This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document C2005/082/66
Case T-21/05: Action brought on 21 January 2005 by Halcor Metal Works S.A. against the Commission of the European Communities
T-21/05. sz. ügy: A Halcor Metal Works S.A. által az Európai Közösségek Bizottsága ellen 2005. január 21-én benyújtott kereset
T-21/05. sz. ügy: A Halcor Metal Works S.A. által az Európai Közösségek Bizottsága ellen 2005. január 21-én benyújtott kereset
HL C 82., 2005.4.2, p. 36–36
(ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, NL, PL, PT, SK, SL, FI, SV)
|
2.4.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 82/36 |
A Halcor Metal Works S.A. által az Európai Közösségek Bizottsága ellen 2005. január 21-én benyújtott kereset
(T-21/05. sz. ügy)
(2005/C 82/66)
Az eljárás nyelve: angol
A Halcor Metal Works S.A., székhelye: Athén (Görögország), képviseli: I. S. Forrester, barrister, A. P. Schulz és A. Komninos ügyvédek, 2005. január 21-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához az Európai Közösségek Bizottsága ellen.
A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
|
— |
semmisítse meg a határozat 1. cikkének f) pontját és 2. cikkének d) pontját, amennyiben a Halcorra bírságot szab ki; |
|
— |
másodlagosan szabjon ki kisebb mértékű bírságot, amely megfelelőnek tűnik a Bíróság számára az EK 229. cikkben foglalt korlátlan mérlegelési jogkörének gyakorlásakor; |
|
— |
kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek:
A felperes vitatja a Bizottságnak az EK 81. cikk (1) bekezdése alapján indult COMP/E-1/38.069. sz. ügyben 2004. szeptember 3-án hozott határozatával rá kiszabott bírságot, amely a réz víz- és gázcsövek ágazatában három különböző jogsértést állapított meg.
Keresete alátámasztására a felperes elsősorban arra hivatkozik, hogy magatartása nem érdemelte meg a bírságot. A felperes szerint viselkedése nem foglalt magába olyan magatartást, amely miatt az EK 81. cikk értelmében bírságot kellett volna kapnia, mivel a határozat többi címzettje által gyakorolt kényszer alatt állt, és mivel a kartellben való részvétele export- és növekedésorientált vállalkozás lévén passzív és kikényszerített volt.
A felperes továbbá azt állítja, hogy a bírság kezdőpontját nyilvánvalóan helytelenül állapították meg, és az sérti az egyenlő bánásmód elvét. A felperes szerint míg a határozat más címzetteket a három különböző jogsértésben való részvétellel vádol, a felperest csak az egyikben való részvétellel, a bírság alapösszegét minden címzett számára ugyanolyan módon számították ki. A felperes arra is hivatkozik, hogy a megállapodásokat nem támogatta, és hogy a határozatban a jogsértés területi hatályába helytelenül foglalták bele Görögországot.
A felperes továbbá azt állítja, hogy a bírságnak a jogsértés időtartama miatti megemelése nyilvánvaló mérlegelési hibát és jogban való tévedést képez.
Végül a felperes kijelenti, hogy a rá kiszabott bírság a határozat többi címzettjére kiszabott bírsághoz képest és a felperes sajátos helyzetére nézve aránytalanul nagy volt. A felperes ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy 1999-ben, két évvel azelőtt, hogy a Bizottság tudomására jutott a kartell, önként megszüntette a találkozókon való részvételét, a találkozókon rövid ideig vett részt, passzívan volt jelen a kartellben, és a Bizottságot teljes dokumentációval látta el, amelyre a Bizottság a kifogásközlést és a határozatot alapozta.