Jogi háttér

Az uniós jog

A 2014/24 irányelv

A 89/665 irányelv

A 2016/943 irányelv

A litván jog

A közbeszerzésekről szóló törvény

A Litván Köztársaság polgári perrendtartása

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

A második kérdésről

A harmadik kérdésről

A negyediktől a kilencedikig terjedő kérdésekről

Előzetes észrevételek

Az ötödik, a hatodik és a hetedik kérdésről

A negyedik, a nyolcadik és a kilencedik kérdésről

– Az ajánlatkérő szerv bizalmas információk védelmére irányuló kötelezettségének terjedelméről és az indokolási kötelezettségről

– A hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság bizalmas információk védelmére irányuló kötelezettségének terjedelméről

A tizedik kérdésről

A tizenegyedik kérdésről

A költségekről

–

az „Ecoservice Klaipėda” UAB képviseletében J. Elzbergas és V. Mitrauskas advokatai,

–

a „Klaipėdos autobusų parkas” UAB képviseletében D. Soloveičik advokatas,

–

a litván kormány képviseletében K. Dieninis és R. Butvydytė, meghatalmazotti minőségben,

–

az osztrák kormány képviseletében A. Posch és J. Schmoll, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében L. Haasbeek, S. L. Kalėda és P. Ondrůšek, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 94., 65. o.; helyesbítések: HL 2015. L 275., 68. o.; HL 2020. L 211., 22. o.) 21. és 42. cikkének, 57. cikke (4) bekezdése h) pontjának, 58. cikke (3) és (4) bekezdésének, valamint 70. cikkének, a 2014. február 26‑i 2014/23/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2014. L 94., 1. o.; helyesbítések: HL 2015. L 114., 24. o.; HL 2018. L 82., 17. o.) módosított, az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1989. december 21‑i 89/665/EGK tanácsi irányelv (HL 1989. L 395., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 246. o.) (a továbbiakban: 89/665 irányelv) 1. és 2. cikkének, továbbá a nem nyilvános know‑how és üzleti információk (üzleti titkok) jogosulatlan megszerzésével, hasznosításával és felfedésével szembeni védelemről szóló, 2016. június 8‑i (EU) 2016/943 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2016. L 157., 1. o.) 9. cikke (2) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a „Klaipėdos regiono atliekų tvarkymo centras” UAB (Klaipėda régió regionális hulladékkezelő központja, Litvánia; a továbbiakban: ajánlatkérő szerv) és az „Ecoservice Klaipėda” UAB (a továbbiakban: Ecoservice) között települési hulladék gyűjtésével és szállításával kapcsolatos közbeszerzési szerződésnek a „Klaipėdos autobusų parkas” UAB, a „Parsekas” UAB és a „Klaipėdos transportas” UAB gazdasági szereplőkből álló társulásnak (a továbbiakban: társulás) történő odaítélése tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

A 2014/24 irányelv (51) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

„Egyértelműen le kell szögezni, hogy a bizalmas információk védelmével kapcsolatos rendelkezések semminemű tilalmat nem jelentenek a megkötött szerződések nem bizalmas részeinek, illetve e részek utólagos változásainak a közzétételére vonatkozóan.”

4

Ezen irányelv „A közbeszerzés alapelvei” címet viselő 18. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az ajánlatkérő szervek a gazdasági szereplőket egyenlő és megkülönböztetésmentes bánásmódban részesítik, továbbá átlátható és arányos módon járnak el.

[…]”

5

Az említett irányelv „Titoktartás” címet viselő 21. cikke a következőket írja elő:

„(1)   Hacsak ezen irányelv vagy az ajánlatkérő szervre vonatkozó nemzeti jog, különösen az információhoz való hozzáféréssel kapcsolatos jogszabályok másként nem rendelkeznek, és az odaítélt szerződések közzétételére vonatkozó kötelezettségek, valamint a részvételre jelentkezők és az ajánlattevők részére az 50. és 55. cikk értelmében nyújtandó tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségek sérelme nélkül, az ajánlatkérő szerv nem hozhat nyilvánosságra olyan, a részére gazdasági szereplők által megadott adatokat, amelyeket azok bizalmasnak minősítettek, ideértve, de nem kizárólagosan a műszaki vagy üzleti titkokat és az ajánlatok bizalmas vonatkozásait.

(2)   Az ajánlatkérő szervek előírhatnak a gazdasági szereplők számára olyan követelményeket, amelyek célja az ajánlatkérő szervek által a közbeszerzési eljárás során rendelkezésre bocsátott információk bizalmas jellegének a védelme.”

6

Az említett irányelv „Műszaki leírás” címet viselő 42. cikke a következőket mondja ki:

„(1)   A VII. melléklet 1. pontjában meghatározott műszaki leírást fel kell tüntetni a közbeszerzési dokumentációban. A műszaki leírás meg határozza az építési beruházás, a szolgáltatás vagy az áru kívánt tulajdonságait.

E tulajdonságok utalhatnak a kért építési beruházás, áru vagy szolgáltatás előállításának, illetve nyújtásának folyamatára vagy módszerére, vagy az életciklusa bármely más szakaszának valamely konkrét folyamatára, még akkor is, ha ezek a tényezők nem képezik a szerződés lényegét, feltéve, hogy kapcsolódnak a szerződés tárgyához, valamint a szerződés értékéhez és céljaihoz képest arányosak.

A műszaki leírás meghatározhatja továbbá, hogy szükség lesz‑e a szellemitulajdon‑jogok átruházására.

[…]

(3)   A műszaki leírást az uniós joggal összeegyeztethető kötelező nemzeti műszaki szabályok sérelme nélkül, az alábbi módok valamelyikén kell megadni:

[…]”

7

A 2014/24 irányelv VII. melléklete az „[e]gyes műszaki leírások meghatározás[ár]a” vonatkozik.

8

Ezen irányelv „Tájékoztató a szerződés odaítéléséről” címet viselő 50. cikkének (4) bekezdése a következőket írja elő:

„A szerződés odaítélésére vagy a keretmegállapodás megkötésére vonatkozó egyes információk közlése mellőzhető, amennyiben azok közlése akadályozná a jogérvényesítést vagy más módon ellentétes volna a közérdekkel, vagy sértené egy meghatározott – magán vagy állami tulajdonú – gazdasági szereplő jogos üzleti érdekeit, vagy sértené a gazdasági szereplők közötti tisztességes versenyt.”

9

Az említett irányelv „A részvételre jelentkezők és az ajánlattevők tájékoztatása” címet viselő 55. cikke szerint:

„(1)   Az ajánlatkérő szerv a lehető leghamarabb tájékoztatja a részvételre jelentkezőket és az ajánlattevőket a keretmegállapodás megkötésével, a szerződések odaítélésével vagy a dinamikus beszerzési rendszerbe való felvétellel kapcsolatos döntésekről, megjelölve a keretmegállapodás megkötésének vagy az eljárás megindítása után a szerződés odaítélésének elmaradására, az eljárás újraindítására, vagy a dinamikus beszerzési rendszer működtetésének mellőzésére vonatkozó esetleges döntés indokát is.

(2)   A részvételre jelentkező vagy az ajánlattevő kérésére az ajánlatkérő szerv a lehető leggyorsabban – de legfeljebb az írásbeli kérelem kézhezvételét követő 15 napon belül – tájékoztatást ad:

(3)   Az ajánlatkérő szerv dönthet úgy is, hogy egyes, az (1) és (2) bekezdésben említett, a szerződés odaítélésére vagy a keretmegállapodás megkötésére, illetve dinamikus beszerzési rendszerbe való felvételre vonatkozó információk közlését mellőzi, amennyiben azok közlése akadályozná a jogérvényesítést vagy más módon ellentétes volna a közérdekkel, vagy sértené egy meghatározott – magán vagy állami tulajdonú – gazdasági szereplő jogos üzleti érdekeit, vagy sértené a gazdasági szereplők közötti tisztességes versenyt.”

10

Ugyanezen irányelv „Általános elvek” címet viselő 56. cikkének (3) bekezdése a következőket mondja ki:

„Amennyiben a gazdasági szereplők által benyújtott információk vagy dokumentumok nem teljes körűek, hiányosak vagy hibásak, vagy nem teljes körűnek, hiányosnak vagy hibásnak tűnnek, illetve bizonyos dokumentumok hiányoznak, az ajánlatkérő szerv – hacsak az ezen irányelvet végrehajtó nemzeti jogszabályok másként nem rendelkeznek – felkérheti az érintett gazdasági szereplőket, hogy megfelelő határidőn belül nyújtsák be, egészítsék ki vagy pontosítsák a szóban forgó információkat vagy dokumentumokat, feltéve, hogy a felkérés teljes mértékben megfelel az egyenlő bánásmód és az átláthatóság elvének.”

11

A 2014/24 irányelv „Kizárási okok” címet viselő 57. cikkének (4) és (6) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(4)   Az ajánlatkérő szerv kizárhat gazdasági szereplőt a közbeszerzési eljárásban való részvételből, illetve a tagállamok kötelezhetik az ajánlatkérő szervet a gazdasági szereplő kizárására a következő esetek bármelyikében:

[…]

[…]

(6)   Az (1) és a (4) bekezdésben említett helyzetek valamelyikében lévő gazdasági szereplő bizonyítékkal szolgálhat a tekintetben, hogy a releváns kizárási okok ellenére az általa tett intézkedések kellőképpen igazolják a megbízhatóságát. Amennyiben ez a bizonyíték kielégítőnek minősül, a gazdasági szereplőt nem lehet kizárni a közbeszerzési eljárásból.

Ennek érdekében a gazdasági szereplőnek bizonyítania kell, hogy a bűncselekménnyel vagy kötelességszegéssel okozott kárt megtérítette vagy vállalta annak megtérítését, a nyomozó hatóságokkal aktívan együttműködve átfogóan tisztázta a tényeket és a körülményeket, és olyan konkrét technikai, szervezeti és személyi intézkedéseket hozott, amelyek alkalmasak a további bűncselekmények vagy kötelességszegések megelőzésére.

A gazdasági szereplő által hozott intézkedéseket a bűncselekmény vagy kötelességszegés súlyosságának és sajátos körülményeinek figyelembevételével kell értékelni. Ha az intézkedések nem minősülnek megfelelőnek, a gazdasági szereplő részére indokolást kell adnia döntésről.

Az a gazdasági szereplő, amelyet jogerős határozattal zártak ki a közbeszerzési vagy koncesszió odaítélésére irányuló eljárásokban való részvételből, a kizárásnak az említett határozatból következő időtartama alatt nem jogosult igénybe venni az ebben a bekezdésben meghatározott lehetőséget azon tagállamokban, amelyekben a határozat jogerős.”

12

Ezen irányelv „Kiválasztási szempontok” címet viselő 58. cikke értelmében:

„(1)   A kiválasztási szempontok a következőkre vonatkozhatnak:

Az ajánlatkérő szerv csak a (2), (3) és (4) bekezdésben említett kritériumokat írhatja elő a gazdasági szereplők számára részvételi követelményként. Az ajánlatkérő szervnek olyan követelményekre kell korlátoznia a részvételi feltételeket, amelyek megfelelőek annak biztosítására, hogy a részvételre jelentkező vagy ajánlattevő rendelkezzen az odaítélendő szerződés teljesítéséhez szükséges jogi és pénzügyi kapacitásokkal, valamint műszaki és szakmai képességekkel. Minden követelménynek a szerződés tárgyához kell kapcsolódnia és azzal arányban kell állnia.

(2)   A szakmai tevékenység végzésére való alkalmasság tekintetében az ajánlatkérő szerv előírhatja, hogy a gazdasági szereplő legyen bejegyezve a letelepedési helye szerinti tagállamának a XI. mellékletben felsoroltak szerinti valamelyik szakmai vagy cégnyilvántartásába, vagy teljesítse az említett mellékletben foglalt bármely egyéb követelményt.

A szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési eljárás során, ha a gazdasági szereplőnek meghatározott engedéllyel kell rendelkeznie vagy meghatározott szervezet tagjának kell lennie ahhoz, hogy származási országában az adott szolgáltatást nyújthassa, akkor az ajánlatkérő szerv előírhatja, hogy bizonyítsa, rendelkezik ilyen engedéllyel, illetve tagsággal.

(3)   A gazdasági és pénzügyi helyzet tekintetében az ajánlatkérő szerv olyan követelményeket írhat elő, amelyek szavatolják, hogy a gazdasági szereplő rendelkezik a szerződés teljesítéséhez szükséges gazdasági és pénzügyi kapacitással. E célból az ajánlatkérő szerv előírhatja különösen azt, hogy a gazdasági szereplő meghatározott minimális éves árbevétellel – és ezen belül a szerződés által érintett területre vonatkozó minimális éves árbevétellel – rendelkezzen. Ezenfelül az ajánlatkérő szerv azt is előírhatja, hogy a gazdasági szereplők nyújtsanak tájékoztatást éves beszámolójukról, amelyben feltüntetik például az eszközök és a források arányát. Az ajánlatkérő szerv előírhatja a szakmai felelősségbiztosítás megfelelő szintjét is.

[…]

(4)   A műszaki és szakmai alkalmasság tekintetében az ajánlatkérő szerv előírhatja, hogy a gazdasági szereplők rendelkezzenek a szerződés megfelelő minőségi színvonal szerinti teljesítéséhez szükséges emberi és műszaki erőforrásokkal és tapasztalattal.

Az ajánlatkérő szerv előírhatja különösen azt, hogy a gazdasági szereplők korábban teljesített szerződésekből eredő referenciákkal bizonyíthatóan megfelelő tapasztalattal rendelkezzenek. Az ajánlatkérő szerv feltételezheti, hogy egy adott gazdasági szereplő nem rendelkezik a szükséges szakmai képességekkel, amennyiben megállapította, hogy az adott gazdasági szereplő esetében összeférhetetlenség áll fenn, és az hátrányosan befolyásolhatja a szerződés teljesítését.

A beállítási és üzembe helyezési műveleteket is igénylő áruszállításra, illetve a szolgáltatásnyújtásra vagy építési beruházásra irányuló közbeszerzési eljárásokban a gazdasági szereplőnek a szolgáltatás nyújtására vagy az építési beruházás megvalósítására való szakmai alkalmasságát a szakértelmére, hatékonyságára, tapasztalatára és megbízhatóságára tekintettel lehet értékelni.

[…]”

13

Az említett irányelv „Bizonyítási eszközök” címet viselő 60. cikkének (3) és (4) bekezdése a következőket mondja ki:

„(3)   A gazdasági szereplő gazdasági és pénzügyi kapacitásának igazolása főszabály szerint a XII. melléklet I. részében felsorolt egy vagy több dokumentummal történhet.

Ha a gazdasági szereplő bármilyen jogos okból nem tudja az ajánlatkérő szerv által kért dokumentumokat benyújtani, bármely egyéb, az ajánlatkérő szerv által megfelelőnek tekintett irattal igazolhatja gazdasági és pénzügyi helyzetét.

(4)   A gazdasági szereplő technikai alkalmasságának bizonyítása – az építési beruházás, az árubeszerzés, illetve a szolgáltatás jellegével, mennyiségével vagy jelentőségével és rendeltetésével összhangban – a XII. melléklet II. részében felsorolt egy vagy több módon történhet.”

