–

GV képviseletében P. R. Mbonyumutwa avocat,

–

a Caisse nationale d’assurance pension képviseletében A. Charton és M. Thewes avocats,

–

az Európai Bizottság képviseletében B.‑R. Killmann és D. Martin, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 18., EUMSZ 45. és EUMSZ 48. cikknek, valamint a 2016. április 13‑i (EU) 2016/589 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2016. L 107., 1. o.) módosított, a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5‑i 492/2011/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2011. L 141., 1. o.; a továbbiakban: 492/2006 rendelet) 7. cikke (2) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet GV francia állampolgár és a Caisse nationale d’assurance pension (országos nyugdíjbiztosítási pénztár, Luxemburg; a továbbiakban: CNAP) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy a CNAP megtagadta GV‑től élettársának halálát követően a hozzátartozói nyugellátás folyósítását.

3

A 2013. december 19‑i 1372/2013/EU bizottsági rendelettel (HL 2013. L 346., 27. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.; a továbbiakban: 883/2004 rendelet) „A rendelet alkalmazási köre” című 3. cikke az (1) bekezdésének e) pontjában előírja, hogy a 883/2004 rendelet alkalmazandó a túlélő hozzátartozói ellátásokra vonatkozó szociális biztonsági jogszabályokra.

4

Ezen irányelv „Egyenlő bánásmód” című 4. cikke értelmében:

„E rendelet eltérő rendelkezései hiányában az e rendelet hatálya alá tartozó személyeket bármely tagállam jogszabályai szerint ugyanolyan jogok illetik meg, és ugyanolyan kötelezettségek terhelik, mint az adott tagállam állampolgárait.”

5

E rendeletnek „Az ellátásokkal, jövedelmekkel, tényállásokkal és eseményekkel kapcsolatos egyenlő bánásmód” című 5. cikkének b) pontja a következőket írja elő:

„E rendelet eltérő rendelkezései hiányában, és a megállapított különös végrehajtási rendelkezések fényében a következőket kell alkalmazni:

[…]

6

A 492/2011 rendelet 7. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Valamely tagállamnak egy másik tagállam területén foglalkoztatott állampolgárát a foglalkoztatási és munkafeltételek tekintetében nem kezelhetik állampolgársága miatt a hazai állampolgároktól eltérő módon, különösen, ami a javadalmazást, a munkaviszony megszüntetését és munkanélkülivé válás esetén az újraelhelyezést vagy újrafoglalkoztatást illeti.

(2)   Az említett munkavállaló a hazai munkavállalókkal azonos szociális és adókedvezményeket élvez.”

7

A bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaival kapcsolatos ügyekben a joghatóság, az alkalmazandó jog, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló, 2016. június 24‑i (EU) 2016/1104 tanácsi rendelet (HL 2016. L 183., 30. o.; helyesbítés: HL 2017. L 113., 62. o.) felhatalmazza az élettársakat arra, hogy megállapodjanak a bejegyzett élettársi kapcsolatuk vagyonjogi hatásaira alkalmazandó jogról vagy azt megváltoztassák.

8

E rendelet „Hatály” című 1. cikke kimondja:

„(1)   E rendelet a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaira alkalmazandó.

Nem alkalmazandó különösen az adó‑, vám‑ és közigazgatási ügyekre.

(2)   E rendelet hatálya nem terjed ki a következőkre:

[…]

[…]

[…]”

9

A code de la sécurité sociale (a szociális biztonságról szóló törvénykönyv) 195. cikke értelmében:

„Az egyéb előírt feltételek sérelme nélkül hozzátartozói nyugellátásra jogosult a jelen törvénykönyv alapján nyújtott rendes öregségi nyugdíjban vagy rokkantsági nyugdíjban részesülő személy házastársa vagy a 2004. július 9‑i loi modifiée relative aux effets légaux de certains partenariats (az egyes élettársi kapcsolatok joghatásairól szóló módosított törvény) [(Mémorial A 2004, 2020. o.)] 2. cikke értelmében vett túlélő élettársa, vagy a biztosított túlélő házastársa vagy a fenti értelemben vett élettársa, amennyiben a biztosított halálának időpontjában igazolja a kockázat bekövetkeztét megelőző három évben legalább tizenkét hónapos, a 171., 173. és 173a. cikk szerinti biztosítási időszak fennállását. […]Ezen időszaknak nem kell fennállnia, ha a biztosított a biztosítási időszak alatt baleset vagy a jelen törvénykönyv rendelkezései értelmében elismert foglalkozási megbetegedés miatt hunyt el.”

10

E törvénykönyv 196. cikke értelmében:

„(1)   Hozzátartozói nyugellátás nem folyósítható a házastárs vagy – az egyes élettársi kapcsolatok joghatásairól szóló 2004. július 9‑i törvény 2. cikke értelmében vett – élettárs számára:

(2)   Az (1) [bekezdés] azonban nem alkalmazható, ha az alábbi feltételek valamelyike teljesül:

11

A 2010. augusztus 3‑i törvénnyel (Mémorial A 2010, 2190. o.) módosított, 2004. július 9‑i loi relative aux effets légaux de certains partenariats (az egyes élettársi kapcsolatok joghatásairól szóló törvény, a továbbiakban: 2004. július 9‑i törvény) 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„E törvény értelmében az élettársi kapcsolat két különböző nemű vagy azonos nemű személy (a továbbiakban: élettársak) életközössége, akik együtt élnek és a 3. cikk szerint nyilatkozatot tettek.”

12

E törvény 3. cikke értelmében:

„Azok az élettársak, akik élettársi nyilatkozatot kívánnak tenni, a közös lakóhelyük vagy tartózkodási helyük szerinti település anyakönyvvezetője előtt személyesen és közösen írásban nyilatkoznak az élettársi kapcsolatukról, és az élettársuk vagyoni jogaira vonatkozó megállapodásról, amennyiben kötöttek ilyen megállapodást.

Az anyakönyvvezető ellenőrzi, hogy a két fél megfelel‑e az e törvényben előírt feltételeknek, és amennyiben igen, mindkét élettárs részére igazolást állít ki az élettársi nyilatkozat megtételéről.

Azon személyek esetében, akiknek a születési anyakönyvi kivonatát Luxemburgban állították ki vagy írták át, az élettársi nyilatkozatot az egyes élettársak születési anyakönyvi kivonatának szélére kell feljegyezni.

Az anyakönyvvezető kérelmére a nyilatkozatot – amely adott esetben tartalmazza a megállapodás megjelölését is –, három munkanapon belül továbbítják a főügyészségnek az anyakönyvi nyilvántartásban való megőrzés és a [n]ouveau code de procédure civile (új polgári perrendtartás) 1126. és azt követő cikkeiben említett jegyzékbe történő felvétel céljából.

A bejegyzett élettársi kapcsolat a felek között a nyilatkozatnak az anyakönyvvezető általi átvételétől kezdődően hatályos, aki meghatározza annak időpontját. A bejegyzett élettársi kapcsolatra harmadik személyekkel szemben csak a nyilatkozat anyakönyvbe történő bejegyzésének napjától lehet hivatkozni.

Nagyhercegi rendelet meghatározhatja a nyilatkozat és az ahhoz csatolandó dokumentumok tartalmát és alaki követelményeit.”

13

Az említett törvény 4. cikkének szövege a következő:

„A 3. cikkben előírt nyilatkozatot a két fél az alábbi feltételek teljesítése esetén teheti meg:

A fenti 4. pont csak a nem uniós állampolgárokra vonatkozik.”

14

Ugyanezen törvény 4–1. cikke a következőt írja elő:

„Azok az élettársak, akiknek élettársi kapcsolatát külföldön jegyezték be, a parquet généraltól (főügyészség) kérhetik az anyakönyvbe és az új polgári perrendtartás 1126. cikkében és az azt követő cikkekben említett jegyzékbe való bejegyzést, feltéve, hogy az élettársi kapcsolat megkötésekor mindkét fél megfelelt a 4. cikkben előírt feltételeknek.”

Nagyhercegi rendelet meghatározhatja a nyilatkozat és az ahhoz csatolandó dokumentumok tartalmát és alaki követelményeit.”

15

Az új polgári perrendtartás 1126. cikke így rendelkezik:

„Az anyakönyvi nyilvántartásban őrzött okiratok és ítéletek kivonatait a főügyészség tárolja.

[…]”

16

A perrendtartás 1127. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az anyakönyvi nyilvántartásban őrzött okiratok és ítéletek nyilvánosságát az iratba a védelem alatt álló személy nevében, hagyományos vagy elektronikus úton történő bejegyzés biztosítja. A bejegyzés tartalmazza azt a számot, amellyel az okiratot vagy ítéletet az előző cikk második bekezdése szerinti nyilvántartásba bejegyezték.

[…]”

17

E perrendtartás 1129. cikke értelmében:

„Az anyakönyvi nyilvántartásban őrzött kivonatokról bármely kérelmező részére másolat adható. Amennyiben az iraton törlésre vonatkozó jelzés szerepel, az anyakönyvi nyilvántartásban őrzött kivonat másolata csak a legfőbb ügyész engedélyével adható ki.”

18

Az alapeljárás felperese és élettársa, mindketten Franciaországban lakóhellyel rendelkező francia állampolgárok, a tribunal d’instance de Metz (metzi bíróság, Franciaország) előtt 2015. december 22‑én szabályszerű, élettársi kapcsolatot létrehozó szerződést (a továbbiakban: PACS) kötöttek. Mindketten Luxemburgban voltak munkavállalók.

19

Az alapeljárás felperesének élettársa 2016. október 24‑én munkahelyi baleset következtében elhunyt. A felperes 2016. december 8‑án a CNAP‑tól hozzátartozói nyugellátás megállapítását kérte.

20

E kérelmet 2017. november 27‑én azzal az indokkal utasították el, hogy amíg mindkét szerződő fél életben volt, a Franciaországban bejegyzett PACS‑ot nem jegyezték be a luxemburgi nyilvántartásába, így arra harmadik személyekkel szemben nem lehet hivatkozni.

21

2020. március 18‑i ítéletével a conseil arbitral de la sécurité sociale (társadalombiztosítási választottbírósági tanács, Luxemburg) elutasította az alapeljárás felperesének a CNAP 2017. november 27‑i határozatával szemben benyújtott keresetét, amely megtagadta tőle a hozzátartozói nyugellátás folyósítását.

22

2020. június 25‑i ítéletével a conseil supérieur de la sécurité sociale (legfelsőbb társadalombiztosítási tanács, Luxemburg) helybenhagyta ezen ítéletet.

23

Az alapeljárás felperese ezen ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Cour de cassationhoz (semmítőszék, Luxemburg). E kérelem alátámasztása érdekében többek között az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó EUMSZ 18. cikknek, a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó EUMSZ 45. cikknek, valamint a 492/2011 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének a megsértésére alapított jogalapra hivatkozik.

24

2021. november 25‑i ítéletében a Cour de cassation (semmítőszék) kimondta, hogy a luxemburgi szabályozás nem valósít meg közvetlen hátrányos megkülönböztetést a luxemburgi élettársak és a más tagállam állampolgárságával rendelkező élettársak között az alapján, hogy az élettársi kapcsolat Luxemburgban vagy külföldön jött‑e létre.

25

Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróságban felmerül a kérdés, hogy esetlegesen közvetett hátrányos megkülönböztetés áll fenn, mivel a 2004. július 9‑i törvény 4–1. cikkében az élettársi kapcsolatukat más tagállamban már bejegyeztetett élettársak számára előírt azon kötelezettség, hogy azt a luxemburgi anyakönyvbe is bejegyeztessék, különösen a határ menti ingázó munkavállalókat érinti, vagyis azokat a munkavállalókat, akik szakmai tevékenységüket Luxemburgban folytatják, miközben valamely szomszédos országban rendelkeznek lakóhellyel.

26

E körülmények között határozott úgy a Cour de cassation (semmítőszék), hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Ellentétesek‑e az uniós joggal, különösen az EUMSZ 18., EUMSZ 45. és EUMSZ 48. cikkel, valamint a [492/2011] rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével valamely tagállami jog azon rendelkezései, mint például a szociális biztonságról szóló luxemburgi törvénykönyv 195. cikke, valamint a 2004. július 9‑i [törvény] 3., 4. és 4–1. cikke, amelyek a származási tagállamban érvényesen létesített és bejegyzett élettársi kapcsolatban a túlélő élettárs részére biztosított, az elhunyt élettárs által a fogadó tagállamban végzett szakmai tevékenységen alapuló túlélő hozzátartozói nyugdíj megállapítását attól a feltételtől teszi függővé, hogy az élettársi kapcsolatot az említett állam által vezetett nyilvántartásba annak ellenőrzése érdekében bejegyzik, hogy teljesítették‑e az e tagállam jogszabályai által az élettársi kapcsolat elismeréséhez és ahhoz előírt tartalmi feltételeket, hogy arra harmadik személyekkel szemben hivatkozni lehessen, míg a fogadó tagállamban létesített élettársi kapcsolatban a túlélő élettárs részére biztosított túlélő hozzátartozói nyugdíj megállapítása egyedül attól a feltételtől függ, hogy az élettársi kapcsolatot ott érvényesen létesítették és bejegyezték?”

27

Elöljáróban meg kell állapítani, hogy bár az előterjesztő bíróság kérdésében az EUMSZ 18. és EUMSZ 48. cikkre hivatkozik, azok nem relevánsak az alapeljárás keretében.

28

Ami az EUMSZ 18. cikket illeti, az állandó ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy a Szerződés e rendelkezése csak az uniós jog által szabályozott azon esetekben alkalmazható önállóan, amelyekre a Szerződés nem tartalmaz hátrányos megkülönböztetést tiltó különös szabályt. Márpedig a munkavállalók szabad mozgásának területén a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét az EUMSZ 45. cikk és a 492/2011 rendelet hajtja végre (lásd ebben az értelemben: 1989. május 30‑iBizottság kontra Görögország ítélet, 305/87, EU:C:1989:218, 12. és 13. pont; 2012. október 25‑iPrete ítélet, C‑367/11, EU:C:2012:668, 18. és 19. pont).

29

Ami az EUMSZ 48. cikket illeti, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy e rendelkezésnek nem egy önmagában érvényesülő jogszabály kimondása a célja, hanem jogalapot képez a szociális biztonság területén a munkavállalók szabad mozgásának megállapításához szükséges intézkedések elfogadásához (lásd ebben az értelemben: 2011. március 10‑iCasteels ítélet, C‑379/09, EU:C:2011:131, 14. pont). Az ilyen intézkedéseket jelenleg a 883/2004 rendelet tartalmazza.

30

Ezért meg kell állapítani, hogy az előterjesztő bíróság egyetlen kérdésével lényegében arra vár választ, hogy az EUMSZ 45. cikket és a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes a fogadó tagállam olyan szabályozása, amely előírja, hogy a valamely másik tagállamban érvényesen létrejött és bejegyzett élettársi kapcsolat esetén az elhunyt élettárs által az első tagállamban végzett szakmai tevékenységen alapuló hozzátartozói nyugellátásnak a túlélő élettárs részére történő nyújtása az élettársi kapcsolatnak a fogadó állam által vezetett nyilvántartásba való előzetes bejegyzésétől függ.

31

Az EUMSZ 45. cikknek és a 492/ 2011 rendelet 7. cikkének az értelmezését illetően az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az egyenlő bánásmód e rendelkezésekben szereplő szabálya nemcsak az állampolgárság alapján történő nyilvánvaló hátrányos megkülönböztetést tiltja, hanem minden olyan rejtett módon való hátrányos megkülönböztetést is tilt, amely egyéb megkülönböztető kritériumok alkalmazása által ténylegesen ugyanarra az eredményre vezet (lásd ebben az értelemben: 1974. február 12‑iSotgiu ítélet, 152/73, EU:C:1974:13, 11. pont; 2019. március 13‑iGemeinsamer Betriebsrat EurothermenResort Bad Schallerbach ítélet, C‑437/17, EU:C:2019:193, 18. pont).

32

Ezen összefüggésben a Bíróság rámutatott arra, hogy a nemzeti jog valamely rendelkezése, még ha állampolgárság szerinti különbségtétel nélkül alkalmazandó is, közvetetten hátrányosan megkülönböztetőnek tekintendő, amennyiben jellegénél fogva inkább a más tagállamok állampolgárságával rendelkező munkavállalókat érintheti, mint a belföldi munkavállalókat, és következésképpen fennáll annak a veszélye, hogy különösen az előbbieket hozza hátrányosabb helyzetbe, kivéve ha azt objektív okok igazolják, és az arányos az elérni kívánt céllal (lásd ebben az értelemben: 1996. május 23‑iO’Flynn ítélet, C‑237/94, EU:C:1996:206, 20. pont; 2019. március 13‑iGemeinsamer Betriebsrat EurothermenResort Bad Schallerbach ítélet, C‑437/17, EU:C:2019:193, 19. pont).

33

A luxemburgi szabályozás – a jelen ügyben alkalmazott formájában – a másik tagállam vonatkozó szabályai szerint ez utóbbi tagállamban létrejött és bejegyzett élettársi kapcsolat tekintetében olyan feltételt ír elő, amely nem vonatkozik a Luxemburgban létrejött élettársi kapcsolatra.

34

A CNAP ugyanis a 2004. július 9‑i törvény 4–1. cikkét alkalmazta, amikor megkövetelte, hogy a másik tagállamban már bejegyzett élettársi kapcsolatot a luxemburgi anyakönyvi nyilvántartás is tartalmazza, ami azt jelenti, hogy az élettársaknak ilyen irányú kérelmet kell benyújtaniuk a luxemburgi főügyészséghez. Kétségtelen, hogy Luxemburgban létrejött és bejelentett élettársi kapcsolat is szerepel a luxemburgi anyakönyvi nyilvántartásban, de e törvény 3. cikke értelmében erre a bejegyzésre az „anyakönyvvezető kérelmére” kerül sor. E bejegyzésre így automatikusan kerül sor, annak az anyakönyvvezetőnek a kezdeményezésére, amely előtt az élettársi kapcsolatról nyilatkozatot tettek. Mivel e szabályozás alkalmas arra, hogy más tagállamok állampolgárait hátrányos helyzetbe hozza, állampolgárságon alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetést valósít meg.

35

Meg kell tehát vizsgálni, hogy ez az egyenlőtlen bánásmód objektíve igazolt és arányos‑e.

36

E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy az alapügyben szóban forgó luxemburgi szabályozás lehetővé teszi e tagállam hatóságai számára, hogy ellenőrizzék a szociális biztonságról szóló törvénykönyv által az élettársnak járó hozzátartozói nyugellátás nyújtásához előírt érdemi feltételek tiszteletben tartását, és biztosítja az élettársi kapcsolat harmadik személyekkel szembeni érvényesíthetőségét. A tagállam joggal győződhet meg arról, hogy az állami forrásokból finanszírozott és az élettárs halála miatt a túlélő élettársnak nyújtott hozzátartozói nyugellátást csak olyan személy részére folyósítsák, aki bizonyítani tudja, hogy valóban az elhunyt munkavállaló élettársa.

37

Mindemellett a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti szabályozás csak akkor alkalmas a követett cél megvalósításának biztosítására, ha ténylegesen is megfelel az annak következetes és szisztematikus megvalósítására irányuló igénynek (lásd ebben az értelemben: 2009. március 10‑iHartlauer ítélet, C‑169/07, EU:C:2009:141, 55. pont; 2019. július 11‑iA ítélet, C‑716/17, EU:C:2019:598, 24. pont).

38

Márpedig a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy az alapeljárásban nem vitatatott, hogy tiszteletben tartották a luxemburgi szociális biztonságról szóló törvénykönyv által ahhoz megkövetelt érdemi feltételeket, hogy a túlélő élettárs élettársának halála miatt hozzátartozói nyugellátásban részesülhessen. A CNAP kizárólag azzal az indokkal igazolta ezen ellátásnak az alapeljárás felperesétől való megtagadását, hogy a felperes és élettársa közötti élettársi kapcsolat nem volt bejegyezve a luxemburgi anyakönyvi nyilvántartásba.

39

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a más tagállamokban kötött élettársi kapcsolatoknak a luxemburgi anyakönyvi nyilvántartásba való bejegyzése nem kötelezettség, hanem lehetőség. A 2004. július 9‑i törvény 4–1. cikke ugyanis úgy rendelkezik, hogy az élettársak nyilvántartásba vétel iránti kérelmet nyújthatnak be a főügyészséghez. Márpedig, amint arra az Európai Bizottság észrevételeiben rámutatott, az ilyen bejegyzés – kötelező jelleg hiányában – nem tekinthető koherens módon elengedhetetlen alaki követelménynek annak ellenőrzéséhez, hogy a másik tagállamban bejegyzett élettársi kapcsolat megfelel‑e a 2004. július 9‑i törvény által megkövetelt érdemi feltételeknek, és az ilyen élettársi kapcsolat harmadik személyekkel szembeni érvényesíthetőségének biztosításához.

40

Mindenesetre a hozzátartozói nyugellátás azon az alapon történő megtagadása, hogy a nyugdíjkérelem alapját képező élettársi kapcsolatot nem vették nyilvántartásba Luxemburgban, meghaladja az elérni kívánt cél megvalósításához szükséges mértéket, és így sérti a jelen ítélet 32. pontjában felidézett arányosság elvét.

41

Egyrészt ugyanis, amint az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, az azon tagállam illetékes hatóságától származó hivatalos okirat benyújtása, amelyben az élettársi kapcsolatot létesítették, elegendő annak biztosításához, hogy ezen élettársi kapcsolat a másik tagállamnak a túlélő hozzátartozói ellátás folyósításával megbízott hatóságai előtt megtámadható legyen, kivéve ha bizonyos jelek alapján megkérdőjelezhető az okirat helytállósága (lásd analógia útján: 1997. december 2‑iDafeki ítélet, C‑336/94, EU:C:1997:579, 19. pont). Ebben az esetben ez utóbbi tagállam hatóságainak minden esetleges kételye eloszlatható lenne azáltal, hogy információkérést intéznek az említett élettársi kapcsolatot bejegyző hatóságokhoz az okirat hitelességéről való meggyőződés érdekében.

42

Másrészt, mivel az alkalmazandó nemzeti jogszabályok nem tartalmaznak feltételt a szóban forgó élettársi kapcsolat nyilvántartásba vételének határidejére vonatkozóan, semmi nem zárja ki azt, hogy e nyilvántartásba vételre – amelyet meg kell különböztetni az élettársi kapcsolatnak az ezen élettársi kapcsolat létesítési helye szerinti tagállam illetékes hatóságai általi nyilvántartásba vételétől – a hozzátartozói nyugellátás igénylésének időpontjában kerüljön sor, ami szintén lehetővé teszi az e jogszabály által elérni kívánt cél elérését. Márpedig az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem tűnik ki, hogy az alapügyben éltek volna ezzel a lehetőséggel.

43

A fentiekre tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 45. cikket és a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a fogadó tagállam olyan szabályozása, amely előírja, hogy a valamely másik tagállamban érvényesen létrejött és bejegyzett élettársi kapcsolat esetén az elhunyt élettárs által az első tagállamban végzett szakmai tevékenységen alapuló hozzátartozói nyugellátásnak a túlélő élettárs részére történő nyújtása az élettársi kapcsolatnak a fogadó állam által vezetett nyilvántartásba való előzetes bejegyzésétől függ.

44

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

Az EUMSZ 45. cikket, valamint a 2016. április 13‑i (EU) 2016/589 európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5‑i 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikkét

a következőképpen kell értelmezni:

azokkal ellentétes a fogadó tagállam azon szabályozása, amely előírja, hogy a valamely másik tagállamban érvényesen létrejött és bejegyzett élettársi kapcsolat esetén az elhunyt élettárs által az első tagállamban végzett szakmai tevékenységen alapuló hozzátartozói nyugellátásnak a túlélő élettárs részére történő nyújtása az élettársi kapcsolatnak a fogadó állam által vezetett nyilvántartásba való előzetes bejegyzésétől függ.