–

az Azienda Sanitaria Locale AL képviseletében C. Castellotti avvocato,

–

az Európai Bizottság képviseletében R. Tricot, G. Gattinara és K. Mifsud‑Bonnici, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2000. június 29‑i 2000/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2000. L 200., 35. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 226. o.; helyesbítés: HL 2007. L 312., 15. o.) 2. cikke 1. pontjának az értelmezésére irányul.

2

E kérelmet a Techbau SpA és az Azienda Sanitaria Locale AL (az alexandriai közegészségügyi szolgálatért felelős közjogi szervezet, Olaszország; a továbbiakban: ASL) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, melynek tárgya egy olyan közbeszerzési szerződés teljesítéséért járó összeg vonatkozásában felmerülő késedelmi kamatok megfizetése, amely egy műtéti blokknak egy kórház számára való kivitelezésére irányul.

3

A 2000/35 irányelvet 2013. március 16‑i hatállyal hatályon kívül helyezte a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2011. február 16‑i 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 48., 1. o.; helyesbítések: HL 2012. L 233., 3. o.; HL 2015. L 218., 82. o.), amely az előbbi helyébe lépett.

4

A 2000/35 irányelv (7), (9), (10), (13), (16), (19), (20) és (22) preambulumbekezdése szerint:

[…]

[…]

[…]

[…]

[…]

5

Ezen irányelv 1. cikke a következőket írta elő:

„Ez az irányelv a kereskedelmi ügyletek ellenértékének kiegyenlítéseként végrehajtott valamennyi fizetésre vonatkozik.”

6

Ezen irányelv „Meghatározások” címet viselő 2. cikke értelmében:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

»hatóság«: a közbeszerzési irányelvekben […] meghatározott bármely szerződéskötő hatóság vagy jogalany;

»vállalkozás«: önálló gazdasági vagy szakmai tevékenységet folytató szervezet, még ha az adott tevékenységet egyetlen személy látja is el.

[…]”

7

A 2000/35 irányelv „Átültetés” című 6. cikkének (1) és (3) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

„(1)   A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2002. augusztus 8. előtt megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

[…]

(3)   Az irányelv átültetésekor a tagállamok figyelmen kívül hagyhatják:

8

Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL 2004. L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.), amely 2006. január 31‑i hatállyal hatályon kívül helyezte – annak 41. cikke kivételével – a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18‑i 92/50/EGK tanácsi irányelvet (HL 1992. L 209., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 322. o.), valamint az árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14‑i 93/36/EGK tanácsi irányelvet (HL 1993. L 199., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 110. o.), és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14‑i 93/37/EGK tanácsi irányelvet (HL 1993. L 199., 54. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 163. o.) 2016. április 18‑i hatállyal szintén hatályon kívül helyezte a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 94., 65. o.), amely annak helyébe lépett.

9

A 2004/18 irányelv „Fogalommeghatározások” című 1. cikkének (2), (8) és (9) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

„(2)   

(8)   […]

A »gazdasági szereplő« fogalom magában foglalja a vállalkozó, a szállító és a szolgáltató fogalmát is. Használatára csak az egyszerűsítés érdekében kerül sor.

[…]

(9)   »Ajánlatkérő szerv«: az állam, a területi vagy a települési önkormányzat, a közjogi intézmény, továbbá az egy vagy több ilyen szerv, illetve közjogi intézmény által létrehozott társulás;

»Közjogi intézmény« minden olyan intézmény,

[…]”

10

A 2004/18 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének b) pontjában említett tevékenységeknek az ezen irányelv I. mellékletében szereplő felsorolásában szerepelt többek között a szerkezetkész épületek, illetve épületrészek építése, vagy mélyépítés.

11

A 2011/7 irányelv 12. cikkének (1) bekezdése előírta, hogy a tagállamoknak legkésőbb 2013. március 16‑ig át kell ültetniük az irányelvet, és a (4) bekezdésében lehetőséget biztosított számukra, hogy az átültetés során kizárják az ezen időpont előtt kötött szerződéseket.

12

Ezen irányelv 13. cikkének első bekezdése szerint:

„A [2000/35] irányelv 2013. március 16‑tól kezdődő hatállyal a nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására meghatározott határidővel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül hatályát veszti. Az említett időpont előtt kötött szerződések tekintetében azonban alkalmazandó marad, amelyekre ezen irányelv a 12. cikk (4) bekezdése értelmében nem alkalmazandó.”

