24.7.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 219/31

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottságnak az „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken fellépésre van szükség annak érdekében, hogy Európa növelhesse a fenntartható növekedés és a versenyképesség területén rejlő lehetőségeit.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (3), melyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A Tanács 2011. július 12-én ajánlást (4) fogadott el Franciaország 2011. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményt adott Franciaországnak a 2011–2014-es időszakra vonatkozó, aktualizált stabilitási programjáról.

(4)

A Bizottság 2011. november 23-án elfogadta a második éves növekedési jelentést, amely az Európa 2020 stratégiára épülve elindítja az előzetes és integrált gazdaságpolitikai koordináció második európai szemeszterét. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2012. február 14-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, amelyben Franciaországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes felülvizsgálatra kerül sor.

(5)

A Tanács 2011. december 1-jén következtetéseket fogadott el, amelyekben felhívta a szociális védelemmel foglalkozó bizottságot, hogy a Foglalkoztatási Bizottsággal és más bizottságokkal együttműködésben nyújtsa be a Tanácsnak az Európa 2020 szakpolitikai ciklus keretében javasolt intézkedésekkel kapcsolatos észrevételeit. Az említett észrevételek a Foglalkoztatási Bizottság véleményének részét képezik.

(6)

Az Európai Parlament az 1466/97/EK rendelettel összhangban megfelelően részt vett az európai szemeszterben, és 2012. február 15-én elfogadta a 2012. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló állásfoglalást és a 2012. évi éves növekedési jelentéshez való hozzájárulásról szóló állásfoglalást.

(7)

Az Európai Tanács 2012. március 2-án jóváhagyta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás normál feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(8)

Az Európai Tanács 2012. március 2-án arra is felkérte az Euro Plusz Paktumban részt vevő tagállamokat, hogy vállalásaikat kellő időben nyújtsák be ahhoz, hogy azokat stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba beépíthessék.

(9)

Franciaország 2012. május 4-én benyújtotta a 2012–2016-os időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját, és 2012. április 13-án a 2012. évi nemzeti reformprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes felülvizsgálatában azt is értékelte, hogy Franciaországot érinti-e makrogazdasági egyensúlyhiány. A Bizottság megállapította, hogy Franciaország egyensúlyhiánnyal küzd, az azonban nem túlzott.

(10)

A stabilitási program 1466/97/EK rendeletnek megfelelő értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy a programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv optimista. A Bizottság szolgálatainak 2012. évi tavaszi előrejelzése szerint a GDP növekedése 2012-ben és 2013-ban várhatóan 0,5 %, illetve 1,3 % lesz, szemben a stabilitási programban szereplő 0,7 %-kal, illetve 1,75 %-kal. A vártnál jobb, a GDP 5,2 %-ának megfelelő 2011. évi hiány után a stabilitási program azzal számol, hogy a hiányt sikerül a GDP 3 %-a alá csökkenteni 2013-ban, amely egybeesik a túlzott hiány kiigazítására a Tanács által szabott határidővel, majd azt követően folytatódik a konszolidáció, 2016-ra elérendő költségvetési egyensúllyal. A középtávú költségvetési célt, azaz a strukturális értelemben véve kiegyensúlyozott költségvetést várhatóan sikerül elérni a stabilitásiprogram-időszak alatt. A középtávú költségvetési cél megfelelően tükrözi a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott követelményeket. Az (újraszámított) strukturális költségvetési egyenleg (5) alapján a 2010–2013-as időszakra tervezett éves költségvetési kiigazítás összhangban van a 2009. december 2-i tanácsi ajánlással. Franciaország a 2014–2016-os időszakban várhatóan évente további, a GDP 0,7 %-ának megfelelő, strukturális értelemben vett előrelépést tesz a középtávú költségvetési cél megvalósítása felé. A stabilitási program szerint az államháztartási kiadások növekedési rátája, figyelembe véve a diszkrecionális bevételi intézkedéseket, összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott kiadási küszöbértékkel. A stabilitási programban ismertetett kiigazítási pálya kockázatoknak van kitéve. A makrogazdasági forgatókönyv a Bizottság szolgálatainak 2012. évi tavaszi előrejelzésében szereplőhöz képest kedvezőtlenebbül alakulhat.

Az intézkedések nem eléggé részletezettek ahhoz, hogy 2013-tól elérjék a célokat és az ajánlott átlagos éves költségvetési kiigazítást. Továbbá, Franciaország a kiadási célok elérése tekintetében a korábbiakban vegyes eredményeket mutatott. Ezért a túlzott hiány 2013-ra történő kiigazítása mindaddig nem biztosítható, amíg a tervezett intézkedéseket nem részletezik megfelelően, és szükség esetén nem hajtanak végre további intézkedéseket. Az adósságráta 2011-ben a GDP 85,8 %-át tette ki, 2013-ban várhatóan a GDP 89,2 %-át fogja elérni, majd 2016-ban 83,2 %-ra esik. A stabilitási program szerint az adósság csökkenésére meghatározott küszöbértéket az átmeneti időszak végén, 2016-ban érik el.

(11)

Bár 2011 második felében és 2012 februárjában további konszolidációs intézkedéseket fogadtak el, a költségvetési konszolidáció végrehajtása továbbra is jelentős kihívás. A fenntartható költségvetési pozíció helyreállítása szempontjából döntő fontosságú, hogy a kiadások túllépését pontosan részletezett intézkedésekre épülő, megerősített költségvetési kiigazításokkal kerüljék el. Továbbá, Franciaország számára megfelelő lenne, ha megragadná a hiánycsökkentést felgyorsító lehetőségeket annak érdekében, hogy megkönnyítse a túlzott hiány terv szerinti kiigazítását. Az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát és a jövőbeni nyugdíjak megfelelőségét illetően fokozatosan végrehajtják a 2010. évi nyugdíjreformot. Ugyanakkor nem biztos az, hogy a rendszer a terveknek megfelelően 2018-ra egyensúlyba kerül, amennyiben a foglalkoztatás és a növekedés a vártnál lassabban alakul, ezért a rendszer 2020 után várhatóan hiányt fog mutatni. Továbbá, az újonnan létrehozott irányítótestület – amelynek feladata, hogy évente véleményt adjon a különböző nyugdíjrendszerek pénzügyi helyzetéről és azokról a feltételekről, amelyek szükségesek ahhoz, hogy 2018-ig biztosítsák a kiegyensúlyozott egyenlegeket – 2011-ben nem adott ki ilyen véleményt, ami megnehezíti a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának értékelését.

(12)

A francia munkaerőpiac működését javítaná a munkaerő-piaci szegmentáció további csökkentése. A 2011. júliusi törvénnyel bevezetett foglalkoztatási biztonsági szerződés (CSP), mely két, már létező szerződést olvasztott egybe, a gazdasági nehézségekből eredő létszámleépítések esetében a tanácsadás terhét az állami foglalkoztatási szolgálatokra (Pôle Emploi) helyezi át. Ez pozitív, de korlátozott lépés. Számos olyan intézkedést is hoztak, illetve számos olyan intézkedés képezi megfontolás tárgyát, amelyek célja rugalmas foglalkoztatási megoldásokat biztosítani az átmeneti nehézségekkel küzdő vállalkozások számára. Ezek az intézkedések azonban nem irányulnak kifejezetten a munkaerőpiac szegmentációjának csökkentésére. Továbbá, a munkavállalók védelmét szolgáló jogszabályok vizsgálata azt mutatja, hogy az egyéni elbocsátások esetében alkalmazott eljárás továbbra is bizonytalanságokat hordoz magában, és potenciálisan magas költségekkel jár a munkaadóknak. Végezetül, fontos biztosítani, hogy a minimálbér bármilyen alakulása támogassa a foglalkoztatást, különösen a gyakorlattal még nem rendelkező munkavállalók foglalkoztatását.

(13)

A nyugdíjreformot követően jó irányba mutatnak azok az intézkedések, amelyek az idős munkavállalók foglalkoztatását ösztönzik, ideértve a vállalkozások kötelezését arra, hogy hajtsanak végre az idősek munkában tartására irányuló intézkedéseket. Az ehhez kapcsolódó cselekvési tervek azonban nem eléggé ambiciózusak, és nem tartalmaznak olyan intézkedéseket, mint a munkaidő csökkentése vagy a kifejezetten az idős munkavállalókra szabott állások felkínálása. Az idős munkavállalók munkanélküli ellátási rendszerének néhány eleme (időtartam) emellett kevéssé ösztönzi a munkavállalást. Végezetül, ambiciózusabb stratégiára van szükség a felnőttkori tanulás terén, amivel növelhető a felnőtt munkaerő foglalkoztathatósága.

(14)

Az ifjúsági munkanélküliség csökkentése érdekében a francia hatóságok vállalták, hogy 2015-ig 600 000-ről 800 000-re növelik a gyakornoki helyek számát. 2011-ben és 2012-ben számos intézkedést hoztak annak érdekében, hogy növeljék a vállalkozásokban a gyakornokok arányát, és szigorítsák a szankciókat azon vállalkozásokkal szemben, amelyek ennek nem tettek eleget. Ezen intézkedések ellenére a gyakornoki helyek száma még mindig jóval elmarad a célkitűzéstől. Szükségesnek látszik a fiatalok, illetve a vállalkozások igényeinek jobb összhangba hozása. Ezért az ifjúsági munkanélküliség csökkentésére irányuló intézkedéseket hatékonyabbá tenné, ha az oktatási rendszerben elsajátítható készségek követnék a munkaerőpiac igényeit.

(15)

A helyi munkaügyi kirendeltségek (ANPE) és a munkanélküli ellátások ügynökségének (UNEDIC) egyetlen szervbe (Pôle emploi) való összevonása még nem hozta meg a várt eredményeket a szolgáltatások eredményességét és minőségét illetően. A Pôle emploi 2012–2014 közötti működéséről és szolgáltatásairól szóló, 2012 januárjában aláírt új többéves háromoldalú megállapodás (a kormány, a szociális partnerek és a Pôle emploi között) jó irányba mutató lépés. Ugyanakkor több célkitűzést még rögzíteni kell, ami ebben a szakaszban megnehezíti a reform értékelését. A reform hitelességét az is gyengíti, hogy az állami foglalkoztatási szolgálatokat megszorítások érintik a költségvetés és a humánerőforrások terén.

(16)

2012 februárjában Franciaország elfogadta a hozzáadottérték-adó (héa) 1,6 százalékponttal 21,2 %-ra való emelését, valamint a jövedelem és nyereség után fizetendő szociális járulékok 2 százalékponttal 15,5 %-ra való emelését, a munkaadók alacsonyabb társadalombiztosítási járulékainak kompenzálása céljából. Az új kormány bejelentette, hogy ezt az intézkedést felül kívánja vizsgálni, és 2012 folyamán költségvetési reformot szándékozik elfogadni. Ez egy kiegyensúlyozottabb, a munkára nehezedő adóterhet csökkentő adórendszer bevezetése irányába tett, megfelelő intézkedés. Amint az a Bizottság szolgálatai által elvégzett, a makrogazdasági egyensúlyhiányt vizsgáló részletes felülvizsgálatban szerepel, az intézkedés hozzájárulhat a francia export költség-versenyképességének javításához, ami pozitív hatást gyakorolhat a vállalkozások jövedelmezőségére, és hosszabb távon a beruházásokra és a nem ár alapú versenyképességre. A reform fókusza azonban túl szűk. Továbbá, miközben erőfeszítések történtek az adókiadások csökkentésére, ezeket olyan adókulcsemelések kísérték, amelyek növelik a munkára nehezedő, már most is magas adóterhet. Ugyanakkor Franciaországban a környezetvédelmi adók adóbevételekből való részesedése a második legalacsonyabb az Unióban, ami azt jelzi, hogy van mozgástér az ilyen adók növelésére. Végezetül, habár Franciaország 2011-ben megvizsgálta, hogy az egyes adófajták mennyire bizonyulnak hatékonynak a foglalkoztatási és szociális célkitűzések elérése szempontjából, néhány csökkentett héamértéket még mindenképpen meg kell vizsgálni e tekintetben.

(17)

Miközben számos reformot fogadtak el az üzleti környezet egyszerűsítésére és a korlátozások felszámolására néhány szabályozott szakma esetében, a reformok nem tesznek eleget a belépés akadályainak és a korlátozó magatartások felszámolásának számos más területen (pl. állatorvosok, taxik, egészségügy, jogi szakmák, ideértve a közjegyzőket is). Ezért horizontálisabban és szisztematikusabban kell felülvizsgálni a szabályozott szakmák esetében a belépésre és a magatartásra vonatkozó fennmaradó korlátozásokat, azok szükségességének és arányosságának értékelése érdekében. A kiskereskedelmi ágazatot illetően a forgalmazók számára lehetővé kell tenni, hogy áraikat és az egyéb kereskedelmi feltételeket szabadon határozhassák meg, így a fogyasztók alacsonyabb árakhoz jutnak. A fogyasztók előnyére válnának az ebben a nagyfokúan koncentrált ágazatban hozott egyéb, a versenyt fokozó olyan intézkedések, mint a területfejlesztésre vonatkozó korlátozások megszüntetése vagy felülvizsgálata, és az új forgalmazói kirendeltségek felállítására vonatkozó eljárások ésszerűsítése.

(18)

Intenzívebbé kell tenni a versenyt több hálózatos iparágban (villamosenergia-nagykereskedelem, vasúti ágazat), mivel az ezekre az ágazatokra irányuló eddigi reformok csak részleges eredményekkel jártak. A villamosenergia-piac koncentrációja továbbra is a legnagyobb fokú az Unióban. Míg a villamosenergia-piac új szervezéséről szóló törvény (NOME-törvény) pozitív hatást gyakorolt a versenyre, további lépésekre van szükség az alternatív üzemeltetők villamosenergiatermelési-kapacitásokhoz (pl. vízenergiára alapozott villamosenergia-termelés) való hozzáférésének javítására Franciaországban. A vasúti szállítás terén az új vállalkozások piacra lépése továbbra is korlátozott mind az áruszállítás, mind a nemzetközi személyszállítás terén; az áruszállítást illetően továbbra is fennállnak a megkülönböztetéstől mentes piacra lépés technikai akadályai.

(19)

Franciaország exportpiaci részesedése 2005 és 2010 között 19,4 %-kal csökkent, ami a tagállamok között az egyik legnagyobb visszaesés, és jóval meghaladja a Bizottság által 2012. február 14-én elfogadott, a riasztási mechanizmus keretében készült jelentésben meghatározott küszöböt. A Bizottság szolgálatai a Franciaországról szóló részletes felülvizsgálatukban megállapították, hogy az exportpiaci részesedésvesztés a költség-versenyképesség és a nem ár alapú versenyképesség romlására vezethető vissza, és ezenbelül is különösen az utóbbira. Különösen a fajlagos munkaköltségek növekedése az, ami hátrányosan érinti a francia vállalkozások jövedelmezőségét, korlátozza növekedési képességüket, teljesítményük javítását és az innovációt szolgáló szükséges befektetések megtételét. A magánszektorban történő innovációt elősegítő szakpolitikai intézkedéseket nyomon kell követni, és olyan intézkedésekkel kell kiegészíteni, amelyek helyreállítják a francia vállalkozások jövedelmezőségét.

(20)

Franciaország számos vállalást tett az Euro Plusz Paktum keretében. Ezek a vállalások – valamint a 2011-ben tett vállalások végrehajtása – a foglalkoztatás növelésére, a versenyképesség javítására és az államháztartás fenntarthatóbbá tételére irányulnak. A Bizottság értékelte az Euro Plusz Paktum keretében tett vállalások végrehajtását. Ezen értékelés eredményeit a Tanács az ajánlásokban figyelembe vette.

