T‑50/05. sz. ügy

Evropaïki Dynamiki – Proigmena Systimata Tilepikoinonion Pliroforikis kai Tilematikis AE

kontra

Európai Bizottság

„Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések – Közösségi közbeszerzési eljárás – A jövedéki termékek mozgásának felügyeletére szolgáló telematikai rendszerekre vonatkozó informatikai szolgáltatások nyújtása – Ajánlattevő ajánlatának elutasítása – Megsemmisítés iránti kereset – Ajánlattevő konzorcium – Elfogadhatóság – Az ajánlattevőkkel szembeni egyenlő bánásmód elve és az átláthatóság elve – Odaítélési szempontok – A gondos ügyintézés és a gondosság elve – Indokolási kötelezettség – Nyilvánvaló mérlegelési hiba”

Az ítélet összefoglalása

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Kereshetőségi jog

(EK 230. cikk, negyedik bekezdés)

2.      Az Európai Közösségek közbeszerzési szerződései – Közbeszerzési eljárás – Az ajánlattevőkkel szembeni egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség

(1605/2002 tanácsi rendelet, 89. cikk, (1) bekezdés)

3.      Az Európai Közösségek közbeszerzési szerződései – Közbeszerzési eljárás – Szerződések odaítélése – Gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat – Odaítélési szempontok

(1605/2002 tanácsi rendelet, 97. cikk, (1) és (2) bekezdés; 2342/2002 bizottsági rendelet, 138. cikk, (2) és (3) bekezdés)

4.      Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Közbeszerzési szerződés odaítélési eljárása keretében hozott, ajánlatot elutasító határozat

(EK 253. cikk; 1605/2002 tanácsi rendelet, 100. cikk, (2) bekezdés, 2342/2002 bizottsági rendelet, 149. cikk)

1.      Az ajánlatkérő szerv olyan határozatának megsemmisítése iránti kereset keretében, amelynek címzettje egy jogi személyiséggel soha nem rendelkező ajánlattevői konzorcium, és amely az e konzorcium által benyújtott ajánlatot elutasítja, a szóban forgó közbeszerzési szerződést pedig másik ajánlattevő részére ítéli oda, az érintett társaságokat, amelyek a konzorcium tagjai, a szóban forgó határozat címzettjeinek kell tekinteni. E körülmények között az érintett konzorciumban tagsággal rendelkező társaság tehát, mint a megtámadott határozat címzettje, az EK 230. cikkben foglalt feltételek szerint jogosult vitatni e határozatot.

(vö. 40. pont)

2.      Az ajánlatkérő szerv a közbeszerzési eljárás minden szakaszában köteles ügyelni az egyenlő bánásmód és következésképpen valamennyi ajánlattevő esélyegyenlőségének tiszteletben tartására. Az ajánlattevőkkel szembeni egyenlő bánásmód elve, amelynek célja a közbeszerzési eljárásban részt vevő vállalkozások közötti egészséges és hatékony verseny kialakulásának elősegítése, megköveteli, hogy valamennyi ajánlattevő azonos esélyekkel rendelkezzen ajánlata összeállításakor, és ebből következően azt a követelményt is magában foglalja, hogy valamennyi ajánlattevő tekintetében ugyanazon feltételek vonatkozzanak az ajánlatokra.

Az egyenlő bánásmód elve magában foglalja az átláthatóság kötelezettségét is ezen alapelv betartásának ellenőrizhetősége érdekében. Az átláthatóság ezen elvének alapvető célja, hogy kiküszöbölje az ajánlatkérő részrehajlásának és önkényességének kockázatát. Ezen elv megköveteli, hogy az odaítélési eljárás valamennyi feltétele és szabálya érthetően, pontosan és egyértelműen legyen megfogalmazva az ajánlati felhívásban vagy a dokumentációban. Az átláthatóság elve tehát magában foglalja azt, hogy az ajánlati felhívás vagy a dokumentáció megfelelő megértéséhez szükséges valamennyi műszaki információt, amint lehetséges, a közbeszerzési eljárásban részt vevő valamennyi vállalkozás rendelkezésére bocsássák oly módon, hogy egyfelől minden átlagos szakmai tudással rendelkező ajánlattevő az általános gondosság gyakorlása mellett megértse azok pontos tartalmát, és ugyanúgy tudja értelmezni őket, másfelől lehetővé tegyék az ajánlatkérő számára, hogy ellenőrizze, hogy az ajánlattevők ajánlatai ténylegesen megfelelnek‑e az érintett közbeszerzésre vonatkozó követelményeknek.

Az esélyegyenlőség és az átláthatóság elvének megsértése a pert megelőző eljárásnak olyan szabálytalanságát jelenti, amely az érintett felek tájékoztatáshoz való jogát sérti. Ez az eljárási szabálytalanság azonban csak akkor vonhatná maga után az érintett határozat megsemmisítését, ha megállapítható lenne, hogy e szabálytalanság hiányában a közigazgatási eljárás más eredményre vezethetett volna, ha e tekintetben lett volna legalább csekély esélye annak, hogy a felperes megváltoztassa a közigazgatási eljárás kimenetelét.

(vö. 55–59., 61. pont)

3.      Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002 rendelet 97. cikkének (1) bekezdése az ajánlatkérő szervre azt a kötelezettséget rója, hogy ha a szerződés odaítélése az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján történik, az eljárást megindító felhívásban határozza meg és ismertesse az ajánlatok tartalmának értékelésére szolgáló odaítélési szempontokat. E szempontoknak a költségvetési rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 2342/2002 rendelet 138. cikkének (2) bekezdésével összhangban a szerződés tárgyát tekintve is indokoltnak kell lenniük. Ugyanezen rendelkezés (3) bekezdése szerint az ajánlatkérő szervnek a hirdetményben vagy az ajánlattételhez szükséges dokumentációban azt is pontosan ismertetnie kell, hogy az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztásában alkalmazott egyes szempontokhoz milyen viszonylagos súlyt rendel. Ugyanakkor e rendelkezések szabad választási lehetőséget biztosítanak az ajánlatkérő szerv számára azon odaítélési szempontok körében, amelyek alapján az ajánlatokat elbírálja. Az alkalmazott szempontoknak nem kell feltétlenül mennyiségi jellegűnek vagy kizárólag az árra irányulónak lenniük. Még ha az ajánlattételhez szükséges dokumentáció tartalmaz is nem mennyiségben kifejezett szempontokat, az ilyen szempontok is alkalmazhatók objektíven és egységesen az ajánlatok összehasonlítása céljából, és egyértelműen relevánsak az összességében legelőnyösebb ajánlat meghatározását illetően.

(vö. 106–108. pont)

4.      Az ajánlatkérő szervet az adott szerződés odaítélésére irányuló eljárásban elutasított ajánlattevővel szemben terhelő indokolási kötelezettség tartalmát meghatározó rendelkezések az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002 rendelet 100. cikkének (2) bekezdése és a költségvetési rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 2342/2002 rendelet 149. cikke. E cikkekből következik, hogy a közbeszerzési szerződések esetében az ajánlatkérő szerv teljesíti az indokolási kötelezettségét azáltal, ha először csupán arra szorítkozik, hogy haladéktalanul tájékoztat minden elutasított ajánlattevőt az ajánlata elutasításának indokairól, majd pedig azon ajánlattevőket, akik elfogadható ajánlatot nyújtottak be, kifejezett kérésükre – az írásbeli kérés kézhezvételétől számított tizenöt naptári napon belül – tájékoztatja a nyertes ajánlat jellemzőiről és viszonylagos előnyeiről, valamint közli velük a nyertes ajánlattevő nevét. Ez az eljárási mód megfelel az EK 253. cikkben foglalt indokolási kötelezettség céljának, amely szerint világosan és egyértelműen kell megjeleníteni a jogi aktus szerzőjének érvelését oly módon, hogy ez egyrészt lehetővé tegye az érdekeltek számára, hogy jogaik érvényesítése érdekében a hozott intézkedés indokait megismerjék, másrészt lehetővé tegye a bíróság számára felülvizsgálati jogkörének gyakorlását.

(vö. 132–134. pont)

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2010. március 19.(*)

„Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések – Közösségi közbeszerzési eljárás – A jövedéki termékek mozgásának felügyeletére szolgáló telematikai rendszerekre vonatkozó informatikai szolgáltatások nyújtása – Ajánlattevő ajánlatának elutasítása – Megsemmisítés iránti kereset – Ajánlattevő konzorcium – Elfogadhatóság – Az ajánlattevőkkel szembeni egyenlő bánásmód elve és az átláthatóság elve – Odaítélési szempontok – A gondos ügyintézés és a gondosság elve – Indokolási kötelezettség – Nyilvánvaló mérlegelési hiba”

A T‑50/05. sz. ügyben,

az Evropaïki Dynamiki – Proigmena Systimata Tilepikoinonion Pliroforikis kai Tilematikis AE (székhelye: Athén [Görögország], képviseli: N. Korogiannakis ügyvéd)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: L. Parpala és K. Kańska, később: L. Parpala és E. Manhaeve, és végül: L. Parpala, E. Manhaeve és M. Wilderspin, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

az Európai Közösségek Bizottsága által 2004. november 18‑án hozott, a jövedéki termékek Európai Közösségen belüli mozgásának az adófelfüggesztési szabályozással összhangban lévő felügyeletére szolgáló telematikai rendszerek leírására, kiépítésére, karbantartására és műszaki támogatására vonatkozó informatikai szolgáltatásokra irányuló közbeszerzési eljárásban a felperes és egy másik társaság konzorciuma által benyújtott ajánlat elutasításáról és a szerződés másik ajánlattevő részére történő odaítéléséről szóló határozat megsemmisítése iránt benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),

tagjai: J. Azizi elnök, E. Cremona (előadó) és S. Frimodt Nielsen bírák,

hivatalvezető: C. Kantza tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. március 17‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 Jogi háttér

1        Az Európai Közösségek Bizottságának szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződései odaítélésére az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25‑i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 248., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.; a továbbiakban: költségvetési rendelet) első része V. címének rendelkezései, valamint a költségvetési rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23‑i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (HL L 357., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 145. o.; a továbbiakban: végrehajtási rendelet) rendelkezései vonatkoznak, a tényállás idején hatályos változatukban.

 A jogvita alapját képező tényállás

I –  A jövedéki termékek mozgásának és felügyeletének számítógépesített rendszere (EMCS)

2        Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa 2003. június 16‑án elfogadta a jövedéki termékek szállításának és felügyeletének számítógépesítéséről szóló 1152/2003/EK határozatot (HL L 162., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 386. o.), amelyben kimondták, hogy a jövedéki termékek mozgásának figyelemmel kíséréséhez számítógépes rendszerre van szükség (EMCS), amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az e mozgásokról szóló információt valós időben szerezzék meg, és hogy a szükséges ellenőrzéseket elvégezzék (az 1152/2003 határozat (3) preambulumbekezdése).

3        Ennek megfelelően az 1152/2003 határozat 1. cikke a jövedéki termékek szállítása és felügyelete számítógépes rendszerének létrehozataláról rendelkezik.

4        Továbbá az 1152/2003 határozat 3. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A Bizottság biztosítja, hogy a számítógépes rendszer közösségi alkotóelemeinek kidolgozása során, amennyire csak lehetséges, az NCTS lehető legnagyobb részét felhasználják, hogy a számítógépes rendszer az NCTS‑szel összeegyeztethető legyen, továbbá, amennyiben technikailag megoldható, azzal egyesítsék, hogy egy olyan integrált számítógépes rendszer jöjjön létre, amely alkalmas a jövedéki termékek Közösségen belüli mozgásának, valamint a jövedékiadó-köteles és az egyéb vámok és illetékek hatálya alá tartozó, harmadik országokba irányuló, illetve onnan érkező termékek mozgásának figyelemmel kísérésére.”

5        Az ügy irataiból kitűnik, hogy az EMCS‑t 2002 és 2009 között négy szakaszban (1., 2. és 3. szakasz, és az ezekkel egyidőben zajló 0. szakasz) kellett bevezetni.

6        A 0. szakasz az EMCS végleges üzembehelyezésének átmeneti szakaszaként jelent meg. Ebben a szakaszban a jövedékügyi területen már meglévő számítógépes rendszereket mindaddig karban kellett tartani, és műszaki támogatásukat biztosítani kellett, amíg azoknak az EMCS‑be történő integrálása – ez utóbbi működésének kezdetét követően – meg nem történik. E 0. szakasznak az EMCS többi szakaszával párhuzamosan kellett zajlania, és akkor kellett véget érnie, amikor e rendszer megkezdi működését. A 0. szakaszhoz kapcsolódó feladatokat a Fiscalis Information Technology Systems leírása, kiépítése, karbantartása és műszaki támogatása (FITS‑DEV) címet viselő szerződést elnyerő vállalkozásnak kellett elvégeznie.

7        Az 1. szakasznak az EMCS bevezetését és műszaki leírásainak meghatározását kellett magában foglalnia. E műszaki leírásokat az EMCS‑rendszer leírása (ESS) címet viselő szerződést (a továbbiakban: ESS‑szerződés) elnyerő vállalkozásnak kellett elkészítenie. E vállalkozásnak a 2005‑ös év közepére kellett befejeznie a munkát.

8        Végül a 2. és 3. szakasz a kiépítés, illetve a kivitelezés szakasza volt, és azon vállalkozás tevékenységeihez kellett kapcsolódnia, amely a „[…] jövedéki termékek Európai Közösségen belüli mozgásának az adófelfüggesztési szabályozással összhangban lévő felügyeletére szolgáló telematikai rendszerek leírása, kiépítése, karbantartása és műszaki támogatása” (EMCS‑DEV)‑(TAXUD/2004/AO‑004) címet viselő szerződést (a továbbiakban: a szóban forgó szerződés) elnyeri.

II –  A szóban forgó szerződés odaítélése

9        Az Európai Unió Hivatalos Lapjának Kiegészítésében közzétett, 2004. július 20‑i hirdetményben (HL 2004., S 139.) a Bizottság Adóügyi és Vámuniós Főigazgatósága (a továbbiakban: az érintett főigazgatóság vagy az ajánlatkérő szerv) megindította a szóban forgó szerződésre vonatkozó közbeszerzési eljárást. E szerződést az összességében legelőnyösebb ajánlat, vagyis a legjobb minőség‑ár arányt képviselő ajánlat benyújtója részére kellett odaítélni. Az ajánlatok beérkezésének határidejeként 2004. augusztus 31‑ét jelölték meg.

10      Az ajánlati felhíváshoz mellékelt leírások 10. pontja a szóban forgó szerződésre vonatkozó odaítélési szempontokat a következőképpen határozta meg:

„10. Odaítélési szempontok

A szerződést az összességében legelőnyösebb ajánlat benyújtójának kell odaítélni. Az ajánlatok értékelése a következő szempontok figyelembevételével történik:

1.      A javasolt megoldás minősége:

1. – a javasolt stratégia alkalmassága az előírt feladatok ellátására (40/100)

2. – a javasolt módszerek és eszközök, minőségi környezet és minőségügyi eljárások alkalmassága az előírt feladatok ellátására (30/100)

3. – a javasolt személyzeti struktúra alkalmassága az előírt feladatok ellátására (20/100)

4. – az ajánlat szerkezete, érthetősége és teljeskörűsége (10/100)

Az egyes minőségi szempontok tekintetében minim[álisan] 50%‑os eredményt és az ugyanezen szempontok összessége tekintetében 60%‑os összeredményt elérő ajánlatok esetében az ár alapján további értékelésre kerül sor.

