1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése utolsó mondatának az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben történő értelmezésére irányul.

2

E kérelmet az R. sp. z o.o és a Prezes Urzędu Regulacji Energetyki (az energiaszabályozási hivatal elnöke, Lengyelország; a továbbiakban: az URE elnöke) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya az R.‑re amiatt kiszabott bírság, hogy nem tartotta tiszteletben az eredetigazolások beszerzésével és bemutatásával kapcsolatos, a Lengyelországban található megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia termelőinek támogatási rendszere alapján őt terhelő kötelezettségeket.

3

Az 1997. április 10‑i ustawa – Prawo energetyczne (az energiáról szóló törvény) alapjogvitára alkalmazandó változatának (a továbbiakban: energiáról szóló törvény) 9a. cikke az alábbiak szerint rendelkezett:

„(1)   Az (1a) bekezdésben említett energetikai vállalkozások, végső felhasználók, árutőzsdei kereskedők vagy brókerházak a (9) bekezdés alapján elfogadott rendelkezésekben meghatározott mértékben kötelesek:

(1a)   Az (1) és (8) bekezdésben említett kötelezettségnek eleget kell tennie:

[…]

(5)   Az (1) bekezdés 2. pontjában említett helyettesítő hozzájárulások […] a Nemzeti Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Alap bevételét képezik, és azokat az előző naptári évre vonatkozóan minden év március 31‑ig be kell fizetni az említett Alap bankszámlájára.

[…]

(9)   A gazdasági miniszter rendeletben határozza meg az [(1) bekezdésben] foglalt kötelezettségek részletes hatályát […]

[…]”

4

Az energiáról szóló törvény 56. cikke (1) bekezdésének 1a. pontja a következőképpen rendelkezett:

„Bírsággal sújtható, aki az eredetigazolás, a biogázra vonatkozó eredetigazolás megszerzésére és annak az URE elnökének visszatérítés érdekében történő bemutatására vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, vagy nem fizeti meg a helyettesítő hozzájárulást.”

5

A Lengyel Köztársaság 2005‑ben bevezette az eredetigazolások rendszerét, amelynek célja a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia termelőinek támogatása („zöld villamos energia”). E jogcímen az ilyen igazolásokat zöld villamosenergia‑termelésük alapján ingyenesen bocsátják e termelők rendelkezésére, míg az energiaágazat más vállalkozásai, különösen azok, amelyek villamos energiát értékesítenek a végső fogyasztók számára, kötelesek azokat az említett termelőktől megvásárolni, és azokat az általuk értékesített villamos energia mennyisége meghatározott százalékának megfelelő mennyiségben az URE elnökének visszatérítésük végett benyújtani.

6

2013‑ban R., a villamos energia kereskedelmével foglalkozó és az energiáról szóló törvény 9a. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában előírt azon kötelezettség hatálya alá tartozó vállalkozás, hogy az általa értékesített villamos energia mennyiségére vonatkozó eredetigazolásokat szerezzen be és mutasson be, villamos energiát értékesített a H. S. A., egy ferroötvözeteket gyártó társaság, valamint más ügyfelek számára.

7

Annak érdekében, hogy e kötelezettségnek eleget tegyen az általa 2013‑ban végső fogyasztók számára értékesített villamos energia mennyisége vonatkozásában, az R. benyújtotta az URE elnökének az e mennyiségeknek megfelelő eredetigazolásokat, azonban a H.‑nak szállított villamos energia mennyiségére vonatkozó igazolások nélkül.

8

R. ugyanis úgy vélte, hogy a H.‑nak szállított villamos energiát nem saját fogyasztására szánták, így a H. e villamosenergia‑mennyiség tekintetében nem végső felhasználó. Az e társaságnak szállított mennyiséget tehát nem érinti az energiáról szóló törvény 9a. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában előírt kötelezettség.

9

2018. december 20‑i határozatában az URE elnöke, mivel úgy ítélte meg, hogy a H. számára értékesített villamos energia mennyiségét valóban saját fogyasztására szánták, és ennélfogva e mennyiségre is vonatkozik e kötelezettség, megállapította egyrészt, hogy az R. nem tett eleget az említett kötelezettségnek, és nem fizette meg a helyettesítő hozzájárulást sem, másrészt pedig e törvény 56. cikke (1) bekezdésének 1a. pontja alapján e mulasztás miatt 19898182,35 lengyel złoty (PLN) (hozzávetőleg 4476096,12 euró) összegű pénzbírságot szabott ki az R.‑rel szemben.

