27.7.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 225/223

—

felhívja a figyelmet arra, hogy a program választott neve, az „Egészségügy a növekedésért” az egészség fogalmát pusztán a nemzetgazdasági haszonra redukálja, anélkül, hogy az embert állítaná a középpontba;

—

üdvözli a program általános célkitűzéseit;

—

megfontolandónak tartja a kérdést, hogy az előirányzott pénzügyi keret – a 2014–2020 időszakra vonatkozóan összesen 446 millió euró – az előző programhoz képest megnövelt összeg ellenére elengedő-e; sajnálja, hogy az Európai Bizottság nem döntött jelentősen nagyobb pénzügyi keretről, annak ellenére, hogy a betegségek jelentette költségek elkerülése és a munkából betegségek miatt való kiesés elkerülése nemzetgazdasági hasznot eredményez;

—

alapjában véve üdvözli, hogy a 7. cikk (2) bekezdése szerint pénzügyi támogatás csak akkor nyújtható, ha egyértelműen megállapítható az uniós hozzáadott érték; emlékeztet arra, hogy ezt az innovatív többletértéket a betegek javát tekintve kellene meghatározni, nem kizárólag kereskedelmi célokra vonatkozóan és az egészségügyi költségek csökkentésére nézve;

—

úgy véli, hogy az intézkedések társfinanszírozását a 7. cikk (3) pontja szerint a strukturális alapoknak megfelelően kellene szabályozni, hogy a strukturális hátrányokkal küszködő régiók megfelelő támogatása lehetővé váljon;

—

elvárja, hogy a regionális és helyi önkormányzatokat, valamint a nem kormányzati szervezeteket bevonják a program, az egyes projektek és tanulmányok létrehozásába, megvalósításába, értékelésébe és elemzésébe.

Előadó

Tilman TÖGEL (DE/PES), Szász-Anhalt tartományi gyűlésének tagja

Referenciaszöveg

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Egészségügy a növekedésért program, az egészségügyre vonatkozó harmadik többéves uniós cselekvési program (2014–2020) létrehozásáról

COM(2011) 709 final

1.

A Régiók Bizottsága támogatja azokat az erőfeszítéseket és kezdeményezéseket, amelyek arra irányulnak, hogy biztosítsák az emberek számára a közegészségügyi ellátást Európában, valamint a legújabb tudományos ismereteknek megfelelően alakítsák azt az emberek jóléte érdekében. Ezt a célt kell követnie az egészségpolitika és az egészségügy minden szereplőjének európai, állami, regionális és helyi szinten.

2.

A Régiók Bizottsága ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy a fenntartható egészségpolitikának mindig tekintettel kell lennie az egészségjavító és betegségmegelőző tényezőkre, mint például a szociális helyzet, az életmód, a kultúra, a képzés, a környezeti tényezők és a szociális keretfeltételek. Egymással összefüggő innovációk szükségesek a szociális helyzet szempontjából lényeges valamennyi területen ahhoz, hogy minél korábban felismerjük a kockázati tényezőket, és minél korábban semlegesítsük azok negatív következményeit.

3.

A Régiók Bizottsága a program súlypontjának meghatározását illetően azt a veszélyt látja, hogy az az egészségügy terén fennálló egyenlőtlenségeket a bizonyos kezelésmódokhoz való egyenlőtlen hozzáférésre redukálja. Ez pedig háttérbe szoríthatja az egyenlőtlenségek alapját jelentő szociális különbségek megszüntetésére irányuló erőfeszítéseket.

4.

A szóban forgó program címében utal a növekedésre, amelyet azonban semmilyen módon nem határoz meg. A fogalom programcélként való használata ezért kérdéses, amíg nincs meghatározva. Bár a program elsősorban a különböző egészségügyi szereplők közötti kommunikáció mechanizmusaival kapcsolatos innovációkat támogatja, akkor is az embernek és egészségének kell a középpontban állnia. Mindenképpen ki kell emelni a gazdasági növekedés és az egészségügy terén történő beruházások közötti összefüggést, erre azonban a javaslatban túlzott mértékben kerül sor. Ez azt a veszélyt rejti magában, hogy az egészségügyi beruházásokat csak gazdasági szempontokból szemlélik, és ezért ahhoz vezet, hogy uniós szinten csak félgőzzel lépnek fel a testi és szellemi jólét növelése érdekében.