(21)

Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Franciaország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését. Értékelte a stabilitási programot és a nemzeti reformprogramot, és benyújtotta a részletes felülvizsgálat eredményeit. Figyelembe vette nemcsak a programok Franciaország fenntartható költségvetési és társadalmi-gazdasági politikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–5. ajánlás tartalmazza a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(22)

A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta a stabilitási programot, és véleményét (6) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(23)

A Bizottság részletes felülvizsgálata eredményeinek és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a nemzeti reformprogramot és a stabilitási programot. A Tanács 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait különösen az alábbi 2., 4., és 5. ajánlás tükrözi,

1.

2012-ben és az azt követő években megfelelően részletezett, elsősorban a kiadási oldalt érintő intézkedésekkel erősítse meg és hajtsa végre a költségvetési stratégiát annak érdekében, hogy biztosítsa a túlzott hiány 2013-ig történő kiigazítását, és megvalósítsa a túlzotthiány-eljárás keretében tett tanácsi ajánlásokban meghatározott strukturális kiigazítást. Ezt követően tegyen megfelelő strukturális kiigazítást a középtávú költségvetési cél elérése felé történő megfelelő mértékű előrehaladás érdekében, ideértve a kiadási referenciaérték teljesítését és a megfelelő mértékű előrehaladás biztosítását az adósságcsökkentési referenciaértéknek való megfelelés terén. Vizsgálja felül a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát és megfelelőségét, és ha szükséges, hozzon további intézkedéseket.

2.

Vezessen be további reformokat a munkaerő-piaci szegmentáció leküzdése érdekében a munkavállalók védelmét célzó jogszabályok kiválasztott szempontjainak felülvizsgálatával, a szociális partnerekkel a nemzeti gyakorlatoknak megfelelően folytatott konzultáció keretében, különösen az egyéni elbocsátásokhoz kapcsolódóan; és biztosítsa azt, hogy a minimálbér alakulása ösztönzőleg hasson a munkahelyteremtésre és a versenyképességre; továbbá hozzon intézkedéseket a felnőttek részvételének növelésére az egész életen át tartó tanulás terén.

3.

Fogadjon el olyan munkaerő-piaci intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy az idős munkavállalók tovább folytassanak keresőtevékenységet; javítsa a fiatalok foglalkoztathatóságát, különösen a munkanélküliség veszélyének leginkább kitettek körében, például az igényeikre szabott több és jobb gyakornoki program biztosítása révén; valamint fokozza az aktív munkaerő-piaci intézkedéseket, és biztosítsa, hogy az állami foglalkoztatási szolgálatok hatékonyabb, egyénre szabott segítséget nyújtsanak.

4.

Tegyen további lépéseket egy egyszerűbb és kiegyensúlyozottabb adórendszer felé, áthelyezve a munkára nehezedő adóterhet az adózás olyan más formáira, mint pl. a környezetvédelmi és a fogyasztási adókra, amelyek kevésbé terhelik a növekedést és a külgazdasági versenyképességet; tegyen további erőfeszítéseket az adókiadások (különösen az eladósodást ösztönző adókiadások) csökkentésére és egyszerűsítésére, és vizsgálja felül a jelenlegi csökkentett héakulcsok munkahelyteremtéshez való hozzájárulását.

5.

Tegyen további erőfeszítéseket a szabályozott szakmákat érintő indokolatlan korlátozások megszüntetése érdekében, különösen a szolgáltatások és a kiskereskedelem tekintetében; tegyen további lépéseket a hálózatos iparágak – különösen a villamosenergia-nagykereskedelmi piac – liberalizálása, az energiahálózatok összekapcsolását szolgáló kapacitások kiépítése, valamint új üzemeltetőknek a vasúti áruszállítási és a nemzetközi személyszállítási ágazatba való belépésének elősegítése érdekében.