10

Az R. által benyújtott kereset tárgyában eljáró Sąd Okręgowy w Warszawie – Sąd Ochrony Konkurencji i Konsumentów (varsói regionális bíróság mint verseny‑ és fogyasztóvédelmi ügyekben eljáró bíróság, Lengyelország) részlegesen helyt adott e keresetnek, a bírságot kiszabó részében megsemmisítve e határozatot.

11

E célból e bíróság úgy ítélte meg, hogy bár az URE elnöke az energiáról szóló törvény 56. cikke (1) bekezdésének 1a. pontjára tekintettel főszabály szerint megalapozottan szabott ki az R.‑rel szemben bírságot a H. számára szállított villamos energia mennyiségére vonatkozó eredetigazolások bemutatására vonatkozó kötelezettség elmulasztása miatt, az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése ennek akadályát képezi.

12

Az említett bíróság szerint ugyanis az SA. 37345 (2015/NN) – Lengyelország – A megújuló energiaforrások támogatását és az intenzív energiafelhasználók számára a megújulóenergia‑tanúsítványok követelményéhez kapcsolódó terhek csökkentését szolgáló eredetigazolások lengyel rendszere – állami támogatásról szóló, 2016. augusztus 2‑i C(2016) 4944 final bizottsági határozatból (HL 2016. C 471., 1. o.; a továbbiakban: 2016. augusztus 2‑i végleges határozat) kitűnik, hogy az eredetigazolások lengyel rendszere állami támogatásnak minősül. Márpedig, még ha e határozatban az Európai Bizottság e rendszert a belső piaccal összeegyeztethetőnek is nyilvánította, annak az említett határozatot megelőző időszak tekintetében történő végrehajtása ellentétes lenne az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésével.

13

Az URE elnöke fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a Sąd Apelacyjny w Warszawie Wydział Gospodarczy i Własności Intelektualnej‑hoz (varsói fellebbviteli bíróság, kereskedelmi és szellemi tulajdonjogi kollégium, Lengyelország) többek között az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megsértésére hivatkozva.

14

A kérdést előterjesztő bíróság a 2016. augusztus 2‑i végleges határozat alapján megállapítja, hogy az eredetigazolásokra vonatkozó kötelezettséget bevezető rendelkezések az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megsértésével kerültek bevezetésre a lengyel jogrendszerbe.

15

Úgy véli azonban, hogy azt a kérdést, hogy az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megsértésével végrehajtott támogatási programra vonatkozó nemzeti rendelkezések alapján ki lehet‑e szabni bírságot valamely vállalkozással szemben, a Bíróság ítélkezési gyakorlata még nem döntötte el, különösen abban az esetben, ha e támogatási programot később a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánították.

16

E tekintetben elképzelhetőnek tartja annak megállapítását, hogy miképpen a be nem jelentett támogatás kedvezményezettjének is figyelembe kell vennie a támogatás visszafizetésének szükségességét, az ilyen támogatási programból eredő kötelezettségek hatálya alá tartozó és e program bejelentésének elmaradásáról meggyőző vállalkozás hagyatkozhat arra, hogy e támogatások megsértése miatt nem szabnak ki vele szemben szankciót.

17

Az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében foglalt tilalom hatékonysága ugyanebbe az irányba mutat, amint az a körülmény is, hogy az energiáról szóló törvény 9a. cikke (1) bekezdésének 2. pontja és (5) bekezdése szerinti helyettesítő hozzájárulásból származó pénzeszközök és az annak meg nem fizetése miatti szankciókból származó pénzeszközök a támogatás finanszírozására szolgálnak, mivel a helyettesítő hozzájárulás egyébként – ellentétben azzal, amit az URE elnöke állít – a támogatás szerves részét képezi.

18

E körülmények között a Sąd Apelacyjny w Warszawie Wydział Gospodarczy i Własności Intelektualnej (varsói fellebbviteli bíróság, kereskedelmi és szellemi tulajdonjogi kollégium) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni az [EUSZ] 4. cikk (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett [EUMSZ] 108. cikk (3) bekezdését, hogy az állami támogatás [Bizottság] részére történő bejelentésének elmulasztása – annak ellenére, hogy a későbbiekben a Bizottság határozatában megállapította, hogy ez a támogatás összeegyeztethető a belső piaccal – kizárja annak lehetőségét, hogy bírságot szabjanak ki a bizottsági határozat meghozatalát megelőző időszakban az [említett] támogatást végrehajtó nemzeti rendelkezésből eredő kötelezettséget nem teljesítő vállalkozással szemben?”