14

Ugyanezen irányelvnek „A kiválasztási szempontokhoz kapcsolódó bizonyítási eszközök” címet viselő XII. melléklete a következőképpen rendelkezik:

„I. rész: Gazdasági és pénzügyi helyzet

A gazdasági szereplő gazdasági és pénzügyi helyzetének igazolása főszabály szerint a következő egy vagy több dokumentummal történhet:

II. rész: Műszaki alkalmasság

A gazdasági szereplő 58. cikkben említett műszaki alkalmasságának bizonyítására felhasználhatók:

15

A 2014/24 irányelv „Más szervezetek kapacitásainak igénybevétele” címet viselő 63. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az 58. cikk (3) bekezdése szerint meghatározott, a gazdasági és pénzügyi helyzetre vonatkozó kritériumok, valamint az 58. cikk (4) bekezdése szerint meghatározott, a technikai és szakmai alkalmasságra vonatkozó kritériumok tekintetében, a gazdasági szereplő adott esetben és egy adott szerződés vonatkozásában egyéb szervezetek kapacitásait is igénybe veheti, a velük fennálló kapcsolatának jogi természetétől függetlenül. Mindazonáltal a XII. melléklet II. részének f) pontjában foglalt iskolai végzettségekkel és szakképzettségekkel, valamint a releváns szakmai tapasztalattal kapcsolatos kritériumokat illetően a gazdasági szereplők csak akkor vehetik igénybe más szervezet kapacitásait, ha az adott szervezet valósítja meg azokat az építési beruházásokat vagy szolgáltatásokat, amelyekhez e kapacitásokra szükség van. Amennyiben a gazdasági szereplő más szervezetek kapacitásaira kíván támaszkodni, bizonyítania kell az ajánlatkérő szerv felé, hogy a szükséges erőforrások a rendelkezésére fognak állni; a bizonyítás történhet például oly módon, hogy bemutatja az említett szervezetek erre vonatkozó kötelezettségvállalását.

Az ajánlatkérő szervnek az 59., 60. és 61. cikknek megfelelően ellenőriznie kell, hogy azok az egyéb szervezetek, amelyeknek kapacitásait a gazdasági szereplő igénybe kívánja venni, megfelelnek‑e a vonatkozó kiválasztási kritériumoknak, és hogy fennállnak‑e esetükben az 57. cikk szerinti kizárási okok. Az ajánlatkérő szervnek elő kell írnia, hogy a gazdasági szereplő cserélje le azt a szervezetet, amely nem felel meg valamely vonatkozó kiválasztási szempontnak, illetve amelynek esetében fennáll valamelyik kötelező kizárási ok. Az ajánlatkérő szerv előírhatja, vagy a tagállam rendelkezése miatt köteles lehet előírni, hogy a gazdasági szereplő lépjen azon szervezet helyébe [helyesen: cserélje le azt a szervezetet], amelynek esetében fennáll valamelyik nem kötelező kizárási ok.

Ha egy gazdasági szereplő a gazdasági és pénzügyi helyzetre vonatkozó kritériumok tekintetében más szervezetek kapacitásait veszi igénybe, akkor az ajánlatkérő szerv előírhatja, hogy a gazdasági szereplő és az említett szervezetek közösen feleljenek a szerződés teljesítéséért.

Ugyanezen feltételek mellett a gazdasági szereplőknek a 19. cikk (2) bekezdése szerinti csoportja is igénybe veheti a csoport tagjainak vagy más szervezeteknek a kapacitásait.”

16

Ezen irányelv „Szerződésteljesítési feltételek” címet viselő 70. cikke értelmében:

„Az ajánlatkérő szerv különös feltételeket állapíthat meg valamely szerződés teljesítésére vonatkozóan, feltéve, hogy az említett feltételek a 67. cikk (3) bekezdése értelmében a közbeszerzési szerződés tárgyához kapcsolódnak, valamint szerepelnek az eljárást megindító felhívásban vagy a közbeszerzési dokumentumokban. E feltételek vonatkozhatnak gazdasági, az innovációval kapcsolatos, környezetvédelmi, szociális vagy a foglalkoztatással kapcsolatos megfontolásokra.”

17

A 89/665 irányelvnek „A jogorvoslati eljárások alkalmazási köre és rendelkezésre állása” címet viselő 1. cikke a következőt írja elő:

„(1)   Ez az irányelv a [2014/24] irányelvben említett szerződésekre alkalmazandó, az említett irányelv 7., 8., 9., 10., 11., 12., 15., 16., 17. és 37. cikkével összhangban kizárt szerződések kivételével.

[…]

A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a 2014/24/EU irányelv vagy a 2014/23/EU irányelv hatálya alá tartozó szerződések tekintetében az ajánlatkérő szerv által hozott döntésekkel szemben az ezen irányelv 2–2f. cikkében meghatározott feltételeknek megfelelően hatékonyan és különösen a lehető leggyorsabban jogorvoslat legyen igénybe vehető azon az alapon, hogy ezek a döntések megsértették a közbeszerzésre vonatkozó közösségi jogot vagy az e jogot átültető nemzeti jogszabályokat.

[…]

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy az általuk megállapítandó részletes szabályok szerint legalább azon személyeknek álljon jogorvoslati eljárás a rendelkezésére, akiknek érdekükben áll vagy állt egy adott szerződés elnyerése, és akiknek az állítólagos jogsértés érdeksérelmet okozott vagy ennek kockázata fennáll.

[…]

(5)   A tagállamok előírhatják, hogy az érintett személy először az ajánlatkérőhöz forduljon jogorvoslatért. Ebben az esetben a tagállamok biztosítják, hogy az ilyen kérelem benyújtása a szerződés lehetséges megkötésére azonnali felfüggesztő hatállyal bírjon.

[…]

Az első albekezdésben említett automatikus felfüggesztés az ajánlatkérő által faxon vagy elektronikus úton eljuttatott válasz elküldésének időpontját követő naptól számított legalább tíz naptári napig tartó időszak lejártakor, vagy egyéb kommunikációs eszköz felhasználása esetén, vagy az ajánlatkérő válasza elküldésének időpontját követő naptól számított legalább tizenöt naptári napig tartó időszak lejártakor vagy a válasz kézhezvételét követő naptól számított legalább tíz naptári napig tartó időszak lejártakor szűnik meg.”

18

Ezen irányelv „A jogorvoslati eljárásokra vonatkozó előírások” címet viselő 2. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„A tagállamok biztosítják, hogy az 1. cikkben meghatározott jogorvoslati eljárásokra vonatkozóan hozott intézkedések hatáskört biztosítanak a következőkre:

19

A 89/665 irányelv eredeti változatát – a 2014/23 irányelvvel bevezetett módosításokat megelőzően – a 2007. december 11‑i 2007/66/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2007. L 335., 31. o.) a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó jogorvoslati eljárások hatékonyságának javítása céljából módosította. Ezen irányelv (36) preambulumbekezdése kimondta, hogy az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és megfelel azoknak az alapelveknek, amelyeket különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) állapít meg, valamint hogy az irányelv célja különösen, hogy a Charta 47. cikke első és második bekezdésének megfelelően biztosítsa a hatékony jogorvoslathoz és tisztességes eljáráshoz való jog teljes mértékben történő tiszteletben tartását.

20

A 2016/943 irányelv (4) és (18) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

[…]

21

Ezen irányelv „Tárgy és hatály” címet viselő 1. cikke értelmében:

„(1)   Ez az irányelv az üzleti titok jogosulatlan megszerzésével, hasznosításával és felfedésével szembeni védelemre vonatkozó szabályokat állapítja meg.

[…]

(2)   Ez az irányelv nem érinti:

[…]

[…]”

22

Az említett irányelv „Üzleti titok jogszerű megszerzése, hasznosítása és felfedése” címet viselő 3. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az üzleti titkok megszerzése, hasznosítása vagy felfedése jogszerűnek minősül, amennyiben azt az uniós vagy a nemzeti jog előírja vagy megengedi.”

23

Ugyanezen irányelv „Üzleti titok jogosulatlan megszerzése hasznosítása és felfedése” címet viselő 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja a következőket írja elő:

„Az üzleti titoknak az üzleti titok jogosultjának beleegyezése nélküli megszerzése jogosulatlannak minősül, ha arra az alábbiak útján kerül sor:

24

A 2016/943 irányelv „Az üzleti titok bizalmas jellegének megőrzése bírósági eljárások folyamán” címet viselő 9. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok biztosítják továbbá, hogy valamely fél megfelelően indokolt kérelme alapján az illetékes bíróságok megtehessék a szükséges egyedi intézkedéseket az üzleti titok jogosulatlan megszerzésével, hasznosításával vagy felfedésével kapcsolatos bírósági eljárásban felhasznált vagy hivatkozott üzleti titkok vagy feltételezett üzleti titkok bizalmas jellegének megőrzése érdekében. A tagállamok az ilyen intézkedések hivatalból való meghozatalát is lehetővé tehetik az illetékes bíróságok számára.

Az első albekezdésben említett intézkedéseknek legalább az alábbi lehetőségekre kell kiterjedniük:

A második albekezdés a) és b) pontjában említett személyek száma nem lehet nagyobb annál, mint ami a bírósági eljárásban részt vevő felek hatékony jogorvoslathoz és tisztességes eljáráshoz való jogának biztosításához szükséges, és e személyek közé kell tartoznia legalább egy természetes személynek mindegyik fél részéről, valamint a bírósági eljárásban részt vevő felek ügyvédeinek vagy egyéb képviselőinek.”

25

A Lietuvos Respublikos viešųjų pirkimų įstatymas (a Litván Köztársaság közbeszerzésekről szóló törvénye) alapügyben alkalmazandó változatának (a továbbiakban: a közbeszerzésekről szóló törvény) „Bizalmas jelleg” címet viselő 20. cikke ekként rendelkezik:

„1.   Az ajánlatkérő szerv, a bírálóbizottság, annak tagjai, a szakértők és más személyek nem fedhetnek fel harmadik felek előtt olyan információkat, amelyeket a beszállítók bizalmas jelleggel közöltek.

2.   A beszállító ajánlatának vagy részvételi jelentkezésének egésze nem minősíthető bizalmas jellegűnek, a beszállító azonban jelezheti, hogy az ajánlatában benyújtott bizonyos információk bizalmas jellegűek. A bizalmas információk magukban foglalhatják többek között az üzleti (gyártási) titkot, valamint az ajánlat bizalmas aspektusait. Az információk nem minősíthetők bizalmas jellegűnek:

3.   Amennyiben az ajánlatkérő szervnek kétségei vannak a beszállító ajánlatában szereplő információk bizalmas jellegét illetően, fel kell szólítania a beszállítót annak alátámasztására, hogy a szóban forgó információk miért bizalmas jellegűek […]

4.   Az érdekelt ajánlattevők legkésőbb a szerződés megkötésétől számított hat hónapon belül kérhetik az ajánlatkérő szervtől, hogy biztosítson számukra hozzáférést a nyertes ajánlattevő ajánlatához vagy jelentkezéséhez (a részvételre jelentkezők pedig a többi beszállító jelentkezéséhez, akiket felkértek ajánlat benyújtására vagy párbeszédben való részvételre), azonban a részvételre jelentkezők, illetve az ajánlattevők által a jelen cikk (2) bekezdésének megsértése nélkül bizalmasnak minősített információk nem tehetők hozzáférhetővé.

[…]”

26

E törvény „A beszállítónak és részvételi jelentkezésének vagy ajánlatának értékelésére vonatkozó általános elvek” címet viselő 45. cikkének (3) bekezdése a következőket írja elő:

„Ha a részvételre jelentkező vagy az ajánlattevő pontatlan, hiányos vagy hamis dokumentumokat vagy adatokat nyújtott be az ajánlati dokumentáció előírásainak való megfeleléssel kapcsolatban, vagy ha nem nyújtott be ezzel kapcsolatban dokumentumokat vagy adatokat, az ajánlatkérő szervnek – az egyenlő bánásmód és az átláthatóság elvének megsértése nélkül – fel kell kérnie a részvételre jelentkezőt vagy ajánlattevőt, hogy az általa meghatározott észszerű határidőn belül javítsa ki, pótolja vagy pontosítsa ezeket a dokumentumokat vagy adatokat. Kizárólag az alábbiak javíthatók ki, egészíthetők ki, pontosíthatók, vagy pótolhatók: a beszállító vonatkozásában kizárási ok fennállásának hiányával, valamint a beszállító alkalmasságra vonatkozó előírásoknak, valamint a minőségirányítási és környezetvédelmi szempontoknak való megfelelésével kapcsolatos dokumentumok vagy adatok, a részvételi jelentkezés vagy az ajánlat aláírása céljából a beszállító által adott meghatalmazás, közös vállalkozásról szóló szerződés, az ajánlat érvényességét és a szerződés tárgyához, műszaki jellemzőihez, a szerződés teljesítésével kapcsolatos feltételekhez vagy az ajánlati árhoz nem kapcsolódó dokumentumok érvényességét tanúsító dokumentum. A beszállító ajánlatával kapcsolatos többi dokumentumot a jelen törvény 55. cikke (9) bekezdésének megfelelően lehet kijavítani, pótolni vagy pontosítani.”

27

Az említett törvény „A valamely beszállító kizárására vonatkozó okok” címet viselő 46. cikkének (4) bekezdése a következőket mondja ki:

„Az ajánlatkérő szerv kizárja a beszállítót a közbeszerzési eljárásból, ha:

[…]

28

A közbeszerzésekről szóló törvény „Információk visszatartása, hamis információk benyújtása, illetve dokumentumok benyújtásának elmulasztása” címet viselő 52. cikke a következőket írja elő:

„1.   Az ajánlatkérő szerv – a Viešųjų pirkimų tarnyba [közbeszerzési hatóság, Litvánia] által előírt szabályoknak megfelelően – legkésőbb tíz napon belül közzéteszi a Centrinė viešųjų pirkimų informacinė sistemában [központi közbeszerzési portál, Litvánia] az azon beszállítóra vonatkozó információkat, aki a közbeszerzési eljárásban információkat tartott vissza, vagy hamis információkat nyújtott be az e törvény 46. és 47. cikkében szereplő előírások tiszteletben tartásával kapcsolatban, vagy aki – mivel hamis információkat nyújtott be – nem nyújtotta be az e törvény 50. cikkében megkövetelt igazoló dokumentumokat, amennyiben:

[…]”

29

A közbeszerzésekről szóló törvény „Az ajánlatok értékelése és összehasonlítása” címet viselő 55. cikkének (9) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A jelen törvény 45. cikke (3) bekezdésének megfelelően az ajánlatkérő szerv felkérheti az ajánlattevőket, hogy javítsák ki, pótolják vagy pontosítsák ajánlataikat, de nem kérheti őket arra, valamint nem javasolhatja és nem engedheti meg nekik, hogy a nyílt vagy meghívásos eljárásban benyújtott ajánlat, illetve a versenypárbeszéd, hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás, vagy hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás, illetve innovációs partnerség keretében benyújtott végleges ajánlat lényeges elemeit módosítsák, azaz hogy módosítsák az árat, illetve olyan egyéb módosításokat eszközöljenek, amelyek révén a korábban az ajánlati dokumentációnak nem megfelelő ajánlat megfelelővé válna. Amennyiben az ajánlatok vizsgálata során az ajánlatkérő szerv az ajánlatban az árral vagy a költségekkel kapcsolatos számítási hibákat észlel, fel kell kérnie az ajánlattevőt az általa megállapított számítási hibák általa rögzített határidőn belüli – az ajánlat ajánlatkérő szerv általi megismerésének időpontjában az ajánlatban szereplő árak vagy költségek módosítása nélküli – kijavítására. Az ajánlattevő az ajánlatában megállapított számítási hibák kijavítása során kijavíthatja az árak vagy költségek alkotóelemeit, de azok alkotóelemeit nem törölheti, és nem is adhat hozzá azokhoz új elemeket.”

