–

OI képviseletében F. Puschkarski Rechtsanwältin,

–

a német kormány képviseletében J. Möller, M. Hellmann és A. Berg, meghatalmazotti minőségben,

–

az osztrák kormány képviseletében J. Schmoll, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében B. Bertelmann és N. Yerrell, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11‑i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 7. o.; helyesbítés: HL 2019. L 119., 202. o.) 4. cikke (3) bekezdésének, 5. cikke (1) bekezdése c) pontja iii. alpontjának és 7. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet OI és az Air Nostrum Líneas Aéreas del Mediterráneo SA (a továbbiakban: Air Nostrum) között, az OI által a 261/2004 rendelet alapján a foglalását érintő, akarata ellenére végrehajtott módosítások miatt benyújtott kártalanítás iránti kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 261/2004 rendelet (1)–(4), (9) és (10) preambulumbekezdése értelmében:

[…]

4

E rendelet 1. cikkének (1) bekezdése előírja:

„E rendelet az itt meghatározott feltételek szerint megállapítja az utasokat megillető minimális jogokat, amikor

5

E rendelet 2. cikkének h), j) és l) pontja a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

[…]

[…]

6

A 261/2004 rendelet 3. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint:

„(1)   E rendeletet a következőkre kell alkalmazni:

(2)   Az (1) bekezdést azzal a feltétellel kell alkalmazni, hogy az utasok

7

E rendelet 4. cikke (3) bekezdésének szövege a következő:

„Amennyiben az utasok beszállását akaratuk ellenére visszautasították, akkor az üzemeltető légi fuvarozó azonnal kártalanítja őket a 7. cikkel összhangban és segítséget nyújt nekik a 8. és 9. cikkel összhangban.”

8

Az említett rendelet 5. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében:

„Egy járat törlése esetén az érintett utasoknak

[…]

9

A 261/2004 rendelet 7. cikkének szövege a következő:

„(1)   E cikkre való hivatkozáskor az utasok az alábbi összegű kártalanítást kapják:

A távolság meghatározásánál azt az utolsó célállomást kell alapul venni, amelynél a beszállás visszautasítása vagy a járat törlése miatt az utas érkezése késik a menetrend szerinti időponthoz képest.

[…]

(4)   Az (1) és (2) bekezdésben említett távolságokat a gömbi főkörön mért távolság módszerével kell mérni.”

10

Az alapeljárás felperese a TUR Tourismus AG utazásszervezőn keresztül csatlakozást magában foglaló repülőutat foglalt, amellyel eljuthatott Jerez de la Fronterából (Spanyolország) Madridon (Spanyolország) keresztül Frankfurt am Mainba (Németország). Ez az egységes foglalás révén megvalósult, csatlakozást magában foglaló repülőút a következő légi járatokból állt: az IB 8505. számú, az Air Nostrum által üzemeltetett első légi járat Jerez de la Fronterából Madridba, menetrend szerinti indulási időpontja 2015. október 3‑án 13 óra 35 perc, érkezési időpontja ugyanazon a napon 14 óra 45 perc volt, az AB 5325. számú második légi járat Madridból Frankfurt am Mainba, menetrend szerinti indulási időpontja 2015. október 3‑án 20 óra, érkezési időpontja ugyanazon a napon 22 óra 40 perc volt.

11

Az alapeljárás felperesének foglalását akarata ellenére úgy módosították, hogy az IB 8505. számú első légi járaton biztosított helyfoglalása helyett egy másik, az IB 8507. számú légi járaton foglaltak helyet a számára, amely Jerez de la Fronterából 2015. október 3‑án 17 óra 55 perc körül indult, és Madridban ugyanazon a napon 19 óra 05 perc körül szállt le.

12

Az alapeljárás felperese 20 órakor indult el Madridból az eredetileg tervezett csatlakozó légi járattal, és a tervezettnél tíz perccel korábban érkezett Frankfurt am Mainba.

13

Az alapeljárás felperese arra irányuló keresetet indított az Amtsgericht Frankfurt am Mainnál (Frankfurt am Main‑i helyi bíróság, Németország), hogy az Air Nostrum a 261/2004 rendelet alapján az egyoldalú módosítások miatt fizessen kártalanítást számára. E bíróság elutasította az alapeljárás felperesének kérelmét, mivel e felperes a 261/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdése c) pontjának iii. alpontja által meghatározott időkereten belül elérte a végső célállomását.

