Jogi háttér

A nemzetközi jog

Az 1994. évi GATT

A dömpingellenes megállapodás

A Kína WTO‑hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv

Az uniós jog

A jogvita előzményei

A vitatott rendelet elfogadását megelőző eljárásokról

A vitatott rendeletről és az annak elfogadásához vezető eljárásról

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

A felek Bíróság előtti kérelmei

A fellebbezésről

Az első jogalapról

Az első jogalap első részéről

– A felek érvelése

– A Bíróság álláspontja

Az első jogalap második részéről

– A felek érvelése

– A Bíróság álláspontja

A második jogalapról

A felek érvelése

A Bíróság álláspontja

A harmadik jogalapról

A felek érvelése

A Bíróság álláspontja

A negyedik jogalapról

A negyedik jogalap első részéről

– A felek érvelése

– A Bíróság álláspontja

A negyedik jogalap második részéről

– A felek érvelése

– A Bíróság álláspontja

A költségekről

–

az Európai Unió Tanácsa, képviselik: B. Driessen és P. Mahnič, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: N. Tuominen avocată,

–

az Európai Parlament, képviselik: P. Musquar, A. Neergaard és A. Pospisilova Padowska, meghatalmazotti minőségben,

1

Fellebbezésével a Changmao Biochemical Engineering Co. Ltd (a továbbiakban: Changmao) az Európai Unió Törvényszéke 2020. december 16‑i Changmao Biochemical Engineering kontra Bizottság ítéletének (T‑541/18, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2020:605) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék elutasította a Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámnak az (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatot követő kivetéséről szóló, 2018. június 28‑i (EU) 2018/921 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2018. L 164., 14. o.; a továbbiakban: vitatott rendelet) őt érintő részében, illetve másodlagosan teljes egészében történő megsemmisítése iránti keresetét.

2

A többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak a Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről szóló, 1994. december 22‑i 94/800/EK tanácsi határozattal (HL 1994. L 336., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 80. o.) az Európai Unió Tanácsa jóváhagyta a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó, 1994. április 15‑én Marrakeshben aláírt egyezményt, valamint az ezen egyezmény 1., 2. és 3. mellékletében foglalt megállapodásokat (a továbbiakban: WTO‑megállapodások), amelyek között szerepel az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény (HL 1994. L 336., 11. o.; továbbiakban: 1994. évi GATT), valamint az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás (HL 1994. L 336., 103. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 189. o.; a továbbiakban: dömpingellenes megállapodás).

3

Az 1994. évi GATT VI. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„A szerződő felek elismerik, hogy a dömping, amelynek során egy ország termékeit egy másik ország kereskedelmébe a termékek rendes értékénél alacsonyabb áron viszik be, elítélendő, ha jelentékeny kárt okoz vagy kárral fenyegeti a szerződő fél területén meglevő ipart vagy anyagilag akadályozza egy belföldi iparág létrehozását. A jelen Cikkely szempontjából akkor kell egy terméket úgy tekinteni, hogy rendes értékénél alacsonyabb áron vitték be az importáló ország kereskedelmébe, ha az egyik országból a másikba exportált termék ára

a) alacsonyabb, mint az exportáló országban fogyasztásra szánt hasonló terméknek a normál kereskedelmi forgalomban alkalmazott összehasonlító ára;

[…]”

4

A dömpingellenes megállapodásnak „A dömping tényének a megállapítása” című 2. cikke kimondja:

„2.1.   A Megállapodás alkalmazásában egy termék akkor tekinthető dömpingeltnek – azaz egy másik ország kereskedelmébe a rendes értéknél alacsonyabb értéken bevezetett terméknek –, ha az egyik országból a másik országba exportált termék exportára alacsonyabb, mint a hasonló terméknek a rendes kereskedelmi forgalomban érvényesülő összehasonlító ára akkor, ha e terméket az exportáló országban való felhasználásra szánták.

2.2.   Ha az exportáló ország belföldi piacán a rendes kereskedelmi forgalomban hasonló terméket nem értékesítenek, vagy ha a sajátos piaci helyzet vagy az exportáló ország belföldi piacán történő értékesítés alacsony volumene miatt ezek az eladások nem teszik lehetővé a megfelelő összehasonlítást, a dömping különbözetet úgy kell megállapítani, hogy összehasonlítást kell végezni valamely megfelelő harmadik országba exportált hasonló termék összehasonlító árával, amelynek reprezentatív árnak kell lennie, vagy pedig az előállítási költségekkel a származási országban, amelyekhez hozzá kell adni az ügyviteli, értékesítési és általános költségeket, továbbá a nyereség ésszerű összegét.

[…]”

5

2001. december 11‑én a Kínai Népköztársaság WTO‑hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv (a továbbiakban: Kína WTO‑hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv) révén ez utóbbi a WTO tagjává vált.

6

A Kína WTO‑hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv 15. cikkének a) és d) albekezdése szerint:

„A Kínai Népköztársaságból származó, a WTO valamely tagjának területére irányuló behozatalokra vonatkozó eljárásokban az 1994. évi GATT VI. cikkét, a [dömpingellenes megállapodást] és a [támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodást (HL 1994. L 336., 156. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 243. o.)] a következők szerint kell alkalmazni:

[…]

7

A dömpingellenes intézkedéseknek az Európai Unió általi elfogadását szabályozó, a vitatott rendelet elfogadásakor hatályos rendelkezéseket az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8‑i (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 176., 21. o.; a továbbiakban: alaprendelet) tartalmazza. Az alaprendelet hatályon kívül helyezte az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendeletet (HL 2009. L 343., 51. o.; helyesbítések: HL 2010. L 7., 22. o.; HL 2016. L 44., 20. o.), és annak helyébe lépett.

8

Az alaprendelet (9) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Kívánatos világos és részletes iránymutatásokat megállapítani azokra a tényezőkre vonatkozóan, amelyek lényegesek lehetnek annak meghatározásában, hogy a dömpingelt behozatal okozott‑e jelentős kárt, illetve fenyeget‑e jelentős kár okozásával. Annak kimutatásakor, hogy az érintett behozatal mennyisége és árszínvonala miatt az Unió valamely gazdasági ágazata kárt szenvedett, figyelmet kell fordítani az egyéb tényezőkre és különösen az Unión belül uralkodó piaci viszonyokra.”

9

E rendeletnek „A dömping tényének a megállapítása” című 2. cikke a (7) bekezdésében kimondja:

[…]”

10

Ugyanezen rendeletnek „A kár megállapítása” című 3. cikke értelmében:

„(1)   E rendelet alkalmazásában a »kár«, amennyiben másként nincs meghatározva, az uniós gazdasági ágazatnak okozott jelentős hátrányt, az uniós gazdasági ágazatnak jelentős hátrány okozásával való fenyegetését, illetve az uniós gazdasági ágazat létrehozásának jelentős hátráltatását jelenti, és e cikk rendelkezéseinek megfelelően kell értelmezni.

(2)   A kár megállapításának egyértelmű bizonyítékokon és az alábbiak tárgyilagos vizsgálatán kell alapulnia:

(3)   A dömpingelt behozatal mennyiségét illetően vizsgálni kell, hogy a dömpingelt behozatal abszolút mértékben vagy az Unión belüli gyártáshoz, illetve fogyasztáshoz viszonyítva jelentős mértékben nőtt‑e. A dömpingelt importnak az árra gyakorolt hatásával kapcsolatban vizsgálni kell, hogy a dömpingelt behozatallal történt‑e jelentős áralákínálás az uniós gazdasági ágazat valamely hasonló termékének árával való összehasonlításban, vagy hogy az ilyen behozatal hatása az árakat jelentős mértékben leszorítja‑e, vagy jelentős mértékben megakadályozza‑e azt az áremelkedést, amely egyébként bekövetkezett volna. Ezen tényezők közül egynek vagy többnek a fennállása sem ad szükségszerűen döntő útmutatást.

[…]

(5)   A dömpingelt behozatalnak az érintett uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásvizsgálatának mindazoknak a gazdasági tényezőknek és mutatóknak az értékelésére ki kell terjednie, amelyek a gazdasági ágazat helyzetét befolyásolják, beleértve azt a tényt, hogy valamely gazdasági ágazat még a korábbi dömpingelt behozatal vagy támogatás hatásaiból való felépülés folyamatában van; figyelembe kell venni a dömpingkülönbözet tényleges nagyságát; az eladások, a nyereség, a termelés, a piaci részesedés, a termelékenység, a beruházások megtérülésének és a kapacitások kihasználtságának tényleges vagy potenciális visszaesését; az uniós árakat befolyásoló tényezőket; a pénzforgalomra (cash‑flow), az árukészletekre, a foglalkoztatottságra, a bérekre, a növekedésre, a tőkebevonási vagy beruházási képességre gyakorolt tényleges és potenciális kedvezőtlen hatásokat. Ez a felsorolás nem kimerítő, és ezen tényezők közül egynek vagy többnek a fennállása sem ad szükségszerűen döntő útmutatást.

(6)   A (2) bekezdéssel kapcsolatosan bemutatott összes vonatkozó bizonyítékkal alátámasztva bizonyítani kell, hogy a dömpingelt behozatal e rendelet értelmében kárt okoz. Ez különösen annak bizonyítását igényli, hogy az (5) bekezdésben leírt, az uniós gazdasági ágazatot érő hatást a (3) bekezdés alapján megállapított mennyiség‑ és/vagy árszint okozta, és hogy ez a hatás olyan mértékű, amely jelentősnek minősíthető.

(7)   A dömpingelt behozatalon kívüli azon ismert tényezőket, amelyek a dömpinggel egy időben kárt okoznak az uniós gazdasági ágazatnak, szintén meg kell vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy az ezen tényezők által okozott kárt ne tulajdonítsák a (6) bekezdés szerinti dömpingelt behozatal eredményének. […]

(8)   A dömpingelt behozatal hatását a hasonló terméknek az uniós gazdasági ágazat általi termeléséhez viszonyítva kell megállapítani, amikor a rendelkezésre álló adatok lehetővé teszik e termelés elhatárolását olyan ismérvek alapján, mint a termelési folyamat, a gyártók/termelők eladásai és nyeresége. […]

(9)   A jelentős kárral való fenyegetés meghatározásának tényeken, és nem pusztán állításon, feltételezésen vagy távoli eshetőségen kell alapulnia. A körülmények olyan megváltozásának, amely azt a helyzetet idézheti elő, hogy a dömping kárt okoz, világosan előreláthatónak és közvetlennek kell lennie.

A jelentős kárral való fenyegetés fennállásának meghatározásakor olyan tényezőkre kell figyelemmel lenni, mint:

A fentiekben felsorolt tényezők közül önmagában egyik fennállása sem adhat szükségszerűen döntő útmutatást, de az összes számba vett tényező megléte arra enged következtetni, hogy a közeljövőben növekedni fog a dömpingelt kivitel, és amennyiben nem kerül sor védintézkedésekre, jelentős kár keletkezik.”

11

Az alaprendeletnek „Az uniós gazdasági ágazat fogalmának meghatározása” című 4. cikke az (1) bekezdésében a következőket írja elő:

„E rendelet alkalmazásában az »uniós gazdasági ágazat« kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az a hasonló termékek uniós gyártóinak/termelőinek összességére vagy közülük azokra vonatkozik, akiknek együttes termelése az érintett termék teljes uniós termelésének az 5. cikk (4) bekezdésének meghatározása szerinti jelentős hányadát teszi ki, […]

[…]”

12

E rendeletnek „Az eljárás megindítása” című 5. cikke a (4) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Az (1) bekezdés alapján vizsgálat csak akkor indítható, ha panasznak a hasonló termékek uniós gyártói/termelői részéről való támogatása vagy ellenzése mértékének megvizsgálása alapján megállapítást nyer, hogy a panaszt az uniós gazdasági ágazat részéről vagy annak nevében nyújtották be. A panasz akkor tekinthető az uniós gazdasági ágazat részéről vagy annak nevében benyújtottnak, ha azt azok az uniós gyártók/termelők támogatják, akiknek együttes termelése az uniós gazdasági ágazatnak a panaszt támogató vagy azt ellenző részében a hasonló termék termelésének 50%‑át meghaladja. […]”

13

Az említett rendelet 6. cikkének (7) bekezdése a következőképpen fogalmaz:

„Azok a panaszosok, importőrök és exportőrök, valamint képviseleti szervezeteik, a felhasználói és fogyasztói szervezetek, akik az 5. cikk (10) bekezdésének megfelelően jelentkeztek, továbbá az exportáló ország képviselői, ha írásban kérik, az uniós vagy a tagállamok hatóságai által készített belső dokumentumok kivételével minden olyan, a vizsgálatban érdekelt felek által rendelkezésre bocsátott és a vizsgálat során felhasznált információt megtekinthetnek, amely ügyük vitele szempontjából jelentőséggel bír, és amely a 19. cikk értelmében nem bizalmas.

Ezek a felek az ilyen információkra válaszolhatnak, és észrevételeiket, amennyiben azok a válaszban kellően megalapozottak, figyelembe kell venni.”

14

Ugyanezen rendelet 11. cikkének (2) és (9) bekezdése szerint:

„(2)   A végleges dömpingellenes intézkedés hatálya a kivetését követő öt év után vagy a dömpingre és a kárra egyaránt kiterjedő legutolsó felülvizsgálat lezárását követő öt év után megszűnik, kivéve, ha a felülvizsgálat azt állapítja meg, hogy ez a megszűnés valószínűsíthetően a dömping és a kár folytatódásával vagy megismétlődésével járna. A megszűnés felülvizsgálatát a Bizottság kezdeményezésére vagy az uniós gyártók/termelők, illetve a nevükben eljáró személyek kérésére kell megindítani, és az intézkedések a felülvizsgálat ideje alatt hatályban maradnak.

[…]

(9)   Változatlan körülmények esetén a Bizottságnak az e cikkben foglaltak szerint lefolytatott felülvizsgálatok vagy visszatérítési vizsgálatok mindegyike során ugyanazt a módszert kell alkalmaznia, mint amelyet a vám megállapítását eredményező vizsgálat alkalmával használt, kellőképpen figyelembe véve a 2. cikket és különösen annak (11) és (12) bekezdését, valamint a 17. cikket.”

15

Az alaprendeletnek „Az együttműködés hiánya” címet viselő 18. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Azokban az esetekben, ha az érdekelt felek bármelyike megtagadja a szükséges információkhoz való hozzáférést, vagy azokat nem szolgáltatja az e rendeletben megszabott határidőn belül, illetve ha a vizsgálatot jelentősen hátráltatja, a rendelkezésre álló tények alapján ideiglenes vagy végleges, megerősítő vagy nemleges ténymegállapítások tehetők.

Ha megállapítást nyer, hogy az érdekelt felek bármelyike hamis vagy félrevezető információkat szolgáltatott, ezeket az információkat figyelmen kívül kell hagyni, és a rendelkezésre álló tényeket lehet használni.

Az érdekelt feleket tájékoztatni kell az együttműködés hiányának következményeiről.”

16

E rendelet 19. cikkének (2) és (4) bekezdése a következőképpen szól:

„(2)   A bizalmas információt rendelkezésre bocsátó érdekelt feleknek ezekről az adatokról egy nem titkos összefoglalót kell készíteniük. Ezeknek az összefoglalóknak kellően részletesnek kell lenniük annak érdekében, hogy azokból a bizalmas információk lényege megfelelően érthető legyen. Kivételes esetben a felek jelezhetik, hogy ezen információk nem alkalmasak ilyen összefoglalásra. Ilyen kivételes esetben nyilatkozni kell azon okokról, amelyek miatt az összefoglalás nem lehetséges.