30

E törvény „A közbeszerzési eljárások eredményeinek közlése” címet viselő 58. cikkének (3) bekezdése a következőket mondja ki:

„Az e cikk 1. és 2. bekezdésében említett esetekben az ajánlatkérő szerv nem bocsáthat rendelkezésre olyan információkat, amelyek hozzáférhetővé tétele sértené az információk és adatok védelmére vonatkozó szabályozást vagy ellentétes lenne a közérdekkel, sértené egy meghatározott beszállító jogos üzleti érdekeit vagy befolyásolná a beszállítók közötti versenyt.”

31

A Lietuvos Respublikos civilinio proceso kodeksasnak (a Litván Köztársaság polgári perrendtartása) „Az üzleti titok védelmére vonatkozó különös rendelkezések” címet viselő 101. cikke a következőképpen rendelkezik:

„1.   Ez a cikk az üzleti titkok jogosulatlan megszerzésével, hasznosításával és felfedésével kapcsolatos ügyekben, valamint más polgári jogi ügyekben az üzleti titok védelmére vonatkozó különös rendelkezéseket írja elő.

2.   Amennyiben okkal feltételezhető, hogy üzleti titok felfedésére kerülhet sor, a bíróság a felek indokolt kérelmére vagy hivatalból, indokolt végzéssel kijelöli azokat a személyeket, akik:

3.   Az e cikk 2. bekezdésében említett személyek száma nem haladhatja meg a személyeknek a bírói jogvédelemhez való jog és a tisztességes eljáráshoz való jog biztosításához szükséges számát. Ezek a személyek legalábbis a következők:

4.   A jelen cikk 2. bekezdésében rögzített korlátozások alkalmazása során a bíróság figyelembe veszi a bírói jogvédelemhez való jog és a tisztességes eljáráshoz való jog biztosításának szükségességét, a felek és az eljárásban részt vevő más személyek jogos érdekeit, valamint azt a kárt, amely e korlátozások alkalmazásából vagy alkalmazásának mellőzéséből eredhet.

[…]”

32

Közbeszerzési eljárást megindító, 2018. szeptember 27‑én közzétett hirdetményével az ajánlatkérő szerv közbeszerzési eljárást indított a Neringa (Litvánia) település települési hulladékának gyűjtésével és a klaipėdai régió (Litvánia) hulladékkezelő létesítményeibe való elszállításával kapcsolatos szolgáltatások nyújtására irányuló nyílt nemzetközi közbeszerzési szerződés odaítélése céljából.

33

Az ajánlatkérő szerv ebben a hirdetményben meghatározta a műszaki leírást. Előírta többek között, hogy a szolgáltatónak a települési hulladék begyűjtésére szolgáló olyan járműveket kell majd használnia, amelyek legalább az Euro 5 szabványnak megfelelnek, és amelyek folyamatosan működő globális helymeghatározó rendszerrel (GPS) rendelkeznek, lehetővé téve az ajánlatkérő szerv számára, hogy meghatározza a jármű pontos helyét és pontos útvonalát.

34

A hirdetmény az ajánlattevők – közbeszerzési szerződés teljesítéséhez szükséges – szakmai és technikai alkalmasságának leírását, valamint gazdasági és pénzügyi helyzetük leírását is tartalmazta. E tekintetben pontosította, hogy minden ajánlattevőnek – tetszőleges formátumban – nyilatkozatot kell benyújtania, amely tanúsítja, hogy a vegyes települési hulladék begyűjtésével és szállításával kapcsolatos tevékenység gyakorlása során az elmúlt három üzleti évben, vagy – amennyiben ezt a tevékenységet kevesebb mint három üzleti év óta végzi – nyilvántartásba vételének időpontja óta elért átlagos éves árbevétele nem alacsonyabb 200000 eurónál, hozzáadott értékadó nélkül.

35

Az ajánlatkérő szerv három ajánlatot kapott, köztük az Ecoservice és a társulás ajánlatát.

36

2018. november 29‑én az ajánlatkérő szerv közölte az ajánlattevőkkel az ajánlatok értékelését és végső rangsorolásukat. A szerződést a társulásnak ítélték oda, mivel a társulás ajánlatában alacsonyabb ár szerepelt, az Ecoservice pedig a második helyre került.

37

2018. december 4‑én az Ecoservice – a közbeszerzésekről szóló törvény 20. cikkének (4) bekezdése alapján – hozzáférést kért az ajánlatkérő szervtől az említett rangsorolás megállapítása céljából általa figyelembe vett tényezőkhöz, többek között a társulás ajánlatához.

38

2018. december 6‑án az Ecoservice megismerhette az ezen ajánlatban szereplő nem bizalmas információkat.

39

2018. december 10‑én az Ecoservice – mivel úgy vélte, hogy a társulás nem rendelkezik a megkövetelt képesítésekkel – panaszt nyújtott be az ajánlatkérő szervhez a közbeszerzési eljárás eredményének vitatása céljából. Állítása szerint a társulás egyetlen tagja sem teljesíthetett vegyes települési hulladék begyűjtésére és szállítására vonatkozó szerződéseket 200000 euró összegben az előző három évben. E tekintetben pontosította, hogy mivel a Parsekas nem végez vegyes települési hulladék kezelésére irányuló szolgáltatásokat, az ajánlatkérő szervnek fel kellett volna őt kérnie, hogy fejtse ki az általa benyújtott azon nyilatkozatot, amely szerint a Parsekas 235510,79 euró összegben teljesített vegyes hulladék kezelésére vonatkozó szerződéseket. Az Ecoservice másodszor azzal érvelt, hogy a társulás nem rendelkezik a megkövetelt technikai alkalmassággal.

40

2018. december 17‑én az ajánlatkérő szerv elutasította ezt a panaszt, és – a kérdést előterjesztő bíróság szerint – szűkszavúan annyit jelzett, hogy a társulás teljesítette az Ecoservice által vitatott két képesítési feltételt.

41

2018. december 27‑én az Ecoservice keresetet indított e határozattal szemben a Klaipėdos apygardos teismas (Klaipėda megyei bíróság, Litvánia) előtt, amely többek között arra irányult, hogy a bíróság kötelezze az ajánlatkérő szervet, hogy adja át a társulás ajánlatát, valamint a társulás és az ajánlatkérő szerv közötti leváltátást. Az Ecoservice – amely azt állította, hogy bizalmas jellegüktől függetlenül minden bizonyítékot a bíróság elé kell terjeszteni – úgy vélte, hogy saját kereseti kérelmeinek pontosítása céljából rendelkeznie kell ezekkel a dokumentumokkal, amelyek közül néhány nem volt bizalmas.

42

2019. január 3‑i határozatával ez a bíróság kötelezte az ajánlatkérő szervet, hogy bocsássa az Ecoservice rendelkezésére az összes kért dokumentumot.

43

Az ajánlatkérő szerv az említett kötelezést követően 2019. január 11‑én benyújtott beadványában elsősorban azzal érvelt, hogy a panasz megvizsgálásakor kérte a társulást, hogy a hulladékkezelési szolgáltatásokra vonatkozóan általa megkötött szerződésekkel kapcsolatban nyújtson felvilágosítást. A társulás átadta a kért információkat, és pontosította, hogy az átadott információk nagy része bizalmas, és hogy azokat következésképpen védeni kell a harmadik személyek számára történő hozzáférhetővé tétellel szemben. Az ajánlatkérő szerv – mivel emellett úgy vélte, hogy az információk kereskedelmi értékkel bírnak a társulás számára, és hogy a versenytársak számára való hozzáférhetővé tételük kárt okozhat a számára – ezeket az információkat nem közölte a bírósággal, hogy ne sértse meg a közbeszerzésekről szóló törvény 20. cikkét. Ezért csak a társulás ajánlatában szereplő nem bizalmas információkat nyújtotta be, és jelezte, hogy be fogja nyújtani a bizalmas információkat is a bíróságnak, ha erre ismét felkérik.

44

Az ajánlatkérő szerv másodsorban a kereset elutasítását kérte, mivel az általa a társulástól kapott további pontosítások és a társulás helyiségeibe tett látogatás alapján meg tudta erősíteni, hogy a szóban forgó ajánlatot helytállóan értékelték.

45

2019. január 15‑i végzésében a Klaipėdos apygardos teismas (Klaipėda megyei bíróság) a dokumentumok benyújtására irányuló kötelezettséget a társulás ajánlatára és az ahhoz csatolt dokumentumokra korlátozta, és elrendelte, hogy azokat 2019. január 25‑ig nyújtsák be.

46

2019. január 25‑én az ajánlatkérő szerv benyújtotta a kért dokumentumokat ennek a bíróságnak, és aszerint tett köztük különbséget, hogy tartalmaznak‑e bizalmas információkat, vagy sem. Kizárólag az említett bírósághoz intézték azokat az információkat, amelyek a társulás – ajánlatkérő szerv által sem vitatott – állítása szerint bizalmasak voltak. Az ajánlatkérő szerv egyebekben arra kérte a bíróságot, hogy ne tegye lehetővé az Ecoservice‑nek, hogy megismerje a társulás ajánlatában szereplő bizalmas információkat, valamint hogy minősítse ezeket az iratok nem nyilvános elemeinek.

47

2019. január 30‑i végzésében az elsőfokú bíróság helyt adott az ajánlatkérő szerv arra irányuló kérelmeinek, hogy egyrészt a társulás ajánlatában szereplő, hozzá benyújtott információkat minősítsék bizalmasnak, és másrészt, hogy azokat ne tegyék hozzáférhetővé.

48

2019. február 14‑én fellebbezéssel nem megtámadható végzésben ez a bíróság elutasította az Ecoservice által az összes ügyirathoz való hozzáférés iránt 2019. február 11‑én benyújtott kérelmet.

49

2019. február 21‑én fellebbezéssel nem megtámadható végzésben az említett bíróság elutasította az Ecoservice által 2019. február 12‑én az iránt benyújtott kérelmet, hogy a Bíróság kötelezze a Parsekast az általa megkötött hulladékkezelési szerződésekkel kapcsolatos adatok benyújtására.

50

2019. március 15‑i ítéletében a Klaipėdos apygardos teismas (Klaipėda megyei bíróság) elutasította az Ecoservice keresetét azon az alapon, hogy a társulás rendelkezik a megkövetelt képesítésekkel.

51

Az Ecoservice által benyújtott fellebbezés alapján eljáró Lietuvos apeliacinis teismas (Litvánia fellebbviteli bírósága) 2019. május 30‑i ítéletében hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, egyúttal pedig megsemmisítette az ajánlatkérő szervnek az ajánlatok rangsorolását megállapító határozatát. A fellebbviteli bíróság azt is elrendelte, hogy az ajánlatkérő szerv folytassa le az ajánlatok újbóli értékelését.

52

Az ajánlatkérő szerv ezt követően felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Lietuvos Aukščiausiasis Teismashoz (litván legfelsőbb bíróság).

53

2019. július 26‑án az Ecoservice – a felülvizsgálat iránti kérelemmel kapcsolatos válaszbeadványának benyújtása előtt – hozzáférést kért a Lietuvos Aukščiausiasis Teismastól (Litvánia legfelsőbb bírósága) az ajánlatkérő szerv által első fokon benyújtott bizalmas dokumentumokhoz, a kereskedelmi szempontból érzékeny információk kitakarása mellett.

54

A kérdést előterjesztő bíróság elsősorban rámutat, hogy a közbeszerzési eljárást megindító hirdetményben az ajánlattevők képesítésével kapcsolatos bizonyos követelmények a gazdasági szereplő pénzügyi és gazdasági kapacitásával kapcsolatos feltételekként, egyúttal pedig a gazdasági szereplő technikai és szakmai alkalmasságára vonatkozó feltételekként, de műszaki leírásként, vagy akár a közbeszerzési szerződés teljesítésének feltételeiként is értelmezhetők.

55

E követelmények jellegét azonban meg kell határozni, mivel a közbeszerzésekről szóló törvény 45. cikkének (3) bekezdése és 55. cikkének (9) bekezdése értelmében a valamely ajánlattevő nyilatkozatának kijavítására irányuló kötelezettség, illetve lehetőség aszerint változik, hogy a vitatott információ az ajánlattevő képesítésére, vagy pedig az általa benyújtott ajánlatra vonatkozik‑e.

56

A kérdést előterjesztő bíróság szerint másodsorban felmerül a valamely ajánlattevő által benyújtott bizalmas információk védelme és a többi ajánlattevő védelemhez való jogának érvényesülése közötti egyensúly megteremtésének kérdése.

57

A jelen ügyben az Ecoservice sikertelenül próbált hozzáférést kérni a társulás ajánlatához. Maga az ajánlatkérő szerv igen aktívan részesítette előnyben a társulásnak a saját bizalmas információi védelméhez fűződő jogát. Ez a Litvániában gyakran alkalmazott gyakorlat azt eredményezi, hogy az ajánlattevők jogai csupán részleges védelemben részesülnek. A közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogvitákban ugyanis a sikertelen ajánlattevők kevesebb információval rendelkeznek, mint az e jogvitákban részt vevő többi fél. Emellett jogaik tényleges védelme a bíróság azon határozatától függ, hogy bizalmasnak minősíti‑e azokat az információkat, amelyek átadását kérik. Az a határozat azonban, amelyben a bíróság nem ad helyt az ilyen információk közlése iránti kérelemnek, mérsékelheti a sikertelen ajánlattevő azzal kapcsolatos lehetőségeit, hogy helyt adjanak a szerződés odaítéléséről szóló határozattal szemben általa benyújtott keresetének.

58

A kérdést előterjesztő bíróság először is kifejti, hogy a közbeszerzések területén többek között megállapította, hogy az ajánlattevőknek az ajánlatban általuk benyújtott bizalmas információk védelméhez fűződő, a közbeszerzésekről szóló törvény 20. cikkében kimondott joga csak azokra az információkra vonatkozik, amelyeket a Lietuvos Respublikos civilinio kodekso (a Litván Köztársaság polgári törvénykönyve) 1.116. cikkének – a lényegében a 2016/943 irányelvben szereplő rendelkezéseknek megfelelő – 1. bekezdése értelmében üzleti titoknak vagy ipari titoknak kell minősíteni. Másodszor, az esetlegesen megsértett jogok védelme elválaszthatatlan részének kellene minősülnie az ajánlattevő azon jogának, hogy hozzáférjen egy másik ajánlattevő ajánlatához.

59

A kérdést előterjesztő bíróság azonban az ajánlattevők által az ajánlatkérő szerveknek megküldött információk bizalmasságának védelmével kapcsolatban az ajánlatkérő szerveket terhelő kötelezettségek pontos tartalmára vonatkozóan, valamint az e kötelezettségek és a hatékony bírói jogvédelemnek a keresetet indító gazdasági szereplők számára történő biztosítására irányuló kötelezettség közötti kapcsolatokra vonatkozóan tesz fel kérdéseket. Álláspontja szerint, még ha a Bíróság a 2008. február 14‑iVarec ítéletben (C‑450/06, EU:C:2008:91) hangsúlyozta is, hogy a közbeszerzési eljárások a gazdasági szereplők és az ajánlatkérő szervek közötti bizalmi kapcsolaton alapulnak, a 2016/943 irányelv 9. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése – amely későbbi ennél az ítéletnél – mindenesetre azt írja elő, hogy az eljárásban részt vevő felek nem rendelkezhetnek eltérő információkkal, különben sérülne a hatékony bírói jogvédelemhez és a tisztességes eljáráshoz való jog. Pontosítja, hogy mivel ez a rendelkezés a gazdasági szereplőket megillető azon jog védelmének biztosítására kötelezi a bíróságot, hogy megismerjék a jogvitában részt vevő valamely fél üzleti titkait, előfordulhat, hogy el kell ismerni, hogy ezt a jogot bármely peres eljárás előtt gyakorolhatják, különösen azért, hogy megalapozottan dönthessék el, keresetet indítsanak‑e.

60

A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy mindazonáltal fennáll annak a veszélye, hogy bizonyos gazdasági szereplők visszaélnek ezzel a joggal oly módon, hogy nem azért fordulnak az ajánlatkérő szervhez, hogy az biztosítsa jogaik védelmét, hanem kizárólag azért, hogy információkat szerezzenek versenytársaikról. A bírósághoz fordulás ugyanakkor mindenesetre lehetővé teszi e gazdasági szereplők számára a kért információk megszerzését.

61

A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a 2016/943 irányelv – a (18) preambulumbekezdés kivételével – nem tartalmaz egyetlen konkrét rendelkezést sem a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatban. Hangsúlyozza, hogy annak ellenére, hogy az ajánlatkérő szervek nem jogorvoslati szervek, a jogviták peren kívüli rendezésének a belső jogban előírt kötelező rendszere széles jogkörrel ruházza fel őket a gazdasági szereplőkkel folytatott együttműködést illetően, függetlenül attól, hogy ezek a gazdasági szereplők kérelmezők vagy ellenérdekű felek. Az ajánlatkérő szervek emellett – az arra irányuló célkitűzés következményeként, hogy e gazdasági szereplők számára biztosítsák jogaik hatékony védelmét – hatáskörükön belül és a rendelkezésükre álló eszközök erejéig kötelesek elfogadni az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy biztosítsák a gazdasági szereplők számára a megsértett érdekek hatékony védelmének lehetőségét. Ily módon előfordulhat, hogy a 2014/24 irányelv 21. cikkét és a 89/665 irányelv megfelelő rendelkezéseit akként kell értelmezni, hogy az ajánlattevők nemcsak a bírósági eljárásban, hanem az azt megelőző közigazgatási eljárás szakaszában is hozzáférhetnek más ajánlattevők üzleti titkának minősülő információkhoz.

62

A kérdést előterjesztő bíróság harmadsorban hivatalból szándékozik felvetni a társulás aktusai 2014/24 irányelv 57. cikke (4) bekezdésének h) pontjára tekintettel történő értékelésének kérdését, vagyis azt a kérdést, hogy a társulás – vagy legalábbis bizonyos tagjai – nem hamis információkat nyújtottak‑e be az ajánlatkérő szervnek a kapacitásaik hirdetményben szereplő előírásoknak való megfelelését illetően.

63

A kérdést előterjesztő bíróság a Bíróság ítélkezési gyakorlatából azt a következtetést vonja le, hogy a Parsekas által benyújtott információk az információk benyújtásával kapcsolatos olyan gondatlanságnak minősülhetnek, amely hatással járt közbeszerzési eljárás eredményeire. E tekintetben úgy véli, hogy a Parsekasnak nem kellett volna közölnie a szolgáltatásoknak a vegyes hulladék kezelésével kapcsolatos részét nyújtó más gazdasági szereplőkkel megkötött és teljesített szerződésekből, valamint a saját maga által teljesített olyan szerződésekből eredő bevételeit, amelyek esetében a vegyes hulladék kezelése a hulladéknak csupán egy minimális részét érintette.

64

A kérdést előterjesztő bíróság – amely megjegyzi, hogy a Bíróságnak a 2014/24 irányelv 57. cikkének (4) bekezdésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlata az ajánlatkérő szerv és az érintett beszállító közötti különös kölcsönös bizalmi kapcsolaton alapul – egyebekben e tekintetben arra kíván választ kapni, hogy egy nemzeti bíróság eltérhet‑e az ajánlatkérő szervnek a közbeszerzési eljárás során a részére megküldött információk hamis vagy félrevezető jellegének hiányával kapcsolatos értékelésétől.

65

A kérdést előterjesztő bíróság végül azzal kapcsolatban tesz fel kérdést, hogy amennyiben egy gazdasági szereplő – amely egy közös vállalkozásról szóló szerződés szerződő fele – esetlegesen hamis információkkal szolgált, partnereit, akikkel közös ajánlatot nyújtott be, a közbeszerzésekről szóló törvény 46. cikke (4) bekezdésének 4) pontja és 52. cikke értelmében szintén fel kell‑e venni„A hamis információkat benyújtó beszállítók jegyzékére”, mivel az e jegyzékbe való felvétel megtiltja számukra, hogy egy évig részt vegyenek a más ajánlatkérő szervek által közzétett ajánlattételi felhívásokban.

66

Úgy tűnik azonban, hogy ez a megoldás – amely az egymással partnerségben álló valamennyi gazdasági szereplő közötti szolidaritáson, érdekközösségen és közös felelősségen alapulhat – ellentétes e gazdasági szereplők személyes felelősségének elvével, amelynek értelmében csak az a gazdasági szereplő szankcionálható, aki hamis információkat nyújtott be.

67

E körülmények között a Lietuvos Aukščiausiasis Teismas (Litvánia legfelsőbb bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

68

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 2014/24 irányelv 58. cikkét akként kell‑e értelmezni, hogy a gazdasági szereplőket terhelő, a szóban forgó közbeszerzési szerződéssel érintett tevékenységi területen bizonyos átlagos éves árbevétel elérésének bizonyítására irányuló kötelezettség az e rendelkezés (3) bekezdése értelmében vett, a gazdasági és pénzügyi helyzetükkel kapcsolatos, vagy pedig az említett rendelkezés (4) bekezdése értelmében vett, a technikai és szakmai alkalmasságukkal kapcsolatos kiválasztási szempontot képez.

69

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ezen irányelv 58. cikkének (1) bekezdése meghatározza a kiválasztási szempontok azon három típusát, amelyeket az ajánlatkérő szervek részvételi feltételekként írhatnak elő a gazdasági szereplők számára. Ezeket a gazdasági szereplők érintett szakmai tevékenység végzésére való alkalmasságára, gazdasági és pénzügyi helyzetére, illetve technikai és szakmai alkalmasságra vonatkozó kritériumokat e cikk (2)–(4) bekezdése pontosítja.

70

Ezen túlmenően az említett irányelv 58. cikkének (3) bekezdéséből következik, hogy abból a célból, hogy az ajánlatkérő szervek megbizonyosodjanak arról, hogy a gazdasági szereplők rendelkeznek a közbeszerzési szerződés teljesítéséhez szükséges gazdasági és pénzügyi kapacitással, megkövetelhetik többek között, hogy a gazdasági szereplők meghatározott minimális éves árbevétellel – és ezen belül a szerződés által érintett területre vonatkozó minimális éves árbevétellel – rendelkezzenek.

71

Ebből következik, hogy az a követelmény, amely szerint a gazdasági szereplőknek bizonyítaniuk kell, hogy a közbeszerzési szerződéssel érintett tevékenységi területen egy bizonyos átlagos éves árbevétellel rendelkeznek, éppen a 2014/24 irányelv 58. cikkének (3) bekezdése értelmében vett gazdasági és pénzügyi helyzetükön alapuló kiválasztási szempont meghatározásának felel meg, ekként pedig az alá tartozik. Egyebekben ezen irányelv „[a] kiválasztási szempontokhoz kapcsolódó bizonyítási eszközök[kel]” kapcsolatos XII. mellékletéből, és konkrétabban e melléklet 1. részéből kitűnik – amelyre ezen irányelv 60. cikkének (3) bekezdése utal –, hogy a gazdasági szereplő gazdasági és pénzügyi kapacitásának igazolására alkalmas bizonyítékok nem kimerítő listáján szerepel „a szerződés tárgyát képező tevékenységi terület forgalma”, ami megerősíti ezt az értelmezést.

72

A fenti megfontolásokra figyelemmel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2014/24 irányelv 58. cikkét akként kell értelmezni, hogy a gazdasági szereplőket terhelő, a szóban forgó közbeszerzési szerződéssel érintett tevékenységi területen bizonyos átlagos éves árbevétel elérésének bizonyítására irányuló kötelezettség az e rendelkezés (3) bekezdése értelmében vett, e gazdasági szereplők gazdasági és pénzügyi helyzetével kapcsolatos kiválasztási szempontot képez.

73

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 2014/24 irányelv 60. cikkének (3) bekezdésében szereplő rendelkezésekkel összefüggésben az ezen irányelv 58. cikkének (3) bekezdésében szereplő rendelkezéseket akként kell‑e értelmezni, hogy abban az esetben, ha az ajánlatkérő szerv megkövetelte, hogy a szóban forgó közbeszerzési szerződéssel érintett területen a gazdasági szereplők meghatározott minimális árbevétellel rendelkezzenek, a gazdasági szereplő – gazdasági és pénzügyi helyzetének bizonyításának céljából – csak akkor hivatkozhat a vállalkozások azon ideiglenes társulásának bevételeire, amelynek a tagja volt, ha egy konkrét közbeszerzési szerződés keretében ténylegesen hozzájárult e társulás azon közbeszerzési szerződés tárgyát képezőhöz hasonló tevékenységének megvalósításához, amely vonatkozásában bizonyítani kívánja gazdasági és pénzügyi helyzetét.

74

A 2014/24 irányelv 58. cikkének (3) bekezdése értelmében vett gazdasági és pénzügyi helyzetének bizonyítása céljából a gazdasági szereplő ezen irányelv 60. cikke (3) bekezdésének első albekezdése értelmében – főszabály szerint – az említett irányelv XII. mellékletének I. részében felsorolt egy vagy több dokumentumot nyújthat be az ajánlatkérő szervnek. Az irányelv 60. cikke (3) bekezdésének második albekezdése azt is előírja, hogy ha a gazdasági szereplő bármilyen jogos okból nem tudja az ajánlatkérő szerv által kért dokumentumokat benyújtani, bármely egyéb, az ajánlatkérő szerv által megfelelőnek tekintett irattal igazolhatja gazdasági és pénzügyi helyzetét.

75

Amint az a 2014/24 irányelv 58. cikkének (3) bekezdéséből kitűnik, az ajánlatkérő szerv előírhatja különösen azt, hogy a gazdasági szereplő meghatározott minimális éves árbevétellel – és ezen belül a szerződés által érintett területre vonatkozó minimális éves árbevétellel – rendelkezzen.

76

Ily módon ebből a rendelkezésből következik, hogy amikor az ajánlatkérő szervek meghatározzák azokat a feltételeket, amelyek garantálni tudják, hogy a gazdasági szereplők rendelkeznek a közbeszerzési szerződés teljesítéséhez szükséges gazdasági és pénzügyi kapacitással, dönthetnek annak megkövetelése mellett, hogy a gazdasági szereplőknek minimális teljes éves árbevétellel, vagy a szóban forgó közbeszerzési szerződés hatálya alá tartozó területen meghatározott minimális árbevétellel kell rendelkezniük, illetve e két követelményt kombinálhatják is.

77

Ha azonban az ajánlatkérő szerv kizárólag a meghatározott minimális éves árbevétellel kapcsolatos feltételt írta elő, és nem követelte meg, hogy ezzel a meghatározott minimális árbevétellel a közbeszerzési szerződés hatálya alá tartozó területen kell rendelkezni, akkor semmi nem képezi akadályát annak, hogy egy gazdasági szereplő a vállalkozások azon ideiglenes társulásának bevételeire hivatkozzon, amelynek a tagja volt, még ha a konkrét közbeszerzési szerződés keretében nem is járult ténylegesen hozzá e társulás azon közbeszerzési szerződés tárgyát képezőhöz hasonló tevékenységének megvalósításához, amely vonatkozásában bizonyítani kívánja gazdasági és pénzügyi helyzetét.

78

Ezzel szemben amennyiben az ajánlatkérő szerv megkövetelte, hogy a közbeszerzési szerződés hatálya alá tartozó területen meghatározott minimális árbevétellel kell rendelkezni, ez a követelmény kettős cél elérésére irányul. Ez ugyanis a gazdasági szereplők gazdasági és pénzügyi helyzetének igazolására irányul, és hozzájárul technikai és szakmai alkalmasságuk bizonyításához. Ebben az esetben a gazdasági szereplő gazdasági és pénzügyi helyzete – technikai és szakmai alkalmasságához hasonlóan – e gazdasági szereplő mint természetes vagy jogi személy sajátja, és kizárólag rá jellemző.

79

Ebből következik, hogy gazdasági és pénzügyi helyzetének bizonyítása céljából a gazdasági szereplő egy közbeszerzési eljárás keretében csak akkor hivatkozhat a vállalkozások azon ideiglenes társulásának bevételeire, amelynek tagja volt, ha egy konkrét közbeszerzési szerződés keretében ténylegesen hozzájárult e társulás azon közbeszerzési szerződés tárgyát képezőhöz hasonló tevékenységének megvalósításához, amely vonatkozásában bizonyítani kívánja gazdasági és pénzügyi helyzetét.

80

Amennyiben ugyanis valamely gazdasági szereplő vállalkozások olyan társulásának gazdasági és pénzügyi kapacitására hivatkozik, amelynek tagja volt, ezt a kapacitást e gazdasági szereplő konkrét részvétele, tehát azon tényleges hozzájárulás viszonylatában kell értékelni, amelyet egy konkrét közbeszerzési szerződés keretében az említett társulástól megkövetelt tevékenység gyakorlásához nyújtott (lásd analógia útján: 2017. május 4‑iEsaprojekt ítélet, C‑387/14, EU:C:2017:338, 62. pont).

81

A jelen ítélet 78. pontjában említett esetben továbbá a 2014/24 irányelv 58. cikke (3) bekezdésének kontextusában a szóban forgó gazdasági szereplőnek egy korábbi közbeszerzési szerződés keretében a valamely társulástól megkövetelt tevékenységhez való tényleges hozzájárulásával kapcsolatos forgalomra kell továbbá korlátozni azt a forgalmat, amelyre e rendelkezés alapján hivatkozni lehet.

82

A második kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a 2014/24 irányelv 60. cikkének (3) bekezdésében szereplő rendelkezésekkel összefüggésben az ezen irányelv 58. cikkének (3) bekezdésében szereplő rendelkezéseket akként kell értelmezni, hogy abban az esetben, ha az ajánlatkérő szerv megkövetelte, hogy a szóban forgó közbeszerzési szerződéssel érintett területen a gazdasági szereplők meghatározott minimális árbevétellel rendelkezzenek, a gazdasági szereplő – gazdasági és pénzügyi helyzetének bizonyítása céljából – csak akkor hivatkozhat a vállalkozások azon ideiglenes társulásának bevételeire, amelynek a tagja volt, ha egy konkrét közbeszerzési szerződés keretében ténylegesen hozzájárult e társulás azon közbeszerzési szerződés tárgyát képezőhöz hasonló tevékenységének megvalósításához, amely vonatkozásában bizonyítani kívánja gazdasági és pénzügyi helyzetét.

83

Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 2014/24 irányelv 58. cikkének (4) bekezdését, valamint 42. és 70. cikkét akként kell‑e értelmezni, hogy azokat egyidejűleg lehet alkalmazni a hirdetményben szereplő valamely műszaki előírásra.

84

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2014/24 irányelv nem zárja ki, hogy a műszaki előírásokat – az ezen irányelv 58. cikkének (4) bekezdése, 42. cikke, illetve 70. cikke értelmében – technikai és szakmai alkalmassággal kapcsolatos kiválasztási szempontokként, műszaki leírásként és/vagy a közbeszerzési szerződés teljesítésének feltételeiként lehessen felfogni.

85

A gazdasági szereplők „technikai és szakmai alkalmasságával” kapcsolatos, a 2014/24 irányelv 58. cikkének (4) bekezdése értelmében vett kiválasztási szempontokat illetően meg kell állapítani, hogy az ezen alkalmasság igazolására felhasználható, az irányelv XII. mellékletének II. részében felsorolt bizonyítási eszközök körében e rész g), illetve az i) pontjában a következők szerepelnek: „azon környezetvédelmi vezetési intézkedések megjelölése, amelyeket a gazdasági szereplő a szerződés teljesítése során alkalmazni tud”, konkrétabban pedig „a szolgáltató, illetve a szerződő fél számára a szerződés teljesítéséhez rendelkezésre álló eszközökről, berendezésekről vagy műszaki felszerelésről készült kimutatás”.

86

Márpedig ha ezek a bizonyítási eszközök alkalmasak a gazdasági szereplők „technikai és szakmai alkalmasságának” igazolására, akkor úgy tűnik, hogy a jelen ügyben szóban forgó, a gépjárművekből származó szennyezőanyag‑kibocsátással (Euro 5 szabvány) és e gépjárműveknek GPS‑jeladóval való felszerelésére irányuló kötelezettséggel kapcsolatosakhoz hasonló műszaki előírások vonatkozhatnak a gazdasági szereplők „technikai erőforrásaira”, ekként pedig minősülhetnek az említett 58. cikk (4) bekezdése értelmében vett, a „technikai és szakmai alkalmasságukkal” kapcsolatos kiválasztási szempontoknak, amennyiben az ajánlati dokumentáció előírja, hogy ezeket kifejezetten olyan kapacitásokként írják elő, amelyek esetében az ajánlattevőknek bizonyítaniuk kell, hogy azokkal rendelkeznek, vagy hogy azokkal – a szerződés teljesítése céljából – észszerű időben rendelkezni fognak, amit azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.

87

A 2014/24 irányelv 42. cikke értelmében vett „műszaki leírásokat” illetően e cikk (3) bekezdéséből kitűnik, hogy ezek a leírások a szerződésben említett szolgáltatások „kívánt tulajdonságait” határozzák meg, és hogy azokat a teljesítmény, illetve a funkcionális – többek környezetvédelmi – követelmények szempontjából, vagy műszaki szabványokra való hivatkozással fogalmazták meg. Egyebekben az említett cikk (1) bekezdése az említett irányelv VII. mellékletére hivatkozik, amelynek 1. b) pontja az árubeszerzésre vagy szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződéseket illetően pontosítja, hogy „a dokumentációban szerep[el] azon műszaki leírás, amely meghatározza a terméktől, illetve szolgáltatástól elvárt tulajdonságokat, így […] a környezetre és az éghajlatra gyakorolt hatások szintjét […]”. Ily módon az alapeljárásban szóban forgó műszaki előírások – amelyeket ténylegesen a teljesítmény, illetve a funkcionális követelmények szempontjából fogalmaztak meg, és amelyek többek között a gépjárművekből származó szennyezőanyag‑kibocsátással kapcsolatos Euro 5 szabványra hivatkoznak – szintén a „műszaki leírás” fogalmába tartozhatnak.

88

Végül az innovációval és a környezettel kapcsolatos megfontolásokat figyelembe vevő említett leírások – amennyiben azok egy szerződés teljesítésével kapcsolatos különös feltételeket írják elő, amennyiben úgy tűnik, hogy a szerződés tárgyához kapcsolódnak, és amennyiben azokat a hirdetmény vagy az ajánlati dokumentáció feltünteti – szintén tartozhatnak a 2014/24 irányelv 70. cikke értelmében vett, „a közbeszerzési szerződés teljesítésének feltételei” fogalmába, amennyiben az ajánlati dokumentációból kitűnik, hogy ezeket olyan feltételekként írják elő, amelyeket a nyertes ajánlattevőnek tiszteletben kell tartania a szerződés teljesítése során, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.

89

E tekintetben pontosítani kell, hogy a szerződés teljesítésével kapcsolatos feltételek tiszteletben tartását nem a szerződés odaítélésekor kell értékelni. Ebből következik, hogy ha az alapeljárásban szóban forgó előírást teljesítési feltételnek minősítették, és ha a közbeszerzési szerződés odaítélésének időpontjában a nyertes ajánlattevő nem felel meg annak, e feltétel tiszteletben tartásának elmulasztása továbbra sem érinti azt, hogy a szerződés társulásnak való odaítélése megfelel‑e a 2014/24 irányelv rendelkezéseinek.

90

Ily módon egyrészről a hirdetményben szereplő valamely követelmény – mint amilyen az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló előírás – minősülhet a technikai és szakmai alkalmassággal kapcsolatos kiválasztási szempontnak, vagy műszaki előírásnak, sőt, akár a szerződés teljesítésével kapcsolatos feltételnek is. Másrészről – figyelemmel arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság konkrétan arra kíván választ kapni, hogy az alapeljárásban szóban forgó előírások összeegyeztethetőek‑e az uniós joggal – ehhez hozzá kell tenni, hogy a 2014/24 irányelv 42. és 70. cikkét akként kell értelmezni, hogy azokkal főszabály szerint nem ellentétes az, hogy a szerződésben említett szolgáltatások nyújtása céljából alkalmazandó gépjárművek bizonyos műszaki jellemzőit pontosító előírásokat írjanak elő az e szerződésre vonatkozó hirdetményben, amennyiben tiszteletben tartják a közbeszerzések odaítélésének az ezen irányelv 18. cikkének (1) bekezdésében kimondott alapvető elveit.

91

Hangsúlyozni kell, hogy a harmadik kérdésben a kérdést előterjesztő bíróság arra is választ kíván kapni, hogy a szóban forgó előírások minősítése hatással lehet‑e a benyújtott ajánlatok helyesbítésének és kijavításának lehetőségére.

92

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2014/24 irányelv 56. cikkének (3) bekezdése értelmében amennyiben a gazdasági szereplők által benyújtott információk vagy dokumentumok nem teljes körűek, hiányosak vagy hibásak, vagy nem teljes körűnek, hiányosnak vagy hibásnak tűnnek, illetve bizonyos dokumentumok hiányoznak, az ajánlatkérő szerv – hacsak az ezen irányelvet végrehajtó nemzeti jogszabályok másként nem rendelkeznek – felkérheti az érintett gazdasági szereplőket, hogy megfelelő határidőn belül nyújtsák be, egészítsék ki vagy pontosítsák a szóban forgó információkat vagy dokumentumokat, feltéve, hogy a felkérés teljes mértékben megfelel az egyenlő bánásmód és az átláthatóság elvének.

93

Amint az a többek között az egyenlő bánásmód elvén alapuló, az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.; helyesbítés: HL 2014. L 339., 14. o.) rendelkezéseinek értelmezésével kapcsolatos – és az említett 56. cikk (3) bekezdésével összefüggésben analógia útján alkalmazandó – állandó ítélkezési gyakorlatból következik, a gazdasági szereplőhöz az e rendelkezés alapján intézett tájékoztatáskérés azonban nem pótolhatja a szerződési dokumentáció által megkövetelt hiányzó iratokat vagy információkat, mivel az ajánlatkérőnek szigorúan tartania kell magát azokhoz a feltételekhez, amelyeket saját maga határozott meg. Ez a tájékoztatáskérés emellett nem eredményezheti azt, hogy az érintett ajánlattevő olyan ajánlatot tegyen, amely valójában újnak minősül (lásd analógia útján: 2012. március 29‑iSAG ELV Slovensko és társai ítélet, C‑599/10, EU:C:2012:191, 40. pont; 2013. október 10‑iManova ítélet, C‑336/12, EU:C:2013:647, 36. és 40. pont; 2018. február 28‑iMA. T. I. SUD és Duemme SGR ítélet, C‑523/16 és C‑536/16, EU:C:2018:122, 51. és 52. pont).

94

A fenti megfontolásokból következik, hogy az ajánlatkérő szerv azon jogának terjedelme, hogy megengedje végső soron a nyertes ajánlattevőnek az eredeti ajánlat kiegészítését vagy pontosítását, a 2014/24 irányelv 56. cikkének (3) bekezdésében szereplő rendelkezések – különösen az egyenlő bánásmód elvének követelményeire figyelemmel történő – tiszteletben tartásától, nem pedig attól függ, hogy az alapeljárásban szóban forgó előírásokat a gazdasági szereplők ezen irányelv 58. cikkének (4) bekezdése értelmében vett „technikai és szakmai alkalmasságával” kapcsolatos kiválasztási szempontoknak, az ezen irányelv 42. cikke értelmében vett „műszaki leírásnak”, vagy az említett irányelv 70. cikke értelmében vett „teljesítési feltételnek” minősítik‑e.

95

A harmadik kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a 2014/24 irányelv 58. cikkének (4) bekezdését, valamint 42. és 70. cikkét akként kell értelmezni, hogy azokat egyidejűleg lehet alkalmazni a hirdetményben szereplő valamely műszaki előírásra.

96

Amennyiben a negyedik, az ötödik, a nyolcadik és a kilencedik kérdés a 2016/943 irányelv rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozik, azt kell meghatározni, hogy az irányelvet alkalmazni kell‑e egyrészről egy olyan helyzetre, amelyben az ajánlatkérő szervhez valamelyik ajánlattevő egy versenytárs ajánlatában szereplő, bizalmasnak tekintett információk közlése iránti kérelemmel, és – adott esetben – a kötelező vitarendezési eljárás keretében az e kérelmet elutasító határozattal szembeni panasszal fordul, valamint másrészről, amennyiben egy bírósághoz az ajánlatkérő szerv e panaszt elutasító határozatával szembeni keresettel fordulnak.

97

A 2016/943 irányelv – figyelemmel a (4) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 1. cikkének (1) bekezdésében kimondott tárgyára – csak az üzleti titkok jogosulatlan megszerzésére, hasznosítására vagy felfedésére vonatkozik, és nem ír elő az üzleti titok bizalmasságának a másfajta bírósági eljárásokban, például a közbeszerzések odaítélésével kapcsolatos eljárásokban való védelmét célzó intézkedéseket.

98

Ezen irányelv 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja emellett előírja, hogy az üzleti titoknak az üzleti titok jogosultjának beleegyezése nélküli megszerzése jogosulatlannak minősül, ha arra az üzleti titok jogosultjának jogszerű ellenőrzése alatt álló olyan dokumentumokhoz, tárgyakhoz, anyagokhoz vagy elektronikus állományokhoz való engedély nélküli hozzáférés, illetve azok eltulajdonítása vagy azokról másolat készítése útján kerül sor, amelyek az üzleti titkot tartalmazzák, vagy amelyekből az üzleti titok kinyerhető.

99

Egyebekben amint az az irányelv 1. cikke (2) bekezdésének c) pontjából következik, az említett irányelv nem érinti azon uniós vagy nemzeti szabályok alkalmazását, amelyek előírják vagy lehetővé teszik az uniós intézmények és szervek vagy a nemzeti hatóságok számára, hogy az uniós és nemzeti jogban foglalt kötelezettségek és kiváltságok értelmében és ezeknek megfelelve, a vállalkozások által benyújtott és az említett intézmények, szervek vagy hatóságok által birtokolt információkat felfedjék. Ugyanezen irányelv (18) preambulumbekezdése – amelynek tükrében ezt a rendelkezést értelmezni kell – a maga részéről pontosítja, hogy a 2016/943 irányelv nem mentheti fel a hatóságokat különösen az üzleti titkok jogosultjai által részükre átadott információk tekintetében rájuk vonatkozó – akár az uniós, akár a nemzeti jogban meghatározott – titoktartási kötelezettségek alól. Ennélfogva úgy kell tekinteni, hogy a 2016/943 irányelv nem menti fel a hatóságokat az esetlegesen a 2014/24 irányelvből eredő titoktartási kötelezettségek alól.

100

Végül a 2016/943 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy az üzleti titkok megszerzése, hasznosítása vagy felfedése jogszerűnek minősül, amennyiben azt az uniós vagy a nemzeti jog előírja vagy megengedi.

101

Ebben a kontextusban meg kell állapítani, hogy a 2014/24 irányelv (51) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 21. cikke előírja, hogy az ajánlatkérő szerv főszabály szerint nem fedhet fel olyan, a részére gazdasági szereplők által megadott adatokat, amelyeket azok bizalmasnak minősítettek, valamint hogy az ajánlatkérő szervek előírhatnak a gazdasági szereplők számára olyan követelményeket, amelyek célja az ajánlatkérő szervek által a közbeszerzési eljárás során rendelkezésre bocsátott információk bizalmas jellegének a védelme.

102

Ennélfogva a Bíróság – azzal a céllal, hogy hasznos választ adhasson a kérdést előterjesztő bíróság számára – a 2014/24 és a 89/665 irányelv azon releváns rendelkezéseit fogja értelmezni, amelyek többek között az ajánlatkérő szervekre és a nemzeti bíróságokra a közbeszerzési eljárások keretében hozzájuk benyújtott dokumentumok bizalmas jellegének védelmét illetően alkalmazandó különös szabályokat pontosítják.

103

Ötödik, hatodik és hetedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 89/665 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdését, 1. cikkének (3) és (5) bekezdését, valamint 2. cikke (1) bekezdésének b) pontját akként kell‑e értelmezni, hogy keresettel megtámadható aktust képez az ajánlatkérő szerv azon határozata, amely megtagadja egy másik gazdasági szereplő részvételi jelentkezésében vagy ajánlatában szereplő bizalmasnak tekintett információk gazdasági szereplővel való közlését, valamint hogy – amennyiben a szóban forgó közbeszerzési eljárás lefolytatásának helye szerinti tagállam kötelező vitarendezési eljárást írt elő az ajánlatkérő szervek által hozott határozatok vonatkozásában – az e határozattal szembeni bírósági jogorvoslatot ilyen előzetes közigazgatási jogorvoslatnak kell megelőznie.

104

E tekintetben a 89/665 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdéséből következik, hogy a tagállamoknak minden szükséges intézkedést meg kell tenniük annak biztosítására, hogy a 2004/24 irányelv hatálya alá tartozó szerződések tekintetében az ajánlatkérő szerv által hozott döntésekkel szemben az ezen irányelv 2–2f. cikkében meghatározott feltételeknek megfelelően hatékonyan és különösen a lehető leggyorsabban jogorvoslat legyen igénybe vehető azon az alapon, hogy ezek a döntések megsértették a közbeszerzésre vonatkozó közösségi jogot vagy az e jogot átültető nemzeti jogszabályokat. Ezen irányelv 1. cikkének (3) bekezdése értelmében a tagállamok által megállapítandó részletes szabályok szerint a jogorvoslati eljárásnak legalább azon személyek rendelkezésére kell állnia, akiknek érdekükben áll vagy állt egy adott szerződés elnyerése, és akiknek az állítólagos jogsértés érdeksérelmet okozott vagy ennek kockázata fennáll.

105

Ezen túlmenően a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy „az ajánlatkérő szervek által hozott döntések” fogalmát tágan kell értelmezni. A 89/665 irányelv 1. cikke (1) bekezdése negyedik albekezdésének szövege ugyanis – a „szerződések tekintetében” kifejezés alkalmazásával – azt vonja maga után, hogy az ugyanezen irányelv 2–2f. cikkében előírt bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhesse az ajánlatkérő szervnek az uniós jog közbeszerzésekkel kapcsolatos szabályainak hatálya alá tartozó bármely olyan döntése, amely sértheti ezeket a szabályokat. Ez a megfogalmazás tehát általános jelleggel utal az ajánlatkérő szerv döntéseire, anélkül hogy azok között – a tartalmuk vagy meghozataluk időpontja alapján – különbséget tenne, továbbá nem ír elő semmiféle korlátozást az említett döntések jellegét és tartalmát illetően (lásd ebben az értelemben: 2017. április 5‑iMarina del Mediterráneo és társai ítélet, C‑391/15, EU:C:2017:268, 26. és 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

106

A „keresettel megtámadható döntések” fogalma e tág értelmezésének – amely alapján a Bíróság többek között megállapította, hogy a 89/665 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdése értelmében vett döntést képez az ajánlatkérő szervnek az a határozata, amely megengedi, hogy egy gazdasági szereplő részt vegyen a közbeszerzési eljárásban (2017. április 5‑iMarina del Mediterráneo és társai ítélet, C‑391/15, EU:C:2017:268, 28. pont; lásd még ebben az értelemben e rendelkezés (3) bekezdését illetően: 2019. február 14‑iCooperativa Animazione Valdocco végzés, C‑54/18, EU:C:2019:118, 36. pont) – arra a határozatra is érvényesnek kell lennie, amelyben az ajánlatkérő szerv megtagadja a részvételre jelentkezők vagy ajánlattevők által benyújtott, bizalmasnak tekintett információk valamely gazdasági szereplővel való közlését.

107

Mindenekelőtt – amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság a hetedik kérdésével lényegében arra kíván választ kapni, hogy egy elutasított ajánlattevő indíthat‑e olyan keresetet, amely kizárólag a bizalmasnak tekintett információk vele való közlésének megtagadására irányul, de emellett nem vitatja az ajánlatkérő szerv más döntéseinek jogszerűségét – elegendő megállapítani, hogy a 89/665 irányelv egyetlen olyan rendelkezést sem tartalmaz, amellyel ellentétes volna, hogy az ajánlattevő keresetet indítson az ajánlatkérő szervnek az ilyen információk közlését megtagadó határozata ellen, függetlenül e határozat tartalmától és hatályától.

108

Ezután – amint arra a főtanácsnok indítványának 77. és 78. pontjában lényegében rámutatott – ezt a megállapítást alátámasztja a hatékonyságra és a gyorsaságra vonatkozó, az ezen irányelv 1. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdésében említett célkitűzés.

109

Végezetül azt a kérdést illetően, hogy meg kell‑e előznie előzetes közigazgatási jogorvoslatnak az azon határozattal szembeni bírósági jogorvoslatot, amelyben az ajánlatkérő szerv megtagadja a részvételre jelentkezők vagy ajánlattevők által benyújtott, bizalmasnak tekintett információk valamely gazdasági szereplővel való közlését, amennyiben a szóban forgó közbeszerzési eljárás lefolytatásának helye szerinti tagállam kötelező vitarendezési eljárást írt elő, meg kell állapítani, hogy jóllehet a 89/665 irányelv 1. cikkének (5) bekezdése szerint a tagállamok előírhatják, hogy az érintett személy először az ajánlatkérő szervhez forduljon jogorvoslatért az előtt, hogy keresetet indítana, ez a rendelkezés nem szabályozza sem ezt a jogorvoslati eljárást, sem pedig annak részletes szabályait.

110

Ennélfogva amennyiben az említett irányelv 1. cikke (5) bekezdésének megfelelően a szóban forgó közbeszerzési eljárás lefolytatásának helye szerinti tagállam előírta, hogy az ajánlatkérő szerv által hozott határozatot vitatni szándékozó személyek kötelesek a bírósághoz fordulást megelőzően közigazgatási keresetet indítani, e tagállam – az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartásával – azt is előírhatja, hogy az ajánlatkérő szerv előtt indított közigazgatási jogorvoslatnak kell megelőznie az azon határozattal szemben benyújtott keresetet, amelyben az ajánlatkérő szerv megtagadja egy másik gazdasági szereplő részvételi jelentkezésében vagy ajánlatában szereplő bizalmasnak tekintett információk gazdasági szereplővel való közlését.

111

A fenti megfontolásokból következik, hogy az ötödik, a hatodik és a hetedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 89/665 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdését, 1. cikkének (3) és (5) bekezdését, valamint 2. cikke (1) bekezdésének b) pontját akként kell értelmezni, hogy keresettel megtámadható aktust képez az ajánlatkérő szerv azon határozata, amely megtagadja egy másik gazdasági szereplő részvételi jelentkezésében vagy ajánlatában szereplő bizalmasnak tekintett információk gazdasági szereplővel való közlését, valamint hogy – amennyiben a szóban forgó közbeszerzési eljárás lefolytatásának helye szerinti tagállam előírta, hogy az ajánlatkérő szerv által hozott határozatot vitatni szándékozó személyek kötelesek a bírósághoz fordulást megelőzően közigazgatási keresetet indítani – e tagállam azt is előírhatja, hogy a hozzáférést megtagadó e határozattal szembeni bírósági jogorvoslatot ilyen előzetes közigazgatási jogorvoslatnak kell megelőznie.

112

Negyedik, nyolcadik és kilencedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 89/665 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdését, valamint 1. cikkének (3) és (5) bekezdését, továbbá a 2014/24 irányelv 21. cikkét akként kell‑e értelmezni, hogy mind az ajánlatkérő szerv, mind pedig adott esetben a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság köteles közölni az ezt kérő gazdasági szereplővel a valamely versenytárs által benyújtott dokumentációban szereplő összes információt, köztük a bizalmas információkat is. Ez a bíróság arra is választ kíván kapni, hogy az információk közlésének a bizalmas jellegük miatti megtagadása esetén az ajánlatkérő szervnek indokolnia kell‑e az e bizalmas jelleggel kapcsolatos álláspontját.

113

A 2014/24 irányelv 21. cikkének (1) bekezdése értelmében hacsak az irányelv vagy az ajánlatkérő szervre vonatkozó nemzeti jog, különösen az információhoz való hozzáféréssel kapcsolatos jogszabályok másként nem rendelkeznek, és az odaítélt szerződések közzétételére vonatkozó kötelezettségek, valamint a részvételre jelentkezők és az ajánlattevők részére az ezen irányelv 50. és 55. cikke értelmében nyújtandó tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségek sérelme nélkül, az ajánlatkérő szerv nem hozhat nyilvánosságra olyan, a részére gazdasági szereplők által megadott adatokat, amelyeket azok bizalmasnak minősítettek, ideértve, de nem kizárólagosan a műszaki vagy üzleti titkokat és az ajánlatok bizalmas vonatkozásait. Az említett irányelv 21. cikkének (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy az ajánlatkérő szervek előírhatnak a gazdasági szereplők számára olyan követelményeket, amelyek célja az ajánlatkérő szervek által a közbeszerzési eljárás során rendelkezésre bocsátott információk bizalmas jellegének a védelme.

114

Egyebekben noha a 2014/24 irányelv 55. cikke (2) bekezdésének c) pontja természetesen kifejezetten megengedi az érvényes ajánlatot benyújtó bármely ajánlattevő számára annak kérelmezését, hogy az ajánlatkérő szerv a lehető leggyorsabban – de legfeljebb az írásbeli kérelem kézhezvételét követő 15 napon belül – adjon tájékoztatást a kiválasztott ajánlat jellemzőiről és relatív előnyeiről, valamint a nyertes ajánlattevőnek a nevéről. Ezen irányelv 50. cikkének (4) bekezdése és 55. cikkének (3) bekezdése ugyanakkor előírja, hogy az ajánlatkérő szervek dönthetnek úgy, hogy a szerződés odaítélésére vonatkozó bizonyos információk közlését mellőzik, különösen akkor, ha azok közlése ellentétes volna a közérdekkel, sértené egy meghatározott – magán vagy állami tulajdonú – gazdasági szereplő jogos üzleti érdekeit, vagy sértené a gazdasági szereplők közötti tisztességes versenyt.

115

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a közbeszerzésre vonatkozó uniós szabályok elsődleges célja magában foglalja a tisztességes verseny megnyitását valamennyi tagállamban, továbbá hogy e cél elérése érdekében fontos, hogy az ajánlatkérő szervek ne közöljenek a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos olyan információkat, amelyek tartalmát – akár a folyamatban lévő közbeszerzési eljárásban, akár későbbi közbeszerzési eljárásokban – a verseny torzítására lehet felhasználni. Ezen túlmenően a közbeszerzési eljárás keretében a valamely ajánlattevő ajánlatát elutasító határozat indokolására irányuló kötelezettség nem azt jelenti, hogy az ajánlattevőnek teljes körű információkkal kellene rendelkeznie az ajánlatkérő szerv által kiválasztott ajánlat jellemzőit illetően. Mivel ugyanis a közbeszerzési eljárások az ajánlatkérő szervek és a gazdasági szereplők közötti bizalmi kapcsolaton alapulnak, a közbeszerzési eljárásban ezen utóbbiaknak anélkül kell tudniuk közölni az ajánlatkérő szervekkel minden hasznos információt, hogy attól tartanának, az ajánlatkérő szervek olyan adatokat közölnek harmadik személyekkel, amelyeknek a felfedése kárt okozhat az említett gazdasági szereplőknek (lásd ebben az értelemben: 2008. február 14‑iVarec ítélet, C‑450/06, EU:C:2008:91, 34–36. pont; 2021. július 15‑iBizottság kontra Landesbank Baden‑Württemberg és CRU ítélet, C‑584/20 P és C‑621/20 P, EU:C:2021:601, 112. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

116

A 2014/24 irányelvnek a jelen ítélet 113. és 114. pontjában felidézett rendelkezéseiből, valamint a jelen ítélet 115. pontjában említett ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az az ajánlatkérő szerv, amelyhez valamely gazdasági szereplő az azon versenytárs ajánlatában szereplő, bizalmasnak tekintett információk közlése iránti kérelemmel fordult, amely versenytársnak a közbeszerzési szerződést odaítélték, főszabály szerint nem közölheti ezeket az információkat.

117

Amint azonban arra a főtanácsnok indítványának 40. és 41. pontjában lényegében rámutat, az ajánlatkérő szervet nem kötheti egy gazdasági szereplő azon puszta állítása, hogy a benyújtott információk bizalmasak. A gazdasági szereplőnek ugyanis igazolnia kell azon információk valóban bizalmas jellegét, amelynek felfedését ellenzi, például annak bizonyításával, hogy ezek az információk műszaki vagy kereskedelmi titkokat tartalmaznak, hogy azokat a verseny torzítására lehet felhasználni, illetve hogy felfedésük számára kárt okozhat.

118

Következésképpen, ha az ajánlatkérő szerv az említett gazdasági szereplő által benyújtott információk bizalmas jellegére vonatkozó kérdéseket tesz fel, akkor – az érintett gazdasági szereplő védelemhez való joga tiszteletben tartásának biztosítása céljából – még az ezen információkhoz való hozzáférést a kérelmező számára engedélyező határozat meghozatala előtt lehetőséget kell biztosítania az érintett gazdasági szereplőnek arra, hogy további bizonyítékokat nyújtson be. Tekintettel ugyanis arra a kárra, amelyet egyes információknak valamely versenytárssal történő szabálytalan közlése okozhat, az ajánlatkérő szerv ezen információknak az eljárásban részt vevő féllel történő közlése előtt köteles lehetőséget biztosítani az érintett gazdasági szereplőnek, hogy azok bizalmas jellegére, vagy üzleti titok voltára hivatkozzon (lásd analógia útján: 2008. február 14‑iVarec ítélet, C‑450/06, EU:C:2008:91, 54. pont).

119

Egyebekben az ajánlatkérő szervnek kell biztosítania, hogy megfelel a közbeszerzések odaítélésével kapcsolatban a 2014/24 irányelvben kimondott, és különösen a bizalmas információk védelmével kapcsolatos, a jelen ítélet 113. és 114. pontjában említett szabályoknak az a határozat, amelyet egy gazdasági szereplő az iránt benyújtott kérelmével kapcsolatban szándékozik elfogadni, hogy közöljék vele a valamely versenytárs által benyújtott dokumentációban szereplő információkat. Ugyanez a kötelezettség terheli az ajánlatkérő szervet akkor, ha – a 89/665 irányelv 1. cikkének (5) bekezdése értelmében – az ajánlatkérő szerv helye szerinti tagállam élt azzal a lehetőséggel, hogy az ajánlatkérő szervek által meghozott határozatokkal szembeni keresetindítási jogot előzetes közigazgatási jogorvoslat ezen ajánlatkérő szervek előtti megindításának kötelezettségétől tegye függővé.

120

Emellett pontosítani kell, hogy az ajánlatkérő szervnek – akár akkor, ha megtagadja valamely gazdasági szereplő bizalmas információinak a gazdasági szereplő valamely versenytársával való közlését, akár akkor, ha a közigazgatási jogorvoslat keretében az ilyen információk felfedésének megtagadásával kapcsolatos panasszal fordulnak hozzá – a megfelelő ügyintézés uniós jogi általános elvét is tiszteletben kell tartania, amely elv olyan követelményeket foglal magában, amelyeket a tagállamoknak az uniós jog végrehajtása keretében tiszteletben kell tartaniuk (2017. november 9‑iLS Customs Services ítélet, C‑46/16, EU:C:2017:839, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E követelmények körében igen különös jelentőséggel bír a nemzeti hatóságok által elfogadott határozatok indokolására irányuló kötelezettség, mivel ez teszi lehetővé a határozatok címzettjeinek jogaik védelmét, és azt, hogy az információk teljes körű ismeretében döntsenek arról, hogy e határozatokkal szemben keresetet kell‑e indítani. Ez a kötelezettség ahhoz is szükséges, hogy a bíróságok gyakorolhassák az említett határozatok jogszerűségével kapcsolatos felülvizsgálatot, ekként pedig a Charta 47. cikkében garantált bírósági felülvizsgálat tényleges érvényesülésének egyik feltételét képezi (lásd ebben az értelemben: 1987. október 15‑iHeylens és társai ítélet, 222/86, EU:C:1987:442, 15. pont; 2017. november 9‑iLS Customs Services ítélet, C‑46/16, EU:C:2017:839, 40. pont; 2021. július 15‑iBizottság kontra Landesbank Baden‑Württemberg és CRU ítélet, C‑584/20 P és C‑621/20 P, EU:C:2021:601, 103. pont).

121

Egyebekben a bizalmas információk és az üzleti titok védelmének elvét úgy kell végrehajtani, hogy az összhangban legyen a hatékony bírói jogvédelem követelményével és a peres felek védelemhez való jogának tiszteletben tartásával (2008. február 14‑iVarec ítélet, C‑450/06, EU:C:2008:91, 51. és 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

122

A gazdasági szereplők által közölt bizalmas információk felfedése 2014/24 irányelv 21. cikkének (1) bekezdésében kimondott tilalmának a megfelelő ügyintézés uniós jogi általános elvével való egyensúlyba állítása céljából – amely utóbbiból az indokolási kötelezettség ered – az ajánlatkérő szervnek egyértelműen meg kell jelölnie azokat az indokokat, amelyek miatt úgy véli, hogy bizalmasak azok az információk – vagy legalábbis egy részük –, amelyekhez hozzáférést kérnek.

123

Ezen egyensúly megteremtése során emellett figyelembe kell venni azt, hogy egy elutasított ajánlattevő az annak vizsgálatát lehetővé tevő elegendő információ hiányában, hogy az ajánlatkérő szervnek a szóban forgó szerződés egy másik gazdasági szereplő számára történő odaítélésével kapcsolatos határozata esetlegesen hibás vagy jogellenes‑e, a gyakorlatban nem fog tudni élni a hatékony jogorvoslathoz való, a 89/665 irányelv 1. cikkének (1) és (3) bekezdésében említett jogával e határozattal szemben, sem az e cikk (5) bekezdésének megfelelően az ajánlatkérő szervhez benyújtott kérelem, sem bírósági jogorvoslat keretében. Ennélfogva az ajánlatkérő szervnek nemcsak indokolnia kell a bizonyos adatok bizalmasként való kezelésével kapcsolatos döntését, hanem semleges módon közölnie is kell ezen adatok alapvető tartalmát – még konkrétabban a döntésének és a kiválasztott ajánlatnak a meghatározó aspektusaira vonatkozó adatok tartalmát – az azokat kérő ajánlattevővel, mégpedig a lehető legteljesebb mértékben, feltéve hogy e közlés során fenn tud maradni azon adatok konkrét elemeinek a bizalmas jellege, amelyek vonatkozásában ezen az alapon indokolt a védelem, ellenkező esetben az ajánlatkérő szerv megsértené a hatékony jogorvoslathoz való jogot.

124

Az ajánlatkérő szervet terhelő azt a kötelezettséget ugyanis, hogy védje azon gazdasági szereplő bizalmasnak tekintett információit, akinek a közbeszerzési szerződést odaítélték, nem szabad oly mértékben kiterjesztőleg értelmezni, hogy megfossza lényegétől az indokolási kötelezettséget (lásd ebben az értelemben: 2021. július 15‑iBizottság kontra Landesbank Baden‑Württemberg és CRU ítélet, C‑584/20 P és C‑621/20 P, EU:C:2021:601, 120. pont), valamint hogy megfossza hatékony érvényesülésétől a 89/665 irányelv 1. cikkének a tagállamok hatékony jogorvoslat előírására irányuló kötelezettségét kimondó (1) és (3) bekezdését. Az ajánlatkérő szerv e célból – különösen és amennyiben ez nem ellentétes a rá vonatkozó nemzeti joggal – összefoglaló formában közölheti egy részvételi jelentkezés vagy ajánlat bizonyos aspektusait és műszaki jellemzőit oly módon, hogy azokban ne lehessen azonosítani a bizalmas információkat.

125

Egyebekben emlékeztetni kell arra, hogy a 2014/24 irányelv 21. cikkének (2) bekezdése alapján az ajánlatkérő szervek előírhatnak a gazdasági szereplők számára olyan követelményeket, amelyek célja az ajánlatkérő szervek által a közbeszerzési eljárás során rendelkezésre bocsátott információk bizalmas jellegének a védelme. Egy ajánlatkérő szerv tehát – feltéve, hogy a nem bizalmas információk e célból megfelelőek – az elutasított ajánlattevő hatékony jogorvoslathoz való joga tiszteletben tartásának biztosítása céljából is élhet ezzel a lehetőséggel oly módon, hogy arra kéri a nyertes ajánlatot benyújtó gazdasági szereplőt, hogy bocsássa rendelkezésére a bizalmas információkat tartalmazó dokumentumok nem bizalmas változatát.

126

Végezetül pontosítani kell, hogy mindenesetre az ajánlatkérő szervnek e határozat végrehajtása előtt időben kell tájékoztatnia az érintett gazdasági szereplőt arról a döntéséről, hogy olyan információkat fog közölni valamelyik versenytársával, amelyek e gazdasági szereplő állítása szerint bizalmasak, azzal a céllal, hogy lehetővé tegye a gazdasági szereplő számára, hogy az ajánlatkérő hatóságtól vagy a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságtól a 89/665 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említettekhez hasonló ideiglenes intézkedések megtételét kérje, valamint annak elkerülése céljából, hogy így a gazdasági szereplőt helyrehozhatatlan kár érje.

127

Az ajánlatkérő szervnek a nyertes ajánlatot benyújtó gazdasági szereplő által benyújtott információkhoz való hozzáférés iránti kérelmet teljes egészében vagy részben elutasító határozatával szembeni bírósági jogorvoslat keretében a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságot terhelő kötelezettségeket illetően emlékeztetni kell arra is, hogy a 89/665 irányelv – a gazdasági szereplőknek az ajánlatkérő szerv önkényes eljárásával szembeni védelmét célzó – 1. cikkének (1) és (3) bekezdése annak biztosítására irányul, hogy minden tagállamban hatékony jogorvoslati lehetőségek álljanak rendelkezésre annak garantálása érdekében, hogy a közbeszerzések odaítélésére vonatkozó uniós szabályokat hatékonyan alkalmazzák, különösen amikor a szabályok megszegése még orvosolható (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 15‑iStar Storage és társai ítélet, C‑439/14 és C‑488/14, EU:C:2016:688, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

128

Ily módon a tagállamok feladata oly módon elfogadni az ajánlatkérő szervek határozatai miatt sérelmet elszenvedő részvételre jelentkezőkre és ajánlattevőkre az uniós jogban ruházott jogok védelmének biztosítására irányuló bírósági jogorvoslatokkal kapcsolatos eljárási szabályokat, hogy sem a 89/665 irányelv hatékonysága, sem az uniós jogban a magánszemélyekre ruházott jogok ne sérüljenek. Ezen túlmenően – amint az a 2007/66 irányelv (36) preambulumbekezdéséből kitűnik – a 2007/66 irányelv, ekként pedig az ezen irányelvvel módosított és kiegészített 89/665 irányelv célja, hogy biztosítsa a Charta 47. cikkének első és második bekezdésében kimondott, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog teljes mértékben történő tiszteletben tartását (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 15‑iStar Storage és társai ítélet, C‑439/14 és C‑488/14, EU:C:2016:688, 42–46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Következésképpen a bírósági jogorvoslatokkal kapcsolatos eljárási szabályok meghatározása során a tagállamoknak biztosítaniuk kell e jog tiszteletben tartását. Ily módon a nemzeti bíróságok előtt indított jogorvoslati eljárások szabályaira vonatkozó uniós jogi szabályok hiánya ellenére, továbbá a valamely uniós jogi aktus alapján elfogadott nemzeti határozatokkal kapcsolatos bírósági felülvizsgálat terjedelmének meghatározása céljából e jogi aktus célját kell figyelembe venni, és ügyelni kell arra, hogy annak hatékonysága ne sérüljön (2019. június 26‑iCraeynest és társai ítélet, C‑723/17, EU:C:2019:533, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

129

A közbeszerzési eljárással kapcsolatos jogorvoslati eljárás keretében azonban a kontradiktórius eljárás elve nem teremt jogot a felek részére a jogorvoslati eljárásért felelős testülethez benyújtott, a szóban forgó közbeszerzési eljárással kapcsolatos valamennyi információhoz való korlátlan és teljes körű hozzáféréshez (lásd ebben az értelemben: 2008. február 14‑iVarec ítélet, C‑450/06, EU:C:2008:91, 51. pont). Éppen ellenkezőleg: a lényegében a jelen ítélet 121. pontjában megállapítottaknak megfelelően, az ajánlatkérő szerveket e tekintetben terhelő kötelezettségekkel összefüggésben azt a kötelezettséget, hogy az elutasított ajánlattevő számára elegendő információt biztosítsanak ahhoz, hogy megóvják hatékony jogorvoslathoz való jogát, egyensúlyba kell állítani a más gazdasági szereplőknek a bizalmas információik és üzleti titkaik védelméhez fűződő jogával.

130

A hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságnak következésképpen – a közbeszerzési eljárások keretében a tisztességes verseny fenntartásához fűződő közérdek megóvása szükségességének, valamint a valóban bizalmas információk és kiváltképpen a közbeszerzési eljárás résztvevői üzleti titkai megóvása szükségességének maradéktalan figyelembevételével – vizsgálnia kell, hogy az ajánlatkérő szerv helytállóan vélte úgy, hogy bizalmasak azok az információk, amelyek kérelmezővel való közlését megtagadta. A hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságnak e célból el kell végeznie az összes releváns ténybeli és jogi elem teljes vizsgálatát. Emellett szükségszerűen rendelkeznie kell valamennyi szükséges információval – így a bizalmas információkkal és az üzleti titkokkal is – ahhoz, hogy az ügyet az összes körülmény ismeretében bírálhassa el (lásd ebben az értelemben: 2008. február 14‑iVarec ítélet, C‑450/06, EU:C:2008:91, 53. pont).

131

Feltéve, hogy az említett bíróság szintén úgy véli, hogy a szóban forgó információk bizalmasak, ami miatt azokat nem lehet az érintett gazdasági szereplő versenytársai előtt felfedni, emlékeztetni kell arra, hogy amint azt a Bíróság megállapította, jóllehet a kontradiktórius eljárás elve főszabály szerint azt a jogot biztosítja az eljárásban részt vevő felek számára, hogy megismerjék a bírósághoz benyújtott bizonyítékokat és észrevételeket, és hogy azokat megvitathassák, bizonyos esetekben szükséges lehet bizonyos információknak a felek rendelkezésére bocsátását megtagadni valamely harmadik személy alapvető jogainak vagy fontos közérdeknek a védelme érdekében (2008. február 14‑iVarec ítélet, C‑450/06, EU:C:2008:91, 47. pont).

132

Az ekként védhető alapvető jogok körében szerepel a Charta 7. cikkében kimondott, a magánélet és a kapcsolattartás tiszteletben tartásához való jog, valamint az üzleti titok védelméhez való jog, amelyet a Bíróság az uniós jog egyik általános elveként ismert el (lásd ebben az értelemben: 2008. február 14‑iVarec ítélet, C‑450/06, EU:C:2008:91, 48. és 49. pont).

133

Ily módon figyelemmel a bizalmas információk védelmének a jelen ítélet 131. és 132. pontjában kimondott jelentőségére, a közbeszerzési szerződés odaítélésével kapcsolatban indult jogorvoslati eljárásban eljáró bíróságnak szükség esetén tudnia kell dönteni arról, hogy a rendelkezésére álló iratokban szereplő bizonyos információkat nem szabad a feleknek és ügyvédeiknek átadni (lásd ebben az értelemben: 2008. február 14‑iVarec ítélet, C‑450/06, EU:C:2008:91, 43. pont).

134

Emellett pontosítani kell, hogy amennyiben a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság úgy véli, hogy az ajánlatkérő szerv helytállóan és kellően indokolt módon döntött úgy, hogy – figyelemmel a hatékony bírói jogvédelem elve alapján őt terhelő, a jelen ítélet 121–123. pontjában felidézett kötelezettségekre – a kért dokumentumokat bizalmas jellegük miatt nem lehet közölni, az említett ajánlatkérő szerv e tekintetben tanúsított magatartását nem lehet kifogásolni azon az alapon, hogy túlzott módon védte azon gazdasági szereplő érdekeit, akinek bizalmas információit kérték.

135

A hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságnak vizsgálnia kell továbbá azon határozat indokolásának megfelelőségét, amellyel az ajánlatkérő szerv megtagadta a bizalmas információk felfedését, vagy amellyel elutasította a megtagadó előzetes határozattal szemben benyújtott közigazgatási keresetet, azért, hogy – a jelen ítélet 120. pontjában említett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően – egyrészt lehetővé tegye a kérelmezőnek a jogai védelmét, és azt, hogy az információk teljes körű ismeretében döntse el, hogy keresetet kell‑e indítani e határozattal szemben, és másrészt, hogy lehetővé tegye a bíróságok számára a határozat jogszerűségével kapcsolatos felülvizsgálat lefolytatását. Figyelemmel egyébként arra a kárra, amely a gazdasági szereplőt bizonyos információknak a versenytárssal való szabálytalan közlése miatt érheti, e bíróságok feladata összeegyeztetni a kérelmezőt megillető, a Charta 47. cikke szerinti hatékony jogorvoslati jogot és a gazdasági szereplőnek a bizalmas információk védelméhez való jogát.

136

Végezetül a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságnak meg kell tudnia semmisíteni a megtagadásról vagy a közigazgatási kereset elutasításáról szóló határozatot, ha azok jogellenesek, és – adott esetben – jogosultnak kell lennie arra, hogy visszautalja az ügyet az ajánlatkérő szerv elé, vagy akár arra, hogy ő maga hozzon új határozatot, ha erre a nemzeti jog feljogosítja. Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság a kilencedik kérdés keretében arra kíván választ kapni, hogy magának a bizalmas információk felfedése iránti kérelemmel kapcsolatban eljáró bíróságnak vizsgálnia kell‑e nemcsak ezek relevanciáját, hanem a közbeszerzési eljárás jogszerűségére gyakorolt hatásukat is, elegendő megállapítani, hogy a 89/665 irányelv 1. cikkének (3) bekezdése értelmében a tagállamoknak kell meghatározniuk az ajánlatkérő szervek által hozott határozat vitatását lehetővé tevő jogorvoslati eljárásokra irányadó részletes szabályokat.

137

Az előzőekben kifejtett megfontolásokra tekintettel a negyedik, a nyolcadik és a kilencedik kérdésre a következő választ kell adni:

138

Tizedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 2014/24 irányelv 57. cikkének (4) bekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy a közbeszerzési eljárásban sikertelen gazdasági szereplő és az ajánlatkérő szerv közötti jogvitában eljáró nemzeti bíróság egyrészről eltérhet az ajánlatkérő szerv azon gazdasági szereplő magatartásának jogszerűségével kapcsolatos értékelésétől, amelynek a közbeszerzési szerződést odaítélték, ekként pedig hogy határozatában ennek minden szükséges következményét alkalmazhatja, és másrészről, hogy hivatalból vizsgálhatja az ajánlatkérő szerv által elkövetett értékelési hibára alapított jogalapot.

139

A 2014/24 irányelv 57. cikkének (4) bekezdése értelmében az ajánlatkérő szerv kizárhat gazdasági szereplőt a közbeszerzési eljárásban való részvételből, illetve a tagállamok kötelezhetik az ajánlatkérő szervet a gazdasági szereplő kizárására az e rendelkezésben említett esetek bármelyikében.

140

Elöljáróban meg kell állapítani, hogy amennyiben tizedik kérdésének szövegében a kérdést előterjesztő bíróság kifejezetten a 2019. október 3‑iDelta Antrepriză de Construcţii şi Montaj 93 ítéletre (C‑267/18, EU:C:2019:826) hivatkozik, ez az ítélet magának az ajánlatkérő szervnek azokra a hatásköreire vonatkozik, amelyek keretében a 2014/24 irányelv 57. cikkének (4) bekezdésében említett valamely fakultatív kizárási ok alapján a saját értékelését elvégzi, ily módon az közvetlenül nem releváns az említett kérdésre adandó válasz értékeléséhez, mivel ez a kérdés az elutasított ajánlattevő és az ajánlatkérő szerv közötti jogvitában eljáró bíróság hatásköreire vonatkozik.

141

E tekintetben kétségtelen, hogy a Bíróság a 2019. június 19‑iMeca ítélet (C‑41/18, EU:C:2019:507) 28. és 34. pontjában megállapította, hogy az említett rendelkezés megfogalmazásából az következik, hogy kizárólag az ajánlatkérő szervekre, következésképpen pedig nem a nemzeti bíróságra hárul annak az ajánlattevők kiválasztásának szakaszában történő értékelése, hogy valamely gazdasági szereplőt ki kell‑e zárni egy közbeszerzési eljárásból.

142

Ezt az értelmezést azonban a Bíróság az ezen ítélet alapjául szolgáló olyan ügy kontextusában adta, amelyben a Bíróságnak olyan nemzeti szabályozással kapcsolatban kellett határozatot hoznia, amely értelmében egy olyan, valamely ajánlatkérő hatóság által hozott határozattal szemben bírósághoz benyújtott kereset, amely határozatban a teljesítés során bekövetkezett súlyos kötelezettségszegések okán felmondásra kerül egy közbeszerzési szerződés, meggátolta az új ajánlattételi felhívást közzétevő ajánlatkérő hatóságot abban, hogy az ajánlattevők kiválasztásának szakaszában bármely módon értékelje az e felmondás által érintett gazdasági szereplő megbízhatóságát (2019. június 19‑iMeca ítélet, C‑41/18, EU:C:2019:507, 42. pont).

143

Azt a határozatot azonban, amelyben az ajánlatkérő szerv akárcsak hallgatólagosan is megtagadja egy gazdasági szereplőnek a közbeszerzési eljárásból a 2014/24 irányelv 57. cikkének (4) bekezdésében előírt valamely fakultatív kizárási ok alapján való kizárását, szükségszerűen vitatnia kell tudni bármely olyan személynek, akinek érdeke fűződik vagy fűződött egy meghatározott szerződés elnyeréséhez, és akinek e rendelkezés megsértése érdeksérelmet okozott vagy okozhat, ellenkező esetben sérülne a közbeszerzések területén a 89/665 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdésében és 1. cikkének (3) bekezdésében, valamint a Charta 47. cikkében garantált hatékony jogorvoslathoz való jog tiszteletben tartása.

144

Ebből következik, hogy a közbeszerzési eljárásban sikertelen részvételre jelentkező vagy ajánlattevő és az ajánlatkérő szerv közötti jogvitában eljáró nemzeti bíróság vizsgálhatja az ajánlatkérő szerv arra vonatkozó értékelését, hogy teljesülnek‑e a 2014/24 irányelv 57. cikkének (4) bekezdésében említett valamely fakultatív kizárási ok azon gazdasági szereplő tekintetében való alkalmazásához szükséges feltételek, amelynek a közbeszerzési szerződést odaítélték, következésképpen pedig el is térhet ettől az értékeléstől. Ily módon adott esetben ez a bíróság érdemben hozhat ítéletet, vagy visszautalhatja az ügyet e célból az ajánlatkérő hatóságnak, illetve a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságnak.

145

Mindemellett az uniós jog nem kötelezi a nemzeti bíróságokat arra, hogy hivatalból vizsgálják az uniós jogi rendelkezések megsértésére alapított jogalapot, amennyiben e jogalap vizsgálata miatt túl kellene lépniük a rájuk vonatkozó korlátokon, és különösen a felek által körülhatárolt jogvita keretein oly módon, hogy olyan egyéb tényekre és körülményekre támaszkodnak, amelyek eltérnek azoktól, amelyekre az említett rendelkezések alkalmazásában érdekelt fél a kérelmét alapította (lásd ebben az értelemben: 1995. december 14‑ivan Schijndel és van Veen ítélet, C‑430/93 és C‑431/93, EU:C:1995:441, 21. és 22. pont; 2018. december 19‑iAutorità Garante della Concorrenza e del Mercato – Antitrustés Coopservice ítélet, C‑216/17, EU:C:2018:1034, 40. pont).

146

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az e tárgyra vonatkozó uniós szabályozás hiányában az egyes tagállamok feladata, hogy a tagállamok eljárási autonómiájának elve alapján meghatározzák a közigazgatási eljárás és a bírósági eljárás azon szabályait, amelyek célja, hogy biztosítsák a jogalanyok uniós jogból eredő jogainak védelmét. Ezek az eljárási szabályok azonban – az egyenértékűség elvének megfelelően – nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a hasonló jellegű, a belső jogrendből eredő jogok védelmére szolgáló keresetekre vonatkozók (2015. október 6‑iOrizzonte Salute ítélet, C‑61/14, EU:C:2015:655, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

147

Ily módon egy nemzeti bíróság csak akkor vizsgálhatja hivatalból a gazdasági szereplő által a 2014/24 irányelv 57. cikkének (4) bekezdésének megsértésére alapított jogalapot, ha erre a nemzeti jog felhatalmazza (lásd ebben az értelemben: 1995. december 14‑ivan Schijndel és van Veen ítélet, C‑430/93 és C‑431/93, EU:C:1995:441, 13. és 14. pont).

148

A fenti megfontolásokra figyelemmel a tizedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2014/24 irányelv 57. cikkének (4) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a közbeszerzési eljárásban sikertelen gazdasági szereplő és az ajánlatkérő szerv közötti jogvitában eljáró nemzeti bíróság eltérhet az ajánlatkérő szerv azon gazdasági szereplő magatartásának jogszerűségével kapcsolatos értékelésétől, amelynek a közbeszerzési szerződést odaítélték, ekként pedig hogy határozatában ennek minden szükséges következményét alkalmazhatja. Ezzel szemben – az egyenértékűség elvének megfelelően – ez a bíróság csak akkor vizsgálhatja hivatalból az ajánlatkérő szerv által elkövetett értékelési hibára alapított jogalapot, ha ezt a nemzeti jog megengedi.

149

Tizenegyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 2014/24 irányelv 57. cikkének (4) és (6) bekezdésével összefüggésben ezen irányelv 63. cikke (1) bekezdésének második albekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amelynek értelmében amennyiben a gazdasági szereplők társulásában tagként részt vevő valamely gazdasági szereplő a társulás esetében a kizárási okok fennállása hiányának vagy a kiválasztási szempontok társulás általi teljesítésének ellenőrzéséhez szükséges információk szolgáltatása során anélkül tett hamis nyilatkozatot, hogy erről partnerei tudtak volna, e társulás összes tagjával szemben a teljes közbeszerzési eljárásból való kizárásra irányuló intézkedést lehet hozni.

150

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2014/24 irányelv 63. cikke (1) bekezdésének első albekezdése előírja, hogy a gazdasági szereplő jogosult arra, hogy egy adott közbeszerzés tekintetében más szervezetek kapacitásait vegye igénybe, tekintet nélkül az e szervezetekhez fűződő kapcsolata jogi jellegére, annak érdekében, hogy megfeleljen mind az ezen irányelv 58. cikkének (3) bekezdésében foglalt, a gazdasági és pénzügyi helyzetre vonatkozó szempontoknak, mind pedig az említett irányelv 58. cikkének (4) bekezdésében említett műszaki és szakmai alkalmasságra vonatkozó kritériumoknak (2021. június 3‑iRad Service és társai ítélet, C‑210/20, EU:C:2021:445, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

151

Annak a gazdasági szereplőnek, amely e joggal élni kíván, a 2014/24 irányelv 59. cikke (1) bekezdésének második és harmadik albekezdése értelmében a részvételi jelentkezés vagy az ajánlat benyújtásakor az ajánlatkérő szervnek meg kell küldenie az egységes európai közbeszerzési dokumentumot, amelyben ez a gazdasági szereplő kijelenti, hogy sem ő maga, sem pedig azon szervezet, amelynek kapacitásaira támaszkodni kíván, nincsen az ezen irányelv 57. cikkében említett helyzetek valamelyikében, amely a gazdasági szereplő kizárását eredményezi vagy eredményezheti, és/vagy hogy teljesül az érintett kiválasztási kritérium.

152

A 2014/24 irányelv 63. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében ekkor az ajánlatkérő szervnek kell ellenőriznie többek között azt, hogy e gazdasági szereplő vagy az egyik ilyen szervezet esetében fennállnak‑e az ezen irányelv 57. cikkében említett kizárási okok. Igenlő válasz esetén az ajánlatkérő szerv előírhatja, vagy az ajánlatkérő szerv helye szerinti tagállam rendelkezése miatt köteles lehet előírni, hogy az érintett gazdasági szereplő cserélje le azt a szervezetet, amelynek a kapacitását igénybe kívánja venni, de amellyel szemben nem kötelező kizárási okok állnak fenn.

153

Pontosítani kell ugyanakkor, hogy még azt megelőzően is, hogy megkövetelné az ajánlattevőtől, hogy cserélje le azon szervezetet, amelynek kapacitásaira támaszkodni kíván, azzal az indokkal, hogy ez utóbbi a 2014/24 irányelv 57. cikkének (1) és (4) bekezdésében említett helyzetek valamelyikében van, ezen irányelv 63. cikke azt feltételezi, hogy az ajánlatkérő szerv lehetőséget biztosít ezen ajánlattevőnek és/vagy e szervezetnek arra, hogy mutassa be a megállapított szabálytalanság orvoslása érdekében adott esetben tett korrekciós intézkedéseket, és következésképpen bizonyítsa, hogy ismét megbízható szervezetnek tekinthető (lásd ebben az értelemben: 2019. október 3‑iDelta Antrepriză de Construcții și Montaj 93 ítélet, C‑267/18, EU:C:2019:826, 37. pont; 2021. június 3‑iRad Service és társai ítélet, C‑210/20, ECLI:EU:C:2021:445, 36. pont).

154

Ezen irányelv 63. cikke (1) bekezdése második albekezdésének ez az értelmezése biztosítani tudja az említett irányelv 57. cikke (6) bekezdése első albekezdésének hatékony érvényesülését, amely rendelkezés elvi alapon biztosítja az e cikk (1) és (4) bekezdésében említett helyzetek valamelyikében lévő valamennyi gazdasági szereplő számára a jogot annak bizonyítására, hogy az általa hozott intézkedések a releváns kizárási ok fennállása ellenére elegendőek megbízhatóságának igazolására (lásd ebben az értelemben: 2021. június 3‑iRad Service és társai ítélet, C‑210/20, EU:C:2021:445, 35. pont).

155

Az említett értelmezés ezenkívül hozzájárul az arányosság elve ajánlatkérő szervek általi tiszteletben tartásának biztosításához ezen irányelv 18. cikke (1) bekezdése első albekezdésének megfelelően. Ebből az uniós jogi egyik általános elvét képező elvből következik ugyanis, hogy a tagállamok vagy az ajánlatkérő szervek által az ezen irányelv rendelkezéseinek végrehajtása keretében megállapított szabályok nem haladhatják meg az említett irányelv által kitűzött célok eléréséhez szükséges mértéket (lásd ebben az értelemben: 2008. december 16‑iMichaniki ítélet, C‑213/07, EU:C:2008:731, 48. pont; 2020. január 30‑iTim ítélet, C‑395/18, EU:C:2020:58, 45. pont).

156

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amikor az ajánlatkérő szervek a fakultatív kizárási okokat alkalmazzák, különös figyelmet kell fordítaniuk erre az elvre. Márpedig ennek a figyelemnek még nagyobbnak kell lennie akkor, ha a nemzeti szabályozás által előírt kizárás nem a neki betudható kötelezettségszegés miatt, hanem egy olyan szervezet által elkövetett kötelezettségszegés miatt terheli az ajánlattevőt, amelynek kapacitásaira támaszkodni kíván, és amely felett semmilyen ellenőrzési jogkörrel nem rendelkezik (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑iTim ítélet, C‑395/18, EU:C:2020:58, 48. pont; 2021. június 3‑iRad Service és társai ítélet, C‑210/20, EU:C:2021:445, 39. pont).

157

Az arányosság elve ugyanis megköveteli, hogy az ajánlatkérő szerv konkrétan és egyedileg értékelje az érintett szervezet magatartását. E tekintetben az ajánlatkérő szervnek figyelembe kell vennie azokat az eszközöket, amelyekkel az ajánlattevő rendelkezett annak ellenőrzése érdekében, hogy követett‑e el kötelezettségszegést azon szervezet, amelynek kapacitásaira támaszkodni kíván (2021. június 3‑iRad Service és társai ítélet, C‑210/20, EU:C:2021:445, 40. pont).

158

Következésképpen a tizenegyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2014/24 irányelv 57. cikkének (4) és (6) bekezdésével összefüggésben ezen irányelv 63. cikke (1) bekezdésének második albekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amelynek értelmében amennyiben a gazdasági szereplők társulásában tagként részt vevő valamely gazdasági szereplő a társulás esetében a kizárási okok fennállása hiányának vagy a kiválasztási szempontok társulás általi teljesítésének ellenőrzéséhez szükséges információk szolgáltatása során anélkül tett hamis nyilatkozatot, hogy erről partnerei tudtak volna, e társulás összes tagjával szemben a teljes közbeszerzési eljárásból való kizárásra irányuló intézkedést lehet hozni.

159

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott: