(1)

A Szerződés 137. cikke szerint a Közösség támogatja és kiegészíti a tagállamoknak a munkavállalók egészségének és biztonságának védelme érdekében a munkakörnyezet javítása területén végzett tevékenységeit. Az említett cikk alapján elfogadott irányelvek nem jelenthetnek olyan adminisztratív, pénzügyi és jogi terheket, amelyek kedvezőtlenül hatnának a kis- és középvállalkozások alapítására és fejlődésére.

(2)

Az Európai Parlament és a Tanács 2003/88/EK irányelve (4) megállapítja a munkaidő megszervezésével kapcsolatos minimális követelményeket, többek között a napi és heti pihenőidő, a szünetek, a maximális heti munkaidő, az éves szabadság, valamint az éjszakai munka, a váltott műszakban végzett munka és a munkaritmus bizonyos szempontjainak tekintetében.

(3)

A 2003/88/EK irányelv 19. cikkének harmadik bekezdése és a 22. cikk (1) bekezdésének második albekezdése előírja 2003. november 23-a előtti felülvizsgálatukat.

(4)

Több mint tíz évvel a munkaidő-szervezésről szóló eredeti, a ║ 93/104/EK tanácsi irányelv (5) elfogadását követően szükségessé vált az új fejlemények, valamint a munkáltatók és a munkavállalók igényeinek figyelembevétele, továbbá az Európai Tanács 2005. március 22–23-i ülése által a lisszaboni stratégia keretében a növekedéssel és a foglalkoztatással kapcsolatban meghatározott célok megvalósításához szükséges eszközök biztosítása.

(5)

A munka és a családi élet összehangolása ugyancsak jelentős szerepet játszik az Európai Unió által a lisszaboni stratégiában meghatározott célok – különösen a nők foglalkoztatottsági arányának növelése – elérésében. A cél nem kizárólag egy kielégítőbb munkakörnyezet megteremtése, hanem a munkavállalók, és különösen a családos munkavállalók szükségleteinek való jobb megfelelés biztosítása is. Az ezen irányelvben szereplő több módosítás is a munka és a családi élet jobb összehangolásának lehetővé tételét célozza.

(6)

Ebben az összefüggésben a tagállamoknak a szociális partnereket olyan, megfelelő szintű megállapodások megkötésére kell ösztönözniük, amelyek lehetővé teszik a munka és a családi élet jobb összeegyeztetését.

(7)

Meg kell erősíteni egyrészről a munkavállalók biztonságának és egészségének védelmét, a munkaidő-szervezés▐ új formáiból eredő kihívásokra, olyan munkaidő-modelleket kell bevezetni, amelyek lehetőséget nyújtanak az alkalmazottaknak az élethosszig tartó tanulásra, másfelől új egyensúlyt kell teremteni▐ a munka és a családi élet összehangolása, valamint a munkaidő rugalmasabb szervezése terén.

(8)

Az Európai Közösségek Bíróságának esetjoga szerint a „munkaidő” fogalmának tipikus jellemzője az a követelmény, mely szerint a munkavállalónak jelen kell lennie a munkáltató által kijelölt helyen, és szükség szerint a munkáltató rendelkezésére kell állnia azonnali munkavégzésre.

(9)

Ha a pihenőidőt nem biztosították a munkavállalók részére, kompenzációs pihenőidőt kell biztosítani az érintett munkaidőt követő időpontokban a megfelelő jogszabályokkal, kollektív szerződésekkel vagy a szociális partnerek közötti egyéb megállapodásokkal összhangban .

(10)

A munkavállalók biztonságának és egészségének védelmére vonatkozó garanciák tiszteletben tartása mellett a maximális heti munkaidőre vonatkozó referencia-időszakot szabályozó rendelkezéseket is felül kell vizsgálni, ║ a munkáltatók és munkavállalók igényeihez való igazításuk céljából.

(11)

Amennyiben a munkaszerződés időtartama egy évnél rövidebb, a referencia-időszak nem haladhatja meg a munkaszerződés időtartamát.

(12)

A 2003/88/EK irányelv 22. cikke (1) bekezdésének alkalmazása során szerzett tapasztalat azt mutatja, hogy mind a munkavállalók biztonságának és egészségének védelme, mind a munkavállaló választási szabadsága tekintetében problémákat okoz , ha pusztán egyéni végleges döntés kérdése az irányelv 6. cikke alkalmazásától való eltérés. Következésképpen az említett rendelkezésben szereplő eltérés alkalmazását meg kell szüntetni.

(13)

Fontos, hogy ha a munkavállaló több munkaszerződéssel rendelkezik, intézkedéseket hozzanak annak biztosítására, hogy a munkavállaló munkaideje az összes szerződés alapján ledolgozott munkaidő összessége legyen.

(14)

A Szerződés 138. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság közösségi szinten konzultált a szociális partnerekkel az e területen történő közösségi fellépés lehetséges irányáról.

(15)

E konzultációt követően a Bizottság közösségi fellépést tartott kívánatosnak, és a Szerződés 138. cikke (3) bekezdésének megfelelően a tervezett javaslat tartalmáról tovább konzultált a szociális partnerekkel.

(16)

E második konzultációs szakaszt követően a közösségi szintű szociális partnerek nem tájékoztatták a Bizottságot arról, hogy azon eljárás megindítását igényelnék, amely a Szerződés 139. cikkében megállapított megállapodás megkötéséhez vezethet.

(17)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a munkaidő-szervezésre vonatkozó közösségi szabályok korszerűsítését, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően az irányelv nem lépi túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéket.

(18)

Ezen irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és összhangban van az Európai Unió Alapjogi Chartája (6) által elismert alapelvekkel. Ezen irányelv célja különösen, hogy biztosítsa a Charta 31. cikkében említett tisztességes és igazságos munkafeltételekhez való jog, és különösen az említett cikk (2) bekezdése teljes körű tiszteletben tartását, amely ║ szerint „minden munkavállalónak joga van a munkaidő felső határának korlátozásához, a napi és heti pihenőidőhöz, valamint az éves fizetett szabadsághoz”.

(19)

Ezen irányelv végrehajtásának lehetővé kell tennie a munkavállalók munkahelyi biztonsága és egészségvédelme általános szintjének fenntartását,

1.

A 2. cikk a következő pontokkal egészül ki:

„1a.   »ügyeleti idő«: az az időtartam, amely alatt a munkavállaló a munkahelyén köteles rendelkezésre állni annak érdekében, hogy munkáltatói felszólításra hozzáfogjon tevékenysége vagy feladata ellátásához;

1b.   »munkahely«: az a helyszín vagy azok a helyszínek, ahol a munkavállaló tevékenységeit vagy feladatát szokásosan végzi, és amelye(ke)t a munkavállaló munkaviszonya szerint vagy a munkaszerződése által előírtaknak megfelelően határoztak meg;

1c.   »az ügyeleti idő inaktív része«: az az időszak, amely alatt a munkavállaló az 1a. pont értelmében rendelkezésre áll, azonban a munkáltatója nem szólította fel tevékenységének vagy feladatának tényleges ellátására;”

2.

Az irányelv a következő cikkekkel egészül ki:

„2a. cikk

Ügyeleti idő

Az ügyeleti idő teljes időtartama, beleértve az inaktív részt, munkaidőnek minősül ▐.

▐ Kollektív szerződés vagy a szociális partnerek ▐ által kötött egyéb megállapodások , illetve jogszabályok vagy rendeletek útján ugyanakkor a 6. cikkben megállapított maximális heti átlag munkaidőnek történő megfelelés érdekében beszámítható az ügyeleti idő inaktív része bizonyos módon, a munkavállalók biztonságával és egészségvédelmével kapcsolatos általános elvek betartása mellett.

Az ügyeleti idő inaktív részét nem kell figyelembe venni a 3. cikkben, illetve az 5. cikkben meghatározott napi vagy heti pihenőidő kiszámításakor ▐.

2b. cikk

A munkaidő számítása

Abban az esetben, ha a munkavállaló egynél több munkaszerződéssel rendelkezik, és ennek az irányelvnek a végrehajtása céljából, a munkavállaló munkaideje az egyes szerződések szerint ledolgozott időszakok összege.

2c. cikk

A munka és a családi élet összehangolása

A tagállamok – autonómiájuk sérelme nélkül – arra ösztönzik a megfelelő szintű szociális partnereket, hogy kössenek megállapodásokat a munka és a családi élet jobb összehangolása érdekében.

A tagállamok – az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló, 2002. március 11-i 2002/14/EK irányelv (7) sérelme nélkül, és a szociális partnerekkel konzultálva – biztosítják, hogy:

3.

A 17. cikk a következőképpen módosul:

4.

A 18. cikk harmadik bekezdésében a „feltéve, hogy az érintett munkavállalók számára egyenértékű kompenzáló pihenőidőt biztosítanak” szövegrész helyébe a „feltéve, hogy az érintett munkavállalók számára egyenértékű kompenzáló pihenőidőt biztosítanak az érintett munkaidőt követő időpontokban, a megfelelő jogszabályokkal, kollektív szerződésekkel, illetve a szociális partnerek közötti egyéb megállapodásokkal összhangban ” szövegrész lép.

5.

A 19. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„19. cikk

A referencia-időszakoktól való eltérések korlátai

▐ A 16. cikk b) pontjától eltérve, a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy – a munkavállalók biztonságának és egészségének védelmével kapcsolatos általános elvek betartása mellett – objektív vagy műszaki okok vagy a munka megszervezésével kapcsolatos okok miatt lehetővé tegyék, hogy a referencia-időszak tizenkét hónapnál nem hosszabb időtartamban legyen rögzítve:

Azon tagállamok, amelyek élnek az első bekezdés b) pontjában megállapított lehetőséggel, biztosítják, hogy a munkáltatók tiszteletben tartják a 89/391/EGK irányelv II. szakaszában meghatározott kötelezettségeiket.”

6.

A 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„22. cikk

Vegyes rendelkezések

(1)   Jóllehet az általános alapelv az, hogy az Európai Unióban a maximális heti munkaidő 48 óra, és a gyakorlatban kivételes eset, hogy az EU-ban a munkavállalók ennél többet dolgoznak, a tagállamok úgy határozhatnak, hogy nem alkalmazzák a 6. cikket …-ig  (8) tartó átmeneti időszak alatt , ha meghozzák a szükséges intézkedéseket a munkavállalók biztonsága és egészsége eredményes védelmének biztosítása érdekében. E lehetőség igénybevételéről azonban kollektív szerződésnek vagy a megfelelő szintű szociális partnerek közötti megállapodásnak, vagy a megfelelő szintű szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően elfogadott nemzeti jognak kifejezetten rendelkeznie kell.

(2)   Az e lehetőséggel élni kívánó tagállamoknak azonban minden esetben meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket a következők biztosítása érdekében:

▐

▐

7.

A 24. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„24. cikk

Jelentések

(1)   A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen már elfogadtak vagy elfogadnak.

(2)   A tagállamok ötévenként jelentést tesznek a Bizottságnak az ezen irányelv gyakorlati végrehajtásáról, feltüntetve a szociális partnerek álláspontját is.

A Bizottság e jelentésről tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, valamint a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi tanácsadó bizottságot.

(3)   A Bizottság 1996. november 23-tól kezdve ötévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak ezen irányelv alkalmazásáról, figyelembe véve az (1) és (2) bekezdést.”