13

A 2000/35 irányelvet az olasz jogrendbe a 2002. október 9‑i decreto legislativo n. 231 – Attuazione della direttiva 2000/35/CE relativa alla lotta contro i ritardi di pagamento nelle transazioni commerciali (a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2000/35/EK irányelv végrehajtásáról szóló, 231/2002. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet; a GURI 2002. október 23‑i 249. száma; a továbbiakban: 231. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet) ültette át.

14

E felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A jelen rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni a kereskedelmi ügyletek ellenértékének kiegyenlítéseként végrehajtott valamennyi fizetésre.”

15

Az említett, felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet „Fogalommeghatározások” című 2. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A jelen rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

16

Az említett, felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 11. cikkének (1) bekezdése azt írja elő, hogy e rendelet rendelkezései nem alkalmazandók a 2002. augusztus 8. előtt kötött szerződésekre.

17

A 2006. április 12‑i decreto legislativo n. 163 – Codice dei contratti pubblici relativi a lavori, servizi e forniture in attuazione delle direttive 2004/17/CE e 2004/18/CE (a 2004/17/EK és a 2004/18/EK irányelvet átültető, az építési beruházásra, a szolgáltatásnyújtásra és az árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződéseket szabályozó törvénykönyvről szóló, 2006. április 12‑i 163. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet; a GURI 2006. május 2‑i 100. számának rendes melléklete; a továbbiakban: 163. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet) 3. cikkének (3) bekezdésében a „szerződések” vagy a „közbeszerzési szerződések” fogalmát úgy határozza meg, hogy azok „közbeszerzési vagy koncessziós szerződések, amelyek tárgya szolgáltatás igénybe vétele, árubeszerzés vagy építmények vagy építési beruházások kivitelezése, és amelyeket hatóságok, ajánlatkérő szervek vagy ajánlatkérő jogalanyok hajtanak végre.

18

A 2012. november 9‑i decreto legislativo n. 192 – Modifiche al decreto legislativo 9 ottobre 2002, n. 231, per l’integrale recepimento della direttiva 2011/7/UE relativa alla lotta contro i ritardi di pagamento nelle transazioni commerciali, a norma dell’articolo 10, comma 1, della legge 11 novembre 2011, n. 180 (a 2011. november 11‑i 180. sz. törvény 10. cikkének (1) bekezdése alapján a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011/7/EU irányelv teljes körű átültetése érdekében a 2002. október 9‑i 231. sz. törvényerejű rendelet módosításáról szóló, 2012. november 9‑i 192. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet; a GURI 2012. november 15‑i 267. száma; a továbbiakban: 192. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet) a 2011/7 irányelvet ültette át az olasz jogrendbe.

19

A 192. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet lényegében változatlanul hagyta a „kereskedelmi ügylet” fogalmának a 231. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet eredeti változata 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő meghatározását.

20

Ezzel szemben a 231. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendeletnek az 192. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelettel módosított változata (a továbbiakban: módosított 231. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet) a 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjában úgy határozza meg a „hatóságokat”, hogy azok „a [163. sz.], felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 3. cikkének (25) bekezdésében említett közigazgatási szervek és bármely más jogalany, amennyiben olyan tevékenységet folytat, amelynek tekintetében tiszteletben kell tartania a [163. sz.], felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendeletben előírt szabályozást”.

21

A 192. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet rendelkezéseit a 3. cikke értelmében a 2013. január 1‑jén vagy azt követően kötött ügyletekre kell alkalmazni.

22

Miután az Európai Bizottság megindította az EU PILOT (5216/13/ENTR. 1) eljárást az Olasz Köztársasággal szemben, az olasz jogalkotó elfogadta a 2014. október 30‑i legge n. 161 – Disposizioni per l’adempimento degli obblighi derivanti dall’appartenenza dell’Italia all’Unione europea – Legge europea 2013–bis‑t (az Olaszország európai uniós tagságából eredő kötelezettségek teljesítésére vonatkozó rendelkezésekről szóló, 2014. október 30‑i 161. sz. törvény – 2013 bis európai törvény; a GURI 2014. november 10‑i 261. száma; a továbbiakban: 161. sz. törvény).

