország:

Franciaország

3.   A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása:

3.1.   A termék típusa:

1.3 osztály:

sajtok

3.2.   A termék leírása, amelyre az 1. pontban található elnevezés vonatkozik:

A „Saint-Marcellin” nem zsírtalanított, nem beállított zsír- és fehérjetartalmú, nyers vagy hőkezelt tehéntejből készült sajt. Henger alakú, széle lekerekített, átmérője 65–80 mm, magassága 20–25 mm, súlya legalább 80 gramm. E sajt jellegzetessége lágy, tejsavbaktériumot tartalmazó tésztája, amely keverés és összenyomás nélkül készül, enyhén sós, fűszerek és ízesítők hozzáadása nélküli, kéregflórája fehér színű, vagy bézs és kékesszürke közötti. Tésztája felvágáskor egyenletes.

A „Saint-Marcellin” zsírtartalma teljes kiszárítás után 100 grammban 40–65 gramm.

A szárítás módjától függően kétféle típusú „Saint-Marcellin” létezik:

—	A „száraz”„Saint-Marcellin”, amely több, mint 44 %-os szárazanyag-tartalmával megfelel a helyi hagyományoknak, és amelyet érleléssel tesznek alkalmassá a fehérjebomlás korlátozása általi tartósításra.

—

A „lágy”„Saint-Marcellin”, amelynek szárazanyag-tartalma az kíméletesebb szárítást követően több, mint 40 %, és olyan érlelési folyamaton megy keresztül, amelynek következtében hangsúlyos ízt kap, állaga lágy, sőt krémes lesz. Ezt a sajtot, amely inkább a régióbeli hagyományoknak felel meg, gyakran hosszabb ideig érlelik.

A „Saint-Marcellin” leghamarabb az oltást követő 10 nap elteltével hozható kereskedelmi forgalomba.

A „Saint-Marcellin” az értékesítés céljából csomagolható, de a csomagolás nem kötelező.

A sajt kérge, amely esetenként enyhén ráncos, nagyrészt vagy teljes egészében penésszel borított, ennek színe jellemzően fehér vagy a bézs és a kékesszürke közötti. Felvágáskor krémszínű tésztája sima és homogén, és néhány lyuk előfordulhat benne. Ízleléskor a kérge alig észlelhető. A lágy „Saint-Marcellin” állaga olvadó, a száraz „Saint-Marcelliné” pedig szilárd. A dominánsan tejsavas, közepesen sós „Saint Marcellin” jellegzetessége friss, kiegyensúlyozott aromákban gazdag íze (gyümölcsös, mézes íz).

3.3.   Nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termék esetében):

Nem zsírtalanított, nem beállított zsír- és fehérjetartalmú tehéntej, amely a földrajzi területről származik.

A tejet nyersen vagy hőkezelve kell felhasználni, minek következtében kizárt a pasztőrözés. A „Saint-Marcellin” helyi hagyományokkal rendelkező sajt, készítése olyan övezetben alakult ki, ahol főként a tejtermelési célú szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkoznak. A sajtkészítéshez felhasznált tej mindig is a földrajzi területen található gazdaságokból került ki. Hírneve a területet és annak adottságait kihasználó, minőségi tejet előállító termelőket és a helyi szakértelem fennmaradásáról gondoskodó sajtkészítőket egyesítő ágazat kohéziójának köszönhető.

3.4.   Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében):

Az előállítás földrajzi területe jellemzően kiterjedt takarmánytermő területekkel rendelkezik. A helyi tenyésztők természetesen mindig is e helyi források használatát részesítették előnyben, amelyek hozzájárulnak a „Saint-Marcellin” jellegzetességeihez. A tenyésztők az állatok takarmányozása során jelentős részt tartanak fenn a fűfélék, különösen a széna számára, és csak korlátozott mértékben használnak kiegészítő takarmányokat, fenntartva ezáltal a hagyományoknak megfelelő tenyésztési módot.

A tejelő tehenek takarmányozására tehát az alábbi követelmények vonatkoznak:

—	Autonóm takarmányozás: a takarmány évi összmennyiségén belül a szárazanyag-tartalom legalább 80 %-ának a földrajzi területről kell származnia.

—	Az éves takarmányadag szárazanyag-tartalmának legalább 50 %-át fűféléknek kell alkotniuk, bármilyen formában.

—	A négy téli hónap (december, január, február, március) folyamán a takarmányadag szárazanyag-tartalmának legalább 15 %-ban szénának kell lennie.

