–

az Európai Bizottság képviseletében J. Jokubauskaitė és B. Rechena, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006. L 347., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 335., 60. o.; HL 2015. L 323., 31. o.; a továbbiakban: héairányelv) 132. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az Autoridade Tributária e Aduaneira (adó‑ és vámhatóság, Portugália; a továbbiakban: adóhatóság) és a Termas Sulfurosas de Alcafache SA (a továbbiakban: Termas Sulfurosas) között gyógyfürdőbe való beutalás jogcímén beszedett összegek hozzadottérték‑adó (héa) alóli mentessége tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

A héairányelv 131. cikke az egyetlen cikk, amely ezen irányelv „Adómentesség” című IX. címének „Általános rendelkezések” címet viselő 1. fejezetében szerepel. E cikk kimondja:

„A 2–9. fejezetben említett adómentességeket az egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül, az említett adómentességek helyes és egyszerű alkalmazása, valamint az esetleges adócsalás, adókikerülés és visszaélés megelőzése céljából a tagállamok által meghatározott feltételekkel kell alkalmazni.”

4

A héairányelv 132. cikke (1) bekezdésének b) pontja, amely az említett IX. fejezet „Egyes közhasznú tevékenységek adómentessége” című 2. szakaszában található, előírja:

„A tagállamok mentesítik az adó alól a következő ügyleteket:

[…]

[…]”

5

A héairányelv 134. cikkének szövege a következő:

„A 132. cikk (1) bekezdésének b), g), h), i), l), m) és n) pontjában meghatározott adómentesség az alábbi esetekben nem vonatkozik a termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra:

6

A Código do Imposto sobre o Valor Acrescentado (a hozzáadottérték‑adóról szóló törvénykönyv, a továbbiakban: héatörvénykönyv) 9. cikkének 2. pontja előírja, hogy mentesek a héa alól – többek között – az orvosi és egészségügyi szolgáltatások, valamint az azokhoz szorosan kapcsolódó, kórházak, klinikák, rendelők és hasonló jogalanyok által végzett ügyletek.

7

A Termas de Alcafache (Portugália) termálfürdő alapvető egészségügyi ellátást nyújtó létesítmény, amely nem tartozik a portugál nemzeti egészségügyi szolgálat alá, és nem rendelkezik kórházi kapacitással.

8

A Termas Sulfurosas biztosítja e termálfürdő üzemeltetését. Ügyfelei számára „gyógyfürdőbe való beutaló” elnevezésű szolgáltatást számláz ki, amelynek teljes összege a 2010., a 2011. és a 2012. évben 87003 euró, 72654 euró, illetve 55627,50 euró volt. Egy adóellenőrzési jegyzőkönyv alapján ezen összegek tekintetében 23%‑os mértékű, kamatokkal növelt héát állapítottak meg hivatalból.

9

Ezen adóellenőrzési jegyzőkönyv szerint a Termas Sulfurosas az ügyfél által igénybe vett szolgáltatástól függően két különböző eljárást alkalmaz.

10

A „klasszikus gyógyvizes kúrák” szolgáltatás igénybevételéhez az elvégzendő kezelések tekintetében előzetesen konzultálni kell a gyógyfürdő egyik orvosával. A konzultáció árának kiegyenlítése során az ügyfél a gyógyfürdőbe való beutalást is kifizeti, amely a folyó évre érvényes, és amely magában foglalja az előírt kezeléseket is, amely beutaló nélkül az előírt kezelések nem vehetők igénybe. A Termas Sulfurosas e befizetés után nem számít fel héát, hanem egy, a héatörvénykönyv 9. cikkének 2. pontjára való utalást tüntet fel a számlán. A Termas Sulfurosas hivatalos honlapján az szerepel, hogy a beutalók egyéni jellegűek, és céljuk az előzetes orvosi konzultáció, mivel a kezeléseket a gyógyfürdő orvosa ezt követően írja elő. A releváns adóévekben a gyógyfürdőbe való beutalásért 30 eurót, 33 eurót illetve 36 eurót számláztak ki.