23

E törvény 24. cikke az (1) bekezdésében következőképpen rendelkezik:

„A [231. sz.], felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) pontját, amelynek helyébe a [192. sz.], felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja lépett, úgy kell értelmezni, hogy az említett kereskedelmi ügyletek magukban foglalják a [163. sz.], felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében említett szerződéseket is.”

24

Az ASL és a Techbau 2010. április 29‑én7487719,49 euró értékű közbeszerzési szerződést kötött, amelynek tárgyát egy műtőblokk beszerzése és előregyártott moduláris rendszer révén való „kulcsrakész” elkészítése képezte az Ospedale Santo Spirito di Casale Monferrato (Santo Spirito di Casale Monferrato kórház, Olaszország) részére. A szerződés hat, kiegészítő helyiségekkel és összekötő folyosókkal ellátott műtőre vonatkozott, valamint a szükséges berendezésekkel kapcsolatos valamennyi mélyépítési munka elvégzésére.

25

Bár a szerződéshez csatolt dokumentáció a számla kézhezvételétől számított 90 napos fizetési határidőt írt elő, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az ASL jelentős késedelemmel fizette meg a szerződésben meghatározott díj összegét, így a Techbau keresetet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz annak érdekében, hogy e bíróság kötelezze az ASL‑t 197008,65 euró összegű, a 231. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendeletben előírt kamatlábon számított késedelmi kamat megfizetésére.

26

Az ASL vitatja e tartozás fennállását, arra hivatkozva, hogy az alapügy tárgyát képező közbeszerzési szerződés, mivel középítmény kivitelezésére irányuló szerződésnek minősül, nem tartozik a „kereskedelmi ügyletnek” a 231. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett fogalmába, és így nem tartozik e felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet hatálya alá sem.

27

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság az alapügy tárgyát képező szerződéshez csatolt dokumentáció vizsgálata alapján úgy véli, hogy e szerződés vállalkozási szerződés, nem pedig árubeszerzésre irányuló szerződés, mivel a hatóságnak az építmény megépítéséhez fűződő érdeke meghatározó az építmény berendezéséhez képest.

28

Rámutat, hogy az olasz jogban az építmény kivitelezésére irányuló vállalkozási szerződést – mivel azt meg kell különböztetni az olyan szerződéstől, amelynek tárgya árubeszerzés vagy szolgáltatásnyújtás – ki kell zárni a „kereskedelmi ügyletnek” a 231. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendeletnek a nemzeti ítélkezési gyakorlatban alkalmazott értelmezés szerinti 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett fogalmából, így az nem tartozik e felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet hatálya alá. Következésképpen az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződésekhez kapcsolódó késedelmes fizetés következményeit nem a 231. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet rendelkezései szabályozzák, hanem az 163. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendeletnek és az annak végrehajtása keretében elfogadott szabályozásnak a hitelezők számára kevésbé kedvező rendelkezései.

29

A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor kétségeknek ad hangot e megközelítéssel kapcsolatban, mivel az az „áruk szállítása” és a „szolgáltatások nyújtása” kifejezéseket, amelyek a „kereskedelmi ügylet” fogalmának a 231. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő meghatározásában szerepelnek, anélkül értelmezi, hogy figyelembe venné e kifejezésnek az uniós jogrendben fennálló jelentését.

30

Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy kétségtelen, hogy azon hiteles értelmezés alapján, amelyet a 161. sz. törvény ír elő a módosított 231. sz., felhatamazáson alapuló törvényerejű rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjára vonatkozóan, a „kereskedelmi ügyletnek” az említett rendelkezésben szereplő fogalma már azokat a közbeszerzési szerződéseket is magában foglalja, amelyeknek tárgya építmények vagy építési beruházások kivitelezése, valamint középítési és mélyépítési munkálatok megtervezése és kivitelezése. E bíróság azonban úgy véli, hogy a 161. sz. törvény által előírt átmeneti rendelkezéseket leszámítva e törvényből nem tűnik ki egyértelműen, hogy e hiteles értelmezés azzal a hatással járna, hogy az 192. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 2013. január 1‑jei hatálybalépését megelőzően kötött, középítmény kivitelezésére irányuló vállalkozási szerződéseket bevonja a „kereskedelmi ügyletnek” a 231. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett fogalmába, és így e felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet hatályába.