[…]

(4)   E cikk nem zárja ki sem az általános információknak, különösen az e rendelet alapján hozott határozatok alapjául szolgáló okoknak az Unió hatóságai által történő nyilvánosságra hozatalát, sem az Unió által figyelembe vett bizonyítékok nyilvánosságra hozatalát, amennyiben ezen okok bírósági eljárás során történő indoklása azt szükségessé teszi. Az ilyen nyilvánosságra hozatalnál figyelembe kell venni az érintett felek ahhoz fűződő törvényes érdekét, hogy üzleti titkaik ne kerüljenek nyilvánosságra.”

17

Az említett rendelet „Nyilvánosságra hozatal” című 20. cikke értelmében:

„(1)   A panaszosok, az importőrök, az exportőrök és az azokat képviselő szervezetek, valamint az exportáló ország képviselői kérhetik azon részletek nyilvánosságra hozatalát, amelyekre ideiglenes intézkedések alkalmazásának alapjául szolgáló lényeges tények és szempontok alapultak. Az ilyen adatok nyilvánosságra hozatalát írásban, az ideiglenes intézkedések megállapítását követően azonnal kell kérni, ami után a nyilvánosságra hozatalnak a lehető legrövidebb időn belül írásban meg kell történnie.

(2)   Az (1) bekezdésben említett felek kérhetik azon lényeges tények és szempontok végső nyilvánosságra hozatalát, amelyeken a végleges intézkedések bevezetésére vagy a vizsgálat, illetve az eljárás intézkedések alkalmazása nélküli megszüntetésére irányuló javaslatok alapulnak, különös tekintettel minden olyan ténynek és szempontnak a nyilvánosságra hozatalára, amely eltér az ideiglenes intézkedések során alkalmazottaktól.

[…]

(4)   A végleges nyilvánosságra hozatalt írásban kell megtenni. Ennek – a bizalmas információk védelmének megfelelő figyelembevételével – a lehető legrövidebb időn belül, főszabályként legkésőbb a 9. cikkben rögzített eljárás megindítása előtt egy hónappal meg kell történnie. Ha a Bizottság nincs olyan helyzetben, hogy bizonyos tényeket vagy szempontokat ebben az időszakban nyilvánosságra hozzon, azokat egy későbbi időpontban a lehető leghamarabb nyilvánosságra kell hozni.

Az információk nyilvánosságra hozatala nem sértheti a Bizottság esetleges későbbi határozatát; ha azonban ez a határozat eltérő tényeken és szempontokon alapul, e tényeket és szempontokat a lehető leghamarabb nyilvánosságra kell hozni.

[…]”

18

A borkősavat többek között a borok és egyéb italok gyártása során élelmiszeripari adalékanyagként, valamint a gipsz megszilárdulásának lassítása céljából használják. Az Európai Unióban és Argentínában az L+ borkősavat a bortermelés melléktermékéből, borseprőből készítik (a továbbiakban: természetes borkősav). Kínában az L+ borkősavat és a DL borkősavat kémiai szintézissel benzolból állítják elő (a továbbiakban: szintetikus borkősav). A szintetikus borkősav ugyanazon fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, mint a természetes borkősav, és ugyanazon alapvető felhasználási célokat szolgálja, mint az utóbbi.

19

A Changmao a szintetikus borkősav egyik kínai exportáló gyártója. A Distillerie Bonollo SpA, az Industria Chimica Valenzana (ICV) SpA és a Caviro Extra SpA, korábban Caviro Distillerie Srl (a továbbiakban: Caviro Distillerie) (a továbbiakban együtt: Distillerie Bonollo és társai) a természetes borkősav uniós székhelyű gyártói.

20

2004. szeptember 24‑én több uniós gyártó panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz a borkősav ágazatában tanúsított dömpingmagatartásokkal kapcsolatban.

21

2006. január 23‑án a Tanács elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 130/2006/EK rendeletet (HL 2006. L 23., 1. o.).

22

E rendelettel a Tanács többek között megerősítette három kínai exportáló gyártó, nevezetesen a Changmao, a Ninghai Organic Chemical Factory és a Hangzhou Bioking Biochemical Engineering Co. Ltd (a továbbiakban: Hangzhou) piacgazdasági elbánásban (MET) való részesítését. Az e három gyártó által gyártott termékekre 10,1%‑os, 4,7%‑os, illetve 0%‑os dömpingellenes vámot vetettek ki. Ezen túlmenően e rendelet 34,9%‑os dömpingellenes vámot vetett ki az összes többi kínai exportáló gyártó által gyártott borkősavra.

23

2012. április 13‑án a Tanács elfogadta a 130/2006 rendelet módosításáról, valamint a Hangzhou Bioking Biochemical Engineering Co., Ltd vállalat végleges intézkedések hatálya alól történő kizárásáról szóló, 332/2012/EU végrehajtási rendeletet (HL 2012. L 108., 1. o.).

24

E végrehajtási rendeletet a WTO Fellebbezési Testületének a „Mexikó – a marhahúsra és rizsre kivetett végleges dömpingellenes intézkedések” ügyben készített, 2005. november 29‑i jelentését (WT/DS 295/AB/R, 305. és 306. pont) követően fogadták el, amelyből lényegében az derült ki, hogy azt az exportáló gyártót, amelyről az eredeti vizsgálatban nem állapították meg, hogy dömpinget folytatott, ki kell zárni az ilyen vizsgálat eredményeként elrendelt végleges intézkedés hatálya alól, és az ilyen gyártó nem tehető adminisztratív, illetve a megváltozott körülményekre tekintettel végzett felülvizsgálatok tárgyává. A jelen ügyben a Tanács, miután megállapította, hogy az eredeti vizsgálat alapján nem lehet megállapítani, hogy a Hangzhou dömpinget folytatott, e gyártó exportját kizárta a 130/2006 rendelet hatálya alól.

25

2012. április 16‑án a Tanács elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámnak az 1225/2009/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatot követő kivetéséről szóló, 349/2012/EU végrehajtási rendeletet (HL 2012. L 110., 3. o.), amely a 130/2006 rendelettel kivetett dömpingellenes vámokat az összes kínai exportáló gyártó termékei tekintetében – a Hangzhou termékei kivételével – fenntartotta.

26

2012. június 26‑án a Changmao és a Ninghai Organic Chemical Factory tekintetében indított részleges időközi felülvizsgálati eljárást követően a Tanács elfogadta a 349/2012/EU végrehajtási rendelet módosításáról szóló, 626/2012/EU végrehajtási rendeletet (HL 2012. L 182., 1. o.).

27

E rendeletben a Tanács e két társaságtól megtagadta a MET‑ben való részesülést, amely őket korábban megillette, és miután az analóg országban, nevezetesen Argentínában együttműködő gyártó által közölt információk alapján megállapította a rendes értéket, az e két kínai exportáló gyártó által gyártott termékekre 13,1%‑os, illetve 8,3%‑os dömpingellenes vámot vetett ki.

28

2014. december 4‑én több, az Unióban székhellyel rendelkező gyártó, köztük a Distillerie Bonollo és társai által a Hangzhou ellen benyújtott panaszt követően a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában értesítést (HL 2014. C 434., 9. o.) tett közzé a Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára vonatkozó, egyetlen kínai exportáló gyártóra, a Hangzhou Bioking Biochemical Engineering Co. Ltd‑re korlátozódó dömpingellenes eljárás megindításáról.

29

2016. február 9‑én a Bizottság elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó és a Hangzhou Bioking Biochemical Engineering Co. Ltd által gyártott borkősav behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megszüntetéséről szóló, (EU) 2016/176 végrehajtási határozatot (HL 2016. L 33., 14. o.). E végrehajtási határozatban a Bizottság megállapította, hogy a Hangzhou által gyártott borkősav Unióba történő behozatala miatt nem következett be az 1225/2009 rendelet 3. cikke értelmében vett, az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár. Következésképpen az ezen exportáló gyártóra vonatkozó dömpingellenes eljárást anélkül szüntette meg, hogy vele szemben dömpingellenes vámokat vetett volna ki.

30

A 626/2012 végrehajtási rendelet és a 2016/176 végrehajtási határozat elfogadását követően több bírósági eljárásra került sor.

31

Egyrészt a több uniós borkősavgyártó, köztük a Distillerie Bonollo és társai által e végrehajtási határozattal szemben benyújtott keresetet a Törvényszék a 2018. március 15‑iCaviro Distillerie és társai kontra Bizottság ítéletben (T‑211/16, EU:T:2018:148) elutasította. Az ugyanezen uniós gyártók által ezen ítélettel szemben benyújtott fellebbezést a Bíróság a 2019. július 10‑iCaviro Distillerie és társai kontra Bizottság ítéletben (C‑345/18 P, EU:C:2019:589) elutasította.

32

Másrészt a 626/2012 végrehajtási rendelet két külön bírósági eljárás tárgyát képezte.

33

Először is a Changmao, mivel úgy vélte, hogy az e rendeletben kivetett dömpingellenes vámok túl magasak, keresetet nyújtott be a Törvényszékhez a rendelet megsemmisítése iránt. A 2017. június 1‑jei Changmao Biochemical Engineering kontra Tanács ítéletben (T‑442/12, EU:T:2017:372) a Törvényszék a Changmao védelemhez való jogának megsértése miatt az említett rendeletet a rá alkalmazandó részében megsemmisítette. A Törvényszék ezen ítéletével szemben nem nyújtottak be fellebbezést.

34

2017. szeptember 7‑én a Bizottság a 626/2012 végrehajtási rendeletre vonatkozó T‑442/12. sz. ügyben 2017. június 1‑jén hozott ítéletről az Európai Unió Hivatalos Lapjában értesítést (HL 2017. C 296., 16. o.) tett közzé. Az említett intézmény ezen értesítésben kifejtette, hogy úgy határozott, hogy a Kínából származó borkősav behozatalára vonatkozó, a 626/2012 végrehajtási rendelet elfogadásához vezető dömpingellenes vizsgálatot a Changmaóra vonatkozóan újból megindítja, és azt a szabálytalanság megállapításának időpontjától újból lefolytatja. Azt is pontosította, hogy a vizsgálat újbóli megindításának hatálya a 2017. június 1‑jei Changmao Biochemical Engineering kontra Tanács ítélet (T‑442/12, EU:T:2017:372) ezen egyetlen exportáló gyártó tekintetében történő végrehajtására korlátozódik. Ennélfogva e gyártót abba a helyzetbe hozták, amelyben e végrehajtási rendelet hatálybalépését megelőzően volt, vagyis a 349/2012 végrehajtási rendelet által szabályozott helyzetbe, amely rendelet 10,1%‑os dömpingellenes vámot írt elő a termékeire.

35

Másodszor több uniós borkősavgyártó – köztük a Distillerie Bonollo és társai –, mivel úgy vélte, hogy a 626/2012 végrehajtási rendelettel kivetett dömpingellenes vámok nem kellően magasak ahhoz, hogy orvosolják a Changmao és a Ninghai Organic Chemical Factory által gyakorolt dömping mértékét, és ennélfogva ahhoz, hogy elhárítsák az európai gazdasági ágazatot ért kárt, keresetet indított a Törvényszék előtt e rendelet megsemmisítése iránt. A 2018. május 3‑iDistillerie Bonollo és társai kontra Tanács ítéletben (T‑431/12, EU:T:2018:251) a Törvényszék az említett rendeletet megsemmisítette, mivel a felülvizsgálat során megváltoztatták a rendes érték kiszámításához alkalmazott módszert anélkül, hogy bizonyították volna, hogy a körülmények az eredeti vizsgálathoz képest megváltoztak.

36

A Changmao által ezen ítélettel szemben benyújtott fellebbezést a Bíróság a 2020. december 3‑iChangmao Biochemical Engineering kontra Distillerie Bonollo és társai ítéletben (C‑461/18 P, EU:C:2020:979) szinte teljes egészében elutasította.

37

2017. április 19‑én a 349/2012 végrehajtási rendelettel bevezetett dömpingellenes intézkedések hatályvesztési felülvizsgálata iránt több uniós borkősavgyártó, köztük a Distillerie Bonollo és társai által benyújtott, a teljes uniós termelés több mint 52%‑át képviselő kérelmet követően a Bizottság az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában a Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára alkalmazandó dömpingellenes intézkedések hatályvesztési felülvizsgálatának megindításáról szóló értesítést (HL 2017. C 122., 8. o.).

38

2017. április 20‑án kelt levelében a Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket az uniós gyártóknak az alaprendelet 17. cikke alapján általa kiválasztott ideiglenes mintájával kapcsolatban. Az ideiglenes minta a teljes uniós borkősavgyártás 86%‑át képviselő hat gyártóból, köztük a Caviro Distillerie‑ből, az Industria Chimica Valenzanából és a Distillerie Mazzariból állt.

39

2017. június 13‑án a Bizottság – tekintettel egyrészt az olasz borkősavgyártók szövetségének, az Asodistilnek azon levelére, amely szerint a Distillerie Mazzari nem kíván együttműködni a felülvizsgálat során, másrészt pedig a Distillerie Bonollo azon kérelmére, hogy őt is vegyék be a mintába – úgy határozott, hogy a már nem helyénvaló az uniós borkősavgyártók körében mintavételt alkalmazni, és az összes uniós gyártónak küldött kérdőíveket.

40

E kérdőívekre a Distillerie Mazzari kivételével hét uniós gyártó válaszolt.

41

A Bizottság által megkeresett kínai exportáló gyártók, köztük a Changmao, a felülvizsgálat során nem működtek együtt.

42

2018. április 30‑i levelében a Bizottság megküldte a Changmaónak a dömpingellenes intézkedések további öt évvel történő meghosszabbításának alátámasztására szolgáló lényeges tények és szempontok elemzését ismertető általános tájékoztatót.

43

2018. május 14‑én a Changmao megküldte a Bizottságnak az általános tájékoztatóval kapcsolatos észrevételeit. Ezt követően a 2018. június 12‑i elektronikus levelében azt kérdezte ezen intézménytől, hogy az általa megfogalmazott észrevételeket követően ez utóbbi tervezi‑e egy módosított általános tájékoztató elfogadását.

44

2018. június 15‑i elektronikus levelében a Bizottság megerősítette, hogy a Changmao észrevételeit megfelelően elemezte, és azokra a meghozandó rendeletben választ fog adni.

45

2018. július 28‑án a Bizottság elfogadta a vitatott rendeletet.

46

E rendeletből először is a dömping fennállását illetően kitűnik, hogy a Bizottság a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének – a nem piacgazdasággal rendelkező országokból származó behozatalokra alkalmazandó – a) pontja alapján számította ki. Miután úgy döntött, hogy Argentínát analóg országnak kívánja tekinteni, és felkérte a két argentin gyártót az együttműködésre, kiderült, hogy e gyártók egyike beszüntette a felülvizsgálat tárgyát képező termék gyártását, a másik pedig megtagadta az együttműködést. Mivel egy másik lehetséges analóg ország egyetlen gyártója sem működött együtt kielégítő módon, a Bizottság a rendes értéket „bármilyen más ésszerű alapon” határozta meg, amint azt az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának első albekezdése előírja. Konkrétabban, a Bizottság a rendes értéket a felülvizsgálati kérelemben szolgáltatott, egy argentin gyártó által a szóban forgó termék belföldi értékesítése során felszámított árakra vonatkozó információk alapján számította ki. Tekintettel arra, hogy az Argentínában gyártott szóban forgó termék természetes borkősav volt, míg a kínai exportáló gyártóktól származó termék a kevésbé költséges szintetikus borkősav volt, a Bizottság bizonyos kiigazításokat végzett annak érdekében, hogy figyelembe vegye az e két terméktípus gyártási módszerei közötti költségkülönbségeket.

