1

A Ball Europe GmbH a jogosultja a 2004. szeptember 24‑én 2309900006. számon „[ital]dobozok” tekintetében lajstromozott közösségi formatervezési mintának. A vitatott formatervezési minta ábrája a következő:

2

A vitatott formatervezési mintára vonatkozóan az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO) benyújtott bejelentési kérelemben a Ball Europe két német – 2004. március 27‑én, illetve 2004. április 27‑én lajstromozott – formatervezési mintára hivatkozva igényelte az elsőbbséget.

3

A vitatott formatervezési minta bejelentési kérelme német nyelvű volt, és a Ball Europe az angolt jelölte meg második nyelvként, a közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet (HL 2002. L 3., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 142. o.) 98. cikke (2) bekezdésének megfelelően.

4

A bejelentési kérelem hivatalos formanyomtatványának a lajstromoztatni kért formatervezési minta leírására szolgáló részében a Ball Europe a következő szöveget tüntette fel, angol nyelven:

„Group of cans for drink, all having a sleek but high appearance with reduced neck, preferably made of thin sheet metal, especially for filling volumes of 250 ml, 300 ml or 330 ml, respectively.” („Italdobozok együttese, amelyek sima fényes, de nyújtott kinézetűek, szűkített nyakkal, lehetőség szerint vékony fémlemezből gyártva, különösen 250 ml, 300 ml, illetve 330 ml űrtartalommal.”)

5

2011. február 14‑én a beavatkozó, a Crown Hellas Can SA, a vitatott formatervezési minta oltalmának megsemmisítése iránti kérelmet nyújtott be az EUIPO‑hoz. Megsemmisítési okként a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdése b) pontjára hivatkozott, mivel szerinte a vitatott formatervezési minta az említett rendelet 5. cikke értelmében véve nem minősül újnak, és nem mutat az e rendelet 6. cikke értelmében vett egyéni jelleget.

6

A beavatkozó többek között arra hivatkozott, hogy a vitatott formatervezési minta megegyezett az alább ábrázolt három italdobozzal, amelyek már a vitatott formatervezési minta elsőbbségi időpontját megelőzően nyilvánosságra jutottak:

7

2012. június 8‑i határozatával a törlési osztály elutasította a vitatott formatervezési minta oltalmának megsemmisítése iránti kérelmet, azzal az indokkal, hogy ez utóbbi rendelkezett a megkövetelt újdonsággal és egyéni jelleggel.

8

2012. július 30‑án a beavatkozó a 6/2002 rendelet 55–60. cikke alapján fellebbezést nyújtott be a törlési osztály határozatával szemben.

9

2014. szeptember 8‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsa hatályon kívül helyezte a törlési osztály határozatát, és megsemmisítette a vitatott formatervezési minta oltalmát, azzal az indokkal, hogy az nem rendelkezett a 6/2002 rendelet 6. cikke értelmében vett egyéni jelleggel. Az említett minta újdonságát illetően nem foglalt állást.

10

A fellebbezési tanács megvizsgálta a vitatott formatervezési minta oltalmának tárgyát, és arra a következtetésre jutott, hogy az három különböző méretben ábrázolt, egyedi kiszerelésű italdoboz megjelenítéséből áll. A 6/2002 rendelet 98. cikkének (1) bekezdésére való hivatkozással megtagadta a vitatott formatervezési mintának a bejelentési kérelemben szereplő angol nyelvű leírásának figyelembevételét, azzal az indokkal, hogy az említett leírás nem a Ball Europe által választott bejelentési nyelven készült.

11

Ezenfelül, a vitatott formatervezési minta egyéni jellegének értékelése keretében, a fellebbezési tanács lényegében azt a következtetést vonta le, hogy a vitatott formatervezési minta és a korábbi minták közötti eltérések jelentéktelenek voltak, és nem voltak kihatással a tájékozott használóra tett összbenyomásra, akit a jelen esetben úgy határozott meg, mint azt a személyt, aki az italágazatban palackozással foglalkozik.

12

A Ball Europe azt kéri, hogy a Törvényszék:

13

Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:

14

A beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:

15

A felek meghallgatását követően, a Törvényszék eljárási szabályzata 176. cikkének (3) bekezdése alapján a Ball Beverage Packaging Europe Ltd számára engedélyezni kell a Ball Europe helyett történő perbelépést.

16

Ezenfelül emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 176. cikkének (5) bekezdése értelmében, ha a fél helyett történő perbelépés iránti kérelemnek helyt adnak, a jogutód a jogvitát a fél helyett történő perbelépéskori állapotában fogadja el. A jogutódot kötelezik az azon fél által benyújtott eljárási iratok, aki helyett perbe lép.

17

A felperes, a Ball Beverage Packaging Europe, keresetének alátámasztásaként két jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt a 6/2002 rendeletnek az indokolási kötelezettségre vonatkozó 62. cikke első mondatának megsértésére, a másodikat pedig az említett rendelet 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 6. cikkének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezéseinek megsértésére alapítja.

18

A Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdést követően a felperes előadta, hogy a keresetlevél 21. pontjában egy implicit módon kifejtett harmadik jogalapra is hivatkozott, amelyet a védelemhez való jog megsértésére alapított, mivel szerinte a fellebbezési tanácsnak lehetőséget kellett volna adnia az ő számára arra, hogy kifejthesse álláspontját a vitatott formatervezési minta oltalma tárgyának meghatározását illetően, amely kérdést elsőként a megtámadott határozatban hoztak fel. Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatták, hogy az említett pont a védelemhez való jogra alapított önálló jogalapot tartalmaz, és előadták, hogy mivel ők e pontot nem így értelmezték, ezen állítólagos jogalappal kapcsolatban észrevételeket sem tudtak előterjeszteni.

19

A Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzatának 44. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint a keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését.

20

Az ítélkezési gyakorlat szerint a hivatkozott jogalapok rövid ismertetésének kellőképpen világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy az alperes elő tudja készíteni védekezését, és a Törvényszék el tudja bírálni a kereseti kérelmet, adott esetben anélkül, hogy további információkat kellene kérnie (lásd: 2012. június 13‑iInsula kontra Bizottság ítélet, T‑246/09, nem tették közzé, EU:T:2012:287, 221. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ebből következik, hogy a kereseti kérelem alátámasztásaként hivatkozott jogalap céljának és terjedelmének egyértelmű módon ki kell derülnie a keresetlevélből (2012. június 13‑iInsula kontra Bizottság ítélet, T‑246/09, nem tették közzé, EU:T:2012:287, 262. pont).

