4.4.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 81/11

1.

úgy látja, hogy a beterjesztett harmadik időközi jelentés fontos dokumentum az európai kohéziós politika jövőbeli alakításáról zajló vita folytatásához;

2.

megállapítja, hogy a kibővült Unió regionális különbségei továbbra is nagyok, és hogy tíz legjobb gazdasági helyzetű régió bruttó hazai terméke 153 %-kal magasabb, mint a 10 legrosszabb helyzetűé;

3.

tudomásul veszi, hogy a kibővített Unióban jelenleg 64 olyan régió van, amelynek bruttó hazai terméke nem éri el a közösségi átlag 75 %-át, és az új tagállamok össznépességének 90 %-a ilyen régiókban él;

4.

megismétli tehát követelését, hogy e régiókat az EU strukturális politikájának eszközeiből kiemelten támogassák;

5.

rámutat arra, hogy az EU népességének 3,5 %-a az úgynevezett „statisztikai hatás” által érintett régiókban él, és ismételten hangoztatja, hogy e régiók számára egységes, igazságos megoldásra van szükség, a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló harmadik jelentésben foglalt konvergencia-célkitűzéseknek megfelelően;

6.

megállapítja, hogy az EU népességének további 4 %-a olyan területeken él, amelyek pozitív gazdasági fejlődésük folytán túllépték a 75 %-os küszöböt, és támogatja e régiók azon követelését, hogy megfelelő átmeneti időszakot építsenek be az új versenycélba;

7.

támogatja az időközi jelentésnek azt a megállapítását, hogy a konvergencia eléréséhez – a termelékenység elmúlt években tapasztalt erőteljes növekedése ellenére – mind a termelékenységnek, mind a foglalkoztatásnak nagyobb mértékben és ütemezettebben kell bővülnie;

8.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a regionális különbségek néhány tagállamban növekedtek, és ezzel összefüggésben nagyobb erőfeszítéseket követel mind európai, mind országos szinten, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ezek a különbségek 1995 óta EU-szerte mérséklődtek, az országok között gyorsabb ütemben, mint a régiók között;

9.

kiemeli a jelentésnek azt a megállapítását, hogy a fennálló különbségek csökkentéséhez számos új tagállamban több generáción át tartó, folyamatosan magas növekedésre lesz szükség;

10.

üdvözli tehát a jelentés azon megállapítását, hogy – tekintve, hogy mekkora különbségek uralkodnak az EU-n belül – nyilvánvalóan aktív kohéziós politikára van szükség;

11.

ebben az összefüggésben rámutat arra, hogy a speciális társadalmi-gazdasági problémákkal küzdő régiókat abban is támogatni kell, hogy végrehajthassák a tudásalapú társadalomhoz vezető struktúraváltást;

12.

kiemeli az Európai Bizottság leírásából, hogy a növekedés és a foglalkoztatás támogatásához a legkevésbé jómódú régiókon kívül másutt is szükség van az aktív kohéziós politika fenntartására;

13.

hangsúlyozza a strukturális természeti hátrányoktól sújtott régiók – szigetek, hegyvidéki térségek és alacsony népsűrűségű területek – esetében a kohéziós politika végrehajtásának szükségességét.

14.

üdvözli a jelentésnek azt a megállapítását, hogy a lisszaboni stratégia megvalósítását szolgáló intézkedések aránya számos programban meghaladja az 50 %-ot;

15.

kiemeli a programozási folyamat szerepét a regionális támogatási súlypontok és innovációs stratégiák kidolgozásában, és amellett száll síkra, hogy növekedjék a helyi és regionális önkormányzatok szerepe a strukturális alapokból nyújtott támogatások lebonyolításában és a célok megvalósításában;

16.

üdvözli a strukturális alapok felhasználásának a növekedés és a foglalkoztatás támogatását szolgáló intézkedésekre való fokozottabb koncentrálását, amelyről több félidős értékelésben is gondoskodtak; egyúttal azonban kiemeli, hogy a strukturális alapok iránymódosításának és finomszabályozásának eljárásait egyszerűsíteni kell;

17.

ismételten kijelenti ezzel összefüggésben, hogy kritikusan ítéli meg az Európai Bizottságnak a teljesítéshez kötött tartalékok kiutalási, valamint azok 2011-ben a Tanács által a tagállamok között történő elosztási eljárásának átdolgozására tett aktuális javaslatait. A Régiók Bizottsága úgy véli, hogy az Európai Bizottsággal szoros együttműködésben a tagállamoknak kell elbírálniuk a teljesítményt a tervezési időszak félidejében, és nekik kell kiutalniuk a kötelezettségvállalási előirányzatokat az operatív programok és a leghatékonyabbnak ítélt prioritások számára;

18.

egyetért az Európai Bizottság azon értékelésével, hogy az új tagállamokban sikeresen indultak a strukturális alapokból nyújtott támogatások, és megerősíti, hogy a Régiók Bizottsága abban érdekelt, hogy a strukturális alapok tagállamokban történő felhasználását illetően megmaradjon a 4 %-os abszorpciós határ;

19.

tudomásul veszi, hogy az 1. célba legalább részben beletartozó 13 tagállam közül csupán kilenc tartotta be az addicionalitás elvét, és ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy strukturális alapokról általános rendelkezéseket tartalmazó rendelet (7) 11. cikke szerinti addicionalitás megítélésénél figyelembe kell venni a finanszírozás szempontjából mérvadó makrogazdasági keretfeltételeket, a speciális gazdasági feltételeket, a privatizációkat, illetve azt is, ha egy korábbi időszakban kiemelkedően magas volt a strukturális közkiadások összege. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a strukturális alapok a városi és vidéki területeken jelentős kiegyenlítő hatással bírnak azáltal, hogy a szilárd államháztartás biztosítására irányuló erőfeszítéseikkel összeegyeztethetően magasan tartják az állami beruházás szintjét;

20.

megismétli ezért azt a követelését, hogy a jövőben is be lehessen számítani magáneszközöket a strukturális alapok kiadásainak társfinanszírozásaként, hogy ne nehezedjen még nagyobb nyomás a regionális és helyi költségvetésekre, az állami beruházások magas szintjének fenntartása mellett regionális és helyi viszonylatban.

21.

tudomásul veszi, hogy a strukturális politika jövőbeli alakítását illető elképzeléseit az Európai Parlament, illetve a Gazdasági és Szociális Bizottság is messzemenően támogatja;

22.

kiemeli, hogy a helyi és regionális szereplőket mozgósítani kell a strukturális politika jövőbeli alkalmazásához, és megismétli, hogy közös rendezvények és konferenciák lebonyolítása révén a jövőben is aktívan részt szándékozik venni a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról folyó vitában;

23.

A június 16–17-i európai csúcstalálkozó fejleményeit követően, aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamoknak az Európai Unió jövőbeli finanszírozásáról alkotott elképzelései egyelőre meglehetősen eltérnek egymástól, és ha a megegyezés késik, kétségessé válik mindenekelőtt a következő támogatási időszak zökkenőmentes indulása és pénzügyi instabilitás következik be a helyi és regionális önkormányzatok szintjén szerte az Európai Unióban. A jelenlegi válságnak negatív gazdasági következményei is lehetnek, különösen az új tagállamokban;

24.

felhívja ezért a tagállamokat, hogy mielőbb hozzanak döntést az Európai Unió jövőbeli finanszírozásáról;

25.

óv attól, hogy az állami támogatások általános szintjének csökkentésével párhuzamosan a kohéziópolitikai célokat szem elől tévesszék, és megerősíti, hogy az Európai Unió kiegyensúlyozott és méltányos, az Európai Tanács 2001. március 23–24-i, stockholmi ülésének záró következtetéseit figyelembe vevő támogatási politikájában érdekelt;

26.

üdvözli, hogy az új támogatási programok programozásának stratégiai iránymutatásait kellő időben beterjesztették, és utal arra, hogy erről a Régiók Bizottsága külön jelentésben állást foglal majd.