—

Az engedélyezett kiegészítő takarmány az éves takarmányadag szárazanyag-tartalmának legfeljebb 30 %-át teheti ki. E vonatkozásban az alábbi kiegészítő takarmányok engedélyezettek: gabona és gabonatermékek, olajos növények és fehérjenövények, dióból készült takarmánypogácsa, valamint szárított zöldségfélék. Az említett takarmány-kiegészítők (mennyiségének) 10 %-át kitevő mennyiségben engedélyezettek a következők: tejsavó, burgonya és más gumók, szárított répapép, melasz és az alábbi táplálék-kiegészítők: ásványi anyagok, vitaminok, nyomelemek, bikarbonát és só.

3.5.   Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell végrehajtani:

Az előállításnak a tejtermeléshez, a feldolgozáshoz, és a „Saint-Marcellin” érleléséhez kapcsolódó minden műveletét a meghatározott földrajzi területen kell végrehajtani.

3.6.   A szeletelésre, aprításra, csomagolásra stb. vonatkozó egyedi szabályok:

Nem releváns.

3.7.   A címkézésre vonatkozó egyedi szabályok:

A sajtok címkézésére vonatkozó jogszabályokban előírtakon kívül minden sajt címkéjén fel kell tüntetni az alábbiakat is:

—	a „Saint-Marcellin” elnevezést,

—	a feldolgozóüzem megjelölését,

—	az európai uniós OFJ-logót és/vagy az „Indication Géographique Protégée” megjelölést.

4.   A földrajzi terület tömör meghatározása:

A „Saint-Marcellin” előállításának földrajzi területe a Rhônes folyó keleti partján fekszik, a Vercors hegység tövében. Központja az Isère megyében található Saint-Marcellin település, a termék névadója, amely eredetileg a „Saint-Marcellin” árusításának központja volt. A földrajzi terület meghatározása történeti szempontokon (a „Saint-Marcellin” előállításának és árusításának bölcsője) és földrajzi szempontokon (a vidék és az általa kínált lehetőségek kihasználása közötti kapcsolat) alapul.

A földrajzi terület az alábbi járásokból áll:

Drôme megye esetében: — az alábbi járások teljes területe: Chapelle-en-Vercors, Romans-sur-Isère 1. és 2. járás, Saint-Donat-sur-l’Herbasse, Saint-Jean-en-Royans, — Bourg-de-Péage járás, Alixan, Bourg-de-Péage, Châteauneuf-sur-Isère települések kivételével, — Chabeuil járás: kizárólag Le Chaffal, Chateaudouble, Peyrus települések, — Crest-Nord járás: kizárólag Omblèze, Plan-de-Baix települések, — Le Grand-Serre járás: kizárólag Le Grand-Serre, Hauterives, Montrigaud, Saint-Christophe-et-le-Laris, Tersanne települések, — Saint-Vallier járás: kizárólag Châteauneuf-de-Galaure, Claveyson, Fay-le-Clos, La-Motte-de-Galaure, Mureils, Ratières, Saint-Avit, Saint-Barthélémy-de-Vals, Saint-Martin-D'Août, Saint-Uze települések,

Isère megyében: — az alábbi járások teljes területe: La Côte-Saint-André, Le Grand-Lemps, Le Pont-Beauvoisin, Pont-en-Royans, Rives, Roybon, Saint-Etienne-de-Saint-Geoirs, Saint-Geoire-en-Valdaine, Saint-Marcellin, Tullins, Vinay, Virieu, — Saint-Jean-de-Bournay járás: kizárólag Chatonnay, Eclose, Lieudieu, Meyssies, Saint-Anne-sur-Gervonde, Saint-Jean-de-Bournay, Tramole, Villeneuve-de-Marc települések, — Saint-Laurent-du-Pont járás, Saint-Pierre-d’Entremont, Saint-Pierre-de-Chartreuse települések kivételével, — Fontaine-Sassenage járás: kizárólag Veurey-Voroize település, — La Tour-du-Pin járás: kizárólag Montagnieu, Sainte-Blandine, Saint-Victor-de-Cessieu, Torchefelon települések, — Villard-de-Lans járás, Engins, Saint-Nizier-du-Moucherotte települések kivételével, — Voiron járás: Voreppe település kivételével,

Savoie megyében: — Le Pont-de-Beauvoisin járás: kizárólag Belmont-Tramonet, La Bridoire, Domessin, Le Pont-de-Beauvoisin, Saint-Beron, Verel-de-Montbel települések, — Saint-Genix-sur-Guiers járás, Gerbaix, Marcieux, Novalaise települések kivételével.

5.   Kapcsolat a földrajzi területtel:

5.1.   A földrajzi terület sajátosságai:

Természeti tényezők

A „Saint-Marcellin” előállításának földrajzi területe Alsó-Dauphiné régió részét képezi, a lyoni alföld, valamint a Chartreuse hegységnek és a Vercors hegység nyugati részének meszes hegyei között helyezkedik el. A harmadkorban kialakult dombokból és fennsíkokból áll, amelyeket széles völgyek szabdalnak fel, keleten pedig hegyvidék határol. A terület fokozatos átmenetet képez az Alpok hegyei és Provence alföldje között.