2.      Ár

A legjobb minőség‑ár arányt képviselő ajánlat kiválasztása a következő módon történik:

–      a legjobb műszaki eredményt elérő ajánlathoz 100 pontos minőségi mutatót kell hozzárendelni. A többi ajánlathoz a műszaki eredményének megfelelő, ennél kisebb értékű minőségi mutatót kell hozzárendelni;

–      a legalacsonyabb árat tartalmazó ajánlathoz 100 pontos ármutatót kell hozzárendelni. A többi ajánlathoz az abban szereplő árnak megfelelő, ennél nagyobb értékű ármutatót kell hozzárendelni.

A minőség‑ár arányt minden ajánlat esetében a minőségi mutató és az ármutató hányadosa adja. A legjobb minőség‑ár arányt képviselő ajánlaté lesz a legmagasabb érték.”

11      2004. augusztus 27‑i telefaxüzenetében a felperes Evropaïki Dynamiki – Proigmena Systimata Tilepikoinonion Pliroforikis kai Tilematikis AE, a görög jog szerint alapított, az információ- és kommunikációtechnológia területén működő társaság, fenntartásokat fogalmazott meg a szóban forgó szerződés odaítélésére vonatkozó eljárás tárgyában, amelyeket arra alapított, hogy a közbeszerzési eljárás esetlegesen azon ajánlattevők javára mellőzte az objektivitást, amelyek az érintett főigazgatóság korábbi beszállítói voltak, továbbá, hogy ugyanezen eljárásban hiányzott az egyértelmű műszaki leírás, valamint, hogy hiányoztak az ajánlattevők értékelésére vonatkozó pontos és objektív szempontok. Ugyanezen telefaxüzenetében a felperes azt is kérte az ajánlatkérő szervtől, hogy az ajánlatok benyújtásának határidejét hosszabbítsa meg addig, amíg a fent említett problémákat nem orvosolja.

12      2004. augusztus 31‑én a felperes a francia Steria SA társasággal közösen benyújtotta ajánlatát (a továbbiakban: az Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium ajánlata).

13      2004. szeptember 3‑i levelében az ajánlatkérő szerv azon álláspontját juttatta kifejezésre, miszerint a felperes 2004. augusztus 27‑i telefaxüzenetben megfogalmazott fenntartásai nem megalapozottak, az ajánlatok benyújtására vonatkozó határidő meghosszabbítása iránti kérelmének pedig nem adott helyt.

14      A fent említett 2004. szeptember 3‑i levélre válaszolva a felperes 2004. szeptember 6‑i telefaxüzenetében fenntartásokkal élt a közbeszerzési eljárásnak a költségvetési rendelet 92. cikkével, valamint a végrehajtási rendelet 131. cikke (1) és (2) bekezdésével való összhangja tekintetében.

15      2004. október 5‑i levelében az ajánlatkérő szerv azt a választ adta, hogy a költségvetési rendelet 92. cikkében, valamint a végrehajtási rendelet 131. cikkének (1) és (2) bekezdésében foglalt feltételeknek eleget tett.

16      Az ajánlatok felbontására 2004. szeptember 8‑án került sor. Öt ajánlat érkezett be, amelyek mindegyikét érvényesnek nyilvánították. Az egyik ajánlatot a kizárási szempontok értékelése során zárták ki. Egy másik ajánlat kizárására a minőségi értékelés során került sor. A minőség‑ár arányt elbíráló utolsó értékelési szakaszba csak három ajánlat jutott, közöttük az Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium ajánlata.

17      A bírálóbizottság azt javasolta, hogy a szerződést az Intrasoft International SA‑nak (a továbbiakban: Intrasoft) ítéljék oda, amelynek ajánlata a legjobb minőség‑ár arányt mutatta. A bizottság úgy ítélte meg, hogy az Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium ajánlatát a harmadik helyre kell sorolni.

18      Az ajánlatkérő szerv elfogadta a bírálóbizottság javaslatát, és 2004. november 18‑i határozatával döntött a szóban forgó szerződés odaítéléséről.

19      A közbeszerzési eljárás eredményét a felperessel a 2004. november 18‑án kelt levélben közölték. E levélben szerepelt, hogy „ajánlat[át] nem választottuk ki, mert az elfogadható ajánlatok értékelése alapján és az ajánlattételhez szükséges dokumentációban megállapított odaítélési szempontokra tekintettel a minőség‑ár arány szempontjából nem ez volt a legjobb ajánlat”.

20      2004. november 22‑i ajánlott levelében és telefaxüzenetében a felperes a következő információk és iratok megküldését kérte az ajánlatkérő szervtől: a nyertes ajánlattevő nevét, és abban az esetben, ha ez utóbbinak tulajdonostársa (vagy tulajdonostársai), illetve alvállalkozója (vagy alvállalkozói) van(nak), ennek (ezeknek) nevét és a szerződés részére (részükre) odaítélt százalékos hányadát; az egyes odaítélési szempontok tekintetében a saját műszaki ajánlatának és a nyertes ajánlattevő ajánlatának adott pontszámokat; a bírálóbizottság jelentésének egy másolatát, továbbá a saját pénzügyi ajánlata és a nyertes ajánlattevő pénzügyi ajánlata összehasonlításának részleteit, konkrétan pedig a fent említett két ajánlatnak adott pontszámokat. 2004. december 8‑i telefaxüzenetében a felperes megismételte kérelmét.

21      Erre válaszul az ajánlatkérő szerv 2004. december 10‑i levelében megküldte a bírálóbizottság jelentésének kivonatát a felperes részére. E kivonat tartalmazza többek között az említett bizottság által a szóban forgó szerződésre vonatkozó valamennyi odaítélési szempont tekintetében az Intrasoft ajánlatával és az Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium ajánlatával kapcsolatban megfogalmazott kommentárokat. Ezek a kommentárok a következők:

„A.      Intrasoft […]

Összesített kommentár

Kiváló ajánlat, amely az érintett kérdések alapos megértéséről tanúskodik, a projektirányítással kapcsolatos megközelítés pedig jól átgondolt és részletes. Az ajánlat egészének minőségét emeli a részletgazdagság, a lehetséges problémák elemzését jellemző aprólékos megközelítés, valamint a minőségirányítással összefüggő kérdéseknek szentelt figyelem. Egyetlen gyenge pontként az architektúra elemzésének hiánya említhető, amely azonban nem rontja jelentős mértékben az ajánlat egészének minőségét. Az ajánlat a jövedéki adó területének, illetve az azzal összefüggő, a Bizottságon és a tagállamokon belüli politikai és intézményi kereteknek a mélyreható megértésére épül. Kiváló minőségűek a személyzeti módszerek és a személyzeti struktúra, a feladat nagyságának megfelelőek, beleértve a szükséges rugalmasság[ra utaló jeleket] is. Következésképpen ez az ajánlat tökéletesen alkalmasnak tűnik arra, hogy ez alapján felelősséggel vállalják a projekt megvalósítását.

Szempont: A javasolt stratégia alkalmassága az előírt feladatok ellátására

Ez a társaság kiválóan érti az EMCS keretében megoldandó problémákat, világosan érti azt, hogy a projekt összetevői hogyan alkotnak egységet. Az ajánlat tartalmazza a társaság megvalósítással kapcsolatos stratégiájának és megközelítésének teljes körű és részletes leírását, valamint a részek igen részletes ismertetését. Elképzelését és stratégiáját a társaság a projekt rendkívül megalapozott és részletes tervével támasztja alá. Jól elemzi az ajánlat az NCTS összetevőinek felhasználásával kapcsolatos lehetőséget. Az ajánlatban átfogó táblázat szerepel a követelményekre vonatkozó ellenőrzést illetően, amelyből kitűnik, hogy a társaság mélységükben érti a projekt céljait, és elkötelezett a közbeszerzési eljárás ajánlattételhez szükséges dokumentációjában meghatározott »magas szintű« követelmények mellett. Az ajánlat kitűnő, a tevékenység teljes körére kiterjedő minőségimutató‑együttest javasol, lehetővé téve ezáltal az ajánlattételhez szükséges dokumentációban javasolt mutatók kiegészítését. Az ajánlatnak némileg gyenge pontja az, hogy hiányzik az architektúrával kapcsolatos kérdések (megbízhatóság, bővíthetőség és teljesítmény) elmélyült elemzése.

Szempont: A javasolt módszerek és eszközök, minőségi környezet és minőségügyi eljárások alkalmassága az előírt feladatok ellátására

A javasolt módszerek és eszközök leírása rendkívül részletes. Az az általános megközelítés, amely a leírás szakaszában alkalmazandó RUP‑ot [Rational Unified Process] a kiépítés szakaszában alkalmazandó TEMPO‑val kombinálja, a Bizottság és a tagállamok közötti együttműködés kialakításának két fázisa közötti különbségek megfelelő megértéséről tanúskodik. A minőségbiztosítási megközelítés rendkívül jól átgondolt, hiszen mind a folyamat, mind a termék tekintetében javasol minőségi mutatókat, és a »kulcsfontosságú értékelési elemek«‑re épül. Az ajánlattevő a Cosmic‑FFP [az oldal alján szereplő megjegyzés törölve] elveinek megfelelő ismeretéről ad számot, jóllehet a leírás kissé elméleti, és az ajánlat nem tér ki a gyakorlati alkalmazásra (például: nem nevezi meg az alkalmazandó eszközöket). Az infrastruktúrafejlesztés igen jó leírása ellenére az ajánlattevő helyiségeiben nyújtandó biztonsági szolgáltatások kérdése nem kap kellő figyelmet.

Szempont: A javasolt személyzeti struktúra alkalmassága az előírt feladatok ellátására

A személyzeti struktúrának és a szervezeti felépítésnek a meghatározása kitűnő, a beszámolók szerkezetének, a munkakörök (összesen 23) nagyon precíz megjelölésének és leírásának, valamint a munkakörökhöz tartozó feladatköröket tartalmazó teljes körű táblázatnak köszönhetően. A személyzet összetétele, a vezetői, kereskedelmi szakértői, üzleti elemzői, fejlesztői, tervezői, technikai segítségnyújtási szolgálaton belüli operátori stb. munkakörök között kiegyensúlyozottan oszlik meg. A személyzeten belüli szerepek és feladatkörök meghatározása kiváló. A személyzet létszáma (körülbelül 60 fő) megfelelő, és a végzendő tevékenységek volumenéhez igazodik. Az ajánlat garantálja a személyzeti fluktuáció alacsony szinten tartását a személyzeti létszám hozzávetőleg 80%‑ának megtartásával, megakadályozva az alkalmazottak más projektekben való munkavégzés céljából történő áthelyezését.

Szempont: Az ajánlat szerkezete, érthetősége és teljeskörűsége

A projekten belüli tevékenységek összességének kezelését illetően az ajánlat átfogó és részletes. Az általános bemutatás jól strukturált, és számos magyarázó ábrával gazdagított. Az információk az alkalmazott nyelvezet érthetőségének köszönhetően könnyen megtalálhatók és könnyen értelmezhetők. Az ajánlatból csak a rövidítések táblázata hiányzik.

B.      [Evropaïki Dynamiki‑Steria]

Összesített kommentár

Bár ez az ajánlat az architektúra szempontjából tartalmaz néhány érdekes javaslatot, mégis túl általános: a specifikációs folyamat és a kiépítés leírásából nem igazán érzékelhető az [EMCS bevezetésének] egyedisége. Az ajánlatban javasolt módszertan az informatikai rendszerek kiépítésére vonatkozó legjobb gyakorlatok és művek logikus gyűjteménye. Ugyanakkor az EMCS kiépítése konkrét aspektusainak megközelítése úgyszintén nagyon általános, és a javasolt elemzés nem teljesen átfogó. A személyzet szervezeti felépítésének ismertetése jó, azonban nem derül ki belőle, hogy az ajánlattevő kellőképpen érti‑e a felhasználóknak az [EMCS bevezetésére irányuló projekt] specifikációs tevékenységei során nyújtandó folyamatos segítség szükségességét. Az ajánlat tartalmaz bizonyos ellentmondásokat, ami a megbízhatóságát illetően kétségeket ébreszt.

Szempont: A javasolt stratégia alkalmassága az előírt feladatok ellátására

Az ajánlattevő összefoglalót közölt az EMCS technikai architektúrájára vonatkozóan, érdekes javaslatot tett az architektúrával kapcsolatban (például az internetes szolgáltatások felhasználása), műszaki megoldásokat javasoló kezdetleges felvetései is voltak, és javaslatot terjesztett elő az infrastruktúra bevezetésével kapcsolatban. Az ajánlat tartalmazza a részek megfelelő sorrendben összeállított részletes listáját, a rendelés, a tervezés, a szállítás/átvétel mechanizmusait, valamint minőségi mutatókat is tartalmaz. Azonban összességében a megközelítés rendkívül általános, és az EMCS konkrét aspektusait részletesen csak nagyon csekély mértékben vizsgálja. A javasolt stratégia kissé leegyszerűsített. Számos, külső forrásból származó kivonatot (például az IBM‑Rational RUP dokumentációból származó terjedelmes kivonatokat) tartalmaz anélkül, hogy rámutatna ezeknek a projekt keretében betöltött szerepére. Az ajánlat az ajánlattételhez szükséges dokumentáció hiányos megértéséről tanúskodik annyiban, amennyiben olyan tevékenységekre tesz utalást, amelyek vagy már befejeződtek, vagy a szerződés hatálybalépése idejére már be fognak fejeződni. Továbbá az ajánlat olyan architekturális elemeket javasol, amelyek az EMCS‑környezetbe teljesítmény és bővíthetőség szempontjából nem integrálhatók. Az ajánlatban bizonyos ellentmondások érhetők tetten, többek között a tervezést illetően: például egyes kiépítési tevékenységek már akkor megkezdődnek, amikor a specifikáció még meg sem kezdődött.

Szempont: A javasolt módszerek és eszközök, minőségi környezet és minőségügyi eljárások alkalmassága az előírt feladatok ellátására

A javasolt módszerek bemutatása összességében megfelelő. Az ajánlat az informatikai infrastruktúra kiépítésének pontos leírását adja, és megfelelő leírást ad a biztonsággal kapcsolatos releváns szempontokról is. Számos [a kézikönyvekben szereplőkhöz hasonló] sztenderd hivatkozás szerepel az architektúrával, a szabványokkal, az informatikai eszközökkel és az infrastruktúra összetevőivel (például: XML, X509, J2EE) kapcsolatban. Ezeket néhány száz oldalas HP, Oracle, CISCO stb. kézikönyvek és prospektusok kísérik, leginkább minden ok nélkül, és az EMCS céljaihoz való kifejezett kapcsolódás nélkül. A javaslat a Cosmic FFP részletes ismertetését tartalmazza, azonban a becslések céljára javasolt eszközök (Calico és Costar) csak a Cocomo II módszertanon alapuló becslésekhez megfelelőek, ami pedig nem logikus (lásd a 4.1.3.5.1. szakaszt). A RUP‑ot az ajánlat mindvégig úgy kezeli, mint „a” projektirányítási módszert, ugyanakkor az ajánlattevőnek a fejlesztési környezethez szükséges szoftverre vonatkozó javaslata nem tesz említést arról, hogy rendelkezne IBM‑Rational engedéllyel.

