T‑108/08. sz. ügy

Zino Davidoff SA

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A GOOD LIFE közösségi szóvédjegy bejelentése – A GOOD LIFE korábbi nemzeti szóvédjegy – A korábbi védjegy tényleges használata – Gondossági kötelezettség – A 40/94/EK rendelet 74. cikkének (1) bekezdése (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 76. cikkének (1) bekezdése)”

Az ítélet összefoglalása

Közösségi védjegy – Eljárási rendelkezések – A tények hivatalból történő vizsgálata – Gondossági kötelezettség – A korábbi védjegy tényleges használata

(40/94 tanácsi rendelet, 74. cikk, (1) bekezdés)

A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 74. cikkének (1) bekezdése a gondossági kötelezettség kifejeződése, amely szerint a hatáskörrel rendelkező intézmény köteles gondosan és pártatlanul megvizsgálni az adott eset összes lényeges ténybeli és jogi körülményét.

Ilyenképpen azon kérdés vizsgálata keretében, hogy elegendő bizonyítékot szolgáltattak‑e valamely korábbi védjegy tényleges használatára, a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) és annak fellebbezési tanácsai kötelesek gondosan és pártatlanul megvizsgálni a jogvitában részt vevő felek által előterjesztett összes bizonyítékot.

(vö. 19–20. pont)

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)

2011. július 15.(*)

„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A GOOD LIFE közösségi szóvédjegy bejelentése – A GOOD LIFE korábbi nemzeti szóvédjegy – A korábbi védjegy tényleges használata – Gondossági kötelezettség – A 40/94/EK rendelet 74. cikkének (1) bekezdése (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 76. cikkének (1) bekezdése)

A T‑108/08. sz. ügyben,

a Zino Davidoff SA (székhelye: Fribourg [Svájc], képviselik: H. Kunz‑Hallstein és R. Kunz‑Hallstein ügyvédek)

felperesnek

a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselik: R. Pethke és J. Laporta Insa, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó a Törvényszék előtti eljárásban:

az I. Kleinakis kai SIA OE (székhelye: Athén [Görögország], képviseli: K. Siotou ügyvéd),

az OHIM második fellebbezési tanácsának a Kleinakis kai SIA OE és a Zino Davidoff SA közötti felszólalási eljárás tárgyában (az R 298/2007‑2. sz. ügyben) 2007. november 30‑án hozott határozatával szemben benyújtott keresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),

tagjai: J. Azizi (előadó) elnök, E. Cremona és S. Frimodt Nielsen bírák,

hivatalvezető: S. Spyropoulos tanácsos,

tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2008. február 27‑én benyújtott keresetlevélre,

tekintettel az OHIM‑nak a Törvényszék Hivatalához 2008. június 10‑én benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel a beavatkozónak a Törvényszék Hivatalához 2008. május 30‑án benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2008. november 12‑én benyújtott válaszra,

tekintettel az OHIM‑nak a Törvényszék Hivatalához 2009. január 15‑én benyújtott viszonválaszára,

a 2011. március 2‑i tárgyalást követően,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        2000. június 14‑én a felperes, a Zino Davidoff SA a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján közösségi védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).

2        A lajstromoztatni kívánt védjegy az GOOD LIFE szómegjelölés volt.

3        A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 3. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették.

4        A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2001. március 26‑i, 27/2001. számában hirdették meg.

5        2001. június 15‑én a beavatkozó, az I. Kleinakis kai SIA OE a 40/94 rendelet 42. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 41. cikke) alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) értelmében vett összetéveszthetőségére hivatkozva.

6        A felszólalást a 102 703. számon lajstromozott GOOD LIFE korábbi görög szóvédjegyre alapították, amely a 3. és 5. osztályba tartozó alábbi leírásnak megfelelő árukat jelölt: „illatszerek, kozmetikai cikkek, azaz illatosított és légfrissítő készítmények.

7        A felperes 2005. június 3‑án kérte a korábbi védjegy Görögországban való tényleges használatának bizonyítását.

8        A beavatkozó 2005. október 3‑án a következő dokumentumokat terjesztette elő a korábbi védjegy Görögországban való tényleges használatának bizonyítására:

–        a felperes által benyújtott, a korábbi védjegy törlése iránti kérelmet, amely az említett védjegy használatának hiányán alapult, valamint a Görög közigazgatási védjegybizottságnak az ezen törlési kérelem elutasításáról szóló, 2002. április 8‑án hozott 2910/2002. sz. határozatát (a továbbiakban: görög határozat);

–        a 2000. május 17. és 2005. szeptember 27. közötti időszakból származó tíz számlát;