21

Jelen esetben a felperes világos módon hivatkozik a fenti 17. pontban ismertetett két jogalapra a keresetlevelében. Ezenfelül megjegyzendő, hogy a keresetlevél 21. pontjában a felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az módosította a vitatott formatervezési minta oltalmának tárgyát, „miközben nem is ezzel kapcsolatban fordultak hozzá”. Egyébként, a keresetlevél 19. pontjában a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanácsnak a vitatott formatervezési minta 6/2002 rendelet 3. cikke a) pontja szerinti lajstromozhatóságával kapcsolatos megjegyzései irrelevánsak, mivel a felek ezzel kapcsolatban nem fejthették ki álláspontjukat, amint azt a 6/2002 rendelet 62. cikkének második mondata megköveteli. Mindazonáltal ebből nem vonható le az a következtetés, hogy a felperes a védekezéshez való jogainak megsértésére alapított, önálló jogalapot terjesztett volna elő. E jogalapra nem hivatkoztak kifejezetten, amint azt a felperes a tárgyaláson elismerte, és azt nem is fejtették ki részletesen. Sem a keresetlevél szerkezete, illetve az abban alkalmazott címek, sem „A kereset alátámasztásaként hivatkozott jogalapok összefoglalása” című rész vagy a keresetlevél többi része alapján nem állapítható meg, hogy a felperes a védekezéshez való jogainak megsértésére alapított önálló jogalapot terjesztett volna elő. Különösen megjegyzendő, hogy a keresetlevélnek a „Mellékesen 6/2002 rendelet 3. cikke a) pontjáról” címet követő 19. és 21. pontja, és a keresetlevél e címet követő részének tartalma egyértelműen két érvre utal, amelyek közül az elsőt a felperes arra alapítja, hogy a fellebbezési tanácsnak a vitatott formatervezési minta lajstromozhatóságára vonatkozó megállapításai irrelevánsak voltak, a másodikat pedig arra, hogy a fellebbezési tanács tévesen határozta meg az említett formatervezési minta oltalmának tárgyát. Egyébként sem az EUIPO, sem a beavatkozó fél nem értelmezte úgy, hogy a keresetlevél 19. és 21. pontjában foglalt, fent említett állítások a védekezéshez való jog megsértésére alapított jogalapot takartak volna, és így e felek arra nem is reagáltak a beadványaikban.

22

E körülményekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy a védekezéshez való jog megsértésére alapított, a keresetlevélben állítólagosan kifejtett jogalap nem felel meg az 1991. május 2‑i eljárási szabályzatnak az ítélkezési gyakorlat által értelmezett 44. cikke (1) bekezdése c) pontjában foglalt követelményeknek, és így azt mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

23

A felperes arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 34. pontjában szereplő azon állítása, miszerint a tájékozott használó ismeri az italdobozok szokásos űrtartalmát, és nem tulajdonít jelentőséget az ezzel összefüggő méretbeli eltéréseknek, indokolási hiányosságot tükröz, mivel ennek alátámasztására semmilyen indokot nem hoz fel. Szerinte ezen állítás döntő jelentőségű volt a megtámadott határozat logikáját illetően, hiszen a fellebbezési tanács ennek alapján állapította meg a vitatott formatervezési minta oltalmának semmisségét, következésképpen az indokolás hiányossága e tekintetben az indokolási kötelezettségnek a 6/2002 rendelet 62. cikke első mondatában említett megsértését képezi.

24

A tárgyaláson a felperes azt is felrótta a fellebbezési tanácsnak, hogy az nem „vett figyelembe” egy szakfolyóiratbeli cikket és más olyan dokumentumokat, amelyeket a közigazgatási eljárásban nyújtottak be, és amelyek azt bizonyították, hogy a tájékozott használó milyen jelentőséget tulajdonít az italdobozok méretbeli eltéréseinek. E bizonyítékok „figyelembevételének” hiánya a felperes szerint egyúttal indokolási hiányosságot képez.

25

Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a jelen jogalap megalapozottságát.

26

Emlékeztetni kell arra, hogy a 6/2002 rendelet 62. cikkének első mondata értelmében az EUIPO határozatait indokolni kell. Ezen indokolási kötelezettségnek ugyanaz a terjedelme, mint az EUMSZ 296. cikkből eredő kötelezettségnek, amely szerint a jogi aktus szerzője indokolásának világosan és egyértelműen ki kell derülnie, és annak az a kettős célja, hogy lehetővé tegye egyrészt az érintettek számára az elfogadott intézkedést igazoló okok megismerését, másrészt az Európai Unió bíróságainak számára a határozat jogszerűségének felülvizsgálatára vonatkozó hatáskörének gyakorlását. Ugyanakkor a fellebbezési tanácsoktól nem lehet megkövetelni, hogy olyan magyarázatot adjanak, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet. Az indokolás tehát lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék a fellebbezési tanács határozata elfogadásának az okait, és lehetővé teszi a hatáskörrel rendelkező bíróság számára azt, hogy az általa végzett felülvizsgálathoz elengedhetetlenül szükséges elemek rendelkezésre álljanak (2013. április 25‑iBell & Ross kontra OHIM – KIN [Egy karóra ábrázolása] ítélet, T‑80/10, nem tették közzé, EU:T:2013:214, 37. pont; 2015. november 18‑iLiu kontra OHIM – DSN Marketing [Hordozhatószámítógép‑tok] ítélet, T‑813/14, nem tették közzé, EU:T:2015:868, 15. pont).

27

Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a határozatok indokolására vonatkozó kötelezettség olyan lényeges formai követelménynek minősül, amelyet külön kell választani az indokolás megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott jogi aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik. Valamely határozat indokolása ugyanis azon indokok egyértelmű kifejtéséből áll, amelyeken e határozat alapszik. Ha ezen indokok hibában szenvednek, az a határozat érdemi jogszerűségét érintheti, de annak indokolását nem, amely megfelelő lehet annak ellenére, hogy hibás indokokat tartalmaz (lásd: 2013. április 25‑iEgy karóra ábrázolása ítélet, T‑80/10, nem tették közzé, EU:T:2013:214, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28

A jelen esetben a megtámadott határozat 34. pontjában a fellebbezési tanács – a vitatott formatervezési minta által a hozzáértő felhasználóban keltett, a 6/2002 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett összbenyomás értékelésével összefüggésben – az alábbiakat fejtette ki:

„A jogosult által hivatkozott aránybeli eltérések nem érzékelhetők. A magasságnak a szélességhez viszonyított aránya nagyjából azonosnak tűnik az összehasonlítandó mintákéval. Még ha a tájékozott használó észleli is az aránybeli eltéréseket, azoknak nincs kihatása az összbenyomásra. Még a vitatott [formatervezési minta] három különböző méretben való ábrázolása sem igazol jelentős eltérést. A tájékozott használó ismeri az italdobozok szokásos űrtartalmát, és nem tulajdonít jelentőséget az ezzel összefüggő méretbeli eltéréseknek az összbenyomást illetően.”