Szempont: A javasolt személyzeti struktúra alkalmassága az előírt feladatok ellátására

A személyzeti struktúra leírása megfelelő, ami annak megértéséről tanúskodik, hogy a személyzet összetétele a projekt előrehaladásával – a speficikációtól a kiépítésig, a gyártásig, a biztonságot is magában foglaló tárolásig, a tesztelésig és műszaki segítségnyújtásig – változni fog. A személyzeten belüli kapcsolatok leírása megfelelő. A 67 főből álló személyzet létszáma megfelelő. Annak ellenére, hogy az ajánlattevő az ajánlatban a szakmai követelmények szempontjából elengedhetetlenként tünteti fel a vám- és jövedékügyi területen szerzett tapasztalatot, gyakorlatilag az ajánlatból nem tűnik ki az ilyen típusú szakértelem megléte.

Szempont: Az ajánlat szerkezete, érthetősége és teljeskörűsége

Az ajánlat felépítése világos. Szerkezete és az általa adott áttekintés jó. Azonban a dokumentáció rendkívülien általános jellege és a részletesség csekély mértéke az ajánlat érthetőségét akadályozza.”

22      A bírálóbizottság jelentésének a felperessel közölt kivonata az Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium ajánlatát és az Intrasoft ajánlatát minőség szempontjából összehasonlító értékelő táblázatot, valamint a két ajánlatot a minőség‑ár arány szempontjából összehasonlító értékelő táblázatot is tartalmaz. E két táblázat a következő:

Összehasonlító értékelő táblázat ITT TAXUD/2004/AO‑004 EMCS‑DEV
Szempontok														[…]		Intrasoft				Evropaïki Dynamiki-Steria					[…]		[…]
Minőség
A javasolt stratégia alkalmassága az előírt feladatok ellátására (/40)																35,1				23,2
A javasolt módszerek és eszközök, minőségi környezet és minőségügyi eljárások alkalmassága az előírt feladatok ellátására (/30)																		24,5				16,7
A javasolt személyzeti struktúra alkalmassága az előírt feladatok ellátására (/20)																				17,6				14,5
Az ajánlat szerkezete, érthetősége és teljeskörűsége (/10)																						8,5				5,8
Minőség összesen																85,7				60,2
Minőségi mutató (a maximális referenciaérték 100)																100				70

Összehasonlító értékelő táblázat ITT TAXUD/2004/AO‑004 EMCS‑DEV
Szempontok					[…]	Intrasoft		Evropaïki Dynamiki-Steria		[…]	[…]
Minőség összesen						85,7		60,2
Minőségi mutató (a maximális referenciaérték 100)						100		70
Javasolt ár TBP/(IS+EI) (euróban) (IT‑szolgáltatások és az infrastruktúra változása kapcsán szükséges beszerzések)						11 634 533		15 078 693
Szabványosított ármutató (a minimális referenciaérték 100)						100		130
Minőségi mutató / Ármutató						1		0,54

23      2004. december 30‑i ajánlott levelében és telefaxüzenetében a felperes megtette észrevételeit a bírálóbizottság jelentésének vele közölt kivonatára vonatkozóan, és megismételte azon álláspontját, miszerint a szóban forgó közbeszerzési eljárás ellentétes a költségvetési rendelettel és az alkalmazandó jogszabályokkal.

24      2005. január 14‑i levelében az ajánlatkérő szerv közölte, hogy alaposan megvizsgálja a felperes 2004. december 30‑i levelében felvetett kérdéseket, és hogy a felperes a lehető legrövidebb időn belül részletes választ fog kapni.

25      2005. február 17‑i levelében az ajánlatkérő szerv válaszolt a felperes 2004. december 30‑i levelében szereplő észrevételekre.

26      A szóban forgó szerződés odaítéléséről szóló hirdetményt az Európai Unió Hivatalos Lapjának Kiegészítésében (HL 2005., S 43.) 2005. március 2‑án tették közzé.

 Az eljárás és a felek kérelmei

27      A Törvényszék Hivatalához 2005. január 28‑án benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

28      2006. október 30‑i levelében a Törvényszék pervezető intézkedések keretében felhívta a felperest a kereset elfogadhatóságára vonatkozó kérdések írásbeli megválaszolására. A felperes e felhívásnak a megadott határidőn belül eleget tett.

29      Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (harmadik tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott.

30      2009. február 3‑i levelében a Törvényszék pervezető intézkedések keretében felhívta a feleket bizonyos kérdések írásbeli megválaszolására. Ugyanezen levélben a Bizottságot iratok benyújtására hívta fel. A felek e felhívásoknak a megadott határidőn belül eleget tettek.

31      2009. március 2‑i levelében a Törvényszék pervezető intézkedések keretében mindegyik felet felhívta arra, hogy tegyen írásbeli észrevételt a másik fél által a Törvényszék 2009. február 3‑i levelében feltett írásbeli kérdéseire adott válaszokra. A felek e felhívásoknak a megadott határidőn belül eleget tettek.

32      A felek előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait a 2009. március 17‑én tartott tárgyaláson hallgatták meg.

33      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a Bizottság azon határozatát, amelyben nem a felperes ajánlatát nyilvánította nyertesnek, és amelyben a szerződést a nyertes ajánlattevőnek ítélte oda;

–        a kereset elutasítása esetén is a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

34      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

I –  Az elfogadhatóságról

A –  A felek érvei

35      A Bizottság, anélkül, hogy formálisan elfogadhatatlansági kifogást hozna fel, felhívja a Törvényszék figyelmét arra a tényre, hogy a Steria, az Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium másik tagja, nem vitatta az ajánlatkérő szerv azon határozatát, amelyben nem az említett konzorcium ajánlatát nyilvánította nyertesnek, és amelyben a szóban forgó szerződést egy másik ajánlattevőnek ítélte oda, valamint arra a tényre, hogy egyébként pedig a keresetlevélből nem derül ki, hogy a felperes e határozatot a Steria nevében is támadta volna. Ebből következően a felperes az említett határozatot kizárólag saját nevében támadja.

36      Válaszában a felperes erre úgy reagál, hogy az Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium vezetőjeként és az ajánlat kidolgozásának és megfogalmazásának egyedüli felelőseként kereshetőségi joggal rendelkezik, és sem a közösségi jogszabályok, sem a közösségi ítélkezési gyakorlat nem támaszt olyan követelményt, hogy a szerződés odaítéléséről szóló, vitatott határozatot az ajánlattevő konzorcium minden tagjának meg kellene támadnia. A felperes egyébiránt ezt az érvelést a Törvényszék kérdéseire adott írásbeli válaszaiban fejtette ki (lásd a fenti 28. pontot).

37      A Bizottság nem vitatta a felperes fent említett álláspontját.

B –  A Törvényszék álláspontja

38      A Törvényszék célszerűnek ítéli a jelen esetben megvizsgálni a felperes kereshetőségi jogát az ajánlatkérő szerv azon – a felperessel 2004. november 18‑án levélben közölt – határozatával szemben, amelyben az nem az Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium ajánlatát nyilvánította nyertesnek, és amelyben következésképpen a szóban forgó szerződést egy másik ajánlattevőnek ítélte oda (a továbbiakban: a megtámadott határozat).

39      Az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében „[b]ármely természetes vagy jogi személy azonos feltételek mellett indíthat eljárást a neki címzett határozat, vagy az olyan határozat ellen, amelyet ugyan rendeletként vagy egy másik személyhez címzett határozatként hoztak, de őt közvetlenül és személyében érinti”.

40      A jelen esetben ugyan a megtámadott határozat címzettje alakilag az ajánlattevő, vagyis az Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium, ezzel együtt, amint a felperes által a Törvényszék kérdéseire adott írásbeli válaszokból (lásd a fenti 28. pontot) kitűnik – amit a Bizottság sem vitatott, és amit a Törvényszéknek nincs oka kétségbe vonni –, az Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium soha nem rendelkezett jogi személyiséggel. Következésképpen, az EK 230. cikk szempontjából, mivel ez az alkalmi szerveződés a tagjait illetően átlátható, a két érintett társaság mindegyikét a megtámadott határozat címzettjének kell tekinteni. A felperes tehát, mint a megtámadott határozat címzettje, az EK 230. cikkben foglalt feltételek szerint jogosult volt vitatni e határozatot.

41      Következésképpen a felperes keresete elfogadható.

II –  Az ügy érdeméről

42      Keresetének alátámasztására a felperes öt jogalapra hivatkozik. Az első jogalap a hátrányos megkülönböztetés tilalmának és a verseny szabadságának elvén alapul. A második jogalap a költségvetési rendelet, a végrehajtási rendelet, a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18‑i 92/50/EGK tanácsi irányelv (HL L 209., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 322. o.), valamint az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.) rendelkezéseinek megsértésén alapul. A harmadik jogalap az ajánlatkérő szerv által az Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium ajánlatának elbírálása során elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibán alapul. A negyedik jogalap a releváns információk hiányán és az indokolási kötelezettség megsértésén alapul. Az ötödik jogalap a gondos ügyintézés és a gondosság elvének megsértésén alapul.

43      A Törvényszék úgy véli célszerűnek, hogy először az első jogalapot, azután a második jogalapot, majd az ötödik jogalapot, azt követően a negyedik jogalapot, és végül a harmadik jogalapot vizsgálja meg. E sorrendet az indokolja, hogy az első, a második és az ötödik jogalap a szóban forgó közbeszerzési eljárással kapcsolatos, míg a negyedik és a harmadik jogalap magával a megtámadott határozattal függ össze.

A –  A hátrányos megkülönböztetés tilalma és a verseny szabadsága elvének megsértésére alapított első jogalapról

1.     A felek érvei

44      A felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az ajánlattevőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés tilalmának és az ajánlattevők közötti verseny szabadságának elvét azzal, hogy – a felperes által az ajánlatok benyújtásának határideje előtt e tárgyban megfogalmazott kérés ellenére – nem bocsátotta a felperes rendelkezésére a műszaki információk két olyan kategóriáját, amelyek a vitatott közbeszerzési eljárás keretében az ajánlatok elkészítéséhez szükségesek lettek volna: nevezetesen először is az EMCS pontos műszaki leírását, másodszor pedig az EMCS‑hez kapcsolódó, meglévő informatikai alkalmazásokra vonatkozó műszaki információkat, egész konkrétan pedig az új számítógépesített árutovábbítási rendszer (NCTS) forráskódját. A Bizottság ezen állítólagos mulasztása azon ajánlattevőknek kedvezett, amelyek az érintett főigazgatósággal korábban, vagy a tényállás idején szerződéses viszonyban voltak, vagy ilyen szerződő felekkel kapcsolatban álltak, és ezáltal a fent említett információkhoz kizárólagos hozzáférésük volt. Ezek az ajánlattevők, köztük a nyertes ajánlattevő is, ennélfogva a felperes ajánlatánál mind műszakilag, mind pénzügyileg versenyképesebb ajánlatot tudtak benyújtani.

45      Ami először is az EMCS műszaki leírását illeti, a felperes hangsúlyozza, hogy az a szóban forgó közbeszerzési eljárás idején még nem állt rendelkezésre, hanem annak elkészítése egy másik szerződő féllel kötött külön szerződés keretében éppen folyamatban volt. A felperes azt állítja, hogy a Bizottság nem fejtette ki, hogyan tudna egy ajánlattevő megfelelő módon eleget tenni egy olyan számítógépes rendszer céljainak és követelményeinek, amelyre vonatkozóan nem kapott részletes műszaki leírást, továbbá a felperes számára kérdésként merül fel, hogy hogyan lehetne az ő ajánlata „jobb”, mint az éppen szerződéses viszonyban lévő szerződő félé, amely egyedül rendelkezik az említett műszaki leírással.

46      Másodszor az NCTS forráskódja tekintetében a felperes hangsúlyozza, hogy a Bizottság alapos ok nélkül és az ő erre irányuló kérése ellenére megtagadta tőle az ehhez való hozzáférést. A nyertes ajánlattevő viszont hozzáférhetett az említett kódhoz, hiszen az NCTS tekintetében a Bizottsággal szerződéses viszonyban állt, és ezért a felperes ajánlatánál versenyképesebb ajánlatot tudott benyújtani.

47      A felperes az alábbi tényeket hozza fel annak bizonyítására, hogy az NCTS forráskódjához való hozzáférés a szóban forgó közbeszerzési eljárás keretében az ajánlatok elkészítése szempontjából milyen jelentőséggel bír.

48      Először is a felperes az 1152/2003 határozat 3. cikkének (2) bekezdésére hivatkozik, amely azt sugallja, hogy a szóban forgó szerződést elnyerő vállalkozásnak amennyire csak lehetséges, az NCTS lehető legnagyobb részét fel kell használnia, hogy létrejöjjön a jövedéki termékek Közösségen belüli mozgásának integrált számítógépes rendszere. A felperes e cikk tartalmából arra következtet, hogy a fent említett határozat megköveteli, hogy a vitatott szerződést elnyerő vállalkozás az NCTS forráskódját és architektúráját felhasználja.

49      Másodszor a felperes utal az ajánlattételhez szükséges dokumentáció műszaki mellékletében szereplő 7.1. sz. rész leírására, amelyben az NCTS forráskódjára való hivatkozás található.

50      Harmadszor a felperes a bírálóbizottságnak a nyertes ajánlattevő ajánlatára vonatkozóan tett azon megjegyzésére hivatkozik, amely szerint ez az ajánlat az NCTS összetevőinek („components”) felhasználását illető lehetőség megfelelő elemzését tartalmazta. A felperes állítása szerint az „összetevők” kifejezés a jelen esetben „egyértelműen a forráskód különböző alkotóelemeire” utal.

51      Negyedszer, ami a pénzügyi aspektust illeti, a felperes annak bizonyítására, hogy az ajánlata árának megállapításához ismernie kellett volna az NCTS forráskódját, azt hozza fel, hogy a Bizottság az ajánlattevőktől – állításával ellentétben – nemcsak azt kérte, hogy ajánlatukban az egységárakat tüntessék fel, hanem kifejezetten azt is, hogy az EMCS rendelkezésre bocsátásának és az összes kapcsolódó szolgáltatásnak a költségvetését és teljes árát is tüntessék fel. A Bizottság által támasztott ezen elvárás szükségessé teszi, hogy az ajánlattevők a projekt nagyságát és összetettségét illetően precíz értékeléseket végezzenek, amihez ismerni kellene a forráskódot. Mivel a felperes nem ismerte a forráskódot, ezért ajánlatának árát kénytelen volt megemelni, hogy az ezen ismeret hiányából eredő kockázatot is számításba vegye. Ugyanakkor a nyertes ajánlattevő, amely ismerte az említett kódot, versenyképesebb ajánlatot tudott benyújtani, amely a szóban forgó szerződésre vonatkozóan bejelentett költségvetésnek csak 50%‑át tette ki.

52      Végül a felperes megjegyzi, hogy egy másik közbeszerzési eljárásban [az érintett főigazgatóság informatikai projektjeihez kapcsolódó vámügyi számítógépes rendszerek leírására, kiépítésére, karbantartására és műszaki támogatására irányuló közbeszerzési eljárás (CUST‑DEV) (TAXUD/2005/AO‑001)], amelyet nem sokkal a szóban forgó szerződésre vonatkozó ajánlati felhívást követően indítottak meg, és amelyben szintén az érintett főigazgatóság volt az ajánlatkérő szerv, az NCTS forráskódját az ajánlattevők rendelkezésére bocsátották. Ezért a felperes azt kéri, hogy a Bizottság adjon magyarázatot erre az eltérő bánásmódra. Ezenkívül a tárgyaláson a felperes azt állította, hogy a jelen ügy hasonló a T‑345/03. sz., Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben 2008. március 12‑én hozott ítélet (EBHT 2008., II‑341. o.) alapjául szolgáló ügyhöz, amelyben a Törvényszék elfogadta a felperesnek az ajánlattevőkkel szembeni egyenlő bánásmód elve megsértésére alapított jogalapját, és ennek megfelelően megsemmisítette a Bizottság által a szerződés odaítélése tárgyában elfogadott határozatot.

53      A Bizottság vitatja a felperes érveit.

2.     A Törvényszék álláspontja

54      A költségvetési rendelet 89. cikkének (1) bekezdése értelmében minden, a költségvetés által egészében vagy részben finanszírozott közbeszerzési szerződésnek meg kell felelnie az átláthatóság, az arányosság, az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének.

55      Így az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ajánlatkérő szerv a közbeszerzési eljárás minden szakaszában köteles ügyelni az egyenlő bánásmód és következésképpen valamennyi ajánlattevő esélyegyenlőségének tiszteletben tartására (a Bíróság C‑496/99 P. sz., Bizottság kontra CAS Succhi di Frutta ügyben 2004. április 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑3801. o.] 108. pontja; a Törvényszék T‑203/96. sz., Embassy Limousines & Services kontra Parlament ügyben 1998. december 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑4239. o.] 85. pontja és T‑160/03. sz., AFCon Management Consultants és társai kontra Bizottság ügyben 2005. március 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑981. o.] 75. pontja).

56      Az ajánlattevőkkel szembeni egyenlő bánásmód elve, amelynek célja a közbeszerzési eljárásban részt vevő vállalkozások közötti egészséges és hatékony verseny kialakulásának elősegítése, megköveteli, hogy valamennyi ajánlattevő azonos esélyekkel rendelkezzen ajánlata összeállításakor, és ebből következően azt a követelményt is magában foglalja, hogy valamennyi ajánlattevő tekintetében ugyanazon feltételek vonatkozzanak az ajánlatokra (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑19/00. sz. SIAC Construction ügyben 2001. október 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2001., I‑7725. o.] 34. pontját és C‑470/99. sz. Universale‑Bau és társai ügyben 2002. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑11617. o.] 93. pontját).

57      Az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az egyenlő bánásmód elve magában foglalja az átláthatóság kötelezettségét ezen alapelv betartásának ellenőrizhetősége érdekében (a Bíróság C‑92/00. sz. HI‑ügyben 2002. június 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑5553. o.] 45. pontja és a fenti 56. pontban hivatkozott Universale‑Bau és társai ügyben hozott ítéletének 91. pontja).

58      Az átláthatóság ezen elvének alapvető célja, hogy kiküszöbölje az ajánlatkérő részrehajlásának és önkényességének kockázatát. Ezen elv megköveteli, hogy az odaítélési eljárás valamennyi feltétele és szabálya érthetően, pontosan és egyértelműen legyen megfogalmazva az ajánlati felhívásban vagy a dokumentációban (a fenti 55. pontban hivatkozott Bizottság kontra CAS Succhi di Frutta ügyben hozott ítélet 111. pontja).

59      Az átláthatóság elve tehát magában foglalja azt, hogy az ajánlati felhívás vagy a dokumentáció megfelelő megértéséhez szükséges valamennyi műszaki információt, amint lehetséges, a közbeszerzési eljárásban részt vevő valamennyi vállalkozás rendelkezésére bocsássák oly módon, hogy egyfelől minden átlagos szakmai tudással rendelkező ajánlattevő az általános gondosság gyakorlása mellett megértse azok pontos tartalmát, és ugyanúgy tudja értelmezni őket, másfelől lehetővé tegyék az ajánlatkérő számára, hogy ellenőrizze, hogy az ajánlattevők ajánlatai ténylegesen megfelelnek‑e az érintett közbeszerzésre vonatkozó követelményeknek (a fenti 52. pontban hivatkozott Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 145. pontja).

60      A jelen esetben a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem bocsátotta rendelkezésére a műszaki információk két kategóriáját, amelyek szerinte az ajánlatok elkészítéséhez szükségesek voltak, és amelyek ugyanakkor más ajánlattevőknek rendelkezésére álltak. Tekintettel a fenti 55–58. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra, a Bizottság ezen állítólagos mulasztásával – ha bebizonyosodik – megsérti az ajánlattevők esélyegyenlőségének elvét, valamint az átláthatóság elvét, amely az egyenlő bánásmód elvének szükségszerű velejárója.

61      Amint a Törvényszék a fenti 52. pontban hivatkozott Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 147. pontjában megállapította, az esélyegyenlőség és az átláthatóság elvének ehhez hasonló megsértése – ha ezt bizonyítottnak tekintjük – a pert megelőző eljárásnak olyan szabálytalanságát jelentené, amely az érintett felek tájékoztatáshoz való jogát sérti. Ez az eljárási szabálytalanság csak akkor vonhatná maga után az érintett határozat megsemmisítését, ha megállapítható lenne, hogy e szabálytalanság hiányában a közigazgatási eljárás más eredményre vezethetett volna, ha a felperes hozzáfért volna az érintett információkhoz, és ha e tekintetben lett volna legalább csekély esélye annak, hogy a felperes megváltoztassa a közigazgatási eljárás kimenetelét (lásd a fenti 52. pontban hivatkozott Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 147. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

62      Ezért először is azt kell megvizsgálni, hogy a jelen esetben volt‑e eltérés a tájékoztatásban, abban az értelemben, hogy egyes ajánlattevők – köztük a nyertes ajánlattevő – a közbeszerzési eljárásban olyan információkkal rendelkeztek, amelyekkel a felperes – állítása szerint – nem rendelkezett. Amennyiben az ilyen eltérés megállapítást nyer, másodszor azt kell vizsgálni, hogy az érintett információ az ajánlatok elkészítéséhez hasznos volt‑e. Csak ebben az esetben jutott volna előnyhöz a többi ajánlattevő kárára az ezen információhoz hozzáférő ajánlattevő. Harmadszor azt kell vizsgálni, hogy a hasznos tájékoztatásbeli állítólagos eltérés a Bizottság által elkövetett eljárási szabálytalanságból következik‑e. Amennyiben ilyen szabálytalanság történt, negyedszer azt kell vizsgálni, hogy ennek hiányában a közbeszerzési eljárás vezethetett volna‑e más eredményre. Ebből a szemszögből az ilyen jellegű szabálytalanság csak akkor jelentheti az ajánlattevők esélyegyenlőségének megsértését, ha a felperes által előadottakból alátámasztható és kellően részletesen levezethető, hogy az eljárás kimenetele rá vonatkozóan más lehetett volna (lásd ebben az értelemben a fenti 52. pontban hivatkozott Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 148. és 149. pontját).

63      Ez az érvelés a felperessel állítása szerint nem közölt műszaki információk mindkét kategóriájára érvényes, vagyis az EMCS műszaki leírására (a jogalap első része) és az NCTS forráskódjára (a jogalap második része).

a)     A jogalapnak az EMCS műszaki leírása hiányára vonatkozó első részéről

64      A felperes lényegében azt állítja, hogy az EMCS‑re vonatkozó pontos műszaki leírás hiánya a közbeszerzési eljárásban azon ajánlattevőknek – köztük a nyertes ajánlattevőnek – kedvezett, amelyek már korábban az érintett főigazgatóság szolgáltatói voltak, és amelyek ebből adódóan már ismerték az említett műszaki leírást. Ezen ajánlattevőknek ezért módjukban állt a felperesénél precízebb és így versenyképesebb ajánlatot benyújtani.

65      Amint a fenti 62. pontban szerepel, először azt kell megvizsgálni, hogy a jelen esetben volt‑e eltérés a tájékoztatásban, abban az értelemben, hogy egyes ajánlattevők – köztük a nyertes ajánlattevő – a felperessel ellentétben rendelkeztek az EMCS műszaki leírásával.

66      A szóban forgó szerződés ajánlattételhez szükséges dokumentációjából kiderül (lásd a fenti 7. pontot), hogy az EMCS bevezetésére irányuló projektnek – amelynek a szóban forgó közbeszerzési szerződés is részét képezte – volt egy 1. szakasza, amelynek során az ESS‑szerződést elnyerő vállalkozásnak kellett elvégeznie az EMCS műszaki leírásának meghatározását. A Bizottság kifejtette, hogy ez az EMCS „általános” műszaki leírását jelentette (high level specifications). A fent említett ajánlattételhez szükséges dokumentáció azt is tartalmazza, hogy az ESS‑szerződést elnyerő vállalkozásnak e műszaki leírást a szóban forgó közbeszerzési szerződést elnyerő vállalkozás által készítendő műszaki leírás elkészülte előtt, illetve részben azzal párhuzamosan kell elkészítenie. A Bizottság kifejtette, hogy a szóban forgó szerződés keretében készített műszaki leírás az EMCS alkalmazására vonatkozik („alkalmazási” műszaki leírás) (application‑related specifications), szemben az e rendszernek az ESS‑szerződés keretében készített „általános” specifikációjával. A fent említett ajánlattételhez szükséges dokumentáció végül tartalmazza, hogy az ESS‑szerződést elnyerő vállalkozásnak 2005 közepén kell elkészülnie a munkával.

67      A felperes érveléséből az tűnik ki, hogy kifogása az EMCS „általános” műszaki leírásának az ajánlattevőkkel történő közlése állítólagos elmaradására vonatkozik.

68      Ezenkívül a Bizottság azt állította – és ezt a felperes nem cáfolta –, hogy az ESS‑szerződést elnyerő vállalkozás, nevezetesen a Siemens, az EMCS műszaki leírásán 2004 júniusában kezdett dolgozni (és azt 2005 áprilisában fejezte be), miközben a szóban forgó szerződésre vonatkozó ajánlati felhívás közzétételére 2004 júliusában került sor, az ajánlatok benyújtásának határidejeként pedig 2004. augusztus 31‑ét jelölték meg. Ezért a Bizottságnak a felperes által nem vitatott érvelése fényében meg kell állapítani, hogy a Siemens által az EMCS műszaki leírására vonatkozóan végzett munka kezdete és a szóban forgó közbeszerzési eljárásban az ajánlatok benyújtására megszabott határidő között csupán három hónap telt el, ami azt jelenti, hogy a közbeszerzési eljárás lefolytatása alatt nem állt rendelkezésre az EMCS használható színvonalú műszaki leírása, amelynek ismerete előnyhöz juttathatta volna az ahhoz hozzáférő ajánlattevőt.

69      Végül a felperes és a Bizottság egyaránt rámutat arra, hogy az ESS‑szerződést elnyerő Siemens a szóban forgó közbeszerzési eljárásban is tett ajánlatot.

70      A fent említett tények alapján a következő megállapításokat kell tenni.

71      Először is úgy tűnik, hogy egy ajánlattevő sem – így a nyertes ajánlattevő sem – rendelkezhetett több információval az EMCS műszaki előírására vonatkozóan, mint a felperes, mivel e műszaki leírás nem létezett, vagy még nagyon kezdeti stádiumban volt. Ezért a tájékoztatásbeli eltérés, amely az ajánlattevőkkel szembeni egyenlő bánásmód elvének megsértését okozná, nem bizonyított.

72      Másodszor az a tény, hogy a szóban forgó szerződésre vonatkozó közbeszerzési eljárás megindításakor az EMCS műszaki leírása még nem létezett, nem a Bizottság által elkövetett eljárási szabálytalanság következménye volt, hanem magából az EMCS bevezetésére vonatkozó tervezésből következett, amely szerint e műszaki leírást a szóban forgó szerződéstől független és azt megelőző ESS‑szerződés keretében kellett elkészíteni.

73      Harmadszor, még ha feltételezzük is, hogy a Siemens az ESS‑szerződés keretében, amelyben szerződő fél volt, eljutott volna odáig, hogy olyan műszaki leírást dolgoz ki, amely alkalmas a szóban forgó közbeszerzési eljárásban az ajánlatok elkészítése céljából történő felhasználásra, ez a körülmény bizonyosan nem volt meghatározó jelentőségű, hiszen a szóban forgó közbeszerzési eljárásban nem a Siemens ajánlata lett a nyertes. Ráadásul az a tény, hogy a Siemens ajánlattevőként részt vett a szóban forgó közbeszerzési eljárásban, és ezáltal a szóban forgó szerződés megszerzéséért közvetlenül versenyre kelt a nyertes ajánlattevővel, arra enged következtetni, hogy e társaság az említett ajánlattevőnek nem adta át az EMCS műszaki leírásával kapcsolatos, feltételezett ismereteit. Ily módon semmilyen alapon nem állítható az, hogy bármelyik ajánlattevő az említett műszaki leíráshoz való bármilyen kivételezett hozzáférés előnyét élvezte volna.

74      Mivel a felperes nem bizonyította, hogy egyes ajánlattevők – köztük a nyertes ajánlattevő – az EMCS műszaki leírását illetően több információval rendelkeztek, mint ő, a műszaki információk e kategóriája vonatkozásában meg kell állapítani, hogy nem valósult meg az ajánlattevőkkel szembeni egyenlőtlen bánásmód. Ennélfogva a jogalap első részét el kell utasítani.

b)     A jogalapnak az NCTS‑forráskód közlése elmaradására vonatkozó második részéről

75      A felperes lényegében azt állítja, hogy az ajánlatkérő szerv azáltal, hogy megtagadta tőle az NCTS forráskódjának közlését, a nyertes ajánlattevőt részesítette előnyben, amely az NCTS bevezetésekor szintén szerződéses viszonyban állt a Bizottsággal, és ennélfogva nyilvánvalóan hozzáfért a forráskódhoz. Ezen információ birtokában a nyertes ajánlattevő a felperes ajánlatánál mind műszakilag, mind pénzügyileg versenyképesebb ajánlatot tudott benyújtani.

 A nyertes ajánlattevő javát szolgáló tájékoztatásbeli eltérésről

76      A Bizottság nem vitatja azt a tényt, hogy az ajánlatkérő szervnek birtokában volt az NCTS forráskódja a szóban forgó szerződésre vonatkozó közbeszerzési eljárás megindításának időpontja előtt, és hogy azt az ajánlattevőkkel nem közölte. A Bizottság azt állítja, úgy ítélte meg, hogy e kód az ajánlatok elkészítéséhez szükségtelen.

77      Az sem vitatott, hogy a nyertes ajánlattevő ajánlata készítésekor ismerte az NCTS forráskódját, hiszen az NCTS tekintetében az érintett főigazgatósággal szerződéses viszonyban állt.

78      Következésképpen a szóban forgó szerződésre vonatkozó közbeszerzési eljárás megindításakor és az ajánlatok benyújtásának határidejéig a nyertes ajánlattevő azáltal, hogy az NCTS tekintetében az érintett főigazgatósággal szerződéses viszonyban volt, olyan műszaki információkkal rendelkezett, amelyek a felperesnek nem álltak rendelkezésére.

 Az NCTS‑nek az ajánlatok elkészítése szempontjából fennálló hasznosságáról

79      Ahhoz, hogy a megállapított tájékoztatásbeli eltérés a nyertes ajánlattevő számára az ajánlata készítése során előnyt jelentsen, az is szükséges, hogy az érintett információ a szóban forgó közbeszerzést illetően az ajánlatok elkészítéséhez hasznos legyen abban az értelemben, hogy hiánya alkalmas legyen arra, hogy az ajánlatot mind minőségileg, mind pénzügyileg hátrányosan befolyásolja.

80      A jelen esetben és a felek érvelésének fényében meg kell vizsgálni, hogy hasznos‑e az NCTS forráskódja a szóban forgó közbeszerzési eljárásban az ajánlatok elkészítéséhez. Két előzetes megjegyzést kell tenni.

81      Mindenekelőtt, amint az a felek érveléséből kitűnik, a forráskód számítógépes programozói nyelven megfogalmazott utasítások összessége, amely lehetővé teszi számítógépes program összeállítását. A felek érveléséből az is kitűnik, hogy a forráskód a szoftverek teljes életciklusa során keletkező informatikai anyagon belül az egyik első fázis.

82      Továbbá a Bizottság a tárgyaláson kifejtette – és ezt a felperes nem cáfolta –, hogy az NCTS és az EMCS között egyértelmű különbségek vannak, mivel az NCTS vámügyi területen, az EMCS pedig jövedéki területen alkalmazandó. Az NCTS keretében a mechanizmus középpontjában álló szereplők a vámhivatalnokok, míg az EMCS keretében e szerepet a gazdasági szereplők töltik be. Ebből következően eltérőek a két rendszer „címzettjei”, és ennélfogva e két rendszer funkciói nem lehetnek azonosak.

83      Először is a felperes az NCTS forráskódja hasznosságára vonatkozó állításának alátámasztása céljából az 1152/2003 határozat fenti 4. pontban idézett 3. cikkének (2) bekezdésére hivatkozik.

84      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a fent említett határozat képezi az EMCS bevezetésének jogi alapját, és e határozat 3. cikkének (2) bekezdése pedig az EMCS és az NCTS közötti viszonyt határozza meg. A Bizottság azt a feladatot kapta, hogy biztosítsa – amennyiben technikailag megoldható – az EMCS és az NCTS egyesítését, azzal a céllal, hogy a jövedéki termékek Közösségen belüli mozgásának integrált számítógépes rendszere jöjjön létre. A Bizottság a közösségi jogalkotó által rábízott ezen feladat végrehajtása céljából indította meg a szóban forgó szerződésre vonatkozó közbeszerzési eljárást. E közbeszerzési eljárásban a Bizottság mint ajánlatkérő szerv úgy ítélte meg, hogy a fent hivatkozott 3. cikk (2) bekezdésében szereplő, „az NCTS lehető legnagyobb részét felhasználják” kifejezés nem jelenti azt, hogy az NCTS forráskódját az ajánlattevőkkel ajánlatuk elkészítéséhez közölni kellene. Ezt az „üzenetet” a Bizottság a szóban forgó közbeszerzési eljárásra vonatkozó dokumentációban tudatta az ajánlattevőkkel.

85      E tekintetben a Bizottság többek között az EMCS bevezetésére irányuló projekt irányítási tervének „The EMCS development based on NCTS experience” (Az EMCS‑nek az NCTS keretében szerzett tapasztalat alapján történő kiépítése) címet viselő 4.2.1. pontjára hivatkozik, amely tervet az ajánlattevők, és így a felperes is, megkapták; az EMCS kiépítése során figyelembe veendő, az „NCTS keretében szerzett tapasztalat” e pontban szereplő leírása nem tartalmaz utalást az NCTS forráskódjára, még kevésbé arra, hogy az ajánlattételhez szükség lenne az e forráskódhoz való hozzáférésre. Egyébiránt a szóban forgó közbeszerzési eljárás során rendelkezésre bocsátott 46. sz. magyarázatban az ajánlatkérő szerv kifejtette, hogy amint a szerződés odaítélése megtörténik, „a [szóban forgó szerződést] elnyerő vállalkozás feladata [lesz], hogy javasolja, az [érintett] főigazgatóság feladata pedig, hogy eldöntse, milyen arányban kerüljön felhasználásra az […] NCTS alkalmazásainak architektúrája és forráskódja”, valamint, hogy „[e]zen információhoz [nevezetesen az NCTS forráskódjához] csak a nyertes ajánlattevőnek lesz hozzáférése”.

86      Következésképpen a felperes a jelen esetben az NCTS forráskódja hasznosságára vonatkozó állításának alátámasztása céljából nem hivatkozhat az 1152/2003 határozat 3. cikkének (2) bekezdésére annyiban, amennyiben az ezen cikkben szereplő, „az NCTS lehető legnagyobb részé[nek] felhasznál[ására]” vonatkozó előírást az ajánlatkérő szerv a szóban forgó közbeszerzési eljárás révén konkrétan és átláthatóan végrehajtotta oly módon, hogy az ajánlattevőknek nem volt szükségük az említett forráskódhoz való hozzáférésre ahhoz, hogy ajánlatukat elkészíthessék.

87      Másodszor a felperes az állításának alátámasztása céljából az ajánlattételhez szükséges dokumentáció műszaki mellékletében szereplő 7.1. rész leírására hivatkozik:

„7.1. rész: Az alkalmazás kiépítése

Ez a rész a központilag kiépített alkalmazások (CDA), a tesztelést szolgáló alkalmazások és a központi szolgálatoknak szánt alkalmazások (például MCC, ETA, SETA, CS/RD és CS/MIS) kiépítésére és karbantartására irányul.

A kiépített alkalmazások a lehető legszélesebb körben fognak építeni az NCTS alkalmazásainak architektúrájára, sőt, forráskódjára:

[…]”

88      E rész leírása ténylegesen említi az NCTS forráskódját. Ez a leírás azonban azt nem bizonyítja, hogy – amint a felperes állítja – a szóban forgó kód az ajánlatok elkészítéséhez hasznos lenne, hanem azt bizonyítja, hogy e kód a szóban forgó szerződés odaítélését követő szakaszban, nevezetesen a szerződésnek a nyertes ajánlattevő által történő teljesítése szakaszában lesz majd hasznos.

89      Ez a tény egyébként a fent említett 46. sz. magyarázatból egyértelműen kiderül (lásd a fenti 85. pontot).

90      Következésképpen mind a 7.1. sz. rész leírása, mind pedig különösen a 46. sz. magyarázat, ahelyett, hogy az NCTS forráskódjának a szóban forgó közbeszerzési eljárásban benyújtandó ajánlatok elkészítése szempontjából fennálló hasznosságát bizonyítaná, éppen azt bizonyítja, hogy az ajánlatkérő szerv által az ajánlattevőknek szánt „üzenet” először is az volt, hogy ez a kód az ajánlatok elkészítése szempontjából nem releváns, hanem majd a szóban forgó szerződés nyertes ajánlattevő általi teljesítésének későbbi szakaszában válik azzá, másodszor pedig, hogy az ajánlatkérő szerv feladata eldönteni azt, hogy az NCTS forráskódja milyen arányban kerüljön felhasználásra. Egyébiránt a tárgyaláson a Bizottság közölte, hogy végül is az ajánlatkérő szerv úgy döntött, hogy az EMCS bevezetésére irányuló projekt kidolgozásához az NCTS forráskódjának egy sorát sem használja fel.

91      Ebből következően a felperes arra alapított érve, hogy a 7.1. sz. rész leírása említi az NCTS forráskódját, nem fogadható el.

92      Harmadszor, ugyanez vonatkozik a felperes azon érvére, amelyet a bírálóbizottságnak a nyertes ajánlattevő ajánlatára tett egyik konkrét megjegyzésére alapít (lásd a fenti 50. pontot). A felperes ugyanis nem terjeszt elő olyan tényt, amely bizonyítaná, hogy a bírálóbizottság által használt, „NCTS összetevői” kifejezés az NCTS forráskódjának összetevőire utalna. E tekintetben a szóban forgó közbeszerzési eljárás irataiból az tűnik ki, hogy az ajánlatkérő szerv az ajánlattevők rendelkezésére bocsátott az NCTS‑re vonatkozó néhány referenciadokumentumot, amelyek – amint a Bizottság jogosan állítja – számos témakört ölelnek fel, a módszertantól a minőségbiztosítási eljárásokig, a rendszerspecifikációktól a tesztelési eljárásokig, valamint az NCTS‑alkalmazások funkcionális leírásától a központi műveletek specifikációjáig. Ezért úgy kell tekinteni, hogy amikor a bírálóbizottság az „NCTS összetevői” felhasználásának lehetőségére utalt, ez alatt az NCTS azon elemei felhasználásának lehetőségét értette, amelyek az ajánlattevők rendelkezésére bocsátott dokumentációban szerepeltek. Mindenesetre a felperes nem terjeszt elő olyan tényt vagy bizonyítékot, amely ezt az elemzést cáfolná.

93      Negyedszer a felperes azt sem bizonyítja, hogy az NCTS forráskódja az ajánlatok árának megállapításához hasznos lett volna. Emlékeztetni kell arra, hogy a felperes lényegében azt állítja, hogy ez az árképzés szükségessé tette, hogy az ajánlattevők a projekt nagyságát és összetettségét illetően precíz értékeléseket végezzenek, amihez ismerni kellett a forráskódot. Mivel a felperes a forráskódhoz való hozzáférés hiánya miatt nem tudta pontosan felmérni a projekt nagyságát és összetettségét, ezért lényegében kénytelen volt ajánlatának árát megemelni.

94      A felperes ezen érvelése elfogadhatatlan.

95      Mindenekelőtt az NCTS forráskódja nem volt szükséges az EMCS bevezetésére irányuló projekt nagyságának és összetettségének felméréséhez. Amint az ugyanis már kifejtésre került, az NCTS és az EMCS egymástól különböznek (lásd a fenti 82. pontot), és az ajánlatkérő szerv egyértelműen tudomására hozta az ajánlattevőknek – tehát a felperesnek is –, hogy az NCTS forráskódja az ajánlatok elkészítése szempontjából nem releváns (lásd a fenti 90. pontot).

96      Továbbá, amint azt a tárgyaláson a Bizottság előadta és a felperes elismerte, azon tevékenységeket illetően, amelyek árának megállapítása a projekt nagyságának és összetettségének felmérésétől függene, az ajánlatkérő szerv azáltal, hogy maga határozta meg az e tevékenységek elvégzésére rendelkezésre álló napok számát, az ajánlattevőktől kizárólag azt kérte, hogy a szükséges személyzet minden egyes munkakörére (nevezetesen többek között a fejlesztőre, programozóra és elemzőre) vonatkozóan napidíjban kifejezett egységárakat tüntessenek fel. Az ajánlat árának kiszámításához ezen egységárakat kellett az ajánlatkérő szerv által meghatározott napok számával megszorozni. Ily módon az ajánlatkérő szerv azáltal, hogy a fent említett tevékenységek elvégzéséhez szükséges napok számát meghatározta, maga végezte el a teljesítendő munka nagyságának felmérését, és így az ajánlattevőket mentesítette e feladat alól, a közöttük folyó versenyt pedig a szükséges személyzet egyes munkaköreire vonatkozóan javasolt napidíjra összpontosította. Márpedig a felperes nem bizonyította, hogy az NCTS forráskódja ismeretének hiánya bármiféle hatást gyakorolt volna a személyzete számára javasolt napidíjra.

97      Következésképpen nem nyert bizonyítást, hogy a felperes ajánlata árának megállapításához az NCTS forráskódjához való hozzéférés hasznos lett volna.

98      Végül a felperesnek az NCTS forráskódjához való hozzáférés hasznosságára vonatkozó érvelése nem támasztható alá a fenti 52. pontban hivatkozott Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben hozott ítélettel. Ugyanis a jelen ügytől eltérően, amelyben a szóban forgó közbeszerzés tárgyát képező számítógépes rendszer – az EMCS – különbözik attól a rendszertől – az NCTS‑től –, amelynek forráskódját nem bocsátották rendelkezésre (lásd a fenti 82. pontot), a felperes által felhozott ítélet alapjául szolgáló ügy olyan számítógépes rendszerre – a CORDIS‑rendszerre – vonatkozott, amely csupán ugyanazon CORDIS‑rendszer új változata volt, amelynek forráskódját nem bocsátották rendelkezésre (a fenti 52. pontban hivatkozott Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 7. pontja). Ami a jelen esetben az NCTS forráskódjának hasznosságát illeti, semmilyen analógia nem állapítható meg a jelen ügy és a fenti 52. pontban hivatkozott Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben hozott ítélet között.

99      Ugyanez vonatkozik a felperesnek a CUST‑DEV‑szerződésre alapított érvére is (lásd a fenti 52. pontot). E tekintetben a Bizottság a Törvényszék 2009. március 2‑i levele (lásd a fenti 31. pontot) nyomán benyújtott észrevételeiben kifejtette, hogy a CUST‑DEV‑szerződés a vámügy területére szánt számítógépes alkalmazásokkal volt kapcsolatos, amelyek közé az NCTS is tartozik, és ezért indokolt volt az említett rendszer forráskódját az ajánlattevők rendelkezésére bocsátani. Nem ez a helyzet viszont a szóban forgó közbeszerzés esetében, amely a jövedéki területre – vagyis a vámügytől eltérő területre – szánt számítógépes alkalmazásokkal kapcsolatos. A felperes a Bizottság e megállapítását a tárgyaláson nem vitatta, a Törvényszéknek pedig nincs oka azt megkérdőjelezni.

100    A fentiekben kifejtettekre tekintettel meg kell állapítani, hogy az NCTS forráskódjának a szóban forgó közbeszerzési eljárásban az ajánlatok elkészítése szempontjából fennálló hasznossága nem nyert bizonyítást. Ennélfogva a felperes jogalapjának második részét el kell utasítani.

101    Következésképpen e jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

B –  A költségvetési rendelet, a végrehajtási rendelet, valamint a 92/50 irányelv és a 2004/18 irányelv megsértésére alapított második jogalapról

1.     A felek érvei

102    A felperes azt állítja, hogy a szóban forgó szerződésre vonatkozó odaítélési szempontok nem kellően konkrétak és számszerűsítettek, ezért azokat a bírálóbizottság nem tudta objektíven vizsgálni. Az ajánlatkérő szerv e mulasztása a költségvetési rendelet 97. cikkének (1) bekezdését, a végrehajtási rendelet 138. cikkét, a 92/50 irányelv 17. cikkének (1) bekezdését és a 2004/18 irányelv rendelkezéseit sérti.

103    A Bizottság vitatja a felperes érveit.

2.     A Törvényszék álláspontja

104    Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a költségvetési rendelet 105. cikke alapján 2003. január 1‑jétől – vagyis az említett rendelet alkalmazása kezdetének időpontjától – az árubeszerzésre, szolgáltatásnyújtásra és építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó eljárások összehangolásáról szóló irányelveket a közösségi intézmények által saját javukra odaítélt közbeszerzési szerződésekre az azon értékhatárokkal kapcsolatos kérdések tekintetében kell alkalmazni, amelyek meghatározzák a közzétételre vonatkozó intézkedéseket, az eljárások kiválasztását és a megfelelő határidőket. Következésképpen a felperes által a szóban forgó szerződés odaítélési szempontjaival szemben felhozott kifogást kizárólag a költségvetési rendelet és a végrehajtási rendelet rendelkezéseinek fényében kell vizsgálni.

105    Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a költségvetési rendelet 97. cikkének (2) bekezdése és a végrehajtási rendelet 138. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a szóban forgó szerződést az összességében legelőnyösebb ajánlat benyújtójának kell odaítélni.

106    Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy az átláthatóság, az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének az ajánlatok szerződés‑odaítélés céljából történő értékelése szakaszában történő tiszteletben tartását biztosítandó, a költségvetési rendelet 97. cikkének (1) bekezdése az ajánlatkérő szervre azt a kötelezettséget rója, hogy ha a szerződés odaítélése az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján történik, az eljárást megindító felhívásban határozza meg és ismertesse az ajánlatok tartalmának értékelésére szolgáló odaítélési szempontokat. E szempontoknak a végrehajtási rendelet 138. cikkének (2) bekezdésével összhangban a szerződés tárgyát tekintve is indokoltnak kell lenniük. Ugyanezen rendelkezés (3) bekezdése szerint az ajánlatkérő szervnek a hirdetményben vagy az ajánlattételhez szükséges dokumentációban azt is pontosan ismertetnie kell, hogy az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztásához alkalmazott egyes szempontokhoz milyen viszonylagos súlyt rendel.

107    Ugyanakkor e rendelkezések szabad választási lehetőséget biztosítanak az ajánlatkérő szerv számára azon odaítélési szempontok körében, amelyek alapján az ajánlatokat elbírálja. Mindazonáltal az ajánlatkérő szerv által alkalmazni kívánt odaítélési szempontoknak minden esetben az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztását kell szolgálniuk (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑4/01. sz., Renco kontra Tanács ügyben 2003. február 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑171. o.] 66. pontját és T‑183/00. sz., Strabag Benelux kontra Tanács ügyben 2003. február 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑135. o.] 74. pontját).

108    Ezenkívül, az ajánlatkérő szerv által az összességében legelőnyösebb ajánlat meghatározásához alkalmazott szempontoknak nem kell feltétlenül mennyiségi jellegűnek, vagy kizárólag az árra irányulónak lenniük. Még ha az ajánlattételhez szükséges dokumentáció tartalmaz is nem mennyiségben kifejezett szempontokat, az ilyen szempontok is alkalmazhatók objektíven és egységesen az ajánlatok összehasonlítása céljából, és egyértelműen relevánsak az összességében legelőnyösebb ajánlat meghatározását illetően (lásd ebben az értelemben a fenti 107. pontban hivatkozott Renco kontra Tanács ügyben hozott ítélet 67. és 68. pontját).

109    A jelen esetben mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a szóban forgó szerződésre vonatkozó odaítélési szempontok a hirdetményben [IV.2. pont] és az ajánlati felhíváshoz mellékelt műszaki leírásban egyaránt szerepelnek. Tehát a költségvetési rendelet 97. cikkének (1) bekezdésében előírt nyilvánossági feltétel teljesült.

110    Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy az odaítélési szempontok, amelyeket a felperes homályosnak és szubjektívnek minősít, megfogalmazása a következő:

„1.      A javasolt megoldás minősége:

–      a javasolt stratégia alkalmassága az előírt feladatok ellátására (40/100);

–      a javasolt módszerek és eszközök, minőségi környezet és minőségügyi eljárások alkalmassága az előírt feladatok ellátására (30/100);

–      a javasolt személyzeti struktúra alkalmassága az előírt feladatok ellátására (20/100);

–      az ajánlat szerkezete, érthetősége és teljeskörűsége (10/100).”

111    Meg kell tehát állapítani, hogy a felperes ahelyett, hogy az említett szempontok szerinte homályos és szubjektív jellegére vonatkozó érvelését alátámasztaná, e szempontok világos megfogalmazása által éppen állításának cáfolatával szembesül. A felperes állításainak alátámasztása végett nem ad elő olyan bizonyító erejű tényt, amely alapján megállapítható lenne, hogy az említett szempontok meghatározása során az ajánlatkérő szerv megsértette az átláthatóság és az ajánlattevőkkel szembeni egyenlő bánásmód elvét. Éppen ellenkezőleg, a felperes tulajdonképpen az első jogalap keretében kifejtett érvelést ismétli meg, amely az igényelt szolgáltatások és az elvégzendő munkával kapcsolatos konkrét elvárások pontos leírásának állítólagos hiányára vonatkozott.

112    A fent említett szempontokat áttekintve látható, hogy azok a következő elemekre összpontosítanak: az ajánlattevők által javasolt stratégia (első szempont), az ajánlattevők által javasolt módszerek, eszközök, minőségi környezet és minőségügyi eljárások (második szempont), a javasolt személyzeti struktúra (harmadik szempont), valamint az ajánlat szerkezete, érthetősége és teljeskörűsége (negyedik szempont). A felperes nem ad magyarázatot arra, és nem is bizonyítja, hogy a szóban forgó közbeszerzés tárgya miért ne tenné indokolttá e szempontokat. Egyébként pedig semmilyen alapon nem lehet kétségbe vonni, hogy e szempontok relevánsak az összességében legelőnyösebb ajánlat meghatározása szempontjából, mivel minden bizonnyal hozzájárulnak a szóban forgó közbeszerzés tárgyát képező szolgáltatások jó színvonalú teljesítéséhez, és így magának az ajánlatnak az értékéhez.

113    Bár igaz, hogy e szempontok nem mennyiségi jellegűek, e tényből önmagában nem vezethető le az, hogy az ajánlatkérő szerv e szempontokat nem objektíven és egységesen alkalmazta (lásd ebben az értelemben a fenti 107. pontban hivatkozott Renco kontra Tanács ügyben hozott ítélet 67. és 68. pontját). Rá kell mutatni arra, hogy a jelen esetben a felperes semmiféle ilyen értelmű bizonyító erejű tényt nem terjesztett elő.

114    Végül mindezen túlmenően meg kell jegyezni, hogy az ajánlatkérő szerv az alkalmazandó rendelkezéseknek megfelelően minden egyes odaítélési szempont esetében feltüntette az ahhoz rendelt relatív súlyt, tájékoztatva ily módon az ajánlattevőket arról, hogy az ajánlatok összehasonlító értékelése során mely szempontnak milyen jelentőséget kíván tulajdonítani.

115    A fentiekből következően a felperes nem bizonyította, hogy az ajánlatkérő szerv megsértette arra vonatkozó kötelezettségét, hogy az eljárást megindító felhívásban az odaítélési szempontokat a fenti 104–108. pontban ismertetett szabályozási háttér és ítélkezési gyakorlatbeli elvek tiszteletben tartása mellett határozza meg.

116    A fentiek fényében a második jogalapot el kell utasítani.

C –  A gondos ügyintézés és a gondosság elvének megsértésére alapított ötödik jogalapról

1.     A felek érvei

117    A felperes lényegében azt állítja, hogy a Bizottság megsértette a gondos ügyintézés és a gondosság elvét azzal, hogy nem adott gyors és megfelelő választ 2004. augusztus 27‑i telefaxüzenetére, amelyben többek között a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvére tekintettel az ajánlati felhívással kapcsolatos fenntartásokat fogalmazott meg.

118    A Bizottság vitatja a felperes érveit.

2.     A Törvényszék álláspontja

119    A gondossági kötelezettséget is magában foglaló gondos ügyintézés elvének értelmében minden közösségi intézmény köteles az igazgatási eljárások tekintetében az ésszerű határidőt betartani, és társadalmi kapcsolataiban gondosan eljárni (a Bíróság C‑47/07. P. sz., Masdar (UK) kontra Bizottság ügyben 2008. december 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑9761. o.] 92. pontja és a Törvényszék T‑394/03. sz., Angeletti kontra Bizottság ügyben 2006. április 11‑én hozott ítéletének [EBHT – személyzeti ügyek 2006., I‑A‑2‑95. o. és II‑A‑2‑441. o.] 162. pontja).

120    Ezenkívül pontosítani kell, hogy a közösségi közbeszerzési szerződéseket illetően az egyrészről az ajánlatkérő szerv, másrészről a potenciális ajánlattevők és ajánlattevők közötti kapcsolattartást a végrehajtási rendelet 141. és 148. cikke szabályozza.

121    A végrehajtási rendelet 141. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) Feltéve, hogy az ajánlatok benyújtására megállapított határidő lejárta előtt kellő időben érkezik a kérés, a dokumentációt és a kiegészítő okmányokat [helyesen: iratokat] a kérés kézhezvételétől számított hat naptári napon belül meg kell küldeni minden olyan gazdasági szereplőnek, aki kérte azokat, illetve ajánlattételi szándékáról nyilatkozott.

(2) Feltéve, hogy a kérés kellő időben érkezik, a dokumentációhoz kapcsolódó kiegészítő információt legkésőbb az ajánlatok benyújtási határideje előtt hat nappal, vagy, ha az információkérés az ajánlatok benyújtási határideje előtt kevesebb, mint nyolc nappal érkezett, a kérés kézhezvétele után a lehető leghamarabb meg kell küldeni egyidejűleg minden olyan gazdasági szereplőnek, aki kérte azokat, illetve ajánlattételi szándékáról nyilatkozott.

[…]”

122    Továbbá, a végrehajtási rendelet 148. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) Az ajánlatkérő és az ajánlattevő közötti kapcsolattartásra, kivételként [helyesen: kivételesen] a szerződés odaítélésének eljárása során a (2) és (3) bekezdésben előírt feltételek szerint kerülhet sor.

(2) Az ajánlatok benyújtásának határideje előtt a 141. cikkben említett kiegészítő okmányok [helyesen: iratok] és információ tekintetében az ajánlatkérő:

a) az ajánlattevő kérésére kiegészítő információt ad kizárólag a szerződés természetének tisztázására [helyesen: kizárólag a szerződés jellegének tisztázását célzó további információt adhat]; az ilyen információt ugyanazon a napon a többi olyan ajánlattevőnek is rendelkezésére bocsátja, aki kikérte a dokumentációt [helyesen: az ajánlattételhez szükséges dokumentációt kérte];

[…]”

123    A fent hivatkozott rendelkezésekből ily módon kitűnik, hogy az egyrészről az ajánlatkérő szerv, másrészről a potenciális ajánlattevők és ajánlattevők között az ajánlatok benyújtásának határideje előtt annyiban megengedett a kapcsolattartás, amennyiben az az ajánlattételhez szükséges dokumentációhoz kapcsolódó „kiegészítő információ” megszerzésére (a végrehajtási rendelet 141. cikkének (2) bekezdése), illetve a „kizárólag a szerződés jellegének tisztázását célzó”, a 141. cikkben említett kiegészítő iratokra és információra vonatkozó „további információ” megszerzésére [a végrehajtási rendelet 148. cikke (2) bekezdésének a) pontja] irányul.

124    Ami a végrehajtási rendelet 141. cikkének (2) bekezdésében említett „kiegészítő információt” illeti, azt az ajánlatkérő szerv az e cikkben előírt határidőn belül köteles a potenciális ajánlattevőkkel közölni. Ami a végrehajtási rendelet 148. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett „további információt” illeti, azt az ajánlatkérő szerv az ajánlattevőkkel közölheti, de erre nem köteles.

125    A jelen esetben meg kell állapítani, hogy a 2004. augusztus 27‑i telefaxüzenet, amelyre a felperes hivatkozik, nem tartalmaz a végrehajtási rendelet fent említett rendelkezéseiben említett információkra vonatkozó kérést. Amint az már említést nyert (lásd a fenti 11. pontot), e telefaxüzenet útján a felperes fenntartásokat fogalmazott meg a szóban forgó közbeszerzési szerződés odaítélésére vonatkozó eljárás tárgyában, amelyeket arra alapított, hogy a közbeszerzési eljárás esetlegesen azon ajánlattevők javára mellőzte az objektivitást, amelyek az érintett főigazgatóság korábbi beszállítói voltak, továbbá, hogy ugyanezen eljárásban hiányzott az egyértelmű műszaki leírás, valamint, hogy hiányoztak az ajánlattevők értékelésére vonatkozó pontos és objektív szempontok. Ugyanezen telefaxüzenetében a felperes azt is kérte az érintett főigazgatóságtól, hogy az ajánlatok benyújtásának határidejét hosszabbítsa meg addig, amíg a fent említett problémákat nem orvosolja. Következésképpen a Bizottság nem volt köteles válaszolni erre a levélre. Ennek ellenére 2004. szeptember 3‑án levél útján gyors és megfelelő választ adott, amelyben azon álláspontját juttatta kifejezésre, miszerint a felperes fenntartásai nem megalapozottak, és amelyben a felperes által az ajánlatok benyújtására vonatkozó határidő meghosszabbítása iránt előterjesztett kérelemnek nem adott helyt (lásd a fenti 13. pontot). Ezzel a felperes a gondos ügyintézést szolgáló vitathatatlan gondosságról tett tanúbizonyságot, annál is inkább, hiszen a fentiekben megállapítottak szerint a jelen esetet illetően a jogalkotó semmilyen válaszadási kötelezettséget nem írt elő számára. Ebből következik, hogy a Bizottság által a 2004. augusztus 27‑i telefaxüzenetre adott válasz a gondos ügyintézés és a gondosság elvét semmilyen módon nem sérti.

126    Mindezen túlmenően meg kell jegyezni, hogy a felperes nem vitatta a Bizottság azon kijelentését, hogy az ajánlatkérő szerv az ajánlattevők által az ajánlattételhez szükséges dokumentációval kapcsolatban feltett valamennyi kérdésre – amelyek többsége a felperestől származott – rövid időn belül válaszolt.

127    Az előzőekre tekintettel e jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

D –  A releváns információk hiányára és az indokolási kötelezettség megsértésére alapított negyedik jogalapról

1.     A felek érvei

128    A felperes előadja, hogy a megtámadott határozat hibás, mert az érintett főigazgatóság a lépéseit nem indokolta kellőképpen. A jogalap két kifogásra épül.

129    Először is az érintett főigazgatóság nem bocsátott a felperes rendelkezésére minden, az ajánlata elutasításának indokolásával kapcsolatban kért információt, megsértve ezzel az EK 253. cikket és a 92/50 irányelv 8. cikkét. Az érintett főigazgatóság nem fejtette ki világosan, hogy miért utasította el a felperes ajánlatát, és semmit nem közölt a nyertes ajánlat jellemzőiről és viszonylagos előnyeiről, ezáltal megfosztotta a felperest attól a lehetőségtől, hogy érdemben kommentálja a választást, és attól a lehetőségtől, hogy esetlegesen jogorvoslatért folyamodjon. A felperes arra is rámutat, hogy az érintett főigazgatóság sem közrendi indokra, sem üzleti titokra nem hivatkozott annak igazolására, hogy miért tagadta meg az értékelő jelentés megküldését, amelyet a Bizottság főszabály szerint ilyen esetben a 92/50 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése alapján minden ajánlattevőnek megküld. A felperes szerint az olyan hiányos indokolás, mint amilyenről a jelen esetben szó van, rendkívül nehézzé, sőt lehetetlenné teszi a megtámadott határozat bírósági felülvizsgálatát.

130    Másodszor, válaszában a felperes hangsúlyozza a bírálóbizottsági jelentés kivonatainak az ajánlattevők részére történő megküldésére vonatkozó tizenöt napos határidő túllépését, amely a költségvetési rendelet és a közbeszerzési jogszabályok megsértését valósította meg. Ez a határidő‑túllépés és a megtámadott határozat bizonyos aspektusaira vonatkozó indokolás teljes hiánya megnehezítette a felperes számára a Törvényszék előtti keresetindítást.

131    A Bizottság e jogalap elutasítását kéri.

2.     A Törvényszék álláspontja

132    Előzetesen meg kell állapítani, hogy az ajánlatkérő szervet egy adott szerződés odaítélésére irányuló eljárásban elutasított ajánlattevővel szemben terhelő indokolási kötelezettség tartalmát meghatározó rendelkezések a költségvetési rendelet 100. cikkének (2) bekezdése és a végrehajtási rendelet 149. cikke, nem pedig a 92/50 irányelv rendelkezései, amint azt a felperes állítja (lásd a fenti 104. pontot).

133    A fent említett cikkekből következik, hogy a közbeszerzési szerződések esetében az ajánlatkérő szerv teljesíti az indokolási kötelezettségét azáltal, ha először csupán arra szorítkozik, hogy haladéktalanul tájékoztat minden elutasított ajánlattevőt az ajánlata elutasításának indokairól, majd pedig azon ajánlattevőket, amelyek elfogadható ajánlatot nyújtottak be, kifejezett kérésükre – az írásbeli kérés kézhezvételétől számított tizenöt naptári napon belül – tájékoztatja a nyertes ajánlat jellemzőiről és viszonylagos előnyeiről, valamint közli velük a nyertes ajánlattevő nevét (lásd a Törvényszék T‑250/05. sz., Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben 2007. július 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2007; II‑85. o.] 68. pontját és T‑465/04. sz., Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2008; II‑154. o.] 47. pontját, valamint az ott idézett ítélkezési gyakorlatot).

134    Ez az eljárási mód megfelel az EK 253. cikkben foglalt indokolási kötelezettség céljának, amely szerint világosan és egyértelműen kell megjeleníteni a jogi aktus szerzőjének érvelését oly módon, hogy ez egyrészt lehetővé tegye az érdekeltek számára, hogy jogaik érvényesítése érdekében a hozott intézkedés indokait megismerjék, másrészt lehetővé tegye a bíróság számára felülvizsgálati jogkörének gyakorlását (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑19/95. sz., Adia interim kontra Bizottság ügyben 1996. május 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1996., II‑321. o.] 32. pontját; T‑169/00. sz., Esedra kontra Bizottság ügyben 2002. február 26‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑609. o.] 190. pontját; fenti 107. pontban hivatkozott Strabag Benelux kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 55. pontját és fenti 133. pontban hivatkozott Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben 2007. július 12‑én hozott ítéletének 69. pontját).

135    Hozzá kell tenni, hogy az indokolási kötelezettség tiszteletben tartását azon információelemek tükrében kell megítélni, amelyek egy adott keresetindításkor a felperes rendelkezésére állnak (a fenti 107. pontban hivatkozott Strabag Benelux kontra Tanács ügyben hozott ítélet 58. pontja és a fenti 107. pontban hivatkozott Renco kontra Tanács ügyben hozott ítélet 96. pontja).

136    Ebből következően annak megállapításához, hogy a Bizottság a jelen esetben eleget tett‑e indokolási kötelezettségének, az általa a felperes részére a jelen kereset benyújtásának időpontja előtt küldött 2004. november 18‑i és december 10‑i levelet kell megvizsgálni.

137    A 2004. november 18‑i levél arról tájékoztatja a felperest, hogy ajánlatát (amelyet a Steriával közösen, az Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium ajánlataként nyújtott be) nem fogadták el. E levélben szerepel, hogy az ajánlatot azért nem fogadták el, mert az odaítélési szempontokat figyelembe véve, a minőség és az ár alapján nem ez az ajánlat volt a legjobb. A levél továbbá arra is kitér, hogy a felperes további információkat kérhet ajánlata elutasításának indokairól, valamint, hogy ha írásban kérné, tájékoztatást kaphatna a nyertes ajánlat jellemzőiről és viszonylagos előnyeiről, illetve a nyertes ajánlattevő nevéről. Végül a levél tartalmazza azt, hogy a fent említett ajánlat egyes részleteit nem közölnék abban az esetben, ha e közlés akadályozná a jog alkalmazását, közérdeket sértene, illetve sértené köz‑ vagy magánvállalkozások jogos üzleti érdekeit, vagy torzítaná a vállalkozások közötti tisztességes versenyt. Következésképpen, jóllehet e levél bizonyos tekintetben sablonos, megfogalmazása megfelel a költségvetési rendelet 100. cikke (2) bekezdésének.

138    A Bizottság a felperesnek címzett, 2004. december 10‑i levelében a bírálóbizottság jelentésének kivonatát közli a felperessel. E levelet a Bizottság a felperes 2004. november 22‑i – majd 2004. december 8‑án megismételt – írásbeli kérésére válaszul küldte.

139    A bírálóbizottság jelentésének kivonata tartalmazza a nyertes ajánlattevő nevét. Ezenkívül e kivonat a bírálóbizottságnak a nyertes ajánlattevő ajánlatára vonatkozóan és az Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium ajánlatára vonatkozóan az egyes odaítélési szempontok tekintetében készített teljes körű kommentárját is tartalmazza (lásd a fenti 21. pontot). Egyébként e kivonatban szerepel a két ajánlat által az egyes odaítélési szempontok tekintetében szerzett pontszámokat feltüntető táblázat, valamint a két ajánlat árát egyenként feltüntető és a minőség‑ár arányok összehasonlító értékelését tartalmazó táblázat (lásd a fenti 22. pontot).

140    Meg kell tehát állapítani, hogy a Bizottság, mivel először közölte a felperessel az Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium ajánlata elutasításának alapvető indokait, majd megküldte részére a bírálóbizottság jelentésének fent említett kivonatát, jogilag megkövetelt módon, a költségvetési rendelet 100. cikke (2) bekezdésének és a végrehajtási rendelet 149. cikke (2) bekezdésének megfelelően indokolta a felperes ajánlatának elutasítását. Meg kell jegyezni ugyanis, hogy a szóban forgó kivonat említi a szerződést elnyerő vállalkozás nevét, valamint a bírálóbizottság kommentárjai és a két fent említett táblázat révén „a nyertes ajánlat jellemzőit és viszonylagos előnyeit”. A 2004. november 18‑án kelt levél és a 2004. december 10‑i levélben rendelkezésre bocsátott kivonat tehát lehetővé tette a felperes számára, hogy azonnal megállapítsa ajánlata elutasításának okait, vagyis azt, hogy ajánlata azért volt összességében kevésbé előnyös, mint a nyertes ajánlattevőé, mert ez utóbbi minőség‑ár aránya jobb volt.

141    A felperes azon kifogását illetően, amelyet arra alapít, hogy a bírálóbizottsági jelentés kivonatait a tizenöt napos határidőn túl közölték vele, meg kell jegyezni, hogy e kivonatot konkrétan a 2004. december 10‑i levélben küldték meg részére, és az legalább tizennyolc naptári nappal az után érkezett meg, hogy a felperes 2004. november 22‑én telefaxüzenetben és ajánlott levélben írásbeli kérést intézett a Bizottsághoz. E kisebb késedelem, bár sajnálatos, egyáltalán nem korlátozta a felperes lehetőségét arra, hogy jogait a Törvényszék előtt érvényesítse, ezért önmagában nem vonhatja maga után a megtámadott határozat megsemmisítését. Az ügy irataiból ugyanis kitűnik, hogy a felperes az e kivonatban szereplő valamennyi információt felhasználta jelen keresetének megfogalmazása során (lásd ebben az értelemben a fenti 133. pontban hivatkozott Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 10‑én hozott ítélet 52. pontját).

142    A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat indokolása lehetővé tette a felperes számára azt, hogy a Törvényszék előtt a jogait érvényesítse, a Törvényszék számára pedig azt, hogy felülvizsgálati jogkörét gyakorolja. Ebből következően e jogalapot el kell utasítani.

E –  Az ajánlatkérő szerv által a felperes ajánlatának értékelése során elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibákra alapított harmadik jogalapról

1.     A felek érvei

143    A felperes előadja, hogy az érintett főigazgatóság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el azzal, hogy a felperes ajánlatát nem helyesen és objektíven értékelte, és úgy ítélte meg, hogy ezen ajánlat a nyertes ajánlattevő ajánlatához képest alul marad.

144    E jogalap keretében a felperes először azzal érvel, hogy annyiban, amennyiben az érintett főigazgatóság a végleges rangsor felállításához nem objektív, előre meghatározott és az ajánlattevők által ismert módszert alkalmazott, nyilvánvaló, hogy a bírálóbizottság döntése téves feltételezéseken alapult.

145    Másodszor a felperes kifejti, hogy az alkalmazott szempontok általános jellege, valamint az a tény, hogy az ajánlattevők nem ismerték a szerződés értelmében elvégzendő feladat pontos jellegét, az ajánlatok értékének szubjektív megítéléséhez vezetett.

146    Végül a felperes a bírálóbizottság egyes konkrét megjegyzéseit bírálja, amelyekből szerinte kitűnik, hogy az ő ajánlatának értékelése során nyilvánvaló mérlegelési hibákat követtek el.

147    A Bizottság vitatja a felperes érveit.

2.     A Törvényszék álláspontja

148    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ajánlatkérő szerv széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a közbeszerzési szerződés odaítélésére vonatkozó határozat meghozatala során figyelembe veendő körülmények tekintetében, a Törvényszék pedig mindössze az eljárási és az indokolási szabályok betartását, a tényállás tartalmi pontosságát, valamint a nyilvánvaló mérlegelési hiba és a hatáskörrel való visszaélés hiányát vizsgálhatja (a Törvényszék T‑211/02. sz., Tideland Signal kontra Bizottság ügyben 2002. szeptember 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑3781. o.] 33. pontja, és T‑148/04. sz., TQ3 Travel Solutions Belgium kontra Bizottság ügyben 2005. július 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑2627. o.] 47. pontja; lásd szintén ebben az értelemben a Bíróság 56/77. sz., Agence européenne d’intérims kontra Bizottság ügyben 1978. november 23‑án hozott ítéletének [EBHT 1978., 2215. o.] 20. pontját).

149    A jelen esetben meg kell jegyezni, hogy a felperes lényegében két ténnyel kívánja bizonyítani az ajánlatkérő szerv által elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hiba fennállását.

150    Először is a felperes azt állítja, hogy az érintett főigazgatóság a végleges rangsor felállításához nem objektív, előre meghatározott és az ajánlattevők által ismert módszert alkalmazott. Hivatkozik továbbá arra, hogy az ajánlattevők szerinte nem ismerték a szerződés értelmében elvégzendő feladatok pontos jellegét, valamint hivatkozik az odaítélési szempontok szerinte általános jellegére, és mindebből azt a következtetést vonja le, hogy az ajánlatok értékelése csak szubjektív lehetett és csak téves feltételezéseken alapulhatott.

151    Márpedig meg kell állapítani, hogy a felperes bizonyító erejű tényekkel alá nem támasztott és meg nem erősített, általános kijelentésekre szorítkozik. Érvelésében az első és a második jogalap keretében alkalmazott érveket ismétli meg, amely jogalapokat a Törvényszék elutasított. Egyébiránt a felperes semmilyen módon nem bizonyítja, hogy az ajánlatkérő szerv mindezen állítólagos mulasztásai hogyan vezettek téves feltételezésekhez és az ajánlatok szubjektív értékeléséhez. Ezért le kell szögezni, hogy ez az érvelés nem alapozhatja meg a jelen jogalapot.

152    Másodszor a felperes vitat bizonyos, a bírálóbizottság által az Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium ajánlatával kapcsolatosan megfogalmazott konkrét megjegyzéseket.

153    Először is a felperes vitatja a bírálóbizottság azon megjegyzését, miszerint „[a]z ajánlat az ajánlattételhez szükséges dokumentáció hiányos megértéséről tanúskodik annyiban, amennyiben olyan tevékenységekre tesz utalást, amelyek vagy már befejeződtek, vagy a szerződés hatálybalépése idejére már be fognak fejeződni”. A felperes vitatja e megjegyzés megalapozottságát, amelyet szubjektívnek és méltánytalannak tart, és lényegében azt állítja, hogy ha volt félreértés, akkor annak oka az volt, hogy a felperest olyan projektre vonatkozó ajánlat benyújtására hívták fel, amelynek műszaki leírása nem volt ismert. Egyébként a felperes úgy ítéli meg, hogy az ilyen megjegyzés mindenképpen homályos, és azt nem lehet cáfolni.

154    A bírálóbizottság fent hivatkozott megjegyzése a szóban forgó szerződésre vonatkozó első odaítélési szempontot érinti, amely nem más, mint „a javasolt stratégia alkalmassága az előírt feladatok ellátására”. Ezen odaítélési szempont tekintetében az Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium ajánlata 40 pontból 23,2 pontot ért el, míg a nyertes ajánlat 40 pontból 35,1 pontot.

155    Meg kell állapítani, hogy a felperes a fent említett megjegyzést bírálva megint csak az első jogalap keretében felhozott érveket ismétli meg, amely jogalapot a Törvényszék elutasította. Egyébiránt a felperes azzal, hogy egyszerű kijelentéseket tesz, semmiféleképpen nem bizonyítja a fent hivatkozott megjegyzés állítólagosan szubjektív, méltánytalan és homályos jellegére vonatkozó állításainak megalapozottságát. Következésképpen a felperes által a bírálóbizottság fent említett megjegyzése kapcsán megfogalmazott bírálatok nem bizonyítják a szóban forgó megjegyzés téves jellegét, és még kevésbé bizonyítják az ajánlatára vonatkozó nyilvánvaló mérlegelési hiba fennállását.

156    Másodszor a felperes vitatja a bírálóbizottság azon megjegyzését, miszerint „[a]z ajánlatban bizonyos ellentmondások érhetők tetten, többek között a tervezést illetően: például egyes kiépítési tevékenységek már akkor megkezdődnek, amikor a specifikáció még meg sem kezdődött”. A felperes a Törvényszék írásbeli kérdésére adott válaszában kifejtette, hogy az ajánlatában szereplő Gantt‑diagramokat figyelmesen tanulmányozva látható, hogy – ellentétben azzal, amit a bírálóbizottság megjegyzése tartalmaz – a felperes tervei szerint a kiépítési tevékenységek, néhány indokolt kivételtől eltekintve, a specifikációhoz kapcsolódó tevékenységeket követően kezdődnének.

157    A bírálóbizottság fent említett, a felperes által vitatott megjegyzése szintén a szóban forgó szerződésre vonatkozó első odaítélési szempontot érinti.

158    A Törvényszék, miután megvizsgálta a felperes által benyújtott Gantt‑diagramokat, és figyelembe vette a kérdéseire a felek által a tárgyaláson adott válaszokat, úgy ítéli meg, hogy e diagramok valóban azt a benyomást keltik, mintha a felperes a szóban forgó szerződésre irányuló projekttel kapcsolatos tervében legalább bizonyos kiépítési tevékenységek megkezdését az azokkal összefüggő specifikációs tevékenységek elé helyezte volna, ami pedig azt mutatja, hogy a bírálóbizottság megjegyzése megalapozott volt. Az igaz, hogy a felperes a tárgyaláson lényegében azt állította, hogy a Gantt‑diagramok értelmezéséből adódó bármiféle esetleges félreértés oka az, hogy e diagramoknak a Törvényszékhez benyújtott és az ajánlatban is szereplő változata A 4‑es formátumú volt, ami miatt bizonyos – az Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium ajánlatában szereplő projektterv megértéséhez szükséges – információk nem látszottak. A felperes előadta, hogy ajánlatában ugyanezen Gantt‑diagramokat A 3‑as formátumban is benyújtotta, aminek köszönhetően a projekttervvel kapcsolatos releváns információk láthatóvá váltak, és ami bizonyítja, hogy a bírálóbizottság megjegyzése nem volt megalapozott. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy állítólagos jelentőségük ellenére a fent említett A 3‑as formátumú diagramokat nem bocsátották a Törvényszék rendelkezésére.

159    Mindenesetre, még ha feltételezzük is, hogy a felperes ezen érvelése megalapozott, meg kell jegyezni, hogy az a szóban forgó szerződésre vonatkozó első odaítélési szemponttal kapcsolatos. Márpedig, amint a fenti 22. pontban bemutatott táblázatokból kitűnik, még ha ezen odaítélési szempont tekintetében a felperes ajánlata maximális pontszámot – vagyis 40‑ből 40 pontot – kapott is volna, a felperes részére akkor sem ítélték volna oda ezt a szerződést, tekintettel azon pontszámokra, amelyeket ajánlata a másik három odaítélési szempontot illetően kapott.

160    E körülmények között meg kell állapítani, hogy a felperes nem bizonyította a bírálóbizottság szóban forgó megjegyzésének téves jellegét, azt pedig végképp egyáltalán nem bizonyította, hogy ez az állítólag téves megjegyzés az ő ajánlatának értékelése során elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibát eredményezett volna.

161    Harmadszor a felperes a bírálóbizottság következő megjegyzését vitatja:

„A javaslat a Cosmic FFP részletes ismertetését tartalmazza, azonban a becslések céljára javasolt eszközök (Calico és Costar) csak a Cocomo II módszertanon alapuló becslésekhez megfelelőek, ami pedig nem logikus (lásd a[z ajánlat] 4.1.3.5.1. szakasz[á]t).”

162    E megjegyzés a vitatott szerződésre vonatkozó második odaítélési szempontot érinti, amely nem más, mint „[a] javasolt módszerek és eszközök, minőségi környezet és minőségügyi eljárások alkalmassága az előírt feladatok ellátására”. Ezen odaítélési szempont tekintetében az érintett ajánlat 30‑ból 16,7 pontot kapott, míg a nyertes ajánlat 30‑ból 24,5 pontot.

163    A Bizottság írásbeli beadványaiban és a tárgyaláson is kitért arra, hogy a bírálóbizottság által felvetett logikai hiányosság abból a tényből adódik, hogy miközben a felperes az ajánlatában ismertette azon eszközöket, amelyeket a Cocomo‑módszer alkalmazásához kívánt használni – amit az ajánlati felhívás nem követelt meg –, addig semmilyen információt nem adott meg a Cosmic FFP‑módszer használatához szükséges infrastruktúrával kapcsolatban, holott az ajánlattételhez szükséges dokumentáció e módszer használatát írta elő. Ráadásul a felperes azt sem jelölte meg, milyen kapcsolat van az ajánlatában említett két módszer, a Cocomo és a Cosmic FFP között, és azt sem, hogy milyen kapcsolat van az ajánlatában minden nyilvánvaló ok nélkül említett Cocomo‑módszer és a szóban forgó szerződés tárgyát képező rendszer között.

164    A felperes a Törvényszék írásbeli kérdésére adott válaszában előadja, hogy az ajánlatában a Cocomo‑módszerre történő hivatkozás nem tekinthető illogikusnak, és hogy a Cosmic FFP‑módszerrel kapcsolatban azért nem javasolt külön eszközöket, mert ilyenekre nem volt szükség. A nyertes ajánlattevő sem javasolt ajánlatában ilyen eszközöket.

165    Először is rá kell mutatni arra, hogy a szóban forgó közbeszerzésre vonatkozó, ajánlattételhez szükséges dokumentáció valójában azért írja elő a Cosmic FFP‑rendszer használatát, hogy annak segítségével lehessen elvégezni azokat a becsléseket, amelyek lényegében a szóban forgó szerződéshez kapcsolódó bizonyos informatikai tevékenységek megvalósításához szükséges erőforrrásokra vonatkoznak. Az Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium ajánlata 4.1.3.5.1. szakaszának vizsgálatából az is kitűnik, hogy az a Cocomo‑módszerre, valamint a Calico és a Costar nevű eszközökre csak nagyon szűkszavú és általános utalást tartalmaz. Végül meg kell jegyezni, hogy a bírálóbizottság nemcsak az érintett konzorcium esetében, hanem a nyertes ajánlattevő esetében is kifogásolja azt, hogy nem nevezte meg azokat az eszközöket, amelyeket a Cosmic FFP‑rendszer keretében használna.

166    Megállapítandó, hogy a felperes nem terjeszt elő olyan érvet, amely alkalmas lenne annak megállapítására, hogy e tényállási elemek, amelyek nem vitatottak, a bírálóbizottság fenti 161. pontban említett megjegyzésének téves jellegét okozták, és még kevésbé vonható le e tényállási elemekből olyan következtetés, hogy a szóban forgó megjegyzés az ajánlatkérő szervet e tekintetben az Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium ajánlatának nyilvánvalóan téves értékelésére indította volna, különösen azért sem, mert az érintett ajánlat által a szóban forgó szerződésre vonatkozó második odaítélési szempont tekintetében szerzett pontszám nem ezen az egyetlen elemzésen alapult, hanem a bírálóbizottság más, egybehangzó megjegyzésein is (lásd ebben az értelemben a fenti 133. pontban hivatkozott Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben 2007. július 12‑én hozott ítélet 106. pontját).

167    Negyedszer a felperes a bírálóbizottság azon megjegyzését vitatja, miszerint „[a] RUP‑ot az [Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium] ajánlat[a] mindvégig úgy kezeli, mint »a« projektirányítási módszert, [jóllehet] az ajánlattevőnek a fejlesztési környezethez szükséges szoftverre vonatkozó javaslata nem tesz említést arról, hogy rendelkezne IBM Rational engedéllyel”. Ez a megjegyzés szintén a szóban forgó szerződésre vonatkozó második odaítélési szempontot érinti.

168    A Bizottság írásbeli beadványaiban és a tárgyaláson is kitért arra, hogy ezzel a megjegyzésével a bírálóbizottság az Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium ajánlatában logikai hiányosságot tárt fel, amely abban áll, hogy miközben ez az ajánlat több alkalommal is „a” követendő módszerként tüntette fel a RUP‑ot, mégsem tért ki arra, hogy az érintett konzorciumnak van‑e az e módszer keretében alkalmazandó IBM‑Rational szoftverre vonatkozóan engedélye, nyitva hagyva ezáltal azt a kérdést, hogy ki – a felperes vagy az ajánlatkérő szerv – viselné e szoftver használatának költségét.

169    A felperes szerint a fent említett megjegyzés alkalmas volt az ajánlatkérő szerv megtévesztésére, és lényegtelen is. A szükséges engedélyek költségét a felperesnek kell viselnie, és erre vonatkozóan az ajánlatban indokolatlan bármit is megemlíteni, mivel az ajánlati felhívás ezt nem követelte meg. A felperes szerint nyilvánvaló, hogy munkájának elvégzéséhez engedélyezett termékeket használt volna.

170    E tekintetben elegendő megjegyezni, hogy a felperes ezen érvelése általános, és azt semmilyen bizonyító erejű tény nem támasztja alá. Ennélfogva ez az érvelés nem alkalmas a bírálóbizottság fent említett megjegyzése téves jellegének bizonyítására, és még kevésbé alkalmas annak bizonyítására, hogy az ajánlatkérő szerv nyilvánvaló mérlegelési hibát követett volna el.

171    Ötödször a felperes a bírálóbizottság azon megjegyzésének relevanciáját vitatja, amely szerint „[a]nnak ellenére, hogy az [Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium az] ajánlat[á]ban a szakmai követelmények szempontjából elengedhetetlenként tünteti fel a vám- és jövedékügyi területen szerzett tapasztalatot, gyakorlatilag az ajánlat[á]ból nem tűnik ki az ilyen típusú szakértelem megléte”. E megjegyzés a szóban forgó szerződésre vonatkozó harmadik odaítélési szempontot érinti, amely nem más, mint „[a] javasolt személyzeti struktúra alkalmassága az előírt feladatok ellátására”. Az Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium ajánlata ezen odaítélési szempont tekintetében 20 pontból 14,5 pontot kapott, míg a nyertes ajánlat pontszáma 20‑ból 17,6 pont volt.

172    Először is a felperes azt állítja, hogy a fent említett megjegyzés nem megalapozott, mivel az Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium rendelkezett tapasztalattal a vám‑ és jövedékügyi területen, és e tapasztalatot az ajánlatban ismertette. Másodszor a felperes megjegyzi, hogy egyáltalán nem indokolt az ajánlatban e tárgyra vonatkozóan részletes információkat közölni, mivel az ajánlati felhívás ezt nem követelte meg, az ajánlattételhez szükséges dokumentáció pedig nem tartalmazta az e „szakértelemmel” való rendelkezés követelményét. Végül a felperes előadja, hogy az a tény, hogy az Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium vám‑ és jövedékügyi tapasztalatának állítólagos hiányát ajánlata középszerű értékelésének igazolására szolgáló indokként használják, az ajánlati felhívás megsértésének minősül, mivel a szóban forgó tapasztalat az ajánlati felhívásban odaítélési szempontként nem szerepel.

173    A felperes kifogása a bírálóbizottság megjegyzésének relevanciájára és megalapozottságára egyaránt vonatkozik.

174    Ami a megjegyzés relevanciáját illeti, a Törvényszék rámutat arra, hogy annak ellenére, hogy az ajánlattételhez szükséges dokumentáció nem követelte meg, hogy az ajánlattevők tapasztalattal rendelkezzenek a vám‑ és jövedékügy területén, a bírálóbizottság egyszerűen azért tette e megjegyzést, hogy ily módon világítson rá az Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium ajánlatának logikai hiányosságára. E logikai hiányosság abban állt, hogy míg e konzorcium azt állította, hogy egy ajánlattevő akkor nyerheti el a szerződést, ha van tapasztalata a vám‑ és jövedékügy területén, ajánlatában mégsem tért ki arra, hogy ő maga ilyen tapasztalattal rendelkezik. Ellentétben azzal, amit a felperes állít, a bírálóbizottság ilyen tartalmú megjegyzése hasznos felvilágosításként szolgálhatott az ajánlatkérő szerv számára.

175    Ami a megjegyzés megalapozottságát illeti, meg kell jegyezni, hogy a Bizottság kifejtette, hogy e megjegyzés az Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium ajánlatának 6.3.1. szakaszával kapcsolatban fogalmazódott meg, amely szakaszban szerepel, hogy a javasolt üzleti elemzőknek (business analysts) „igazolt tapasztalatuk van az EU‑n belüli jövedék‑/adó‑/vámügy terén”. A Bizottság szerint a bírálóbizottság úgy ítélte meg, hogy az üzleti elemzők felperes által benyújtott önéletrajzaiból e tapasztalat nem derült ki. A felperes a Bizottság ezen állításait nem tudta cáfolni. E körülmények között ki kell mondani, hogy a bírálóbizottság szóban forgó megjegyzésének téves jellege nem nyert bizonyítást.

176    Végül meg kell jegyezni, hogy a felperes vitatja a bírálóbizottságnak a második odaítélési szempontot érintő azon megjegyzését, amelyben kifogásolja, hogy az Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium ajánlatában olyan sztenderd hivatkozások szerepelnek többek között az architektúrával és az alkalmazott informatikai eszközökkel kapcsolatban, amelyek indokolatlanok, és az EMCS céljaival egyáltalán nem függnek össze. A felperes továbbá visszautasítja a bírálóbizottságnak a negyedik odaítélési szempontot érintő azon megjegyzését is, amely az Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium ajánlatának állítólagos általános jellegére vonatkozik. Azonban meg kell állapítani, hogy a felperes ezúttal is általános állításokat fogalmaz meg, általánosságban érvel, és érveit bizonyító erejű tényekkel nem támasztja alá. E kifogásokat ezért el kell utasítani.

177    Mindezen túlmenően a Törvényszék fontosnak tartja hangsúlyozni azt, hogy a felperesnek a bírálóbizottság bizonyos konkrét megjegyzései bírálatát célzó lépései hatástalanok, mivel egyáltalán nem bizonyítják, hogy ezen állítólagosan téves megjegyzések hogyan eredményezhettek volna az Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium ajánlatára vonatkozóan nyilvánvaló mérlegelési hibát. E tekintetben a felperesnek különösen azt kellett volna megmagyaráznia, hogy ajánlatának pontszámát az állítólag téves megjegyzés hogyan befolyásolta. A felperes ilyen magyarázatot nem terjesztett elő.

178    A fentiekben kifejtettekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperes nem bizonyította az ajánlatkérő szerv által az Evropaïki Dynamiki‑Steria konzorcium ajánlatának értékelése során elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibák fennállását. Következésképpen e jogalapot el kell utasítani.

179    Mindezek alapján tehát a keresetet el kell utasítani.

 A költségekről

180    A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék a keresetének elutasítása esetén is a Bizottságot kötelezze a költségek egészének viselésére. A felperes előadja, hogy a kellő mértékű indokolás érintett főigazgatóság által megfelelő időben történő közlésének elmaradása nem tette lehetővé számára, hogy teljes mértékben felmérje a megtámadott határozat vitatásával kapcsolatos esélyeit, és ezért arra kényszerült, hogy jogainak megőrzése érdekében megindítsa a jelen keresetet.

181    A Bizottság úgy ítéli meg, hogy e kérelem a közösségi jog értelmében nem indokolt.

182    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

183    Egyébiránt a fent említett szabályzat 87. cikkének 3. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„Részleges pernyertesség [helyesen: Részleges pernyertesség esetén], illetve kivételes indokból [a Törvényszék] elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy azt, hogy a felek mindegyike maga viselje saját költségeit.

[A Törvényszék] a pernyertes felet is kötelezheti az olyan költségek megfizetésére, amelyeket megítélése szerint ez a fél szükségtelenül vagy rosszhiszeműen okozott a másik félnek.”

184    A jelen esetben megállapítást nyert többek között az, hogy a releváns információk hiányára és az indokolási kötelezettség megsértésére alapított negyedik jogalap nem volt megalapozott. Egyébiránt semmilyen más ok nincs arra, hogy a Törvényszék eltérjen a 87. cikk 2. §‑ában foglalt, fent említett szabálytól. Következésképpen a felperes kérelmét el kell utasítani.

185    Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék az Evropaïki Dynamiki – Proigmena Systimata Tilepikoinonion Pliroforikis kai Tilematikis AE‑t kötelezi a saját, valamint az Európai Bizottság költségeinek viselésére.

Azizi

Cremona

Frimodt Nielsen

Kihirdetve Luxembourgban, a 2010. március 19‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

Jogi háttér

A jogvita alapját képező tényállás

I –  A jövedéki termékek mozgásának és felügyeletének számítógépesített rendszere (EMCS)

II –  A szóban forgó szerződés odaítélése

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

I –  Az elfogadhatóságról

A –  A felek érvei

B –  A Törvényszék álláspontja

II –  Az ügy érdeméről

A –  A hátrányos megkülönböztetés tilalma és a verseny szabadsága elvének megsértésére alapított első jogalapról

1.  A felek érvei

2.  A Törvényszék álláspontja

a)  A jogalapnak az EMCS műszaki leírása hiányára vonatkozó első részéről

b)  A jogalapnak az NCTS‑forráskód közlése elmaradására vonatkozó második részéről

A nyertes ajánlattevő javát szolgáló tájékoztatásbeli eltérésről

Az NCTS‑nek az ajánlatok elkészítése szempontjából fennálló hasznosságáról

B –  A költségvetési rendelet, a végrehajtási rendelet, valamint a 92/50 irányelv és a 2004/18 irányelv megsértésére alapított második jogalapról

1.  A felek érvei

2.  A Törvényszék álláspontja

C –  A gondos ügyintézés és a gondosság elvének megsértésére alapított ötödik jogalapról

1.  A felek érvei

2.  A Törvényszék álláspontja

D –  A releváns információk hiányára és az indokolási kötelezettség megsértésére alapított negyedik jogalapról

1.  A felek érvei

2.  A Törvényszék álláspontja

E –  Az ajánlatkérő szerv által a felperes ajánlatának értékelése során elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibákra alapított harmadik jogalapról

1.  A felek érvei

2.  A Törvényszék álláspontja

A költségekről

---

* Az eljárás nyelve: angol.