Éghajlata túlnyomó részt enyhe, dombvidéki jellegű, 9 és 11 °C közötti átlaghőmérséklettel, és 800–1 100 mm közötti átlagos csapadékmennyiséggel.

A területre jellemzők a főként észak-déli irányban fújó szelek, amelyek a termelők és feldolgozók történetének és kultúrájának meghatározó tényezőivé váltak. Ezek a szelek teszik lehetővé nemcsak a dió és a dohány, hanem a sajtok szárítását is, sőt, még a helyi építészetet is befolyásolják. Ez kedvezett a sajtkészítő üzemek kialakulásának és elterjedésének szerte a területen, ami az évek során mit sem változott.

Emberi tényezők

A „Saint-Marcellin” előállításának területe túlnyomórészt vidéki terület, ahol jellegzetesen mezőgazdasági tevékenység folyik, és nagy mennyiségű legelő áll rendelkezésre (a hasznosított mezőgazdasági földterület 40–80 %-a takarmánytermő terület). Egymás mellett található itt meg a vegyes gazdálkodás és az állattartás, mindenekelőtt a gyümölcsfatermesztés (különösen a diófatermesztés; innen kerül ki a „Noix de Grenoble” OEM), valamint a tejtermelés.

Az eredetileg „tomme-nak” nevezett és a háztáji gazdaságokban készített sajt természetes módon „Saint-Marcellin” városából kiindulva vált ismertté, ahol a XV. századtól kezdve a régió legfontosabb vásárát tartották.

A sajtok, a dió (és a dohány) szárításának kedveztek a területen jellemző szelek, ezért találhatók szerte a régióban diószárító létesítmények. A diószárító épületekben sajtot is lehetett szárítani, amelyet a széljárásnak kitett, felakasztott, „tommier-nek” nevezett kosarakba tettek.

1870-től kezdve begyűjtők („coquetier-ek”) szabályos időközönként „körutakat” tettek a farmokon. Ők kezdték el ezeket a sajtokat a környező nagyobb városokba szállítani: Romans-ba, Grenoble-be, Lyonba, Saint-Étienne-be, Avignonba; ezek a városok ma is igen jelentős fogyasztók. A parasztok a siker láttán felbuzdulva egyre több sajtot készítettek, kifejlesztve így a „Saint-Marcellin” kereskedelmi forgalmazását.

Az 1920-as években az egykori begyűjtők a paraszti gyakorlat által inspirált sajtgyártási technikát alakítottak ki (aludttej, ugyanolyan tálcák használata). Így került sor arra, hogy Saint-Marcellin környékén már azt megelőzően kialakultak az első sajtkészítő üzemek, hogy a Saint-Marcellin első hivatalos definícióját bevezették volna.

A „Saint-Marcellin” előállítói igyekeztek igen korán szervezett formát adni az előállításnak, és megvédeni a terméket. Ennek nyomán megalakult előbb a „Saint-Marcellin” gyártóinak szövetsége, amelyet 1971-ben hoztak létre, majd 1994-ben a Saint-Marcellin szakmaközi bizottság, amely szervezeteknek a tejtermelők és a háztáji termelők is tagjai. Ettől az időszaktól kezdve az előállításban részt vevő valamennyi szereplő érintett a „Saint-Marcellin” reklámozásában, minőségének javításában és a nevének védelme érdekében tett erőfeszítésekben.

5.2.   A termék sajátosságai:

A sajt különleges jellemzői

A „Saint-Marcellin” kisméretű, korong alakú sajt, széle lekerekített, átmérője kb. 7 cm, súlya legalább 80 gramm, magassága kb. 2 cm.

Ami a külső megjelenését illeti, a kérge, amely esetenként enyhén ráncos, nagyrészt vagy teljes egészében penésszel borított, amelynek színe fehér vagy bézs és kékesszürke közötti.

Felvágáskor krémszínű tésztája sima és homogén. Ízleléskor a kérge alig észlelhető. A lágy „Saint-Marcellin” állaga olvadó, a száraz „Saint-Marcelliné” pedig szilárd.

A dominánsan tejsavas, közepesen sós „Saint Marcellin” jellegzetessége friss, kiegyensúlyozott aromákban gazdag íze (gyümölcsös, mézes íz).

Hagyományos szakértelem

Fontos szerepe van annak, hogy a tejelő tehenek takarmányozása helyi takarmánnyal történik, főleg fűfélékkel, és különösen, hogy az állatokat legalább évi 180 napon át nagy területen legeltetni kell (maximális állománysűrűség: 1,4 SZÁE hektáronként). Ezek a rendelkezések a felhasznált tej kiemelkedő minőségét hivatottak biztosítani.

