Access to European Union law
<a href="https://eur-lex.europa.eu/content/help/eurlex-content/experimental-features.html" target="_blank">More about the experimental features corner</a>
Choose the experimental features you want to try
EUR-Lex
Access to European Union law

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

You are here
Use quotation marks to search for an "exact phrase". Append an asterisk (*) to a search term to find variations of it (transp*, 32019R*). Use a question mark (?) instead of a single character in your search term to find variations of it (ca?e finds case, cane, care).
Search tips
Need more search options? Use the Advanced search

Document C2004/201/14

C-204/04. sz. ügy: Az Európai Közösségek Bizottsága által 2004. május 7-én a Németországi Szövetségi Köztársaság ellen benyújtott kereset

HL C 201., 2004.8.7, p. 7–8 (ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, NL, PL, PT, SK, SL, FI, SV)

2004.8.7.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 201/7

Az Európai Közösségek Bizottsága által 2004. május 7-én a Németországi Szövetségi Köztársaság ellen benyújtott kereset

(C-204/04. sz. ügy)

(2004/C 201/14)

Az Európai Közösségek Bizottsága, képviseli: Nicola Yerrell, a Bizottság Jogi Szolgálatának tagja és Horstpeter Kreppel, a Bizottság Jogi Szolgálatához a nemzeti tisztviselők csereprogramja keretében beosztott munkaügyi bírósági bíró, kézbesítési cím: Luxembourg, 2004. május 7-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához a Németországi Szövetségi Köztársaság ellen.

A felperes a következő döntés meghozatalát kéri a Bíróságtól:

1.

Állapítsa meg, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság azzal, hogy

a német közszolgálatban a kevesebb, mint heti 18 órában dolgozó részmunkaidős foglalkoztatottak döntő hányadát kitevő női munkavállalókkal szemben közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz azáltal, hogy

a)

a Bundespersonalvertretungsgesetz (A közszolgálati dolgozók érdekképviseletéről szóló szövetségi törvény) 14. § (2) bekezdése, illetve az ennek megfelelő szabályozás szerint

—

Bajorország

—

Berlin

—

Bréma

—

Hessen tartományokban

rendszeresen kevesebb, mint heti 18 órát dolgozó részmunkaidőben foglalkoztatottak, illetve

b)

—

Mecklenburg-Elő-Pomeránia

—

Szászország

—

Schleswig-Holstein

—

Thüringia tartományokban

a rendes heti munkaidő kevesebb, mint felében dolgozó részmunkaidőben foglalkoztatottak,

c)

—

Baden-Württenberg

—

Brandenburg

—

Rheinland-Pfalz

—

Sachsen-Anhalt tartományokban

a rendes heti munkaidő kevesebb, mint egyharmadában dolgozó részmunkaidőben foglalkoztatottak,

d)

Észak-Rajna-Wesztfália tartományban a rendes munkaidő kevesebb, mint 2/5-ében, dolgozó részmunkaidőben foglalkoztatottak,

e)

Alsószászország tartományban az évente legfeljebb két hónapig heti 15 óránál kevesebbet dolgozó részmunkaidőben foglalkoztatottak

a munkavállalói érdekképviseleti szerv tagjává nem választhatók meg, megsérti a 76/207/EGK irányelv (1) 1., 2. és 5. cikkében, valamint az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról szóló, 97/81/EK tanácsi irányelv (2) mellékletének 4. szakaszában előírt, a nők és férfiak közötti megkülönböztetés tilalmának elvét.

2.

Kötelezze a Németországi Szövetségi Köztársaságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

Az, hogy a közszolgálatban rendszeresen kevesebb, mint heti 18 órában (néhány tartományban ennél valamivel kevesebb az óraszám) dolgozó részmunkaidőben foglalkoztatottak nem választhatók a szövetségi illetve majdnem minden tartomány esetében a tartományi munkavállalói érdekképviseleti szerv tagjává, közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül a nőkkel szemben, mivel a részmunkaidőben foglalkoztatottak jelentős része nő. Ez tehát sérti a 76/207/EGK irányelvet. Ezen kívül a felperes szerint a tagállami szabályozás nem összeegyeztethető a 97/81/EK irányelvvel, mivel az előírja, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatottak nem részesülhetnek kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatottak, még akkor sem, ha az eltérő bánásmódot objektív szakmai okok indokolják.

Objektív szakmai okokról azonban a választhatóságból való kirekesztés esetében nem beszélhetünk. A felperes szerint rugalmas munkaidő-beosztással és a modern kommunikációs eszközökkel ellensúlyozni lehetne az érintett dolgozók munkahelyen való korlátozott jelenlétét. A Betriebsverfassungsgesetz (Az üzemi alkotmányról szóló törvény), amely a magánszektor területén szabályozza az üzemi tanács választását, nem tartalmaz ilyen korlátozást a választhatóság tekintetében. Az üzemi tanácsnak ugyanaz a feladata, mint a közszolgálatban a munkavállalói érdekképviseleti szervnek. Tekintettel speciális érdekeikre, amelyeket egyébként nem tudnának érvényesíteni, kívánatos lenne a kirekesztett csoporthoz tartozók jelenléte a munkavállalói érdekképviseleti szervek testületeiben.

(1)  HL L 39., 40. o.

(2)  HL L 14., 9. o.

Top