2007. január 5-én benyújtott kereset – Belgium kontra Bizottság

(T-5/07. sz. ügy)

(2007/C 56/63)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: a Belga Királyság (képviselők: L. Van den Broeck meghatalmazott, J. P. Buyle és C. Steyaert ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes a jelen keresetében a 2006. október 18-i levélben foglalt bizottsági határozat megsemmisítését kéri, amelyben a Bizottság elutasította a felperes által az Európai Szociális Alap lejárt követelései címén fizetett és általa e követelések elévülésére, illetve a kamatok követelése tekintetében másodlagosan a jogalap hiányára hivatkozva visszakövetelt összegeknek a felperes részére történő visszatérítését.

A Bizottság az 1987-1992 közötti időszakban a 2950/83/EGK rendelet (1) és a 83/673/EGK határozatra (2) alapított határozataiban kérte a felperest a különböző belga szervezetek (projekttámogatók) részére nyújtott, de általuk fel nem használt támogatások céljára juttatott összegek visszatérítésére. A felperes továbbította a Bizottság által kibocsátott fizetési felszólításokat az érintett projekttámogatók részére. Egyes projekttámogatók visszafizetéseket teljesítettek közvetlenül a Bizottság részére, míg mások levelezni kezdtek a Bizottsággal a visszatérítési kérelmek jogszerűségéről. A Bizottság kezdeményezésére 2002-ben újabb tárgyalások kezdődtek. A Bizottság 2004-ben beszámította a szóban forgó lejárt ESZA-követelések címén fizetendő összegeket (1987. január 15-e és 1991. december 31-e között kibocsátott fizetési felszólítás) és a fizetési felszólítás kibocsátásától számított késedelmi kamatot a felperesnek a Bizottsággal szemben az ESZA alapkezelése keretében fennálló követelésébe. A felperes kifogásolta a beszámítások elvégzését, illetve a Bíróság által alkalmazott kamatot, hivatkozva a tartozás elévülésére, illetve a késedelmi kamat alkalmazása tekintetében a jogi alap hiányára. Azonban a Belga Királyság, annak érdekében, hogy megakadályozza az esetleges kamatok felszámíthatóságát, kifizette az ESZA-tartozás címén fizetendő összegnek a be nem számított, fennmaradó részét. E kormány ugyanakkor rögzítette, hogy nem mond le a levelezésében előadott érveiről, és fenntartja magának a jogot, hogy érveinek megalapozottságától függően követelje ezen összegek visszatérítését. A Bizottság 2005. január 19-i levelében válaszolt, amelyben előadta a felperes kérelmeiről kialakított álláspontját. E levél képezi tárgyát a Belga Királyság által az Elsőfokú Bíróság előtt indított megsemmisítési kérelemnek. Az Elsőfokú Bíróság 2006. május 2-i végzésével (3) elutasította a keresetet mint megalapozatlant azon az alapon, hogy a szóban forgó levél nem az EK 230. cikk szerinti megtámadható aktus.

A felperes 2006. június 29-én újabb levelet küldött a Bizottság részére, amelyben a kötelezettség elévülésére, valamint a kamatok követelését illetően a jogi alap hiányára vonatkozó korábbi érveire való hivatkozással kérte az ESZA-tartozás címén fizetendő összeg be nem számított, fennmaradó részének visszatérítését, amelyet azért fizetett meg, hogy megakadályozza az esetleges kamatok felszámíthatóságát.

A felperes az elsődleges kérelmei alátámasztására előadja, hogy a 2988/95/EK rendelet (4) az egyetlen európai jogszabály, amely átfogó jelleggel rendelkezik az irányadó európai rendelkezések szerint fel nem használt összegeknek a Bizottság általi visszaszerzéséről. A felperes szerint a jelen ügyben a fenti rendelet 3. cikke alkalmazandó, amely rögzíti az eljárásokra vonatkozó elévülési időket. Emellett előadja, hogy ha az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy a Bizottsággal szemben nem lehet hivatkozni a 2988/95/EK rendelet 3. cikkében említett elévülési határidőre, e rendelet 4. cikkének (2) bekezdését, valamint a „személyhez kötött” keresetekre vonatkozó elévülési időt szabályozó belga jogot kell alkalmazni.

A Belga Királyság a Bizottság által a késedelmi kamat felperestől történő követelése érdekében hivatkozott jogalap pontatlanságára vonatkozó másodlagos kérelmei alátámasztására előadja, hogy a Bizottság tévedett, amikor a költségvetési rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 2342/2002/EK rendelet (5) 86. cikke (2) bekezdésének b) pontját alkalmazta. A felperes állítása szerint létezik az e rendelettől eltérő, különös szabályozás, amelynek értelmében a Bizottság az esetlegesen fizetendő késedelmi kamat megállapítása érdekében kizárólag az ESZA működésére vonatkozó olyan szabályozásra hagyatkozhat, amely alkalmazandó volt a Bizottság által követelt összegek keletkezése idején. A felperes e tekintetben előadja, hogy a Bizottság kizárólag annyiban követelheti a kamatot, amennyiben arról rendelkeztek, amire szerinte annak idején nem került sor.

A felperes a harmadlagos kérelmében előadja, hogy a Bizottság határoztában foglaltakkal ellentétben a kamatláb ingadozott. A felperes következésképpen azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság kötelezze a Bizottságot arra, hogy fizesse vissza a részére a felperes által a per tárgyát képező követelések után többletként fizetett kamatnak megfelelő különbséget.

(1)  Az Európai Szociális Alap kezeléséről szóló határozat végrehajtásáról szóló, 1983. október 17-i 2950/83/EGK tanácsi rendelet (HL L 289., 1. o.).

(2)  A Bizottságnak az Európai Szociális Alap (ESZA) kezeléséről szóló, 1983. december 22-i határozata (HL L 377., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 5. fejezet, 1. kötet, 277. o.).

(3)  A T-134/05. sz., Belga Királyság kontra Bizottság ügyben 2006. május 2-án hozott végzés (az EBHT-ban még nem tették közzé).

(4)  Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i Euratom tanácsi rendelet (HL L 312., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 1. fejezet, 1. kötet 340. o.).

(5)  Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23-i Euratom bizottsági rendelete HL L 357., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 1. fejezet, 4. kötet 145. o.).