–

a „Visma Enterprise” SIA képviseletében Z. Norenberga,

–

a Konkurences padome képviseletében V. Hitrovs,

–

a lett kormány képviseletében kezdetben K. Pommere, V. Soņeca és L. Juškeviča, később K. Pommere, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében kezdetben N. Khan, P. Berghe és I. Naglis, később N. Khan és P. Berghe, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2010. április 20‑i 330/2010/EU bizottsági rendelet (HL 2010. L 102., 1. o.) 2. cikkének és 4. cikke b) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a „Visma Enterprise” SIA (korábban „FMS Software” SIA és „FMS” SIA) és a Konkurences padome (versenytanács, Lettország) között ez utóbbinak a lett versenyjog „Visma Enterprise” által elkövetett megsértése miatt a „Visma Enterprise”‑zal szemben bírságot kiszabó határozata tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 330/2010 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„(1)   A Szerződés 101. cikkének (3) bekezdése alapján és e rendelet rendelkezéseire is figyelemmel a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazandó a vertikális megállapodásokra.

[…]”

4

A Konkurences likums (versenytörvény) 11. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Tilos és létrejötte időpontjától kezdődően semmis minden, a piaci szereplők közötti olyan megállapodás, amelynek célja vagy hatása a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása Lettország területén; ilyen megállapodásnak minősül:

5

E törvény 11. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy érvényesnek tekinthetők azok a megállapodások, amelyek az áruk gyártásának vagy értékesítésének javulásához vagy a gazdasági fejlődéshez vezetnek, és ezért a fogyasztók javát szolgálják, és az e cikk (1) bekezdésében előírt tilalom nem vonatkozik az ilyen megállapodásokra, feltéve, hogy azok nem rónak az érintett gazdasági szereplőkre olyan korlátozásokat, amelyek nem szükségesek a fent hivatkozott célok eléréséhez, és nem teszik lehetővé a verseny megszüntetését az érintett piac jelentős részén.

6

Az említett törvény 11. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy a Ministru Kabinets (minisztertanács, Lettország) meghatározza a piaci szereplők azon megállapodásait, amelyek nem sértik jelentősen a versenyt, valamint azon kritériumokat, amelyek alapján a piaci szereplők közötti megállapodásokra nem vonatkoznak az e cikk (1) bekezdésében említett tilalmak.

7

A versenytörvény 11. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott Ministru kabineta noteikumi Nr.797 „Noteikumi par atsevišķu vertikālo vienošanos nepakļaušanu Konkurences likuma 11.panta pirmajā daļā noteiktajam vienošanās aizliegumam” (egyes vertikális megállapodásoknak a versenytörvény 11. cikkének (1) bekezdésében előírt kartelltilalom alóli mentességére vonatkozó rendelkezésekről szóló, 2008. szeptember 29‑i 797. sz. minisztertanácsi rendelet; a továbbiakban: 797/2008 rendelet) a vertikális megállapodások bizonyos típusaira alkalmazandó, és e tekintetben mentességeket ír elő.

8

A 797/2008 rendelet 8.2.1. pontja kivételes esetekben lehetővé teszi az aktív értékesítés (a forgalmazók azon magatartása, hogy korlátlan területen vagy korlátlan számú ügyfelet illetően aktívan keresnek ügyfeleket) korlátozását, de tiltja a passzív értékesítés (olyan esetek, amikor a forgalmazót olyan ügyfél keresi meg, aki nem tartozik a kizárólag az említett forgalmazó számára fenntartott területre vagy ügyfélkörbe) korlátozását.

9

A versenytörvény 11. cikke (1) bekezdésének az FMS Software, az „RGP” SIA, a „Zemgales IT centrs” SIA, a „PC Konsultants” SIA, a „Guno M” SIA, a „Softserviss” SIA, az „I. R. Finanses” SIA, az FMS, a „FOX” SIA egyes gyakorlataira való alkalmazásáról szóló, 2013. december 9‑i határozattal (a továbbiakban: vitatott határozat) a versenytanács az FMS Software‑t és az FMS‑t egyetemlegesen 45000 lett lat (LVL) (hozzávetőleg 64000 euró) bírság megfizetésére kötelezte.

10

E határozatban a versenytanács megállapította, hogy az FMS Software, amely a Horizon és Horizon Start számviteli szoftverekhez fűződő szerzői jogok jogosultja, több forgalmazóval olyan megállapodást kötött az említett szoftverek forgalmazására, amely az értékesítési eljárásban előnyt biztosított egyes forgalmazók számára, ami korlátozta az e forgalmazók közötti versenyt. Az FMS átvette az FMS Software egyik üzleti tevékenységét, amellyel összefüggésben a versenyjog megsértését állapították meg.

11

Az FMS Software és forgalmazói közötti, a Horizon és Horizon Start számviteli szoftverek forgalmazására vonatkozó együttműködési szerződések, valamint az e társaság és az említett forgalmazók közötti 2011. évi szabványos együttműködési szerződés egy példányának vizsgálatát követően a versenytanács megállapította, hogy ez utóbbi szerződés 4.1. kikötése előírja, hogy a végfelhasználóval való értékesítési eljárás kezdetén a forgalmazó köteles nyilvántartásba venni a potenciális ügyletet az FMS Software által létrehozott adatbázisban egy szabványos elektronikus űrlap elküldésével, amely a felhasználóra vonatkozó bizonyos információkat pontosít. E kikötés értelmében azt a forgalmazót, aki elsőként vette nyilvántartásba a potenciális ügyletet a végfelhasználóval, elsőbbség illeti meg az értékesítési ügylet lefolytatását illetően, kivéve ha ezt e felhasználó ellenzi. Az említett kikötés azt is előírta, hogy ezen elsőbbséget a potenciális ügylet nyilvántartásba vételétől számított hat hónapig fenn kell tartani (a továbbiakban: szóban forgó megállapodás).

