14.1.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 10/9

1)

Az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében hivatkozott, Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 10. cikke biztosítja-e a külső információs pluralizmust a hírközlési ágazatban, arra kötelezve ezzel a tagállamokat, hogy az ágazatban tényleges pluralizmust, és trösztellenes rendszeren alapuló tényleges versenyt biztosítsanak, amely a technológiai fejlődés vonatkozásában biztosítja a hálózatokhoz való hozzáférést és a gazdasági szereplők pluralitását, kizárva annak a lehetőségét, hogy a piacon jogszerűnek lehessen minősíteni a duopolisztikus helyzeteket?

2)

Az EK-Szerződésnek a szolgáltatásnyújtás és a verseny szabadságát biztosító rendelkezései a Bizottságnak az európai jog által szabályozott koncessziókról szóló 2000. április 29-i értelmező közleményében adott értelmezése szerint előírják-e a koncessziókra vonatkozóan a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, az egyenlő bánásmódot, az átláthatóságot, az arányosságot és az egyének jogainak tiszteletben tartását biztosítani képes elvek alkalmazását, és az EK-Szerződés ezen rendelkezéseivel és elveivel ellentétesek-e az olasz jogban a 249/1997. sz. törvény 3. cikkének (7) bekezdése, a 112/2004. sz. törvény (legge Gasparri) 1. cikkében hivatkozott 2003.12.24-i 352. sz. rendelettörvény 1. cikkének rendelkezései, amennyiben ezek a rendelkezések lehetővé tették a trösztellenes korlátokat „túllépő” televíziós hálózatot működtetők számára, hogy tevékenységüket szakadatlanul folytathassák, kizárva ezzel olyan gazdasági szereplőket, amelyek, mint a fellebbező társaság, bár rendelkeztek a szabályos versenyeljárás következtében odaítélt vonatkozó koncesszióval, koncessziós tevékenységüket mégsem tudták folytatni a frekvenciák kijelölésének elmaradása miatt (ami a frekvenciák korlátozott vagy elégtelen számának következménye, amit az. ún. túllépő hálózatok jogosultjai tevékenysége tovább folytatásának következménye)?

3)

2003. július 25-től kezdődően a 2002/20/EK irányelv (1) (engedélyezési irányelv) 17. cikke előírja-e ezen irányelv közvetlen hatályát a belső jogrendben, és előírja-e azt a kötelezettséget azon tagállam számára, amely televíziós műsorszolgáltató tevékenységre ítélt oda koncessziót (beleértve a hálózatok kiépítésének vagy elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtásának jogát vagy a frekvenciahasználathoz való jogot), hogy alkalmazkodjanak a közösségi rendszerhez, és ez a kötelezettség szükségessé teszi-e a tevékenység folytatásához szükséges frekvenciák tényleges kijelölését?

4)

A 2002/21/EK irányelv (2) (keretirányelv) 9. cikke és az engedélyezési irányelv 5. cikke nyílt, átlátható és hátrányos megkülönböztetéstől mentes (5. cikk), tárgyilagos, átlátható, hátrányos megkülönböztetéstől mentes és arányos kritériumok alapján folytatott eljárásokat előírva (9. cikk), tiltják-e a nemzeti jog (112/2004. sz. törvény 23. cikkének (5) bekezdése) által előírt olyan általános engedélyezési rendszert, amely, lehetővé téve a versenyeljárás által nem kiválasztott ún. „túllépő hálózatok” további működtetését, végül is sérti azokat a jogokat, amelyeket a közösségi jogszabályok (a 2002. március 7-i 2002/20/EK irányelv, azaz engedélyezési irányelv, 17. cikkének (2) bekezdése) alapján más vállalatok élveznek, amelyek, bár versenyeljárások győztesei, mégsem folytathatják tevékenységüket?

5)

A 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 5. cikke (2) bekezdésének második albekezdése, és a 2002/20/EK irányelv (engedélyezési irányelv) 7. cikkének (3) bekezdése, valamint a 2002/77/EK irányelv (3) 4. cikke kötelezi-e arra a tagállamokat, hogy - legfeljebb 2003. július 25-től kezdődően (lásd az engedélyező irányelv 17. cikke) - megszüntessék a frekvenciák tényleges foglaltságának helyzetét (berendezések működtetése a pályázók összehasonlítása következtében kiadott engedélyek vagy koncessziók nélkül) a televíziós műsorszolgáltató tevékenység vonatkozásában, amely, mint a jelen esetben folytatott tevékenység, ily módon nem teszi lehetővé e tevékenység folytatását, kívül kerülve az éter megfelelő tervezésén és a pluralizmus növekedésének minden logikáján, ráadásul ellentmond a tagállam által nyílt eljárás eredményeképpen odaítélt koncesszióknak?

6)

A 2002/20/EK irányelv (engedélyezési irányelv) 5. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében és a 2002/77/EK irányelv 4. cikkében előírt eltérésre a tagállam csak az információs pluralizmus oltalma, valamint a kulturális vagy nyelvi sokféleség biztosítása érdekében hivatkozhat-e, vagyis azért nem, hogy előnyben részesítse a nemzeti jog által már rögzített trösztellenes határokat túllépő hálózatokat működtető gazdasági szereplőket?

7)

A 2002/20/EK irányelv 5. cikkében előírt eltérés alkalmazásához a tagállamnak meg kell-e jelölnie, hogy melyek az eltérő nemzeti jog által ténylegesen követett célkitűzések?

8)

Lehet-e ezt az eltérést alkalmazni a közszolgálati hírközlés engedményesén (Olaszországban a RAI) kívül olyan magán gazdasági szereplők javára is, akik nem versenyeljárások győztesei, valamint olyan vállalkozások hátrányára, amelyek ugyanakkor verseny következtében jutottak koncesszióhoz?

9)

Továbbá, az EK-Szerződésből és a másodlagos jogból származó jogszabályi keretnek, melynek célja a tényleges verseny (workable competition) biztosítása a hírközlési piac ágazatában is, nem kellett volna-e arra köteleznie a nemzeti jogalkotót, hogy elkerülje azt, hogy a régebbi átmeneti analóg rendszer meghosszabbítása által ez az ún. digitális földfelszíni rendszer elindításával párhuzamosan működjön, mivel csak az analóg közvetítések ún. switch-off-ja esetében (az ennek következtében a digitálisra való általános áttéréssel együtt) volna lehetséges a különböző felhasználás céljából felszabadított frekvenciák újraindítása, míg a földfelszíni digitálisra való áttérés eljárásának puszta megindítása esetében felmerül annak a kockázata, hogy a rendelkezésre álló frekvenciák száma tovább csökken, ami az analóg és a digitális rendszer párhuzamos működtetésének (simulcast) következménye?

10)

Végül, az információs források pluralizmusának és a versenynek az európai jog által garantált oltalmát a hírközlési ágazatban biztosítja-e egy olyan nemzeti jogszabály, mint a 112/2004. sz. törvény, amely a források új, 20 %-os határát írja elő, egy új, nagyon tágas fogyasztói kosárhoz (az ún. SIC: a 112/2004. sz. törvény 2. cikkének [g] pontja; és 15. cikke) kapcsolódóan, amely azokat a tevékenységeket is magába foglalja, amelyeknek nincs hatása az információs források pluralizmusára, míg a „releváns piac” a trösztellenes jogban általában a hírközlési ágazat piacainak elkülönítésével épül fel, megkülönböztetve még a fizetős és nem fizetős, rádiótávközléssel működő televíziókat is (lásd, többek között, a Bizottság következő ügyeit: a 2000. március 21-i bizottsági határozat [COMP/JV. 37. BSKYB/Kirch Pay TV ügy] és a 2003. április 2-i bizottsági határozat [COMP/M.2876. NEWSCORP-TELEPIU' ügy])?