6.11.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 273/23

1)

helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróságnak a T-198/01. sz. ügyben (1)2004. július 8-án hozott ítéletét;

2)

semmisítse meg a Bizottság 2001. június 12-i határozatát;

3)

a kérelem 2) pontjához: másodlagosan a jogvitát utalja vissza az Elsőfokú Bírósághoz;

4)

kötelezze a Bizottságot az eljárás költségeinek a viselésére.

1.

A fellebbező fél az Elsőfokú Bíróságnak a T-198/01. sz. ügyben 2004. július 8-án hozott ítélete ellen nyújt be fellebbezést, amelyben az Elsőfokú Bíróság elutasította a Bizottság azon határozatának megsemmisítése iránt benyújtott keresetet, amelyben a Bizottság a Treuhandanstalt (később BvS) által privatizált üzem vételárának 4 millió német márkával történő csökkentését állami támogatásnak minősítette, és ezen összeg visszakövetelését írta elő.

2.

A fellebbező fél az állami támogatás vizsgálatára irányuló eljárásban és az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásban is azt az álláspontot képviselte, hogy igénye van a vételárcsökkentésre az ügylet üzleti alapjának megszűnése miatt, mivel az eladóval, a Treuhandanstalttal együtt a vételár megállapításánál kölcsönösen abban a hiszemben voltak, hogy Thüringia Szabadállam majd elősegíti, hogy a fellebbező fél a privatizált vállalatba történő beruházásaihoz (KKV részére megengedett) magasabb összegű támogatást kaphasson a közösségi kezdeményezések forrásaiból (a Bizottság által jóváhagyott általános regionális támogatási programokból). Ez a támogatás lett a számítás alapja. Miután azonban nem a magasabb összegű, hanem csak a normál összegű támogatást biztosították, a számítás alapja ennyiben megszűnt, és a vételárat ennek megfelelően módosítani kellett. Mivel egy olyan általános polgári jogi igény alapozta meg a vételármódosítást, amely bármely magán eladót is érinthetett volna, nem lehetett szó állami támogatásról (sem gazdasági előnyről, sem szelektivitásról az EK 87. cikk (1) bekezdés értelmében). Ez azért is helytálló, mivel a privatizációt követően érvényesülő állami vagyonkezelési szabályozás szerint egy megfelelően alacsonyabb vételár megállapítása az állami támogatási jog szempontjából minden további nélkül elfogadható lett volna.

3.

A Bizottság a fellebbező fél érvelését jogi szempontból elutasította, és úgy érvelt, hogy a Treuhanddal és a Thüringia Szabadállammal szembeni követeléseket egymástól elkülönítve kell vizsgálni. Az Elsőfokú Bíróság ezt az érvelést elfogadta, és ezen túlmenően arra az álláspontra helyezkedett, hogy a fellebbező fél a bírósági eljárás folyamán nem nyújtott be írásbeli bizonyítékot Thüringia Szabadállam támogatási ígérvényére vonatkozóan.

4.

Ez ellen irányul a fellebbezés. Az ügylet üzleti alapjának megszűnésével összefüggésben a fellebbező fél az alábbi jogalapokat terjeszti elő:

5.

A fenti jogalapok mellett a fellebbező fél ezen túlmenően kifogást emel a bizottsági határozat más indokolási hiányosságai miatt, továbbá a Bizottság részéről elkövetett lényeges eljárási szabálysértések megállapításának jogellenes elutasítása miatt.