12

A versenytanács úgy ítélte meg, hogy az FMS Software forgalmazóinak potenciális ügyfeleire vonatkozó adatbázis létrehozása nem tilos, de az „értékesítési ügylet elsőbbségéből” eredő, a potenciális ügyfelet nyilvántartásba vevő forgalmazónak biztosított előny a forgalmazók közötti kapcsolatok szabályozásának fennállásáról tanúskodik, amely szerint kizárólag az FMS Software‑t elsőként értesítő forgalmazó valósíthat meg egy adott időszakban értékesítési műveletet ezen ügyféllel, feltéve, hogy ez utóbbi nem ellenzi azt. A szóban forgó megállapodás célja a Horizont és Horizon Start számviteli szoftverek forgalmazása keretében a forgalmazók közötti verseny korlátozása volt. Tekintettel arra, hogy a nyilvántartásba vétel olyan potenciális ügyfeleket érint, akiknek a szóban forgó terméket még nem értékesítették, a forgalmazók nem tudnak versenyezni abból a célból, hogy a számviteli szoftvereket vonzóbb feltételek mellett kínálják. Ez ugyanis korlátozza az ügyfelek számára a forgalmazók közötti versenyből származó előnyöket, így a szóban forgó megállapodás által előírt előny biztosítása, amely a piac ügyfélalapú felosztásával egyenértékű, a számviteli szoftverek forgalmazói közötti verseny korlátozására irányul. E megállapodás célja a verseny korlátozása, következésképpen nem szükséges megvizsgálni, sem bizonyítani, hogy e megállapodás korlátozó hatást gyakorol‑e a versenyre, sem pedig annak tényleges alkalmazását vagy végrehajtását bizonyítani.

13

Ezenkívül a versenytanács úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó megállapodás nem mentesül a versenytörvény 11. cikkének (1) bekezdésében előírt tilalom alól a 797/2008 rendelet 8.2.1. pontja alapján, mivel korlátozza azt az ügyfélkört, amelynek a forgalmazók értékesíthetik a Horizon és Horizon Start számviteli szoftvereket.

14

A versenytanács szerint az így megállapított jogsértés több mint öt évig tartott, és az FMS Software kezdeményezésére véget ért. E hatóság ezenkívül úgy ítélte meg, hogy nem megfelelő és nem is szükséges e jogsértésért felelősségre vonni a szóban forgó megállapodásban részes többi felet, vagyis az FMS Software forgalmazóit, mivel azok nem vettek aktívan részt a megállapodás megkötésében, és piaci erejük e társasághoz képest jelentéktelen volt.

15

A Visma Enterprise keresetet indított az Administratīvā apgabaltiesa (regionális közigazgatási bíróság, Lettország) előtt a vitatott határozat megsemmisítése iránt, többek között arra hivatkozva, hogy e határozat a szóban forgó megállapodás értékelésére, a megállapodás céljának értelmezésére, valamint az annak értékelésére szolgáló kritériumok értelmezésére vonatkozó anyagi jogi hibákat tartalmaz, hogy bizonyos vertikális megállapodások mentesülnek‑e a versenytörvény 11. cikkének (1) bekezdésében előírt kartelltilalom alól.

16

A Visma Enterprise szerint a szóban forgó megállapodás nem szünteti meg a forgalmazók közötti versenyt, mivel nem akadályozza meg őket abban, hogy ajánlataikat közöljék egy már nyilvántartásba vett ügyféllel. E megállapodáson kívül semmilyen olyan körülmény nem áll fenn, amely a feleknek a piac ügyfélalapú felosztására irányuló közös céljáról árulkodna. A forgalmazókat ugyanis nem tájékoztatják a vevők nyilvántartásba vétel révén történő fenntartásáról.

17

A Visma Enterprise arra is hivatkozott, hogy valamely kartell fennállásának bizonyításához a versenytanácsnak azonosítania kellett volna a jogsértés két vagy több elkövetőjét. Az, hogy e hatóság kizárta a Visma Enterprise forgalmazóinak a megállapított jogsértésért való felelősségét, megerősíti, hogy nem történt jogsértés. Ezenkívül az a tény, hogy a forgalmazók nem voltak aktívak a szóban forgó megállapodás megkötésekor, és az FMS Software‑hez képest piaci erejük jelentéktelen volt, nem teszi lehetővé a versenytörvény 11. cikkének (1) bekezdésében foglalt tilalom megsértéséért fennálló felelősségük kizárását. Egyébiránt a versenytanácsnak kell először is azt értékelnie, hogy az FMS Software és a forgalmazói közötti együttműködés feltételei mentességben részesülnek‑e, vagy sem, és csak másodszor azt, hogy a versenytörvény 11. cikkének (1) bekezdése alkalmazható‑e, vagy sem.

18

A versenytanács azt állította, hogy a szóban forgó megállapodás célja az ügyfelek elosztása a forgalmazók között a nyilvántartásba vételtől számított hat hónapra, és a forgalmazók közötti verseny megszüntetése volt. Célja miatt a verseny korlátozására irányul, mivel különösen a Visma Enterprise nem hivatkozott egyetlen olyan indokra sem, amely alátámasztaná, hogy korlátozni kell egy forgalmazó azon jogát, hogy szolgáltatásait egy másik forgalmazó által fenntartott ügyfélnek kínálja.

19

2015. május 8‑i ítéletével az Administratīvā apgabaltiesa (regionális közigazgatási bíróság) részben helyt adott a Visma Enterprise keresetének, és hatályon kívül helyezte a vitatott határozatnak a bírság megfizetésére való egyetemleges kötelezésre vonatkozó részét. E bíróság arra kötelezte a versenytanácsot, hogy hozzon új közigazgatási aktust, amelynek célja az FMS Software‑rel szembeni bírság kiszabása, és a bírság kiszámításánál hagyja figyelmen kívül az FMS Software‑nek a vitatott határozat elfogadását megelőző utolsó pénzügyi évre vonatkozó nettó árbevételét. A bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasította.

20

A Visma Enterprise és a versenytanács is felülvizsgálati kérelmet nyújtott be ezen ítélettel szemben.

21

2017. június 16‑i ítéletével a Senāta Administratīvo lietu departaments (legfelsőbb bíróság, közigazgatási kollégium, Lettország) hatályon kívül helyezte az Administratīvā apgabaltiesa (regionális közigazgatási bíróság) 2015. május 8‑i ítéletét, és a szóban forgó ügyet új határozat hozatala céljából visszautalta e bírósághoz.

22

Az alapeljárásban részt vevő felek kiegészítő beadványokat nyújtottak be.

