Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (harmadik tanács) a T-76/03 sz. H. Meister kontra a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben 2004. október 28-án hozott ítélete ellen H. Meister által 2005. január 18-án benyújtott fellebbezés

(C-12/05 P. sz. ügy)

(2005/C 93/08)

az eljárás nyelve: francia

H. Meister, képviseli P. Goergen ügyvéd, 2005. január 18. fellebbezést nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (harmadik tanács) T-76/03. sz. H. Meister kontra a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben 2004. október 28-án hozott ítélete ellen.

A fellebbező fél azt kéri, hogy a Bíróság:

Jogalapok és fontosabb érvek

Egyrészről az Elsőfokú Bíróság ítéletének indoklása helytelen, hiányos és önellentmondó, másrészről az Elsőfokú Bíróság jogban való tévedéseket követett el.

Az indoklásbeli hibák először is a tények eltorzításából állnak. Az Elsőfokú Bíróság ugyanis a tényállási elemeket önkényesen választotta ki, és azokat pontatlanul állapította meg. Ezen felül ezen hibák a megtámadott határozat hibás jogi minősítéséből, különösképpen a fegyelmi büntetésként való minősítés megtagadásából erednek. Az Elsőfokú Bíróság továbbá azzal követett el indoklási hibát, hogy elismerte az igazgatás széles mérlegelési jogkörét a szolgálati érdek értékelésénél, ami megfosztja tartalmától a tisztviselő érdekei figyelembe vételének kötelezettségét, valamint azzal, hogy azt állította, hogy a szolgálati érdekkel kapcsolatos feltétel tiszteletben tartása feletti bírósági felülvizsgálat annak megválaszolására kell, hogy korlátozódjon, hogy a kinevezésre jogosult hatóság nyilvánvalóan helytelen módon élt-e mérlegelési jogkörével. Az Elsőfokú Bíróság egyébként helytelenül értékelte a szolgálati érdek fogalmát, és nem vette figyelembe a tisztviselő érdekét. Ezen túl helytelenül alkalmazta az arányosság elvét azzal, hogy megállapította, hogy a megtámadott határozat megfelel ennek az elvnek, pedig e határozat sem arányos, sem a legkevésbé korlátozó nem volt. Az Elsőfokú Bíróság továbbá hibásan értékelte az új és a korábbi állás egyezőségét vagy megfelelőségét. Az érvelését követve ugyanis minden olyan újrabeosztás, amelynél a besorolási fokozat nem változik, megfelelne az állások megegyezősége elvének. Végül pedig az Elsőfokú Bíróság nem jelölte meg azokat az elemeket, amelyeket a felperes által elszenvedett nem vagyoni kár értékeléséhez felhasznált.

Az Elsőfokú Bíróság több jogban való tévedést is elkövetett. Először is mentesítette az újrabeosztási döntést az indoklási kötelezettség alól, azon az alapon, hogy az egy sima belső átszervezési döntés, pedig e kötelezettséget általános jogi elvnek lett elfogadva. Ezen túl az Elsőfokú Bíróság jogban való tévedést követett el azzal, hogy nem állapította meg azt, hogy a felperes tisztességes eljáráshoz való joga sérült. Az Elsőfokú Bíróság továbbá elmulasztotta meghatározni a szabad vélemény-nyilvánításhoz való jog terjedelmét, amellyel a felperes az ügy körülményei között rendelkezhetett. Végül az Elsőfokú Bíróság joggal való tévedést követett el a védelmi jogok alkalmazásával kapcsolatban, különösen az ahhoz való joga tekintetében, hogy újrabeosztás előtt meghallgassák.