47

A megkeresett kínai exportáló gyártók – köztük a Changmao – együttműködésének hiánya miatt a Bizottság az alaprendelet 18. cikkének megfelelően „a rendelkezésre álló tények alapján” vonta le következtetéseit, és ennélfogva az exportárakat az e rendelet 14. cikkének (6) bekezdésében említett adatbázis alapján állapította meg. Ezen adatok alapján a Bizottság többek között megállapította, hogy a Changmao és a Ninghai Organic Chemical Factory súlyozott átlagú dömpingkülönbözete meghaladja a 70%‑ot.

48

Így a Bizottság megállapította egyrészt, hogy a dömping a felülvizsgálati időszak alatt folytatódott, másrészt pedig, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy az intézkedések hatálya alá tartozó exportáló gyártók továbbra is fenntartják a dömpinget. Konkrétan az intézkedések hatályvesztése valószínűleg az Unióba irányuló, nagymértékben alákínált árakon történő kivitel jelentős növekedéséhez vezetne.

49

Másodszor, a kárt illetően a vitatott rendeletből kitűnik egyrészt, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vizsgálat során együttműködő hét uniós gyártó a hasonló termék teljes uniós termelésének jelentős hányadát, azaz több mint 60%‑át teszi ki. Ennélfogva úgy kell tekinteni, hogy a szóban forgó hét gyártó az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése értelmében vett „uniós gazdasági ágazatot” alkotja. Az uniós gazdasági ágazatot ért kárra vonatkozó, az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében vett mutatóknak az együttműködő gyártóktól beszerzett ellenőrzött információk alapján végzett vizsgálatát követően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az elfogadott dömpingellenes intézkedések nem érték el teljes mértékben a kívánt hatást, és hogy az uniós gazdasági ágazat továbbra is ki van téve a dömpingelt behozatal uniós piacra gyakorolt káros hatásainak.

50

Másrészt a Bizottság megvizsgálta a károkozás megismétlődésének valószínűségét abban az esetben, ha az intézkedések hatályukat vesztenék. Mivel a megkeresett kínai exportáló gyártók nem működtek együtt, ezen intézmény az alaprendelet 18. cikkének megfelelően a rendelkezésre álló információkra támaszkodott. Ezen elemzés alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések hatályvesztése nagy valószínűséggel növelné a dömpingelt behozatalt, ami leszorítaná az uniós gazdasági ágazat árait, és tovább rontaná e gazdasági ágazat így is nehéz gazdasági helyzetét. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések hatályvesztése minden valószínűség szerint az uniós gazdasági ágazatot ért kár megismétlődését eredményezné.

51

Harmadszor a Bizottság megvizsgálta, hogy a meglévő dömpingellenes intézkedések fenntartása ellentétes lenne‑e az Unió egészének érdekével, és arra a következtetésre jutott, hogy nem ez a helyzet.

52

A fenti elemekre tekintettel a Bizottság úgy határozott, hogy a vitatott rendelettel fenntartja a Ninghai Organic Chemical Factory által gyártott termékek behozatalára kivetett 8,3%‑os, a Changmao által gyártott termékek behozatalára kivetett 10,1%‑os, valamint – a Hangzhou kivételével – a bármely más kínai exportáló gyártó termékeinek behozatalára kivetett 34,9%‑os végleges dömpingellenes vámot.

53

A Törvényszék Hivatalához 2018. szeptember 12‑én benyújtott keresetlevelével a Changmao a vitatott rendelet megsemmisítését kérte.

54

Keresetének alátámasztása érdekében a Changmao öt jogalapra hivatkozott, amelyek közül az első azon alapult, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor a rendes érték kiszámításához az analóg ország módszerét alkalmazta, a második az uniós gazdasági ágazat sebezhetőségének meghatározása során elkövetett téves jogalkalmazáson és nyilvánvaló értékelési hibákon, a harmadik a kár megismétlődésének valószínűségével kapcsolatos nyilvánvaló értékelési hibákon, a negyedik a védelemhez való jog és a megfelelő ügyintézés elvének megsértésén, végül az ötödik az indokolási kötelezettség megsértésén alapult.

55

A Törvényszék a megtámadott ítéletben ezen öt jogalapot és ennélfogva a megsemmisítés iránti keresetet teljes egészében elutasította.

56

A Changmao azt kéri, hogy a Bíróság:

57

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

58

A Distillerie Bonollo és társai azt kérik, hogy a Bíróság:

59

2022. június 13‑án a Bíróság az Európai Unió Bírósága alapokmánya 24. cikkének második bekezdése alapján felkérte a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy az első fellebbezési jogalapra vonatkozó kérdések megválaszolása érdekében vegyenek részt a tárgyaláson.

60

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező négy jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése alapján elfogadott uniós jogi aktusok jogszerűségének vizsgálata a Kína WTO‑hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvre tekintettel nem végezhető el, a második és a harmadik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék mind az uniós gazdasági ágazat sebezhetőségének, mind pedig az ezen gazdasági ágazatnak okozott kár megismétlődése valószínűségének meghatározása során tévesen alkalmazta a jogot és nyilvánvaló értékelési hibákat követett el, megsértve többek között a megfelelő ügyintézés elvét, végül a negyedik jogalap a védelemhez való jog megsértésén alapul.

61

Az első jogalap két részből áll. E jogalap első részében a fellebbező lényegében azt rója fel a Törvényszéknek, hogy tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 64. és 65. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bíróság által az 1991. május 7‑iNakajima kontra Tanács ítéletben (C‑69/89, EU:C:1991:186) elismert kivétel azon elv alól, miszerint az uniós bíróság nem vizsgálhatja felül az uniós intézmények jogi aktusainak – a WTO‑megállapodások szabályainak való megfelelőségük tekintetében való – jogszerűségét, a jelen ügyben nem alkalmazható. Az említett jogalap második részében a fellebbező azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a megtámadott ítélet 74. pontjában tévesen nem ismerte el a fent említett elv alóli harmadik kivétel fennállását.

62

Az első jogalap első részében a Changmao lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 64. és 65. pontjában megállapította, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének megfelelően elfogadott uniós jogi aktusok jogszerűsége a Kína WTO‑hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvre tekintettel nem vizsgálható felül. Közelebbről, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a 2015. július 16‑iBizottság kontra Rusal Armenal ítélet (C‑21/14 P, EU:C:2015:494) 48. pontjára támaszkodva megállapította, hogy e 2. cikk (7) bekezdése az uniós jogalkotó arra irányuló szándékát fejezi ki, hogy e területen az uniós jogrendnek megfelelő megközelítést alkalmazzon, mégpedig a Kínai Népköztársaság WTO‑hoz való csatlakozását követően is.

63

E tekintetben a Changmao egyrészt arra hivatkozik, hogy e rendelkezés – éppen ellenkezőleg – az uniós jogalkotó azon szándékát tükrözi, hogy a Kína WTO‑hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv keretében vállalt, az 1991. május 7‑iNakajima kontra Tanács ítéletből (C‑69/89, EU:C:1991:186, 29–32. pont) eredő ítélkezési gyakorlat értelmében vett konkrét kötelezettséget írjon elő, amely lényegében abban áll, hogy kötelezettséget vállal arra, hogy a kínai exportáló gyártók tekintetében az úgynevezett „analóg ország” eltérést engedő módszert csak az e jegyzőkönyv 15. cikkében előírt átmeneti időszak lejártáig alkalmazza.

64

Ezt az értelmezést egyébiránt megerősíti az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének keletkezéstörténete, különösen a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezményben felállított miniszteri konferencián a Közösség által a Kínai Népköztársaságnak a Kereskedelmi Világszervezethez való csatlakozásával kapcsolatban képviselt álláspont kialakításáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslat (COM/2001/0517 végleges) (HL 2002. C51 E., 314. o.) (54) és (55) preambulumbekezdése, valamint az ezt követő, 2001. október 19‑i tanácsi határozat (2001/0218 [CNS] és 2001/0216 [CNS]). Márpedig a megtámadott ítéletben a Törvényszék elmulasztott válaszolni a Changmao által e 2. cikk (7) bekezdésének keletkezéstörténetével kapcsolatban előadott érvelésre.

65

Másrészt a Changmao szerint a 2015. július 16‑iBizottság kontra Rusal Armenal ítéletből (C‑21/14 P, EU:C:2015:494) eredő ítélkezési gyakorlat a jelen ügyben nem alkalmazható, mivel ez az ítélet nemcsak hogy az Örmény Köztársaság sajátos helyzetére vonatkozott, hanem ezenkívül a Kína WTO‑hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvben előírt átmeneti időszak lejártát megelőző helyzeteket szabályozta. Egyébiránt az említett ítélet csak a nem piacgazdasággal rendelkező azon országok esetére vonatkozik, amelyek nem voltak a WTO tagjai.

66

Az uniós jogi aktusoknak a WTO jogára tekintettel történő felülvizsgálatát illetően a Changmao úgy véli, hogy az 1991. május 7‑iNakajima kontra Tanács ítéletben (C‑69/89, EU:C:1991:186) említett és a megtámadott ítélet 60. pontjában – a 2015. július 16‑iBizottság kontra Rusal Armenal ítéletből (C‑21/14 P, EU:C:2015:494, 40. és 41. pont) és a 2016. február 4‑iC & J Clark International és Puma ítéletből (C‑659/13 és C‑34/14, EU:C:2016:74, 87. pont) eredő ítélkezési gyakorlatra való hivatkozással – kifejtett első kivétel a jelen ügyben teljesül. E tekintetben előadja, hogy az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése kivételt képez a dömping meghatározására vonatkozó alapvető szabályok alól, és jóllehet e rendelkezés nem hivatkozik a Kína WTO‑hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvre, azt az uniós joggal összhangban kell értelmezni. Ezenkívül az e jegyzőkönyv 15. cikkében előírt átmeneti időszak lejártát követően az említett kivétel nem alkalmazható a Kínából származó behozatalokra, így e lejárat után e behozatalokra az alaprendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdésében meghatározott alapvető szabályokat kell alkalmazni.

67

Ily módon a Changmao szerint az említett jegyzőkönyv 15. cikkének a) és d) albekezdése 2016. december 11‑én hatályát vesztette, így a Kínai Népköztársaságra ezen időponttól kezdődően már nem alkalmazandók az „analóg ország” szabályai, amit egyébként a WTO Fellebbezési Testületének az „Európai Közösségek – A Kínából származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes intézkedések” (WT/DS/397) ügyben 2001. július 15‑én kiadott jelentése is megerősít. Következésképpen, mivel a jelen ügyben a Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló értesítése 2017. április 19‑én lépett hatályba, úgy kell tekinteni, hogy a Kína WTO‑hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvben előírt átmeneti időszak lejártától kezdődően az Uniónak főszabály szerint a kínai belföldi piaci előállítási költségeket és árakat kell felhasználnia a kínai exportáló gyártókra vonatkozó rendes érték meghatározásához.

68

A Distillerie Bonollo és társai, a Parlament, a Tanács és a Bizottság vitatja az első fellebbezési jogalap ezen első részének megalapozottságát.

69

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az olyan nemzetközi megállapodás rendelkezéseire, amelynek az Unió szerződő fele, csakis azzal a feltétellel lehet hivatkozni valamely másodlagos uniós jogi aktus megsemmisítése iránti kereset vagy az ilyen jogi aktus jogellenességére alapított kifogás alátámasztása érdekében, hogy egyrészt e megállapodás természetével, illetve rendszerével az nem ellentétes, másrészt pedig, hogy e rendelkezések a tartalmuk vonatkozásában feltétel nélküliek és kellően pontosak. E rendelkezésekre így kizárólag e két feltétel együttes teljesülése esetén lehet az uniós bíróság előtt valamely uniós jogi aktus jogszerűségének értékelési szempontjaként hivatkozni (2015. július 16‑iBizottság kontra Rusal Armenal ítélet, C‑21/14 P, EU:C:2015:494, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

70

Márpedig a WTO‑megállapodásokat illetően, amelyeknek a csatlakozási jegyzőkönyv a szerves részét képezi, a Bíróságnak már volt alkalma pontosítani egyrészt, hogy e megállapodások nem keletkeztethetnek a magánszemélyek számára olyan jogokat, amelyekre azok az uniós jog értelmében közvetlenül hivatkozhatnak a bíróság előtt (lásd analógia útján: 2000. december 14‑iDior és társai ítélet, C‑300/98 és C‑392/98, EU:C:2000:688, 43. és 44. pont; 2012. március 15‑iSCF‑ítélet, C‑135/10, EU:C:2012:140, 46. pont).