23

A Visma Enterprise többek között arra hivatkozott, hogy a kérelmét elsőként benyújtó forgalmazónak biztosított elsőbbség a Visma Enterprise által az ajánlat és a műszaki megoldások kidolgozásához nyújtott támogatásban áll. E megállapodás semmilyen olyan ígéretet nem tartalmazott a Visma Enterprise részéről, amely szerint a nyilvántartásba vétel biztosítja, hogy a többi forgalmazó ne tegyen ajánlatot egy adott ügyfélnek, vagy hogy a Visma Enterprise nem fog tárgyalni más forgalmazókkal egy konkrét ügyfélről. Ugyanígy a megállapodás nem ír elő semmilyen kényszerítő vagy büntető intézkedést. A Visma Enterprise egyáltalán nem akadályozza meg a többi forgalmazót abban, hogy értékesítési ügyleteket folytassanak le olyan ügyfelekkel, amelyek részére a Visma Enterprise egyik forgalmazója már nyújtott szolgáltatásokat. A forgalmazókat a „érkezési sorrend” elve alapján kezelik, ami biztosítja az egyenlő bánásmódot. Másfelől az adott forgalmazóval való együttműködés nem fosztja meg az ügyfelet attól a lehetőségtől, hogy később egy másik forgalmazótól szerezzen be számviteli szoftverre vonatkozó engedélyt. Sem a Visma Enterprise, sem a forgalmazók nem akadályozzák meg a vevőt abban, hogy forgalmazót váltson. Az ügyfél olyan forgalmazóval is köthet szerződést, aki nem elsőként vette őt nyilvántartásba, ami kizárja a piacfelosztás lehetőségét.

24

A szóban forgó megállapodás arra ösztönzi a forgalmazókat, hogy aktívan részt vegyenek a számviteli szoftverek forgalmazásában azáltal, hogy egymással versenyezve aktív értékesítési tevékenységet folytatnak. Ezt a szóban forgó ágazat és termék jellegzetességei, valamint az a sajátosság teszi szükségessé, hogy a forgalmazási rendszer több, a piacon azonos funkciót betöltő forgalmazó egyidejű tevékenységét foglalja magában. A nyilvántartási rendszer célja annak biztosítása, hogy a termék ügyfél részére történő eljuttatása és a számára nyújtott szolgáltatások hatékonyak és minőségiek legyenek, valamint a forgalmazók munkája ellenőrzésének biztosítása, mivel ez utóbbiak önmagukban nem tudják felmérni az ügyfeleknek nyújtott szolgáltatások sajátosságait.

25

Így a nyilvántartásba vétel azáltal, hogy biztosítja a Visma Enterprise megfelelő időben történő értesítését, és lehetővé teszi számára a forgalmazó ismeretei hiányosságainak pótlását, annak elkerülésére irányul, hogy a termék hírneve sérüljön, vagy hogy az ügyfél téves benyomást szerezzen a szoftverre és annak funkcióira vonatkozóan. Egy hozzáértő forgalmazó által nyújtott minőségi szolgáltatással a Visma Enterprise erőforrásokat takarít meg.

26

A szóban forgó megállapodás célja tehát az, hogy ösztönözze a Visma Enterprise‑tól ügyleteket kérő forgalmazók tevékenységét, hogy a Visma Enterprise a várható bevételeket, valamint a potenciális ügyfelek tevékenységi körét és érdekeit figyelembe véve tervezhesse bevételeit, azonosíthassa a potenciális ügyfeleket, dönthessen a termékfejlesztésbe történő beruházásokról, valamint a forgalmazó kérésére gyártói kedvezményt nyújtson az ügyfélnek. E megállapodás tehát jogszerű célt követ, mivel lehetővé teszi a forgalmazóval való együttműködés megszervezését, a termék vevő igényeinek való megfelelésének értékelését, a forgalmazókkal való méltányos együttműködés módjainak kialakítását és a források észszerű felhasználását.

27

A versenytanács azt válaszolta, hogy a Visma Enterprise összehangoltan osztja el az ügyfeleket a forgalmazók között. Nincs észszerű és gazdaságilag indokolt magyarázat a nyilvántartásba vételi eljárás megindítására még azt megelőzően, hogy a potenciális ügyfél megerősítette volna azon szándékát, hogy a Visma Enterprise által kifejlesztett szoftvert használni kívánja. A potenciális ügyfelek azonosítására és a termékfejlesztéshez szükséges beruházások értékelésére csak akkor kerülhet sor, ha a végfelhasználó beleegyezett a forgalmazott szoftver használatának megkezdésébe.

28

A Visma Enterprise nem ellenőrzi a forgalmazók tevékenységét és hozzáértését a szoftver viszonteladása keretében. Ellenőrzi a forgalmazók ismereteit, mielőtt megkezdené velük az együttműködést, és rendszeresen szemináriumokat szervez a forgalmazók számára, hogy kiegészítsék ismereteiket és fejlesszék készségeiket. A szóban forgó megállapodásban szereplő „kivéve ha azt a végfelhasználó ellenzi” kifejezés nem releváns a versenykorlátozó hatások bizonyítására vonatkozó követelmény értékelése szempontjából. Az ügyfél valószínűsíthető magatartásának értékelése annak vizsgálatát jelentené, hogy a vitatott kikötést ténylegesen alkalmazták‑e. Márpedig e kikötés alkalmazását nem kell figyelembe venni, kivéve, ha a versenykorlátozás fennállását egy harmadik fél akaratnyilvánításától akarnánk függővé tenni.

29

A versenytanács ezenkívül azt állította, hogy a szóban forgó megállapodás végrehajtása nem hoz létre sem kizárólagos forgalmazási rendszert, sem szelektív forgalmazási rendszert. Ezért nincs szükség a passzív értékesítésre vonatkozó korlátozások fennállásának értékelésére.

30

2018. szeptember 13‑i ítéletével az Administratīvā apgabaltiesa (regionális közigazgatási bíróság) elutasította a keresetet, és megállapította, hogy a vitatott határozat jogszerű és megalapozott. E bíróság, miután értékelte a „kivéve ha azt a végfelhasználó ellenzi” kifejezés szóban forgó megállapodásba való beszúrásának jelentőségét, elutasította azt azzal az indokkal, hogy e kifejezés formális jellegű, és a végfelhasználónak nincs tudomása az ügyfélkör felosztására vonatkozó megállapodásról. Az említett bíróság szerint valamely kartell megállapítása nem függ az ügyfelek magatartásától, kivéve a horizontális megállapodások esetében, amelyekben a kartell fennállása csak akkor állapítható meg, ha az ügyfelek az érintett összejátszáson alapuló áron vásárolnak termékeket.

31

A Visma Enterprise felülvizsgálati kérelmet nyújtott be ezen ítélettel szemben.

32

2019. november 26‑i ítéletével a Senāta Administratīvo lietu departaments (legfelsőbb bíróság, közigazgatási kollégium) hatályon kívül helyezte az Administratīvā apgabaltiesa (regionális közigazgatási bíróság) 2018. szeptember 13‑i ítéletét.

33

A Senāta Administratīvo lietu departaments (legfelsőbb közigazgatási bíróság, közigazgatási kollégium) úgy ítélte meg, hogy az Administratīvā apgabaltiesa (regionális közigazgatási bíróság) nem értékelte megfelelően a szóban forgó megállapodás jogi és gazdasági hátterét. E megállapodás jellege, hatálya és korlátai tükröződnek a megállapodásnak a kartellben részt vevő felek által tervezett végrehajtási módjaiban, és ez magában foglalja azt is, ahogyan az ügyfelek esetleges kifogásait érzékelni fogják, és ahogyan e kifogások befolyásolni fogják az eladó mérlegelési mozgásterét. Ezenkívül nincs jelentősége annak, hogy az ügyfél tudott‑e azon kikötés létezéséről, amely lehetővé teszi számára, hogy általánosságban ellenezze azon forgalmazó elsőbbségét, aki elsőként vette őt nyilvántartásba, vagy általános jelleggel a szóban forgó megállapodás tartalmáról.

34

Ezzel szemben az számít, hogy a forgalmazóknak hogyan kell eljárniuk az értékesítési eljárás keretében, ha ilyen kifogásokat kapnak. E kérdést mind a megállapodás szövege, mind annak végrehajtása fényében tisztázni lehet. Az, hogy e kikötést úgy kell értékelni, mint amely a szóban forgó megállapodás tartalmát tükrözi, nem tekinthető – mint a jogsértés megállapításának előfeltétele – a megállapodás tényleges végrehajtására vonatkozó bizonyítéknak. A megállapodás tartalmát mind annak szövege, mind az eljárásban részt vevő felek által előterjesztett azon bizonyítékok fényében kell értékelni, amelyek a megállapodás valódi jellegére mutathatnak rá.

35

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy az alapügyben nem vitatott, hogy a szóban forgó megállapodás nem érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. Következésképpen a jelen jogvitát a lett jog, azaz a versenytörvény és a 797/2008 rendelet alkalmazásával kell megoldani.

36

Ugyanakkor többek között a 2013. március 14‑iAllianz Hungária Biztosító és társai ítéletben (C‑32/11, EU:C:2013:160) a Bíróság már kimondta, hogy hatáskörrel rendelkezik az uniós jogi rendelkezésekre vonatkozó, előzetes döntéshozatal iránti kérelmekről való döntésre olyan helyzetekben, amikor a tények nem tartoznak ugyan közvetlenül az uniós jog hatálya alá, ám amelyekben e rendelkezéseket a nemzeti jog alkalmazandóvá teszi, amely jog a tisztán belső helyzetekre adott megoldásaira nézve az uniós jog által nyújtott megoldásokhoz igazodik. Ilyen esetben ugyanis egyértelmű európai uniós érdek, hogy a jövőbeli eltérő értelmezések megakadályozása érdekében egységesen értelmezzék az uniós jogból vett rendelkezéseket vagy fogalmakat, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között alkalmazzák őket.

37

Egyébiránt a Senāta Administratīvo lietu departaments (legfelsőbb bíróság, közigazgatási kollégium) ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a megállapodások versenyre gyakorolt valószínűsíthető hatásait illetően az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése és a versenytörvény 11. cikkének (1) bekezdése ugyanazt a jogi keretet határozza meg. A versenytörvény 11. cikke (1) bekezdésének alkalmazása nem térhet el az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének alkalmazásától. El kell kerülni, hogy Lettországban az uniós jogban előírtaktól eltérő értékelési kritériumokat fogadjanak el a tiltott vertikális megállapodások fennállása megállapítása céljából. A kiszámítható intézményi és bírósági gyakorlat által biztosított jogbiztonság összhangban lenne mind a Lett Köztársaság, mind az Unió általános jogelveivel.

38

Ezenfelül, a versenyjogi jogsértések meghatározásának alapvetően eltérő megközelítése a tagállamok között olyan különbségekhez vezethet, amelyek megakadályozhatják a belső piac működését.

39

Az alapügyben meg kell határozni, hogy egy olyan megállapodás esetében, amely előírja, hogy az ügyletet elsőként nyilvántartásba vevő forgalmazónak a nyilvántartásba vételtől számított hat hónapon belül elsőbbséget kell biztosítani az értékesítési eljárás lefolytatására az érintett végfelhasználóval, kivéve ha ezt ez utóbbi ellenzi, a megállapodás jellege önmagában elegendő‑e annak megállapításához, hogy a piaci verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása céljából kötött megállapodásról van szó.

40

E körülmények között az Administratīvā apgabaltiesa (regionális közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

41

A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy a szóban forgó megállapodás egy tisztán belső helyzetet érint, és nem hat ki a tagállamok közötti kereskedelemre. Következésképpen e bíróság szerint a jogvitát a lett jog alkalmazásával kell megoldani. Mindazonáltal az említett bíróság pontosítja, hogy a lett legfelsőbb bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése és a versenytörvény 11. cikkének (1) bekezdése ugyanazt a jogi keretet határozza meg a megállapodások versenyre gyakorolt valószínűsíthető hatásait illetően, és e két rendelkezés alkalmazása nem lehet eltérő. A kérdést előterjesztő bíróság szerint el kell kerülni, hogy Lettországban az uniós versenyszabályokban előírtaktól eltérő kritériumokat fogadjanak el a tiltott vertikális megállapodások fennállásának megállapítása céljából.

42

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikk által létrehozott együttműködés keretében kizárólag az ügyben eljáró és a meghozandó határozatért felelős nemzeti bíróság feladata annak eldöntése, hogy az ügy sajátos jellemzőire tekintettel az ítélet meghozatalához szükség van‑e az előzetes döntéshozatalra, és hogy a Bíróságnak feltett kérdések relevánsak‑e. Következésképpen, ha a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni (1990. október 18‑iDzodzi ítélet, C‑297/88 és C‑197/89, EU:C:1990:360, 34. és 35. pont; 2020. december 10‑iJ & S Service ítélet, C‑620/19, EU:C:2020:1011, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43

Mindazonáltal az állandó ítélkezési gyakorlatból az is kitűnik, hogy a Bíróság feladata vizsgálni azokat a feltételeket, amelyek mellett a nemzeti bíróság hozzá fordult, annak érdekében, hogy megvizsgálja hatáskörének fennállását (2020. december 10‑iJ & S Service ítélet, C‑620/19, EU:C:2020:1011, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44

E tekintetben a Bíróság már több alkalommal kimondta, hogy hatáskörrel rendelkezik az uniós jogi rendelkezésekre vonatkozó, előzetes döntéshozatal iránti kérelmekről való döntésre olyan helyzetekben, amikor az alapeljárás tárgyát képező tények nem tartoznak ugyan közvetlenül az uniós jog hatálya alá, ám az említett rendelkezéseket a nemzeti jog alkalmazandóvá teszi, amely jog a tisztán belső helyzetekre adott megoldásaira nézve az uniós jog által nyújtott megoldásokhoz igazodott (2016. július 21‑iVM Remonts és társai ítélet, C‑542/14, EU:C:2016:578, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45

E hatáskört igazolja az uniós jogrend tekintetében fennálló nyilvánvaló érdek, hogy a jövőbeli eltérő értelmezések megakadályozása érdekében egységesen értelmezzék az európai uniós jogból átvett rendelkezéseket (lásd ebben az értelemben: 1990. október 18‑iDzodzi ítélet, C‑297/88 és C‑197/89, EU:C:1990:360, 37. pont; 2020. december 10‑iJ & S Service ítélet, C‑620/19, EU:C:2020:1011, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból lényegében kitűnik, hogy a versenytörvény 11. cikkének (1) bekezdése az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében meghatározott jogi kerettel azonos jogi keretet hoz létre, valamint hogy az említett 11. cikk (1) bekezdését ugyanúgy kell értelmezni, mint az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését.

