2.9.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 258/6

1.

arra, hogy az Európai Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul, amint ez az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkéből és különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikkéből következik;

2.

arra, hogy – többek között az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 9. és 10. cikkében – az Unió kifejezetten kötelezettséget vállalt a társadalmi kirekesztés, a hátrányos megkülönböztetés és az egyenlőtlenség elleni küzdelemre;

3.

arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 19. cikke kifejezetten felhatalmazza a Tanácsot arra, hogy hozzon megfelelő intézkedéseket a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében; a Tanács ezt a hatáskörét gyakorolta akkor, amikor elfogadta a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000/43/EK irányelvet;

4.

az Európai Tanács 2007. decemberi (3) és 2008. júniusi (4) ülése alkalmával elfogadott elnökségi következtetésekre; a romák integrációjáról szóló 2008. decemberi tanácsi következtetésekre (5); a romák társadalmi befogadásáról szóló 2009. júniusi tanácsi következtetésekre (6) és a romák társadalmi befogadásának a következtetések mellékletében foglalt közös alapelveire; a romák befogadásának előmozdításáról szóló 2010. júniusi tanácsi következtetésekre (7); az Európa 2020 stratégia elfogadásáról szóló 2010. júniusi európai tanácsi következtetésekre (8); valamint a gazdasági, szociális és területi kohézióról szóló ötödik jelentésről szóló 2011. februári tanácsi következtetésekre (9);

5.

az Európai Unióban élő roma nők helyzetéről szóló 2006. júniusi európai parlamenti állásfoglalásra; „A romák szociális helyzetéről és munkaerő-piaci hozzáférésük javításáról az EU-ban” című 2009. márciusi európai parlamenti állásfoglalásra; „A romák helyzete Európában” című 2010. szeptemberi európai parlamenti állásfoglalásra; valamint a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról szóló 2011. márciusi európai parlamenti állásfoglalásra;

6.

a romák társadalmi és gazdasági integrációjáról szóló bizottsági közleményre (10) és az azt kiegészítő, „Romák Európában: a romák társadalmi befogadását elősegítő európai uniós eszközök és politikák végrehajtása – Jelentés az elért eredményekről” címet viselő munkadokumentumra (11);

7.

a 2008. szeptember 16-án Brüsszelben és a 2010. április 8-án Córdobában megrendezett európai roma csúcstalálkozóra;

8.

a Régiók Bizottsága által „A romák társadalmi és gazdasági integrációja Európában” címmel kiadott 2010. decemberi véleményre;

9.

az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK rendeletnek a marginalizált közösségeket segítő, lakásberuházási intézkedések támogathatósága tekintetében történő módosításáról szóló, 2010. május 19-i 437/2010/EU európai parlamenti és a tanácsi rendeletre (12);

10.

a romák társadalmi befogadásának elősegítésére irányuló nemzeti, európai és nemzetközi szintű erőfeszítések ellenére továbbra is számos roma él súlyos szegénységben és néz szembe mélyen gyökerező társadalmi kirekesztettséggel és megkülönböztetéssel, valamint azzal, hogy alapvető jogainak gyakorlása korlátokba ütközik, ami gyakran azzal jár, hogy ezeknek a személyeknek korlátozott lehetőségeik vannak a minőségi oktatásban való részvételre, a minőségi álláshelyekhez jutásra és a minőségi szolgáltatások igénybevételére, emellett alacsony jövedelemszinttel és átlag alatti színvonalú lakhatási körülményekkel rendelkeznek, valamint gyenge egészségi állapot és alacsonyabb várható élettartam jellemzi őket. Ez a helyzet nemcsak a romákat érinti, hanem a társadalom egésze számára is gazdasági veszteséget jelent a kárba vesző humántőke és a termelékenység kiesése révén;

11.

az egyes tagállamokban eltérő a roma népesség nagysága, valamint a romák társadalmi és gazdasági helyzete; ezért a romák társadalmi befogadásával kapcsolatos tagállami megközelítéseket az egyes tagállamokban fennálló körülményekhez és szükségletekhez kell igazítani, többek között olyan szakpolitikák elfogadásával vagy végrehajtásuk folytatásával, amelyek szélesebb összefüggésben foglalkoznak a marginalizált és a hátrányos helyzetű csoportokkal, köztük a romákkal;

12.

ahhoz, hogy a romák életkörülményei javuljanak és társadalmi befogadásuk terén előrelépést lehessen elérni, alapvető fontosságú, hogy magukat a romákat is bevonják e folyamatba, ők pedig aktívan részt vegyenek abban;

13.

az alapvető jogoknak – az elsősorban a megkülönböztetéssel és a szegregációval szembeni fellépés révén, valamint a meglévő uniós jogszabályokkal és a tagállamok nemzetközi kötelezettségeivel összhangban történő – védelme alapvető fontosságú a marginalizált közösségek, köztük a romák helyzetének javítása szempontjából;

14.

a romák helyzetének javítása azon túl, hogy sürgetően fontos társadalmi prioritás, hosszú távon erősítheti a gazdasági növekedést; a befogadási politikák sikeres megvalósítása hozzá fog járulni a tagállamok azon erőfeszítéseihez, amelyek az Európa 2020 stratégia céljainak, és azokon belül különösen a foglalkoztatás, az oktatás és a társadalmi befogadás területét érintő kiemelt céloknak az elérését szolgálják;

15.

a romák társadalmi és gazdasági befogadásának előmozdítását célzó szakpolitikák kialakítása és végrehajtása elsősorban a tagállamok hatáskörébe tartozik, az uniós szintű intézkedéseknek pedig figyelembe kell venniük a tagállamok eltérő körülményeit, és tiszteletben kell tartaniuk a szubszidiaritás elvét. A romák befogadásának előmozdítása a tagállamok és az EU közös feladata és érdeke is, az uniós szintű együttműködés pedig jelentős hozzáadott értéket jelent, hiszen fokozza a versenyképességet, a termelékenységet és a gazdasági növekedést csakúgy, mint a társadalmi kohéziót;

16.

a romák befogadását célzó, olyan kulcsterületeket érintő szakpolitikák megtervezésekor, mint az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és az egészségügyi ellátás, a „kifejezett, de nem kizárólagos célbavétel” közös alapelvével (13), valamint az emberi jogi szempontokkal összhangban elsődlegesen a társadalmi-gazdasági és – amennyiben releváns – a területi vonatkozásokat kell alapul venni. Az etnikai származásból adódó hátrányok kiküszöbölését, illetve ellensúlyozását célzó konkrét intézkedések is hozhatók;

17.

a többszörös megkülönböztetés kockázatának kitett roma nők és lányok érdekeire és nehézségeire külön figyelmet kell fordítani, és ennek megfelelően minden olyan szakpolitikában és intézkedésben, amely a romák befogadásának előmozdítására irányul, érvényesíteni kell a nemek közötti egyenlőség szempontjait is;

18.

égető szükség van arra, hogy véget vessünk a szegénység és a társadalmi kirekesztettség generációról generációra való átörökítésének; ezt szem előtt tartva tehát a roma gyermekek helyzetét már a lehető legfiatalabb kortól kezdve javítani kell, hogy ki tudják bontakoztatni képességeiket. Mindebben központi szerepe van az oktatásnak és a képzésnek – külön figyelmet fordítva a nemek közötti egyenlőség szempontjaira –, valamint a családokkal való szoros együttműködésnek;

19.

„A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című bizottsági közleményt (14), amely felkéri a tagállamokat, hogy a romák befogadása tekintetében fogadjanak el átfogó megközelítést, illetve fejlesszék azt tovább, továbbá arra ösztönzi őket, hogy az oktatás, a foglalkoztatás, az egészségügyi ellátás és a lakhatás területén tűzzenek ki elérhető nemzeti célokat, emellett pedig hozzanak létre ellenőrző mechanizmust és tegyék a romák befogadására irányuló projektek számára elérhetőbbé a meglévő uniós forrásokat, a területükön élő roma népesség nagyságával és társadalmi-gazdasági helyzetével összhangban és az eltérő nemzeti körülmények figyelembevételével;

20.

javítsák a romák társadalmi és gazdasági helyzetét egyrészt azáltal, hogy az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és az egészségügyi ellátás területén az általános érvényesítés megközelítésének alkalmazására törekszenek – adott esetben figyelembe véve a romák befogadásának közös alapelveit –, másrészt azáltal, hogy egyenlő hozzáférést biztosítanak a minőségi szolgáltatásokhoz, továbbá hogy alkalmazzanak integrált megközelítést e szakpolitikák tekintetében, és a lehető legnagyobb mértékben használják ki a rendelkezésre álló forrásokat;

21.

az oktatás, a foglalkoztatás, az egészségügyi ellátás és a lakhatás területén állapítsanak meg a tagállami szakpolitikákkal összhangban lévő célkitűzéseket, illetve továbbra is munkálkodjanak e célkitűzéseik megvalósításán, a marginális helyzetű roma közösségek és a lakosság egésze közötti szakadék megszüntetése érdekében. Különleges figyelmet kell szentelni annak, hogy az egyenlő hozzáférés a gyakorlatban is megvalósuljon. A célkitűzéseket az alábbi kiemelt területekre lehet összpontosítani, különleges figyelmet fordítva a nemek közötti egyenlőség dimenziójára:

22.

saját specifikus körülményeiket figyelembe véve 2011 végéig készítsék el, tegyék naprakésszé, illetve fejlesszék tovább a romák befogadását célzó stratégiáikat vagy azokat az integrált szakpolitikai intézkedéscsomagjaikat, amelyek a társadalmi befogadási politikák tágabb keretén belül a romák helyzetének javítására irányulnak, az Európa 2020 stratégia keretébe illeszkedő nemzeti reformprogramjaik kidolgozása, végrehajtása és ellenőrzése során pedig vegyék figyelembe a romák társadalmi és gazdasági befogadása előmozdításának szükségességét;

23.

megfelelően ellenőrizzék és értékeljék a romák befogadását célzó stratégiáik hatását vagy a 22. pontban említett integrált szakpolitikai intézkedéscsomagjaik hatását;

24.

adott esetben gondoskodjanak arról, hogy a rendelkezésre álló uniós források a romák befogadását célzó nemzeti, regionális és helyi szakpolitikákkal összhangban kerüljenek felhasználásra;

25.

határozzák meg és hajtsák végre a romák társadalmi és gazdasági befogadására szolgáló uniós forrásokhoz való hozzáférés javítására és azok hatékony felhasználásának biztosítására irányuló szükséges intézkedéseket, ideértve többek között az operatív programok módosítását, a technikai segítségnyújtás nagyobb mértékű igénybevételét, valamint a finanszírozás kiszámíthatóságának javítását a projektek időtartamának növelése és a források kihasználtságának maximalizálása révén;

26.

valamennyi szakpolitikai területen törekedjenek a szegregáció felszámolására, és kerüljék a szegregáció újbóli kialakulását annak érdekében, hogy ezt a problémát hosszú távon meg lehessen oldani;

27.

a romák befogadását célzó stratégiáik vagy a 22. pontban említett integrált szakpolitikai intézkedéscsomagjaik hatékony nyomon követésének biztosítása érdekében nevezzenek ki nemzeti kapcsolattartót, vagy támaszkodjanak a már működő szervekre, továbbá a romák befogadását célzó szakpolitikák területén mozdítsák elő a bevált gyakorlatok cseréjét és a tényeken alapuló megközelítésekről folytatott párbeszédet;

28.

ösztönözzék, hogy a romák befogadásának előmozdítását célzó szakpolitikákban a roma civil társadalom és valamennyi más érintett fél – ideértve a regionális és helyi szintű feleket is – aktívan részt vegyen;

29.

folytassa a romákkal foglalkozó munkacsoport (Roma Task Force) tevékenységét annak érdekében, hogy a romák befogadásának célja valamennyi uniós szakpolitikában általánosan érvényesüljön, továbbá hogy mérje fel, milyen szerepet töltenek be az uniós források a romák befogadásának előmozdításában az EU-ban, illetve a bővítési politikával összefüggésben, és ezáltal támogassa a legjobb gyakorlatok cseréjét, és szolgáljon információalappal az uniós finanszírozási eszközök jövőjéről és az azok hatékonyabb felhasználásáról folytatott egyeztetésekhez;

30.

a jövőben is szigorúan kövesse nyomon a 2000/43/EK tanácsi irányelv végrehajtását, hiszen ez az irányelv az etnikai származáson alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem hathatós eszköze;

31.

a tagállamok saját megközelítéseivel összhangban és a meglévő koordinációs mechanizmusok, például a nyitott koordinációs módszer keretében megfelelően mérje fel a romák befogadását célzó tagállami szakpolitikák eredményességét;

32.

mérlegeljék annak lehetőségét, hogy a szegregáció és a mélyszegénység elleni küzdelmet, valamint a marginális helyzetű közösségek, köztük a romák esélyegyenlőségének előmozdítását valamennyi kapcsolódó szakpolitikai területen – így az uniós források tekintetében is – érvényesítsék, egyértelmű és ellenőrizhető kritériumok alapján;

33.

gondoskodjanak arról, hogy a rendelkezésre álló különböző uniós források a jövőben integráltabb és rugalmasabb módon működjenek együtt, és ezáltal megfelelő keretet biztosítsanak a romák befogadásának elősegítésére irányuló integrált és hosszú távú intézkedések számára;

34.

a marginalizált és a hátrányos helyzetű csoportok, köztük a romák javára felhasznált uniós források tekintetében biztosítsanak jobb végrehajtást és nagyobb hatékonyságot, különösen az eredmények értékelése révén;

35.

adott esetben azonosítsák, hogy milyen főbb társadalmi-gazdasági tényezők jellemzik a marginalizált és a hátrányos helyzetű csoportok, köztük a romák területi összpontosulását, azért, hogy feltérképezzék e területeket, és hozzanak megfelelő szakpolitikai intézkedéseket a helyzet javítására;

36.

fokozzák az érintett felek közötti együttműködést annak érdekében, hogy megkönnyítsék a legjobb gyakorlatok cseréjét és a kölcsönös egymástól tanulást a tényeken alapuló szakpolitikákkal és a sikeresnek bizonyult módszerekkel kapcsolatban, többek között a meglévő hálózatok és kezdeményezések, például az Euroma Hálózat és a Bizottság által szervezett magas szintű találkozók kibővítése és eredményesebbé tétele révén;

37.

erősítsék az Európai Roma Platform szerepét, és ezáltal fokozzák a tagállamok között a bevált gyakorlatok cseréjét és a nemzeti szakpolitikákról folytatott eszmecseréket, valamint a civil társadalommal folytatott együttműködést; erősítsék a Bizottság szerepét a platform előkészítésében és működtetésében, valamint a platform munkája folytonosságának biztosításában; továbbá biztosítsák, hogy e munka eredményei uniós és nemzeti szinten egyaránt befolyásoló tényezők legyenek a politikai döntéshozatalban;

38.

építsenek a nemzetközi szervezetek, mint az Európa Tanács (16) és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet tapasztalatára, valamint az olyan nemzetközi kezdeményezésekre, mint a „Roma Integráció Évtizede: 2005–2015”;

39.

mozdítsák előre a romák társadalmi és gazdasági befogadását egyrészt azzal, hogy garantálják számukra, és különösen az emberkereskedelem áldozatául esett romák számára a törvényes jogokat, másrészt azzal, hogy az uniós szinten rendelkezésre álló eszközök – többek között a nemrégiben elfogadott 2011/36/EU irányelv (17) – teljes körű alkalmazásával intenzívebben küzdenek az emberkereskedelem ellen;

40.

segítsék elő a romákkal kapcsolatos nézetek pozitív irányú megváltozását, és ennek érdekében fokozzák a roma kultúra és identitás ismertségét, és küzdjenek a sztereotípiák, az idegengyűlölet és a rasszizmus ellen;

41.

segítsék elő a romák önálló szerepvállalását, bevonását és szükséges aktív részvételét a szakpolitikák formálásának, a politikai döntéshozatalnak és az intézkedések végrehajtásának minden szintjén – többek között azáltal, hogy jobban tudatosítják körükben, hogy milyen jogaik és kötelezettségeik vannak –, valamint szilárdítsák meg a romák nem kormányzati szervezeteinek kapacitásait is, a civil társadalmat és valamennyi egyéb érintett felet pedig ösztönözzék fokozottabb részvételre.