31

E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az alapügy elbírálásához meg kell vizsgálni, hogy a „kereskedelmi ügyletnek” a 2000/35 irányelv 2. cikke 1. pontjának első bekezdésében szereplő fogalma, amelyet a 231. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja az olasz jogba átültetett, kiterjed‑e az olyan szerződésre, mint amely az alapügy tárgyát képezi.

32

E körülmények között a Tribunale ordinario di Torino (torinói rendes bíróság, Olaszország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„Ellentétes‑e a [2000/35] irányelv 2. cikkének 1. pontjával a [231. sz.], felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjához hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely a „kereskedelmi ügylet” mint „fizetés ellenében kizárólagosan vagy túlnyomórészt áruk szállítását vagy szolgáltatások nyújtását eredményező” szerződés fogalmából, tehát saját hatálya alól kizárja az építmény kivitelezésére irányuló vállalkozási szerződést (contratto d’appalto d’opera) függetlenül annak köz‑ vagy magánjogi jellegétől, különösen pedig a [2004/18] irányelv értelmében vett, építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződést?”

33

Az előterjesztett kérdést úgy kell érteni, mint amely lényegében annak meghatározására irányul, hogy a 2000/35 irányelv 2. cikke 1. pontjának első bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés az e rendelkezés értelmében vett kereskedelmi ügyletnek minősül, és így az említett irányelv tárgyi hatálya alá tartozik.

34

E tekintetben előzetesen meg kell állapítani, hogy az Olasz Köztársaság élt a tagállamok számára a 2011/7 irányelv 12. cikkének (4) bekezdésében biztosított azon lehetőséggel, amely szerint az irányelv átültetése során kizárhatják a 2013. március 16. előtt kötött szerződéseket. Amint ugyanis a jelen ítélet 21. pontjából kitűnik, a 192. sz., felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendeletet, amely az említett irányelvet az olasz jogrendbe átültette, a 3. cikke szerint a 2013. január 1‑jén vagy azt követően kötött ügyletekre kell alkalmazni.

35

A jelen esetben, mivel az alapügy tárgyát képező szerződést 2010. április 29‑én kötötték meg, az a 2000/35 irányelv időbeli hatálya alá tartozik, mivel ezen irányelv a 2011/7 irányelv 13. cikke értelmében – a 2000/35 irányelv 6. cikke (3) bekezdésének b) pontjában foglalt eset kivételével – továbbra is alkalmazandó a 2013. március 16. előtt kötött szerződések tekintetében.

36

Ezenfelül meg kell állapítani, hogy az alapügy tényállása arra vonatkozik, hogy az ASL késedelmesen teljesítette a Techbauval kötött vállalkozási szerződésben előírt fizetési kötelezettséget, amely szerződés tárgya középítmény kivitelezése volt. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy e visszterhes szerződés, amelynek megkötése keretében az ASL járt el ajánlatkérő szervként, a Techbau pedig nyertes ajánlattevőként, és így gazdasági szereplőként, a „közbeszerzési szerződésnek”, és konkrétabban az „építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződésnek” a 2004/18 irányelv értelmében vett fogalmába tartozik. Ezen irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja e fogalmakat úgy határozza meg, mint „egy vagy több gazdasági szereplő és egy vagy több ajánlatkérő szerv által írásban megkötött visszterhes szerződés, amelynek tárgya az ezen irányelv szerinti építési beruházás kivitelezése, vagy áru szállítása, vagy szolgáltatás nyújtása”, illetve „olyan közbeszerzési szerződés, amelynek tárgya az I. melléklet szerinti tevékenységek valamelyikéhez kapcsolódó építési projekt vagy egy építmény kivitelezése, illetve kivitelezése és tervezése együtt, vagy az ajánlatkérő szerv által megállapított követelményeknek megfelelő építmény bármilyen eszközzel, illetve módon történő kivitelezése.”

37

A „kereskedelmi ügyletnek” a 2000/35 irányelv 2. cikke 1. pontjának első bekezdése értelmében vett fogalmát ezen irányelv úgy határozza meg, hogy azok „vállalkozások, illetve vállalkozások és hatóságok között lebonyolított olyan ügyletek, amelyek fizetés ellenében áruk szállítását vagy szolgáltatások nyújtását eredményezik”, anélkül hogy kifejezetten említené az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződéseket, és általánosabban az építmények vagy az építési beruházások kivitelezését, és anélkül hogy meghatározná az „áruk szállításának” vagy a „szolgáltatások nyújtásának” az e rendelkezésben szereplő fogalmát (lásd analógia útján, a 2011/7 irányelv 2. cikke 1. pontjának értelmezéséhez kapcsolódóan: 2020. július 9‑iRL (A késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló irányelv) ítélet, C‑199/19, EU:C:2020:548, 27. pont).

38

Mivel a 2000/35 irányelv 2. cikke 1. pontjának első bekezdése a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében ezenfelül nem tartalmaz kifejezett utalást a tagállami jogokra, e rendelkezést általában az egész Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni. Az ilyen értelmezés meghatározása során egyidejűleg figyelembe kell venni az említett rendelkezés szövegét, azt a kontextust, amelybe illeszkedik, az általa követett célt (lásd analógia útján: 2020. július 9‑iRL [A késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló irányelv] ítélet, C‑199/19, EU:C:2020:548, 27. pont), valamint adott esetben a rendelkezés keletkezését (lásd ebben az értelemben: 2018. december 10‑iWightman és társai ítélet, C‑621/18, EU:C:2018:999, 47. pont).

39

Először is, ami a 2000/35 irányelv 2. cikke 1. pontja első bekezdésének szövegét illeti, e rendelkezés két feltételt ír elő ahhoz, hogy valamely ügylet az abban említett „kereskedelmi ügylet” fogalmába tartozzon. Először is az ügyletnek vagy vállalkozások között, vagy vállalkozások és hatóságok között kell történnie, másodszor pedig annak fizetés ellenében áruk szállítását vagy szolgáltatások nyújtását kell eredményeznie (lásd analógia útján: 2020. július 9‑iRL [A késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló irányelv] ítélet, C‑199/19, EU:C:2020:548, 24. pont).

40

Ami az első feltételt illeti, amelynek értelmezése nem kétséges a kérdést előterjesztő bíróság számára, elegendő emlékeztetni arra, hogy a „hatóság” fogalmát a 2000/35 irányelv 2. cikke 1. pontjának második bekezdése úgy határozza meg, hogy az „a közbeszerzési irányelvekben meghatározott bármely szerződéskötő hatóság vagy jogalany”, míg a „vállalkozás” fogalmát úgy definiálja ezen irányelv 2. cikke 1. pontjának harmadik bekezdésében, mint „önálló gazdasági vagy szakmai tevékenységet folytató szervezet, még ha az adott tevékenységet egyetlen személy látja is el”.

41

A jelen ítélet 39. pontjában említett második feltételt illetően, amely szerint a szóban forgó ügyletnek „fizetés ellenében áruk szállítását vagy szolgáltatások nyújtását [kell] eredményez[nie]”, meg kell állapítani, hogy a 2000/35 irányelvet annak (13) és (22) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 1. cikke szerint a kereskedelmi ügyletek ellenértékének kiegyenlítéseként végrehajtott valamennyi fizetésre alkalmazni kell, beleértve a vállalkozások és hatóságok közötti kifizetéseket is, kivéve a fogyasztókkal kötött ügyleteket és egyéb típusú, az irányelv 6. cikkének (3) bekezdése szerinti kifizetéseket. Márpedig mivel az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződésekre vonatkozó ügyletek nem szerepelnek az e rendelkezésben foglalt területek között, azok nem kerülhetnek ki az említett irányelv tárgyi hatálya alól.

42

E kontextusban a Bíróság már megállapította, hogy a 2000/35 irányelvnek a 2. cikke 1. pontjának első bekezdésével összefüggésben értelmezett 1. cikke nagyon széles körben határozza meg az említett irányelv hatályát (lásd ebben az értelemben: 2019. november 28‑iKROL‑ítélet, C‑722/18, EU:C:2019:1028, 31. és 32. pont).

43

E körülmények között a 2004/18 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett, építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés nem lehet kizárva a 2000/35 irányelvnek a 2. cikke 1. pontjának első bekezdésében meghatározott hatálya alól.

