AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2004. október 28.

T‑76/03. sz. ügy

Herbert Meister

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal

(védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Tisztviselők – Szolgálatvezető újrabeosztása – Szolgálati érdek – Munkakörök egyenértékűsége – A véleménynyilvánítás szabadságához való jog – Gondoskodási kötelezettség – Indokolás – Meghallgatáshoz való jog – Szerződésen kívüli felelősség”

Teljes szöveg francia nyelven II - 0000

Tárgy:         Egyfelől a felperesnek a – beosztása változatlanul hagyásával – a jogi ügyekkel megbízott alelnök melletti jogtanácsossá szolgálati érdekből való kinevezéséről szóló, 2002. április 22‑i PERS‑AFFECT‑02‑30 OHIM-határozat megsemmisítése iránti kérelem, másfelől kártérítés iránti kérelem tárgyában előterjesztett kereset.

Határozat:         Az Elsőfokú Bíróság kötelezi a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalt (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM), hogy fizessen a felperesnek 5000 eurót, közszolgálati kötelességszegésért járó kártérítés címén. Az Elsőfokú Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja Az OHIM viseli saját költségeit és a felperes költségeinek egyötödét. A felperes maga viseli saját költségeinek négyötödét.

Összefoglaló

1.     Tisztviselők – Kereset – Tárgy – Az adminisztrációval szembeni meghagyás – Elfogadhatatlanság

(EK 233. cikk; személyzeti szabályzat, 91. cikk)

2.     Tisztviselők ‑ A szervezeti egységek szervezése – A személyi állomány beosztása ‑ Az adminisztráció mérlegelési jogköre ‑ Korlátok ‑ Szolgálati érdek ‑ A munkakörök egyenértékűségének tiszteletben tartása ‑ Bírósági felülvizsgálat ‑ Korlátok

(Személyzeti szabályzat, 7. cikk, (1) bekezdés)

3.     Tisztviselők – Beosztás – A szervezeti egységek átszervezése – A munkakörök egyenértékűségének tiszteletben tartása

(Személyzeti szabályzat, 7. cikk, (1) bekezdés)

4.     Tisztviselők – A szolgálat érdekében hozott belső szervezési intézkedés, amely nem sérti sem a tisztviselő személyzeti szabályzat szerinti helyzetét, sem a besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés elvét – Az adminisztrációnak a tisztviselő előzetes meghallgatására, illetve a saját határozatának indokolására irányuló kötelezettsége – Hiány

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk)

5.     Tisztviselők – Jogok és kötelezettségek – A véleménynyilvánítás szabadsága – Gyakorlás – Korlátok – Az intézmények jogos érdekeinek védelme – Bírósági felülvizsgálat

(Személyzeti szabályzat, 7. cikk, (1) bekezdés)

6.     Tisztviselők – Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége – Terjedelem – Korlátok

7.     Tisztviselők – Az adminisztráció szerződésen kívüli felelőssége – Közszolgálati kötelességszegés – A közösségi intézmény által a teljes személyi állománynak címzett, valamely tisztviselő újrabeosztásáról hozott teljesen szabályos és nem fegyelmi jellegű határozatról szóló közlemény – Fegyelmi jellegű intézkedés elfogadásának látszatát keltő tájékoztatás – Az újrabeosztással érintett tisztviselő jó hírnevének sérelme – Nem vagyoni kár

1.     A személyzeti szabályzat 91. cikke alapján benyújtott kereset keretében nem tartozik az Elsőfokú Bíróság hatáskörébe az, hogy elvi jellegű nyilatkozatokat tegyen, vagy meghagyásokat intézzen a közösségi intézményekhez. Adott esetben egy jogi aktus megsemmisítésekor az EK 233. cikk alapján az érintett intézmény kötelezettsége az, hogy meghozza az ítélet végrehajtásához szükséges intézkedéseket.

(lásd a 38. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑243/02. sz., J kontra Bizottság ügyben 2003. március 25‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑99. és II‑523. o.) 4. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑14/03. sz., Di Marzio kontra Bizottság ügyben 2004. március 2‑án hozott ítéletének (az EBHT-ban még nem tették közzé) 63. pontja.

2.     Az intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a szervezeti egységeiknek a rájuk ruházott feladatkörökkel összefüggésben történő szervezésében és – erre tekintettel – a rendelkezésükre álló személyi állomány beosztásában, feltéve, hogy egyrészt ez a beosztás a szolgálat érdekében történik, másrészt, hogy tiszteletben tartja a munkakörök egyenértékűségét.