A felhasznált tej mindössze enyhe hőkezelésen megy keresztül (a pasztőrözés tilos), és a zsír- vagy fehérjetartalmát sem állítják be, annak érdekében, hogy a tej megőrizhesse az összes eredeti tulajdonságát, és a „Saint-Marcellin” gazdag aromái kibontakozhassanak.

A „Saint-Marcellin” identitása és jellege egy olyan különleges feldolgozási technikának köszönhető, amelyet a régi hagyományos módszerek hagytak örökül. A „Saint-Marcellin” jellegzetes érzékszervi tulajdonságai olyan – „tejsavas” típusú – alvadék összenyomás és keverés nélküli felhasználásával érhetők el, amely enyhén sós, és amelyet szárítanak, majd pedig érlelnek.

5.3.   A földrajzi terület és (OEM esetében) a termék minősége vagy jellemzői közötti vagy (OFJ esetében) a termék különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője közötti okozati kapcsolat:

A „Saint-Marcellinnek” a földrajzi területtel való kapcsolata a termék hírnevén, különleges tulajdonságain, és az előállítását lehetővé tévő hagyományos szakértelmen alapul.

A „Saint-Marcellin” készítése az állattartás történetileg kialakult gyakorlatán (a vegyes gazdálkodás/állattartás) alapul, valamint a feldolgozáson; mindkét tényező elválaszthatatlanul kapcsolódik a természetes környezethez:

—	a helyi legeltetés és takarmány fontos szerepe az állatok takarmányozásában, annak köszönhetően, hogy a földrajzi területen jelentős takarmánytermő területek állnak rendelkezésre,

—	mivel a földrajzi terület erősen szeles, kialakult a sajt szárítás és érlelés útján történő tartósításának hagyománya.

Mindezen körülmények kedveztek a kisméretű sajt előállításának. A sajtot már igen korán (a XV. században) „Saint-Marcellinnek” kezdtek nevezni, az akkor legfontosabb piac neve után. A „Saint-Marcellin” első említése XI. Lajos intendánsának számlakönyveiben található (XV. század).

Franciaországban a „Saint-Marcellin” sajt a területen működő gyártók kérelmére 1935 óta hivatalos elnevezésnek minősül. Leírása 1942-ben jogszabályi megerősítést nyert, majd több alkalommal módosításra került. 1980 óta megfelel a jelenlegi termékleírásnak: „a sajt átmérője kb. 70 mm, magassága 20–25 mm, súlya legalább 80 gramm, tejsavbaktériummal kevert tehéntejből előállított tésztája lágy, keverés és összenyomás nélkül készül, enyhén sós, fűszereket és ízesítőket nem tartalmaz stb.” Így alakulhatott ki a „Saint-Marcellin” pontosan meghatározott előállítási módja.

A „Saint-Marcellin” ünnep, a „Saint-Marcellin” múzeum és a „Saint-Marcellin” bizottságnak a helyi és országos mezőgazdasági kiállításokon való részvétele tovább növelték a termék hírnevét.

A „Saint-Marcellin” jelenlegi hírnevére utal, hogy az szerepel Dauphiné és a környék városai (Lyon, Grenoble, Saint-Etienne) számos éttermének étlapján: megjelenhet sajttálakon, vagy melegen, salátával, vagy leveles tésztába töltve, vagy csőben sütve stb. Az 1995-ös francia gasztronómiai útmutató (Édition Rhônes-Alpes) megerősíti ezt a hírnevet, és egy teljes cikket szentel a „Saint-Marcellinnek”.

Jelenleg az előállítási területen működő hét sajtüzem igen gyakran használja a „Saint-Marcellin” nevet – amint erről a kiadott címkék száma tanúskodik –, és a sajt jelentős hírnévre tett szert a régióban és azon túl is. 2008-ban például 35,5 millió darab „Saint-Marcellin” címkével ellátott sajtot gyártottak.

A sajt régre visszanyúló története és minőségének korai definiálása lehetővé tette, hogy az a fejlődése során megőrizze eredeti jellegzetességeit. Ma, az egységes előállítási hálózatnak és annak köszönhetően, hogy azonosítják a földrajzi területtel és az ott fellelhető szakértelemmel, a „Saint-Marcellin” hírneve országszerte elismert, annak ellenére, hogy előállítása túlnyomó részt továbbra is eredeti származási helyén történik.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére:

(az 510/2006/EK rendelet 5. cikkének (7) bekezdése)

https://www.inao.gouv.fr/fichier/CDCIGPSaint-MarcellinV2.pdf

---

(1)  HL L 93., 2006.3.31., 12. o.

---