71

Másrészt az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a WTO‑t létrehozó egyezmény, valamint az ezen egyezmény 1–4. mellékletében szereplő megállapodások – jellegükre és rendszerükre tekintettel – főszabály szerint nem szerepelnek azon jogi normák között, amelyekre tekintettel az uniós intézmények jogi aktusainak jogszerűsége felülvizsgálható (2022. május 5‑iZhejiang Jiuli Hi‑Tech Metals kontra Bizottság ítélet, C‑718/20 P, EU:C:2022:362, 83. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

72

E tekintetben a Bíróság kiemelte különösen, hogy annak elfogadása, hogy az uniós jognak a WTO szabályaival való összhangja biztosítása közvetlenül az uniós bíróságra hárul, megfosztaná az Unió jogalkotó vagy végrehajtó szerveit attól a mozgástértől, amellyel az Unió kereskedelmi partnereinek hasonló szervei rendelkeznek. Nem vitatott ugyanis, hogy a megállapodások bizonyos szerződő felei, köztük az Unió kereskedelmi szempontból legjelentősebb partnerei, a fenti pontban hivatkozott megállapodások tárgya és célja alapján éppen arra a következtetésre jutottak, hogy e megállapodások nem tartoznak azon jogi normák közé, amelyekre tekintettel bíróságaik a belső jogszabályaik jogszerűségét felülvizsgálják. A viszonosság ilyen hiánya – ha elfogadják – azzal a kockázattal járna, hogy kiegyensúlyozatlanná válna a WTO‑szabályok alkalmazása (2022. május 5‑iZhejiang Jiuli Hi‑Tech Metals kontra Bizottság ítélet, C‑718/20 P, EU:C:2022:362, 84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

73

A Bíróság azt is megállapította, hogy a WTO‑megállapodásokból eredő rendszerben fontos helyet töltenek be a felek közötti tárgyalások. Ami közelebbről e megállapodásoknak az Unió jogrendjében való alkalmazását illeti, a Bíróság emlékeztetett arra, hogy preambuluma értelmében a WTO‑t létrehozó egyezmény, beleértve annak mellékleteit is, továbbra is „a viszonosság és a kölcsönös előnyök alapján” folytatott tárgyalások elvén alapul, és így az Uniót illetően különbözik az Unió által harmadik országokkal kötött olyan megállapodásoktól, amelyek a kötelezettségek bizonyos fokú aszimmetriáját vezetik be, vagy különleges integrációs kapcsolatot hoznak létre az Unióval (lásd ebben az értelemben: 1999. november 23‑iPortugália kontra Tanács ítélet, C‑149/96, EU:C:1999:574, 36. és 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

74

Kizárólag két kivételes helyzetben, amelyek az uniós jogalkotó azon szándékához kapcsolódnak, hogy ő maga korlátozza a WTO‑szabályok alkalmazására vonatkozó saját mozgásterét, ismerte el a Bíróság, hogy az uniós bíróságra hárul adott esetben valamely uniós jogi aktus, illetve a végrehajtása céljából hozott aktusok jogszerűségének az említett megállapodásokra vagy a WTO Vitarendezési Testületének az e megállapodások megsértését megállapító határozataira tekintettel történő felülvizsgálata (2022. május 5‑iZhejiang Jiuli Hi‑Tech Metals kontra Bizottság ítélet, C‑718/20 P, EU:C:2022:362, 85. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

75

Egyrészt arról a helyzetről van szó, amelyben az Unió a jelen ítélet 71. pontjában említett megállapodások keretében vállalt meghatározott kötelezettséget szándékozott teljesíteni, másrészt pedig arról a helyzetről, amikor a szóban forgó uniós jogi aktus kifejezetten utal e megállapodások konkrét rendelkezéseire (lásd ebben az értelemben különösen: 1989. június 22‑iFediol kontra Bizottság ítélet, 70/87, EU:C:1989:254, 19–22. pont; 1991. május 7‑iNakajima kontra Tanács ítélet, C‑69/89, EU:C:1991:186, 29–32. pont; 2022. május 5‑iZhejiang Jiuli Hi‑Tech Metals kontra Bizottság ítélet, C‑718/20 P, EU:C:2022:362, 86. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

76

Az alaprendelet 2. cikkének a nem piacgazdasággal rendelkező – WTO‑tag – országokból származó behozatal rendes értékének meghatározására vonatkozó (7) bekezdését illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság – amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 65. pontjában emlékeztetett – már kimondta, hogy e rendelkezés az uniós jogalkotó azon szándékát fejezi ki, hogy e területen az uniós jogrendnek megfelelő megközelítést alkalmazzon (2022. május 5‑iZhejiang Jiuli Hi‑Tech Metals kontra Bizottság ítélet, C‑718/20 P, EU:C:2022:362, 88. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

77

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a főtanácsnok által az indítványának 89–91. pontjában hivatkozott okok miatt nem lehet helyt adni a fellebbező azon érvelésének, miszerint a Bíróságnak a jelen ítélet előző pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlata a jelen ügyben nem alkalmazható.

78

Egyébiránt a Bíróság kifejtette, hogy a jelen ítélet 76. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból eredő értékeléseket nem kérdőjelezi meg az, hogy az alaprendelet (3) preambulumbekezdése kimondja, hogy a dömpingellenes megállapodás szabályait „a lehető legteljesebb mértékben” be kell építeni az uniós jogba. E kifejezést ugyanis úgy kell érteni, hogy még ha az uniós jogalkotó e rendelet elfogadása során figyelembe kívánta is venni a dömpingellenes megállapodás szabályait, nem fejezte ki arra vonatkozó szándékát, hogy e szabályok mindegyikét átvezesse az említett rendeletbe. Az a megállapítás, amely szerint az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése a dömpingellenes megállapodás 2. cikkében foglalt meghatározott kötelezettségeket kívánja végrehajtani, semmi esetre sem alapulhat tehát elszigetelt módon e preambulumbekezdés szövegén (lásd ebben az értelemben többek között: 2022. május 5‑iZhejiang Jiuli Hi‑Tech Metals kontra Bizottság ítélet, C‑718/20 P, EU:C:2022:362, 89. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

79

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság lényegében már kimondta, hogy ahhoz, hogy megállapítható legyen az uniós jogalkotó azon szándéka, hogy a WTO‑megállapodások keretében vállalt valamely meghatározott kötelezettséget az uniós jogban végrehajtson, nem elegendő, hogy a szóban forgó uniós jogi aktus preambulumbekezdéseiből csak általánosságban derül ki, hogy e jogi aktus elfogadására az Uniót terhelő nemzetközi kötelezettségekre figyelemmel került sor. Annak is megállapíthatónak kell lennie az uniós jog vitatott konkrét rendelkezéséből, hogy az a WTO‑megállapodásokból eredő valamely meghatározott kötelezettségnek az uniós jogrendben történő végrehajtására irányul (lásd ebben az értelemben: 2015. július 16‑iBizottság kontra Rusal Armenal ítélet, C‑21/14 P, EU:C:2015:494, 44–46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

80

Ezenkívül meg kell állapítani, amint arra a főtanácsnok is rámutatott az indítványának 70. és 85. pontjában, hogy egyrészt a Kína WTO‑hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvet az alaprendelet egyetlen preambulumbekezdése sem említi. Másrészt e rendelet előkészítő munkálataiból nem lehet az uniós jogalkotónak az említett jegyzőkönyv keretében vállalt valamely kötelezettség végrehajtására irányuló legcsekélyebb szándékára sem következtetni.

81

Egyébiránt a Changmao állításával ellentétben a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének értelmezése során nem vette figyelembe a Kína WTO‑hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv elfogadásához vezető előkészítő munkálatokat.

82

Végül, a fellebbezőnek a WTO Fellebbezési Testületének 2001. július 15‑i jelentésére vonatkozó érvelését illetően rá kell mutatni arra, hogy a megtámadott ítélet 77. pontjában a Törvényszék elutasította ezt az érvelést, megállapítva egyrészt azt, hogy a gazdasági szereplő azon lehetősége, hogy az uniós bíróság előtt arra hivatkozzon, hogy valamely uniós szabályozás összeegyeztethetetlen a WTO Vitarendezési Testületének jelentésével, a megtámadott ítélet 60. pontjában említett eseteken kívül nem fogadható el a WTO anyagi jogi szabályait illetően, és e tekintetben a 2011. november 10‑iX és X BV ítéletre (C‑319/10 és C‑320/10, EU:C:2011:720, 37. pont), valamint a 2018. október 18‑iRotho Blaas ítéletre (C‑207/17, EU:C:2018:840, 46. pont) hivatkozott, másrészt pedig azt, hogy a fellebbező nem terjesztett elő olyan érvet, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének elfogadásával az Unió a WTO Vitarendezési Testületének jelentéséből eredő meghatározott kötelezettséget szándékozott teljesíteni, vagy hogy az Unió az alaprendeletben kifejezetten utalt erre a jelentésre. Márpedig a fellebbező a Bíróság előtt nem jelöli meg, hogy a Törvényszék említett álláspontja mennyiben téves.

83

E körülmények között nem róható fel a Törvényszéknek, hogy a megtámadott ítélet 64. és 65. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Bíróság által az 1991. május 7‑iNakajima kontra Tanács ítéletből (C‑69/89, EU:C:1991:186, 29–32. pont) eredő ítélkezési gyakorlatban elismert kivételes helyzet a jelen ügyben nem alkalmazható. Következésképpen a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor megállapította, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése érvényességének, és ezáltal az ez alapján elfogadott vitatott rendelet jogszerűségének vitatása érdekében a Kína WTO‑hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvre nem lehet hivatkozni.

84

Ebből következik, hogy az első fellebbezési jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

85

Első jogalapjának második részében a Changmao arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 74. pontjában elutasította az azon elv alóli „harmadik kivétel” fennállására vonatkozó érvelését, miszerint az uniós bíróság nem vizsgálhatja felül az uniós intézmények jogi aktusainak a WTO‑megállapodásoknak való megfelelőségükre tekintettel való jogszerűségét, amely kivétel lehetővé téve számára, hogy közvetlenül hivatkozhasson valamely nemzetközi megállapodás – mint például a Kína WTO‑hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv – rendelkezéseire olyan esetben, amikor „a szóban forgó nemzetközi megállapodás eltérést tesz lehetővé az általános szabálytól, és az uniós jog él e lehetőséggel, mint a jelen ügyben is”.

86

A Distillerie Bonollo és társai, a Parlament, a Tanács és a Bizottság úgy véli, hogy az első fellebbezési jogalap második része megalapozatlan. A Distillerie Bonollo és társai ezenkívül azt állítják, hogy e részt mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

87

A Bíróság eljárási szabályzata 169. cikkének (2) bekezdése értelmében a felhozott jogalapoknak és jogi érveknek pontosan meg kell jelölniük a Törvényszék határozatában szereplő indokolás vitatott részeit. Ily módon az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet kifogásolt részeit és az e kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket, ellenkező esetben a fellebbezés, illetve az érintett jogalap elfogadhatatlan (2022. április 28‑iChangmao Biochemical Engineering kontra Bizottság ítélet, C‑666/19 P, EU:C:2022:323, 186. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

88

Nem felel meg e követelményeknek és elfogadhatatlannak kell nyilvánítani különösen azt a jogalapot, illetve valamely jogalap azon részét, amelynek érvelése nem kellően egyértelmű és pontos ahhoz, hogy lehetővé tegye a Bíróság számára a jogszerűségi felülvizsgálat elvégzését, különösen azért, mert az e jogalap, illetve e rész alapjául szolgáló alapvető elemek nem tűnnek ki kellően összefüggően és érthető módon a fellebbezés szövegéből, amely e tekintetben homályosan és kétértelműen van megfogalmazva (lásd ebben az értelemben: 2022. április 28‑iChangmao Biochemical Engineering kontra Bizottság ítélet, C‑666/19 P, EU:C:2022:323, 187. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

89

Márpedig, bár a Changmao pontosan megjelöli a megtámadott ítélet azon pontját, amelyet az első jogalapjának második részében kifogásol, meg kell állapítani, hogy az általa e rész alátámasztása érdekében előadott megfontolások nem tartalmaznak a jelen ítélet 87. és 88. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett olyan világos és érthető jogi érvelést, amely lehetővé tenné annak bemutatását, hogy miben áll az általa hivatkozott „harmadik kivétel”.

90

Az első jogalap második részét tehát mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

91

Ennélfogva a fellebbezés első jogalapját teljes egészében el kell utasítani.

92

A második jogalap, amely a megtámadott ítélet 103., 106., 109–112., 114., 116., 117., 120. és 121. pontjára vonatkozik, azzal kapcsolatos nyilvánvaló értékelési hibán alapul, hogy a Törvényszék nem állapította meg az alaprendelet 3. cikke (1), (2) és (5) bekezdésének, és 11. cikke (2) és (9) bekezdésének, valamint a megfelelő ügyintézés elvének megsértését, amely abból ered, hogy a Bizottság a borkősav uniós gazdasági ágazatának állapotára vonatkozó értékelése keretében nem vette figyelembe egyrészt a fő uniós borkősavgyártó, a Distillerie Mazzari kereskedelmi tevékenységének eredményeit, másrészt pedig azt, hogy egyes uniós gyártók negatív eredményei e gyártók át nem gondolt beruházási döntéseinek tudhatók be.

93

A Changmao elsődlegesen azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem állapította meg, hogy a Bizottságnak az uniós gazdasági ágazat sebezhetőségének értékelése keretében figyelembe kellett volna vennie a Distillerie Mazzarira mint az Unió legjelentősebb természetesborkősav‑gyártójára vonatkozó adatokat.

94

E tekintetben először is azzal érvel, hogy a Törvényszék nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor a megtámadott ítélet 103., 106. és 109–112. pontjában úgy ítélte meg, hogy az uniós gazdasági ágazat sebezhető állapotának meghatározása keretében elegendő, ha a Bizottság kizárólag az azon hét uniós gyártó által szolgáltatott információkat veszi figyelembe, amelyek úgy döntöttek, hogy a vitatott rendelet elfogadásához vezető felülvizsgálat során együttműködnek, anélkül hogy figyelembe vette volna a Distillerie Mazzarira vonatkozó adatokat, azzal az indokkal, hogy ez utóbbi a vizsgálat során való együttműködést megtagadta. A Törvényszék így elmulasztotta megállapítani az alaprendelet 3. cikke (1), (2) és (5) bekezdésének megsértését. Márpedig egy ilyen módszer magában hordoz egy önkiválasztási eljárást az uniós gazdasági ágazatban, következésképpen jelentős a kockázata annak, hogy a vizsgálat és annak eredménye torzul.

95

A fellebbező kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 106. pontjában megállapította, hogy a Distillerie Mazzari együttműködésének hiányában a Bizottság e gyártó vonatkozásában nem rendelkezhetett megbízható adatokkal. Konkrétabban azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem állapította meg, hogy a Bizottságnak az uniós gazdasági ágazat sebezhető helyzetének meghatározása keretében figyelembe kellett volna vennie a Distillerie Mazzarira vonatkozó, a 2016/176 végrehajtási határozat elfogadásához vezető vizsgálat során már rendelkezésére álló adatokat, mivel e végrehajtási határozat, illetve a vitatott rendelet vizsgálati időszakai lényegében átfedik egymást, mivel mindkettő többek között a 2013‑as és 2014‑es évre vonatkozott.

96

Egyébiránt a felülvizsgálat azon vizsgálati időszakát illetően, amely nem felelt meg a 2016/176 végrehajtási határozat elfogadásához vezető vizsgálat vizsgálati időszakának, azaz a 2015‑ös és 2016‑os évre vonatkozó időszakot illetően a Bizottság könnyen beszerezhette volna az e gyártóra vonatkozó információkat e gyártó nyilvánosan hozzáférhető pénzügyi kimutatásai révén, amelyek egyértelműen az adózás előtti 8,4%‑os jövedelmezőségről számolnak be 2015‑ben, és 2016‑ban 8,1%‑os adózás előtti jövedelmezőségről, teljesen ellentétben a vitatott rendeletnek az együttműködő uniós gyártók jövedelmezőségére vonatkozó következtetéseivel, amely 2015‑ben ‑4%, 2016‑ban pedig 0,8% volt.

97

Így a Törvényszék tévesen állapította meg a megtámadott ítélet 109. és 112. pontjában, hogy a Bizottság a vitatott rendelet elfogadásához vezető vizsgálati időszak egészére vonatkozóan nem rendelkezhetett a Distillerie Mazzarira vonatkozó információkkal, és hogy ennélfogva nem lehet bizonyossággal megállapítani, hogy a Bizottság milyen következtetésekre jutott volna, ha ezen információkkal rendelkezett volna. A Törvényszék a megtámadott ítélet 110. és 111. pontjában azt is tévesen állapította meg, hogy a Bizottságnak nem kellett felvennie a vizsgálat során együttműködni nem kívánó gyártókat azon borkősavgyártók körébe, amelyeket az ezen uniós gazdasági ágazatot alkotó gyártóknak kell tekinteni.

98

Másodszor a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 114. pontjában megállapította, hogy a 2016/176 végrehajtási határozat elfogadásához vezető vizsgálat és a vitatott rendelet elfogadásához vezető vizsgálat között a körülmények megváltoztak, mivel a Distillerie Mazzari úgy döntött, hogy a továbbiakban nem működik együtt a vizsgálat során, így az uniós gazdasági ágazat sebezhető állapotának értékeléséhez indokolt volt más módszert alkalmazni. A Changmao szerint ugyanis a Distillerie Mazzari együttműködésének hiánya nem minősül a körülményeknek az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése értelmében vett olyan megváltozásának, amely indokolhatná a dömpingellenes vám kivetéséhez vezető eredeti vizsgálat során alkalmazottól eltérő számítási módszer alkalmazását. A Bizottság egyébként a vitatott rendeletben nem állapította meg a körülmények ilyen megváltozását.

