EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document C2004/239/01

C-289/04 P. sz. ügy: Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (második tanács) a T-236/01., T-239/01., T-244/01–T-246/01, T-251/01. és T-252/01. sz. Tokai Carbon Co. Ltd és mások kontra Európai Közösségek Bizottsága egyesített ügyekben2004. április 29-én hozott ítélete ellen a Showa Denko KK által 2004. július 1-jén benyújtott fellebbezés

HL C 239., 2004.9.25, p. 1–1 (ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, NL, PL, PT, SK, SL, FI, SV)

25.9.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 239/1


Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (második tanács) a T-236/01., T-239/01., T-244/01–T-246/01, T-251/01. és T-252/01. sz. Tokai Carbon Co. Ltd és mások kontra Európai Közösségek Bizottsága egyesített ügyekben 2004. április 29-én hozott ítélete ellen a Showa Denko KK által 2004. július 1-jén benyújtott fellebbezés

(C-289/04 P. sz. ügy)

(2004/C 239/01)

A Showa Denko KK (T-245/01. sz. ügy (1)) Tokió (Japán), képviselik M. Dolmans, J. Temple Lang és P. Werdmuller, ügyvédek, 2004. július 1-jén fellebbezést nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (második tanács) a T-236/01., T-239/01., T-244/01–T-246/01., T-251/01. és T-252/01. sz. Tokai Carbon Co. Ltd és mások kontra Európai Közösségek Bizottsága egyesített ügyekben 2004. április 29-én hozott ítélete ellen.

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

a T-245/01. sz. Showa Denko kontra Európai Közösségek Bizottsága ügyben hozott ítéletet részben helyezze hatályon kívül,

a fellebbezőre kiszabott pénzbírságot 6 960 000 euróra vagy a Bíróság által mérlegelés alapján megfelelőnek tekintett összegre szállítsa le,

a Bíróság által megfelelőnek tekintett más intézkedést tegyen.

Jogalapok és fontosabb érvek:

A fellebbező előadja: semmilyen adattal nem támasztható alá, hogy csoportja vagy ügyvezetése a kartellben részt vett volna, nincs bizonyíték arra, hogy előre megfontoltan, szándékosan és tudatosan jogsértésekben vett volna részt, arra pedig egyáltalán semmilyen bizonyíték nincs, hogy ez más résztvevőknél inkább lenne igaz a fellebbezőre. Ezért a fellebbező elkülönítésének és különleges „elrettentő tényező” alkalmazásának nincsen alapja.

Ha egy más módon számított pénzbírságot kellene az elrettentés végett megemelni, akkor az emelés összegének ésszerűen azon a hasznon kell alapulnia, amit a vállalkozás a jogsértéstől várt. Az emelés kizárólag a vállalat által a jogsértéssel érintett piacon elért forgalmon alapulhat, ahol a jogsértés felfedezésének valószínűségét vagy egyéb módszereket is figyelembe kell venni.

A vállalat vagy csoport „mérete” a jogsértéssel nem érintett piacon a jogsértés haszna és indítéka szempontjából nem releváns és a felfedezés kockázatával sem áll kapcsolatban. Ezt gazdasági elemzés bizonyítja. Egy konszern mérete és pénzügyi eszközei tehát az elrettentéshez szükséges emelés kiszámításánál nem relevánsak. Másképp fogalmazva, a csoport mérete és pénzügyi eszközei nem szolgálhatnak indokul a fellebbező elkülönítéséhez és a vele szemben kiszabott bírság emeléséhez.

Ez diszkriminatív, aránytalan, önkényes és nem támasztják alá megfelelő indokok.

Így a fellebbező fenntartja, hogy a Bizottság és az Elsőfokú Bíróság hibásan alapították a fellebbezőt sújtó bírság „elrettentés” céljából való emelését a fellebbező csoportjának a jogsértéssel nem érintett termékek terén elért forgalmára, anélkül, hogy az elrettentés szükségességét megállapították és az emelés összegének ésszerű alapját megjelölték volna.


(1)  HL C 17., 2002.1.19., 15. o.


Top