14

Az alapeljárás felperese e határozat ellen fellebbezést nyújtott be a Landgericht Frankfurt am Mainhoz (Frankfurt am Main‑i regionális bíróság, Németország), úgy vélve, hogy a 261/2004 rendelet alapján kártalanítás illeti meg a beszállás visszautasítása miatt, és e jognak az e rendelet 5. cikke (1) bekezdése c) pontjának iii. alpontjában a légi járat törlése esetére előírt korlátozásai nem alkalmazhatók.

15

E bíróság jelzi, hogy az előtte fekvő jogvita megoldása a feltett kérdésekre a Bíróság által adandó választól függ. E bíróság először is úgy véli, hogy az alapeljárás felperese a 261/2004 rendelet alapján csak akkor lehet jogosult kártalanításra, ha a foglalásának módosítása a beszállás visszautasítását eredményezte. A jelen esetben ugyanis nincs szó légi járat törléséről, mivel azt a légi járatot, amellyel az alapeljárás felperese eredetileg utazott volna, üzemeltették. A kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy valamely utas foglalásának az utas akarata ellenére történő, olyan módosítása, amelynek következtében az utasnak egy későbbi légi járatra foglalnak helyet, a 261/2004 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének hatálya alá tartozik, ha az eredeti légi járatot üzemeltették. Úgy véli, hogy e rendelkezés eltérő értelmezése arra indíthatná a légi fuvarozókat, hogy kijátsszák az e rendelet szerinti jogkövetkezményeket.

16

A kérdést előterjesztő bíróság szerint ezt követően pedig az a kérdés merül fel, hogy a 261/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdése c) pontjának iii. alpontja alkalmazható‑e analógia útján az e rendelet 4. cikkének (3) bekezdése értelmében vett visszautasított beszállásra.

17

E feltételek mellett a Landgericht Frankfurt am Main (Frankfurt am Main‑i regionális bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

18

A kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésével azt kívánja megtudni, hogy a 261/2004 rendelet 4. cikkének (3) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a beszállás e rendelkezés értelmében vett visszautasításának minősül az, ha a repülőtéren „utasfelvételre” jelentkező, egy bizonyos légi járatra megerősített helyfoglalással rendelkező utas foglalását akarata ellenére módosítják, és egy későbbi légi járatra foglalnak helyet számára, és azt a légi járatot, amelyre az említett foglalással rendelkezik, üzemeltették.

19

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárásban a Bíróság kötelessége, hogy a nemzeti bíróság részére olyan hasznos választ adjon, amely annak lehetővé teszi az előtte folyamatban lévő ügy elbírálását. Ennek érdekében adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia a feltett kérdéseket (lásd ebben az értelemben: 2015. szeptember 17‑ivan der Lans ítélet, C‑257/14, EU:C:2015:618, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

20

A jelen előzetes döntéshozatali eljárás keretében ezzel a lehetőséggel kell élni.

21

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból ugyanis nem tűnik ki, hogy az alapeljárás felperese a 261/2004 rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében előírt időkereten belül ténylegesen jelentkezett utasfelvételre.

22

A Bíróság ezért nem tud arról a kérdésről állást foglalni, hogy a jelen ügy alapjául szolgálóhoz hasonló helyzet tartozhat‑e a 261/2004 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének a hatálya alá.

23

Az azonban nem vitatott, hogy az alapeljárás felperesének repülőútja csatlakozást foglalt magában, mivel az e repülőút részét képező első légi járatot érintő módosítás ellenére a végső célállomását az említett repülőút részét képező második, általa lefoglalt légi járattal érte el.

24

Az sem vitatott, hogy a feltett kérdés olyan jogvita keretébe illeszkedik, amelynek tárgya a 261/2004 rendelet 7. cikke szerinti kártalanítás légi fuvarozó általi nyújtása.

25

Következésképpen ezen tényekre figyelemmel, és annak érdekében, hogy a Bíróság a kérdést előterjesztő bíróság részére olyan hasznos választ adjon, amely lehetővé teszi az előtte folyamatban lévő jogvita elbírálását, az első kérdését át kell fogalmazni, és úgy kell tekinteni, hogy az lényegében arra vonatkozik, hogy a 261/2004 rendeletet, és különösen annak 7. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy kártalanítás illeti meg az olyan utast, aki egységes foglalással rendelkezik egy csatlakozást magában foglaló repülőútra, amennyiben a foglalását akarata ellenére módosították, aminek következtében egyrészt nem szállt be a lefoglalt repülőútjának a részét képező első légi járatra, holott e légi járatot üzemeltették, másrészt helyet foglaltak számára egy későbbi légi járatra, ami lehetővé tette számára, hogy beszálljon a lefoglalt repülőútjának a részét képező második légi járatra, és így az eredetileg tervezett időpontban megérkezzen a végső célállomására.

