13.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 74/1

—

tekintettel a transzatlanti kapcsolatok amerikai választásokat követő alakulásáról szóló, 2009. március 26-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a Transzatlanti Gazdasági Tanácsról szóló állásfoglalásaira, valamint az EU–USA csúcstalálkozóról és a Transzatlanti Gazdasági Tanács üléséről szóló, 2009. október 22-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a 2009. november 3-án Washingtonban megrendezett EU–USA csúcstalálkozó eredményeire,

—

tekintettel a Transzatlanti Gazdasági Tanács 2009. október 27-i negyedik ülésén elfogadott jelentésre, a Transzatlanti Jogalkotói Párbeszéd ülésén elfogadott közös nyilatkozatra, valamint a 2009. december 4–9-én New York-ban és 2010. június 4-6-án Madridban rendezett ülésekre,

—

tekintettel a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos transzatlanti együttműködés elmélyítéséről szóló, 2009. október 28-i EU–USA közös nyilatkozatra,

—

tekintettel a terrorizmus elleni fellépésről szóló, 2010. június 3-i EU–USA közös nyilatkozatra,

—

tekintettel a G-20-csoport 2010. június 26–27-i torontói és 2010. október 21–23-i szöuli csúcstalálkozójának következtetéseire,

—

tekintettel az ENSZ 2010. szeptember 20–22-én a millenniumi fejlesztési célkitűzésekről tartott magas szintű plenáris ülésére és annak következtetéseire,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel a transzatlanti kapcsolat egyedülálló és sok területre – többek között a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok védelme, a terrorizmus elleni fellépés és a tömegpusztító fegyverek terjedésének megakadályozása iránti kölcsönös elkötelezettségre – terjed ki; az EU és az USA kölcsönös érdekeire és közös értékrendjére figyelemmel hangsúlyozva, hogy hallgatniuk kell egymásra és az Európai Parlamentnek nyitottnak kell lennie arra, hogy az amerikai elnököt és Kongresszust meghallgassa;

B.

mivel az Európai Unió és az Egyesült Államok a világ minden táján karöltve munkálkodik a közös történelmen, kultúrán, érdekeken és értékeken alapuló közös elképzelések megvalósításán, és mivel az EU–USA kapcsolatoknak meghatározó szerepet kell betölteniük annak érdekében, hogy a globális kérdésekkel és az új kihívásokkal a nemzetközi jog keretében és a meglévő multilaterális intézmények – különösen az ENSZ, az EBESZ és a NATO – égisze alatt lehessen szembenézni;

C.

mivel a két transzatlanti partner együtt a világgazdaság felét teszi ki, és 4,28 milliárd dolláros partnerségükkel a világ legnagyobb, legintegráltabb és legrégebb óta fennálló gazdasági társulását és a globális gazdasági fejlődés mozgatórugóját alkotják; mivel a transzatlanti kapcsolatok szilárdsága és az irányukban való elkötelezettség a jelenlegi pénzügyi és gazdasági világválság miatt még nagyobb jelentőséggel bír, mivel a transzatlanti partnerségben nagyobb súlyt kellene fektetni az összehangolt monetáris politikákra;

D.

mivel a gazdaságélénkítés és a munkahelyteremtés érdekében a két partner elkötelezett az együttműködés iránt, és az Európai Parlament továbbra is támogatja a szociális piacgazdaság alapelvén nyugvó transzatlanti piac 2015-re történő megvalósítását, hiszen az – az Unió saját belső piacának kiteljesítése mellett – alapvető szerepet fog betölteni a világgazdaság növekedésének fellendítésében és a talpra állásban;

E.

mivel az emberi tevékenységnek betudható éghajlatváltozáshoz a fejlődő országok járultak hozzá legkevésbé, azonban annak legsúlyosabb következményei őket sújtják; és mivel az éghajlatváltozás negatív külső tényezői veszélyeztetik a szegénység csökkentésére irányuló nemzetközi erőfeszítéseket, ezáltal veszélybe sodorva a millenniumi fejlesztési célok elérését; tekintettel továbbá a fejlődést célzó transzatlanti partnerségre irányuló kezdeményezésről szóló folyamatos párbeszéd szükségességére,

1.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU és az USA kormányzata a globális kihívások és a regionális konfliktusok kezelésekor fokozza a stratégiai párbeszédet, az együttműködést és a koordinációt;

2.

felszólítja mindkét felet, hogy politikájuk egyik fő elemeként világszerte mozdítsák elő a demokráciát és az emberi jogok tiszteletben tartását; underlines the need for intensive coordination in the area of preventive and crisis diplomacy; újólag felszólítja az amerikai kormányt, hogy ratifikálja a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát és csatlakozzon ahhoz; megismétli a halálbüntetés univerzális eltörlésére vonatkozó felhívását;

3.

szükségesnek tartja, hogy az EU–USA csúcstalálkozón mindkét partner vállaljon vezető szerepet a G20-ak kötelezettségvállalásainak végrehajtásában;

4.

hangsúlyozza az EU és az USA közötti együttműködés fontosságát abban, hogy konkrét feladatokban egyezzenek meg annak érdekében, hogy a 2009 decemberében Cancúnban megrendezendő COP-16 konferencián tudományos bizonyítékokon alapuló nemzetközi megállapodás születhessen, amely az éghajlatváltozás enyhítésére irányuló intézkedések megfelelő finanszírozására és a fejlődő országokban történő alkalmazására is kiterjed;

5.

üdvözli, hogy az amerikai vezetés új megközelítést alkalmaz Izrael tekintetében, és felszólít az euro-amerikai partnerség fellendítésére az izraeli-palesztin konfliktus kapcsán; ebben az összefüggésben üdvözli az Izrael és a Palesztin hatóság közötti közvetlen tárgyalások beindítását, melyet 2010. szeptember 2-án Washingtonban jelentettek be rámutat arra, hogy további tárgyalásokra van szükség annak érdekében, hogy egy megállapodás szerinti időkereten belül Izraelen belül két állam jöjjön létre, ahol is a független, demokratikus és életképes palesztin állam békében és biztonságban él Izrael mellett; hangsúlyozza, hogy a régió országai és az EU alapvető érdekében álló tartós békét az ENSZ Biztonsági Tanácsa vonatkozó határozatai, a madridi elvek – többek között a földet a békéért elv, az útiterv, valamint a felek között már érvényben lévő megállapodások – alapján kell megvalósítani, és hangsúlyozza, hogy felismervén az arab békekezdeményezés és az arab partnerekkel tovább folytatandó együttműködés jelentőségét, a Közel-Kelettel foglalkozó kvartett aktív részvételére szükség lesz a békefolyamatban; sürgeti az izraeli kormányt, hogy újítsa meg a telepépítési moratóriumot; aktívabb európai szerepvállalásra szólít fel Szíriával és Libanonnal szemben;

6.

hangsúlyozza, hogy az iráni atomprogramot övező bizonytalanság veszélyezteti az atomsorompó-rendszert, valamint a régió és a világ stabilitását; csalódottságának ad hangot, hogy Irán továbbra is visszautasítja a teljes körű együttműködést a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel (NAÜ) azáltal, hogy akadályozza a NAÜ munkáját, megtagadja a legfontosabb nukleáris létesítményeibe történő bejutást és megvétózza az ellenőrök kinevezését; felszólítja Irán vezetőségét, hogy tegyen eleget az atomsorompó-szerződés szerinti kötelezettségének; követeli, hogy Teherán ratifikálja és hajtsa végre a biztosítéki egyezmény kiegészítő jegyzőkönyvét, és felhívja az USA-t és az EU-t, hogy külpolitikájukat hangolják össze e cél elérése érdekében;

7.

szorgalmazza az EU és az Egyesült Államok közötti jobb együttműködést Afganisztánban és Pakisztánban a békéhez és a stabilitáshoz, a demokráciához, az emberi jogokhoz és a régió fejlődéséhez való hozzájárulás végett; hangsúlyozza, hogy a szomszédos országoknak és más kulcsfontosságú szereplőknek is részt kell venniük a folyamatban, ami jelentős mértékben hozzájárulhat a régió stabilizációjához;

8.

tudatában annak, hogy a titkos katonai dokumentumok kiszivárogtatása veszélybe sodorhatja a fegyveres erők tagjait, mély aggodalmának ad hangot a közelmúltban elhangzott azon komoly vádak miatt, hogy a kínzást elfogadottnak tekintették Irakban; arra szólít fel, hogy ezt a kérdést egy független transzatlanti vizsgálat indítása céljából az EU–USA csúcstalálkozón vessék fel;

9.

nyomatékosan sürgeti a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, hogy tegyen eleget a hatoldalú tárgyalások keretében vállalt kötelezettségeinek, ideértve a nukleáris fegyverek és programok teljes és nyomon követhető leszerelését és felszámolását; felszólítja a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, hogy maradéktalanul tegyen eleget a nukleáris fegyverkezés felszámolása és a nukleáris fegyverzet leszerelése keretében vállalt kötelezettségeinek; határozott támogatásáról biztosítja a hatoldalú tárgyalásokat, továbbá megingathatatlan szándéka marad, hogy a kérdést diplomáciai eszközökkel kielégítő és átfogó módon rendezze;

10.

üdvözli a 2010. áprilisi nukleáris biztonsági csúcstalálkozó eredményét, amely rávilágított a nukleáris terrorizmus megelőzésének, valamint az érzékeny nukleáris anyagok biztonsága négy éven belül történő megteremtésének globális jelentőségére, továbbá hogy munkatervben állapodtak meg a meglévő nukleáris biztonsági rendszerek és programok javítása és egyetemessé tétele érdekében; támogatja az egyes országok által a hazai biztonság javítására tett kezdeményezéseket, és bátorítja a többi országot a csatlakozásra;

11.

rámutat a NATO jelentőségére, mivel ez a transzatlanti biztonság sarokköve, és stratégiai együttműködésre hív fel az USA és az EU tagországai között a globális biztonsági kérdések rendezése érdekében; tudomásul veszi az új stratégiai koncepció elfogadása érdekében végzett munkát; úgy véli, hogy e szélesebb körű biztonsági struktúrában bekövetkezett fejleményekkel is foglalkozni kell az Oroszországgal és a nem EU-tag EBESZ-tagállamokkal folytatott párbeszédben; hangsúlyozza a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) fontosságát és a fokozott európai védelmi képességek értékét a transzatlanti biztonság erősítése tekintetében;

12.

rámutat az EU és az USA számára egyaránt jelentkező különféle kihívások növekvő számára; sürgeti a partnereket, hogy kezdeményezzenek olyan közös átfogó folyamatot, amelynek keretében a transzatlanti politikai intézkedések értékelésére és kidolgozására az e kérdések megoldására irányuló egységes, következetes és széles körű stratégia érdekében kerül sor;

13.

hangsúlyozza, hogy a régió stabilitása szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír, hogy Dél-Szudán függetlenségéről tisztességes és demokratikus népszavazást tartsanak; sürgeti az EU-t és az Egyesült Államokat, hogy a szudáni hatóságokkal szorosan együttműködve biztosítsák a Szudán jövőjét eldöntő, 2011 januárjában megrendezendő népszavazás békés, tisztességes és átlátható mivoltát;

14.

üdvözli a Barack Obama amerikai és Dimitrij Medvegyev orosz elnök által 2010. április 8-án Prágában aláírt új START-szerződést, és örömmel tekint annak mindkét fél általi, mielőbbi ratifikációja elé;

15.

rámutat arra, hogy az EU és az USA latin-amerikai kereskedelmi és politikai érdekei átfedésben vannak, és hogy az EU stratégiai partnerségben áll Mexikóval és Brazíliával, valamint szabadkereskedelmi egyezményt kötött Chilével és Mexikóval, továbbá Kolumbiával is tárgyal szabadkereskedelmi megállapodás megkötéséről;

16.

meggyőződése, hogy a Transzatlanti Gazdasági Tanács a transzatlanti gazdasági kapcsolatok irányításának legmegfelelőbb mechanizmusát szolgáltatja; sürgeti a partnereket, hogy használják ki a Transzatlanti Gazdasági Tanács teljes potenciálját a gazdasági integráció előtt álló akadályok leküzdéséhez és a szociális piacgazdaság alapelvén nyugvó transzatlanti piac 2015-ig történő kiteljesítéséhez, amely pozitív választ jelent a jelenlegi gazdasági és társadalmi válságokra;

17.

kéri a Transzatlanti Gazdasági Tanács stratégiai szemléletének javítását annak érdekében, hogy az az összes érintett fél érdekeit magában foglalja; ismételten felszólít arra, hogy időben küldjék meg a Transzatlanti Gazdasági Tanács üléseinek ütemezését, napirendjeit, menetrendjeit és az elért eredményekről szóló jelentéseket, amelyeknek jóval az ülések előtt az érdekelt felek rendelkezésére kell állniuk, és amelyeket később az átláthatóság fokozása érdekében közzé kell tenni;

18.

üdvözli, hogy az érdekeltek széles köre, köztük az üzleti élet képviselői látják el tanáccsal a Transzatlanti Gazdasági Tanácsot, és ismételten kéri, hogy az Atlanti-óceán mindkét partján biztosítsanak hasonló szerepet a szakszervezeti mozgalmak képviselőinek annak érdekében, hogy a szociális dimenziót teljes mértékben figyelembe vegyék; felszólít arra, hogy a transzatlanti munkaügyi párbeszéd és a transzatlanti energetikai párbeszéd vezetőit vonják be a tanácsadó csoportba;

19.

felkéri a Bizottságot, hogy tekintettel a Transzatlanti Gazdasági Tanács soron következő ülésére, szorgalmazza a harmadik fél által elvégzendő tesztelésre kötelezett termékek, különösen az IKT-termékek és elektromos berendezések megfelelőségi nyilatkozatainak kölcsönös elismerését lehetővé tévő eljárások hivatalos elfogadását, fektessen súlyt a törvényes mértékegységek kölcsönös elismerésére, különös tekintettel az uniós termékek csupán metrikus címkézésének elfogadására az Egyesült Államokban, továbbá tekintse át a szabványosítás kérdését az Egyesült Államok hatóságaival, szervezzen az innovatív megoldásokra összpontosító kerekasztal-beszélgetéseket és végezzen egyeztetéseket nemzetközi szinten; meggyőződése, hogy az innovációs partnerségnek meg kell haladnia a szellemi tulajdonjogok érvényesítését, és stratégiai párbeszédet kellene folytatnia a versenypolitikáról, a technológiatranszferről és a szabványok konvergenciájáról;

20.

alapvető fontosságúnak tartja, hogy a Transzatlanti Gazdasági Tanácsban kezdődjön párbeszéd az új élelmiszerekről és az élelmiszer-termelésben használt új technológiák alkalmazásáról; aggodalmának ad hangot a klónozás állattenyésztésben történő alkalmazása miatt;

21.

együttműködést szorgalmaz a Transzatlanti Gazdasági Tanácson belül az ipari ágazatok, és elsősorban a kkv-k szabályozási környezetét érintő valamennyi kérdésről az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag (SBA) megközelítését (Gondolkozz előbb kicsiben!) követve a transzatlanti hatású jogszabályok mérlegelésekor;

22.

üdvözli a „Nyitott égbolt” EU–USA repülési egyezmény második szakaszának 2010. júniusi aláírását mint a hatékony együttműködés sarokkövét, valamint a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) legújabb megállapodása 2010. október 8-i aláírását a transzatlanti repülési piac irányába tett fontos lépésként; ugyanakkor felszólítja az Egyesült Államok hatóságait és a Bizottságot, hogy munkálkodjanak a légi fuvarozóknak az Atlanti-óceánon átívelő nagyobb befektetési és tulajdonlási szabadságáért, amelyet nem befolyásolhat a külföldi állampolgárság;

23.

megállapítja, hogy a mezőgazdasági termékek legnagyobb termelőiként, exportőreiként és importőreiként az EU és az Egyesült Államok hasonló kihívásokkal néz szembe, és fontos szerepet játszik az élelmiszerbiztonság megteremtésében a világban; kéri az Európai Parlament és az Egyesült Államok Kongresszusa közötti együttműködés fokozását agrárpolitikáik párhuzamos reformfolyamatával kapcsolatban;

24.

hangsúlyozza, hogy a Transzatlanti Gazdasági Tanács a partnerek közötti makrogazdasági együttműködés kereteként is használható, rámutatva arra, hogy a partnerek a válság idején példás együttműködésről tettek tanúságot, és ösztönzi az illetékes monetáris intézeteket, hogy fokozzák az koordinációt, különösen a felügyelet és a rendszerkockázatok megelőzése terén; elismeri az EU és az USA pénzügyi intézetek – többek között az IMF, a Világbank és a Nemzetközi Fizetések Bankja – világában betöltött jelentős szerepét;

25.

ismételten felszólítja az EU és az USA vezetőit, továbbá a Transzatlanti Gazdasági Tanács társelnökeit, hogy a Transzatlanti Gazdasági Tanács sikere érdekében vegyék figyelembe a jogalkotók kulcsfontosságú szerepét; sürgeti őket, hogy teljes mértékben és közvetlenül vonják be a transzatlanti jogalkotói párbeszéd képviselőit a Transzatlanti Gazdasági Tanács tevékenységébe, mivel a jogalkotók végrehajtó szerveikkel közösen felelősek a Transzatlanti Gazdasági Tanács számos határozatának átvételéért és felügyeletéért;

26.

véleménye szerint feltétlenül biztosítani kell, hogy a Kongresszus és az Európai Parlament legilletékesebb tagjait bevonják a jogalkotói párbeszédbe és a Transzatlanti Gazdasági Tanács folyamatába, hogy el lehessen kerülni az olyan jogszabályokat, amelyek nem szándékolt következményekkel járnak a transzatlanti kereskedelemre és beruházásokra; reméli, hogy az Európai Parlament fent említett 2009. március 26-i állásfoglalásában megfogalmazott ajánlásokkal összhangban a transzatlanti jogalkotói párbeszéd az új megállapodás segítségével transzatlanti parlamentközi közgyűléssé fejlődhet;

27.

továbbra is határozottan sürgeti az amerikai törvényhozást – és felhívja a Bizottságot, hogy Transzatlanti Gazdasági Tanácson belül járjon el hasonlóan –, hogy vizsgálja újra a konténerek 100 %-ának kötelező átvilágítását, és dolgozzon ki kockázatkezelésen alapuló együttműködést az Egyesült Államokkal, beleértve az uniós és egyesült államokbeli kereskedelmi partnerségi programok kölcsönös elismerését a Vámigazgatások Világszervezete SAFE szabványokra vonatkozó keretének (SAFE Framework of Standards) megfelelően;

28.

hangsúlyozza, hogy a dohai fejlesztési fordulót mihamarabb le kell zárni; a többoldalú kereskedelmi szabályok és tárgyalások tekintetében közös szemléletmód kialakítására szólít fel az olyan feltörekvő gazdaságok bevonásával, mint Kína, India és Brazília;

29.

meggyőződése, hogy a Transzatlanti Gazdasági Tanács fontos szerepet játszhat a harmadik országokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatokban mind az EU, mint az Egyesült Államok által képviselt közös szemléletmód előmozdításában, és egyben megválaszolva a piaci hozzáféréssel kapcsolatos aggodalmakat;

30.

emlékeztet arra, hogy a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatban tett, többnyire lemaradásban lévő nemzetközi kötelezettségvállalások csak akkor érhetők el, ha a fejlett ipari országok fenntartják elkötelezettségüket, és 2015-re GDP-jük 0,7 %-val járulnak hozzá a tengerentúli fejlesztési segélyekhez; felszólítja tehát az EU-t és az USA-t, valamint a többi nemzetközi adományozót, hogy tegyenek eleget kötelezettségvállalásaiknak és hozzanak intézkedéseket a millenniumi fejlesztési célok 2015-re való eléréséhez szükséges folyamat felgyorsítása érdekében;

31.

emlékeztet arra, hogy a II. bázeli egyezményt, és annak hamarosan elkészülő felülvizsgált változatát globális szabványnak szánták, és sürgeti az Egyesült Államokat, hogy az említett egyezményt gyorsan hajtsa végre; ezért rendkívül aggályosnak tartja, hogy a válságra adott válaszként elfogadott különböző nemzeti jogszabályokban (különösen az Egyesült Államok tőzsdei reformról és fogyasztóvédelemről szóló törvénye – Wall Street Reform and Consumer Protection Act –, amely korlátozza a külső minősítések elismerését) meghatározott korlátozások e globális norma alkalmazásának súlyos széttöredezését eredményeznék; megjegyzi ezenkívül, hogy a következetes globális számviteli szabályok elengedhetetlenül fontosak az egyenlő feltételek megteremtéséhez, és felszólítja az Egyesült Államokat, hogy fogadja el a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokat (IFRS);

32.

megjegyzi, hogy a válság a legsúlyosabb globális recesszió volt a nagy gazdasági világválság óta, és hogy a világ kormányai, különösen az EU és az Egyesült Államok kormányai válaszul eddig soha nem látott módon működtek együtt, hogy megreformálják a pénzügyi piacokat és intézményeket; kéri, hogy az EU és az Egyesült Államok közötti pénzügyi piacokról szóló szabályozási párbeszéd – a szabályozói megközelítések összehangolásáért felelős szerepkörében – tárja fel az eltéréseket, és tegyen erőfeszítéseket a konvergencia javítása érdekében;

33.

úgy véli, hogy a válság kitörésekor – akár globálisan, akár az Egyesült Államokban vagy az Európai Unióban – alkalmazott gazdasági és pénzügyi irányítási struktúrák nem biztosítottak elegendő stabilitást a globális pénzügyi rendszer számára; úgy véli, hogy a gazdasági és pénzügyi piacok növekvő kölcsönös függősége miatt, a makrogazdasági politikákkal kapcsolatos együttműködést és a nagyobb gazdaságok felügyeletét meg kell erősíteni; ezenkívül elismeri, hogy az EU-nak foglalkoznia kell a nemzetközi monetáris alapban való képviseletének kérdésével;

34.

felszólítja az Európai Uniót és az Egyesült Államokat, hogy dolgozzanak együtt Kínával azon, hogy protekcionista vagy megtorló intézkedések alkalmazása nélkül rendezzék a valutaárfolyamokkal kapcsolatos globális vitát; úgy véli, hogy az EU tagállamai az Egyesült Államokhoz képest más piaci nyomásoknak vannak kitéve, különösen a deviza-államkötvények és a monetáris unió megléte szempontjából, felszólítja az Egyesült Államokat, hogy nemzeti monetáris politikáit az árfolyamok globális egyensúlya problémájának súlyosbítása nélkül hajtsa végre;

35.

megjegyzi, hogy a Frank-Dodd-törvény és a szabályozási reform az EU-ban összhangban áll a G20-kezdeményezésekkel és úgy véli, hogy fontos, hogy ez az együttműködés folytatódjék a teljes szabályalkotási folyamat alatt; megjegyzi, hogy ez különösen egyértelmű a tőzsdén kívüli ügyletekben forgalmazott származtatott pénzügyi eszközök piacára vonatkozó jogszabályok esetében; hangsúlyozza, hogy a divergenciák nagy részét a jogalkotás természetét és a felügyelők szabályalkotásban betöltött szerepét illetően tapasztalható különbségek okozzák;

36.

üdvözli az EU–USA Energiatanács létrehozását, hogy új keretet biztosítson az olyan stratégiai, energiával kapcsolatos kérdésekről szóló párbeszéd elmélyítése számára, mint az ellátás biztonsága vagy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrások irányába való elmozdulással kapcsolatos politikák, és hogy erősítse az energiatechnológia terén folyó tudományos együttműködést; üdvözli az irodai berendezések energiahatékonyságára vonatkozó címkézési programok összehangolásáról szóló, új EU–USA Energy Star megállapodás parafálását és az energiatechnológiák fejlesztésével kapcsolatos együttműködést;

37.

arra ösztönzi a Transzatlanti Gazdasági Tanácsot, hogy dolgozzon ki közös külső energiastratégia és nyersanyag-stratégia irányába mutató együttműködést, amely támogatja a források, ellátási útvonalak és az infrastruktúra diverzifikációját és előmozdítja az energiahatékony gazdaságot az energiaellátás biztonságának és az energiafüggetlenség fokozása érdekében; ösztönzi a Transzatlanti Gazdasági Tanácsot, hogy nyújtson segítséget az energiamixre vonatkozó egységes fenntarthatósági kritériumok meghatározásában és gyorsítsa fel a kutatást és fejlesztést, többek között a bioüzemanyagok területén; úgy véli, hogy a nyersanyagokra és a ritka földfémekre vonatkozó, az ezektől való függőség csökkentését célzó, megfelelő politika alapvető fontosságú;

38.

megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás olyan globális kihívás, amelyre nem létezik egyetlen üdvözítő politikai és technológiai megoldás, de a meglévő lehetőségek kombinációja és a hatékonyság jelentős mértékű növelése a gazdaság és a társadalom minden területén a fejlett és a fejlődő országokban hozzájárulna az erőforrás- és elosztási probléma megoldásához, és előkészítene egy harmadik ipari forradalmat;

39.

sürgeti az EU elnökségét, hogy a közelgő cancúni csúcstalálkozón törekedjék arra, hogy az Egyesült Államok határozottan kötelezze el magát, és kérje az USA együttműködését az uniós kibocsátás-kereskedelmi rendszer, illetve az egyesült államokbeli regionális vagy szövetségi szintű kereskedelmi rendszerek közötti kapcsolatok előmozdításában; megjegyzi e tekintetben, hogy fontos biztosítani a közös normákat és viszonyítási alapokat az összes újonnan kialakuló kibocsátás-kereskedelmi rendszert alkalmazó piacon a kialakulófélben levő piac elé gördített esetleges szabályozási akadályok elkerülése végett;

40.

felszólítja az Amerikai Egyesült Államokat, hogy hagyja jóvá az EU és az USA közötti első repülési megállapodás, valamint az EU és az USA közötti repülésbiztonsági megállapodás teljes és tényleges végrehajtását; emlékezteti mind a Bizottságot, mind az USA hatóságait, hogy a második megállapodás megkötésének kudarca oda vezethet, hogy egyes tagállamok hatálytalanítják az első megállapodást;

41.

sürgeti a Transzatlanti Gazdasági Tanácsot, hogy ösztönözze az együttműködést a kutatás területén a nemrég meghosszabbított EU–USA tudományos és technológiai megállapodás hatékonyabb kiaknázása érdekében, mégpedig a kölcsönös stratégiai érdekű területek összehangolt megközelítésének kiterjesztésével és az energiakutatás területén folyó együttműködések intenzívebbé tételéve;

42.

hangsúlyozza a szoros transzatlanti együttműködés jelentőségét a digitális menetrend, például a digitális piac, az internetszabadság a világban, a hálózatsemlegesség, a magánélet tiszteletben tartásához való jog, a közös normák, az átláthatóság és az ACTA-val kapcsolatos jogállamiság szempontjából;

43.

alapvető fontosságúnak tartja egy közös EU–USA cselekvési stratégia kialakítását a szellemi tulajdonjogok érvényesítésével kapcsolatban a hamisított és kalózáruk szárnyaló globális kereskedelmének leküzdése céljából; szorgalmazza egy transzatlanti munkacsoport létrehozását a hamisítás leküzdésére, amelyre a politikai eltökéltség jeleként van szükség az innovatív és kreatív iparágak versenyképességét romboló illegális tevékenységek elleni küzdelemhez a polgári szabadságok, a véleménynyilvánítás szabadsága, a magánélet és a szabályszerű eljárás tiszteletben tartása mellett;

44.

ragaszkodik ahhoz, hogy az EU-nak egyetlen egységként kell tárgyalnia az Egyesült Államok vízummentességi programjába való felvételről annak biztosítására, hogy a vízummentességi programon kívül maradt négy tagállam – Bulgária, Ciprus, Lengyelország és Románia – ne kössön az Egyesült Államokkal a vízummentesség elnyerésére irányuló kétoldalú megállapodásokat; megismétli, hogy a Bizottságnak politikai és technikai szinten továbbra is hangsúlyoznia kell az Egyesült Államok számára, hogy az EU igen fontosnak tartja, hogy a kimaradt négy uniós tagállamra a lehető leghamarabb kiterjesszék a vízummentességi programot;

45.

hangsúlyozza az EU és az USA közötti együttműködésre jellemző szellemiséget a globális terrorizmus elleni harcban, és sürgeti az EU-t és az Egyesült Államokat, hogy továbbra is együttműködő módon törekedjenek a terrorizmus megújuló fenyegetésének leküzdésére; hangsúlyozza e téren azon elkötelezettségét és szilárd meggyőződését, miszerint biztosítani kell, hogy a biztonsági intézkedések ne ássák alá a polgári szabadságok és alapvető jogok védelmét, valamint a magánélet és az adatvédelem messzemenő tiszteletben tartását; megerősíti, hogy a szükségesség és az arányosság elvei kulcsfontosságúak és nélkülük nem lehet hatékony küzdelmet folytatni a terrorizmus ellen;

46.

üdvözli, hogy a banki adatok továbbításáról szóló EU–USA megállapodás tükrözi az Egyesült Államok hajlandóságát, hogy pozitívan reagáljon az Európai Parlament által a SWIFT-jelentéssel kapcsolatban felvetett adatvédelmi kérésekre;

47.

felszólítja a Tanácsot, hogy késlekedés nélkül adja hozzájárulását az EU–USA adatvédelmi megállapodással kapcsolatos, nagyra törő tárgyalási mandátumhoz; sürgeti az uniós tárgyalófelet, hogy az alapvető jogok védelme érdekében törekedjen a tárgyalások előmozdítására; támogatja a Bizottság azon megközelítését, mely szerint ennek a keretmegállapodásnak érvényesnek kell lennie az összes jövőbeni és létező uniós vagy tagállamok általi adatátadásra és -feldolgozásra vonatkozó megállapodásra az Egyesült Államokkal az igazságügyi és rendőrségi együttműködés keretében;

48.

felszólítja mind az Egyesült Államokat, mind az EU-t, hogy az adatgyűjtést és -feldolgozást tartsa a biztonsági célokhoz szükséges abszolút minimumon a szabadságot és a polgári szabadságokat érő fenyegetések minimalizálása végett, és sürgeti, hogy az adatátadással kapcsolatos kéréseket és más, az igazság- és belügyekkel kapcsolatos intézkedéseket általánosan egy többoldalú USA–EU keretben tartsák, ne pedig az egyes tagállamokkal bilaterális alapon;

49.

hangsúlyozza, hogy súlyos aggodalommal tekint az ún. utazásösztönző törvényre (Travel Promotion Act) és diszkriminációt kiváltó hatására, hogy csak a vízummentességi program résztvevőire terjed ki hatálya, továbbá adatvédelmi aggályainak ad hangot, mivel fizetni csak a négy fő hitelkártyával lehet, amely társaságok közül mindegyik az Egyesült Államok területén rendelkezik székhellyel; szorgalmazza, hogy az elektronikus utazásengedélyezési rendszer (ESTA) díjának ügyét vessék fel a következő, decemberi EU–USA igazság- és belügyi miniszteri találkozón;

50.

tekintettel az Atlanti-óceán mindkét oldalán a közelmúltban végbement fejleményekre, amelyek kihívást jelentenek a harmonikus, sokszínű társadalmakra, nyílt párbeszédet szorgalmaz kormányaink és társadalmaink között arról, hogy miként törekedhetünk nagyobb toleranciára és a sokszínűség tiszteletben tartására saját közösségeinkben az alapvető emberi jogok mindenki általi tiszteletben tartásának összefüggésében;

51.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Amerikai Egyesült Államok kongresszusának, a Transzatlanti Jogalkotók Párbeszéde társelnökeinek, továbbá a Transzatlanti Gazdasági Tanács társelnökeinek és titkárságának.