47

Egyébiránt e körülmény alapján a Bíróság már megállapította, hogy hatáskörrel rendelkezik az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelmekről való döntésre olyan – a tagállamok közötti kereskedelemre hatással nem lévő – tisztán belső helyzetekben, amelyekben a versenytörvény 11. cikkének (1) bekezdése alkalmazandó (lásd ebben az értelemben: 2015. november 26‑iMaxima Latvija ítélet, C‑345/14, EU:C:2015:784, 11–14. pont; 2016. július 21‑iVM Remonts és társai ítélet, C‑542/14, EU:C:2016:578, 16–19. pont).

48

E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik az előterjesztett kérdések megválaszolására, amennyiben azok az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének, valamint az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésének értelmezésére vonatkoznak, amelyek lényeges tartalmát a versenytörvény 11. cikkének (2) bekezdése tartalmazza.

49

Ezzel szemben a Bíróságnak a jelen ítélet 44. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében nincs hatásköre az előterjesztett kérdések megválaszolására, amennyiben azok a 330/2010 rendelet értelmezésére vonatkoznak. E rendelet 2. cikkének (1) bekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy e rendelet célja azon feltételek meghatározása, amelyek mellett az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése alapján az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése nem alkalmazandó a vertikális megállapodásokra. Márpedig az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem tűnik ki, hogy a lett szabályozás a 330/2010 rendelet által elfogadott megoldásokat az alapügyben szereplőhöz hasonló, az EUMSZ 101. cikk hatálya alá nem tartozó, következésképpen az említett rendelet hatálya alá nem tartozó helyzetekre is alkalmazhatóvá tette volna.

50

Első, ötödik és hatodik kérdésével, amelyeket együttesen kell vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a szállító és a forgalmazó között létrejött olyan megállapodás, amelynek értelmében a végfelhasználóval kötendő potenciális ügyletet elsőként nyilvántartásba vevő forgalmazó az ezen ügylet nyilvántartásba vételétől számított hat hónapos időtartamban„elsőbbséget élvez az értékesítési ügylet lefolytatására”, kivéve ha ezt e felhasználó ellenzi, olyan megállapodásnak tekinthető, amelynek a rendelkezés értelmében vett „célja” vagy „hatása” a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása.

51

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikkben említett eljárás keretében – amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul – a Bíróság feladata csupán azon uniós jogi rendelkezések – a jelen esetben az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése – értelmezésére korlátozódik, amellyel kapcsolatosan ezt kérték. Így nem a Bíróság, hanem a kérdést előterjesztő bíróság feladata végső soron annak megítélése, hogy – az alapeljárás tárgyát képező helyzetre vonatkozó releváns elemekre, és arra a gazdasági és jogi környezetre figyelemmel, amelybe e helyzet illeszkedik – a szóban forgó megállapodás versenykorlátozó célú‑e (lásd ebben az értelemben: 2013. március 14‑iAllianz Hungária Biztosító és társai ítélet, C‑32/11, EU:C:2013:160, 29. pont; 2020. április 2‑iBudapest Bank és társai ítélet, C‑228/18, EU:C:2020:265, 59. pont).

52

Ugyanakkor a Bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálása során a rendelkezésére álló iratokban szereplő információk alapján olyan pontosításokkal szolgálhat, amelyek célja, hogy az előterjesztő bíróságnak iránymutatást adjanak az értelmezéshez ahhoz, hogy e bíróság a jogvitát elbírálhassa (lásd ebben az értelemben: 2020. április 2‑iBudapest Bank és társai ítélet, C‑228/18, EU:C:2020:265, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

53

Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében a belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások között kötött megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása.

54

Ahhoz, hogy e tilalom hatálya alá tartozzon, az szükséges, hogy a megállapodás „célja vagy hatása” a belső piacon belüli verseny érzékelhető megakadályozása, korlátozása vagy torzítása legyen (lásd ebben az értelemben: 2012. december 13‑iExpedia ítélet, C‑226/11, EU:C:2012:795; 16., 17. és 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. január 30‑iGenerics [UK] és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 31. pont).

55

A Bíróságnak az 1966. június 30‑iLTM‑ítélet (56/65, EU:C:1966:38) óta érvényes állandó ítélkezési gyakorlata szerint e feltételnek a „vagy” kötőszóval jelzett vagylagos jellege miatt először is meg kell vizsgálni a megállapodás tulajdonképpeni célját (lásd ebben az értelemben: 2020. április 2‑iBudapest Bank és társai ítélet, C‑228/18, EU:C:2020:265, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56

A fentiekből következik, hogy e rendelkezés a Bíróság értelmezése szerint egyértelműen különbséget tesz a cél általi versenykorlátozás és a hatás általi versenykorlátozás fogalma között, amelyek mindegyikére eltérő bizonyítási szabályok vonatkoznak (2020. január 30‑iGenerics [UK] és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 63. pont).

57

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyanis kitűnik, hogy a vállalkozások közötti egyeztetés bizonyos típusai a verseny tekintetében elegendő károssági fokot mutatnak ahhoz, hogy azokat cél általi korlátozásoknak lehessen minősíteni, vagyis nem szükséges a hatásaik vizsgálata. Ezen ítélkezési gyakorlat azzal a körülménnyel függ össze, hogy a vállalkozások közötti egyeztetés bizonyos formái jellegüknél fogva úgy tekinthetők, hogy károsak a rendes verseny megfelelő működésére (2020. április 2‑iBudapest Bank és társai ítélet, C‑228/18, EU:C:2020:265, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58

Így a „cél általi korlátozásoknak” minősülő megállapodások esetében nem szükséges feltárni, még kevésbé pedig bizonyítani a versenyre gyakorolt hatásokat annak érdekében, hogy e magatartásokat az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett „versenykorlátozásnak” lehessen minősíteni, mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen magatartások a termelés csökkenésével és az árak növekedésével járnak, és a forrásoknak különösen a fogyasztók hátrányára való kedvezőtlen elosztását eredményezik (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑iGenerics [UK] és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A versenykorlátozó cél fennállásához elegendő, ha a megállapodás ténylegesen képes arra, hogy a közös piac keretében megakadályozza, korlátozza vagy torzítsa a versenyt (lásd ebben az értelemben: 2013. március 14‑iAllianz Hungária Biztosító és társai ítélet, C‑32/11, EU:C:2013:160, 38. pont).

59

Az annak meghatározásához lényeges jogi kritérium, hogy valamely megállapodás tartalmaz‑e „cél általi” versenykorlátozást, annak megállapításában áll tehát, hogy az ilyen megállapodás önmagában elegendő károssági fokot mutat a verseny tekintetében ahhoz, hogy úgy legyen tekinthető, hogy a hatásainak vizsgálatára nincs szükség (2020. április 2‑iBudapest Bank és társai ítélet, C‑228/18, EU:C:2020:265, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

60

Ráadásul a „cél általi versenykorlátozás” fogalmát „megszorítóan” kell értelmezni. E fogalom ugyanis a vállalkozások közötti egyeztetéseknek csak bizonyos típusaira alkalmazható, amelyek a verseny tekintetében elegendő károssági fokot mutatnak ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy hatásaikat nem szükséges megvizsgálni (lásd ebben az értelemben: 2020. április 2‑iBudapest Bank és társai ítélet, C‑228/18, EU:C:2020:265, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

61

Mindemellett az a körülmény, hogy valamely megállapodás vertikális megállapodásnak minősül, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy „cél általi” versenykorlátozást valósítson meg. Ugyanis bár a vertikális megállapodások természetüknél fogva gyakran kevésbé károsak a verseny szempontjából, mint a horizontális megállapodások, bizonyos körülmények között azonban különösen magas korlátozó potenciállal is rendelkezhetnek (lásd ebben az értelemben: 2013. március 14‑iAllianz Hungária Biztosító és társai ítélet, C‑32/11, EU:C:2013:160, 43. pont; 2015. november 26‑iMaxima Latvija ítélet, C‑345/14, EU:C:2015:784, 21. pont).

62

Annak értékelése érdekében, hogy valamely vállalkozások közötti megállapodás vagy vállalkozások társulása által hozott döntés a verseny tekintetében elegendő károssági fokot mutat‑e ahhoz, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett „cél általi” versenykorlátozásnak kelljen tekinteni, e megállapodás rendelkezéseinek tartalmát és az általa elérni kívánt célkitűzéseket, valamint azt a gazdasági és jogi hátteret kell megvizsgálni, amelybe a megállapodás illeszkedik. Az említett háttér értékelése keretében figyelembe kell venni továbbá az érintett termékek vagy szolgáltatások jellegét, valamint az érintett piac vagy piacok működésének és szerkezetének tényleges feltételeit is (2020. április 2‑iBudapest Bank és társai ítélet, C‑228/18, EU:C:2020:265, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63

Az, hogy valamely intézkedés olyannak tekinthető, mint amely jogszerű célkitűzést követ, nem zárja ki, hogy az ezen intézkedés által követett olyan másik célkitűzés fennállására tekintettel, amelyet viszont jogellenesnek kell tekinteni, továbbá figyelembe véve ezen intézkedés tartalmát és azt a hátteret is, amelybe az illeszkedik, az említett intézkedést versenykorlátozó célúnak lehessen minősíteni (lásd ebben az értelemben: 2020. április 2‑iBudapest Bank és társai ítélet, C‑228/18, EU:C:2020:265, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

64

Először is, ami a szóban forgó megállapodás tartalmát illeti, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a Visma Enterprise és forgalmazói közötti szabványos együttműködési szerződés 4.1. kikötése előírja, hogy a végfelhasználóval kötendő potenciális ügyletet elsőként nyilvántartásba vevő forgalmazó a potenciális ügylet nyilvántartásba vételétől számított hat hónapos időtartamban „elsőbbséget élvez az értékesítési ügylet lefolytatására”, kivéve ha ezt e felhasználó ellenzi.

65

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az említett kikötésnek az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban idézett szövegéből nem tűnik ki, hogy miben áll ez az elsőbbség. A versenytanács a vitatott határozatban úgy ítélte meg, hogy kizárólag a potenciális ügyfelet elsőként nyilvántartásba vevő forgalmazó folytathatja le az értékesítési eljárást ezen ügyféllel, amit a Visma Enterprise vitatott.

66

Amint arra az Európai Bizottság a Bírósághoz benyújtott írásbeli észrevételeiben hivatkozik, ez a kikötés önmagában nem tiltja kifejezetten, hogy a Visma Enterprise forgalmazói aktívan megkeressenek egy potenciális ügyfelet, vagy válaszoljanak ezen ügyfél kérdéseire. A kérdést előterjesztő bíróság feladata tehát a szóban forgó megállapodás pontos tartalmának meghatározása.

67

Ezt követően meg kell állapítani, hogy az alapeljárásban részt vevő felek nem értenek egyet e megállapodás célját illetően sem, mivel a Visma Enterprise arra hivatkozott, hogy e megállapodás célja a forgalmazókkal való együttműködés megszervezése, a termék vevő igényeinek való megfelelésének értékelése, a forgalmazókkal való méltányos együttműködés módjainak kialakítása és a források észszerű felhasználása.

68

A jelen ítélet 51. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a kérdést előterjesztő bíróság feladata a szóban forgó megállapodás által követett célok értékelése.

69

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy jóllehet a felek szándéka nem szükséges elem a vállalkozások közötti megállapodás korlátozó jellegének meghatározásához, a versenyhatóságokat, a nemzeti bíróságokat vagy az uniós bíróságot semmi nem akadályozza abban, hogy tekintetbe vegyék e szándékot (2020. április 2‑iBudapest Bank és társai ítélet, C‑228/18, EU:C:2020:265, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

70

Végül a kérdést előterjesztő bíróság feladata megvizsgálni azt a gazdasági és jogi hátteret, amelybe a szóban forgó megállapodás illeszkedik.

71

Abban az esetben, ha e megállapodás nem minősíthető „cél általi korlátozásnak”, a nemzeti bíróságnak meg kell vizsgálnia annak hatásait, és ahhoz, hogy azt az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett „versenykorlátozásnak” minősíthesse, meg kell állapítania több olyan tényező együttes fennállását, amelyek alapján a versenyt érzékelhetően megakadályozták, korlátozták vagy torzították (lásd ebben az értelemben: 2020. április 2‑iBudapest Bank és társai ítélet, C‑228/18, EU:C:2020:265, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

72

Ennek érdekében figyelembe kell venni azt a konkrét keretet, amelybe a megállapodás illeszkedik, különösen azt a gazdasági és jogi hátteret, amelyben az érintett vállalkozások működnek, az érintett termékek vagy szolgáltatások jellegét, valamint az érintett piac vagy piacok működésének és szerkezetének tényleges feltételeit (2020. január 30‑iGenerics [UK] és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 116. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

73

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a versenykorlátozó hatások lehetnek mind ténylegesek, mind pedig potenciálisak, viszont mindenképp kellően érezhetőknek kell lenniük (2020. január 30‑iGenerics [UK] és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 117. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

74

Valamely megállapodás hatásainak az EUMSZ 101. cikkre tekintettel történő értékelése szempontjából meg kell vizsgálni, hogy a szóban forgó megállapodás hiányában milyenek lennének a tényleges versenyfeltételek (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑iGenerics [UK] és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 118. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

75

E célból figyelembe kell venni többek között a megállapodás tárgyát képező termékek jellegét és korlátozott vagy korlátlan mennyiségét, a feleknek az érintett termékek piacán betöltött helyzetét és jelentőségét, e megállapodás elszigetelt jellegét, vagy éppen ellenkezőleg, annak helyét több megállapodás között. E tekintetben a hasonló szerződések fennállása, anélkül hogy szükségképpen meghatározó lenne, olyan körülmény, amely más körülményekkel együtt olyan gazdasági vagy jogi hátteret jelenthet, amelyben a megállapodást értékelni kell (lásd ebben az értelemben: 1980. december 11‑iL’Oréal ítélet, 31/80, EU:C:1980:289, 19. pont).

76

A kontrafaktuális forgatókönyv létrehozásának célja az arra vonatkozó valós lehetőségek felvázolása, hogy a gazdasági szereplők az érintett megállapodás hiányában milyen magatartást tanúsítottak volna, és ily módon annak meghatározása, hogy e megállapodás hiányában valószínűsíthetően hogyan alakult volna a piac helyzete, valamint annak szerkezete (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑iGenerics [UK] és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 120. pont).

77

A nemzeti bíróság feladata, hogy valamennyi releváns adat alapján meghatározza, hogy a szóban forgó megállapodás ténylegesen megfelel‑e az ahhoz szükséges feltételeknek, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá tartozzon (1980. december 11‑iL’Oréal ítélet, 31/80, EU:C:1980:289, 20. pont).

78

Egyébiránt, amint arra lényegében a Bizottság is hivatkozott, a vertikális megállapodások főszabály szerint kevésbé károsak a versenyre, mint a horizontális megállapodások. Így az ugyanazon védjegy forgalmazói közötti verseny (intra‑brand competition) korlátozása főszabály szerint csak akkor problematikus, ha a különböző márkák közötti hatékony verseny az érintett piacon (inter‑brand competition) gyengül (lásd analógia útján: 1977. október 25‑iMetro SB‑Großmärkte kontra Bizottság ítélet, 26/76, EU:C:1977:167, 22. pont).

79

A fenti megfontolásokból következik, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak kell meghatároznia többek között a szóban forgó piac jellemzőit és a felek e piacon elfoglalt helyzetét.

80

E tekintetben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések szövegéből kitűnik, hogy a Visma Enterprise piaci részesedése nem haladja meg a 30%‑ot. E körülményt más tényezőkkel együtt figyelembe kell venni a szóban forgó piac szerkezetének meghatározásához, beleértve a Visma Enterprise e piacon elfoglalt helyzetét is, amely része lehet azon gazdasági háttérnek, amelyben a szóban forgó megállapodást értékelni kell.

81

A kérdést előterjesztő bíróságnak ezt követően meg kell vizsgálnia a potenciális ügyfél forgalmazó általi „fenntartásának” versenyre gyakorolt hatásait, különösen azon körülményre tekintettel, amely az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megfogalmazása alapján megállapíthatónak tűnik, hogy a forgalmazókat nem tájékoztatják előzetesen a potenciális ügyfél „fenntartásáról”, és hogy a végfelhasználót nem tájékoztatják arról a lehetőségről, hogy ellenezheti e fenntartást, valamint e fenntartás időtartamára tekintettel.

82

Az eddigi megfontolások összességére tekintettel az első, ötödik és hatodik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a szállító és a forgalmazó között létrejött olyan megállapodás, amelynek értelmében a végfelhasználóval kötendő potenciális ügyletet elsőként nyilvántartásba vevő forgalmazó az ezen ügylet nyilvántartásba vételétől számított hat hónapos időtartamban „elsőbbséget élvez az értékesítési ügylet lefolytatására”, kivéve ha ezt e felhasználó ellenzi, nem tekinthető olyan megállapodásnak, amelynek e rendelkezés értelmében vett „célja” a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, kivéve ha e megállapodás a tartalmára, célkitűzéseire és hátterére tekintettel olyannak tekinthető, amely a verseny tekintetében elegendő károssági fokot mutat ahhoz, hogy ekként lehessen minősíteni. Abban az esetben, ha az ilyen megállapodás nem minősül az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett „cél általi” versenykorlátozásnak, a nemzeti bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy az alapügy valamennyi releváns körülményére, vagyis többek között az érintett vállalkozások működésének gazdasági és jogi hátterére, az érintett termékek vagy szolgáltatások jellegére, valamint a szóban forgó piac működésének és szerkezetének tényleges feltételeire tekintettel úgy lehet‑e tekinteni, hogy e megállapodás a versenyt tényleges vagy potenciális hatásai miatt kellően érezhetően korlátozza.

83

Második, harmadik és hetedik kérdésével, amelyeket együttesen kell vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a szállító és a forgalmazó között létrejött olyan megállapodás, amelynek értelmében a végfelhasználóval kötendő potenciális ügyletet elsőként nyilvántartásba vevő forgalmazó az ezen ügylet nyilvántartásba vételétől számított hat hónapos időtartamban „elsőbbséget élvez az értékesítési ügylet lefolytatására”, kivéve ha ezt e felhasználó ellenzi, abban az esetben, ha ez olyan megállapodásnak minősül, amelynek az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett „célja” vagy „hatása” a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, e cikk (3) bekezdése alapján mentességben részesülhet.