26

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy egységes foglalás tárgyát képező, egy vagy több csatlakozást magában foglaló repülőutat egyetlen szállításként kell figyelembe venni a 261/2004 rendelet által előírt, az utasokat megillető kártalanításhoz való jog szempontjából (lásd ebben az értelemben: 2018. május 31‑iWegener ítélet, C‑537/17, EU:C:2018:361, 18. és 19. pont).

27

A Bíróság így levonta az érintett utasnak a repülőútja végén fennálló, azaz a 261/2004 rendelet 2. cikkének h) pontja szerinti végső célállomására való érkezéskori helyzetének jogkövetkezményeit (lásd ebben az értelemben: 2018. május 31‑iWegener ítélet, C‑537/17, EU:C:2018:361, 17. pont; 2013. február 26‑iFolkerts ítélet, C‑11/11, EU:C:2013:106, 34. és 35. pont).

28

A csatlakozást magában foglaló repülőút esetében ez az értelmezés magából e 2. cikk h) pontjának a szövegéből következik, amely szerint „a rendelkezésre álló alternatív csatlakozó légi járatokat figyelmen kívül kell hagyni, ha az eredetileg tervezett érkezési időt betartják”.

29

A csatlakozást magában foglaló repülőút esetében különösen a kártalanításhoz való jogot illetően a Bíróság kimondta, hogy a 261/2004 rendelet 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy kártalanítás illeti meg azon utast, aki a végső célállomásra a tervezett érkezési időponthoz képest legalább háromórás késéssel érkezik meg (lásd ebben az értelemben: 2013. február 26‑iFolkerts ítélet, C‑11/11, EU:C:2013:106, 47. pont).

30

A jelen ügyben nem vitatott, hogy az alapeljárás felperese a repülőútja végén az eredetileg tervezett érkezési időponthoz képest késedelem nélkül megérkezett a végső célállomására.

31

Következésképpen a 261/2004 rendelet 7. cikke alapján nem illeti meg kártalanításhoz való jog.

32

Igaz ugyan egyrészt, hogy amint az a 261/2004 rendelet (1) és (2) preambulumbekezdéséből következik, a 261/2004 rendelet célja a légi közlekedés során az utasok által elszenvedett súlyos gond és kényelmetlenség orvosolása, másrészt hogy a repülőút részét képező légi járat foglalásának módosítása kényelmetlenséget okoz az érintett utasnak. Márpedig egy ilyen kényelmetlenség nem tekinthető e rendelet értelmében véve „súlyosnak”, ha ez az utas az eredetileg tervezett érkezési időpontban megérkezett a végső célállomására.

33

E körülmények között ellentétes lenne a 261/2004 rendelet céljával, ha az alapeljárás felpereséhez hasonló utas e rendelet 7. cikke alapján kártalanításban részesülne.

34

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 261/2004 rendeletet, és különösen annak 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy nem illeti meg kártalanítás az olyan utast, aki egységes foglalással rendelkezik egy csatlakozást magában foglaló repülőútra, amennyiben a foglalását akarata ellenére módosították, aminek következtében egyrészt nem szállt be a lefoglalt repülőútjának a részét képező első légi járatra, holott e légi járatot üzemeltették, másrészt helyet foglaltak számára egy későbbi légi járatra, ami lehetővé tette számára, hogy beszálljon a lefoglalt repülőútjának a részét képező második légi járatra, és így az eredetileg tervezett időpontban megérkezzen a végső célállomására.

35

Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második kérdésre nem szükséges válaszolni.

36

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11‑i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet, és különösen annak 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy nem illeti meg kártalanítás az olyan utast, aki egységes foglalással rendelkezik egy csatlakozást magában foglaló repülőútra, amennyiben a foglalását akarata ellenére módosították, aminek következtében egyrészt nem szállt be a lefoglalt repülőútjának a részét képező első légi járatra, holott e légi járatot üzemeltették, másrészt helyet foglaltak számára egy későbbi légi járatra, ami lehetővé tette számára, hogy beszálljon a lefoglalt repülőútjának a részét képező második légi járatra, és így az eredetileg tervezett időpontban megérkezzen a végső célállomására.