44

Ezenfelül az, hogy ezen utóbbi rendelkezésben az „eredményezik” kifejezés kerül alkalmazásra azon kapcsolat leírásához, amelynek fenn kell állnia egyrészről az „ügylet”, és másrészről az „áruk szállítása” vagy a „szolgáltatások nyújtása” között, azt bizonyítja, hogy az olyan ügylet, amelynek a tárgya nem áruk szállítása vagy szolgáltatások nyújtása, beletartozhat a „kereskedelmei ügyleteknek” az e rendelkezés értelmében vett fogalmába, ha az ilyen ügylet ténylegesen ilyen áruszállításhoz vagy szolgáltatásnyújtáshoz vezet.

45

Konkrétabban, bár az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés tárgya építmény vagy építési beruházás kivitelezése, a gazdasági szereplő által az ajánlatkérő szervvel szemben e szerződés keretében vállalt kötelezettségek a jelen esethez hasonlóan konkretizálódhatnak olyan szolgáltatásnyújtás útján, mint amilyen az ajánlati felhívásban meghatározott projekt kidolgozása vagy a közigazgatási alaki követelmények teljesítése, vagy olyan áruszállítás útján, mint az anyagoknak az alapügy tárgyát képező építmény kivitelezése érdekében való leszállítása.

46

Következésképpen a 2000/35 irányelv 2. cikke 1. pontja első bekezdésének maga a szövege e rendelkezés olyan értelmezése mellett szól, amely szerint az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés az említett rendelkezés értelmében vett „kereskedelmi ügylet” fogalmába tartozhat.

47

Másodszor az a kontextus, amelybe e rendelkezés illeszkedik, megerősíti ezt az értelmezést. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a „hatóságnak” az e rendelkezésben szereplő fogalmát a 2000/35 irányelv 2. cikke 1. pontjának második bekezdése úgy határozza meg, mint amely „a közbeszerzési irányelvekben meghatározott bármely szerződéskötő hatóság vagy jogalany”.

48

Márpedig az „ajánlatkérő szervnek” megfelelő, többek között a 2004/18 irányelv 1. cikkének (9) bekezdésében szereplő fogalomra való kifejezett utalás elveszítené a hatékony érvényesülését, ha az ilyen szervek által kötött, az ezen irányelvekben előírt szabályok és eljárások hatálya alá tartozó, építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések nem tartoznának a „kereskedelmi ügyletnek” a 2000/35 irányelv 2. cikke 1. pontjának első bekezdése értelmében vett fogalmába, és így ki lennének zárva ezen irányelv tárgyi hatálya alól.

49

Ezenfelül, bár a 2004/18 irányelv a szerződés tárgya alapján különbséget tesz az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések, az árubeszerzésre irányuló szerződések és a szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződések között, nem tűnik úgy, hogy a 2000/35 irányelv – bármilyen erre vonatkozó utalás hiányában – ilyen különbségtételen alapulna, amely azzal a hatással járna, hogy az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződéseket kizárja az „árubeszerzésnek” és a „szolgáltatásnyújtásnak” az ezen irányelv 2. cikke 1. pontjának első bekezdésében említett fogalmából.

50

Ezenkívül mivel az EK 95. cikk (jelenleg EUMSZ 114. cikk) alapján elfogadott 2000/35 irányelv azon tagállami jogszabályok közelítésének a keretébe illeszkedik, amelyek tárgya a belső piac megteremtése és működése, az értelmezéséhez figyelembe lehet venni az „áruknak” és a „szolgáltatásoknak” az EUM‑Szerződésnek az áruk és szolgáltatások szabad mozgását biztosító rendelkezései értelmében vett fogalmát, valamint a Bíróságnak az ezen alapvető szabadságokat értelmező ítélkezési gyakorlatát (lásd analógia útján: 2020. július 9‑iRL [A késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló irányelv] ítélet, C‑199/19, EU:C:2020:548, 30. pont).

51

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az EUMSZ 28. cikk (1) bekezdése értelmében vett „áruk” alatt a pénzben kifejezhető értékű termékeket kell érteni, amelyek ilyenként kereskedelmi ügyletek tárgyát képezhetik (2018. január 23‑iBuhagiar és társai ítélet, C‑267/16, EU:C:2018:26, 67. pont). Ami a „szolgáltatás” fogalmát illeti, az EUMSZ 57. cikk első bekezdése azt úgy határozza meg, hogy az a rendszerint díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás, ha nem tartozik az áruk, a tőke és a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezések hatálya alá, és e cikk második bekezdése példálózó jelleggel felsorol bizonyos, e fogalomba tartozó tevékenységeket, köztük a kereskedelmi jellegű tevékenységeket.

52

Az EUM‑Szerződésnek az alapvető szabadságokra vonatkozó, az előző pontban említett fogalommeghatározásai és az azokhoz kapcsolódó ítélkezési gyakorlat fényében tehát aligha kétséges, hogy általánosságban az olyan vállalkozási szerződés, amelynek tárgya egy építmény vagy építési beruházás kivitelezése, valamint konkrétan az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés az EUMSZ 28. cikk, illetve az EUMSZ 57. cikk értelmében „áru” szállításával vagy „szolgáltatás” nyújtásával jár. Ebből a szempontból az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés a 2000/35 irányelv 2. cikke 1. pontjának első bekezdése értelmében véve áruk szállítását vagy szolgáltatások nyújtását eredményezheti.

53

Harmadszor, ami a 2000/35 irányelv célját illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az – amint azt a (9), (10) és (20) preambulumbekezdése megállapítja – a késedelmes fizetés következményeinek harmonizálására irányul annak érdekében, hogy azok visszatartó hatásúak legyenek, és így ne korlátozzák a belső piac egész területén a kereskedelmi ügyleteket (lásd ebben az értelemben: 2019. november 28‑iKROLítélet, C‑722/18, EU:C:2019:1028, 35. pont).

54

Márpedig a kereskedelmi ügyletek nem elhanyagolható részének – nevezetesen az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződésekhez kapcsolódóaknak – a késedelmes fizetések elleni fellépésnek a 2000/35 irányelvben előírt mechanizmusából való kizárása egyrészt ellentétes lenne ezen irányelvnek a (22) preambulumbekezdésében megfogalmazott célkitűzésével, amely szerint az említett irányelvnek minden kereskedelmi ügyletet szabályoznia kell, függetlenül attól, hogy azokra magán‑ vagy állami vállalkozások, illetve vállalkozások és hatóságok között kerül‑e sor. Másrészt az ilyen kizárás szükségszerűen azzal a következménnyel járna, hogy csökkentené az említett mechanizmusok hatékony érvényesülését, azon ügyleteket illetően is, amelyek különböző tagállamokból származó gazdasági szereplőket érinthetnek.

55

Ez annál is inkább így van, mivel – amint azt a Bizottság az írásbeli észrevételeiben hangsúlyozta – az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések területén a késedelmes fizetés jelentősebb problémákat okozhat, mint más területeken, a gazdasági költségek és az e szerződések által a gazdasági szereplők számára okozott kockázatok miatt.

56

Ami negyedszer a 2000/35 irányelv keletkezését illeti, meg kell állapítani, hogy az ezen irányelv alapjául szolgáló, a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó, 1998. március 25‑i javaslat (HL 1998. C 168., 13. o.) indokolásában a Bizottság kiemelte egyrészt azt a szerződéses egyensúlytalanságot, amely számos vállalkozás és a hatóságok között áll fenn, különösen bizonyos ágazatokban, mint például az építkezés, és amelynek következtében e vállalkozásokkal szemben a fizetési feltételeket kötelezővé lehet tenni anélkül, hogy e vállalkozásoknak valóban lehetőségük lett volna azok megtárgyalására, és másrészt kiemelte a késedelmes fizetés következményei szabályozásának az építkezés állami szektorában fennálló szükségességét.

57

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2000/35 irányelv 2. cikke 1. pontjának első bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés e rendelkezés értelmében véve olyan kereskedelmi ügyletnek minősül, amely áruk szállítását vagy szolgáltatások nyújtását eredményezi, és az így ezen irányelv tárgyi hatálya alá tartozik.

58

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:

A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2000. június 29‑i 2000/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikke 1. pontjának első bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés e rendelkezés értelmében véve olyan kereskedelmi ügyletnek minősül, amely áruk szállítását vagy szolgáltatások nyújtását eredményezi, és az így ezen irányelv tárgyi hatálya alá tartozik.