29

A megtámadott határozat 34. pontjának utolsó mondatához fűzött megjegyzések, e határozat összefüggéseire figyelemmel is értelmezve, nem szenvednek indokolási hibában.

30

Ugyanis, a megtámadott határozat 25. pontjában a fellebbezési tanács a tájékozott használót akként határozta meg, mint azt a személyt, aki az italágazatban italok palackozásával foglalkozik, és aki a vonatkozó ajánlatokról többek között a szakfolyóiratok segítségével tájékozódik.

31

A megtámadott határozat 27. pontjában a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy az italdobozok űrtartalma általában nem haladja meg az 500 ml‑t, hogy ezen űrtartalom megfelel a kereskedelmi forgalomban az italok értékesítése tekintetében használt szokásos mennyiségeknek, és hogy az említett űrtartalom kihatással van a dobozok méretére.

32

Végül, a megtámadott határozat 37. pontjában a fellebbezési tanács pontosította, hogy a vitatott formatervezési minta alapján sem a konkrét méreteket, sem az űrtartalmat nem lehet megállapítani, továbbá hogy az egyéni jelleg értékelése szempontjából kizárólag az összehasonlítandó formatervezési minták által keltett összbenyomásnak van jelentősége.

33

Figyelemmel először is az italdobozok űrtartalmát illetően a szabványosodásra vonatkozó megállapításra, másodszor azon tény megállapítására, hogy az űrtartalom kihatással van a dobozok méretére, harmadszor azon tény megállapítására, hogy a tájékozott használó a jelen esetben úgy határozható meg mint a palackozó, negyedszer azon megállapításokra, amelyek szerint a vitatott formatervezési minta alapján sem a konkrét méretekre, sem az űrtartalomra nem lehet következtetni, és amelyek szerint kizárólag az összbenyomásnak van jelentősége, a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 34. pontjában szereplő azon állítása, miszerint a tájékozott használó ismeri az italdobozok szokásos űrtartalmait, és nem tulajdonít jelentőséget az ezzel összefüggő méretbeli eltéréseknek az összbenyomást illetően, jogilag kellőképpen indokolt.

34

Egyébként, a felperes elgondolásával ellentétben, a megtámadott határozat 34. pontjában szereplő megállapítások általános jellegűek voltak, és nem voltak döntőek azon következtetés szempontjából, amelyre végül a fellebbezési tanács jutott. E következtetés azon a megállapításon alapul, miszerint a vitatott formatervezési minta által a tájékozott használóban keltett összbenyomás nem tért el az ugyanezen használóban a korábbi minták által keltett összbenyomástól, mivel a fellebbezési tanács előzetesen többek között azt állapította meg, hogy a dobozok nyakrészének és aljának kialakításában tapasztalható eltérések jelentéktelenek voltak (a megtámadott határozat 33. pontja), hogy a felperes által hivatkozott aránybeli eltérések nem voltak észlelhetők, hogy a magasságnak a szélességhez viszonyított aránya majdnem azonos volt (a megtámadott határozat 34. pontja), és hogy a vitatott formatervezési minta alapján sem a konkrét méreteket, sem az űrtartalmat nem lehetett megállapítani (a megtámadott határozat 37. pontja).

35

Mivel a felperes szintén azt állítja, hogy a megtámadott határozat 34. pontjában tett megállapítások tévesek, megjegyzendő, hogy e kifogás nem az indokolással, hanem a jogvita érdemével kapcsolatos, és azt a második jogalap értékelése keretében fogjuk megvizsgálni.

36

Végül el kell vetni a felperes azon kifogását, amelyre a tárgyaláson hivatkozott, és amely arra vonatkozott, hogy a fellebbezési tanács nem „vett figyelembe” néhány, a közigazgatási eljárás során benyújtott dokumentumot (lásd a fenti 24. pontot). Ugyanis, ami a szakfolyóiratbeli cikket illeti, amelyet a felperes kellően pontosan beazonosított az érvelésében, meg kell jegyezni, hogy azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 6. pontjának második francia bekezdésében kifejezetten megemlíti, a felperesnek a közigazgatási eljárás során felhozott érveinek bemutatása keretében. Egyébként mivel az említett cikk a piacra a felperes által bevezetett „sleek” italdoboz és a már létező italdobozok közötti átmérőbeli eltérés kiemelésére irányult, e cikkre vonatkozóan további fejtegetésekre nem volt szükség a megtámadott határozat indokolásához, figyelemmel többek között az említett határozat 34. pontjában szereplő azon megállapításra, miszerint az összehasonlított minták közötti aránybeli eltérések nem voltak észlelhetők, valamint az e határozat 37. pontjában szereplő azon megállapításra, hogy a vitatott formatervezési minta alapján sem a konkrét méretekre, sem az űrtartalomra nem lehetett következtetni.

37

Az előbbi megfontolások alapján a jelen jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

38

A jelen jogalap lényegében két részre oszlik.

39

Az első rész a vitatott formatervezési minta által nyújtott oltalom terjedelmének a fellebbezési tanács általi téves értékelésén alapul, mivel a felperes szerint a fellebbezési tanács nem ismerte el, hogy a minta három, különböző méretű italdoboz együttesét, vagyis egységes egészet képező tárgyat ábrázol.

40

A második rész a vitatott formatervezési minta egyéni jellegének fellebbezési tanács általi téves értékelésén alapul.

41

Emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács először is meghatározta a vitatott formatervezési minta oltalmának tárgyát. Ebben az összefüggésben pontosította, hogy a 6/2002 rendelet 3. cikkének a) pontja értelmében formatervezési minta tárgya csakis egységes egészet képező tárgy lehet, és az egymással kapcsolatot nem mutató termékek kombinációja csak azzal a feltétellel tekinthető egyetlen árucikknek, ha e termékek esztétikailag összetartoznak, egymással funkcionális kapcsolatot mutatnak, és azokat rendszerint együtt, mint egységes egészet képező terméket forgalmazzák. Példaként említette a késekből, villákból és kanalakból álló evőeszköz‑készleteket, valamint a sakktáblából és sakkfigurákból áll sakk‑készleteket.

42

A fellebbezési tanács a jelen esetben azt állapította meg, hogy a vitatott formatervezési minta nem tesz eleget e feltételeknek, és nem tekinthető – három italdoboz együttesének formájában – egységes egészet képező tárgynak, hanem annak újdonságának és egyéni jellegének értékelése szempontjából a három különböző méretben ábrázolt, egyedi kiszerelésű italdoboz megjelenését kell alapul venni.

43

Egyébként a fellebbezési tanács, a 6/2002 rendelet 98. cikkének (1) bekezdésére támaszkodva, megtagadta a vitatott formatervezési mintának a bejelentési kérelemben szereplő angol nyelvű leírásának figyelembevételét, azzal az indokkal, hogy e leírás nem a felperes által választott bejelentési nyelven készült.

44

A felperes a fellebbezési tanács szóban forgó elemzését illetően három kifogást terjeszt elő.

45

A felperes elsőként azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az annak ellenére tagadta meg a vitatott formatervezési mintának – mint italdobozok együttesének – az oltalomban részesítését, hogy azt korábban formatervezési mintaként lajstromozták.

46

Másodszor, a felperes vitatja a fellebbezési tanács azon megállapítását, miszerint a vitatott formatervezési minta nem „[egy] terméket” képez, a 6/2002 rendelet 3. cikke a) pontja értelmében véve.

47

Harmadszor, a felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az nem vette figyelembe a vitatott formatervezési minta angol nyelvű leírását.

48

Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja e kifogások megalapozottságát.

49

Ami a felperes első kifogását illeti, elöljáróban érvelésének azt a premisszáját kell megvizsgálni, miszerint a vitatott formatervezési mintát korábban mint italdobozok együttesét lajstromozták. E tekintetben a felperes azt állítja, hogy a közte és az EUIPO között a vitatott formatervezési minta lajstromozási eljárása során folytatott levelezésből kiderül, hogy az EUIPO elfogadta e minta italdobozok együtteseként történő lajstromozását.

50

Amint az az ügyiratokból kiderül, a 2004. november 18‑i levelében az EUIPO a lajstromozási eljárás során arról tájékoztatta a felperest, hogy a vitatott formatervezési minta a bejelentési kérelemben szereplő ábrázolás szerint több mintát tartalmaz. Az EUIPO – a bejelentési kérelem elutasításának terhe mellett – felhívta a felperest e „hiányosságok”2005. január 18‑ig történő orvoslására.

51

2004. december 14‑i levelében a felperes kérte, hogy az EUIPO vonja vissza e kifogását, mivel a vitatott formatervezési minta bejelentésében ábrázolt három italdoboz egy csoportot képez, és ennélfogva egy és ugyanazon formatervezési mintát alkotja.

52

E levelet követően a vitatott formatervezési mintát végül „italdobozokként” lajstromozták, amint az a mintaoltalmi okiratából is kitűnik.

53

E ténybeli elemekből következik, hogy lehetséges, hogy a felperesnek a vitatott formatervezési minta lajstromozása iránti kérelmét mint italdobozok együttesére vonatkozó kérelmet vették figyelembe, anélkül hogy mindez bizonyosan megállapítható lenne.

54

Mindazonáltal, még ha feltételezzük is, hogy az EUIPO a lajstromozási eljárás során úgy döntött, hogy a vitatott formatervezési mintát italdobozok együtteseként lajstromozza, ezen álláspont akkor sem köti a fellebbezési tanácsot az említett minta oltalmának megsemmisítése iránti kérelem vizsgálata keretében.

55

Hangsúlyozni kell ugyanis, hogy a közösségi formatervezési mintáknak a 6/2002 rendelet által bevezetett lajstromozási eljárása egy alapvetően formális jellegű, gyors ellenőrzésből áll, amely – miként arra ugyanezen rendelet (18) preambulumbekezdése is utal – nem igényel olyan érdemi vizsgálatot, amely a lajstromozást megelőzően annak meghatározására irányulna, hogy a formatervezési minta eleget tesz‑e az oltalom megszerzéséhez szükséges feltételeknek, és amely egyébként, eltérően az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.) által előírt lajstromozási eljárástól, nem rendelkezik olyan szakaszról, amelynek során a korábbi formatervezési minták jogosultjai felszólalhatnának a lajstromozással szemben (2012. február 16‑iCelaya Emparanza y Galdos International ítélet, C‑488/10, EU:C:2012:88, 41. és 43. pont; 2013. június 27‑iBeifa Group kontra OHIM – Schwan‑Stabilo Schwanhäußer [Íróeszközök] ítélet, T‑608/11, nem tették közzé, EU:T:2013:334, 77. pont).

56

Jelen esetben a fellebbezési tanácsot arra kérték, hogy végezze el a vitatott formatervezési minta lajstromozhatóságának érdemi vizsgálatát, annak meghatározása érdekében, hogy az megfelel‑e a 6/2002 rendelet 6. cikkében megállapított, egyéni jellegre vonatkozó feltételnek. E vizsgálat keretében a fellebbezési tanácsnak az összehasonlított minták által a tájékozott használóra tett összbenyomást kellett értékelnie. A vitatott formatervezési minta tárgya meghatározásának kérdése olyan előzetes kérdés volt, amelyről dönteni kellett, hiszen vitathatatlanul kötődik az összbenyomás értékeléséhez, illetve végső soron az egyéni jelleg értékeléséhez. Ebből következik, hogy mivel a vitatott formatervezési minta tárgyának meghatározása részét képezte a minta lajstromozását megelőző érdemi vizsgálatnak, az EUIPO‑nak a lajstromozási eljárás során e kérdéssel kapcsolatban elfoglalt esetleges álláspontja nem kötheti a fellebbezési tanácsot, figyelemmel az EUIPO által e lajstromozási eljárás során végzett ellenőrzés alapvetően formális és gyors jellegére.

57

Egyébként megjegyzendő, hogy a vitatott formatervezési minta oltalma tárgyának italdobozok együtteseként való meghatározásának a fellebbezési tanács általi elutasítása nem eredményezte a vitatott formatervezési minta érvényességének jogellenes vitatását, amint azt a felperes állítja. Ugyanis, a megtámadott határozat 19. pontjában a fellebbezési tanács, jóllehet annak megállapítása mellett, hogy a vitatott formatervezési minta nem tesz eleget a 6/2002 rendelet 3. cikke a) pontjában foglalt feltételeknek amiatt, hogy nem minősül egységes egészet képező tárgynak, helytálló módon pontosította, hogy mivel a beavatkozó fél nem hivatkozott a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdése a) pontjában szereplő megsemmisítési okra, e tény [nevezetesen a 6/2002 rendelet 3. cikkének a) pontja által előírt feltételek teljesülésének hiánya] nem tette indokolttá a vitatott minta oltalmának megsemmisítését.

58

Ebből következik, hogy a felperes első kifogását mint hatástalant el kell utasítani, hiszen még ha feltételezzük is, hogy az EUIPO elfogadta a vitatott formatervezési minta italdobozok együtteseként való lajstromozhatóságát, ezen állásfoglalás akkor sem kötötte a fellebbezési tanácsot.

59

A felperes által felvetett második kifogás vizsgálata keretében értékelni kell a vitatott formatervezési minta oltalma tárgyának italdobozok együtteseként való meghatározásának a fellebbezési tanács általi elutasításának megalapozottságát, vagy másként fogalmazva, a vitatott formatervezési minta bejelentésében ábrázolt három különböző méretű italdoboz egységes egészet képező tárgyként való felfogását. A felperesnek a vitatott formatervezési minta italdobozok együtteseként való meghatározásához fűződő érdeke abban a tényben keresendő, hogy a beavatkozó fél által hivatkozott korábbi formatervezési minták nem italdobozok együttesét, hanem egyetlen italdobozt ábrázoltak. Ennélfogva a vitatott formatervezési minta italdobozok együtteseként való meghatározása annak egyik elhatárolási elemét képezné a korábbi formatervezési mintákhoz képest, amint arra egyebekben a törlési osztály a 2012. június 8‑i határozatának 17. pontjában emlékeztetett.

60

Amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 18. pontjában helyesen megjegyzi, formatervezési minta tárgya csak egységes egészet képező tárgy lehet, mivel a 6/2002 rendelet 3. cikkének a) pontja kifejezetten „a termék” megjelenésére hivatkozik. Egyébként, a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 18. pontjában – hibátlan módon – pontosítja, hogy a cikkek együttese a fent említett rendelkezés értelmében véve „[egy] terméket” képezhet, ha ezen elemek esztétikailag összetartoznak, egymással funkcionális kapcsolatot mutatnak és azokat rendszerint együtt, mint egységes egészet képező terméket forgalmazzák.

61

E premisszákból kiindulva, amelyeket a felek egyébként nem vitatnak, a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 19. pontjában azt állapította meg, hogy a vitatott formatervezési minta nem felel meg a fenti 60. pontban ismertetett három feltételnek, és ennek következtében nem fogható fel egységes egészet képező tárgyként. A fellebbezési tanács szerint, amikor italdobozok együttesét szeretnék bejelenteni, mindig azonos méretű dobozokról van szó, ami magától értetődő, figyelemmel többek között a szállításra és a tárolásra.

62

A fellebbezési tanácsnak az egységes egészet képező tárgy hiányára vonatkozó megállapítása a jelen esetben nem szenved hibában sem. Ugyanis, függetlenül attól a kérdéstől, hogy milyen módon forgalmazzák az italdobozokat, nyilvánvaló, hogy a vitatott formatervezési minta bejelentésében ábrázolt három italdoboznak nem közös a funkciója, abban az értelemben, hogy nem olyan funkciót töltenek be, amelyet közülük bármelyik önállóan ne tölthetne be, eltérően például a fellebbezési tanács által említett evőeszközkészletek, vagy a sakktáblából és sakkfigurákból álló készletek esetétől (lásd ebben az értelemben: 2013. október 25‑iMerlin és társai kontra OHIM – Dusyma [Játék] ítélet, T‑231/10, nem tették közzé, EU:T:2013:560, 32. pont).

63

A fenti 59–62. pontban foglalt okfejtésből eredően a felperes második kifogását mint megalapozatlant el kell utasítani.

64

Emlékeztetni kell arra, hogy a harmadik kifogás keretében a felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az a megtámadott határozat 20. pontjában megtagadta a vitatott formatervezési minta angol nyelvű leírásának figyelembevételét, amiatt, hogy az nem azon a nyelven készült, mint az általa választott bejelentési nyelv, vagyis a német. E megállapítás miatt szerinte a megtámadott határozat hibában szenved, hiszen a fellebbezési tanács azáltal, hogy nem vette figyelembe e leírást, pontatlanul határozta meg a vitatott formatervezési mintát mint három különböző méretben ábrázolt különálló italdobozt, ahelyett hogy azt mint italdobozok együttesét határozta volna meg.

65

A felperes e kifogását mint hatástalant el kell utasítani.

66

Ugyanis egyrészt a 6/2002 rendelet 36. cikke (3) bekezdése a) pontjából az következik, hogy a formatervezési minták bejelentési kérelméhez esetlegesen csatolt leírás funkciója magyarázatot fűzni az ábrázoláshoz vagy a mintadarabhoz, másrészt az említett rendelet 36. cikke (6) bekezdéséből az következik, hogy e leírás nem érinti a formatervezési minta oltalmának terjedelmét. E rendelet 10. cikkének (1) bekezdése „Az oltalom terjedelme” cím alatt pontosítja, hogy a közösségi formatervezésiminta‑oltalom kiterjed mindazokra a formatervezési mintákra, amelyek a tájékozott használóra nem tesznek eltérő összbenyomást.

67

Ebből következik, hogy a bejelentési kérelemhez esetlegesen csatolt leírás nem lehet kihatással a szóban forgó formatervezési minta új vagy egyéni jellegére vonatkozó érdemi értékelésekre. Ezt erősíti meg egyébként a közösségi formatervezési mintáról szóló 6/2002/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2002. október 21‑i 2245/2002/EK bizottsági rendelet (HL 2002. L 341., 28. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 31. kötet, 14. o.) 1. cikke (2) bekezdésének a) pontja is, amely többek között úgy rendelkezik, hogy a leírás csak azokra a jellemzőkre vonatkozhat, amelyek a formatervezési minta vagy a mintapéldány ábrázolásában láthatók, és e leírás nem tartalmazhat olyan kijelentéseket, amelyek a formatervezési minta újdonságára, egyéni jellegére vagy műszaki értékére vonatkoznak.

68

Ebből az is következik, hogy e leírás nem lehet befolyással arra a kérdésre sem, hogy mi a szóban forgó formatervezési minta tárgya, amely vitathatatlanul összefügg az újdonságra vagy az egyéni jellegre vonatkozó értékelésekkel (lásd a fenti 56. pontot).