11

A „spa termálnak” nevezett szolgáltatásokat illetően az előzetes orvosi konzultáció fakultatív a három napot meg nem haladó időtartamú kezelések esetében. Az ilyen típusú szolgáltatások esetében a Termas Sulfurosas nem számláz gyógyfürdőbe való beutalást, függetlenül attól, hogy történt‑e orvosi konzultáció.

12

Az adóellenőrzési jegyzőkönyvből az is kitűnik, hogy a gyógyfürdőbe való beutalás megfizetésének egyedüli ellenértéke a hidroterápiás kezelésekhez való hozzáférés, függetlenül attól, hogy e szolgáltatásokat ténylegesen nyújtják‑e. E fizetés arra jogosítja fel az ügyfeleket, hogy megvásárolhassák a kívánt kezeléseket.

13

A Termas Sulfurosas keresetet nyújtott be a Tribunal Administrativo e Fiscal de Viseu‑hoz (viseu‑i közigazgatási és adóügyi bíróság, Portugália) az adóhatóság határozata ellen, amely a gyógyfürdőbe való beutalás jogcímén fizetendő 23%‑os mértékű héa kamatokkal növelt összegének hivatalból történő megfizetését rendelte el.

14

2018. június 14‑i ítéletében a Tribunal Administrativo e Fiscal de Viseu (visieu‑i közigazgatási és adóügyi bíróság) megalapozottnak nyilvánította a Termas Sulfurosas által benyújtott keresetet.

15

E bíróság úgy ítélte meg egyfelől, hogy mivel a gyógyfürdőbe való beutalás jogcímén fizetendő összeget a gyógyvizes kezelésekhez való hozzáférés céljából szedik be, amely kezelések maguk is héamentesnek minősülnek, ezt az összeget is adómentesnek kell tekinteni, mivel azt kizárólag orvosi konzultáció után és a gyógyvizes kezelés szakorvos által történő előírását követően szedik be.

16

Másfelől az említett bíróság a „klasszikus gyógyvizes kúrák” szolgáltatásokat illetően, amelyek különféle fül‑orr‑gégészeti, légúti és reumatológiai kezeléseket foglalnak magukban, megállapította, hogy a spa termal szolgáltatástól eltérően bizonyításra került a terápiás funkció.

17

Az adóhatóság fellebbezést nyújtott be a Supremo Tribunal Administrativóhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Portugália), és elsősorban arra hivatkozott, hogy a héairányelv 132. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt adómentességet, amely rendelkezést a héatörvénykönyv 9. cikkének 2. pontja ültette át a portugál jogba, szigorúan kell értelmezni, mivel kivételt képez azon általános elv alól, miszerint az adóalany által ellenszolgáltatás fejében teljesített minden szolgáltatásnyújtás héaköteles.

18

Az adóhatóság szerint a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy még ha valamely ügylet „terápiás célját” nem kell különösen megszorítóan értelmezni, csak a szigorú értelemben vett orvosi szolgáltatásokat és az azokkal „szoros kapcsolatban” álló orvosi szolgáltatásokat lehet úgy tekinteni, hogy azok az adómentesség hatálya alá tartoznak.

19

E hatóság elsősorban a 2015. július 2‑iDe Fruytier ítéletből (C‑334/14, EU:C:2015:437) azt a következtetést vonja le, hogy egy olyan ügylet, amelyek az „elsődleges” orvosi gyógykezeléssel az ezen ítéletben megállapított kapcsolattal azonos vagy annál kevésbé szoros kapcsolatot mutatnak, nem minősül az „orvosi és egészségügyi szolgáltatásokhoz szorosan kapcsolódó ügyletnek”. A Termas Sulfurosas által a gyógyfürdőbe való beutalás jogcímén beszedett összeg nem tekinthető orvosi vagy egészségügyi szolgáltatások nyújtásához „szorosan kapcsolódó ügyletnek”.

20

A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy a Bíróság által már meghatározott kritériumokra tekintettel nem egyértelmű, hogy a felperes által gyógyfürdőbe való beutalás jogcímén beszedett összeget a héairányelv 132. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett, az orvosi és egészségügyi szolgáltatásnyújtáshoz szorosan kapcsolódónak kell minősíteni.

21

A kérdést előterjesztő bíróság szerint bizonyos olyan tényezők, mint például az a tény, hogy e beutalás magában foglalja a kórtörténetet tartalmazó egyéni betegkartonok megnyitását, amelyek jogot biztosítanak a „klasszikus gyógyvizes kúrák” közé tartozó kezelések megvásárlásához, amelyek adómentes szolgáltatás és tevékenység jellege az alapügyben nem vitatott, arra mutatnak, hogy erre a kérdésre igenlő választ kell adni.

22

E körülmények között a Supremo Tribunal Administrativo (legfelsőbb közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„A héairányelv 132. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett »szorosan kapcsolódó tevékenységek« fogalmába tartozhatnak‑e, és így héamentesnek minősülhetnek‑e az egyes igénybe vevők egyéni betegkartonjának megnyitására irányuló szolgáltatás ellenében teljesített fizetések, amely betegkarton a »klasszikus gyógyvizes kúrák« szerinti kezelések igénybe vételére jogosító kórtörténetet is tartalmazza?”

23

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a héairányelv 132. cikke (1) bekezdésének b) pontját, hogy az az ügylet, amelynek lényege egy, a kórtörténetet magában foglaló egyéni betegkarton kiállítása, amely jogot biztosít a „klasszikus gyógyvizes kúrák” közé tartozó kezelések vásárlására egy gyógyfürdőben, az e rendelkezésben előírt adómentesség hatálya alá tartozhat, mint az orvosi szolgáltatásnyújtásokhoz szorosan kapcsolódó ügylet.

24

A héairányelv 132. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a tagállamok mentesítik az adó alól a kórházi és orvosi gyógykezelést, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó olyan tevékenységeket, amelyeket közintézmények, illetve az ilyen közintézményekhez szociális tekintetben hasonló feltételek mellett működő intézmények, kórházak, orvosi gyógykezelési és diagnosztikai központok és egyéb hasonló jellegű hivatalosan elismert intézmények végeznek.

25

E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a héairányelv 132. cikkében szereplő adómentességek leírására használt kifejezéseket szigorúan kell értelmezni, mivel ezek kivételt jelentenek a főszabályhoz képest, miszerint az adóalany által ellenszolgáltatás fejében teljesített minden szolgáltatásnyújtás után héát kell fizetni. Mindazonáltal e kifejezések értelmezésének tiszteletben kell tartania a közös héarendszer lényegéből következő adósemlegesség elvének követelményeit, és meg kell felelnie az említett mentességek által követett céloknak. Így a szigorú értelmezés e szabálya nem jelenti azt, hogy az említett 132. cikkben említett adómentességek meghatározására használt kifejezéseket oly módon kell értelmezni, hogy azok ne tudják kifejteni hatásukat (2021. április 15‑iAdministration de l’Enregistrement, des Domaines et de la TVA ítélet, C‑846/19, EU:C:2021:277, 57. pont).

26

Az ítélkezési gyakorlat értelmében a 2006/112 irányelv 132. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett orvosi gyógykezelések fogalma olyan szolgáltatásokra vonatkozik, amelyek célja a betegségek és az egészségügyi zavarok diagnosztizálása, kezelése és lehetőség szerint azok gyógyítása (2003. november 6‑iDornier ítélet, C‑45/01, EU:C:2003:595, 48. pont; 2005. december 1‑jei Ygeia ítélet, C‑394/04 és C‑395/04, EU:C:2005:734, 24. pont; 2019. szeptember 18‑iPeters ítélet, C‑700/17, EU:C:2019:753, 20. pont). Ezenfelül az emberek egészségének védelme, és e körben annak megőrzése vagy helyreállítása céljából nyújtott orvosi szolgáltatásokat megilleti az e rendelkezésben előírt adómentesség (lásd ebben az értelemben: 2010. június 10‑iCopyGene ítélet, C‑262/08, EU:C:2010:328, 30. pont).

27

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy nem vitatott, hogy az alapügyben szóban forgó gyógyfürdőben a „klasszikus gyógyvizes kúrák” keretében kínált kezelések, elsősorban bizonyos fül‑orr‑gégészeti, légúti és reumatológiai kezelések gyógyászati funkcióval rendelkező és orvosilag előírt kezelése, amelyek a héairányelv 132. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett orvosi gyógykezeléseknek minősülnek.

28

Azt kell tehát meghatározni, hogy a kórtörténetet tartalmazó egyéni betegkartonok elkészítéséből álló azon ügylet, amely jogot biztosít az ilyen orvosi gyógykezelésekhez a gyógyfürdőbe való beutalás megfizetésének ellenértékeként, az orvosi gyógykezeléshez „szorosan kapcsolódó tevékenységek” fogalmába tartozik‑e.

29

Mivel a héairányelv 132. cikke (1) bekezdésének b) pontja nem határozza meg a kórházi és orvosi gyógykezeléshez „szorosan kapcsolódó tevékenységek” fogalmát (lásd ebben az értelemben: 2001. január 11‑iBizottság kontra Franciaország ítélet, C‑76/99, EU:C:2001:12, 22. pont), e rendelkezést az annak hátterét képező összefüggések, valamint a héa irányelv céljai és rendszere fényében kell értelmezni, különös tekintettel az általa előírt adómentesség ratio legisére (2021. március 4‑iFrenetikexito ítélet, C‑581/19, EU:C:2021:167, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Mindazonáltal magából az említett rendelkezés szövegéből az következik, hogy a rendelkezés nem vonatkozik olyan szolgáltatásokra, amelyek nem állnak semmilyen kapcsolatban sem a szolgáltatások címzettjeinek kórházi ápolásával, sem a részükre esetlegesen biztosított orvosi gyógykezeléssel (lásd ebben az értelemben: 2005. december 1‑jei Ygeia ítélet, C‑394/04 és C‑395/04, EU:C:2005:734, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

Ami azt a szövegkörnyezetet illeti, amelybe a héairányelv 132. cikke (1) bekezdésének b) pontja illeszkedik, emlékeztetni kell arra, hogy azt elsősorban ezen irányelv 134. cikkének a) pontja fényében kell értelmezni, amely megköveteli, hogy az érintett termékértékesítések vagy szolgáltatások mindenképpen elengedhetetlenek legyenek a kórházi ápolás és az orvosi gyógykezelés körébe tartozó ügyletek teljesítéséhez (lásd ebben az értelemben: 2005. december 1‑jei Ygeia ítélet, C‑394/04 és C‑395/04, EU:C:2005:734, 26. pont; 2007. június 14‑iHorizon College ítélet, C‑434/05, EU:C:2007:343, 38. pont; 2020. október 8‑iFinanzamt ítélet D, C‑657/19, EU:C:2020:811, 31. pont).

31

Ami a héairányelv 132. cikke (1) bekezdésének b) pontja által követett célt illeti, a Bíróság már megállapította, hogy a kórházi és orvosi gyógykezeléshez szorosan kapcsolódó tevékenységek adómentességének célja annak biztosítása, hogy az orvosi és kórházi gyógykezelés megnövekedett költségei miatt ezen ellátások ne váljanak elérhetetlenné abban az esetben, ha az ezen vagy az ezekhez szorosan kapcsolódó szolgáltatások héakötelesek lennének (2001. január 11‑iBizottság kontra Franciaország ítélet, C‑76/99, EU:C:2001:12, 23. pont; 2005. december 1‑jei, Ygeia ítélet, C‑394/04 és C‑395/04, EU:C:2005:734, 23. pont).

32

E célra figyelemmel kizárólag a kórházi és orvosi gyógykezelésekre irányuló azon szolgáltatások tartozhatnak logikusan az e rendelkezés szerinti „szorosan kapcsolódó […] tevékenységek” körébe, amelyek a szolgáltatásnyújtás folyamatában elengedhetetlenek a szolgáltatások által elérni kívánt gyógyászati célok megvalósításához, tekintettel arra, hogy kizárólag az ilyen szolgáltatások befolyásolják az egészségügyi ellátások költségeit, amelyek adómentessége elérhetővé teszi azokat az egyének számára (lásd ebben az értelemben: 2005. december 1‑jei Ygeia ítélet, C‑394/04 és C‑395/04, EU:C:2005:734, 25. pont; 2010. június 10‑iCopyGene ítélet, C‑262/08, EU:C:2010:328, 40. pont; 2015. július 2‑iDe Fruytier ítélet, C‑334/14, EU:C:2015:437, 29. pont).

33

Annak meghatározása céljából, hogy az alapügyben szereplőkhöz hasonló szolgáltatások nélkülözhetetlenek‑e az orvosi gyógykezelések elvégzéséhez, különösen azt a célt kell figyelembe venni, amely céllal az említett szolgáltatásokat nyújtják (lásd ebben az értelemben: 2001. január 11‑iBizottság kontra Franciaország ítélet, C‑76/99, EU:C:2001:12, 24. pont; 2005. december 1‑jei Ygeia ítélet, C‑394/04 és C‑395/04, EU:C:2005:734, 22. pont), valamint a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyó jogvita minden tényezőjét (2015. július 2‑iDe Fruytier ítélet, C‑334/14, EU:C:2015:437, 30. pont).

34

Ezenkívül az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy önmagában annak lehetősége, hogy a szóban forgó szolgáltatás és az orvosi gyógykezelés között jelentős időbeli eltérés állhat fenn, önmagában nem ellentétes azzal, hogy e szolgáltatás a héairányelv 132. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő adómentesség hatálya alá tartozzon. Mindazonáltal azok a tevékenységek, amelyek csupán alkalmasak – bizonyos eshetőségek megvalósulása esetén – arra, hogy szorosan kapcsolódjanak az olyan orvosi gyógykezeléshez, amely ténylegesen nem történt meg, és nincs folyamatban, vagy akár tervbe véve, nem minősíthetők az orvosi gyógykezeléshez az e rendelkezés értelmében vett „szorosan kapcsolódó” szolgáltatásoknak (lásd ebben az értelemben: 2010. június 10‑iCopyGene ítélet, C‑262/08, EU:C:2010:328, 45., 46. és 50. pont).

35

A jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróság szerint az alapügyben szóban forgó ügylet lényege egy kórtörténetet tartalmazó egyéni betegkarton elkészítése, amely „klasszikus gyógyvizes kúrák” keretében történő orvosi gyógykezelések vásárlására jogosít fel.

36

A kérdést előterjesztő, a tények értékelésére kizárólagos hatáskörrel rendelkező, bíróság feladata, hogy meghatározza ezen ügylet és az említett egyéni betegkartonon szereplő információk jellegét, valamint azok célját.

37

Abban az esetben, ha az említett ügylet lényege egy olyan egyéni betegkarton kiállítása, amely az ügyfél egészségi állapotára és az előírt, tehát tervezettnek tekinthető gyógykezelésekre, e kezelések elvégzésének módozataira vonatkozó, valamint olyan adatokat tartalmazó kórtörténetet foglal magában, amelyek tanulmányozása elengedhetetlen az előírt orvosi ellátás nyújtásához és a kitűzött terápiás célok eléréséhez, az ilyen tevékenység az ezen orvosi gyógykezeléshez a héairányelv 132. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében véve „szorosan kapcsolódónak” tekinthető.

38

Abban az esetben viszont, ha a gyógyfürdőbe való beutalás ellenértéke kizárólag az előírt gyógykezelések megvásárlásának lehetőségéből áll, vagy ha a kórtörténetet magában foglaló egyéni betegkarton tartalma nem elengedhetetlen e gyógykezelések nyújtásához és a kitűzött terápiás célok eléréséhez, az ilyen tevékenységet nem lehet úgy tekinteni, mint amely a héairányelv 132. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében véve „szorosan kapcsolódik” az orvosi gyógykezeléshez, függetlenül attól a ténytől, hogy a gyógyfürdőbe való beutalás megfizetése nélkül az előírt kezelések nem hozzáférhetőek.

39

Ha a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy az alapügyben szóban forgó ügylet ténylegesen elengedhetetlen szakaszát képezi az orvosi gyógykezelési szolgáltatások nyújtása folyamatának az ez utóbbiak által követett terápiás célok eléréséhez, és így az orvosi gyógykezeléshez szorosan kapcsolódó ügyletnek minősül, akkor azt kell megvizsgálnia, hogy e tevékenységet a héairányelv 132. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett intézmény végzi‑e az e cikkben előírt feltételek mellett.

40

A héairányelv 132. cikke (1) bekezdésének b) pontjából ugyanis az következik, hogy ha nem közintézményekről van szó, a kórházi és orvosi gyógykezelés, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó ügyletek akkor mentesülnek az adó alól, amennyiben azokat az ilyen közintézményekéhez „szociális tekintetben hasonló feltételek mellett” működő intézmények, mint „kórházak, rendelőintézetek, egészségügyi ellátási és diagnosztikai központok és egyéb hasonló jellegű hivatalosan elismert intézmények” végzik.

41

A jelen ügyben, mivel az alapügyben szóban forgó gyógyfürdő nyilvánvalóan nem minősül kórházi létesítménynek, a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az abban végzett orvosi gyógykezeléseket, valamint az azokhoz szorosan kapcsolódó tevékenységeket a közintézményekéhez „szociális tekintetben hasonló feltételek mellett” nyújtják‑e, illetve a héairányelv 132. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett orvosi gyógykezelési és diagnosztikai központokban vagy egyéb hasonló jellegű hivatalosan elismert intézményekről van‑e szó, oly módon, hogy az e cikkben előírt valamennyi feltétel teljesül.

42

A fentiekre figyelemmel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a válasz kell adni, hogy a héairányelv 132. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az az ügylet, amelynek lényege egy, a kórtörténetet magában foglaló egyéni betegkarton kiállítása, amely jogot biztosít a „klasszikus gyógyvizes kúrák” közé tartozó orvosi gyógykezelések vásárlására egy gyógyfürdőben, az e rendelkezésben előírt héamentesség hatálya alá tartozhat, mint az orvosi szolgáltatásnyújtásokhoz szorosan kapcsolódó ügylet, amennyiben e betegkartonok tartalmazzák az ügyfél egészségi állapotára, az előírt tervezett kezelésekre, valamint az e kezelések elvégzésének módozataira vonatkozó adatokat, amely adatok tanulmányozása elengedhetetlen az előírt orvosi gyógykezelések nyújtásához és a kitűzött terápiás célok eléréséhez. Az említett orvosi gyógykezeléseket, valamint az azokhoz szorosan kapcsolódó tevékenységeket ezenfelül e 132. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett, a közintézményekhez szociális tekintetben hasonló feltételek mellett működő orvosi gyógykezelési és diagnosztikai központokban vagy egyéb hasonló jellegű, hivatalosan elismert intézményekben kell végezni.

43

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:

A közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv 132. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az az ügylet, amelynek lényege egy, a kórtörténetet magában foglaló egyéni betegkarton kiállítása, amely jogot biztosít a „klasszikus gyógyvizes kúrák” közé tartozó kezelések vásárlására egy gyógyfürdőben, az e rendelkezésben előírt hozzáadottértékadó‑mentesség hatálya alá tartozhat, mint az orvosi szolgáltatásnyújtásokhoz szorosan kapcsolódó ügylet, amennyiben e betegkarton tartalmazza az egészségi állapotra és az előírt tervezett kezelésekre vonatkozó adatokat, és feltünteti e kezelések elvégzésének módozatait, amely adatok tanulmányozása elengedhetetlen e kezelések elvégzéséhez és a kitűzött terápiás célok eléréséhez. Az említett orvosi gyógykezeléseket, valamint az azokhoz szorosan kapcsolódó tevékenységeket ezenfelül az e 132. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett, a közintézményekéhez szociális tekintetben hasonló feltételek mellett működő orvosi gyógykezelési és diagnosztikai központokban vagy egyéb hasonló jellegű, hivatalosan elismert intézményekben kell végezni.