5.

A Régiók Bizottsága ebben ez összefüggésben ismételten hangot ad annak az aggodalmának, hogy az állami pénzügyi rendszerek konszolidálására irányuló intézkedések többnyire az állami beruházások rovására mennek, és ez az egészségügyi rendszerek minőségét és stabilitását is érinti. A Régiók Bizottsága szerint ezért az egészségügyi ellátás biztosítása a legfontosabb. Az RB abból indul ki, hogy az állami-magán partnerségek révén létrejövő szinergiákat ebben a programban is ki lehet használni annak érdekében, hogy az egészségügyi rendszerek meg tudjanak birkózni a jövőbeli kihívásokkal.

6.

elismeri és támogatja, hogy az Európai Bizottság az Egészségügy a növekedésért uniós cselekvési programmal az egészségügyi programok folytatására törekszik az Európa 2020 stratégia célkitűzései mentén. Különösen üdvözli, hogy a program az innovatív és fenntartható egészségügyi rendszerekre, a források jobb felhasználására, az egészségjavító intézkedésekre, a betegségek megelőzésére, valamint az egészségügyi veszélyek elkerülése és leküzdése céljából létrejövő határokon átnyúló hálózatok kiépítésére összpontosít;

7.

felhívja a figyelmet arra, hogy a program választott neve, az „Egészségügy a növekedésért” az egészség fogalmát pusztán a nemzetgazdasági haszonra redukálja, anélkül, hogy az embert állítaná a középpontba. Ezáltal a program neve nem felel meg a program 4. cikkben megnevezett célkitűzéseinek, például a 2. pontnak: „A polgárok jobb és biztonságosabb egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésének növelése” és a 4. pontnak: „A polgárok megvédése a határokon átnyúló egészségügyi veszélyekkel szemben”;

8.

arra kéri az Európai Bizottságot, gondolkodjon el azon, hogy a program neve diszkriminálóan hathat a beteg és fogyatékkal élő emberekre, mivel azt sugallja, hogy csak az egészséges emberek azok, akik hozzájárulhatnak a gazdasági növekedéshez és akik nemzetgazdasági szempontból kívánatosak. Mindez nem tükrözi azt, hogy a betegek és fogyatékkal élők is teljes jogúként részt vehetnek a munka világában, és ezáltal ők is értékes gazdasági hozzájárulásra képesek, amennyiben kísérő intézkedések támogatják őket ebben;

9.

ebben az összefüggésben megállapítja, hogy nehezen ismerhető fel tartalmi összefüggés a program és a WHO „Egészség 21 – Egészség mindenkinek a 21. században” című stratégiája között, és hogy a program nem a stratégiához hasonlítható célok felé orientálódik. A WHO hangsúlyozza, hogy az egészségügyi stratégia célja a szociális és gazdasági esélyegyenlőtlenségek sürgős megszüntetése az egész népesség egészségének javítása céljából. A WHO azt is követeli, hogy egyesítsék a különösen segítségre szoruló és betegségek által sújtott emberekre vonatkozó intézkedéseket, szüntessék meg az ellátás szűk keresztmetszeteit, valamint foglalkozzanak az egészségügyi és szociális hátrányokkal (a WHO 51. közgyűlése „Egészség 21” című nyilatkozata előzetes megjegyzéseinek II. pontja). Ezek az aspektusok hiányoznak a programból, és egyoldalúan hangsúlyozzák a nemzetgazdasági fejlődéssel kapcsolatos lehetőségeket. Az RB elvárja, hogy az Európai Bizottság szorosan együttműködjön a WHO regionális bizottságával a jövőbeli „Egészség 2020” európai egészségügyi politika kidolgozása érdekében;

10.

üdvözli, hogy a szóban forgó program célja a 2013-ig futó második cselekvési program és az első cselekvési program (2003–2007) folytatása;

11.

bírálja ennek kapcsán az említett programok értékelésének hiányát, és megjegyzi, hogy a pénzügyi kimutatás 6.5.3. pontjában szereplő „A 2003–2007 közötti közegészségügyi program utólagos értékelésének és a 2008–2013 közötti egészségügyi program félidős értékelésének az összefoglalója” önmagában nem elegendő a Számvevőszék ajánlásainak és a programban foglalt ajánlások megvalósításának értékeléséhez;

12.

üdvözli a program 2. cikkben megfogalmazott általános célkitűzését:

13.

megjegyzi, hogy hiányolja egyfelől a regionális és helyi önkormányzatok ehhez szükséges bevonását, pedig általában ők illetékesek a jó egészséghez szükséges feltételek megteremtése, az egészségügyi ellátás igényeknek megfelelő biztosítása és az egészségügyi szolgálat megszervezése terén, másfelől az érdekképviseletekkel való előzetes konzultációt;

14.

ezért elvárja, hogy a regionális és helyi önkormányzatokat, valamint a nem kormányzati szervezeteket bevonják a program, az egyes projektek és tanulmányok létrehozásába, megvalósításába, értékelésébe és elemzésébe;

15.

bírálóan jegyzi meg, hogy a rendelettervezet új fogalmakat és eszközöket is bevezet, amelyek tartalma és hatóköre csak részben ismerhető fel. Így nem eléggé érthető, milyen, az első célkitűzésben említett „uniós szintű eszközöket és mechanizmusokat” kell kialakítani „az emberi és pénzügyi erőforrás-hiányok kezelése érdekében”. Az új eszközöknek nem szabad kettős struktúrákat, többletköltségeket vagy nagyobb adminisztrációs terhet eredményezniük;

16.

üdvözli a programnak azt a szándékát, hogy a politikai döntéshozókat, egészségügyi szakembereket és egészségügyi intézmények alkalmazottjait az egészségügyben kidolgozott eszközök, mechanizmusok és irányvonalak innovatív és jó minőségű termékeinek és szolgáltatásainak átvételére ösztönzi, hogy hosszú távon költségmegtakarítást lehessen elérni, és ennek során ugyanakkor növekedjen az egészségügyi rendszerek hatékonysága és fenntarthatósága; és arra ösztönöz, hogy középtávon gondolkozzanak el egy jutalmazó, kísérőintézkedésként bevezetendő ösztönzőrendszerről, amely támogatja ezeket a hatásokat;

17.

üdvözli azt a célkitűzést, hogy javítani kell a konkrét betegségekre vonatkozó orvosi szakértelem és információk határokon átnyúló hozzáférhetőségét, valamint hogy közös megoldásokat és irányelveket kell kidolgozni az egészségügyi ellátás minőségének és a betegek biztonságának javításához. Az egészségpolitika szereplőit és döntéshozóit, valamint az egészségügyi dolgozókat arra kellene ösztönözni, hogy használják fel az európai referenciahálózatok révén gyűjtött szakértelmet, és ültessék át a gyakorlatba a kidolgozott irányvonalakat. Emellett csereprogramokat is fontolóra kellene venni az egészségügyben dolgozók különféle kategóriáit – orvosokat, nővéreket, ápolókat, házi betegellátásban dolgozókat és közegészségügyi szakértőket – illetően;

18.

egyetért azzal a követeléssel, hogy ehhez elő kell segíteni az egészségügyi technológiák értékelésében folytatott együttműködést és ki kell aknázni az e-egészségügy lehetőségeit, és nyomatékosan kéri, hogy az elektronikus betegnyilvántartások között elérni kívánt együttműködés tekintettel legyen az adatvédelmi feltételekre és követelményekre, az orvosi titoktartás követelményére és a betegek önrendelkezési jogára;

19.

helyes megközelítésnek tartja azt, hogy a program az egészségjavításra és az olyan megbetegedések megelőzését szolgáló bevált intézkedések és projektek átvételére, terjesztésére és támogatására összpontosít, amelyek többek között a dohányzás, a helytelen táplálkozás és az elégtelen mozgás, a túlzott alkoholfogyasztás és a védekezés nélküli szexuális kapcsolatok révén keletkeznek. Ezenkívül elvárja, hogy a dokumentum foglalkozzon az egyre fokozódó antibiotikum-rezisztenciával és ennek az állattenyésztés terén – különösen a nagyüzemi állattartásban – való antibiotikum-felhasználással való összefüggésével, valamint a betegségek oltással való megelőzésének szükségességével. Az egészségbeli egyenlőtlenségek, a lelki egészség, illetve az egészséget és a jó közérzetet meghatározó szociális tényezők jelenleg nem kellően figyelembe vett témáját szintén fel kell venni a programba, a tartós pénzügyi és gazdasági válság összefüggésében is;