69

A jelen esetben, amint az már megállapításra került, a fellebbezési tanács hibátlanul határozta meg a vitatott formatervezési minta oltalmának tárgyát úgy, mint három különböző méretben ábrázolt különálló italdoboz formájából álló mintát, és visszautasította e tárgy italdobozok együtteseként való meghatározását. Figyelemmel a fenti 66–68. pontban szereplő megfontolásokra, mindebből az következik, hogy még ha a fellebbezési tanács figyelembe is venné az angol nyelvű leírást, ez akkor sem dönthetné meg a vitatott formatervezési minta oltalma tárgyának a fellebbezési tanács által adott meghatározását. Ugyanezen hipotézis nem eredményezhetné a fellebbezési tanács által az egyéni jellegre vonatkozóan tett megállapítások megdöntését sem. Ilyen értelemben a felperes e kifogását mint hatástalant el kell utasítani.

70

Mivel a felperes – hallgatólagosan – azt is felrója a fellebbezési tanácsnak, hogy az nem vette figyelembe azoknak a német formatervezési mintáknak a leírásait, amelyekre hivatkozással elsőbbséget igényeltek (lásd a fenti 2. pontot), e kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani, hiszen nincs semmiféle olyan jogi rendelkezés, amely a jelen ügyben arra kötelezné a fellebbezési tanácsot, hogy figyelembe vegye az említett leírásokat. Mindenesetre e kifogás, a fenti 66–69. pontban kifejtettekkel megegyező okok miatt, szintén hatástalan.

71

A fenti kifejtettekre tekintettel a jelen jogalap első részét el kell utasítani.

72

A felperes lényegében két kifogást terjeszt elő a fellebbezési tanácsnak a vitatott formatervezési minta egyéni jellegének hiányára vonatkozó megállapításával szemben.

73

Elsőként a felperes vitatja a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 34. pontjában szereplő azon megállapítását, miszerint a magasság és a szélesség viszonya (vagyis az arányok) megközelítőleg azonosak az összehasonlítandó formatervezési mintákéval. E következtetés levonásakor a fellebbezési tanács szerinte figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a vitatott formatervezési minta három eltérő arányokkal rendelkező italdoboz együttesét ábrázolja, és nyilvánvaló, hogy a korábbi formatervezési minták nem kelthetnek azonos összbenyomást e három italdoboz egyikével sem.

74

Másodszor, a felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az a megtámadott határozat 34. pontjában úgy tekintette, hogy a tájékozott használó nem tulajdonít jelentőséget az italdobozok méretbeli eltéréseinek, és nem vette figyelembe e tájékozott használó ismereteinek szintjét.

75

A 6/2002 rendelet 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfogalmazásából kitűnik, hogy az egyéni jelleget a lajstromozott közösségi formatervezési minták esetében a tájékozott használóra tett összbenyomásra figyelemmel kell értékelni. A tájékozott használóra tett összbenyomásnak a bejelentés bejelentési napját – elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napját – megelőzően nyilvánosságra jutott bármely formatervezési minta által gyakorolt összbenyomástól eltérőnek kell lennie.

76

Az említett összbenyomás a szóban forgó formatervezési minta látható jellemzői által keltett vizuális összbenyomásra vonatkozik. E megállapítás a 6/2002 rendelet 3. cikkének a) pontjából következik, amely a „formatervezési mintát” úgy határozza meg, mint „a termék egészének vagy részének megjelenését, amelyet magának a terméknek, illetve a díszítésének külső jellegzetességei – különösen a rajzolat, a körvonalak, a színek, az alak, a felület, illetve az anyagok jellegzetességei – eredményeznek”. E megállapítás a 6/2002 rendelet 10. cikkének (1) bekezdéséből is levezethető, amelynek minden nyelvi változata „összbenyomást” említ, amely, amint azt a Törvényszék korábban már kifejtette, csakis vizuális lehet (lásd: 2010. március 18‑iGrupo Promer Mon Graphic kontra OHIM – PepsiCo [Kör alakú promóciós termék ábrázolása] ítélet, T‑9/07, EU:T:2010:96, 50. pont).

77

A 6/2002 rendelet 6. cikkének (2) bekezdése pontosítja, hogy az egyéni jelleg értékelése során figyelembe kell venni, hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát.

78

Az ítélkezési gyakorlat szerint a formatervezési minták egyéni jellege az eltérő összbenyomásnak – vagyis a „déjà vu” hiányának – az eredménye, a tájékozott használó szemszögéből nézve, a korábban már nyilvánosságra jutott formatervezési mintákhoz fűződő korábbi jogok egészéhez viszonyítva, az említett összbenyomás szempontjából nem elég markáns eltéréseket – amelyek akár meg is haladhatják a csupán jelentéktelennek minősülő részleteket – figyelmen kívül hagyva, azonban az eltérő összbenyomás keltéséhez kellőképpen markáns eltéréseket figyelembe véve (2013. november 7‑iBudziewska kontra OHIM – Puma [Egy puma ábrázolása] ítélet, T‑666/11, nem tették közzé, EU:T:2013:584, 29. pont; 2015. október 29‑iRoca Sanitario kontra OHIM – Villeroy & Boch [Egykaros csaptelep] ítélet, T‑334/14, nem tették közzé, EU:T:2015:817, 16. pont).

79

A formatervezési minták által keltett összbenyomás összehasonlításának szintetikusnak kell lennie, és nem korlátozódhat pusztán a hasonlóságok és az eltérések felsorolásának analitikus összehasonlítására. Ezen összehasonlításnak kizárólag a ténylegesen oltalom alatt álló elemekre kell vonatkoznia, figyelmen kívül hagyva az oltalom alól kizárt jellemzőket (2013. november 7‑iEgy puma ábrázolása ítélet, T‑666/11, nem tették közzé, EU:T:2013:584, 30. pont).

80

A formatervezési minta egyéni jellegének értékelésekor figyelembe kell venni a tájékozott használó nézőpontját is. Az ítélkezési gyakorlat szerint a 6/2002 rendelet 6. cikke értelmében vett „tájékozott használó” fogalma nem foglalja magában azoknak a termékeknek a gyártóját vagy eladóját, amelyekben rendeltetésük szerint a szóban forgó formatervezési minták megtestesülnének, illetve amelyekre azokat alkalmaznák. A tájékozott használó különösen éber, és a korábbi fejleményeket, azaz a szóban forgó termékre vonatkozó, a vitatott formatervezési minta bejelentésének napján vagy adott esetben az igényelt elsőbbség napján már nyilvánosságra jutott formatervezési mintákat illetően bizonyos fokú ismerettel rendelkezik [2010. március 18‑iKör alakú promóciós termék ábrázolása ítélet, T‑9/07, EU:T:2010:96, 62. pont; 2015. október 29‑iEgykaros csaptelep ítélet, T‑334/14, nem tették közzé, EU:T:2015:817, 18. és 23. pont].

81

Ami a tájékozott használó figyelmi szintjét illeti, az uniós bíróság korábban már pontosította, hogy a tájékozott használó ugyan nem a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó, aki rendszerint egészében érzékeli a formatervezési mintát, és nem vizsgálja annak különböző részeit, de nem is olyan szakértő vagy szakember, aki képes részletesen megfigyelni az ütköző formatervezési minták között esetlegesen fennálló minimális eltéréseket. A „tájékozott” jelző tehát azt sugallja, hogy a használó – anélkül, hogy tervező vagy szakértő lenne – ismeri az érintett ágazatban jelen lévő különböző formatervezési mintákat, bizonyos fokú ismeretekkel rendelkezik azon alkotóelemeket illetően, amelyek e formatervezési mintáknak általában a részét képezik, és az érintett termékek iránti érdeklődésből kifolyólag viszonylag nagy fokú figyelmet tanúsít azok használatakor (2011. október 20‑iPepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic ítélet, C‑281/10 P, EU:C:2011:679, 59. pont).

82

A megtámadott határozat jogszerűségét e megfontolásokra figyelemmel kell értékelni.

83

Először is megjegyzendő, hogy a megtámadott határozat 25. pontjában a fellebbezési tanács a tájékozott felhasználót akként határozta meg, mint azt a személyt, aki az italágazatban italok palackozásával foglalkozik, és aki a vonatkozó ajánlatokról többek között a szakfolyóiratok segítségével tájékozódik. A felek a tájékozott használó e meghatározását nem vitatták, és az ügyiratokból nem következik, hogy az téves lenne.

84

Másodszor, a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 27. pontjában úgy vélekedett, hogy az italdobozokat illetően az alkotó szabadságfoka csak annyiban korlátozott, hogy a henger alakú alapforma szabványossá vált, és a kör alakú fedő‑, illetve talpforma ezen alapformából következik. A fellebbezési tanács ezenfelül megállapította, hogy az italdobozok méretével kapcsolatos kötöttségek az űrtartalomnak tudhatók be, amely általában nem haladja meg az 500 ml‑t, és amely megfelel a kereskedelmi forgalomban az italok értékesítésénél használt szokásos mennyiségeknek. A fellebbezési tanács szerint más kötöttség nem volt, és a felperes sem ismertetett más kötöttségeket. A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 27. pontjában ebből azt a következtetést vonta le, hogy az alkotó szabadsága a henger alakú alapformának, a doboz nyakának és talprészének kialakítását illetően korlátlan volt. E megállapítás megerősítéseként a fellebbezési tanács hivatkozott a beavatkozó fél által benyújtott, Heineken márkájú söröknél használt dobozok ábrázolására.

85

A fellebbezési tanács e megállapításait, amelyeket egyébként a felek nem vitattak, helyben kell hagyni.

86

Harmadszor, a fellebbezési tanács elvégezte a vitatott formatervezési minta korábbi formatervezési mintákkal való összehasonlítását.

87

Ebben az összefüggésben a megtámadott határozat 29. pontjában a fellebbezési tanács helyesen állapította meg, hogy a vitatott formatervezési minta három italdobozt ábrázolt, nyomtatott szöveg nélkül, fekete‑fehérben, és nem lehetett egyértelműen megállapítani, hogy a dobozok rendelkeznek‑e fedéllel. A fellebbezési tanács helyesen állapította meg, hogy mivel az összehasonlításnál alapként csak a vitatott formatervezési minta nyilvánosságra jutott jellemzőit lehetett figyelembe venni, a doboz fedelének kialakítását nem lehetett tekintetbe venni az összbenyomás értékelésénél.

88

A megtámadott határozat 32. pontjában a fellebbezési tanács helyesen állapította meg, hogy az összehasonlított minták mindegyike mind a talprész, mind a fedél irányában enyhén lecsiszolt, sima falú, henger alakú dobozt ábrázolt, jóllehet a doboz talprészének és a nyakrészének átmérője valamivel kisebb volt.

89

A megtámadott határozat 33. pontjában a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a doboz nyakrészének és talpának a felperes által hivatkozott kialakításbeli eltérései a legjobb esetben is jelentéktelenek, és szabad szemmel nem láthatók. A fellebbezési tanács szerint még ha az összehasonlított minták mutattak is eltéréseket a talprész oldalnézetének megtervezésében, ezen eltéréseknek akkor sem volt kihatásuk az összbenyomásra.

90

A megtámadott határozat 34. pontjában a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a dobozok aránybeli eltérései, amelyekre a felperes hivatkozott, nem voltak észlelhetők, és a magasság szélességhez viszonyított aránya nagyjából megegyezett az összehasonlított mintáknál. Szerinte, még ha a tájékozott felhasználó észleli is az aránybeli eltéréseket, azoknak akkor sincs kihatásuk az összbenyomásra. A fellebbezési tanács ezenfelül úgy vélte, hogy a vitatott formatervezési minta három méretben való ábrázolása nem utalt jelentős eltérés meglétére, hiszen a tájékozott használó ismeri az italdobozok szokásos űrtartalmait, és nem tulajdonít jelentőséget az ezzel összefüggő méretbeli eltéréseknek az összbenyomás szempontjából.

91

A fellebbezési tanács ennélfogva a megtámadott határozat 35. pontjában azt állapította meg, hogy a vitatott formatervezési minta nem rendelkezik egyéni jelleggel.

92

A fellebbezési tanács szóban forgó értékelései és következtetése nem szenved hibában. Ezen értékeléseket és következtetést nem döntheti meg a felperes által emelt két kifogás.

93

Ami az első kifogást illeti (lásd a fenti 73. pontot), elöljáróban pontosítani kell, hogy a releváns összehasonlítás nem a vitatott formatervezési minta bejelentésében ábrázolt három, kétségkívül eltérő méretű (vagyis űrtartalmú) italdoboz összehasonlításából áll, hanem e három italdoboz és a korábbi minták bejelentéseiben ábrázolt dobozok összehasonlításából. Ezenfelül hangsúlyozni kell, hogy ezen összehasonlításnak a vitatott formatervezési minta bejelentésében ábrázolt három italdoboz által keltett összbenyomásra és a korábbi minták bejelentéseiben ábrázolt italdobozok által keltett összbenyomásra kell vonatkoznia, és azt nem az önálló jellemzőikre vonatkozóan kell elvégezni. Ezenfelül meg kell állapítani, hogy sem a méretekre, sem a konkrét űrtartalmakra nem lehet következtetni a vitatott minta bejelentésében szereplő italdobozok ábrázolásából, amint azt a fellebbezési tanács többek között a megtámadott határozat 37. pontjában helyesen megjegyzi.

94

Ebben az összefüggésben a felperes első kifogása hatástalan, hiszen még ha feltétezzük is, hogy a magasság szélességhez viszonyított aránya még megközelítőleg sem azonos az összehasonlított mintákban, amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 34. pontjában állította, e körülmény akkor sem bizonyítja, hogy a minta a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tenne. A fellebbezési tanács maga is rámutatott ezen érvelés hatástalan jellegére, amikor a megtámadott határozat 34. pontjában azt állapította meg, hogy még ha a tájékozott használó észleli is az aránybeli eltéréseket (nevezetesen a magasságnak a szélességhez viszonyított arányait), ezen eltéréseknek akkor sincs kihatásuk az összbenyomásra. Ezen állítást helyben kell hagyni, figyelemmel többek között a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 32. és 33. pontjában tett, hibában nem szenvedő megállapításaira.

95

A felperes második kifogását (lásd a fenti 74. pontot) szintén el kell utasítani.

96

Ugyanis a megtámadott határozat 34. pontja, amelyben a fellebbezési tanács azt állítja, hogy a tájékozott használó ismeri az italdobozok szokásos űrtartalmait, és az azokkal összefüggő méretbeli eltéréseknek nem tulajdonít jelentőséget az összbenyomás szempontjából, az említett határozat 27. pontjával együtt kell értelmezni, amely pontban a fellebbezési tanács azt állítja – anélkül, hogy azt bárki vitatta volna – hogy az italdobozok űrtartalma, amely meghatározza a méreteiket, általában nem haladja meg az 500 ml‑t, és megfelel a kereskedelemi forgalomban az italok értékesítésénél használt szokásos mennyiségeknek. Egyébként emlékeztetni kell arra, hogy a vitatott formatervezési minta egyéni jellegének értékelésénél a döntő szempont a minta által a tájékozott használóra tett összbenyomás, a korábbi minták által e használóra tett összbenyomással összehasonlítva, amely összbenyomás a minta jellemzői egészének, és nem valamely önmagában vett jellemzőjének eredménye.

97

Ebben az összefüggésben, figyelemmel a fellebbezési tanács megtámadott határozat 27. pontjában foglalt magyarázataira, de az említett határozat 32. és 33. pontjában foglalt magyarázataira is, a felperes második kifogását el kell utasítani. Ugyanis, bár kétségtelen, hogy a palackozó, aki a jelen esetben a tájékozott használó, figyelembe veszi a tevékenysége gyakorlása során az italdobozok méretét, vagyis űrtartalmát, e figyelembevétel a jelen esetben nincs kihatással az összehasonlított minták által keltett összbenyomásra, figyelemmel arra a tényre, hogy minden italdoboz hasonló jellemzőkkel rendelkezik, amint az e határozat 32. és 33. pontjából kiderül, az italdobozok űrtartalma pedig (amely kihatással van a méretükre) bizonyos mértékben szabványossá vált, amint az ugyanezen határozat 27. pontjából kiderül.

98

A felperes – a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 34. pontjában foglalt megállapításainak vitatása végett – lényegében egy szakfolyóiratban található cikkre támaszkodik. Szerinte e cikk azt bizonyítja, hogy a vitatott formatervezési minta bejelentésében ábrázolt „sleek italdoboz” bevezetése előtt csak „standard italdobozok” és „slim italdobozok” léteztek, és ennélfogva az előbbi bevezetése újítás. Az említett cikk szerinte azt is bizonyítja, hogy az italdobozok méretének és formájának különös jelentősége van a tájékozott használó számára.

99

A szóban forgó cikk a „sleek” italdoboz keletkezéstörténetét írja le, és e doboz és a piacon már létező – vagyis a „standard” és a „slim” – dobozok átmérője közötti eltérésre hivatkozik. Ugyanakkor az említett cikk nem dönti meg a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 34. pontjában szereplő azon megállapítását, miszerint a tájékozott használó ismeri az italdobozok szokásos űrtartalmait, és nem tulajdonít jelentőséget az ezzel összefüggő méretbeli eltéréseknek az összbenyomás szempontjából. Egyébként, mivel e cikk a „sleek” italdobozra jellemző átmérőnek a „standard” és a „slim” italdobozok átmérőjéhez viszonyított eltérésére helyezi a hangsúlyt, emlékeztetni kell arra, hogy a felperesnek az összehasonlított italdobozok arányai közötti eltérésre vonatkozó első kifogása hatástalan (lásd a fenti 94. pontot). Ugyanis, még ha feltételezzük is, hogy az említett italdobozok eltérő átmérőjűek, amire egyébként a kinézetük alapján nem lehet következtetni, e körülmény akkor sem bizonyítja a tájékozott használóra tett eltérő összbenyomást. Ami azt illeti, a felperes végül is érvelésében a vitatott formatervezési minta bejelentésében ábrázolt italdobozok „sleek” mivoltára helyezi a hangsúlyt, ugyanakkor e jellemzőre nem lehet következtetni ezen italdobozok kinézetéből, és az inkább egy marketingeszköz fogalmának felel meg, amint az a kérdéses cikkből is kiderül. Ebből következően e „sleek” jellemző nem képez olyan jellemzőt sem, amely alkalmas lenne arra, hogy a tájékozott használóban keltett összbenyomás kialakításában szerepet játsszon.

100

Az előbbi megfontolások alapján a jelen jogalap második részét el kell utasítani, és ennélfogva a jogalapot teljes egészében el kell utasítani. Következésképpen a keresetet el kell utasítani.

101

Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes és az EUIPO pervesztes lett, és a beavatkozó fél ezt kérte, az előbbieket kell a költségek viselésére kötelezni.

102

Ezenfelül a beavatkozó fél kérte, hogy a felperest kötelezzék a törlési osztály és a fellebbezési tanács előtti eljárás kapcsán a beavatkozó fél részéről felmerült költségek viselésére. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 190. cikkének (2) bekezdése értelmében a feleknél a fellebbezési tanács előtti eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségeket megtérítendő költségeknek kell tekinteni. Ugyanez azonban nem vonatkozik a törlési osztály előtti eljárással kapcsolatban felmerült költségekre (lásd ebben az értelemben: 2013. április 25‑iEgy karóra ábrázolása ítélet, T‑80/10, nem tették közzé, EU:T:2013:214, 164. pont). Ennélfogva, a beavatkozó félnek az EUIPO előtti eljárás során felmerült költségeinek megtérítése iránti kérelmének csak a fellebbezési tanács előtti eljárásban szükségszerűen felmerült költségek tekintetében lehet helyt adni.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)

a következőképpen határozott: