2012. június 4-én benyújtott kereset — Eni kontra Bizottság

(T-240/12. sz. ügy)

2012/C 217/57

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Eni SpA (Róma, Olaszország) (képviselők: G. Roberti és I. Perego ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen kereset a 2012. április 23-i (prot *D/2012/042026), a COMP/F/38.638 — Butadién gumi és emulziós butadién-sztirol gumi — Ismételt elfogadás ügyre vonatkozó levél ellen irányul, amelyben a Bizottság közölte az ENI-vel azon határozatát, miszerint a Törvényszéknek a T-39/07. sz., Eni kontra Bizottság ügyben 2011. július 13-án hozott ítéletét követően — amely részben megsemmisítette a COMP/F/38.638 — Butadién gumi és emulziós butadién-sztirol gumi ügyben elfogadott 2006. november 29-i C(2006) 5700 határozatot, és csökkentette a bírság összegét — újból megindítja a BR-ESBR eljárást.

Keresetének alátámasztására az ENI egyetlen jogalapra hivatkozik, amelyben a hatáskör hiányát kifogásolja, mivel a Bizottság nem indíthatná meg újból a vizsgálati eljárást a BS-EBSR ügyben egy új, szankciót kiszabó határozat elfogadása céljából.

Az Eni azt állítja, hogy a Törvényszék a 2001. július 13-án hozott ítéletében ugyanis, túl azon, hogy elrendelte a 2006. évi BR-ESBR határozat részleges megsemmisítését, megállapítva, hogy a Bizottság nem értékelte megfelelően a visszaesés súlyosító körülményét, saját — az EUMSZ 261. cikk és az 1/2003 rendelet értelmében vett — érdemi hatáskörét gyakorolta, amikor újból meghatározta a bírság összegét, és saját értékelésével helyettesítette a Bizottság értékelését. E szemszögből a BR-ESBR eljárás újbóli megindítása, túl azon, hogy sérti a hatáskörök megosztásának az EUMSZ 13. cikk szerinti elvét, ellentétes a méltányos eljárásnak az EJEE 6. cikkével és az alapjogi charta 47. elvével, valamint az EJEE 7. cikkében rögzített ne bis in idem elvével.

Az Eni vitatja továbbá, hogy, a megtámadott aktusban állítottakkal szemben, a Törvényszék nem állapított meg puszta eljárási hibát a visszaesésének a 2006. évi BS-ESBR határozatban a Bizottság által történt alkalmazása vonatkozásában; a Bizottság tehát nem hivatkozhat a PVC II-ügy (1) ítélkezési gyakorlatára saját kezdeményezése igazolására, amely e tekintetben is ellentétes az EJEE 7. cikkével.

Végül az Eni azt állítja, hogy a releváns ítélkezési gyakorlat fényében a jelen ügyben mindenesetre teljes egészében kizárható bármely, a visszaesést újból alkalmazó, szankciót kiszabó határozat ismételt elfogadása.

(1)  A C-238/99. P., C-254/99. P., C-247/99. P., 250/99. P.-C-252/99. P. és C-254/99. P. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij NV (LVM) és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. október 15-én hozott ítélet (EBHT 2002., I-8375. o.)