–        az állítólag a beavatkozó ügyfeleinek kiskereskedelmi üzleteit kívülről és belülről ábrázoló fényképekről készült 17 fénymásolatot;

–        a GOOD LIFE védjeggyel megjelölt árukat ábrázoló három beszkennelt fényképet;

9        2006. december 20‑án a felszólalási osztály teljes egészében elutasította a felszólalást. A felszólalási osztály szerint nem bizonyították a korábbi védjegy tényleges használatát. Álláspontja szerint nem jelölték meg pontosan és be sem nyújtották azokat a dokumentumokat, amelyeken a görög határozat alapult. Ezenfelül a tényleges használat bizonyítására előterjesztett dokumentumok közül csak kettő vonatkozik a referencia-időszakra, és az eladási összmennyiség nem elegendő az említett védjegy tényleges használatának bizonyítására.

10      2007. február 16‑án a beavatkozó fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz a 40/94 rendelet 57–62. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 58–64. cikke) alapján a felszólalási osztály határozata ellen.

11      Az OHIM második fellebbezési tanácsa a 2007. november 30‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) helyt adott a fellebbezésnek, hatályon kívül helyezte a felszólalási osztály határozatát, és további döntéshozatalra visszautalta az ügyet a felszólalási osztály elé. A fellebbezési tanács szerint a görög határozat, amely megállapította a korábbi védjegy tényleges használatát, Görögországban „teljes mértékben releváns a jelen ügyben” (a megtámadott határozat 19. és 20. pontja). Egyébiránt két számlát és az egyik kiskereskedelmi üzletről készült fénykép fénymásolatát a tényleges használat bizonyítására nyújtották be. A 2000. május 17‑i és a 2001. január 8‑i számlák 19 287, illetőleg 782 a korábbi védjeggyel megjelölt árucikk eladását tanúsítják (a megtámadott határozat 22. pontja). A bizonyítékok csekély számuk ellenére elegendőek a korábbi védjegy tényleges használatának bizonyítására Görögországban (a megtámadott határozat 24. pontja). Míg a bizonyítékok egyike sem elegendő önmagában az említett védjegy tényleges használatának bizonyítására, a beavatkozó által benyújtott bizonyítékok összessége, különös tekintettel a görög határozat relevanciájára, elegendő ahhoz a következtetéshez, hogy a korábbi védjegy az árujegyzékében szereplő áruk tekintetében a 40/94 rendelet 43. cikkének (3) bekezdése értelmében (jelenleg a 207/2009 rendelet 42. cikkének (3) bekezdése) tényleges használat tárgyát képezte (a megtámadott határozat 26. pontja).

 A felek kérelmei

12      A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

–        az OHIM‑ot vagy a beavatkozót kötelezze a költségek viselésére.

13      Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        nyilvánítsa elfogadhatatlannak a második és a negyedik jogalapot;

–        ezt meghaladóan utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

14      A beavatkozó azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

15      A felperes a keresete alátámasztására öt jogalapot terjeszt elő, azaz először is a görög határozat figyelembevétele miatt a jogszerűség elvének megsértésére alapított jogalapot, másodszor a 40/94 rendelet 43. cikke (2) bekezdésének (jelenleg a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) bekezdése) megsértésére és a tényállás téves megállapítására alapított jogalapot, harmadszor a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.) 22. szabálya (2) és (3) bekezdésének megsértésére alapított jogalapot, negyedszer a 40/94 rendelet 74. cikkének (1) bekezdésére (jelenleg a 207/2009 rendelet 76. cikkének (1) bekezdése), valamint a tényállás téves megállapítására alapított jogalapot és ötödször a 40/94 rendelet 73. cikke második mondatának (jelenleg a 207/2009 rendelet 75. cikkének második mondata) megsértésére alapított jogalapot.

16      A fellebbezési tanács a megtámadott határozatban a görög határozat, valamint a 2000. május 17‑i és a 2001. január 8‑i számlák alapulvételével állapította meg a korábbi védjegy tényleges használatát.

17      A felperes úgy érvel, hogy a fellebbezési tanács ezáltal megsértette a jogszerűség elvét, a 40/94 rendelet 43. cikkének (2) bekezdését, a 73. és a 74. cikkét, valamint a 2868/95 rendelet 22. szabályának (2) és (3) bekezdését.

