EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document C2004/239/01
Case C-289/04 P: Appeal brought on 1 July 2004 by Showa Denko K.K. against the judgment delivered on 29 April 2004 by the Second Chamber of the Court of First Instance of the European Communities in joined cases T-236/01, T-239/01, T-244/01 to T-246/01, T-251/01 and T-252/01 between Tokai Carbon Co. Ltd and others and the Commission of the European Communities
C-289/04 P. sz. ügy: Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (második tanács) a T-236/01., T-239/01., T-244/01–T-246/01, T-251/01. és T-252/01. sz. Tokai Carbon Co. Ltd és mások kontra Európai Közösségek Bizottsága egyesített ügyekben2004. április 29-én hozott ítélete ellen a Showa Denko KK által 2004. július 1-jén benyújtott fellebbezés
C-289/04 P. sz. ügy: Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (második tanács) a T-236/01., T-239/01., T-244/01–T-246/01, T-251/01. és T-252/01. sz. Tokai Carbon Co. Ltd és mások kontra Európai Közösségek Bizottsága egyesített ügyekben2004. április 29-én hozott ítélete ellen a Showa Denko KK által 2004. július 1-jén benyújtott fellebbezés
HL C 239., 2004.9.25, p. 1–1
(ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, NL, PL, PT, SK, SL, FI, SV)
25.9.2004 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 239/1 |
Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (második tanács) a T-236/01., T-239/01., T-244/01–T-246/01, T-251/01. és T-252/01. sz. Tokai Carbon Co. Ltd és mások kontra Európai Közösségek Bizottsága egyesített ügyekben 2004. április 29-én hozott ítélete ellen a Showa Denko KK által 2004. július 1-jén benyújtott fellebbezés
(C-289/04 P. sz. ügy)
(2004/C 239/01)
A Showa Denko KK (T-245/01. sz. ügy (1)) Tokió (Japán), képviselik M. Dolmans, J. Temple Lang és P. Werdmuller, ügyvédek, 2004. július 1-jén fellebbezést nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (második tanács) a T-236/01., T-239/01., T-244/01–T-246/01., T-251/01. és T-252/01. sz. Tokai Carbon Co. Ltd és mások kontra Európai Közösségek Bizottsága egyesített ügyekben 2004. április 29-én hozott ítélete ellen.
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
— |
a T-245/01. sz. Showa Denko kontra Európai Közösségek Bizottsága ügyben hozott ítéletet részben helyezze hatályon kívül, |
— |
a fellebbezőre kiszabott pénzbírságot 6 960 000 euróra vagy a Bíróság által mérlegelés alapján megfelelőnek tekintett összegre szállítsa le, |
— |
a Bíróság által megfelelőnek tekintett más intézkedést tegyen. |
Jogalapok és fontosabb érvek:
A fellebbező előadja: semmilyen adattal nem támasztható alá, hogy csoportja vagy ügyvezetése a kartellben részt vett volna, nincs bizonyíték arra, hogy előre megfontoltan, szándékosan és tudatosan jogsértésekben vett volna részt, arra pedig egyáltalán semmilyen bizonyíték nincs, hogy ez más résztvevőknél inkább lenne igaz a fellebbezőre. Ezért a fellebbező elkülönítésének és különleges „elrettentő tényező” alkalmazásának nincsen alapja.
Ha egy más módon számított pénzbírságot kellene az elrettentés végett megemelni, akkor az emelés összegének ésszerűen azon a hasznon kell alapulnia, amit a vállalkozás a jogsértéstől várt. Az emelés kizárólag a vállalat által a jogsértéssel érintett piacon elért forgalmon alapulhat, ahol a jogsértés felfedezésének valószínűségét vagy egyéb módszereket is figyelembe kell venni.
A vállalat vagy csoport „mérete” a jogsértéssel nem érintett piacon a jogsértés haszna és indítéka szempontjából nem releváns és a felfedezés kockázatával sem áll kapcsolatban. Ezt gazdasági elemzés bizonyítja. Egy konszern mérete és pénzügyi eszközei tehát az elrettentéshez szükséges emelés kiszámításánál nem relevánsak. Másképp fogalmazva, a csoport mérete és pénzügyi eszközei nem szolgálhatnak indokul a fellebbező elkülönítéséhez és a vele szemben kiszabott bírság emeléséhez.
Ez diszkriminatív, aránytalan, önkényes és nem támasztják alá megfelelő indokok.
Így a fellebbező fenntartja, hogy a Bizottság és az Elsőfokú Bíróság hibásan alapították a fellebbezőt sújtó bírság „elrettentés” céljából való emelését a fellebbező csoportjának a jogsértéssel nem érintett termékek terén elért forgalmára, anélkül, hogy az elrettentés szükségességét megállapították és az emelés összegének ésszerű alapját megjelölték volna.
(1) HL C 17., 2002.1.19., 15. o.