30.6.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 146/58

—

üdvözli az Európai Bizottság közleményét, és különösen azt, hogy olyan stratégia kidolgozását javasolja, amely hatékonyan elősegíti és biztosítja a gyermekek jogainak érvényesülését az Európai Unió belső és külső politikáiban, valamint támogatja a tagállamok e területen tett erőfeszítéseit;

—

üdvözli az Európai Bizottságon belüli gyermekjogi osztály felállítását, és megállapítja, hogy jelentős szerepet kapott a gyermekjogi koordinátor a stratégia sikerének biztosításában, reméli, hogy elegendő erőforrás áll majd a rendelkezésükre, és hogy a koordinátor megkapja a kellő státuszt és politikai befolyást a hivatal célkitűzései teljesítésének érdekében; annak tisztázását kéri, hogy a koordinátor szerepe hogyan kapcsolódik a nemzeti szintű munkához;

—

sajnálatosnak tartja, hogy nem kap több figyelmet a kísérő nélküli kiskorúak, a leánygyermekek, valamint a fogyatékkal élő, illetve bevándorló, menedékjogkérő vagy menekült gyermekek helyzete, gondozása és védelme (sem az EU-n belül, sem pedig világviszonylatban);

—

megállapítja, hogy a stratégiában benne rejlik annak lehetősége, hogy – európai és nemzeti szinten – lefektesse a döntéshozók, helyi és regionális önkormányzatok és nem kormányzati szervezetek közötti eredményesebb partnerség alapjait;

—

sajnálja ugyanakkor, hogy a közlemény nem ismeri el a helyi és regionális önkormányzatok egyedülálló szerepét a gyermekeknek nyújtott szolgáltatások és a gyermekjogok védelme terén, és hangsúlyozza, hogy ezek az önkormányzatok készek és képesek arra, hogy partnerekké váljanak a stratégia kidolgozásában és végrehajtásában;

—

azt ajánlja, hogy a szükséges pénzügyi és emberi erőforrásokat és politikai kötelezettségvállalást fordítsák a közlemény ügyének előmozdítására, továbbá a zöld könyv és a stratégia kidolgozására, és azt javasolja, hogy az Európai Parlament fontolja meg külön intézkedés bevezetését a stratégia és annak javasolt tevékenységei finanszírozására;

1)

a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény értelmében gyermeknek tekintendő minden, tizennyolc évesnél fiatalabb ember;

2)

valamennyi tagállam ratifikálta a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, de sem az Európai Bizottság, sem az Európai Unió nem részes fele annak, és nem is lehet az;

3)

a gyermekek jogaira vonatkozóan korlátozott jogi alapok találhatók az európai uniós Szerződésekben; ez kihatásokkal jár a lehetséges költségvetési forrásokra;

4)

elismert a család központi szerepe, és különösképp a szülők szerepe, valamint a tagállamok arra vonatkozó felelőssége, hogy támogassák a szülőket gyermekgondozási és gyermeknevelési feladataik teljesítésében;

5)

a gyermekjogok érvényesülésének elősegítése és biztosítása, továbbá a társadalmak befogadóvá és gyermekbaráttá tétele alapvető fontosságú az Európai Unió jövője szempontjából;

6)

a gyermekek és a fiatalok korai szakaszban történő bevonása a közéletbe igen jelentős feltétele a befogadó és demokratikus társadalom kialakulásának;

7)

a regionális és helyi önkormányzatok egyedülállóan jó helyzetben vannak ahhoz, hogy hozzájárulhassanak a gyermekjogok érvényesülésének elősegítéséhez és biztosításához, mivel felelősek azért, hogy a gyermekek megfelelő fizikai környezethez, tömegközlekedéshez, oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz jussanak, valamint lehetőségük legyen a játékra és a pihenésre, a fiatalok esetében pedig azért, hogy megjelenhessenek a munkaerőpiacon, továbbá a gyermekek életkörülményeinek figyelemmel kíséréséért, például a szociális ellátáson és az adatgyűjtésen keresztül;

1.1

üdvözli az Európai Bizottság közleményét, és különösen azt, hogy olyan stratégia kidolgozását javasolja, amely hatékonyan elősegíti és biztosítja a gyermekek jogainak érvényesülését az Európai Unió belső és külső politikáiban, valamint támogatja a tagállamok e területen tett erőfeszítéseit;

1.2

elismeri, hogy a gyermekeinkbe most történő beruházás egyenlő a jövőnkbe történő beruházással, valamint az európai integráció további elmélyítésével és megszilárdításával;

1.3

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy holtpontra jutott az európai alkotmányozási folyamat, mivel az alkotmányszerződés és az Alapjogi Charta explicit módon elismeri a gyermekek jogait;

1.4

üdvözli annak elismerését, hogy a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani a nemzetközi szerződéseket, így különösen az ENSZ-nek a gyermek jogairól szóló egyezményét (United Nations Convention on the Rights of the Child, a továbbiakban: UNCRC), amelyet minden egyes tagállam ratifikált. azonban csalódott, amiért a közlemény nem hangsúlyozza jobban, hogy a tagállamoknak sürgősen teljesíteniük kellene a gyermekjogokkal kapcsolatos európai és nemzetközi kötelezettségeiket;

1.5

üdvözli annak elismerését, hogy a UNCRC – szinte a világ valamennyi országa által elvégzett – ratifikációja révén különösen szilárd alap jött létre az Európa Bizottság és az EU-n kívüli országok közötti együttműködésekhez; sajnálja azonban, hogy a közlemény nem épített annak lehetőségére, hogy a UNCRC valamennyi uniós tagállam általi ratifikációja a tagállamok közötti együttműködések keretéül szolgáljon;

1.6

üdvözli az Európai Bizottságon belüli gyermekjogi osztály felállítását, és megállapítja, hogy jelentős szerepet kapott a gyermekjogi koordinátor a stratégia sikerének biztosításában, reméli, hogy elegendő erőforrás áll majd a rendelkezésükre, és hogy a koordinátor megkapja a kellő státust és politikai befolyást a hivatal célkitűzései teljesítésének érdekében; annak tisztázását kéri, hogy a koordinátor szerepe hogyan kapcsolódik a nemzeti szintű munkához;

1.7

támogatja az Európai Bizottság által bizonyos sürgető kihívások kezelésére javasolt rövid távú lépéseket, különösen az arra irányulót, hogy ugyanazt a hat számjegyű telefonszámot vezessék be az EU-n belül, egységesen a gyermekeknek szóló segélyvonalakra, egy másikat pedig az eltűnt vagy szexuálisan kizsákmányolt gyermekekkel foglalkozó forródrótok számára, és úgy véli, hogy ezeket az intézkedéseket ki kellene egészíteni egy olyan, megállapodáson alapuló jegyzőkönyvvel, amely az államok közötti gyermekrablásokkal foglalkozik. Továbbá úgy véli, hogy a gyermekeknek szóló új segélyvonalaknak nem megkettőzniük kell a meglévő nemzeti és regionális szintű segélyvonalak számát, inkább ki kell egészíteniük azokat, és hogy e szolgáltatások létrehozásakor alapvetően figyelembe kellene venni a tagállamok legjobb gyakorlatait;

1.8

megjegyzi, hogy a közlemény nem mutatott rá arra, hogy a stratégiának kötelezettséget kell vállalnia bizonyos minimális normák mellett, és átfogó célkitűzéseket kell magában foglalnia, egyértelmű célokkal és időkeretekkel;

1.9

megállapítja, hogy jelenleg nem működik olyan rendszer, amely átfogó, összehasonlítható és konzisztens adatokat tudna szolgáltatni a mutatókra vonatkozóan szerte az EU-ban; emlékeztet arra, hogy a nyílt koordinációs módszer keretén belül folyamatban van egy gyermekjóléti mutató (vagy mutatóegyüttes) kidolgozása, valamint a jövedelemfüggő szegénységre, az anyagi javaktól való megfosztásra és a lakhatásra vonatkozó statisztikai adatok összeállítása, továbbá hogy tagállami és regionális/helyi szinten számos más adathalmaz is létezik;

1.10

rámutat arra, hogy a gyermekek csoportja nem homogén, szükségleteik eltérnek, többek között koruk, képességeik, nemük, családjuk szerkezete és etnikai hovatartozásuk függvényében;

1.11

sajnálatosnak tartja, hogy nem kap több figyelmet a kísérő nélküli kiskorúak, a leánygyermekek, valamint a fogyatékkal élő, illetve bevándorló, menedékjogkérő vagy menekült gyermekek helyzete, gondozása és védelme (sem az EU-n belül, sem pedig világviszonylatban);

1.12

sajnálatosnak tartja, hogy nem történt utalás a hatéves korúnál fiatalabb gyermekek magas színvonalú „korai oktatására”, annak ellenére, hogy a „gyermekgondozás” az EU egyik hosszú távú és prioritásként meghatározott politikai célja, és annak ellenére, hogy az EU mennyiségi célkitűzéseket fogadott el;

1.13

megállapítja, hogy a stratégiában benne rejlik annak lehetősége, hogy – európai és nemzeti szinten – lefektesse a döntéshozók, helyi és regionális önkormányzatok és nem kormányzati szervezetek közötti eredményesebb partnerség alapjait;

1.14

sajnálja ugyanakkor, hogy a közlemény nem ismeri el a helyi és regionális önkormányzatok egyedülálló szerepét a gyermekeknek nyújtott szolgáltatások és a gyermekjogok védelme terén, és hangsúlyozza, hogy ezek az önkormányzatok készek és képesek arra, hogy partnerekké váljanak a stratégia kidolgozásában és végrehajtásában;

1.15

hangsúlyozza, hogy a stratégia kialakítása során a szubszidiaritás és az arányosság elvét maximálisan tiszteletben kell tartani;

1.16

üdvözli azt a kijelentést, mely szerint „befolyásolja a gyermekek helyzetét az a hely is, ahol élnek”; a gyermekek hátrányos helyzetbe kerülhetnek, ha a magas színvonalú oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a tömegközlekedési, játék- és pihenési lehetőségekhez, az információhoz, továbbá a civil társadalomban való részvétel lehetőségeihez nem jutnak méltányosan hozzá, és szeretné, ha nagyobb figyelmet fordítanának a tagállamok által meghatározott városi, elővárosi és más speciális területeken meglévő feltételekre;

1.17

kiemeli, hogy számos helyi és regionális önkormányzat közvetlenül finanszírozza és hajtja végre a fejlesztési politikát az EU-n kívüli országokban, támogatva az infrastruktúrát és a kulcsfontosságú szolgáltatásokat, ikerintézményi együttműködést folytatva más önkormányzatokkal, megosztva tapasztalatait és átadva ismereteit. Aláhúzza továbbá, hogy megvan annak a lehetősége, hogy e munkában nagyobb súly kerüljön a gyermekek jogaira;

1.18

üdvözli annak elismerését, hogy a gyermekeknek jogukban áll hangot adni véleményüknek az életüket érintő kérdésekben; üdvözli továbbá az annak érdekében javasolt tevékenységeket, hogy a gyermekek is részt vehessenek a stratégia kialakításában. A helyi és regionális önkormányzatok, valamint a gyermekszervezetek részvétele jelentős lesz e munka sikere szempontjából;

1.19

üdvözli az Egyesült Nemzetek gyermekek elleni erőszakkal foglalkozó nemrégiben közzétett tanulmányát (1). A jelentés „sürgeti a gyermekek elleni erőszak valamennyi formájának tilalmát, minden körülmények között, ideértve mindenfajta testi fenyítést, az ártó jellegű hagyományokat – úgymint a korai és kényszerházasságok, a női nemi szervek megcsonkítása, az ún. becsületbeli bűntettek –, a nemi erőszakot, kínzást és egyéb kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot és büntetést” (2); és javasolja, hogy e tanulmány eredményeit teljes mértékben vegyék figyelembe a stratégia kidolgozása során.

2.1

azt ajánlja, hogy a szükséges pénzügyi és emberi erőforrásokat és politikai kötelezettségvállalást fordítsák a közlemény ügyének előmozdítására, továbbá a zöld könyv és a stratégia kidolgozására, és azt javasolja, hogy az Európai Parlament fontolja meg külön intézkedés bevezetését a stratégia és annak javasolt tevékenységei finanszírozására;

2.2

kiemeli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok alapvető partnereknek tekintendők a stratégia kialakításában, és felhív arra, hogy vegyék fel azokat az Európai Gyermekjogi Fórum tagjainak sorába; valamint, hogy azok képviseltethessék magukat az intézményközi csoportban; továbbá, hogy kérjék ki a véleményüket a koordinátor jelentésének kidolgozásakor, és e jelentést hozzák nyilvánosságra;

2.3

azt ajánlja, hogy a stratégia vállaljon kötelezettséget egy sor minimális norma mellett, és foglaljon magában ambiciózus célkitűzéseket különböző tevékenységekre vonatkozóan, egyértelműen meghatározott célokkal, alapos elemzést követően;

2.4

azt ajánlja, hogy a stratégia kiegyensúlyozottan foglalkozzon a globális helyzettel, illetve az Unión belüli és az államokon belüli fellépésekkel és párbeszédekkel;

2.5

azt ajánlja, hogy élvezzen elsőbbséget összevethető mutatók bizonyos együttesének kidolgozása, továbbá konzisztens adatok tagállami és – ahol lehetséges – regionális szintű összegyűjtése;

2.6

felhív arra, hogy bocsássanak rendelkezésre megfelelő erőforrásokat és mechanizmusokat, továbbá nyújtsanak kellő támogatást annak elősegítésére, hogy a gyermekek is részt vehessenek a stratégia kialakításában, beleértve a hátrányos helyzetű, az etnikai kisebbséghez tartozó és a fogyatékkal élő gyermekeket is. A gyermekeket már korai szakaszban be kellene vonni a folyamatba, mégpedig különbözőféle, koruknak megfelelő módszerek segítségével, többek között művészeti tevékenységek vagy könnyített viták révén. Elismeri ezenkívül, hogy a helyi és regionális önkormányzatok is többet tehetnének azért, hogy elősegítsék a gyermekek véleményének kikérését a nemzeti alatti szinten meghatározott, idevonatkozó politikák kapcsán;

2.7

ismét felhív az 1989. november 20-i a gyermek jogairól szóló egyezmény maradéktalan végrehajtására; és aláhúzza az alábbi jogok érvényesítésének fontosságát: a gondolat szabadsága, a lelkiismereti és vallásszabadság; a magánélethez való jog; az erőszakkal, rossz bánásmóddal és elhanyagolással szembeni védelemhez való jog; az egészségügyi ellátáshoz való jog; az oktatáshoz és képzéshez való jog; a kisebbségek védelem iránti joga, ahogyan azt a beilleszkedésről és a migrációról szóló véleményében is kinyilvánította (CdR 51/2006 fin); valamint a megfelelő táplálkozáshoz és lakhatáshoz való jog;

2.8

E tekintetben ragaszkodik ahhoz, hogy maradéktalanul elismerjék azt a döntő szerepet, amelyet a helyi és regionális önkormányzatok töltenek be az olyan alapvető szolgáltatások gyermekeknek való, e„lső vonalbeli” nyújtásában, mint az oktatás, a lakhatás, a gyermekgondozás és más szociális szolgáltatások, továbbá szerepüket a tervezés és a politika-alkotás, valamint a fizikai környezet megfelelő állapotban tartása terén. Ez utóbbi azért szükséges, hogy a gyermekek alkalmas és szükségleteiknek megfelelő lakhatási, valamint megfelelő játék- és szórakozási lehetőségeket kapjanak, és biztonságos fizikai környezetben nőhessenek fel;

2.9

felhív annak fokozott hangsúlyozására, hogy a tagállamoknak sürgősen teljesíteniük kell meglévő európai és nemzetközi kötelezettségvállalásaikat, beleértve a UNCRC, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény és az Európa Tanács eszközeinek értelmében, jogalkotási és gyakorlati téren vállalt kötelezettségeiket is. E tevékenység a gyermekjogokat érintő, meglévő uniós intézkedések hatásvizsgálatának részét kellene, hogy képezze;

2.10

azt ajánlja, hogy az elemzés ne csak értékelje a hozott intézkedések hatékonyságát, hanem könnyítse is meg a tagállamok előrehaladásának értékelését a UNCRC-nek megfelelően, az adatok összehasonlító elemzése útján, ahogyan azt a hatásvizsgálati dokumentumban felvázolták;

2.11

javasolja, hogy az elemzés tartalmazzon áttekintést arra nézve, hogy valamennyi tagállam ratifikálta-e a gyermekek védelméről és az országok közötti örökbefogadás vonatkozásában történő együttműködésről szóló hágai egyezményt (1993);

2.12

azt ajánlja, hogy a nyílt koordinációs módszert alkalmazzák a tagállamok közötti együttműködés és a legjobb gyakorlatok felhasználásának mechanizmusául a UNCRC végrehajtásának vonatkozásában, és hogy a helyi és regionális önkormányzatokat teljes mértékben vonják be ebbe a folyamatba;

2.13

azt ajánlja, hogy az uniós és tagállami politikák kialakításánál vegyék figyelembe a gyermekek sokféleségét és eltérő igényeiket; így például a földrajzi helyzet, a kor, a nem, az etnikai hovatartozás és a fogyatékosság miatt hátrányos helyzetű gyermekek igényeit. Különös figyelmet kell fordítani a szegénység, a szociális kirekesztés, a hátrányos megkülönböztetés, a rasszizmus és a fogyatékosság hatásaira, az etnikai kisebbséghez tartozó, illetve menekült gyermekek helyzetére, továbbá a vallási, nyelvi és kulturális sokféleség következményeire mind az Unión belül, mind pedig világviszonylatban;

2.14

azt ajánlja, hogy a stratégia tartalmazzon konkrét célkitűzéseket annak biztosítására, hogy a gyermekek valamennyi földrajzi térségben egyenlő esélyekkel rendelkezzenek; ami a gyermekszegénység, illetve az oktatás terén jelentkező hátrányok leküzdésére irányuló tevékenység fokozását vonja maga után. A helyi és regionális önkormányzatok központi szerepet töltenek majd be a fenti intézkedések terén;

2.15

azt ajánlja, hogy a felvázolt rövid távú intézkedéseken kívül dolgozzanak ki egy olyan intézkedést is, mely lehetővé teszi a gyermekekkel foglalkozó alkalmazottak és önkéntesek bűnügyi nyilvántartási adatainak ellenőrzésére irányuló nemzetközi együttműködést a rendőri szervek között; sürgeti, hogy a stratégia keretében vegyék fontolóra uniós nyilvántartás kialakítását a gyermekek ellen szexuális bűncselekményt elkövető személyekről, amelyhez a rendőri erők hozzáférhetnek;

2.16

sürgeti, hogy a stratégia foglalkozzon azokkal a lehetséges módokkal, amelyek alkalmasabbá teszik a családtámogatási szolgáltatásokat a gyermekek ellen elkövetett erőszak és a szülők részéről elkövetett gyermekgyilkosságok megelőzésére. Ennek középpontjában a következők állhatnának: a szülőknek nyújtott támogatások, a gyermekek ellen erőszak megelőzése és korai felismerése; az erőszak áldozatainak nyújtott támogatások, illetve a gyanús gyermekhalálozásokat felülvizsgáló mechanizmus létrehozása az ilyen eseteket megelőző állami beavatkozások hatékonyságának vizsgálata céljából;

2.17

javasolja, hogy a stratégia foglalkozzon a televízió, a számítógép és az új technológiák gyermekekre gyakorolt negatív hatásával, például a felnőtteknek szánt vagy gyermekek számára nem alkalmas internetes képi tartalmakhoz való hozzáférés, illetve az ilyesfajta tevékenységek helyhez kötött, „ülő” jellege és ennek megfelelő kihatása a gyermekek aktív életmódjára. Ehhez kapcsoló kérdés a gyermekeket közvetlenül célzó reklámok és marketing káros hatása. Az oktatási célú technológiák használatára irányuló intézkedéseket ösztönözni kell, így például a gyermekek nyelvi és kulturális kompetenciáját segítő televíziós programokat. Ez különösen fontos lesz a bevándorló gyermekek szempontjából. Kreatív jellegű intézkedésekre is szükség van az olyan kulturális tevékenységek, mint az olvasás, zene és színház népszerűsítésének és gyermekek számára történő hozzáférésük biztosítása érdekében;

2.18

kéri, hogy a stratégia keretében kifejlesztett képzési programok és eszközök váljanak elérhetővé a helyi és regionális önkormányzatok számára, hogy tisztviselőik megismerhessék az új politikaeszközöket és a legjobb gyakorlatot;

2.19

ajánlja, hogy a kommunikációs stratégia a UNCRC-n alapuljon, és hogy minden tájékoztató kampány regionális és helyi szinten induljon meg, legyen a célcsoport korához igazított, készüljön el több nyelven, és legyen elérhető a fogyatékkal élő gyermekek számára;

2.20

azt ajánlja, hogy az uniós fejlesztési támogatások bizonyos százalékát olyan intézkedésekre fordítsák, amelyeknek gyermekek a kedvezményezettjei, továbbá hogy az Unión kívüli országok helyi és regionális önkormányzatainak fejlesztési politikája is meg kell, hogy erősítse a gyermekjogi ismeretek és a vonatkozó politikákkal kapcsolatos tapasztalatok átadásának elsőbbségét.