14.4.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 82/18

—

A Bíróság helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróság (harmadik tanács) T-382/04. sz. ügyben 2006. november 30-án hozott ítéletét;

—

semmisítse meg a 2004. június 17-i (REM 19/2002) bizottsági határozatot, amelyben a Bizottság megállapítja, hogy a jelen esetben nincs helye a behozatali vám elengedésének;

—

kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

A Vámkódexnek (1) a 2454/93/EGK bizottsági rendelet (végrehajtási rendelet) (2) 899-909. cikkével együtt értelmezett 239. cikkének megsértése és a határozat elégtelen indokolása, amely nem alapozhatja meg a határozatot.

A tévedés jellegére, a fellebbező szakmai tapasztalatára és az általa tanúsított gondosságra vonatkozó vizsgálatnak összességében azt az álláspontot kell eredményeznie, hogy a vámot el kell engedni. Az Elsőfokú Bíróság tévesen alapozza arra az ítéletét, hogy a jelen esetben nem bonyolult az ún. rizspapíroknak a vám- és a statisztikai nómenklatúra, valamint a Közös Vámtarifa alá történő besorolására vonatkozó szabályozás, azaz az 1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (3). A fellebbező vitatja a nyers rizspapírnak az Elsőfokú Bíróság, a Bizottság és a holland vámhatóság által megállapított besorolását. Az Elsőfokú Bíróság tévesen indul ki abból, hogy a Heuschen & Schrouff a behozatal és a kivitel tekintetében nagy szakmai tapasztalattal rendelkezik. Az Elsőfokú Bíróság tévesen tekinti őt tapasztalt piaci szereplőnek, ezáltal a kiviteli és behozatali vámalakiságok szakértőjének. Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítéletben túl magas követelményeket állít fel az őt terhelő gondossági kötelezettség tekintetében még akkor is, ha esetleg tapasztalt piaci szereplő lenne. Továbbá az Elsőfokú Bíróság tévesen azonosítja őt az általa kijelölt közvetlen képviselővel.