99

Harmadszor a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 116. és 117. pontjában megállapította, hogy a Bizottság nem mulasztotta el megvizsgálni az uniós gazdasági ágazat sebezhető állapotának megállapítása szempontjából releváns valamennyi elemet, és ennélfogva a megkövetelt gondossággal és a megfelelő ügyintézés elvét tiszteletben tartva járt el. A vitatott rendeletből ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy a sebezhetőség meghatározása keretében a Bizottság kizárólag az azon uniós gyártók által szolgáltatott adatokra támaszkodott, amelyek úgy döntöttek, hogy a vizsgálat során együttműködnek, anélkül hogy figyelembe vette volna a Distillerie Mazzarira vonatkozó azon adatokat, amelyekkel a 2016/176 végrehajtási határozat elfogadásához vezető vizsgálat során már rendelkezett, illetve a jelen ítélet 96. pontjában említett adatokat, amelyekkel könnyen rendelkezhetett volna, ha az összes releváns információ összegyűjtése érdekében a megkövetelt gondossággal járt volna el.

100

A fenti körülményekre tekintettel a Changmao azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen utasította el az első fokon benyújtott kereset alátámasztására felhozott második, arra alapított jogalapot, hogy a Bizottság az uniós gazdasági ágazat sebezhető állapotának meghatározása érdekében az alaprendelet 3. cikkének (1), (2) és (5) bekezdését, és 11. cikkének (2) és (9) bekezdését, a gondossági kötelezettségét, valamint a megfelelő ügyintézés elvét megsértve nem végzett a rendelkezésre álló összes információn alapuló tárgyilagos vizsgálatot.

101

Másodlagosan a fellebbező azt állítja, hogy még abban az esetben is, ha a Bíróság úgy ítélné meg, hogy semmilyen téves jogalkalmazás nem róható fel a Törvényszéknek azért, mert úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem volt köteles figyelembe venni a Distillerie Mazzarira vonatkozó adatokat, a borkősav uniós gazdasági ágazata semmiképpen nincs sebezhető helyzetben. E tekintetben először is a következőkre hivatkozik: „[m]ég ha csak kizárólag a Bizottság kármutatóira vonatkozó adatokat vesszük is figyelembe, a felhasználás 11%‑kal csökkent (a helyes adat 25%), az uniós termelés 22%‑kal nőtt, a kilenc uniós borkősavgyártó értékesítése 15–25%‑kal nőtt (a vitatott rendelet (118) preambulumbekezdése), piaci részesedésük pedig 32%‑kal nőtt (a vitatott rendelet (121) preambulumbekezdése); a hét együttműködő uniós gyártó értékesítése 33%‑kal nőtt (a vitatott rendelet (117) preambulumbekezdése), piaci részesedésük pedig 46%‑kal nőtt (a vitatott rendelet (120) preambulumbekezdése); míg a [Kínából] származó borkősav uniós behozatala 47%‑kal csökkent (a vitatott rendelet (101) preambulumbekezdése), az ennek megfelelő piaci részesedés pedig 40%‑kal csökkent, a [Kínából] származó borkősavnak az intézkedések hatálya alá tartozó behozatala 49%‑kal, az ennek megfelelő piaci részesedés pedig 42%‑kal csökkent (a vitatott rendelet (102) preambulumbekezdése). Ami az átlagos egységárakat illeti, az intézkedések hatálya alá tartozó, [Kínából] származó borkősav árai 33%‑kal csökkentek. Az uniós árak azonban több mint 47%‑kal csökkentek, míg az Unión belüli termelési költségek 44%‑kal csökkentek. Következésképpen, még ha figyelmen kívül is hagyjuk a Distillerie Mazzari eredményeit, a borkősav uniós gazdasági ágazata nincs – a [Kínából] származó borkősav Unióba irányuló behozatalának csökkenése miatt pedig bizonyosan nincs – sebezhető helyzetben”.

102

A Changmao szerint, még ha feltételezzük is, hogy az uniós gazdasági ágazat sebezhetősége bizonyítást nyert, a Bizottságnak mindenképpen arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy e sebezhetőséget bizonyos uniós gyártók a termelési kapacitásuk növelése érdekében eszközölt beruházásokkal „saját maguk okozták”, miközben e piacon a felhasználás csökkenőben volt, ami bizonyos nyomást gyakorolt az árakra, és egyúttal csökkentette e gazdasági ágazat jövedelmezőségét, a beruházások megtérülését, valamint a pénzforgalmat. Egyébiránt megjegyzi, hogy a 2016/176 végrehajtási határozatban a Bizottság megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat pozitív eredményeket ért el a jövedelmezőség, a beruházások megtérülése, valamint a pénzforgalom tekintetében, jóllehet az e végrehajtási határozatot megelőző vizsgálati időszak és a vitatott rendelet elfogadásához vezető vizsgálati időszak jelentősen átfedi egymást.

103

Ezenkívül a fellebbező arra hivatkozik, hogy a 2016/176 végrehajtási határozatnak és a vitatott rendeletnek az azok alapjául szolgáló vizsgálatok időszaka közötti átfedés miatti párhuzamos értelmezésére tekintettel a Bizottságnak az uniós gazdasági ágazatot jellemző bizonyos – különösen a borkősav Unión belüli „felhasználására” és az uniós piacon e terméket illetően fennálló „termelési kapacitásra” vonatkozó – gazdasági mutatókra vonatkozó következtetései nem koherensek. E tekintetben rámutat egyrészt arra, hogy a vitatott rendelet 1. táblázatában szereplő, a borkősav 2013‑as és 2014‑es teljes uniós felhasználását feltüntető adatok eltérnek a 2016/176 végrehajtási határozatban szereplő 1. táblázatban említett adatoktól. Másrészt a vitatott rendeletben szereplő, a borkősav 2013/2014‑es időszakban való uniós termelésére vonatkozó 8. táblázatban szereplő adatok eltérnek a 2016/176 végrehajtási határozatban szereplő 4. táblázatban feltüntetett, a borkősav ugyanezen időszakban való uniós termelésére vonatkozó adatoktól. Márpedig az e két makrogazdasági mutató tekintetében figyelembe vett adatok kétségtelenül hatással vannak a kármutatók azon összes többi adatára, amely a vitatott rendelet 11. táblázatában és (98) preambulumbekezdésében említett felhasználási és termelési adatokból, így a piaci részesedésekből és az értékesítésekből származik, valamint hatással vannak az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségére vonatkozó mutatóra.

104

E körülményekre támaszkodva a Changmao azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 120. és 121. pontjában megállapította, hogy a jelen ítélet 102. és 103. pontjában említett tényezőknek az uniós gazdasági ágazat sebezhetőségére gyakorolt hatásának értékelése keretében figyelembe kell venni azt a széles mérlegelési jogkört, amellyel a Bizottság e területen rendelkezik.

105

A Distillerie Bonollo és társai, valamint a Bizottság úgy vélik, hogy a második fellebbezési jogalapot mint részben elfogadhatatlant, részben pedig megalapozatlant el kell utasítani.

106

Előzetesen rá kell mutatni arra, hogy ahhoz, hogy az uniós intézmények megállapíthassák, hogy az érintett gazdasági ágazat uniós gazdasági ágazatát érintő, jelentős kárral való fenyegetés fennáll‑e, szükséges e gazdasági ágazat aktuális állapotának ismerete. Csak ezen állapotra tekintettel tudják ugyanis ezen intézmények megállapítani, hogy a jövőbeli dömpingelt behozatal közeli növekedése az említett ágazat számára jelentős kárt okoz‑e abban az esetben, ha nem kerül sor kereskedelempolitikai védintézkedések meghozatalára. Így a kárral való fenyegetés esetleges fennállásának megállapítása keretében e gazdasági ágazat sebezhetőségének értékelése képezi az elemzés első szakaszát (lásd ebben az értelemben: 2016. április 7‑iArcelorMittal Tubular Products Ostrava és társai kontra Hubei Xinyegang Steel ítélet, C‑186/14 P és C‑193/14 P, EU:C:2016:209, 31. pont).

107

Az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerint az Uniós gazdasági ágazatnak okozott kár fennállására vonatkozó megállapításnak egyértelmű bizonyítékokon és tárgyilagos vizsgálaton kell alapulnia, egyrészt a dömpingelt behozatal mennyiségét és e behozatalnak az Unió piacán lévő hasonló termékek árára gyakorolt hatását, másrészt pedig e behozatalnak az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatását illetően.

108

Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése az „uniós gazdasági ágazat” fogalmát úgy határozza meg, mint amely a „hasonló termékek uniós gyártóinak/termelőinek összességére”, illetve „[e gyártók/termelők közül] azokra vonatkozik, akiknek együttes termelése az érintett termék teljes uniós termelésének az 5. cikk (4) bekezdésének meghatározása szerinti jelentős hányadát teszi ki”. Ez utóbbi rendelkezés kimondja többek között, hogy nem lehet vizsgálatot indítani, ha a panaszt kifejezetten támogató uniós gyártók/termelők részesedése az uniós gazdasági ágazat által termelt hasonló termék össztermeléséből kevesebb mint 25%.

109

E tekintetben a Bíróság már megállapította, hogy a 25%‑os küszöb „az uniós ipar által termelt hasonló termék össztermelésére” utal, és a panaszt támogató uniós gyártók ezen össztermelésben fennálló arányára vonatkozik. Csak e 25%‑os küszöb bír tehát jelentőséggel annak meghatározásakor, hogy az említett gyártók az uniós gazdasági ágazat által termelt hasonló termék össztermelésének az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerinti „jelentős hányadát” teszik‑e ki (lásd ebben az értelemben: 2018. november 15‑iBaby Dan ítélet, C‑592/17, EU:C:2018:913, 79. pont, valamint azt ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

110

Az említett küszöbre hivatkozva az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése így annak pontosítására szorítkozik, hogy a panaszt támogató uniós gyártóknak a hasonló termék teljes uniós termelésének 25%‑át el nem érő együttes termelése mindenesetre nem tekinthető olyannak, mint amely megfelelőképpen reprezentálja az uniós termelést. Abban az esetben, ha az említett gyártók együttes termelése meghaladja az említett küszöböt, dömpingellenes vám szabható ki vagy tartható fenn, ha az érintett uniós intézmények az ügyre vonatkozó összes releváns tényt figyelembe véve arra a megállapításra jutnak, hogy a dömping tárgyát képező termék behozatalából eredő kár a hasonló termékek teljes uniós termelésének jelentős hányadát érinti (lásd ebben az értelemben: 2018. november 15‑iBaby Dan ítélet, C‑592/17, EU:C:2018:913, 80. pont, valamint azt ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

111

Ebből következik, hogy az uniós gazdasági ágazatnak az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerinti meghatározása korlátozható kizárólag azokra az uniós gyártókra, akik a dömpingellenes vizsgálat alapját képező panaszt támogatták (lásd ebben az értelemben: 2018. november 15‑iBaby Dan ítélet, C‑592/17, EU:C:2018:913, 81. pont, valamint azt ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

112

A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy a felülvizsgálathoz vezető panaszt benyújtó, a megtámadott ítélet 13. pontjában említett uniós gyártók termelése az érintett termék teljes termelésének 52%‑át tette ki, és ennélfogva meghaladta az alaprendelet 4. cikkének az e rendelet 5. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdésében előírt 25%‑os küszöbértéket. Ezenkívül a megtámadott ítélet 30. pontjából kitűnik, hogy a vizsgálat során együttműködő azon hét gyártó, amelyet a Bizottság az uniós gazdasági ágazat sebezhető állapotának és a kárral való fenyegetésnek a meghatározása során figyelembe vett, a teljes uniós termelés 60%‑át képviselte.

113

Másodszor el kell utasítani a Changmao azon érvelését, amely lényegében annak kifogásolásában áll, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 103., 106. és 109–112. pontjában úgy ítélte meg, hogy az uniós gazdasági ágazat sebezhető állapotának meghatározása keretében a Bizottságnak elegendő volt kizárólag az együttműködés mellett döntő hét uniós gyártó által szolgáltatott információkat figyelembe vennie, anélkül hogy figyelembe vette volna a Distillerie Mazzarira mint az Unió legjelentősebb természetesborkősav‑gyártójára vonatkozó adatokat. Mivel ugyanis a jelen ítélet 109–111. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az uniós gazdasági ágazat meghatározása korlátozható kizárólag a dömpingellenes vizsgálat alapjául szolgáló panaszt támogató uniós gyártókra, e körülmény önmagában nem érvénytelenítheti a vitatott rendelet elfogadása során az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében követett módszert. Ezenkívül az említett körülmény alapján az sem állapítható meg, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem állapította meg, hogy a Bizottság az uniós gazdasági ágazat sebezhető állapotának megállapításakor elmulasztotta megvizsgálni az összes releváns elemet, és hogy ennélfogva nem a megkövetelt gondossággal és a megfelelő ügyintézés elvének tiszteletben tartásával járt el.

114

Harmadszor nem róható fel a Törvényszéknek, hogy nem állapította meg, hogy a Bizottság megsértette az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdését. Az uniós gazdasági ágazat meghatározásának kizárólag a dömpingellenes vizsgálat alapjául szolgáló panaszt támogató és a vizsgálatban együttműködő uniós gyártókra való korlátozása ugyanis önmagában és az e gyártók reprezentativitásának kétségbe vonására alkalmas bármely más körülmény hiányában nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy az uniós gazdasági ágazat sebezhető állapotának a vitatott rendeletben való meghatározása nem alapul az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében vett egyértelmű bizonyítékokon, és nem tartalmaz tárgyilagos vizsgálatot.

115

Ebből következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 103., 106. és 109–112. pontjában úgy ítélte meg, hogy az uniós gazdasági ágazat sebezhető állapotának meghatározása keretében a Bizottságnak elegendő volt kizárólag a vitatott rendelet alapjául szolgáló felülvizsgálat során való együttműködés mellett döntő hét uniós gyártó által szolgáltatott információkat figyelembe vennie, anélkül hogy figyelembe vette volna a Distillerie Mazzarira vonatkozó adatokat.

116

E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Changmao által előterjesztett, a jelen ítélet 95–97. pontjában szereplő többi érvet, amely érvek lényegében annak kifogásolására irányulnak, hogy a Törvényszék egyrészt nem állapította meg, hogy a Bizottság a vitatott rendelet elfogadásához vezető vizsgálat teljes időszakára vonatkozóan rendelkezhetett volna a Distillerie Mazzarival kapcsolatos információkkal, másrészt pedig, hogy úgy ítélte meg, hogy ezen intézmény – azon borkősavgyártók kiválasztása során, amelyek úgy tekinthetők, hogy ezen ágazat uniós gazdasági ágazatát alkotják – nem volt köteles figyelembe venni olyan gyártókat, amelyek úgy döntöttek, hogy a vizsgálat során nem működnek együtt, mint hatástalant el kell utasítani, mivel ezen érvek nem vezethetnek a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezéséhez.

117

A Changmaónak a jelen ítélet 98. pontjában említett érvelését illetően meg kell állapítani, hogy az a megtámadott ítélet 114. pontjának téves értelmezéséből ered. Ez utóbbi pontban ugyanis a Törvényszék nem azt állapította meg, hogy a Distillerie Mazzari együttműködésének hiánya az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése értelmében a módszer megváltozását eredményezi a dömpingellenes vám kivetéséhez vezető eljárás során alkalmazott módszerhez képest, hanem a Changmao által – a Törvényszék előtt – ezzel kapcsolatban megfogalmazott állításra válaszul annak megállapítására szorítkozott, hogy e körülmény nem tekinthető az uniós gazdasági ágazat helyzetének a 2016/176 végrehajtási határozatra tekintettel történő értékelése során indokolatlan módszertani változásnak.

118

Egyébiránt le kell szögezni, hogy az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése csak a „rendes érték” kiszámításának módszer(ei)re vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2020. december 3‑iChangmao Biochemical Engineering kontra Distillerie Bonollo és társai ítélet, C‑461/18 P, EU:C:2020:979, 142–153. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), és ennélfogva nem szabályozza az uniós gazdasági ágazat sebezhető állapotának meghatározását, így a fellebbező érvelését mint megalapozatlant mindenképpen el kell utasítani.

119

A Changmaónak a jelen ítélet 101. pontjában említett érvelését illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a fellebbező nem hivatkozhat első alkalommal a Bíróság előtt olyan jogalapokra és érvekre, amelyeket a Törvényszék előtt nem hozott fel. Ugyanis az, ha valamely félnek megengednék, hogy először a Bíróság előtt hozzon fel ilyen jogalapokat és érveket, azt jelentené, hogy e fél a Törvényszék által eldöntött jogvitán túlterjedő jogvitával fordulhatna a Bírósághoz, amelynek hatásköre a fellebbezési eljárásban korlátozott. A fellebbezési eljárás keretében a Bíróság hatásköre tehát az első fokon eljáró bíróság előtt megvitatott jogalapokra és érvekre vonatkozó jogi döntés értékelésére korlátozódik (lásd ebben az értelemben: 2023. március 16‑iBizottság kontra Jiangsu Seraphim Solar System és Tanács kontra Jiangsu Seraphim Solar System és Bizottság ítélet, C‑439/20 P és C‑441/20 P, EU:C:2023:211, 83. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

120

Így, mivel ezt az érvelést csak a fellebbezés szakaszában hozták fel, azt mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

121

Végül, ami a jelen ítélet 102. és 103. pontjában említett érveket illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdése és az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdése szerint a fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat. Kizárólag a Törvényszéknek van hatásköre a releváns tények megállapítására és értékelésére, valamint a bizonyítékok értékelésére. E tények és bizonyítékok értékelése tehát – az elferdítés esetét kivéve – nem minősül jogkérdésnek, amelyet mint ilyet fellebbezés keretében a Bíróságnak felül kellene vizsgálnia (2019. július 10‑iCaviro Distillerie és társai kontra Bizottság ítélet, C‑345/18 P, EU:C:2019:589, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

122

Amennyiben a fellebbező a Törvényszék általi ilyen elferdítésre hivatkozik, az EUMSZ 256. cikk, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdése és a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében pontosan meg kell jelölnie a Törvényszék által elferdített elemeket, és bizonyítania kell azokat az elemzési hibákat, amelyek a Törvényszéket az értékelése során ezen elferdítéshez vezették. Egyébiránt a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükséges lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése (2022. április 28‑iChangmao Biochemical Engineering kontra Bizottság ítélet, C‑666/19 P, EU:C:2022:323, 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

123

Márpedig a jelen ítélet 102. és 103. pontjában említett érvekkel a fellebbező valójában a Törvényszék tényekkel és bizonyítékokkal kapcsolatos értékelését vitatja, és így e tények és bizonyítékok Bíróság általi újbóli értékelését kívánja elérni, anélkül azonban, hogy e tekintetben elferdítésre hivatkozna, megsértve ezzel a jelen ítélet 121. és 122. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

124

A fentiekből következik, hogy a jelen ítélet 104. pontjában említett érvet, amely lényegében az ezen ítélet 102. és 103. pontjában ismertetett érvelés folytatását jelenti, mint elfogadhatatlant szintén el kell utasítani.

125

A fenti elemekre figyelemmel a második fellebbezési jogalapot mint részben elfogadhatatlant, részben pedig megalapozatlant el kell utasítani.

126

Harmadik jogalapjával, amely a megtámadott ítélet 138., 139., 145–147., 150. és 152. pontjára vonatkozik, a Changmao azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a kárral való fenyegetés elemzése során nyilvánvaló hibákat követett el mind az alaprendelet 3. cikke (1), (2) és (5) bekezdésének, mind pedig e rendelet 11. cikke (2) bekezdésének értelmezése és alkalmazása során, valamint hogy megsértette a megfelelő ügyintézés elvét. Közelebbről azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem állapította meg, hogy a Bizottság megsértette mind az alaprendelet fent említett rendelkezéseit, mind pedig az említett általános jogelvet azáltal, hogy a kárral való fenyegetés megállapítása keretében megtagadta egyrészt azon káros hatások figyelembevételét, amelyeket a legnagyobb kínai borkősavgyártótól és e terméknek az Unióba irányuló fő exportőrétől, nevezetesen a Hangzhoutól származó behozatalok gyakorolnak az uniós gazdasági ágazatra, másrészt pedig megtagadta az éghajlatváltozás hatásának, valamint a szintetikus borkősav és a természetes borkősav végső felhasználása közötti különbségeknek a figyelembevételét. Ezenkívül a Törvényszék tévesen nem állapította meg az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének megsértését, mivel a Bizottság a vitatott rendeletben a kárral való fenyegetés fennállását állapította meg, míg a 2016/176 végrehajtási határozatban úgy tekintette, hogy a Hangzhou exportja, amely társaság pedig hasonló, sőt azonos feltételek mellett folytatja tevékenységét Kínában, mint a Changmao, nem okoz jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

127

Közelebbről elsősorban arra hivatkozik, hogy a Törvényszék nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor a megtámadott ítélet 138. és 139. pontjában lényegében úgy ítélte meg, hogy a Bizottság az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése által előírt releváns mutatók és tényezők átfogó értékelése során megfelelően figyelembe vett minden egyértelmű bizonyítékot, valamint minden olyan tényezőt, amely hatással van az uniós gazdasági ágazat állapotára, és ennélfogva a kárral való fenyegetés fennállására.

128

E megfontolás alátámasztása érdekében a Changmao mindenekelőtt kifejti, hogy nem vitatja azt a körülményt, hogy a Hangzhouval szemben nem vetettek ki dömpingellenes vámot, mivel az uniós intézmények úgy vélték, hogy ez az exportáló gyártó nem okoz kárt az uniós gazdasági ágazatnak, és ezt a Törvényszék a 2018. március 15‑iCaviro Distillerie és társai kontra Bizottság ítéletben (T‑211/16, EU:T:2018:148) megerősítette.

129

Ugyanakkor a kárral való fenyegetés elemzése keretében, mivel annak az összes létező egyértelmű bizonyítékon kell alapulnia, a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie a Hangzhou által végzett exporttevékenységnek az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásait, annál is inkább, mivel ez utóbbi messze a legnagyobb borkősavgyártó, amely az uniós piacra exportál. Márpedig, ha ezen intézmény a vitatott rendeletben – amint azt meg kellett volna tennie – azt állapította volna meg, hogy a Changmao Unióba irányuló exportja a felülvizsgálati időszakot magában foglaló négy évben mind az árakat, mind az exportált mennyiségeket illetően ugyanazt a tendenciát követte, mint a Hangzhou által végzett export, arra a következtetésre jutott volna, hogy nem áll fenn kárral való fenyegetés.

130

E tényezőkre tekintettel a Törvényszék tévesen állapította meg a megtámadott ítélet 145. pontjában, hogy a Bizottság nem követett el hibát, amikor figyelmen kívül hagyta a Hangzhou Unióba irányuló exportjának hatásait. A fellebbező egyébiránt azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet e 145. pontjában elferdítette azon érvét, miszerint a Bizottság tévesen hagyta figyelmen kívül ezen exportnak az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásait, mivel a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy ezzel az érvvel a Changmao lényegében azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem vonta be a Hangzhout a vitatott rendelet alapjául szolgáló felülvizsgálatba, noha a fellebbező egyértelművé tette, hogy tud arról, hogy ezen exportáló gyártó tevékenységei nem tartoznak e rendelet hatálya alá.

131

Másodsorban a Changmao előadja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy a megtámadott ítélet 150. pontjában az alaprendelet 5. cikke szerinti eredeti vizsgálat és az e rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti felülvizsgálat között abban az értelemben fennálló különbségek megjelölésére szorítkozott, hogy az előbbi keretében a Bizottságnak a dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatnak okozott kárt kell bizonyítania, míg az utóbbi során a dömpingellenes intézkedések meghosszabbításának elmaradása esetén a kárral való fenyegetés fennállását kell elemeznie, anélkül hogy megállapította volna, hogy a Bizottság e két vizsgálat alapjául szolgáló elemzéseinek ugyanazokon a – mind mikro‑, mind makrogazdasági – kritériumokon és tényezőkön kellett volna alapulniuk, amelyeket az alaprendelet 3. cikkének (1), (2) és (5) bekezdése ír elő. Egyébiránt a megtámadott ítélet e 150. pontjában a Törvényszék elferdítette az egyrészt az exporttevékenységének a Hangzhou által végzett tevékenységgel azonos jellegére, másrészt pedig az arra vonatkozó érvelését, hogy e két exportáló gyártó teljesen összehasonlítható helyzetben van. Ebből következik, hogy a Bizottság által a vitatott rendeletben a Changmao tekintetében kifejtett szinte valamennyi megfontolásnak mutatis mutandis a Hangzhou tevékenységeit illetően is érvényesülnie kellett volna, a termelési kapacitások bővítésére vonatkozó tevékenységek kivételével, mivel ez utóbbi exportáló gyártótól eltérően a fellebbező nem kívánja növelni termelési kapacitásait.

132

Harmadsorban és végül a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék azáltal, hogy a megtámadott ítélet 146. és 147. pontjában elutasította a fellebbezőnek először is az Eurostat 2017. és 2018. évre vonatkozó adatainak állítólagos relevanciájára vonatkozó érveit, amelyeket a fellebbező első fokon az éghajlatváltozásnak a kalcium‑tartarát kínálatára gyakorolt hatására alapított érvelésének alátámasztása érdekében terjesztett elő, amely anyag a természetes borkősav gyártásának egyik fő nyersanyaga, másodszor pedig elutasította az éghajlatváltozásnak, valamint a szintetikus borkősav és a természetes borkősav végső felhasználásában mutatkozó különbségeknek a borkősav uniós piaci árainak értékelésére, és ezáltal a kárral való fenyegetés fennállására gyakorolt hatása tekintetében előadott érveit, tévesen alkalmazta a jogot.

133

E tekintetben elsősorban megjegyzi, hogy nem vitatott, hogy a Kínában, illetve az Unióban gyártott borkősav gyártási eljárásai különböznek, mivel a kínai exportáló gyártók szintetikus borkősavat, míg az uniós gyártók természetes borkősavat állítanak elő. Így e termelők nincsenek versenyhelyzetben legalábbis az említett terméknek az uniós borágazatban és gyógyszeriparban való felhasználását illetően, ahol kizárólag a természetes borkősavat lehet felhasználni. Ennélfogva a Changmao által alkalmazott árak nem befolyásolhatják az uniós gyártók árait, legalábbis az említett termék e két konkrét felhasználását illetően.

134

Másodsorban a Changmao azzal érvel, hogy a Bíróság a 2021. február 4‑ieurocylinder systems ítélet (C‑324/19, EU:C:2021:94) 41. pontjában elismerte a jelen ítélet 132. pontjában említett Eurostat‑adatokhoz hasonló későbbi adatoknak a kárral való fenyegetés megállapítása keretében való relevanciáját, éspedig tekintettel az annak alapjául szolgáló elemzés jövőre vonatkozó jellegére.

135

A Distillerie Bonollo és társai, valamint a Bizottság úgy vélik, hogy a harmadik fellebbezési jogalapot mint részben elfogadhatatlant, részben pedig megalapozatlant el kell utasítani.

136

Először is emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az Unió közös kereskedelempolitikája és különösen a kereskedelempolitikai védintézkedések területén az uniós intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk vizsgálandó gazdasági és politikai helyzetek összetettségéből adódóan (lásd ebben az értelemben: 2022. január 20‑iBizottság kontra Hubei Xinyegang Special Tube ítélet, C‑891/19 P, EU:C:2022:38, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

137

Szintén az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a dömpingellenes eljárás keretében e széles mérlegelési jogkör többek között az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár fennállásának és az ilyen kárt okozó tényezőknek a meghatározására vonatkozik. Az ilyen értékelés bírósági felülvizsgálatának tehát az eljárási szabályok betartásának, a megállapított tények tárgyi pontosságának, e tények értékelése során a nyilvánvaló hiba hiányának, illetve a hatáskörrel való visszaélés hiányának ellenőrzésére kell korlátozódnia (lásd ebben az értelemben: 2022. január 20‑iBizottság kontra Hubei Xinyegang Special Tube ítélet, C‑891/19 P, EU:C:2022:38, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

138

A Bíróság azt is ismételten megállapította, hogy azon bizonyítékok Törvényszék általi felülvizsgálata, amelyekre az uniós intézmények megállapításaikat alapítják, nem minősül olyan új tényértékelésnek, amely az intézmények tényértékelése helyébe lép. E felülvizsgálat nem sérti ezen intézményeknek a kereskedelempolitika területén fennálló széles mérlegelési jogkörét, hanem annak megállapítására korlátozódik, hogy ezen elemek alátámaszthatják‑e az intézmények következtetéseit. Következésképpen a Törvényszéknek nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy e bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes releváns adatot, valamint alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket (2022. január 20‑iBizottság kontra Hubei Xinyegang Special Tube ítélet, C‑891/19 P, EU:C:2022:38, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

139

Ezenkívül az EUMSZ 263. cikkben említett jogszerűségi vizsgálat keretében az uniós bíróság semmi esetre sem helyettesítheti a megtámadott jogi aktus kibocsátójának indokolását a saját indokolásával (2019. július 10‑iCaviro Distillerie és társai kontra Bizottság ítélet, C‑345/18 P, EU:C:2019:589, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

140

Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdésében előírt, az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár fennállásának megállapítására irányuló tárgyilagos vizsgálatnak egyrészt a dömpingelt behozatal mennyiségére és e behozatalnak az Unió piacán lévő hasonló termékek árára gyakorolt hatására, valamint másrészt e behozatalnak az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatására kell irányulnia (2019. július 10‑iCaviro Distillerie és társai kontra Bizottság ítélet, C‑345/18 P, EU:C:2019:589, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

141

Az említett mennyiség és az említett árak meghatározását illetően így az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése előírja azokat a tényezőket, amelyeket e vizsgálat során figyelembe kell venni, és megállapítja, hogy e tényezők közül egy vagy több önmagában nem adhat döntő útmutatást (2019. július 10‑iCaviro Distillerie és társai kontra Bizottság ítélet, C‑345/18 P, EU:C:2019:589, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

142

Ugyanez igaz a dömpingelt behozatalnak az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatására. Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdéséből ugyanis az következik, hogy az uniós intézményeknek valamennyi olyan releváns gazdasági tényezőt és mutatót értékelniük kell, amelyek e gazdasági ágazat helyzetét befolyásolják, és ezen tényezők közül egynek vagy többnek a fennállása nem ad szükségszerűen döntő útmutatást. E rendelkezés tehát diszkrecionális jogkört biztosít ezen intézményeknek a különböző mutatók vizsgálata és értékelése tekintetében (2019. július 10‑iCaviro Distillerie és társai kontra Bizottság ítélet, C‑345/18 P, EU:C:2019:589, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

143

Egyébiránt hozzá kell tenni, hogy az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdése értelmében a dömpingelt behozatalon kívüli ismert tényezők, amelyek ugyanakkor okoznak kárt az uniós gazdasági ágazatnak, oly módon kerülnek megvizsgálásra, hogy az ezen más tényezők által okozott lehetséges kárt ne tulajdonítsák a dömpingelt behozatalnak.

144

Az uniós intézmények így kötelesek megvizsgálni, hogy az a kár, amelyet meg akarnak állapítani, ténylegesen a dömpingelt behozatalból ered‑e, és figyelmen kívül kell hagyniuk minden egyéb tényezőből eredő kárt (lásd ebben az értelemben: 2016. április 7‑iArcelorMittal Tubular Products Ostrava és társai kontra Hubei Xinyegang Steel ítélet, C‑186/14 P és C‑193/14 P, EU:C:2016:209, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

145

A jelen ügyben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a Changmaónak a megtámadott ítélet 138. és 139. pontjára vonatkozó érvei e pontok téves értelmezéséből erednek. E pontok közül ugyanis az elsőben a Törvényszék csupán emlékeztetett a Bíróságnak a jelen ítélet 142. pontjában is hivatkozott állandó ítélkezési gyakorlatára, amely szerint egyrészt az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésében előírt valamennyi releváns mutató és tényező átfogó értékelése keretében az említett tényezők közül egynek vagy többnek a fennállása nem ad szükségszerűen döntő útmutatást, másrészt pedig e 3. cikk (5) bekezdése széles mérlegelési mozgásteret biztosít az uniós intézményeknek e tényezők és mutatók összességének vizsgálata és értékelése során. Az említett pontok közül a másodikban a Törvényszék a 2016. december 15‑iGul Ahmed Textile Mills kontra Tanács ítéletből (T‑199/04 RENV, EU:T:2016:740, 139. pont) eredő ítélkezési gyakorlatra való hivatkozásra szorítkozott, amelyből lényegében kitűnik, hogy a jelentős kár fennállásának megállapítása nem feltétlenül összeegyeztethetetlen azzal a ténnyel, hogy az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésében említett tényezők közül néhány, vagy akár több tényező is pozitív tendenciát mutat, feltéve azonban, hogy ilyen esetben az érintett uniós intézmény meggyőző elemzést készít, amely bizonyítja, hogy bizonyos tényezők pozitív alakulását más tényezők negatív alakulása ellensúlyozza.

146

Ezt követően meg kell állapítani, hogy a Changmao a jelen ítélet 129. és 130. pontjában kifejtett érvelésében lényegében azt rója fel a Törvényszéknek, hogy nem állapította meg, hogy mivel a Bizottság a kárral való fenyegetés megállapításakor nem vette figyelembe a Hangzhou által végzett behozatal révén az uniós gazdasági ágazatra állítólagosan gyakorolt káros hatásokat, ezen intézmény a jelen ítélet 144. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatot megsértve elmulasztotta megvizsgálni az említett rendelet 3. cikkének (7) bekezdése értelmében vett, a dömpingelt behozatalon kívüli valamennyi ismert tényezőt.

147

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a jelen ítélet 23., 24. és 29. pontjából kitűnik – a Tanács a WTO Fellebbezési Testülete által a „Mexikó – a marhahúsra és rizsre kivetett végleges dömpingellenes intézkedések” ügyben készített, 2005. november 29‑i jelentés (WT/DS 295/AB/R) 305. és 306. pontjából eredő megfontolásokra támaszkodva a 332/2012 végrehajtási rendeletben célszerűnek ítélte a Hangzhou uniós piacra irányuló exportjának a 130/2006 rendelettel bevezetett intézkedések hatálya alóli kizárását. A Bizottság, miután megállapította e kizárás következményeit, a 2016/176 végrehajtási határozattal megszüntette az ezen exportáló gyártóra vonatkozó dömpingellenes eljárást.

148

Amint a jelen ítélet 31. pontja rámutatott, az e végrehajtási határozattal szemben több uniós borkősavgyártó által benyújtott keresetet a Törvényszék a 2018. március 15‑iCaviro Distillerie és társai kontra Bizottság ítéletben (T‑211/16, EU:T:2018:148) elutasította. Az említett gyártók által ezen ítélettel szemben benyújtott fellebbezést a Bíróság a 2019. július 10‑iCaviro Distillerie és társai kontra Bizottság ítéletben (C‑345/18 P, EU:C:2019:589) elutasította.

149

Egyébiránt a Changmao, amint az a jelen ítélet 128. pontjában említett érveléséből kitűnik, nem kívánja vitatni azt, hogy a Hangzhouval szemben nem vetettek ki dömpingellenes vámot, mivel az uniós intézmények nem tekintették úgy, hogy annak exportja jelentős kárt okozna az uniós gazdasági ágazatnak.

150

Ugyanakkor a Changmao úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy ezen okból a Bizottságnak a kárral való fenyegetés fennállására vonatkozó értékelése során nem kellett figyelembe vennie a Hanghzou uniós piacra irányuló exportjának az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt negatív hatásait.

151

Ezen érvelésnek nem lehet helyt adni, mivel az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdéséből egyértelműen kitűnik, hogy az uniós jogalkotó e rendelkezéssel csak annyiban kívánta az uniós intézmények számára a dömpingelt behozatalon kívüli ismert tényezők vizsgálatára vonatkozó kötelezettséget előírni, amennyiben azok „kárt okoznak” az uniós gazdasági ágazatnak. Márpedig a többek között a megtámadott ítélet 154. pontjában kifejtett és a Changmao által nem vitatott elemekből egyértelműen kitűnik, hogy az uniós intézmények úgy vélték, hogy a Hangzhou által végzett export nem okoz kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

152

Nem lehet helyt adni a fellebbező jelen ítélet 131. pontjában bemutatott érvelése első részének sem, amelyben lényegében azt rója fel a Törvényszéknek, hogy nem állapította meg, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor állítólag elmulasztotta a dömpingellenes vám kivetéséhez vezető eredeti vizsgálatnak és a vitatott rendelet alapjául szolgáló felülvizsgálatnak ugyanazon, az alaprendelet 3. cikkének (1), (2) és (5) bekezdésében meghatározott – mind mikro‑, mind makrogazdasági – kritériumok és tényezők fényében történő elvégzését. Meg kell ugyanis állapítani, hogy a Changmao az érvelése e részének alátámasztása érdekében semmilyen jogi érvelést nem fejt ki. Különösen nem határozza meg közelebbről azon kritériumokat és tényezőket, amelyeket a Bizottság állítólag nem elemzett a vitatott rendelet elfogadásához vezető vizsgálat során, noha az eredeti vizsgálat során elemezte azokat. Ennélfogva a jelen ítélet 87. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az érvelés említett részét mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

153

Ami a jelen ítélet 131. pontjában említett érvelés második részét illeti, amelyben a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 150. pontjában elferdítette az ő és a Hangzhou helyzetének állítólagos összehasonlíthatóságára vonatkozó érvének tartalmát, elegendő megállapítani egyrészt, hogy a Törvényszék e 150. pontban a Bíróság releváns ítélkezési gyakorlatának felidézésére szorítkozik, másrészt pedig, hogy a fellebbező nem fejt ki olyan jogi érvelést, amely lehetővé tenné annak bemutatását, hogy a Törvényszék ezen ítélkezési gyakorlatra hivatkozva mennyiben ferdítette el a fellebbező érvelését. Következésképpen az érvelés e második része az említett pont téves értelmezéséből ered, és nem felel meg a jelen ítélet 87. pontjában említett elfogadhatósági követelményeknek.

154

Ezenkívül a Changmaónak a jelen ítélet 131. pontjában említett érvelése harmadik részének sem lehet helyt adni, mivel a Bizottság e területen fennálló széles jogkörére tekintettel a gazdasági szereplők nem helyezhetnek jogos bizalmat valamely fennálló helyzet fennmaradásába. Ráadásul a fellebbező nem számíthatott érvényesen arra, hogy a vitatott rendelet következtetései azonosak lesznek a Bizottság által a 2016/176 végrehajtási határozatban a Hangzhoura vonatkozóan levont következtetésekkel.

155

Végül a fellebbezőnek a jelen ítélet 132–134. pontjában összefoglalt azon érvelését illetően, amellyel lényegében azt rója fel a Törvényszéknek, hogy nem ismerte el a 2017‑es és 2018‑as évre vonatkozó azon Eurostat‑adatok relevanciáját, amelyeket a fellebbező első fokon az éghajlati viszonyoknak a természetes borkősav uniós árára gyakorolt hatására vonatkozó állításának alátámasztása érdekében nyújtott be, rá kell mutatni arra, hogy ezen érvelés alapja az az előfeltevés, miszerint a természetes borkősav gyártói és a szintetikus borkősav gyártói nincsenek versenyhelyzetben többek között azért, mert az uniós borágazatban és gyógyszeriparban kizárólag a természetes borkősavat lehet felhasználni. Márpedig, amint az a jelen ítélet 18. pontjából kitűnik, a szintetikus borkősav ugyanazokkal a fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, mint a természetes borkősav, és főszabály szerint ugyanazon alapvető felhasználási célokat szolgálja, mint az utóbbi. Egyébiránt, amint az a megtámadott ítélet 147. pontjából kitűnik, elegendő emlékeztetni arra, hogy a vitatott rendelet (30) és (31) preambulumbekezdése értelmében a két terméktípust a felülvizsgálat szempontjából hasonlónak kell tekinteni, mivel ugyanazokkal az alapvető fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek, és felhasználási területeik átfedésben vannak egymással. Így, mivel a Changmao érvelése azon a téves előfeltevésen alapul, hogy a természetes borkősav és a szintetikus borkősav nincs versenyhelyzetben, ezt az érvelést mint megalapozatlant el kell utasítani.

156

Ebből következik, hogy a harmadik fellebbezési jogalapot mint részben elfogadhatatlant, részben pedig megalapozatlant el kell utasítani.

157

A megtámadott ítélet 172–177. és 187–189. pontjára vonatkozó negyedik jogalap lényegében két részből áll, amelyek közül az első a védelemhez való jognak és a megfelelő ügyintézés elvének a megsértésén, a második pedig az EUMSZ 296. cikk téves értelmezésén alapul.

158

Negyedik jogalapjának első részében a Changmao lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 172–177. pontjában megállapította, hogy a Bizottság kellő időben közölte a Changmaóval a védelemhez való jogának tiszteletben tartásához elengedhetetlen valamennyi megfontolást.

159

Ellentétben ugyanis azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet 172. pontjában megállapított, a Bizottság a jelen ítélet 42. pontjában említett általános tájékoztató 109–139. pontjában nem fejtette ki részletesen mindazokat a lényeges tényeket és megfontolásokat, amelyekre ezen intézmény később a vitatott rendeletben az uniós gazdasági ágazat állapotára és a kárral való fenyegetés fennállására vonatkozó elemzéseit alapította. A Bizottság végül megtagadta, hogy hozzáférhetővé tegyen számára bizonyos olyan lényeges információkat, amelyek rámutattak volna arra, hogy milyen módon végezte el ezeket az elemzéseket, valamint azokat a megfontolásokat, amelyek miatt nem vette figyelembe a Distillerie Mazzarira mint a legjelentősebb és legsikeresebb uniós gyártóra vonatkozó adatokat. A fellebbező szerint a Törvényszék azzal, hogy a megtámadott ítélet e pontjában úgy ítélte meg, hogy a fellebbező a védelemhez való jog megsértésére alapított jogalap alátámasztása érdekében nem hivatkozhat arra, hogy nem ért egyet a Bizottság említett elemzéseivel, elferdítette az érvelését.

160

A Törvényszék a megtámadott ítélet 173. pontjában elferdítette továbbá a Distillerie Mazzarival kapcsolatos adatoknak az uniós gazdasági ágazat sebezhető állapotára és a kárral való fenyegetés fennállására vonatkozó értékelésekből való kizárására vonatkozóan a fellebbező által előadott érvelést is. E tekintetben a Changmao egyrészt kifejti, hogy ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet e pontjában megállapított, a Changmao a vitatott rendelet elfogadásához vezető vizsgálatban „érdekelt félként” betekinthetett a Bizottság nem bizalmas irataiba, amit egyébként az iratbetekintésről készült hivatalos jegyzőkönyv is megerősít. Ugyanakkor a nem bizalmas dokumentumok nagy többsége „korlátozott hozzáférésű” dokumentum volt, ami nem tette lehetővé számára, hogy tájékozottan fogalmazzon meg észrevételeket.

161

Másrészt a fellebbező rámutat arra, hogy a Bizottság csak a 2018. április 30‑án átadott általános tájékoztatóban közölte vele azon döntését, hogy a Distillerie Mazzarira vonatkozó adatokat nem veszi figyelembe. Ugyanis sem az olasz borkősavgyártók szövetségének a jelen ítélet 39. pontjában említett leveléből, sem a Bizottság azon döntéséből, hogy az uniós gyártók körében nem alkalmaz mintavételt, nem lehetett arra következtetni, hogy ezen intézmény teljes mértékben figyelmen kívül fogja hagyni ezen adatokat.

162

Ezenkívül a Changmao azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 174. pontjában elferdítette az általa előadott, egyrészt a Hangzhou Unióba irányuló exportja által az uniós gazdasági ágazat sebezhető állapotára gyakorolt hatásokra, másrészt pedig a kárral való fenyegetés fennállásának megállapítására vonatkozó érvelést is. E tekintetben a Changmao kifejti, hogy bár valóban tudott a 2016/176 végrehajtási határozat létezéséről, egyáltalán nem láthatta előre azt, hogy a Bizottság a kár megismétlődésének valószínűségére vonatkozó, jövőre vonatkozó elemzése keretében nem fogja figyelembe venni a Hangzhoura vonatkozó adatokat egyértelmű döntő bizonyítékként. Egyébiránt a Bizottság megtagadta, hogy közölje vele azokat a megfontolásokat, amelyek alapján úgy döntött, hogy a vitatott rendeletben nem használja fel azokat az egyértelmű bizonyítékokat, amelyekkel az e végrehajtási határozat elfogadásához vezető vizsgálat során a Hangzhou tekintetében már rendelkezett.

163

Egyébiránt a Törvényszék tévesen elmulasztotta megállapítani, hogy a Bizottság a közigazgatási eljárás során megtagadta azt, hogy a Changmao által az általános tájékoztatóval kapcsolatos észrevételeiben kifejtett aggályokra vonatkozóan bizonyítékokat vagy bármilyen magyarázatot közöljön vele. Ezenkívül, ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet 175. pontjában megállapított, a Bizottság nem szolgált számára magyarázattal a 2016/176 végrehajtási határozat és a vitatott rendelet közötti azon jelentős eltérésekre vonatkozóan, amelyekre a Changmao a borkősav 2013. és 2014. évi teljes uniós felhasználásával és gyártásával kapcsolatos mutatókat illetően rámutatott, noha ezen elemek meghatározóak voltak az uniós gazdasági ágazat sebezhető állapotának és a kárral való fenyegetés fennállásának értékelése szempontjából.

164

A Changmao azt állítja, hogy a Bizottságnak teljesítenie kellett volna a megfelelő ügyintézés elvéből, az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdéséből, 11. cikkének (2) bekezdéséből, 6. cikkének (7) bekezdéséből, 19. cikkének (2) és (4) bekezdéséből, 20. cikkének (2) és (4) bekezdéséből, valamint a dömpingellenes megállapodás 6. cikkének (2) és (4) bekezdéséből eredő egyértelmű kötelezettségeit, vagyis az ezen intézményt terhelő azon kötelezettséget, hogy először is vizsgálja meg az összes rendelkezésre álló bizonyítékot, másodszor közölje az érdekelt felekkel azokat a megfontolásokat, amelyekre a kárral való fenyegetés fennállásával kapcsolatos, jövőre vonatkozó elemzését alapozni kívánja, harmadszor pedig válaszoljon az érdekelt felek által a közigazgatási eljárás során tett észrevételekre. Ha a Bizottság tiszteletben tartotta volna e kötelezettségeket, a Changmao hasznos észrevételeket tehetett volna, ami arra indította volna a Bizottságot, hogy mind az uniós gazdasági ágazat sebezhető állapotára, mind pedig a kárral való fenyegetés fennállására vonatkozóan eltérő következtetéseket vonjon le.

165

A Distillerie Bonollo és társai, valamint a Bizottság úgy vélik, hogy a negyedik jogalap ezen első részét mint részben elfogadhatatlant, részben pedig megalapozatlant el kell utasítani.

166

Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy védelemhez való jog tiszteletben tartása alapvető jelentőséggel bír a dömpingellenes eljárásokban (2012. február 16‑iTanács és Bizottság kontra Interpipe Niko Tube és Interpipe NTRP ítélet, C‑191/09 P és C‑200/09 P, EU:C:2012:78, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

167

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós intézményeknek a tájékoztatási kötelezettségük teljesítése során az elvárt gondossággal kell eljárniuk, arra törekedve, hogy – amennyiben az üzleti titkok védelme továbbra is biztosított marad – az érintett vállalkozásoknak az érdekeik védelme szempontjából hasznos információkat nyújtsanak, és megválasztva – adott esetben hivatalból – az ilyen közlés megfelelő módjait. A közigazgatási eljárás során mindenesetre az érintett felek számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy megfelelően kifejtsék álláspontjukat a hivatkozott tények és körülmények valószerűségéről és relevanciájáról, valamint a Bizottság által a dömpingmagatartás fennállására és az abból eredő kárra vonatkozó állításának alátámasztására felhasznált bizonyítékokról (2022. május 5‑iZhejiang Jiuli Hi‑Tech Metals kontra Bizottság ítélet, C‑718/20 P, EU:C:2022:362, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

168

Noha az uniós intézményeket a dömpingellenes ügyekben terhelő tájékoztatási kötelezettséget össze kell egyeztetni a bizalmas információk tiszteletben tartásának kötelezettségével, ez utóbbi kötelezettség a védelemhez való jogot nem foszthatja meg lényeges tartalmától (lásd ebben az értelemben: 1985. március 20‑iTimex kontra Tanács és Bizottság ítélet, 264/82, EU:C:1985:119, 29. pont).

169

Ezenkívül a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a védelemhez való joggal kapcsolatos szabálytalanság fennállása csak abban az esetben vezethet a szóban forgó jogi aktus megsemmisítéséhez, ha fennáll annak a lehetősége, hogy e szabálytalanság hiányában a közigazgatási eljárás más eredményre vezethetett volna, és így a védelemhez való jog konkrétan sérült (lásd ebben az értelemben: 2012. február 16‑iTanács és Bizottság kontra Interpipe Niko Tube és Interpipe NTRP ítélet, C‑191/09 P és C‑200/09 P, EU:C:2012:78, 79. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

170

E tekintetben az ilyen szabálytalanságra hivatkozó személy nem kötelezhető annak bizonyítására, hogy e szabálytalanság hiányában az érintett jogi aktus tartalma az érdekei szempontjából kedvezőbb lett volna, azt azonban konkrétan bizonyítania kell, hogy ennek lehetősége nincs teljesen kizárva (lásd ebben az értelemben analógia útján: 2016. február 4‑iC & J Clark International és Puma ítélet, C‑659/13 és C‑34/14, EU:C:2016:74, 140. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

171

A jelen ügyben rá kell mutatni arra, hogy a Törvényszék elsősorban a megtámadott ítélet 163–170. pontjában emlékeztetett az uniós jog releváns rendelkezéseire, valamint az először is a védelemhez való jog tiszteletben tartására, másodszor az uniós intézményekre a megfelelő ügyintézéshez való jog alapján háruló gondossági kötelezettségre, harmadszor pedig az e jogok és a bizalmas adatok védelme között kialakítandó egyensúlyra vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatra.

172

Másodsorban a Törvényszék a megtámadott ítélet 172–175. pontjában a Changmao által előadott, a védelemhez való jogának megsértésére alapított különböző érveket elemezte, megállapítva, hogy ezen érvek nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a Bizottság megsértette az összes lényeges bizonyíték és megfontolás megfelelő időben történő hozzáférhetővé tételére vonatkozó kötelezettséget. A Törvényszék a megtámadott ítélet e 172–175. pontjában megfelelően megindokolta, hogy az említett érveket miért kell elutasítani.

173

Harmadsorban, a megtámadott ítélet 78. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra támaszkodva a Törvényszék ezen ítélet 176. pontjában mint elfogadhatatlant elutasította a Changmao által többek között a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére alapított érvelést.

174

Meg kell állapítani, hogy a negyedik jogalapja első részének alátámasztására előadott érveléssel a fellebbező a Törvényszék által levont következtetés kifogásolására szorítkozik, anélkül azonban, hogy bizonyítaná, hogy ez utóbbi megsértette a jelen ítélet 167. pontjában hivatkozott azon ítélkezési gyakorlatot, miszerint az uniós intézményeknek az elvárt gondossággal kell eljárniuk, arra törekedve, hogy az érintett vállalkozások részére – amennyiben az üzleti titkok védelme továbbra is biztosított marad – az érdekeik védelme szempontjából hasznos információkat nyújtsanak, és megválasztva – adott esetben hivatalból – az ilyen közlés megfelelő módjait.

175

Márpedig a Changmao ezzel valójában azt kéri a Bíróságtól, hogy a tények és bizonyítékok Törvényszék általi értékelését a sajátjával helyettesítse, így ezen érvelés az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően elfogadhatatlan (lásd ebben az értelemben: 2022. május 5‑iZhejiang Jiuli Hi‑Tech Metals kontra Bizottság ítélet, C‑718/20 P, EU:C:2022:362, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

176

Ezenkívül a fellebbezőnek nem sikerült a jelen ítélet 169. és 170. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat által megkövetelt módon konkrétan bizonyítania, hogy Törvényszék elmulasztott megállapítani egy olyan, a közigazgatási eljárás során elkövetett eljárási szabálytalanságot, amely folytán az említett eljárás esetleg más eredménnyel zárult, és amely így ténylegesen sértette a védelemhez való jogát.

177

Egyébiránt, noha a jelen ítélet 159., 160. és 162. pontjában kifejtett érvekkel a Changmao a Törvényszék által állítólagosan elkövetett elferdítésekre hivatkozik, elegendő megállapítani, hogy a Changmao a jelen ítélet 122. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat követelményeivel ellentétben nem jelölte meg pontosan az érvelését megalapozó azon elemeket, amelyeket a Törvényszék állítólag elferdített, és nem bizonyítja azokat az elemzési hibákat, amelyek a Törvényszéket az értékelése során ezen elferdítésekhez vezették. Valójában csupán a tények és bizonyítékok újbóli értékelését kéri, amely a fellebbezés szakaszában nem tartozik a Bíróság hatáskörébe. Ezt az érvelést tehát mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

178

Végül, ami a jelen ítélet 164. pontjában említett érvelést illeti, elegendő megállapítani, hogy azzal a fellebbező a Bizottság által állítólagosan elkövetett hibák megjelölésére szorítkozik, anélkül azonban, hogy annak bizonyítására irányuló jogi érvelést hozna fel, hogy a Törvényszék mennyiben alkalmazta tévesen a jogot. Következésképpen a jelen ítélet 87. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően ezen érvelést mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

179

A fenti körülményekre tekintettel a jelen fellebbezés negyedik jogalapjának első részét mint részben megalapozatlant, részben pedig elfogadhatatlant el kell utasítani.

180

Negyedik jogalapjának második részében a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék akkor, amikor a megtámadott ítélet 187–189. pontjában az EUMSZ 296. cikkre tekintettel elemezte az először is az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a vitatott rendeletben való alkalmazására vonatkozó jogi alap hiányára, másodszor a Distillerie Mazzarira vonatkozó adatoknak az uniós gazdasági ágazat sebezhető állapotára gyakorolt hatására, harmadszor pedig a Hangzhou uniós piacra irányuló exportjának a kárral való fenyegetés fennállásának megállapítására gyakorolt hatásaira vonatkozó érveit, nyilvánvaló értelmezési hibát követett el.

181

E tekintetben kifejti, hogy az általa első fokon felhozott negyedik jogalapot nem az EUMSZ 296. cikk szerinti indokolási kötelezettség megsértésére, hanem a lényeges eljárási szabályok megsértésére alapította. Az említett jogalappal ugyanis a Changmao valójában nem e rendelkezés megsértésének, hanem annak megállapítását kérte a Törvényszéktől, hogy a Bizottság a közigazgatási eljárás során elmulasztotta közölni vele azokat a lényeges megfontolásokat és bizonyítékokat, amelyekre ezen intézmény ezt követően a vitatott rendeletben az uniós gazdasági ágazat sebezhető állapotára és a kárral való fenyegetés fennállására vonatkozó következtetéseinek alátámasztása érdekében támaszkodott.

182

Így a Törvényszék a megtámadott ítélet 187–189. pontjában tévesen állapította meg, hogy a Changmao az érveivel azt kifogásolja, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 296. cikk szerinti indokolási kötelezettségét. Ezáltal a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot.

183

A Distillerie Bonollo és társai, valamint a Bizottság vitatják a negyedik jogalap e második részének elfogadhatóságát és megalapozottságát.

184

Meg kell állapítani, hogy a fellebbező a negyedik jogalap e második részét homályosan adja elő. Ugyanis, bár a fellebbező önmagában nem kifogásolja, hogy a Törvényszék megsértette az indokolási kötelezettségét, mégis úgy tűnik, azt rója fel neki, hogy nem válaszolt az elsőfokú eljárásban előterjesztett negyedik jogalapja keretében felhozott valamennyi érvre, különösen a jelen ítélet 180. pontjában említett három érvre.

185

Elsősorban, amennyiben a negyedik jogalap e második része úgy értelmezhető, hogy az arra irányul, hogy a Törvényszék megsértette az indokolási kötelezettségét, emlékeztetni kell egyrészt arra, hogy a fellebbezés keretében a Bíróság felülvizsgálatának célja többek között annak ellenőrzése, hogy a Törvényszék a jogilag megkövetelt módon megválaszolta‑e a fellebbező által hivatkozott összes érvet, másrészt pedig arra, hogy a Törvényszéknek az elsőfokú eljárásban hivatkozott érvekre adott válaszának hiányára alapított jogalap lényegében egyenértékű az indokolási kötelezettség megsértésére való hivatkozással, amely kötelezettség az Európai Unió Bírósága alapokmányának – az ezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése értelmében a Törvényszékre is alkalmazandó – 36. cikkéből és a Törvényszék eljárási szabályzatának 117. cikkéből következik (2017. március 9‑iEllinikos Chrysos kontra Bizottság ítélet, C‑100/16 P, EU:C:2017:194, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

186

Ezenkívül az indokolási kötelezettség értelmében a Törvényszék nem köteles kimerítő jelleggel, egyenként bemutatni a felek által megfogalmazott összes érvet, hiszen a Törvényszék által adott indokolás hallgatólagos is lehet, amennyiben lehetővé teszi az érintettek számára, hogy megismerjék azokat az indokokat, amelyek miatt a Törvényszék nem adott helyt az érveiknek, illetve a Bíróság számára azt, hogy rendelkezésére álljanak az ahhoz szükséges elemek, hogy felülvizsgálati jogkörét gyakorolni tudja (2017. március 9‑iEllinikos Chrysos kontra Bizottság ítélet, C‑100/16 P, EU:C:2017:194, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

187

Meg kell állapítani, hogy a jelen ítélet 180. pontjában említett három érv pusztán megismétli azon érveket, amelyeket a Changmao az elsőfokú eljárásban hivatkozott különböző jogalapok keretében már felhozott, és amelyekről a Törvényszék e jogalapok vizsgálata keretében határozott. Egyébiránt a megtámadott ítéletnek az említett jogalapokra válaszul adott indokolása világos és egyértelmű, és lehetővé teszi a Törvényszék határozatának alapjául szolgáló elemek megértését. Az, hogy a Törvényszék érdemben a Changmao által hivatkozottól eltérő eredményre jutott, önmagában nem jelenti azt, hogy a megtámadott ítélet indokolása hiányos volna (lásd analógia útján: 2012. december 13‑iAlliance One International kontra Bizottság végzés, C‑593/11 P, EU:C:2012:804, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

188

Így, amennyiben a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék megsértette az őt terhelő indokolási kötelezettséget, meg kell állapítani, hogy a fellebbező által e tekintetben előadott érvek megalapozatlanok.

189

Másodsorban, amennyiben úgy kellene érteni, hogy a negyedik jogalap második részével a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta az általa a Törvényszék előtt előadott érvek értelmét, mivel azokban nem azt rótta fel a Bizottságnak, hogy megsértette az indokolási kötelezettségét, hanem azt, hogy megsértette az alaprendelet bizonyos rendelkezéseit, úgy kell tekinteni, hogy ebben az esetben a negyedik jogalap e második része a Changmao eljárási iratainak a Törvényszék általi elferdítésén alapul.

190

E tekintetben elegendő rámutatni arra, hogy a fellebbező nem fejti ki, hogy a Törvényszék milyen téves jogalkalmazást követett el az érveinek az EUMSZ 296. cikkre tekintettel történő elemzése során. Nem fejti ki azokat a jogi érveket sem, amelyek konkrétan alátámasztják a kérelmét.

191

Ennélfogva a jelen ítélet 87. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Changmao eljárási iratainak a Törvényszék általi állítólagos elferdítésére alapított érvelést mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

192

A fentiekre tekintettel a negyedik fellebbezési jogalap második részét mint részben megalapozatlant, részben pedig elfogadhatatlant el kell utasítani.

193

Ennélfogva a negyedik fellebbezési jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

194

A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

195

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése szerint – amely az említett szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó – a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

196

A jelen ügyben a Changmaót, mivel pervesztes lett, a Distillerie Bonollo és társai és a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségein felül a Distillerie Bonollo és társai és a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: