–

a bolgár kormány képviseletében T. Mitova és E. Petranova, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében F. Erlbacher, E. Rousseva és M. Wasmeier, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Unió Bírósága alapokmánya 23. cikkének értelmezésére irányul.

2

E kérelmet a BK és ZhP ellen korrupciónak minősülő cselekmények miatt indított büntetőeljárás keretében terjesztették elő.

3

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 23. cikkének első bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az [EUMSZ] 267. cikkében említett esetekben egy tagállam bíróságának az eljárás felfüggesztéséről és az ügynek a Bíróság elé utalásáról szóló határozatát az érintett bíróság közli a Bírósággal. Ezt a határozatot azután a Bíróság hivatalvezetője továbbítja a feleknek, a tagállamoknak és a[z Európai] Bizottságnak, továbbá annak az [európai] uniós intézménynek, szervnek vagy hivatalnak, amelyik meghozta azt a jogi aktust, amelynek érvényessége vagy értelmezése a jogvita tárgyát képezi.”

4

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy az alapjogvitára alkalmazandó eljárási szabályok értelmében a büntetőeljárást felfüggesztik, ha a nemzeti bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjeszt a Bíróság elé.

5

2021. február 26‑án a Spetsialirizana prokuratura (szakosított ügyészség, Bulgária) vádat emelt BK és ZhP ellen a kérdést előterjesztő bíróság előtt az általuk rendőrnyomozói minőségükben elkövetett állítólagos korrupció miatt.

6

BK kifogásolta a korrupciós cselekmény ügyészség általi jogi minősítését. A kérdést előterjesztő bíróság a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló, 2012. május 22‑i 2012/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2012. L 142., 1. o.; helyesbítés: HL 2019. L 39., 28. o.) 6. cikke (3) és (4) bekezdésének, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikke (2) bekezdésének értelmezése iránt előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult a Bírósághoz a szóban forgó bűncselekménynek a terhelt előzetes tájékoztatása nélkül történő átminősítésére vonatkozó hatáskörével kapcsolatban. Ez a kérelem képezi a C‑175/22. sz. ügy tárgyát.

7

Ezenkívül BK és ZhP vitatta a letartóztatásuk módját, valamint azt, hogy ZhP irodájában egy bizonyos pénzösszeget találtak. BK és ZhP letartóztatására szolgálati helyiségeikben került sor, ahol a folyosók videókamerákkal voltak felszerelve, amelyek rögzítették e letartóztatás egy részét, valamint a pénz fellelését.

8

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem benyújtásáig meghallgatott bizonyos, az említett letartóztatásban részt vevő vagy jelen lévő személyeket, és megvizsgálta a szóban forgó videófelvételek egy részét. E bíróság ugyanakkor hangsúlyozza, hogy legalább három további személyt kell meghallgatnia, és meg kell vizsgálnia e videófelvételek fennmaradó részét, csakúgy mint a kamera és egy rejtett mikrofon felvételeit.

9

Az említett bíróság megjegyzi, hogy technikai szempontból semmi akadálya nincs annak, hogy folytassa az előtte folyamatban lévő ügy vizsgálatát és a bizonyításfelvételt a hivatkozott tények valóságtartalmának meghatározása érdekében. Ezek a bizonyítékok nem állnak kapcsolatban a C‑175/22. sz. ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekkel. Az említett bizonyítékok beszerzését követően a kérdést előterjesztő bíróság teljes egészében felfüggeszthetné az alapeljárást mindaddig, amíg meg nem kapja a Bíróság e kérdésekre adott válaszát. E válasz kézhezvételét követően folytathatná az eljárást, adott esetben tájékoztathatná a vádlottat a szóban forgó tényállás esetleges jogi átminősítéséről, és a felek meghallgatását követően meghozhatná érdemi határozatát.

10

Mindazonáltal e bíróság arra keresi a választ, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikkére tekintettel folytathatja‑e az eljárást, különösen pedig a bizonyításfelvételt az alapügyben, miután a C‑175/22. sz. ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult a Bírósághoz.

11

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy egy előzetes döntéshozatal iránti kérelem szükségszerűen azzal jár, hogy az alapeljárást fel kell függeszteni az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben előterjesztett kérdések tekintetében. Mindemellett úgy véli, hogy ez az eljárás folytatható az említett előzetes döntéshozatalra utalás tárgyához nem tartozó szempontok tekintetében, azzal a feltétellel, hogy érdemi kérdésekben nem hozható döntés azt megelőzően, hogy a Bíróság választ adott volna e kérdésekre.