18      Az OHIM és a beavatkozó azt állítják, hogy a fellebbezési tanács helyesen állapította meg a korábbi védjegy tényleges használatát. Álláspontjuk szerint a benyújtott bizonyítékok elegendőek annak megállapításához, hogy a korábbi védjegyet a referencia-időszak során ténylegesen használták Görögországban. A 2000. május 17‑i számla 19 287 árucikkre, a 2001. január 8‑i számla pedig 782 árucikkre vonatkozott. Mindazonáltal az OHIM a viszonválaszban elismeri e számlák rossz fordítását, ebből eredően azok fellebbezési tanács általi téves értelmezését, amelyek szerint kisebb mennyiségű árucikket adtak el annál, mint amelyet a felszólalási osztály eredetileg megállapított, majd a fellebbezési tanács megismételt. Az OHIM szerint azonban ezek a számlák elhanyagolhatók a tényleges használat bizonyítékainak átfogó értékelésében, amelyek közül a legfontosabb bizonyíték a görög határozat, amely alapján a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a korábbi védjegy tényleges használat tárgyát képezte.

19      A 40/94 rendelet 74. cikkének (1) bekezdése szerint „az [OHIM] az előtte folyó eljárásban a tényeket hivatalból vizsgálja. A lajstromozás viszonylagos kizáró okaival összefüggő eljárásban azonban az [OHIM] a vizsgálat során a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez kötve van”. Ez a rendelkezés a gondossági kötelezettség kifejeződése, amely szerint a hatáskörrel rendelkező intézmény köteles gondosan és pártatlanul megvizsgálni az adott eset összes lényeges ténybeli és jogi körülményét (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑269/90. sz. Technische Universität München ügyben 1991. november 21‑én hozott ítéletének [EBHT 1991., I‑5469. o.] 14. pontját és a C‑405/07. P. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2008. november 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑8301. o.] 56. pontját; a Törvényszék T‑167/94. sz., Nölle kontra Tanács és Bizottság ügyben 1995. szeptember 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1995., II‑2589. o.] 73. pontját és a Törvényszék T‑369/03. sz., Arizona Chemical és társai kontra Bizottság ügyben 2005. december 14‑én hozott végzésének [EBHT 2005., II‑5839. o.] 85. pontját).

20      Ehhez hasonlóan, azon kérdés vizsgálata keretében, hogy elegendő bizonyítékot szolgáltattak‑e valamely korábbi védjegy tényleges használatára, az OHIM‑nak és az OHIM fellebbezési tanácsainak kell gondosan és pártatlanul megvizsgálni a jogvitában részt vevő felek által előterjesztett összes bizonyítékot.

21      A jelen esetben a fellebbezési tanács a megtámadott határozatot a görög határozatra – mivel az szerinte „releváns a jelen ügyben” –, valamint a 2000. május 17‑i és a 2001. január 8‑i számlákra alapozta. A fellebbezési tanács úgy vélte, hogy míg ezen bizonyítékok egyike sem elegendő önmagában a korábbi védjegy tényleges használatának bizonyítására, a bizonyítékok összessége azonban igen (a megtámadott határozat 26. pontja).

22      Ebben a tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács annak kijelentésére szorítkozott, hogy „álláspontunk szerint a [görög] határozat teljes mértékben releváns a jelen ügyben”, ugyanakkor elismeri, hogy az említett határozat semmilyen adatot nem tartalmaz az e határozat elfogadását megelőző közigazgatási eljárás során benyújtott bizonyítékok természetére vonatkozóan.

23      Márpedig, amennyiben az OHIM, a fellebbezési tanácsait is beleértve, valamely nemzeti határozatot vesz alapul bizonyítékként, amire főszabály szerint jogosult (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑122/99. sz., Procter & Gamble kontra OHIM [egy szappan formája] ügyben 2000. február 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑265. o.] 61. pontját és a T‑337/99. sz., Henkel kontra OHIM [Piros és fehér, kerek tabletta] ügyben 2001. szeptember 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑2597. o.] 58. pontját) a fenti 19. és 20. pontban kifejtett elveknek megfelelően köteles az előírt gondossággal megvizsgálni, hogy ez a bizonyíték alkalmas‑e a korábbi védjegy tényleges használatának bizonyítására.

24      A jelen esetben a görög határozat gondos vizsgálata feltárta volna, hogy ez a határozat csak röviden hivatkozik az e határozat elfogadását megelőző eljárás során a felek által benyújtott dokumentumokra és a felek által felhozott érvekre. Ezeket a dokumentumokat ráadásul nem is csatolták az OHIM előtt az iratokhoz, azok tehát nem álltak a fellebbezési tanács rendelkezésére. A beavatkozó által az OHIM előtti eljárás során előterjesztett bizonyítékok ugyanis semmilyen iratot nem tartalmaztak a görög hatóság előtti eljárás irataiból. E körülmények között a fellebbezési tanács nem érthette meg azt az érvelést – beleértve a bizonyítékok értékelését is –, és nem azonosíthatta azokat a bizonyítékokat sem, amelyeken a korábbi védjegy tényleges használatát megállapító görög határozat alapult.

25      Márpedig a fellebbezési tanács a korábbi védjegy tényleges használatának bizonyítékaként nem fogadhatta el a görög hatóságok megállapítását, anélkül hogy alaposabban megvizsgálta volna, hogy a görög határozat meggyőző bizonyítékokon alapul‑e, amely bizonyítékokat a beavatkozónak kell szolgáltatnia. Ebből következően a fellebbezési tanács megsértette a 40/94 rendelet 74. cikkének (1) bekezdését és a gondossági kötelezettséget, mivel ezen bizonyítékok hiányában is elfogadta, hogy a görög határozatnak bizonyító ereje van a korábbi védjegy tényleges használata vonatkozásában.

26      Másodszor meg kell vizsgálni, hogy a fellebbezési tanács ennek ellenére helytállóan megállapíthatta‑e a korábbi védjegy tényleges használatának bizonyítottságát többek között a 2000. május 17‑i és a 2001. január 8‑i számla alapulvételével. Márpedig ebben a tekintetben meg kell állapítani, hogy a hibás fordítás és a hibás értelmezés miatt a fellebbezési tanács tévesen következtet arra, hogy ezek a számlák 19 287 illetőleg 782 árucikk eladását bizonyítják. Az eljárás során felperes ugyanis rámutatott arra a tényre – amelyet az OHIM is elfogadott –, hogy az az oszlop, amelynek a megjelölése a fordítás szerint „mennyiség”, valójában a görög drachmában kifejezett „egységárnak” felel meg. Ahogyan azt az OHIM elismerte, a fellebbezési tanács ezáltal, a gondos fordítás hiánya miatt, hibás számokat vett alapul a megtámadott határozatban.

27      A 2000. május 17‑i számla helyes fordításából tehát kitűnik, hogy a számlán szereplő 19 287 illóolaj, krém és parfümszappan helyett csak 30 illóolajat, egy krémet és kilenc szappant, azaz összesen 40 árut adtak el. A 2001. január 8‑i számla esetében a helyes fordításból kitűnik, hogy csak 45 – korábbi védjeggyel megjelölt – szappant adtak el. Ezzel szemben, ahogyan azt az OHIM az eljárás során elismerte, az ezen a számlán feltüntetett 1500 illattasakon nem szerepel a korábbi védjegy, azok tehát nem minősülhetnek a korábbi védjegy használata bizonyítékának. Az eladott áruk száma tehát jelentősen alacsonyabb annál, mint amit a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban megállapított. Ebből következően a fellebbezési tanács nem elhanyagolható mértékű hibát követett el a 2000. május 17‑i és a 2001. január 8‑i számlára vonatkozó értékelése során.

28      Mivel a görög határozat csak korlátozott bizonyító erővel rendelkezett, a számlák adatai helyes megállapításának döntő jelentősége volt a korábbi védjegy tényleges használatának értékelése során. Márpedig e két számla értékelése hibás fordításon alapult, ebből következően a megtámadott határozat egésze a gondosság hiányából eredő téves ténybeli értékelésen alapul. Ebből következően a megtámadott határozat elfogadását megelőző közigazgatási eljárás során a fellebbezési tanács megsértette a 40/94 rendelet 74. cikkének (1) bekezdését és a gondossági kötelezettséget, mivel nem végezte el a jelen ügy összes lényeges körülményének gondos és pártatlan vizsgálatát. Márpedig nem kizárt, hogy az említett bizonyítékok helyes vizsgálata alapján a fellebbezési tanács adott esetben eltérően értékelte volna a korábbi védjegy tényleges használatára vonatkozó bizonyítékokat.

29      Ebből következően a jelen eljárási hiba a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését eredményezheti. Helyt kell adni a 40/94 rendelet 74. cikkének megsértésére alapított jogalapnak.

30      Ennélfogva hatályon kívül kell helyezni a megtámadott határozatot, anélkül hogy szükség lenne a többi jogalap vizsgálatára.

 A költségekről

31      Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az OHIM pervesztes lett, ezért a saját költségeinek viselésén kívül kötelezni kell őt a felperes költségeinek megtérítésére is, a felperes kérelmének megfelelően.

32      Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §‑ának harmadik bekezdése alapján a beavatkozó maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék hatályon kívül helyezi a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) második fellebbezési tanácsának 2007. november 30‑i határozatát (R 298/2007‑2. sz. ügy).

2)      A Törvényszék az OHIM‑ot kötelezi a saját költségei, valamint a Zino Davidoff SA részéről felmerült költségek viselésére.

3)      Az I. Kleinakis kai SIA OE maga viseli saját költségeit.

Azizi

Cremona

Frimodt Nielsen

Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. július 15‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: angol.