20.

támogatja a 4. cikk 1. bekezdésében meghatározott, támogatásra jogosult fellépéseket, különösen az egészségügyi technológia értékelése terén megvalósuló együttműködés kiépítését és az e-egészségügyi alkalmazások átjárhatóságának növelését illetően, a betegjogok erősítése érdekében;

21.

az egészségügyi technológiák értékelésének terén folytatott együttműködés kiegészítéseként egészségügyi hatásvizsgálatok (Health Impact Assessments) végrehajtását kéri, különösen az aktuális vagy újonnan végrehajtandó stratégiákat, terveket és programokat tekintve az egészségügyi ágazatban és azon kívül;

22.

annak megvizsgálását kéri, hogy a határokon átnyúló kezelési lehetőségek kihasználhatóvá tétele céljából be lehet-e vonni ebbe az együttműködésbe a koordinált intézkedések kidolgozása során a tagállamok, a betegszervezetek és az érdekcsoportok mellett az érintettek önsegítő csoportjait is;

23.

támogatja a program által nagymértékben ösztönzött „tudásmegosztást”, és megjegyzi, hogy ennek kapcsán fontos célt kellene képeznie annak, hogy a döntéshozók és a döntéselőkészítő intézmények körében módszertani képességeket fejlesszenek ki annak érdekében, hogy nemzeti és regionális szinten testre szabott, célirányos megoldásokat dolgozzanak ki, amelyek lehetővé teszik e megoldásoknak a történelmileg kialakult országspecifikus struktúrákba való beillesztését;

24.

üdvözli, hogy a program olyan intézkedésekre összpontosít, amelyek ellensúlyozzák az egészségügyben és az ápolás terén fennálló munkaerőhiányt, és abból indul ki, hogy az egészségügyi dolgozók fenntartható rendelkezésre állását támogató intézkedéseket nem ássa alá az, hogy más tagállamokból átcsábítják a szakembereket;

25.

ennek kapcsán utal arra, hogy az egészségügyi és ápolási szakemberek képzését a jövőben a 21. századi követelményekhez kell igazítani, amint ezt az „Új globális kezdeményezés az egészségügyi szakemberek képzésének reformjával kapcsolatban” című Lancet-jelentés is megjegyzi. Ezenkívül kéri, hogy folytatódjon a párbeszéd az illetékes uniós testületek körében az egészségügyi szakemberek képzésének újjászervezéséről;

26.

üdvözli valamennyi, a 4. cikk (2) és (3) bekezdésében szereplő intézkedést, melyek célja a polgárok jobb és biztosabb egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésének javítása és a betegségmegelőzés megvalósítása, és elvárja, hogy a – különösen az Európában kevéssé elterjedt és jellemző betegségek vizsgálatára, kutatására, diagnosztizálására és kezelésére szakosodott – referenciahálózatok, ill. -központok, a tudástranszfer és az egészségügyi tudásrendszer létrehozása mellett irányvonalakat is dolgozzanak ki az antibiotikumok körültekintő alkalmazásáról, és ehhez olyan intézkedések is kapcsolódjanak, amelyek általában foglalkoznak a lakosság gyógyszerekhez – különösen a nem receptköteles gyógyszerekhez – való körültekintő hozzáállásával;

27.

elismeri azt a célkitűzést, hogy a polgárok határokon átnyúló egészségügyi veszélyek elleni védelme érdekében közös megközelítéseket kell kidolgozni az egészségügyi vészhelyzetekre való jobb felkészültségre és összehangolt fellépésre vonatkozóan, amelynek során abból kell kiindulni, hogy a koncepciók kidolgozása során a nemzeti és regionális hatásköröket meg kell őrizni, és ezen hatáskörök megőrzése mellett mechanizmusokat kell rögzíteni a határokon átnyúló együttműködésre;