12

Ez a megközelítés lehetővé tenné az említett eljárás felfüggesztésével járó időveszteség elkerülését, ami az Alapjogi Charta 47. cikke második bekezdésének megfelelően elősegítené az észszerű időn belüli határozathozatalhoz való jog tiszteletben tartását.

13

A nemzeti bíróság elsődleges feladata az előtte folyamatban lévő ügy elbírálása, és az alapeljárás felfüggesztésének kérdését az uniós jog csak annyiban szabályozza, amennyiben e felfüggesztés a Bíróság határozata hatékony érvényesülésének biztosításához szükséges.

14

A kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy az alapeljárást teljes egészében felfüggesztette mindaddig, amíg a Bíróság választ nem ad a jelen ügyben előterjesztett kérdésre.

15

E körülmények között a Spetsializiran nakazatelen sad (szakosított büntetőbíróság, Bulgária) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a Bíróság alapokmányának 23. cikkét, hogy az arra kötelezi az [EUMSZ 267. cikk] alapján előzetes döntéshozatal iránti kérelmet benyújtó nemzeti bíróságot, hogy teljes egészében függessze fel az alapeljárást, vagy elegendő az alapeljárásnak csak azt a részét felfüggeszteni, amelyre az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés vonatkozik?”

16

2022. augusztus 5‑i levelében a Sofiyski gradski sad (szófiai városi bíróság, Bulgária) arról tájékoztatta a Bíróságot, hogy a 2022. július 27‑én hatályba lépett jogszabálymódosítást követően a Spetsializiran nakazatelen sad (szakosított büntetőbíróság) megszűnt, és hogy az e bíróság elé terjesztett egyes büntetőügyeket, köztük az alapügyet is, ezen időponttól kezdődően a Sofiyski gradski sad (szófiai városi bíróság) elé utalták.

17

A bolgár kormány azt állítja, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan, mivel a kérdést előterjesztő bíróság nem közölte a Bírósággal azokat a ténybeli és jogi elemeket, amelyek lehetővé tennék számára az uniós jog e bíróság szempontjából hasznos értelmezését.

18

E kormány rámutat különösen arra, hogy a büntetőeljárásról szóló törvénykönyv 488. cikke, amelyet az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem említ, kifejezetten a büntetőeljárás abban az esetben történő felfüggesztésére vonatkozik, ha az alapügyhöz hasonló ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztenek a Bíróság elé. E cikk értelmében, és a nemzeti bíróság által adott esetben elvégzendő vizsgálatra is figyelemmel, az alapeljárást teljes egészében fel kell függeszteni, de folytatható azt megelőzően, hogy a Bíróság határozna e kérelemről, amennyiben ez a bizonyítékok összegyűjtéséhez és megőrzéséhez szükséges.

19

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. Ekképpen a Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2022. december 15‑iVeejaam és Espo ítélet, C‑470/20, EU:C:2022:981, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

20

E tekintetben a Bíróság eljárási szabályzata 94. cikkének b) pontja értelmében az előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek a Bíróság elé terjesztett kérdések szövegén kívül tartalmaznia kell az adott ügyben esetlegesen alkalmazandó nemzeti rendelkezések tartalmát és adott esetben a vonatkozó nemzeti ítélkezési gyakorlatot. Ez a követelmény tükröződik az Európai Unió Bíróságának a nemzeti bíróságok figyelmébe ajánlott, az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek előterjesztésére vonatkozó ajánlásainak (HL 2019. C 380., 1. o.) 15. és 16. pontjában is.

21

A jelen ügyben, amint az a jelen ítélet 9. pontjában megállapításra került, a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy az alkalmazandó eljárásjog keretében milyen lehetőségekkel rendelkezik. Egyébiránt az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a megfogalmazása alapján – a nemzeti szabályozásra való hivatkozás nélkül is – hasznos válasz adható.

22

Következésképpen az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

23

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha az EUMSZ 267. cikk alapján előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő nemzeti bíróság az alapeljárásnak csak azon részét függeszti fel, amelyet a Bíróság e kérelemre adott válasza érinthet.

24

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az adott területre vonatkozó uniós szabályozás hiányában a jogalanyok számára biztosított jogok védelmének biztosítására irányuló bírósági felülvizsgálatra vonatkozó eljárási szabályok meghozatala az eljárási autonómia elve alapján az egyes tagállamok belső jogrendjébe tartozik (lásd ebben az értelemben: 1976. december 16‑iRewe‑Zentralfinanz és Rewe‑Zentral ítélet, 33/76, EU:C:1976:188, 5. pont; 2021. április 22‑iProfi Credit Slovakia ítélet, C‑485/19, EU:C:2021:313, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25

Ezt az elvet mindazonáltal az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartásával kell alkalmazni, az alkalmazandó uniós jogi rendelkezések hatékony érvényesülésének megőrzése érdekében (lásd ebben az értelemben: 2021. június 3‑iBankia ítélet, C‑910/19, EU:C:2021:433, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Konkrétabban, a tényleges érvényesülés elve értelmében a tagállamok nem gyakorolhatják eljárási autonómiájukat oly módon, hogy az gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tenné az uniós jog által biztosított jogok gyakorlását (lásd ebben az értelemben: 1983. november 9‑iSan Giorgio ítélet, 199/82, EU:C:1983:318, 14. pont; 2022. november 24‑iVarhoven administrativen sad [A megtámadott rendelkezés megsemmisítése] ítélet, C‑289/21, EU:C:2022:920, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26

Az előzetes döntéshozatali eljárást illetően emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikk a Bíróság és a tagállami bíróságok között létrehozza a bíróságok közötti párbeszédet az uniós jog egységes értelmezésének biztosítása céljából, lehetővé téve ezáltal az uniós jog koherenciájának, teljes érvényesülésének és autonómiájának, valamint végső soron a Szerződésekkel létrehozott jog sajátos jellegének biztosítását (lásd ebben az értelemben: 2022. március 29‑iGetin Noble Bank ítélet, C‑132/20, EU:C:2022:235, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság által ezen eljárás során hozott ítélet a nemzeti bíróság elé tárt jogvita elbírálásánál e bíróságra nézve kötelező erejű az uniós jog értelmezését illetően (lásd ebben az értelemben: 1977. február 3‑iBenedetti ítélet, 52/76, EU:C:1977:16, 26. pont; 2022. február 22‑iRS [Alkotmánybírósági ítéletek hatása] ítélet, C‑430/21, EU:C:2022:99, 74. pont).

28

Márpedig az említett eljárás hatékony érvényesülésének megőrzését nem teszi gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az a nemzeti szabály, amely az előzetes döntéshozatal iránti kérelem Bíróság elé terjesztésének időpontja és a Bíróság e kérelemre választ adó végzése vagy ítélete meghozatalának időpontja között lehetővé teszi az alapeljárás folytatását a kérdést előterjesztő bíróság által szükségesnek tartott, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekkel összefüggésben nem álló olyan eljárási cselekmények elvégzése érdekében, amelyek nem akadályozhatják meg a kérdést előterjesztő bíróságot abban, hogy az alapeljárás keretében teljesítse az ezen végzésben vagy ítéletben foglaltakat.

29

Ezt a megállapítást megerősíti az a tény, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megítélése, hogy az eljárás mely szakaszában célszerű ilyen kérelmet intézni a Bírósághoz (lásd ebben az értelemben: 1991. június 27‑iMecanarte ítélet, C‑348/89, EU:C:1991:278, 49. pont; 2016. április 7‑iDegano Trasporti ítélet, C‑546/14, EU:C:2016:206, 16. és 17. pont).

30

Így, mivel az előzetes döntéshozatal iránti kérelem már az alapeljárás korai szakaszában is a Bíróság elé terjeszthető, a kérdést előterjesztő bíróságnak lehetősége kell legyen arra, hogy – a Bíróság e kérelemre adott válaszáig – folytassa az eljárást az általa szükségesnek ítélt és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekkel összefüggésben nem álló eljárási cselekmények tekintetében.

31

Meg kell jegyezni, hogy ezt az érvelést követte hallgatólagosan a 2021. december 21‑iEuro Box Promotion és társai ítélet (C‑357/19, C‑379/19, C‑547/19, C‑811/19 és C‑840/19, EU:C:2021:1034). Ezen ítélet 80. pontjában ugyanis a Bíróság rámutatott, hogy miután az említett ítélet alapjául szolgáló egyik ügyben szóban forgó előzetes döntéshozatal iránti kérelmet benyújtották hozzá, hatályon kívül helyezték a kérdést előterjesztő bíróság eljárást felfüggesztő határozatát, és az alapeljárást az e kérelemben foglaltaktól eltérő kérdések tekintetében folytatták. Márpedig ugyanezen ítélet 141. pontjában a Bíróság megállapította, hogy az említett kérelem elfogadható, anélkül hogy szükségesnek tartotta volna megvizsgálni az Európai Unió Bírósága alapokmánya 23. cikkének esetleges megsértését.

32

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, ha az EUMSZ 267. cikk alapján előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő nemzeti bíróság az alapeljárásnak csak azt a részét függeszti fel, amelyet a Bíróság e kérelemre adott válasza érinthet.

33

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:

Az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, ha az EUMSZ 267. cikk alapján előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő nemzeti bíróság az alapeljárásnak csak azt a részét függeszti fel, amelyet a Bíróság e kérelemre adott válasza érinthet.