Az intézményeket a szolgálati érdek értékelése területén megillető mérlegelési jogkör terjedelmére figyelemmel a szolgálati érdekkel kapcsolatos feltétel betartására vonatkozóan az Elsőfokú Bíróság által gyakorolt bírósági felülvizsgálatnak arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy a kinevezésre jogosult hatóság ésszerű határok között maradt‑e, és mérlegelési jogkörét nem nyilvánvalóan helytelenül használta‑e.

Az intézmény jogosult arra, hogy a szervezeti egységei szervezésében őt megillető széles mérlegelési jogkörrel élve úgy ítélje meg, hogy az említett intézmény adminisztratív felépítése átszervezésének műveleti keretén belül a szolgálati érdek igazolja az adott tisztviselőre vonatkozó újrabeosztási intézkedést. Ha az érintett tisztviselő szembehelyezkedett az említett átszervezéssel, és így jelentős, visszafordíthatatlan feszültséget idézett elő az igazgatósággal e témában, akkor a szolgálati érdek annál is inkább igazolja e tisztviselő újrabeosztását.

(lásd a 61., 64., 75. és 104. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 19/87. sz., Hecq kontra Bizottság ügyben 1988. március 23‑án hozott ítéletének (EBHT 1988., 1681. o.) 6. pontja; a Bíróság C‑116/88. és C‑149/88. sz., Hecq kontra Bizottság egyesített ügyekben 1990. március 7‑én hozott ítéletének (EBHT 1990., I‑599. o.) 11. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑98/96. sz., Costacurta kontra Bizottság ügyben 1998. január 22‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑21. és II‑49. o.) 36. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑223/99. sz., Dejaiffe kontra OHIM ügyben 2000. december 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑277. és II‑1267. o.) 53. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑51/01. sz., Fronia kontra Bizottság ügyben 2002. április 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑43. és II‑187. o.) 55. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑103/01. sz., Cwik kontra Bizottság ügyben 2002. november 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑229. és II‑1137. o.) 30. pontja.

3.     A tisztviselőre ruházott feladatkörök módosítása esetén a besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés szabálya nem az érintett jelenlegi és korábbi feladatköreinek összevetését, hanem jelenlegi feladatkörének és a szervezeti hierarchiában elfoglalt besorolási fokozatának az összevetését jelenti. Következésképpen nincs semmi akadálya annak, hogy egy határozat olyan új feladatkörök juttatásáról rendelkezzék, amelyek – mégha különböznek is a korábban gyakorolt feladatköröktől, és az érintett a hatáskörének csökkentéseként értékeli is őket – azért megfelelnek a besorolási fokozatának megfelelő munkakörnek. Így a tisztviselő hatáskörének tényleges csökkentése csupán abban az esetben sérti a besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés elvét, ha a tisztviselő feladatkörei összességében – jellegüket, fontosságukat és terjedelmüket figyelembe véve – jóval elmaradnak a besorolási fokozatának és munkakörének megfelelő feladatköröktől.

(lásd a 113. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑59/91. és T‑79/91. sz., Eppe kontra Bizottság egyesített ügyekben 1992. július 10‑én hozott ítéletének (EBHT. 1992. II‑2061. o.) 49. és 51. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑78/96. és T‑170/96. sz., W kontra Bizottság egyesített ügyekben 1998. május 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑239. és II‑745. o.) 104. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; a Fronia kontra Bizottság ügyben hozott (hivatkozás fent) ítélet 50. pontja.

4.     Ha a szolgálat érdekében hozott, egyszerű belső szervezési intézkedés nem sérti sem a tisztviselő személyzeti szabályzat szerinti helyzetét, sem a besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés elvét, az adminisztráció nem köteles előzetesen meghallgatni az érintett tisztviselőt, és határozatát megindokolni.

(lásd a 132. és 178. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 338/82. sz., Albertini és társai kontra Bizottság ügyben 1984. május 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1984., 2123. o.) 46. pontja; a Hecq kontra Bizottság ügyben 1988. március 23‑án hozott ítélet (hivatkozás fent) 14. pontja; a Cwik kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (hivatkozás fent) 62. pontja.

5.     Jóllehet az Európai Közösségek tisztviselője vagy alkalmazottja jogosult bíráló észrevételeket megfogalmazni az intézmény vezetése által tervbe vett átszervezés kapcsán, amivel a véleménynyilvánítás szabadságához való – az emberi jogok európai egyezményének 10. cikke által biztosított – jogát gyakorolja, e jog gyakorlása ugyanakkor nem korlátok nélkül való. E tekintetben az említett egyezmény 10. cikkének (2) bekezdése szerint e szabadság gyakorlása kötelezettségekkel és felelősséggel jár együtt, így meghatározott feltételeknek és korlátozásoknak vethető alá. A véleménynyilvánítás szabadsága gyakorlásának egyedi korlátai elvben igazolhatók a közérdekű feladatokkal megbízott intézmények jogai védelmének jogszerű céljával; és e feladatok megfelelő teljesítésére a polgárok joggal számíthatnak.

Felülvizsgálati jogköre gyakorlása során a közösségi bírónak az ügy összes körülményére tekintettel meg kell vizsgálnia, hogy tiszteletben tartották‑e az egyénnek a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő alapvető joga és az intézmény azon jogszerű érdeke közötti helyes egyensúlyt, hogy gondoskodjék arról, hogy tisztviselői és alkalmazottai a beosztásukkal járó felelősségek és kötelezettségek tiszteletben tartásával látják el feladataikat.

A tisztviselők véleménynyilvánítási szabadságához való jogának és az intézmények azon jogának mérlegelése tekintetében, hogy a rendelkezésükre álló személyi állományt a személyzeti szabályzat 7. cikke alapján szükségleteik szerint a szervezeti egységek szervezése érdekében oszthassák be, meg kell állapítani, hogy a szolgálati érdek és a munkakörök egyenértékűsége nyilvánvalóan az e jogok közötti egyensúly biztosítására alkalmas feltételnek minősül. E feltétel ugyanis lehetővé teszi az érintett intézmény számára, hogy a szervezeti egységeinek megszervezéséhez szükséges mérlegelési jogkörrel rendelkezzék, és így egyrészt biztosítja számára azt a lehetőséget, hogy tisztviselőit az eredetileg gyakorolttól eltérő feladatkörökbe ossza be, másrészt biztosítja az érintett tisztviselő számára, hogy ezt az újrabeosztást nem önkényes, a szolgálati érdektől idegen megfontolások indokolják, és az újrabeosztás nem sérti a személyzeti szabályzat szerinti helyzetét. Következésképpen amennyiben az újrabeosztásról rendelkező határozat tiszteletben tartja a szolgálati érdeket és a munkakörök egyenértékűségének elvét, nem sértheti az érintett véleménynyilvánítási szabadságához való jogát.

(lásd a 157–162. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑274/99 P. sz., Connolly kontra Bizottság ügyben 2001. március 6‑án hozott ítéletének (EBHT 2001., I‑1611. o.) 43‑48. pontja.

6.     Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége tükrözi a kölcsönös jogok és kötelezettségek közötti egyensúlyt, amelyet a személyzeti szabályzat hozott létre a hatóság és annak alkalmazottai közötti viszonyokban. Noha ezen elv alapján az illetékes hatóság a szolgálati érdek mérlegelése során köteles figyelembe venni valamennyi, a határozat kialakítására befolyást gyakorolni képes elemet – különösen az érintett alkalmazott érdekét –, a tisztviselő személyes érdekének figyelembevétele akkor sem lehet olyan mértékű, hogy megtiltsa a kinevezésre jogosult hatóság számára, hogy a tisztviselőt akarata ellenére ossza be újra.

(lásd a 192. pontot)

Hivatkozás: a Costacurta kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (hivatkozás fent) 78. pontja; a Cwik kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (hivatkozás fent) 52. pontja.

7.     Az a közlemény, amely elektronikus levélben a közösségi intézmény teljes személyi állományát tájékoztatja az egyik tisztviselő újrabeosztásáról hozott egyéni határozat tartalmáról, és amely nem szenved jogszerűségét érintő hibában, és mint ilyen, nem minősül fegyelmi szankciónak, mivel összhangban van a szolgálat érdekével, és tiszteletben tartja a munkakörök egyenértékűségét, mégis jóvátételre jogot keletkeztető közszolgálati kötelességszegésnek minősül, mert a határozat megalkotója a „beosztásából való felmentés” kifejezés alkalmazásával – amelynek nyilvánvaló fegyelmi felhangja van – azt a helytelen benyomást keltette, hogy ez a határozat ilyen szankciónak minősül, és így a személyi állományban vagy legalábbis annak egy részében erősen azt a képzetet keltette, hogy a határozat címzettjével szemben – azzal, hogy másik szervezeti egységbe helyezték át – ilyen indokokon alapuló szankciót szabtak ki. Ez a hiba volt az oka az érintett tisztviselő által elszenvedett nem vagyoni kárnak ‑ akinek szakmai képességeit mind felettesei, mind munkatársai elismerték ‑, mivel ez a hiba olyan helyzetbe hozta őt, hogy az őt érintő intézkedés kapcsán folyamatosan magyarázkodni volt kénytelen munkatársai előtt.

(lásd a 202–210. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑100/00. sz., Campoli kontra Bizottság ügyben 2001. március 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑71. és II‑347. o.) 76. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑338/00. és T‑376/00. sz., Morello kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. december 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑301. és II‑1457. o.) 150. pontja.