28.

ebben az összefüggésben egyértelműen utal arra az elvárására, hogy a tagállamokban az egészség- és katasztrófavédelem regionális és helyi szinten szerveződő illetékességi körei megkövetelik, hogy ezek a szintek kötelezően részt vegyenek ezen intézkedések kidolgozásában, megvalósításában, értékelésében és elemzésében;

29.

utal az üzemi egészségvédelem fontosságára is. A tagállamoknak ezért egészségügyi politikájukba szilárdan be kell építeniük a gazdaság és a munka világában folytatott egészségvédelmet.

30.

megfontolandónak tartja a kérdést, hogy az előirányzott pénzügyi keret – a 2014–2020 időszakra vonatkozóan összesen 446 millió euró – az előző programhoz képest megnövelt összeg ellenére elengedő-e. Sajnálja, hogy az Európai Bizottság nem döntött jelentősen nagyobb pénzügyi keretről, annak ellenére, hogy a betegségek jelentette költségek elkerülése és a munkából betegségek miatt való kiesés elkerülése nemzetgazdasági hasznot eredményez;

31.

elvárja, hogy a tulajdonképpen túl szűkös eszközöket átlátható és kiegyensúlyozott módon osszák szét, és hogy az RB-t idejében vonják be az elosztási kritériumok meghatározásába, különösen a 11. cikk (1) bekezdésében meghatározott éves munkaprogramok esetében;

32.

követeli, hogy egyértelműen határozzák meg a szolgáltatási szerződésekre szánt eszközök arányát az összköltségvetésből, és tegyék hozzáférhetővé a szolgáltatási szerződések eredményeit a tagállamok, a régiók és a többi érdekelt számára;

33.

üdvözli a program megnyitását harmadik országok előtt is, mivel különösen a határokon átnyúló egészségügyi ellátás, a szakemberhiány megszüntetése és a katasztrófavédelem témájáról határok nélkül kell elgondolkozni;

34.

utal az „európai területi együttműködési csoportosulás” (EGTC) kedvező hatásainak és lehetőségeinek összekapcsolására és kihasználására különösen a tagállamok határmenti régióiban;

35.

alapjában véve üdvözli, hogy a 7. cikk (2) bekezdése szerint pénzügyi támogatás csak akkor nyújtható, ha egyértelműen megállapítható az uniós hozzáadott érték, és emlékeztet arra, hogy ezt az innovatív többletértéket a betegek javát tekintve kellene meghatározni, nem kizárólag kereskedelmi célokra vonatkozóan és az egészségügyi költségek csökkentésére nézve;

36.

sajnálja azonban, hogy csak a pénzügyi kimutatás 6.5.2. pontjában leírtak mutatják meg egy ilyen többletérték keretét, amennyiben figyelembe veszik a szükséges európai koordinációt, irányítást és támogatást a program céljainak eléréséhez. Ezek azonban már előfeltételét jelentik annak, hogy a 168. cikkben foglalt szubszidiaritási elv szerint meglegyen az alapja az európai, vagyis nemzetek feletti fellépésnek;

37.

megjegyzi, hogy a pénzügyi kimutatás 6.5.2. pontjában megfogalmazott szempontokhoz – amelyek a következők: „olyan intézkedések, amelyek egy benchmarking rendszer létrehozásához vezethetnek; a méretgazdaságosság javítása a párhuzamosságokból fakadó pazarlás elkerülésével és a pénzügyi források felhasználásának optimalizálása” – ellenőrizhető alapra van szükség ahhoz, hogy meg lehessen állapítani ezt a többletértéket;

38.

úgy véli, hogy az intézkedések társfinanszírozását a 7. cikk (3) pontja szerint a strukturális alapoknak megfelelően kellene szabályozni, hogy a strukturális hátrányokkal küszködő régiók megfelelő támogatása lehetővé váljon;

39.

üdvözli az intézkedések pályázati és irányítási eljárásainak kilátásba helyezett egyszerűsítését, és kiemeli, hogy a jelenlegi program (2007–2013) alapján már a mostani adminisztrációs ráfordítás is a program csekély igénybevételéhez vezetett.

1.