19

A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke értelmében, ha az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat.

20

A jelen ügyben ez a rendelkezés alkalmazandó.

21

Egyetlen kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének utolsó mondatát úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha valamely vállalkozással szemben az e támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét megállapító végleges határozat Bizottság általi elfogadását megelőzően végrehajtott állami támogatási intézkedés részét képező kötelezettség megsértése miatt bírságot szabnak ki, amennyiben az érintett jogsértés az ezen elfogadást megelőző időszakban következett be.

22

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy e kérdés a 2005‑ben bevezetett eredetigazolások lengyel rendszerével kapcsolatban merül fel, amely rendszer célja a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia lengyelországi termelőinek támogatása. Jóllehet a Bizottság szerint e program az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének hatálya alá tartozó állami támogatási programnak minősül, azt a lengyel hatóságok csak 2013‑ban jelentették be a Bizottságnak, mivel eredetileg azt feltételezték, hogy az ilyen program nem minősíthető állami támogatásnak. 2016. augusztus 2‑i végleges határozatában a Bizottság az említett programot a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította, kifogásolva egyúttal annak idő előtti végrehajtását.

23

Ebben az összefüggésben az előterjesztett kérdés a kérdést előterjesztő bíróság által indokolt formájában arra vonatkozik, hogy összeegyeztethető‑e az uniós joggal az olyan bírság, amelyet valamely vállalkozással szemben többek között azért szabtak ki, mert nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy valamennyi villamosenergia‑értékesítésére vonatkozóan eredetigazolásokat szerezzen be és mutasson be, amely kötelezettséget illetően nem vitatott a 2016. augusztus 2‑i végleges határozat alapján, hogy ugyanazon állami támogatási program részét képezi.

24

Ennek megállapítását követően először is emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése a tervezett új támogatásokra vonatkozó előzetes ellenőrzést vezet be. Az így szabályozott megelőzés célja az, hogy csak a közös piaccal összeegyeztethető támogatások valósuljanak meg. E célkitűzés megvalósítása érdekében a tervezett támogatások végrehajtása időben eltolódik addig, ameddig a végleges bizottsági határozat el nem oszlatja az összeegyeztethetőséggel kapcsolatos kételyeket (2019. március 5‑iEesti Pagar ítélet, C‑349/17, EU:C:2019:172, 84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25

E tekintetben a bejelentési kötelezettség az EUM‑Szerződés által az állami támogatások területén bevezetett ellenőrzési rendszer egyik alapvető eleme. E rendszer keretében a tagállamok kötelesek egyfelől bejelenteni a Bizottságnak minden olyan intézkedést, amely az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatás bevezetésére vagy módosítására irányul, másfelől az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése értelmében nem hajthatják végre ezen intézkedést mindaddig, amíg ezen uniós intézmény végleges határozatot nem hoz ezen intézkedéssel kapcsolatban (2020. november 24‑iViasat Broadcasting UK ítélet, C‑445/19, EU:C:2020:952, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26

Az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében meghatározott tilalom célja annak biztosítása, hogy valamely adott támogatás ne fejthesse ki hatásait, még mielőtt a Bizottság észszerű határidőn belül részletesen megvizsgálhatta volna a tervezett támogatási intézkedéseket, és adott esetben megindíthatta volna az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárást (2020. november 24‑iViasat Broadcasting UK ítélet, C‑445/19, EU:C:2020:952, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27

Az állami támogatások ellenőrzésének ezen rendszere keretében a nemzeti bíróságok egyfelől és a Bizottság másfelől egymást kiegészítő, de egymástól elkülönülő szereppel bírnak, mivel a nemzeti bíróságok a végleges bizottsági határozat meghozataláig a jogalanyok jogainak megóvását biztosítják az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében előírt kötelezettség állami hatóságok általi esetleges megsértése esetében (2016. szeptember 15‑iPGE ítélet, C‑574/14, EU:C:2016:686, 30. és 31. pont).

28

E szabályok alkalmazása a jóhiszemű együttműködésen alapul, amelynek keretében a nemzeti bíróságok az uniós jogból eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében kötelesek megtenni a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket, és különösen attól kell tartózkodniuk, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek veszélyeztethetik a Szerződés célkitűzéseinek megvalósítását, amint az az EUSZ 4. cikk (3) bekezdéséből következik (lásd ebben az értelemben: 2013. november 21‑iDeutsche Lufthansa ítélet, C‑284/12, EU:C:2013:755, 41. pont).

29

Másodszor, az állandó ítélkezési gyakorlatból következik egyrészt, hogy jogellenes az olyan támogatási intézkedés, amelyet az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdéséből eredő kötelezettségek megsértésével hajtanak végre (2011. december 8‑iResidex Capital IV ítélet, C‑275/10, EU:C:2011:814, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

Másrészt az olyan helyzet kapcsán, amelyben a Bizottság az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megsértésével végrehajtott támogatással összefüggésben az EUMSZ 107. cikk alapján e támogatásnak a belső piaccal való összeegyeztethetőségét megállapító végleges határozatot hozott, e határozat nem eredményezi az ezen 108. cikk (3) bekezdésének utolsó mondatában rögzített tilalom megsértésével hozott, és ezért érvénytelen végrehajtási intézkedések utólagos legalizálását. Minden más értelmezés támogatná az érintett tagállamot abban, hogy figyelmen kívül hagyja az említett rendelkezést, és meggátolná e rendelkezés hatékony érvényesülését (2020. november 24‑iViasat Broadcasting UK ítélet, C‑445/19, EU:C:2020:952, 21. pont).

31

Ennélfogva a támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét megállapító végleges határozat elfogadását megelőzően végrehajtott állami támogatást az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésére figyelemmel jogellenesnek kell tekintetni az e határozat elfogadását megelőző időszak tekintetében (lásd ebben az értelemben: 2022. december 15‑iVeejaam és Espo ítélet, C‑470/20, EU:C:2022:981, 54. pont).

32

Harmadszor, a Bíróság ezenkívül úgy ítélte meg – anélkül, hogy e megállapítást az uniós jog egy konkrét területére korlátozta volna –, hogy az olyan szankciórendszer, amely bírságokat vagy más kényszerítő intézkedéseket ír elő az uniós joggal ellentétesnek nyilvánított nemzeti szabályozás végrehajtásának biztosítása érdekében, kizárólag e tény alapján az uniós joggal ellentétesnek tekintendő (2003. szeptember 11‑iSafalero ítélet, C‑13/01, EU:C:2003:447, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

Következésképpen az olyan kötelezettség megszegésének szankciói, amely a jelen végzés 31. pontjában megállapítottaknak megfelelően ellentétes az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének utolsó mondatával, mivel egy, a belső piaccal való összeegyeztethetőségét megállapító végleges határozat elfogadása előtt végrehajtott állami támogatási program részét képezi, maguk is ellentétesek e rendelkezéssel, amennyiben azokat e kötelezettségnek az e határozat elfogadását megelőző időszakban elkövetett megsértése miatt szabják ki.

34

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által tett megállapításokból kitűnik mindenekelőtt, hogy az energiáról szóló törvény 9a. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában előírt, eredetigazolások megszerzésére és azok URE elnökének visszatérítés érdekében történő bemutatására vonatkozó kötelezettség a lengyel jogrendbe az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése utolsó mondatának megsértésével bevezetett állami támogatási rendszer részét képezi, amennyiben e rendszert azt megelőzően vezették be, hogy a Bizottság elfogadta volna az azt a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító végleges határozatot, továbbá kitűnik, hogy az e határozat elfogadását megelőző időszakban az e 108. cikk (3) bekezdésének utolsó mondatával ellentétes az ilyen kötelezettség, végül pedig, hogy e rendelkezéssel ellentétes az R.‑rel szemben a jogellenesség ezen időszaka során elkövetett jogsértés miatt kiszabott szankció is.

35

E körülmények között, amelyek vizsgálata adott esetben a kérdést előterjesztő bíróság feladata, az olyan szankciót, mint amelyet az R.‑rel szemben szabtak ki, a jelen végzés 24–32. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének utolsó mondatával ellentétesnek kell tekinteni.

36

A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének utolsó mondatát úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha valamely vállalkozással szemben az e támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét megállapító végleges határozat Bizottság általi elfogadását megelőzően végrehajtott állami támogatási intézkedés részét képező kötelezettség megsértése miatt bírságot szabnak ki, amennyiben az érintett jogsértés e határozat elfogadását megelőző időszakban következett be.

37

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:

Az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése utolsó mondatát az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben

a következőképpen kell értelmezni:

azzal ellentétes, ha valamely vállalkozással szemben az e támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét megállapító végleges határozat Bizottság általi elfogadását megelőzően végrehajtott állami támogatási intézkedés részét képező kötelezettség megsértése miatt bírságot szabnak ki, amennyiben az érintett jogsértés e határozat elfogadását megelőző időszakban következett be.