84

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy minden olyan megállapodás, amely az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel ellentétesnek bizonyul, csak akkor képezheti az e cikk (3) bekezdése szerinti mentesség tárgyát, ha eleget tesz az abban foglalt kumulatív feltételeknek, ideértve azon feltételt, hogy hozzájárul az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 11‑iMasterCard és társai kontra Bizottság ítélet, C‑382/12 P, EU:C:2014:2201, 230. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

85

Szintén az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésében előírt első feltétel értelmében vett javítás nem azonosítható mindazon előnyök összességével, amelyet a felek a szóban forgó megállapodásból a termelési vagy forgalmazási tevékenységük tekintetében nyernek. E javításnak különösen olyan érzékelhető, objektív előnyökkel kell járnia, amelyek jellegüknél fogva ellensúlyozzák az e megállapodás által a versenyben okozott hátrányokat (2014. szeptember 11‑iMasterCard és társai kontra Bizottság ítélet, C‑382/12 P, EU:C:2014:2201, 234. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

86

Valamely megállapodás annak meghatározása érdekében történő vizsgálatát, hogy e megállapodás hozzájárul‑e az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához, továbbá hogy az említett megállapodás érzékelhető objektív előnyökkel jár‑e, a vállalkozások által előterjesztett ténybeli érvekre és bizonyítékokra tekintettel kell elvégezni (2014. szeptember 11‑iMasterCard és társai kontra Bizottság ítélet, C‑382/12 P, EU:C:2014:2201, 235. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

87

E vizsgálathoz szükségesnek bizonyulhat a szóban forgó megállapodással érintett ágazat jellemzőinek és esetleges sajátosságainak figyelembevétele, amennyiben e jellemzők és sajátosságok a vizsgálat eredménye szempontjából meghatározók. Egyébiránt az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése esetében az érintett piacokon a fogyasztókra összességében gyakorolt kedvező hatást kell figyelembe venni (2014. szeptember 11‑iMasterCard és társai kontra Bizottság ítélet, C‑382/12 P, EU:C:2014:2201, 236. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

88

A kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkból kitűnik, hogy a Visma Enterprise azt állította, hogy a szóban forgó megállapodás többek között a terméke forgalmazásának javítását, jobb minőségű termék biztosítását és költségmegtakarítást eredményez.

89

E körülmények között e bíróság feladata annak értékelése, hogy e megállapodás hozzájárul‑e az alapügyben szóban forgó termékek termelésének vagy forgalmazásának javításához, valamint hogy megfelel‑e az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésében foglalt egyéb feltételeknek.

90

A fenti megfontolásokra tekintettel a második, a harmadik és a hetedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a szállító és a forgalmazó között létrejött olyan megállapodás, amelynek értelmében a végfelhasználóval kötendő potenciális ügyletet elsőként nyilvántartásba vevő forgalmazó az ezen ügylet nyilvántartásba vételétől számított hat hónapos időtartamban „elsőbbséget élvez az értékesítési eljárás lefolytatására”, kivéve ha ezt e felhasználó ellenzi, abban az esetben, ha ez olyan megállapodásnak minősül, amelynek az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett „célja” vagy „hatása” a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, e cikk (3) bekezdése alapján csak akkor részesülhet mentességben, ha eleget tesz az e bekezdésben foglalt kumulatív feltételeknek.

91

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az Administratīvā apgabaltiesa (regionális közigazgatási bíróság) a negyedik kérdést a Visma Enterprise által a vitatott határozat azon részével szemben előterjesztett kifogással összefüggésben tette fel, amelyben a versenytanács úgy ítélte meg, hogy az FMS Software forgalmazóit nem helyénvaló és nem is szükséges a megállapított jogsértésért felelősnek tekinteni. Ezzel a kifogással a Visma Enterprise lényegében arra hivatkozott, hogy mivel a versenytörvény 11. cikkének (1) bekezdése, amely átveszi az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének lényegét, a vállalkozások közötti megállapodásokra vonatkozik, a versenytanács nem szankcionálhatja csak a szóban forgó megállapodásban részes egyik felet, hacsak nem ismeri el, hogy nem sértették meg e rendelkezéseket.

92

Ennélfogva a negyedik kérdést úgy kell érteni, hogy azzal a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy kizárt az e rendelkezést sértő megállapodás fennállása, ha az említett rendelkezés végrehajtásáért felelős hatóság különféleképpen értékelte a jogsértésért való felelősség betudását.

93

E tekintetben, amint arra a jelen ítélet 53. pontja emlékeztetett, az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése alapján a közös piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása.

94

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett megállapodás létezéséhez elég az, hogy az érintett vállalkozások kifejezzék az arra irányuló közös akaratukat, hogy meghatározott piaci magatartást tanúsítanak (2021. január 14‑iKilpailu‑ ja kuluttajavirasto ítélet, C‑450/19, EU:C:2021:10, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

95

Az EUMSZ 101. cikk megsértése megállapításának tehát az e rendelkezésben foglalt feltételekre tekintettel történő értékelésen kell alapulnia.

96

Ebből következik, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében tiltott megállapodás fennállásának kérdése főszabály szerint különbözik a jogsértésért való felelősség betudásának és az e megállapodásban részes féllel szembeni szankció kiszabásának kérdésétől, még akkor is, ha bizonyos ténybeli elemek mindkét problémakör értékelése során relevánsak lehetnek.

97

Az első kérdésben ugyanis az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének alkalmazási feltételeiről van szó, míg a második kérdés e rendelkezés megsértésének következményeire vonatkozik, mivel ez utóbbi kérdés főszabály szerint csak akkor releváns, ha az említett rendelkezés megsértését előzetesen megállapították.

98

Ennélfogva, amennyiben az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését sértő megállapodás fennállását az e rendelkezésben foglalt kritériumoknak megfelelően állapítják meg, az e rendelkezés végrehajtásáért felelős hatóság arra vonatkozó értékelése, hogy a jogsértésért való felelősséget az e megállapodásban részt vevő feleknek tudják be, főszabály szerint nem lehet hatással e jogsértés megállapítására.

99

Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének alkalmazási feltételeire vonatkozó kérdés továbbá különbözik attól a kérdéstől, hogy az e rendelkezés végrehajtásáért felelős hatóság betudhatja‑e az e rendelkezés megsértéséért való felelősséget csak az e jogsértést megvalósító megállapodásban részes egyik félnek, amely kérdést az alapügyben nem terjesztettek elő.

100

E körülmények között a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés által tiltott megállapodás fennállása nem zárható ki pusztán amiatt, hogy az említett rendelkezés végrehajtásáért felelős hatóság különféleképpen értékelte a jogsértésért való felelősség megállapodásban részes feleknek való betudását.

101

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott: